Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-28 / 48. szám

Terényi Lajos emlékezete.

Irts: Zsilinszky Mihály.

III.

A mi ezután idehaza történt, azt mindnyájan tudjuk. Irtózatos képe volt akkor az elnyomott Magyarországnak. Szerencsés volt a ki menekülhetett, mert az itthon maradottakra keserves napok következtek. Erdélyből érkeztek az oláhok vértetteiről szóló tudósi tások, melyeknek hallatára fölháborodott a legszelidebb embernek a vére. Az irtózatos mészárlás feletti méltatlankodásnál csak azon tények feletti undor lehetett nagyobb, melyek azt mutatták, hogy e vad hordák vezérei Bécsből kitüntetéseket nyertek, sőt a polgári kormányzat élére állíttattak, hogy miután felgyújtanák az elkényszeredett magyar nép fal-j vait s leöldösték azok védőit, most mint elöljárók zsarolhassák, kikémleltessék, beárulhassák és börtönbe juttassák — a gyanúsakat' A száz halállal szembeszállott hős tábornokok Aradon; a kormány rudját vezetett gr Batthyány Lajos Pesten a hóhér kezébe adattak Rögtönitélő német bíróságok ezeket jut' tatták a bitófára. Kémrendszer szerint szervezett zsandárok árasztották el az országot, s behatoltak a családi élet szentélyébe és a hol nem találták a keresett férfit, megkv nozták a gyenge nőt. Sorvesszőzést alkal mázták olyanokra, a kiknek nem volt egyéb

bűnök, minthogy szerették hazájukat! Felfüggesztettek minden közszabadságot, s az ország törvényei hélyébe ezer apró dölyfös zsarnok önkényét helyezték. A nemzetiségi egyenjogúság örve alatt a nyolezszázados történelmi múlttal biró nemzet nyelvét kizárták a közszolgálat minden ágából, csakhogy minden nap éreztethessék a magyarsággal bo- szantó hatalmukat.

A nemzeti gyász ezen korszakának első éveit Terényi a klüföldön töltötte: de midőn mint komáromi katona igazolva magát, hazajött, s 1852-ben megnősült, az országszerte pusztító absolut osztrák rendszer üldözései elől csak a csendes családi boldogság kis köre mentette őt meg egy időre. Szerető neje, a hozzá méltó fenkölt gondolkozásu Beliczey Mária és apró gyermekei bőven kárpótolták a közélet felfordult viszonyai feletti fájdalmát. Teljesen visszavonulva a közügyektől, gazdálkodással foglalkozott. Megfogta az eke szarvát és az anyatermészet áldásait kétszeres örömmel élvezte; mert mig egyfelől családja jövőjét biztosította, addig a haza jö vőjében való hitét minden tavasz felébredé sében jelképezve és megerősítve látta. Való ban ezek lettek volna zajos életének legsze lidebb, egyúttal legboldogabb napjai, ha egy véletlen esemény kegyetlenül meg nem za varta volna.

Ugyan az imént röviden jellemzett hazai közállapotok sok helyt tűrhetetlenekké valtak I s némely hazafiak a külföldre me nekült emigránsok utján azon törekedtek

kaimat is elszalasztjuk?! .. . Unokáinktól méltán meg érdemeltük volna, hogy az az átok mennyköre dörögjöi sírjaink felett, mig most, az édes visszaemlékezés, a há lás kegyelet fog fényt hinteni oda. a honnan nine többé visszatérés: a sir rideg, néma éjjelébe I . .

Valóban nagy nap Gyula város történetében 1886 nov. 15. Igyekezzünk ennek szivvel-lélekkel örülni, mer oly alkotmány fundamentumot raktak le, hogy ha azt i terv szerint hibátlanul kiépitjük, általános voltát már i nemzedék édes örömmel fogja élvezni I

Előre Gyula városai A buzgó igyekezet, a tisztes séges munka, isteni tisztelet I Az Isten pedig megsegít azt, ki őt tiszteli I

Előre Gyula városa! Most meg van adva a lehető ség arra* kulturális tekintetben annyira, hogy ha ladjunk, mennyit a józan korszellem-megkövetel, s me lyekkel eleget tenni a jövő biztosításának elengedhetlei záloga I

Előre Gyula városa 1 A 19-ik század nagyon gyor san halad! Az idő rohanó kereke nem vár senkire, a ki bele fogődzik, menthetlen elsodorja I

Előre Gyula városa minden tekintetben, hogy i kor színvonalán emelkedve, nyugodt lélekkel álljunk ( 'ilág ítélő széke előtt, mely tőlünk okvetlen számon ké endő egy napon, hogy megtettük-e mindazt, a „mivel1 az iró szavai szerint „tartozónk“!

Mi reméljük, hogy megteendil Ép azért, midőn az első fontos lépés meg lett téve: az örökké való Isten áldását kérjük mindazok működésére, kik jövőben a ' os jól feldolgozstt érdekeinek biztos támaszai, rendíthet- len oszlopai, becsületes munkásai le«nd«nat l^j

Finta Ignácz.

Ennek a csikknek a következő pendantját kaptuk.

Fohászkodjunk hát neki s fújjunk bele mi is a recsegő nagy trombitába!

Ott, hol a Körösök hullámai nem 38 év, de századok óta rettenetes morajjal zúgnak el majd medrükben, majd kicsapva medrükből ádáz hullámaikkal sepernek el mindent, mi óriási erejüknek ellen állani vakmerősködik ; ott, hol egykor a török aprító Kerecsényi hatalmas karja és kardja léghasitó suhintásaival szabdalá az osman fejét; ott, hol a rónák tágas téréin a délibáb mint kisértő árnya az ősöknek jelenik meg, hogy mint éjféli (?) szellem hívja fel bosszúra a késő unokákat; ott, hol a honhaza boldogitó s a közügyeket előmozdító szellem óriások oszlopzatosan kimagasló alakjai mint lomniczi csúcs mere- deznek az ég felé, de a kiket a világ tő iink megirigyelni még mindig késik; ott, hol a névtelen félistenek utódjai a negyedrészistenek nadrága pipacslik az utczák téréin, hogy nadráguk színével jelképezzék a véres eseményeket, melyeket 38 év előtt elődeik a történelem könyvébe beírtak; ott, hol minden kiontott vércseppből és rércsepp helyén ma egy óriási búza- árpa- kukoriczaszár nő: nyíl ki a modern szabadság legszebb virága, a: regale megváltás eszméje s mellette a sajtó-szabadság jambusfája : (a bambus tudvalevőleg botnak is jó) — a „Híradó“!

Igazán különös és meglepő annak elgondolása, hogy egyes fontosabb események ugyanazon időben oly sajátszerüen ismétlődnek, hogy az egészet véletlennek tartani csaknem lehetetlen!?

Nem akarjuk elősorolni mindazon fontos eseményeket, melyek mind 15-én történték. De rogy a gyulai regale megváltásának e hó 5-éhez kötött chronologikus fontossága alahogy kuhiban ne maradjon, szerezze be a szerkesztőség arra nézve az adatokat, logy Csaba, Békés, Orosháza, Ladány Szarvas és Szeghalom a regale megváltást mindannyian a hónap 15-én mondották-e ii, mert ha a dolog valóban úgy volna: a világ történelmi ismételten kimagasló számoknak csakugyan volna egy kis véletlen

kisértő ereje. — Mert hát hogy a világ történelmi események niég sem esnek mindannyian a hónap 15-ére, annak legfényesebb bizonyitéka az, hogy a „Híradó“ czikkének Íróját nem 15-én hanem 20-án választották meg másodízben Békésmegye bizottsági tagjává és pedig tiz évre. De váljon nem áll e arányban-az események fontossága a számok növekedésével: felelj rá történelmi társulat!

Valóban nagy nap Gyula városa történetében 1886. november 15-ike. Igen, nagyérdemű közönség, mert e napon lett az ige testté. Az igéről pedig azt mondja a szent- írás: kezdetben vala az ige, az ige vala az Istennél, az ige az Isten vala! Ergo: kezdetben vala a regale megváltás igéje; a regale megváltás igéje a „Hiradó“-nál vala, a regale megváltás igéje a „Hiradó“ vala. Mit nekünk most már a megváltás az örök idvességre, itt a modern megváltás evangéliuma, melytől, számitani kell jövőre Gyula városának éveit, mint számítja az igaz hivő musulman Mohammed futásától. A mikor aztán a modern megváltás után legfontosabb esemény, nevezetesen az ige megtestesülését hirdető „Híradó“ számának megjelenése ném 1886. november

18-ára, hanem az első év első hónapjának 4-ik napjára esik.

De hát hogy is ne lenne a regale megváltás ténye fontosabb akár a pusztaszeri szerződésnél, mikor a czikk szerint: oly alkotmány fundamentumot (!!) raktunk le, mélynek áldásos voltát már e nemzedék édes örömmel fogja élvezni. A magyar embernek sajátsága, hogy szeret alkotmányos alapon állani. Már most aztán mi fog történni velünk és utódainkkal, ha Iczig zsidó drága és rósz italmérésének üzlet-szellemétől magunkat nagykorusitottaknak érezve, élvezni óhajtva a modern alkotmány áldásos voltát, az ászkokon nyugvó boros íordók még borizubb alkotmány fundamentumára helyezkedünk. — Ez aztán az alkotmányhoz ragaszkodó bús magyar ja lesz! Mi azonban a ma élő nemzedék, mégis nagyot nyertünk. Mert hát ha a regálét meg nem váltjuk, vagy megfordítva, ha a regale nem vált vala meg bennünket, — utódainktól méltán megérdemeltük volna, hogy az átok menyköve dö- ögjön sírjaink felett, míg most a (borizü) édes visszaemlékezés, a hálás kegyelet fog fényt hinteni oda, a honnan nincs többé visz- szatérés, a sír rideg és néma éjjelébe. Mi- cor az ember olvassa, szinte az álla va- ezog a sír rideg és néma éjjelétől! —Oh kurafi hálátlan utódok! hát 250 ezer forintos villámhárítót kellene nekünk sírjaink felibe szerezni, hogy sírunk rideg és néma éjjele alatt is valahogy könyörtelenül belénk ne csapjon átkotok menydör- gős isten nyiláia!? Na de sebaj, ha 250 ezer forint s egy kis szűz bor árán nyugodtan alhátunk tőletek: hát Isten neki, fuss vagy fizess! Mert hát a modern ko- án 39. surája mondja:

Előre Gyula városa! A 19-ik század nagyon gyorsan halad! gyorsabban mint előzői. A 19-ik század idő-gőzmozdo- nyának nincs dörzsféke, a nap többé nem fog állani 24 órából, az év nem lesz

hogy — ha lehet — külföldi segélylyel is felszabadítsák hazájokat az osztrák hatalom alóL 1854-ben Almássy Pál és Csomortányi kezdeményezésére a külföldön egy titkos szövetség alakult, melynek közvetlen czélja az volt, hogy kedvező körülmények beálltával fegyveres kézzel állitsák vissza az erőszakkal eltörlött magyar alkotmányt. Proclamatiok bocsáttattak ki, haditerv is készült, s a kiáltványok egy és ugyanaznap felragasztalak az ország valamennyi vármegyéjének házára. El lehet kéyzelni az ügyetlen osztrák politia és a megyei hivatalnoksereg riadalmát, mikor ezt olvasták I

Megkezdődött mindenfelé a kutatás, Londonból egy névsort szereztek be, melyen azon hazafiak voltak összeírva, akikre szükség esetén bent a hazában biztosan számitani lehetne. Ezek között volt Terényi Lajos neve is, O maga semmit ssm tudott e névsorról, jóllehet az összeesküvésről tudomása volt Semmi roszat nem sejtve, csendes családi körében elvonultan élt Gyulán; midőn egy zivataros éjszakán fegyveres csendőrök rohanták meg lakását, s kétségbeesett kedves nejének karjaiból kiragadták és egy készen befogva állott kocsin Szarvason, Szolnokon át Pestre hurczolták fogságra.

Másnap reggel villámsebességgel terjedt el megyeszerte a hir, hogy Terényi Lajost elfogták. Mindenki megdöbbent e rémítő hir hallatára; mert akkor olyan idők voltak hogy akit, mint magyar hazafit elfogtak, az

kisérlem meg a család, különösen a szerető nő kétségbeesésének leírását, — egy drámai művész ecsete kellene annak hű lefestéséhez. De ki kell emelnem Terényi férfias magaviseletét a veszély perezében. Nem gondolt se menekülésre, se erőszakos ellentállásra; egyedül az áldott nőt vigasztalta, hogy ne féljen, vissza fog ő térni, mihelyest kihallgatják, mert vétkesnek nem érzi ma magát. Először pesti „Neugebaude“-ban hallgatták ki, majd bécsi „Kriminal-Gebaude“-ba hurczolták több társával együtt, s ámbár a legszigorúbb vizsgálatnak volt alávetve, még sem tudtak semmi terhelőbb bűnt kisütni. Családjának egyes tagjai, különösen neje és Arnold bátyja ismételve jártak fent Bécsben, részint hogy a foglyot vigasztalják, részint hogy szabadlábra való helyezését kieszközöljék. Sok fáradságnak és sok költségnek árán végre — majdnem egy évi fogság után — sikerült őt kiszabadítani.

De az egy év felért egy egész élet gyötrelmével. *) Hazánk története nem sok ösz“) Terényi lelkiállapotát és vallásos lelkűletét szépen ellemzi a következő ima, melyet börtönében irt, s melyet ezennel közzé teszek;

Égnek és főidnek ura! mindenség alkotója! börtönöm mélyéből fohászkodom feléd I átlépve e sötét falak küszöbét, egyedül, elhagyatva éreztem magamat — de Ja hit világánál elismertem jelenlétedet, s vissza vonom az átkot, mely sorsom ellen ajkaimon ült, és nem zúgolódom ellened I

Mint midőn az első ember paradicsomból kiüzetett,

I j I R mint midőn az ég felé terjeszkedő koronás csert a villám

nem igen tért vissza többé a börtönből. NemlleBujtja, úgy hatott rám karodnak büntető ostora — meg;- bőrt körül szagolva, odább kullog Nolo ace |bam sumere 1

És most alkalmazzuk a fentebb mondottak "la „Híradóra“ s vonjuk le belőle a következést tl|Le styl ej est 1’ Híradó I

t-l Azonban társadalmunkra nézve a dolognt § komoly oldala is vau. — Egy nemzet irodalmár mindig a legbiztosabb következtetést lehet von

' Lónak mi veltségi fokára; egy társadalmi miveltsé|

"Inek legbiztosabb hávmérője az, minő a szélién wjtáplálék melyet magára nézve élvezetnek talál |És ott hol banális durvaságoknak még olvasó közöl !- sége is akad! ott hol az iró felmeri tenn -(hogy közönségének egy része még jó ízűét (tud röhögni Ízetlenségeken : ott nemcsak az irt Idalmi ízlés, de az érzület sülyedését kellem s|miot sajnos jelenséget, constatálnunk. — N -Ijnár pedig ez ellen mégis csak tiltakoznunk keli , hogy olvasó közönségünk ilyesmivel legyen meg ’I bélyegezhető.

I | „Híradó“ úgy látszik, egy dologgal nei Itud megbarátkozni, hogy t. i. lap-társa a „Bé |kés“, még foglalkozni is mer vele. ti Barátom „Híradó.“ Jaj az embernek, kire :|már se jót, se roszat nem beszélnek, az ilye {ember többé nem számjt, az ily ember a társa (dalomban egy nagy nulla, ki csak fruges consu jmere natus est; ja; annak a szén leánynak (kinek nincsenek udvarlói s nincsenek leány tár- jsai között irigyei, jele: hogy szépsége semm (irányban nem bir érdeket kelteni, s az égési ] lány egy Bild ohne Gnaden ! Jaj annak a szel jfaqii terméknek, mely mellett a kritika, - ha még oly czifra vignettet bigygyeszt is czim Ilapjára, — anélkül halad el, hogy róla tudomás I vegyen, az ily mű ,irója hiában rágta a tollat {művével együtt csak lomtárba való. Jaj annal la lapnak, melyről csak nehány előfizetője yos: {tudomást, mikor a negyed év letelik, laptársi (pedig még arra se tartaná érdemesnek, hogj {vele foglalkozzék ! E mellőzésben rejlene rí {nézve a leglesujtóbb kritika !

Igenis, kritizáljátok egymást továbbra is ha van reá ok, de a kritikában is mindig legyen illem, ízlés, ildom és szellem, s a szentélybe melynek neve szabad sajtó, ne hurczoljs be senki s ne honosítsa meg ott a személyek ezürhödő nemtelen piszkolódás ragályát. Láttunk már belőle eleget ország- és megyeszerte, és [mondhatjuk, bogy: a csömörig elég volt,

Egy konzorczista.

Abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy a „B.-Gyulai Hiradó“-ból átvehetjük a következő czikket :

B.-Gyula, 1886. november 15.

Ott, hol ezelőtt 38 évvel a jogaiban megtámadott szabadság érzet szent tüze lángolt, ott, hol Tisza, Dana, Dráva, Száva és Maros hömpölygő árja az ellenség vérétől valának pirosra festve, ott, hol egy szellem-óriás, egy félisten neve, dicsősége járta be e hont, a kinek nyomában a szabadság legszebb virágai nyíltak, ott, hol a hazaszeretettől megszentelt lánglelkesedés mintegy varázsütésre teremtette a honvédő csapatokat, hadseregeket: ott ma szabad emberek, szabad emberek, szabad gondolkozással szabadon munkálkodhatnak a város, a megye, az ország jól felfogott érdekében 1

Igazán különös és meglepő annak elgondolása, hogy .gyes fontosabb események alkalmával a világ történelmi kimagasló számok oly sajátszerüen ismétlődnek, hogy igész véletlennek tartani csak nem lehetetlen I

Nem akarom elsorolni azon fontos eseményeket, nelyek mind 15-én történtek, hisz bennünket legjobban zzon 15-ike érdekel, amelyben megmutatta Gyula város a. é. közönsége, hogy már nagykorú, megmutatta, hogy lem akarja magát gyámság alá helyezni, megmutatta, hogy ha kell: a tettek mezejére lépve önzetlenül munkálja azt, mitől városunk jövője, anyagi és szellemi fejlődése bizton várhatói

Igen n. é. közönség, mert e napon lett az ige testté, e napon lett a régi óhajtásból valóság, e napon lett kimondva, hogy a regálét Gyula városa megváltjai

Minő sajátszerü a 15-ös szám mellett ama tény, bogy 13-an szavaztak „nem'-mel. Nem akarjuk ezt tárgyalni, mert ismerjük őket, oly jó hazafiaknak, hogy ez alkalommal okulva a „tizenháromnak“ példájából tanulnak, s a mit most tán elmulasztottak, jövőben kettős buzgalommal hozzák helyre 1.

Ép azért múljon el köztünk minden kellemetlenség, ha ugyan még van, a kisebbség lássa be, hogy nem maradhatunk el egyesek kedvéért a világtól, hisz már is ma-holnap a vármegye minden közönsége elhagyni készül fala bennünket, mi lett volna belőlünk, ha az utolsó alnek, — olyannak, ki ellenfelét a lovagias elé; tétel adás után megtámadni, bántalmazni egyálli Ián képes sem lehet. És íme lapjának mindé száma ellenkezőt bizonyít; sőt megbotránkozása; jelezhetem, hogy a társadalmi életére is átviszi ti madásait s annyira ment, hogy közvetlen a fei forgott sérelmek lovagias elintézése után, nem tat tdzkodott nyilvános helyen a „Békés“ munkatan ellen, lovagias egyén által egyátalán használt nem szokott sértő megjegyzéseket tenni.

Ily magatartást a társadalomra nézve v< szélyesnek tartok s olyannak, melyet ép társ! dalomnak eltűrni, hallgatással mellőzni nem 1« hét- Ily irány egy hírlapnál megbotránkoztató, az a szerkesztő, ki ily irányban működik közve ssélyes egyén. — De nem csak a társadalomual — másnak is lehet ehez némi szava. A „Híradó szerkesztője közhivatalnok is, s ezen állapota társadalmi kötelmeken kívül is szab határt, mii ködösének ir elő törvényt. Figyelemmel kísérem hogy azok, kiket illet, mikor fognak felkiáltani Quou8qüe tandem. . . !

Hát mú megint?

Ismertem — egy kiváló egyént t

megyében, — már nem él, — hiresTlhmitvisatoi volt — I mint ilyen több udvarnál bemutatís magát. Ez egyén azon bámulatos sajátsággal rendelkezett hogy előtte ismeretlent nem irályáról de megtekintett s papirra vetett csak néhány szóból álló, írásából oly találólag tudott jollemezni hogy az embert bámulatra ragadta vele. E tehetség persze nincs adva minden embernek, ez s természet különös adománya; azonban adva van egy másik képesség melynek alapján az egyént irályáról nagyon meglehet ítélni, s ez általános képesség azon franczia axioma-szerü közmondásban nyer kifejezést hogy az irály az ember; le styl c’ est T bőmmé.

Kezedbe akad egy folio, melyre előtted i i meretlen ember vetette gondolatait; látod hogy a tárgy nagyon is mindennapi valami, de azért az illető magas cothurnusra helyezkedve beszél banális tárgyáról; látod az irály dagáíyos keresettségét bátran kimondhatod hogy nálla a koponya üres s az irály dagáíyos keresettsége csak a gondolat — szegénységnek takarója. Kezedbe veszel egy másik fóliót, a tárgy maga fenséges és magasztos volna, Írója azonban fitymáló negéddel' érezteti tárgyával a souverain szellem lenézését. Kimondhatod bátraD, hogy az iró a kebel minden nemesebb fellendülésére képtelen blasirt, ki nem sokára magához hasonló okos embert lámpával! indul el keresni fényes nappal. Kezedbe jut egy! harmadik folio, a melynek soraiban az iró, az! őt sújtó kritikára felel s a válaszban nem találsz] egyebet triviális gorombaságnál : kimondhatod! bátran, hogy az Írónál hiányzik azon elme-él,I melyei | kritikát sokszor megszégyenítjük, pedig! hát bizon azt az elme-élt ha van, mi türés-taga-| dás benne, — nem szokás véka alá rejteni, —I azt szeretjük mutogatni, sőt kell is mutogatni.

Ilyen reflexiókat támasztott bennem a| „Hiradó“-nak 40-ik száma. E számban a „Híradó“, mint Reb, Menachem Cziczesbeiszer, szel-l lemes akarna lenni, de sehogy se megy s na-| gyobb átkot nem tud hősének szájába adui,! mint hogy legyen consorczista a „Békés“-nél.| Szegény Berela Haye de megköszönné, ha áldo-l zatainak ily szelíd átkával menekülhetne helyze-| téből. — A 7 frt 53 kr. muskutály számoknak! lutriba való ajánlásánál, mint pislogó mécs, látszik! megvillanni egy kis szellemesség, de e 10 soros köz-l lemény végén az egész ellapul, erőt vesz az írón! a foglalkozása s miután hivatalos akták között éli jegyzőkönyvbe mondatoltatja magának a csiklandozó hirt. Legsajátosabb azonban azon ténykedése, midőn Csintalannal vesződik s e ténykedései eszünkbe juttatja a ragadozót, mely tudja bogy| leteritettnek vélt áldozatában az agyvelö volna a legjobb falat, de sehogy se bir hozzá férni s| utoljára ráfogja hogy bőre is aszott s az aszott]