Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-03 / 1. szám
tár kérdést (Lévén ez a megyének a gor- dinsi csomója, vagy ha jobban tetszik augiás — salonja.) — Ehol ni, most is felkiált : „mondok egy sólót.“ Ne gondolják, hogy e szörnyen megidéző jelezett „mondás,“ komoly aggodalmakra ne alkott volna okot, a kedélyes kompániában. Pedig mily erősek mindannyian, kipróbált, edzett tarokk gladiátorok, s még is az, ki az egyleti életnek legfőbb támasza : olyat néz a szemüvegén ! — felül, hogy bizouynyal az égig érne, a szemsugár, ha fel nem tartaná a füstös plafon, s midőn visszakerül, az égbe szánt ; tekintete, egy mélabús sóhajjal, melyet a , lemondás, az elkerülhetlen bukás kínjai I rezgetnek meg, tör ki a szó : „No hát — :--------adj ki.“ Te hát szólót mondott a casinó leg- j öregebb tagja (ezen aztán ugyancsak tör- heti a fejét öreg is, ifjú is, hogy ki lehet az a „legöregebb tag.) Lett erre mozgás. | Elsőbben is a kedves öreg urak, kik nap- i ról-napra lankadatlan türelemmel birálgat- ják — persze csak úgy susogva — a rósz hivást, rohannak a merész küzdők háta ütegé, — s mélyreható tekintettel nézik a nagy küzdelmet. Majd fel ugrálnak a szomszéd asztaltól a „novitiusok“ is hangos dörömböléssel tolván ki maguk alól a széket, s bámulva szemlélik'az „edzettek“ | merész szólását. (A „novitiusok“ még a „szólóig nem jutottak.) Leghátul lábujhe- gyen emelkedik ki egy két „kisegítő,“ s közlők az kit mindenki szeret, a jó Gy. . . papának oly mereven néz a kártyába, hogy menten össze téveszti a skizt a pagátta i -- s egy halk sóhaj hagyja el ajkát: „jaj, 1 nevezni, ha rendencot talál adni! — Vége a j nagy harcznak. Olvas ez is, amaz is, ol- I vasnak az öreg urak — „novitiusok, reis noncisták, — mind halkan s halkabban és 1 leghalkabban a — casinos is. Elhalnak a lélekzetek. Harmincz, —--------harmincz 'három. Szörnyűség, — hallatlan, — 14 feküdt a skártban. A pápaszem lekerült a kifogástalan szabású sas orról, megtörölte- ' tik, fel tétetik, a bajusz megpedertetik s hangzik és most nem mélabúsan : „írja fel j — Sándor.“ Fel vagyon irva, a sopánkodó kör- jnyezet pedig — oszlik. így megy ez mindennap a vacsoráig, lőtt, hol a füst a legnagyobb, s ott pedig, j hol kevésbe megy, éppen most csinált egy | szörnyű merész lökéssel — paczikát, a : — kormányzó ur, — ki tavaly a nagy s paczika-versenyen csak azért nem nyerte Derült arczczal várja a pitarban a jó asszony s ki-ki néz a kapuba, ha nem hozza |az esteli harangszó az „édes öregét.“ Ölében I tartja a két rózsabimbót: a Lidikét meg az Erzsikét. Pistike már nagy legény, — ott bo- j ronálja a homokot az udvarvégin a paripa I farkával. Úgy meglovagolja azt a szilaj nádcsikót, hogy csak úgy izzad bele. — Huszár lesz a gyerek mondja az „édes öregem“ amint megérkezik. Pistike pedig : amint meglátja az apját, — ott hagyja mindjárt a „gyi te fakót“ s elhelyezkedik az apja térdire s úgy kotorász a szeredásban. Van öröm amint előkerül a kis nyúl, mega bibicz- tojás, — összeülnek az aprószentek, s mire agyon szeretgetik a kis tapsi fülest, szépen ' el is szenderülnek, ki az apja, ki az anyja I ölében* s elhelyezik őket kit ide, kit oda. Pistike nagyon anyás, annak az anyánál a helye. Csak azt várta Tatár András, hogy eltegyék a gyerekeket, töröl egyet szép sugár bajuszán, köhint egyet-kettőt, mint a ki nagy beszédhez készül, aztán megkérdezi fáj e még a „Ráró“ lába; hány itcze tejet adott a „Riska“, befordult-e Áron, megnézni a kölest, mintha bizony mind ezek isten tudja mennyire a szivén feküdnének. Erzsi asszony alig bir a sok kérdésre felelni. — Majd el is felejtém mondani, — szóll tovább a gazda, — hogy milyen nagy utat tettem ma, bent voltam Debreczenben a szent- péteri uraságnál. el a győzelem „borostyánját“, mert a labdája futás közben megsántult, akarám mondani megcsorbult; de szentül hiszi ő is, meg minden halandó, aki őt valaha átta játszani, hogy jövőre ő lesz a dicső győző, ha a csorbát sikerül valamely elszánt esztergásnak kiköszörülni. A társalgóba, olvasóba, meg az ebédébe a jövőhéten tekintünk be, s nem mulasztjuk el méltányolni a wisztcsek küzdelmeit sem. Karak in. Sport. A kétegyházl körvadászaton 307 nyúl és 7 fogoly esett áldozatul a gyilkos fegyvereknek, eredmény tekintetében előtte áll ennek a deczember 28- és 29-én Gyómán Wodia- ner Albert birtokán megtartott körvadászat, ahol 647 nyúl, 6 fogoly, 1 róka és 2 hajtó esett áldozatul, (szerencsére, ez utóbbiak csak olyan ünnepi vadászok puskacsővelé kerültek, kik nem szoktak ráduplázni még a nemesebb vadra sem, egy lövést pedig azon a vidéken könnyen kibir a hajtó,) A sarkad! uradalomban megtartott körvadászaton 396 nyúl, 21 fáczán, 4 erdei szalonka, 2 róka, s igy ősszessn 424 vad esett, ennél nevezetesebb volt a körvadászat utáni napon tartott vadászat, a mikor is a vadászterület egy igen kis részén nehány puskás pár óra alatt 150 fáczányt ejtett, daczára annak, hogy az idén általában kevés vad van. Még kecsegtetőbb a vadász sport kedvelőire a jövő év, miután a fiatal gróf — ki passionatus vadász — ezen területen ázsiai vad pulykákat fog tenyésztetni. közönségét, kötelességünknek ismerjük jelezni, hogy a „Békés“ czimü hetilap 1886. évvel kezdődő újabb olyamának politikai irányát megszüntetjük s e lap feladatául Gyula városa és az egész megye igazgatási, gazdasági és művelődési közéletének ismertetését és előmozdítását tűztük ki, s e törekvéseink elérésére a lap felelős szerkesztésével Oláh György urat bíztuk meg, joggal számítván városunk s a megye szellemi erőinek közreműködésére. Kelt Gyulán, 1885. decz. hó 23. Kövér László. Terényi Lajos. Dutkay Béla. Ladies György. Dr. Kovács István. Keller Imre. Márki Lajos. Előfizetési feltételek: Egész évre Fél évre . Negyed évre 5 frt — kr 2 ,, 50 „ 1 „ 25 . Előfizetési felhívás. Gyula városa értelmiségéből alakult társaság, szükségét érezvén annak, hogy Békésmegye közigazgatási, közgazdásági és társadalmi érdekei a megye székhelyén, minden politikai színezet nélkül szerkesztett hírlap által minél helyesebben s kimerítőbben megismertessenek és előmozdittassa- nak: elhatározta, hogy a folyó évvel megszűnő „Békés“ czimü hírlap kiadási és szerkesztési ügyeinek vezetését kezébe veszi. Midőn törekvésének anyagi támogatására alulírottak, mint a lap- fentartó társaság megbízottai előfizetésre hívjuk fel városunk s a megye — Ugyan mit keresett ott kigyelmed, talán felesnek akart szegődni ? — Nem biz a, egy kis földet örököltem a gróf úrtól. Olyan hirtelen jött ez a dolog, hogy haza se futhattam, megkérdezni bele- nyugszol-e vagy sem; de hát nem akartam elszalasztani a jó alkalmat. — — Hát aztán merre van az az örökség? — Biz a jó távol ide, a szent-péteri pusztán. Jó föld, szép kis dominium; de meg is kellett adni az árát. Száz ezer forint pengőben. — Sok pénz, nagyon sok pénz, nem tudom hogy teremtjük ki. — Hát majd csak megsegít az isten. Eladtam az idei termést, s úgy 20 darab ezrest hamarjában le is tettem a felpénzbe. — H It jól van az édes öregem, majd meg nőnek a gyerekek, aztán lesz hol barázdálják a földet. — Én is úgy számítottam, aztán eladjuk itt a mink van, ha az ősszel oda költözünk — — — csak megleszünk valahogy. — Oda költözünk ? Mit mond kigyelmed? Itt hagyjuk ezt az áldott helyet, ahol egyik nap örömöt hozott a másikra. Eladjuk a házat ? Ezt a házat a mely apáról fiúra szállt ? A hol, a hol — — — de már tovább nem bírta a szót, könybe lábadt két szép szeme, s olyan keservesen sirt, először mióta Tatár Andrásné lett, hogy megesett az ember szive rajta. András gazda vigasztalta, - amint látta hogy nem fog rajta a szép szó, úgy elkeseredett maga is, kevés híja, hogy sírva nem fakadt. mely tetszés szerinti összeg a „Békés“ kiadó-hivatalához Gyulán legczélsze rübben postautalványnyal beküldendő, Gyűjtőknek öt előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk, A „BÉKÉS« kiad ó-h 1 v a t a 1 a. Hírek. Lapunk mai első számát mindé múlt évi előfizetőnknek is megküldjük részünkről minden kötelezettség nélkü kérve tetszés szerinti előfizetésüknek m elébbi szives megújítására. Uj év napján. Az idő nagy óráján ismét egyet ugrott a matató, ismét öregebbé lettünk egy érvel nagy báuatára azoknak, kiknek már kevés van hátra s nagy örömére a bakfisebek nek, kik az idén már nagy lányok lesznek s hős szu ruhába járnak. Szokatlanul csendesen ug, szólván lopva surantunk át a múlt esztendőből mostaniba máskor legalább Terpsichore kisaszony jegyezhetett be naplójába valamit Sylveszter éj jeléről, az idén néma csend volt az egész városba úgy látszik már alkalmasint az öregekre fog kerülni a sor, hogy mulatságot rendezzenek. Miután a kik élünk (s újságot olvasuok) úgy is végig éltük az egész eszteudőt bajaival örömeivel (ezek ugyan vajmi kevesen valának) felesleges hosszabb búcsúztatót mondani, temessük el ezt is a többi mellé nincs nagy okunk megsiratni, s talán szerénytelenség nélkül kívánhatjuk, hogy adjon az ég mindnyájunknak boldogabb esztendőt, mint a tavalyi volt. Áthelyezés. Mészáros Károly kir. mérnök a gyulai kir. folyammérnöki hivataltól a felső dunai szabályozási munkák vezetőségéhez áthelyeztetett. A gyulai kör (úri kaszinó) választmánya 1885. évi deczember hó 30-án Kövér László al elnök elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés legnevezetesebb tárgyát Kövér László alelnök azon indítványa képezte, hogy a kaszinó közgyűlése kérje fel a békésmegyei taka-ékpénztári egyesületet arra, bogy a máig is kiépítetlen telkén építsen egy, a kaszinó czéljainak megtelelő helyiséget is magába foglaló épületet. Ez az indítvány mint felesleges is megjegyezni, a választmányban egyhangúlag elfogadtatott s a kaszinónak 1886, évi január bó 17-én délután 5 órakor tartandó közgyűlésén is minden bizonnyal el fog fogadtatni. Van rá reményünk, hogy a takarék- pénztár igazgatósága nem fog elzárkózni azon okok elöl, melyek a kaszinó választmányát ezen elhatározásra bírták, annyival kevésbé, mert ez anyagilag is előnyére fog válói a takarékpénztárnak, amennyiben a most üresen álló telke semmi jövedelmet nem ád s a kaszinó 10 évi bérletre lekötvén magát, módot nyújt a takarék- pénztárnak arra, hogy amúgy is talán heverő tőkéjét egy hasznot hajtó házba fektesse be, nem is említve, hogy ez által a város is szépülni fog. kaszinónak pedig égető szüksége van egy, czéljainak megfelelő lakásra, hogy végre végét szakítsa azon mizériáknak, melyek csaknem év- ről-évre ismétlődnek, midőn rosszabbnál rosszabb helyiségekbe költiczik, s mindenesetre csak elismerés illeti a kör buzgó alolnökét, hogy ez eszmét telvetette, kívánjuk, hogy sikerrel. Ezen indítvány után a pénztárnok terjesztő elő számadását a múlt évről, mely anyagilag kedvezően folyt le. Megemlítjük, hogy a választmány a jövő évi költségvetésbe jelentékeny összeget vett fel könyvtárának gyarapítására, mely máris el van látva az irodalom legújabb termékeivel, s elismerésre méltó, hogy e téren is a fejlődéstől el nem zárkózik. Felvette az újabban megrendelendő hírlapok közzé a Mikszáth Kálmán kitűnő írónk által szerkesztendő „Uram bátyám* czimü humoristicus lapot; s a „Pesti H 1 r- 1 a p“-ot is, mely oly kitünően szerkesztett lap, hogy nem szabad hiányoznia a kaszinók olvasóasztaláról. Nehány uj tag felvétele után a választmányi ülés bezáratott, hogy helyet adjon a kedélyes tarokk- s nem kevésbé kedélyes whist- partieknek. Nehéz szívvel feküdt le, heí dehogy jött álom a szemére. Alig pirkadt a hajnal már útba volt Debreczen felé, s már a dél a szent péteri uraságnál találta. — Jó napot kívánok méltóságos uram. — Adjon isten András gazda, hát mi jóban jár, talán bizony már a pénzt is hozza? Nem-e ? Csak nem ment el a kend esze, — — eláll a vételtől, — — ki hallott ilyet ? — Már nem tehetek róla, de a felesé' gém-----------— F elesége ?-------Na ugyan szép dolog há t a feleségénél tartja kend az eszét ? — Nem tehetek másként méltóságos uram, olyan áldott jó «teremtés az én asszonyom hogy keserűséget nem okozok neki a világért sem. — Jól van — jól; de a 20 ezer forint oda vész. — Hát biz az elég baj, de majd csak megsegít az isten. Erre aztán a szent-péteri uraság sem talált kadentiát. András gazda pedig lóhalálba sietett haza kedves élete párjához, s megölelte megcsókolta a még mindig kesergő asszonyt, de meg is vigasztalta egy-két szóval. — Nem hagyjuk már el az ősi fészket — kedves feleségem, nem ülünk be a szent-and rási domíniumba. Hát a kerek világ fel ért volna Tatár Andrásnak azzal a mosolylyal, mivel a felesége fizetett azért az egypár jó szóért. A b.-gyulai kereskedő ifjúság báljának fendezöje eleve is felkéri mindazokat, kik netalán meghívót nem kapnának s arra igényt tartanak, hogy ez iránt Kálmán Ödön egyleti titkár úrhoz ordulni szíveskedjenek. A hírnök. — Heine — Szolgám, kelj és nyergelj hamar Ugorj lovadra fel I És vágtass erdőn és mezőn Duncan királyhoz el. Lopodz az istálóba ott, S ha észre vett az őr, Duncan melyik lánya ara Kérdezd ki a felől. Ha mondja hogy a barna az, Úgy hozd a hirt hamar. Ha mondja, hogy a szőke az Ha lassan jársz se haj. Menj úgy a köteleshez, és Végy úgy egy kötelet, Hozd azt el, és egy szót se szólj, Az lesz a felelet. 00
