Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-31 / 44. szám

44-ik szám«

r

Szerkesztőség:

Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nőm adatnak vltaza.

Előfizetési díj:

Egész évre .. .. 5 írt — kr.

félévre .. .. .. 2 „ 50 „

Évnegyedre .... 1 a 25 „

\ Egyes szám ára 10 kr. /

^ _Á

Gy

ula, 1886. október 31-én.

V. évfolyam.

BÉKÉS.

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság.

Felelős szerkesztő: Oláh György, munkatárs : Bodoky Zoltán.

r

:—1

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt- téri közlemények küldendők

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalbau.

L

Nyilttér tora 10 kr.

J

Hirdetések felvétetnekBudapesten: Goldberger A. V. Dorottya uteza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utoza 11. sz. a.; Lang Jjipót Dorottya utoza 8. sz. a.; Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Budolf és Dukes Jf. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon

Simor János herczegprimás jubileuma.

Magyarország érdemekben megőszült herczegprimása 50 éves jubileumát ünnepli s midőn mi is szívünkből csatlakozunk az ország minden zugából felhangzó jókivá- natokhoz, méltóbban nem járulhatunk hozzá a nagyszabású ünneplésekhez, mintha egész terjedelmében közöljük Békésvármegye közönségének lelkes s szép eszmékben gazdag üdvözlő feliratát, melyet 0 Eminencziájához 50 éves jubileuma alkalmából intézett. Az üdvözlő felirat igy szól :

Főmagasságu és főtisztelendő bibornok!

Magyarország herczeg-primása!

Kegyelmes urunk!

Az odaadó szeretet, mély hódolat és igaz lelkesedés, melyek e haza polgárait Eminentiád 50 éves áldozársági jubileuma alkalmából főmagasságod személyéhez vouzák, a megye közönségének szivében is gyökeret vertek.

Megyénk minden igaz polgára ös- meri a történeti fényt, a közjogi jelentőséget, melyek a primási széket évszázadokon át körülövedzték, ösmeri és a büszke öröm és lelkesedés igaz érzetével mutat az egyház, a haza és a magas trón érdekében hozott áldozatok és elkövetett tények -azon hosszú lánczolatára, a melyek Eminentiád áldásos életében magas állásának fényét és jelentőségét nemcsak épségükben fenntartották, de azt gyarapítani egy perczig sem szűntek meg.

Az emberi élet megszabott határai között számtalanon dicsőitik az Ur kegyelmét, a mely őket magas korral áldotta meg, — de vajmi kevés azok száma, kik hosszú életük tartama alatt az emberi és polgári kötelességek hü teljesitésének legszebb érdemét maguknak megszerezhették, — kiknek öröme a más bánatának enyhitésében, vigasza a reménytelenek vigasztalásában, s erős lelke a gyengék bátorításában nyilvánult, — kiknek jólléte és gazdagsága a szukölködők nyomorának enyhítéséért adatott, — magas műveltsége s kiváló szelleme hazájának s egyházának mindenkor megingathatlan oszlopaként bá- multatott.

Főmagasságod e kevés kiválók érdemét magában egyesítve s dús élte kincsét milliókra költve, érte el magasztos tényekben gazdag életének azon napját, a melyről nem a fáradt vándor elcsüggedt leikével, de a folytonos győzedelmekben megedzett s azokért megkoszorúzott hadvezér boldog öntudatával tekinthet vissza az elmúlt időkre — az Isten és a haza szolgálatában, s az ő javukra folytatott küzdelem és munkásságszülte győzedelmes eredményekre.

E tudatban közeledik e megye közönsége Főmagasságodhoz, és e tudattal áthatva küldi tiszta fohászát a mindenség alkotójához, hogy Eminentiádat, mint a kereszténység eszméjének megvalósítóját, a tudomány felkent apostolát, hazánk és királyunk erős oszlopát, mindnyájunk örömére és büszkeségére, hosszú s zavartalan élettel áldja meg.

Főmagasságodnak

B.-Gyulán, 1886. október 26.

Alázatos szolgája

Békésvármegye közönsége nevében: Jancsovics Pál, s. k.,

alispán.

A regale megvétele előtt.

Gyula városa beléletében csaknem korszakalkotó kérdés küszöbén állunk, mely minden körülmények között kiindulási pontja lesz a város jövő fejlődésének eme kérdésnek megoldása tehát — amennyiben az helyes alapon történik •— ép- oly zálogául szolgál a város anyagi s kulturális előmenetelének, valamint helytelen megoldása csaknem évtizedekre kiha- tólag megbénítaná a haladási s fejlődési törekvéseket.

Városunknak rendkívül fontos érdekei kapcsolódnak tehát ahhoz, hogy a regale megvétele s a megvétellel kapcsolatos intézkedések ne ötletszerüleg, hanem jól megfontolva történjenek; nevezetesen hogy minden felmerülő terv és nézet — annak elfogadása vagy mellőzése előtt — szigorú s beható bírálat alá vétessék, nehogy az egy vagy más irányban való elhamarkodás később leküzdhet- lén akadályok, és bajok kútforrásaul szolgáljon.

A regale megvétele csak akkor fog Gyula városa részére anyagi s kulturális szempontból áldásos intézkedésnek bizonyulni, ha első sorban elnémittatnak a sok tekintetben érintett s érvényesülni törekvő magánérdekek, s ha másodsorban a megoldás kérdésénél épugy száműzhetjük az optimismnsban csillogó túl vérmes reményeket és követeléseket, mint eloszlathatjuk a tagadhatlanul nagyszabású változás igényelte, talán nagyobb szabásúnak látszó intézkedések ellen mutatkozandó kicsinykedést és féltékenységet is

A városnak eme, általunk mélyen átérzett fontos érdeke szabja kötelességünkké, hogy a megoldás kérdésének, hogy úgy szóljunk utolsó stádiumában elmondjak róla nézetünket, elmélkedés s megszivelés végett a regale-bizottság és képviselőtestület tisztelt tagjain kivül mindazoknak, kik velünk együtt önzetlenül ki vánják a városnak a regale által kü- lönöseu is provokált anyagi s közművelődési fejlődését és fokozatos haladását.

A regale megvásárlását illetőleg, a dolgok mai stádiumában három vezérkérdés merül fel, nevezetesen : 1. a vételár mennyisége, 2. a vételár fedezete, és 3. a regale kezelésének módozata, mely három kérdés szoros okozati összefüggésben áll- ván egymással, mint ilyen, a jövő hó 15-én tartandó képviseleti közgyűlésen együttesen lesz megoldandó.

A vételár mennyiségét illetőleg — nyílt titok — hogy a regale-bizottság már megállapodásra jutott a tulajdonos Wenckheim grófi családdal, melynek tulajdonos társ megbízottjuk — és ezt elismeréssel kell itt felemlítenünk — rendkívüli előzékenységet tanúsított az alkuuá a város iránt. Ennek daczára a vételár —

250,000 frt, mely egyszerre készpénzben fizetendő le — tagadhatlanul tekintélyes ősz- szeg; olyannyira az, hogy a regalejog megszerzése túlságosan jutányosnak álig volna állítható: hanem más oldalról tekintve — miután emez összeg a mai regale tiszta jövedelemnek tőkésítendő ősz- szegén alnl marad, tehát annál kedvezőbbnek mondható — a 250,000 forint vételár nem túlzott, 8 kedvező kölcsön és okszerűn helyes kezelés mellett az érette átengedett regalejog a város részére kitűnő akvizicziót képvisel. Nem kételkedünk rajta, hogy a képviselőtestületnek lesz oly száztizenegy tagja — mert a törvény (értelmében annyi fog kelleni, akik jegyzőkönyvbe iktatandó névszerinti szavazás utján a regale megvétele mellett nyilatkozzanak — akik a 250,000 forint vételárat meg fogják szavazni s ez által a becses jogot a város mint erkölcsi testület részére megszerezendik.

A vételár fedezetének kérdése szintén alig hiszszük, hogy nagyobb vitát keltene. Ha a regale megvétele érdekében kiküldött bizottságnak eddigi eljárásával okunk van megelégedettnek- lenni akkor működésének ama részéért,' mely a kölcsön kötésére vonatkozik, nemcsak megelégedve, hanem valóban hálás is lehet Gyula város közönsége. A bizottság és annak kebeléből kiküldött két tag : Dobay János polgármester és Göndöcs Benedek apát és lelkész urak méltánylandó buzgalmat fejtettek ki, hogy a kölcsön minél előnyösebben legyen megköthető. Nincs oly számbavehető hazai s lajthántuli nagyobb pénzintézet, mellyel közvetlen érintkezésbe ne léptek s azoktól ajánlatokat ne szereztek volna. Megelégedéssel kell konstatálnunk, hogy fáradozásuknak meg is van gyümölcse, amennyiben a kötendő kölcsön feltételek nemcsak hogy előnyösebbek, eddigelé az ország bármely városa által kötött úgynevezett kommunális köl csönök feltételeinél, hanem meghaladják az ez irányban táplált legvérmesebb várakozásokat is. Mellőzzük a különféle pénzintézetek ajánlatainak részletezését és egyszerűen számtani szigora bírálaton át- szürődött tényként jelezzük a legkedvezőbbet és igazán jutányosát, a Széli Kálmán igazgatása alatt álló jelzálog- hitelbank ajánlatát, mely 300 ezer forintig terjedhető hitelt nyújt 50 évi tőke és kamat visszatérítési kötelezettséggel a hitelbank által mioden további levonás nélkü beváltandó 97-es árfolyamon száztóli évi 5 frt 55 kr. törlesztéssel, mely kölcsön a 3°/o töke levonást is beszámítva évi 572/ioo száztóli kamatnak felel meg. A jelzálog hitelbank — és ez rendkívül lényeges, anélkül, hogy bővebb méltánylásába bocsátkozzunk — nem kívánja a kölcsön bekebelezését, ezen jogot magának csak az esetre tartva fen, ha a város nem fizeti pontosan a félévi összegeket, sőt ezt is csak akkor, ha a város elmulasztotta volna fizetési haladékot kieszközölni, ami előre nem látható, de indokolt esetekre mint jog és eshetőség fen volna tartva. A képviselő testületnek egyébként lesz alkalma elbírálni a különböző pénzintézetek ajánlatait, azt azonban mint kétségbevonhatlan tényt jelezhetjük, hogy a jelzálog hitelbanké bármely irányból tekintve legelőnyösebb és pilanatnyi kétségünk sem lehet, hogy a képviselő testület is a mellett fog nyilatkozni.

A regále kezelésének kérdése az, mely előreláthatólag élénk küzdelmet fog provokálni a képviselő testület és eme testület kötelékén kivül álló közönség kebelében is. Eme tér az, ahol őszinte aggodalmunknak kell kifejezést adnunk oly irányban, hogy a kérdés helyes megoldása koczkára van téve a nagyon is élénken nyilvánuló s érvényesülni törekvő magánérdekek folytán, melyek érdek kompro- raissummá szövetkezve, a város mint erkölcsi testület igaz érdekei fölött diadalmaskodhatnának. „Exempla sunt odiosa“, nem térünk tehát rá a példálózások terére, megelégszünk egyszerűen ily magánérdekek jelzése mellett azok veszélyességét ama ténynyel megvilágítani, hogy igen tetszetős tormájuk van, a melyekben igaz lényegüket elpalástolva, mint a közérdek kívánalmai juthatnak és jutnak már tény' leg nagyon is széles körű forgalomba.

Mi nem foglaljuk el ama exclusiv ál- áspontot, mely abból indul ki, hogy a regále megvétele s illetőleg kezelése csak is és semmi egyéb sem lehetne a városra nézve, mint kizárólagos pénzügyi kérdés, világosan mondva: bogy a magasabb jövedelem tekintetei előtt minden, — akár látszólagos akár valódi — érdeknek el kell né- múlnia. — Ismételjük, mi nem vagyunk eme minden kompromissnmot kizáró merev állásponton ugyan — és hogy e tekintetben épen nem akarunk kicsinyeskedni, azt az alább foglaltakkal be is igazoland- juk, de más részről azt is bevalljuk, hogy a regále kezelésénél a mi kiindulási pontunk is a jövedelmezési tekintet, minden felmerülő tervet a kezelést illető- eg, a jövedelmezőség szemüvegén nézve akarjuk elbírálni, s ha a jövedelmezőséggel szemben engedményekre mégis hajlandók vagyunk, eme engedmények első sorban nem lehetnek súlyos következményüek, másod sorban pedig csak is a meghamisít- tatlan közérdek, legkiválóban pedig a kul- tur érdekek gyámolitására történhetnek.

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a regale kezelésénél főérdek, a mennél magasabb jövedelem elérése. És rendkívüli szerencsés körülménynek tekinthetjük, hogy eme czél nem hogy nem volna ellentétes a valódi közérdekeknek teendő engedményekkel, — tegyük hozzá : csak látszólagos engedményekkel — hanem ellenkezőleg a közérdeknek kell, nem konczessziókat, hanem szolgálatokat tennünk épen azért, hogy a kitűzött főczélt, nevezetesen : a regále jövedelem fokozását tényleg elérjük.

Mert ne áltassuk magunkat azzal, hogy a regalejog már önnön magában kútforrása volna a legmagasabb jövedelemnek akkor is, ha minden úgy marad mint ahogy most van, nevezetesen ha egyszerűen kiadjuk az italmérési s hely- pénzszedési jogokat a hozzá való épületekkel egy vagy több bérlőnek a kezébe, akik boldogoknak fogják magukat tekinteni, hogy a városnak minél nagyobb bérösszeget fizethetnek, anélkül, hogy ez legkisebb intézkedést is szükségesnek találna arra nézve, hogy a bérlők jövedelme kellő beruházások árán lehetőleg fokoztassék.

Ilyen bérlőt, vagy ilyen bérlőket, akik egyszerűen ama tényért, hogy nem a grófi családtól, hanem a várostól bírják a regale bérletet, már hajlandók legyenek ezrekkel többet fizetni, csak a fantázia világában keressünk, mert a prózai életben nem fogunk találni. — Elismerjük ugyan, hogy az úgynevezett kurtáskodásokkal szemben a bérlőre nézve lényeges és előnyös különbség a regaletulajdonosban beállott változás is, de — a megint úgynevezett „butelÍásoktf-at sem szabad egészen kifelednünk a számításból, s különösen nem szabad felette sokat építenünk pusztán eme, a regale tulajdonjog tekintetében beállott változásra; ez is meghozza ugyan a maga, nem túlzottan számított jövedelemtöbbletét, de hogy magasabb bérjövedelmet elérjünk, nem szabad itt tétlenül megállani, hanem a városnak is kell — még pedig saját érdekében — reális beruházásokról gondoskodni, amely beruházások — a mellett, hogy köz- és kultur érdekeiket képviselnék — oly helyzetet alkotnak a bérlők számára, hogy azok a beruházott tőke összeg megfelelő kamatján felülemelkedő bérlettöbbletet tudjanak a városnak ajánlani s biztosi tani.

Ilyen czélszerü s csaknem elkerül- hetlen beruházásnak ítéljük első sorban (azt, hogy a város egy — a székhely