Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-10 / 41. szám

bogy a pénztári zárlatok a f. év február, juniu ét julius havában meg nem tartattak, holott pénztárak a községi szervezési szabályrendele szerint havonként vizsgálandók, a községi Ieltá sem a múlt évben, sem a folyó évben ufónna nem szerkesztetett, a községi pótadók vizsgála tóm napjáig, vagyis augusztus hó 3-áig egyénen ként ki nem vettettek, az egyes pénztárak pénz készletei összesítve kezeltetnek, az egyik pénz tárból a másik javára utalvány, képviselőtestület határozat és törvényhatósági engedély nélkül na gyobb kölcsönök vétetnek fel, a szabályozási pénz tár követelései között több régi kötvény mint be hajtbatlan szerepel, s a követelések törlése irán as intézkedések meg nem tétettek. A község i katonaelszállásolási', betegápolási- és közeégjegy- sói nyugdijjakból még semmit sem fizetett be. A közigazgatási ügykezelésnél a tárgymutató nem vezettetik kapcsolatosan az iktatóval, egyes ügyek a kitűzött időre nem intéztettek el. A községi bíráskodásnál a tárgyalási jegyzőkönyvekbe a felek előadásai nem vezettettek be.

A cholera elleni óvintézkedések mikénti foganatosítását is vizsgálatom tárgyává tevén, örömmel tapasztaltam, hogy e részben rendelkezéseim kielégítő pontossággal hajtattak vegre.

b) Békés községénél megnyugvással tapasztaltam, hogy a pénzkezelés az elöljáróság s a ssolgabiró rendszerinti vizsgálatai áltál kellően ellenőriztetik, valamint hogy a községi s megyei pdtadók ki vaunak egyénenként is vetve, helytelenítenem kellett azonban azon eljárást, hogy a külön pénzalapok egy főnaplóban számoltatnak el, s a pénzkészletek tömegesen kezeltetnek. Ez eljárás folytán a pénzkészlettel nem biró alapok kiadásai, mint például a téglagyári, szegénypénztári a a magsári hid pénztárszükségletei más alapból fedeztettek. A kötelozyényok között többet találtam, melyek egyedül kezesekkel voltak biztosítva. A kiadott lólevelek nem az előirt minta szerint, hanem a marhás-levelek könyvében tar tatnak nyilván. Tapasztalván, hogy az élőviz- csatornában az uradalmi gőzmalom tájékán kender áztattatik, intézkedtem annak azonnali kihá- nyattatása és az ottani áztatásnak jövendőben való eltiltása iránt.

c) Mezö-Berényben a különböző czimü pénz-| alapok szintén egy naplóban kezeltetnek; egye-| bekben úgy a pénzkezelést, mint közigazgatási! ügykezelést, kielégítő rendben levőnek találtam I

d) Körös-Tárcsán tapasztaltam, hogy a köz-l ség által a szegényi pénztárból kivett kölcsönök visszafizetve nincsenek, a kötelezvények, kevés I nek kivételével, egyedül kezesek által biztosit-1 iák,.-utalvány-naplót a község nem vezet. Azl ügykezelésnél sok hátralékot találtam, mely kö-| rülmény a másod-jegyző váratlan halálában s ál-1 iásának hosszabb ideig betöltetlenül maradásában! leli indokát.

Megjegyzem továbbá, hogy úgy Békésen,! mint Mező-Berényben és Körös-Tárcsán a megyéi állandó alapokat illető tartozások hanyagul! Iiajtattak be. A közmunka-járandósággal vala-| mennyi község hátralékban van, a többi megyei! i|ap járandóságaiból pedig vagy épen semmit,! ragy nagyon csekély összeget terjesztettek be al Községek. — A községi leltárt mindhárom köz-l lég szili tén elmulasztotta a folyó évre is újonnan! izerkeszteni.

e) Orosházán sajnosán tapasztaltam, hogy! a pénzkezelés körül a múlt években észlelt sza-l bályellenességek e tárgyban kelt rendelkezéseim! illeuére orvosolva nagyobb részt nincsenek. A] izaknaplók hitelesítve nincsenek, a zárlatok hiá-1 tyosan eszközöltetsek, a regale váltsági pénztári is a közpénztár a főkönyvet nélkülözi, a pénz! készlet tömegesen kezeltetik, a kötelezvények kö-l zott több csak kezesekkel van biztosítva, utal- rányozási-napló nincs, mintegy 3000 Irt kiadás italványok által nem lett igazolva, a közpénztári laplóban törlések fordulnak elő stb. A közigaz- ;atási ügykezelésnél is mindazon rendellenességeket kellett tapasztalnom, mint az előző években, nevezetesen, hogy a mutató-könyv az iktatókönyvvel párhuzamosan nem vezettetik, a törvénytelenül távollevők névjegyzéke hiányzik. A ó- és marháslevelek szabálytalanul egy jegyzö- íönyvbe jegyeztetnek be. A levágott marhák le reléi a megyei húsvágási szabályrendelettől elté- •őleg szabályellenesen kezeltetnek.

'—.^HTolyt. köv.)

A gazdasági év végén.

rt nyilatkozat.-I A „Békésmegyei Közlöny“ f. évi sept. i|30-án megjelent számában reflektálva a ,1 bank vitára csekély személyemre vonatko- Jzólag kővetkező megjegyzéseket teszi.

I „Hallgattak. Hallgatott és nem szava- Izott dr. Kovács István sem, a ki ezzel az liigygyel legtöbbet foglalkozott és fényes eloquentiával ostromolta mindig az alapszabály-tervezetet. Elvártunk volna annyi er- Ikölcsi bátorságot, hogy ha az alapszabály tervezet értelmében létesítendő hitelintézet ügyét a megyei közönségre veszélyesnek tartja, azt az ő ismert szénoki tehetségéivel a megye szeme előtt is elmondja és egész bátran nemmel szavaz.“

„Valóban egy olyan kiválóan tehetsé- Iges férfiút mi nem irigyelünk a lelánczolt Prometheus szerepében.“

Miután hasonló megjegyzéseket ma- gamuak is volt szerencsém hallani és pedig szóval tett szemrehányás alakjában, nem védekezésül, hanem igenis a közönség tájékoztatása szempontjából el kell mondanom egyetmást, a mi úgy látszik a figyelmet elkerülte, habár a nagy közönség előtt folyt le.

A „Békés“ augusztus lő-én megjelent számában dr. Szemián Kálmán ur hozzám intézett válaszának utolsó bekezdésében következő szavakat vetette a papirosra.

„Önnek uram, hányszor kell nekem még ezt mondanom, a mi táborunkban Iván helye, már csak azért is, mert a pótadóval való izgatás aljas mestersége azokuak való, kiknek a jő Isten butaságon és gorombaságon kivül egyebet nem adott, önnek pedig nagy esze és nemes szive van.“

E szavak, habár csekélységemet illetőleg hizelgőleg jelentek is meg, engemet a szánalom mosolyára bírtak; szánnom kellett az alapjában nemes intentitióból kiinduló azon ügyet, melynek érdekében ily meg döbbentőleg, de egyúttal ily kihivólag drastikus kijelentés még a hatásra mert számitani a jogosult ellenhatás helyet. És habár a czikk, melyet dr. Szemián Kálmán ur czikke ellenébe állítani akartam, fiókomban ma is ott hever; jónak láttam ha a bank-alapitás fő-szószólója veszi helyettem és pedig ily alapossággal az ellenhatás gerjesztésének szerepét, mint, hogy arra én vállalkozzam, kic a dolgon talán még enyhítettem volna. — Én azon köz-szóllamra hivatkozva magamban, hogy : adtál uram esőt, de nincs köszönet benne, hallgattam s nem válaszoltam s feltettem magamban, hogy minden további felszólalástól szigorúan tartózkodom.

Közbejött egy másik, nem kevésbé érdekes dolog. — Ugyanis a sept. ,27-iki közgyűlés előtt közvetlenül lefolyt egy pár hét elforgása alatt, Endrőd, Gyoma, Tarosa, Ladány, Vésztő, Szeghalom, Gyarmat és Doboz községeket utaztam^ be hivatalosan. És íme a „Békés“ sept. 19-iki számában a hirek között ezt hozta: egyer sek nyakukba veszik a vármegyét s ékes szar vakkal gyűjtik a híveket, de bizon a jóra váló értelmes nép kötve hisz a komáknak s szórhatják a szép szót, akár fáira a borsót. A közlemény nem említette ugyan nevemet, de nyílt titok, hogy az egyesek egyike alatt csekély személyem volt észrevehető. Előre bocsátásával annak, hogy az említett községek egyikében még azt is meg- kellett érnem, hogy egy úri ember épen nekem tett éles szemrehányásokat a pótadónak a bank-bizottságba történt elfogadása miatt: a nevezett nyolcz községből épen nyolcz szavazat jelent meg, de nem a bank ellen, a mely ellen izgatni a vármegyét állitólag nyakamba vettem, hanem a bank mellett, (váljon nem mellette izgattam-e kérdhetné bárki is) mig ellene egyetlen egy sem. — No már most aztán azt kérdezem: hogy váljon az egyesek között én hánytam-e a falra a borsót, ki, zsebemben egy szem borsót sem vittem magammal, vagy azok, kik a gyűlés előtt minden egyes bizottsági taghoz felhívást intéztek s a bizottsági tagokat minél tömegesebb megjelenésre hívták fel, a mely felhívást a „Békés“ is a gyűlést közvetlenül megelőző napon közölt. Tehát: turpe est doctori quum culpa redarguit ipsum. És miután a „Békés“ is, a másokra fogott maga által azonban kifejtett erős agitatioval falra hányta a borsót s azt előre is lehetett látni: ugyan akarhattam-e, — h°gy az én állítólagos nagy eszemhez legyen kötve egy eszme bukása, melyhez mig némelyek hitelviszonyaink gyökeres átalakításának reményét fűzték, addig a

A fülemüle fütty.

Hajdanában, mikor még a magyar ember azért is tüszkölt, ha a szomszéd kéménye füstölt, megtörtént, az a költő tollára került eset, bogy a fülemüle füttyön két atyafi ugyancsak összeveszett. Ki lát ezen valami borzadalmast?l Hanem as már mégis csak nagy dolog, hogy ma napság is kerüljön ember, ki kész perbe szállni a fülemüle füttyért. így feszit lándzsát ellenünk a „B.-Gyulai Híradó“ legutóbbi számában, harczolván a fülemüle füttyért.

A nevezett lap t. szerkesztője „D. A.“ köImmár vége van a gazdasági évnek |A természet roppant kegyetlenül, szivte llen, mostohán bánt el az anyaföld termé keivel. A nap heve kárörvendő mosoly gással égette el a mező termékeit, s meg- őszitette a kalászt, mielőtt az zsenge idejét átélhette volna. S a föld takarója alá elültetett mag csirájában fulladt meg, a nélkül, hogy a levegőt láthatta volna.

Kétségbeejtő pusztítás a természettől, a melyet imádunk és istenítünk: A költő szelleme csúfosan meghazudtolva! Hol maradt a természet pompája s az arany buza- kalászok sürü tengere, a mely az egész ország éltető mindenségeként szokott garmadává földagadni. Hol maradtak azok a méltóságosan megdagadt buzakalászok, a melyek görnyedten is oly ékes szószólói egy egész ország jóvoltának !

A búza e legdrágább kincse a magyar népnek. A gazdaközönség Herkules váljam nyugszik a teremtőföld négy sarka, mely ha félrebillen, ínségbe dönti az országot.

Es az ország több helyén az ínség már a küszöbre hágott. Ott áll a pitvar ajtaja előtt s azt várja, hogy az utolsó sütet liszt is elfogyjon, hogy aztán beto- lakodhassék a ház lakószobájába.

A mértékletesség megölője a kolerának, s legnagyobb ellensége az Ínségnek is. De az a rósz szokása van a magyar embernek, hogy balsorsa hamar csügge- dővé teszi .... „Sírva vigad a magyar“ . . . buját rendesen a korcsmába viszi és cserébe adja borért-pálinkáért. Hanem ez a csere csak növeli baját — apasztja a ládafiát.

A csüggedő ember, ha gazdag is, tönkre megy. Nem szabad elcsüggednünk! Annyija még — hála az Istennek — van a magyar népnek, hogy a telet kihúzhatja. Csak be kell jól osztani azt a kicsit, a mi van; s az is legyen mind a családé, s ne jusson abból egy szem sem a korcsmá- rosnak, mert mihelyt ennek is jut a kis szerzeményből, akkor elviselhetlen lesz a tél nyomora.

Az inség jajszavát Pestmegye már hal- latá. Adóhalasztásért folyamodott a nép és az adóvégrehajtás beszüntetéséért. Szomorú előjele a hideg télnek. Ne várja be a föld- mives gazda, mig a jászolból kifogyott a takarmány. Most fogjon már a munkához; menjen napszámba, ha lova van és nem kapna fuvart, mert ha nem szégyenli a napszámot, akkor nemcsak annyit keres meg, amennyi neki és családjának elég, hanem szorgalmával megkeresheti a tavaszi vetőmagot is. Az éhínség a legborzasztóbb ! Tehát erő és kitartás!

Békés szerint (lásd a szept. 19-iki közleményt) hivatva volt: a közvagyonosodást a szegényebb nép soraiban emelni s megmenteni őket a tulmagas kamat kártékony hatásától.

Ilyen dicsőségre nem vágytam soha az életben, s nem is fogok soha ; nézetem egyszerű nyilvánításával s annak esetleg védelmezésével mindig megelégedtem s ha a vita későbbi folyamában hallgattam, ezzel csak azt akartam igazolni: hogy menynyire fognak csalódni bukás esetén, kik az eszme bukását más tényezőknek tulajdonítják, mint az valósággal tulajdonítható.

Van még egy mozzanat, mely e har- ezot nemcsak reám, de sokakra nézve későbbi folyamában a szó' teljes értelmében émelyítővé tették. — Itt Békésmegyében, a hol a felhasználható intelligens elem oly aránytalanul csekély a lakosság számához viszonyítva; azon Békésmegyében, melynek mintegy 240 ezer főnyi lakossága mellett 15 (!) pénzintézete van : a felhasználható elemek csekély létszáma mellett igen so- can vagyunk azon helyzetben, hogy pénz- ntézetek élén állunk. így aztán csekély személyem is, mint a gyomai takarékpénztárnak fizetés nélküli elnöke, a békésmegyei takarékpénztárnak csekély osztalékban részesülő felügyelő bizottsági tagja. Amint ez a boldogtalan harcz felmerült, nem azt kérdezték többé a bankalapitás hívei velünk szemben : valyon lehet e szavazatunk a meggyőződés szava, a mit valaki közülünk langoztat, lebet-e szavazatunk a meggyőződés nyilatkozata, hanem azt kutatták : van-e az illető érdekelve mint részvényes, méginkább pedig, mint valamely intézet élén akármily minőségben alkalmazott egyén?

Ennélfogva úgy felszólalásunk mint szavazatunk erkölcsi értékét e szerint mér- egelték ; sőt odáig ment a dolog, hogy a megye közgyűlésén történő felszólalásunk és szavazatunk törvényes jogalapja s igy jogosultsága is több oldalról kétségbe vonatott, mig a bankbizottság második üléséből történt elmaradásunk, mint a megbízó megye iránti kötelesség-mulssztás ovatott meg. így tehát ránk nézve a között, volt választás: nem beszélni s nem is szavazni s az anyagi érdektelenség színében tűnni fel elleneink előtt, de híveink előtt gy ávának; vagy felszóllalni és szavazni s férfiasnak tűnni ugyan fel hiveiqk előtt, de elleneink nézete szerint az áuyági érdekhaj hászat vádjával. Bizony mondhatom : furcsa dilemma !

Ott ennélfogva, hol igy megtudtuk teremteni a jogi és erkölcsi fogalmak e chaosáta hol többé nem általános princípiumok, hanem tetszés szerint alkotott és hangoztatott individuális nézetektől függött meggyőződésünk mérlegelése, a mely ndividualis nézetek az érdekeltségnek fér ünkhöz sújtott vádjában anynyira tetszé- "égték maguknak: ott a kérdés eldöntését ehetőleg az érdektelenség nemes erényét civálólag maguk számára követelők tetszésére kellett bizni. Ez volt oka annak, íogy habár a bankbizottság julius 10-kón tartott ülése után kissebbségi vélemény előterjesztését határoztuk is el, ez előterjesztésről el állottunk ; ez . volt oka annak, logy abban állapodtunk meg, hogy a do- og felett érdemileg határozó közgyűlésen inden behatóbb vitától részünkről tartóz- odni fogunk s szavazatunkat is csak any- yiban érvényesítjük, amennyiben arra mulhatlanul szükség leszsz.

Az én szavazatomra szükség nem volt, e annyit kijelenthetek, hogy sokkal kevesebb fáradságomba és erőmbe került volna nemet kimondani, mint ezt a czikket megirni.

Szerepem tehát nem a lelánczolt Prometheus-é volt, hanem legfeljebb azé, azt mondja magában : na hát lássuk medvét!

Dr. Kovács István.

Helyt adtunk Dr. Kovács István' ur „nyilatkozatnának, melyben védeni igyekszik magát törvényhatósági hitelintézet“ ügyében tanúsított magatartásáért történt megtámadásokkal szemben. Sajnáljuk, hogy nem tudott tárgyilagos len- , s azon alkalomból, hogy magatartását a'nagy közönség előtt indokolja, — mi váratlanul gy ónén sikerült — jdnak látja, hogy a bankügy híveit s igy lapunkat is iudokolatlanul megtámadja’. Sok szó fér azokhoz, miket a „nyilatkozatában elmond, s azokra részletesen kiterjeszkedni''lápunk szűk tere oz alkalommal nem engedi meg1; mindazonáltal kötelességünk annyit megjegyezni, hogy élvezze a győzelem babérait nemesen s a legyőzőiteket ok nélkül ne — háborgassa.

Sző r k.

Ipönyegébe bújva, hatalmas hangon hirdeti, hogj la Pfiffoer Karolina (Ligeti Kálmán) szabadsághő (síremléke érdekében a mozgalmat ő kezdetné jnyezte. Bár lapjában e tárgyban soha egy árví (betű sem jelent meg, legyen az ő hite szerint (mint mondánk, nem szállunk perbe a fülemül« (füttyért; de abhoz már hozzá kell szótanunk, hog) (lapunkat a közölt felhívás keletkezését, közlésé nek jogosultságát illetőleg gyanúsítja, úgy állítván elő a dolgot, mintha lapunk az ő felhívását, vagy annak tárgyát lapjától elsajátította volna, — holott ideje korán értésére adatott az, hogy a „Békés“- ben közölt felhívás írója nem is volt Gyulán azon idő óta, mig ő felhívásával vajúdik, s jól tudta, hogy lapunk felhívása eredetét honnét vette.

Hát bizony mi nagyon sajnáljuk, hogy lapjától t. szerkesztő ur nem vehetünk át sem czik- ket, sem eszmét. Lelke rajta, ha ennek ön az oka; de nem mondjuk, hogy meg nem történhetik még, ha a „Békés“ volt szerkesztője s kiadó-nyomdásza jóakaratu átdolgozása után valamelyiket használhatjuk. — Különben legyen nyugodt t. szerkesztő ur, nem áll páratlanul a világ irodalomban az Ön kirohanása. Daudet D’Argenton-ja örökös lólek- veszedelemben volt, hogy Dumas, Seribe, Musset stb. elrabolták eszméit, melyeket ő már 20 évek Ha megirni akart. De a mesebeli légy sem tréfa] — Szt. Hillarius szerint. — A kocsi rudjára ültl i kedves kicsike s torka szakadtából hirdette :| ássátok ezt a nagy port, — mind én vertem. |