Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-26 / 39. szám

ményseprők által sepertethessenek s minden ké­mény sepertussék, 8 a seprési dijak a házak ma­gasságához képest állapíttassanak meg s az ellen­őrzési dijak emeltessenek fel, — részben hely adatik, a zárt kéményeknek kéményseprők által való sepertetése kötelezővé tétetik, az emeletes házak kéményei sepréséért, emeletenkint 10 kr. állapittatik meg s az ellenőrzési díj 3 krra emel­tetik fel. A megyének kéményseprési szabályren­delete ehhez képest szenved módosítást. 5. A szeghalmi piacz áthelyezési ügyben az állandó választmány a község képviselőtestületé­hez intéz kérdést, mely Bzerint a piaczot az uj vásártérre áthelyezte, hatályon kívül helyezni javasolja s ezen ügyben a határozathozatalt a szolgabiró jogköréhez tartözőriak' jelenti ki. 6. A békés-földvári vasut-birtokviszonyok rendezését illetőleg kötött szerződés jóváhagyása javasoltatik. 7. Kondoros község kérelme növedékmar- hák levághatásának engedélyezése, illetőleg a megyei szabályrendelet ide vonatkozó rendelke­zésének módosítása iránt — megtagadtatni java­soltatik. 8. A békésmegyei iparosok kérelmének, mely szerint az országos vásárok napjai megha- tároztassanak s a vásárok tartama megállapittas- sék, helyt adni javasolja az állandó választmány, s ebez képest a megyének vásártartási szabály­rendelete módosítandó akként, hogy a vásárok a megyében átalában szombaton és vasárnap tar­tassanak, s két napon tál a vásár nem terjedhet, s kik azon túl is árulnak 50 frtig terjedhető bünteséssel sujtatnak, egyebekben a szabályren­delet intézkedései változatlannl fentartatnak. 9. A déva-ványa-gyomai vasút ügyében megkerestetett törvényhatóságunk 70 ezer forint értékű törzsrészvény elfogadására. Ezen megkere­sés a közgyűlés tanácskozási tárgyát fogja képezni. Az állandó választmány behatóan foglalkozott az ügygyei, s ügy találta, hogy a megkeresést érdemi elintézésébe ez utal nem bocBájtkozhatik a tör­vényhatósági közgyűlés, mert a vasút vonal kié­pítésére vonatkozó tervezet, költségvetés hiányoz­ván, nem bírálható el szakértőileg az hogy-a ter­vezet vasútvonal a megyére nézve minő előnyöket nyújthat. Mindazon által — javasolja az állandó választmány, a megye határozza el, hogy 'ameny- uyiben a szakértői tanulmány kitüntetné e vasút­vonalnak a megyét illető előnyeit, nem fogna artózkodni a megye a 70 ezer forint értékű törzs- részvények átvételére. — Ezen közgyűlés tehát — a vasút építésére vonatkozó ssükséges adatok hi­ányában, Déva-Ványa község megkeresése felett érdémileg nem határozhat. Az állandó választmány ülését folyó hó 25- én tartotta, e a tárgyalás alá vett ügyek halmaza miatt az ülés a délutáni órákban is folytatatott, s miután lapunk összeállítása éppen ez időre esik — sajnálatunkra, nem lehettünk oly helyzetben, hogy a délután tárgyalt ügyekről Ösmertetést közöljünk. Szervusz 1 Baráti ölelések, milyen jó hogy találkoz­tunk etc. etc. „Hová mégy ? Maradjunk együtt!“ „Hja barátom, kezdek én szabadkozni, nekém dolgom van, én sietek a táviró hiva­talba, megsürgönyözni a „BékésK-nek az or-- szággyülés megnyitását.“ Erre 6 elkezd hahotával nevetni, én né­zek hírlapírói büszkeségem megsértését kife­jező tekintettel. „No ne haragudj, gyere csak velem, ne sürgönyözz te a „Békés“-nek, majd elmondok én neked egy históriát s ha még akkor.is megmaradsz szándékod mellett, én fizetem a sürgönyt.“ Ez elfogadható ajánlat volt, szivemen vi­selem annyira a consortium érdekeit, hogyha megmenthetem valami kiadástól egy történet meghallgatásának az árán, hát inkább hallga­tok. Halljuk a históriát 1 Nagyon rövid lesz — kezdi ő — vigasz­talóig, mikor Deák Ferencz meghalt,, (na ez elég régi történet gondoltam magamban) éppen ide fent volt a „Békés* * * mostani szerkesztője, s Deák Ferencz szombati napon halván meg, megsürgönyözte a „Békés“-nek a halálhírt, hétfőn azután mikor megkapja a lapot, keresi benne a hasábos czikkeket Deák Ferenczről, — nincs sehol, nagy nehezen aztán a hirdeté­sek közvetlen szomszédságában megtalálja a tudósítást, mely elég lakonikusan igy szólt: „Deák Ferencz meghalt.“ Ha tehát nem aka­rod holnapután azt olvasni hogy .„az ország­gyűlés megnyilt“, ne sürgönyözz. Most már együtt nevettünk s beláttam, hogy az amerikai gyorsaság nem vidéki' új­ságnak való. * * Közművelődés, társadalom és közgazdaság. Családi nevelés, in. .A. testi erő képzése. A családnak egyik legfontosabb feladata a testi nevelés. Erre nézve leginkáhb Rousseau nézeteit szeretik idézni. E nagyszerű elvek kö­zül vessünk mi is egy pillantást arra, a melyek­ben a irancziák nagy nevelője kifejtette, hogy a testi nevelés minő összefüggésben van az erkölcsi fejlődéssel, Tagadhatatlan dolog ugyanis, hogy a testi erő alapja egyszersmind az erkölcsi energiá­nak is. Ez még nem azt fejezi ki, mintha a gyönge, vagy épen nyomorék szervezetű egyének képtelenek volnának szilárd erkölcsi és jellemi állapotra jutni. Az élet gyakran ellenkezőről győz meg bennünket, ez tehát csupán ama régi közmondás allotrópiája, hogy: „Ep testben lakik ép lélek." Ez elkoptatott kifejezést előre kellett bocsátanom, mert ehez csatolta Rousseau egész nevelési rendszerét; a „Maas sanai . .még akkor nem forgott annyira közszájon, hogy ő, a „természet embere“ feleslegesnek tartotta volna emlegetni, sőt voltak a nevelők (kivált a szerze­tesek) közt olyanok, kik ascetikus elveiknél fogva azt prédikáliák, hogy a test akadálya a nagyratörő léleknek. E képtelen paedagógu- sok kiaszott tagjaikkal czelláikban virrasztva, a „lelki emberről", ábrándoztak s ténylóg az ifjú­ság testében a lelket is tőnkre tették. Nagyon idején volt tehát ezeknek felébe harsogni, hogy „Ep testben lakik ép lélek“, s ehez kapcsolta a „természet embere“ .ama mondását, hogy: „Te­gyétek erőssé a gyermeket s jó lesz: azért rósz, mert gyenge.“ Eme kifejezés tulajdonképen arra czéloz, hogy a gyönge szervezetű gyermekben a ravasz­ság, alattomosság s mint rósz tulajdonságok ter- mészetszerint könyebben kifejlődnek, mint az erős, egészséges gyermekeknél, kiknek nincsen szükségük ravasz alattomosságra, hogy ugyan­azon helyzetből kimeneküljenek, a melyek a gyengét roszra kényszerítik. A testi erő szemé­lyes bátorságot, önbizalmat szül, melyre az em­bernek mindenkor szüksége van, szüksége nem­csak akkor, midőn veszély fenyegeti, hanem min­den dolgában, a szellemi foglalkozás, az erkölcsi önállóság, a jellem szilárdsága mind feltételezik amaz öntudatot és szellemi rugékonyságot, me­lyet csakis a testi erő és jólét érzete adhat meg az embernek. Ez állítás igazságát az ellenérvek le nem ronthatják. Beteges, gyenge szervezetű egyének is vittek véghez óriási szellemű munká­kat, de ily vasakarattal és lángészszel csak ritka egyén dicsekedhetik. Csak múló testi gyön- geség is lever, visszahat a szellemi működésre, hát még ha ez állapot állandóvá válik! (Folyt, köv.) 2L.evel©zés. Gyoma, 1886. szept. hó 24. T. Szerkesztő ur 1. Engedje meg, hogy azpn szép;- kegyeletes ünnepélyről, mely városunk s közelebbről a gyomai róm. katb. egyház hívei e hó 22-ón ül­tek, rövid értesítést közöljek. E napon foglalta el helyét .főtiszt. Spett Vincze volt szentszéki jegyző, nagy tudományu egyházi iró — plebánusunk, hogy a szent igéket hirdesse körünkben. Már jókor reggel megtelt a szép templom áj tat os hívekkel. Az arczokról tündöklött az öröm, hogy az egyház oly kitűnő, lelkiekben gazdag férfiút nyert lelkipásztorául. A beigtátást főtiszt. Scbiefner Ede prépost, endrődi esperest- plébános ur teljesítette. A „Veni sancte" után két remek egyházi szónoklatot hallottunk, mely szivünket valóban meghatotta. A szent beszéd mindegyike tartalom, nyel­vezet és előadást tekintve, elérte a tökély magas fokát. Meghatóan ecseteié az igtató esperes ur. mily nemes érzelmek vezették a plébános urat a gyomai szerény parochia elfoglalására, lelki épülésre szolgál, mikor élénk színben tünteté föl a papi állás kötelmeit; de nem kevésbé inditá meg szivünket, mikor Spett fennkölt szellemével előadá, mire kész ő nyájáért, s ezért mit kér tőlük: — nem mást, mint szeretetet, bizalmat. — Hogy szeretik, azt bebizonyiták, megjelené­sükkel; jó hire előre szárnyra kelt, — Voltak ugyan Endrédről is sokan; de hogy is ne lettek volna, hisz Spett Endrődön, megyénk leg- terhesebb plébániáján kezdé meg működését, s bár egy évtizede távozott ei onnan, a népnek szivébe oly élénken van vésve emléke, mintha ma mondta volna az „Isten hozzád“-ot. A beig- tatást szent mise követte, melynek főrészeit az összhangzó négyes emelé. Az egész mintegy 2 órát vett igénybe, szertartást végig hallgatva, lelki boldogsággal hagytuk el az Ur házát, kérve Istent, hogy Gyoma városának plébánosát hívei lelki épülésére s a tudományos irodalom művelé­sére még soká megtartsa. Egy jelenvolt. Sz. A békésmegyei gazdasági egylet ajégbiz- tositási szövetkezetről. A békésmegyei gazdasági egylet választmá­nyának, f. hó 19-én Szucsu Béla elnöklete alatt tartott ülésében a tanácskozás tárgyát az első magyar általános biztosító társaság átirata képezte, melyben az egyletet felhívja, hogy az általa léte­sített jégbiztositási szövetkezetét 'a gazdaközön­ségnek ajánlja, miután a nevezett társulat súlyt fektet a -gazdasági egylet .véleményére. Az ülésen az „Első magyar“ részéről jelen voltak Kirják vezértitkár és Sümegi Kálmán fel­ügyelő, a kik felvilágosításokkal szolgáltak a ta­goknak és a felmerülő netaláni kételyeket kíván­ták eloszlatni. A társaság által kibocsátott alapföltételek és szabályok beható eszmecsere tárgyát képeztél: és egyáltalán nem lehet mondani, hogy Azokat valami nagy lelkesedéssel fogadták volna. A ta­gok bírálat alá vették az egyes pontokat éa az alapföltételek 10. §-át határozottan kifogásolták. É pont ugyanis azt tartalmazza,, hogy „a 12 év lejárta után az, addig összegyűjtött tartaléktöke a szövetség tagjai közt befizetett dijaik arányában az „Első magyar általános biztositó-társaság„ ál­tal felosztatik. Ugyanily alapon és arányban tar­toznak a szövetségi tagok a törzsbevallás lejárati idejekor netalán mutatkozó vesztességek készpénz­ben kifizetni"; mert az alapfeltételek e szakaszát nem tudták összeegyeztetni a 8. §-al, mely igy szól: „A szövetségi üzletből eredhető veszteségek fedezésére a szövetségi tag az évenkénti átlagos biztosítási értékének megfelelő egy évi díjösszeg erejéig készfizetési kezességet tartozik vállalni.“ Az e két szakaszban könnyen felismerhető ellenmondást különösen kiemelték Sztraka György Vidovszky János és Geiszt Gyula és fejtegetései­ket a választmányi tagok nagy része osztotta. Mokry Sámuel azt vitatta, hogy a szövetkezeti tagokat egyedül a törzsbevallási iv kötelezvén, semmi kétség, hogy a szövetkezeti tagok csak az egy évi díjösszeg erejéig felelősek. (Vége köv.) Hírek. Az osztrák magyar bank mellék telepe Gyulán, a békésmegyei takarékpénztárnál folyó szeptember hó 30-án kezdi meg működését, mely naptól kezdve a váltók benyújtására, hetenként hétfő és csütörtök d. e. 9—12 órája tűzetik ki. Belügyminiszter a megyei ebtartási sza­bályrendeletet módosítás végett leküldí Megyénk árvaszéke előterjesztést . fog a közgyűlésre tenni, melyben a községi árva- pénztáraknak megyei küldöttség által történni szokott megvizsgálására vonatkozó szabályrende­leti. intézkedést óhajtja megváTtózfatm7'kérvén^“ hogy jövőben a községi árvapénztárak' 'meg" vizsgálását is a megye alispánja < teljesítse akkor, * mikor évenként a községi ügykeze­lésre kiterjedő vizsgálatot teljesíti. 11 Kétség­telen, bogy a községi árvapénztáraknak me» gyei küldöttség által történő-: megvizsgálása a községek nagy megterheltetésével jár, s a megyei árvaszékről a vizsgálat alig nélkülözhető munka erőt von el, de nem lehet tagadni azt seni, hogy a minél behatóbb vizsgálat nagy mérvben bizto» sitotta az árvapénzek helyes és hü'kezelését. A megye közönsége lesz hivatva dönteni a lelett szükségesnek tartja-e tovább is a küldöttségi vizsgálatot s ha nem, minő módon teljesíti az ár- vapénztárnak tőrvény által előirt évenkénti meg­vizsgálását. Bihar megye’ közönsége tudatja, bogy a Bikarmegyei- hegyeken a szüretelés f. évi okt. hó 18-án viszi kezdetét. Endröd. közéég kérvényez egy harmadik jegyzői állás rendszeresítésének engedélyezése iránt. Belügyminiszter körrendeletileg tudatja -a megyével, hogy a budapesti m. kir. államren- dőrségi főkapitányságnál nyilvántartott rovott elő­A veteránok, a veteránok, s ezer lábtyü művész gyakornok szalad ki a közeli suszter boltokból, hallik a zene s közeledik méltóság- teljes lépésekben egy nagy menet zászlókkal s vagy ötven fiakkerral, közöttük egy négy szürke által vont díszkocsi s benne ül az ara­nyos lluska, (gyengébbek kedvéért zárjel kö­zött megjegyzem, hogy Pálmay Ilka) mosolygó arczára a pillanathoz illő komolyságot eről­tetve, a mi nehezen sikerült neki. A szives rendezők felvilágosítottak, hogy ez az első budapesti bérkocsi testület zászló szentélési ünnepélye s Pálmay a zászlóanya. Mindjárt fel is kértem az aranyost, hogy ha Gyulán Braun Dávid tartja a zászló-szen- telési ünnepélyt, oda is eljöjjön zászló ma­mának. Most már csak Braun Dávidon áll, hogy mielőbb kitűzze a zászlót. * * * Nem tehetek róla, nekem még a fővá­rosban is a vidékiek tesznek, azokkal esnek itt meg a leghihetetlenebb történetek. Egy éltesebb úri nő a ki rendkivül-nagy kedvelője a classicus zenének, feljővén Buda­pestre (nem mondom hogy Gyuláról jött) egyedüli vágya volt meglátni „ Lohengrint“ mert csak a Wagneré zene, a. többi csak mu­zsika. Ebbéli vágyának kifejezést adott egy magasabb rangú hivatalnok rokona előtt. Nagyon helyes, ha csak Lohengrit akar­ná látni, holnap épen azt adják, elmegyek én is, úgy sem láttam még az operát, majd gon­doskodom én jegyekről is. S a mint felment a hivatalba, első dolga volt becsengetni a hivatal-szolgát. „Alphonse, maga elmegy a Sugár-utra, vesz a szinházba jegyet, az államvasut^khoz bemegy, elviszi ezt a levelet, azután kimegy a ligetbe, megmondja a nőmnek, hogy ma szinházba megyek, azután a Kerepesi-uton jön vissza, ott elvégzi a miket tegnap mond­tam. Érti ? Igen* is kérem alássan,— s délbe érkezik vissza Alphonse, jelentve hogy minden rend­ben van, kitűnő jegyeket kaptam a második sorban; tessék itt vannak. A tanti ez alatt az ujiain számlálgatta, hogy lesz-e jegy vagy nem és alig volt nála boldogabb ember a városban mikor meg­tudta, hogy van jegy, végre tehát eléri a vá­gyát s meghallja az isteni Wagner zenéjét, alig várta az estét a mely csakugyan bekö­vetkezett (hja, az idő nem tesz kivételt még a falusi nagynénékért sem) s dobogó szívvel lejtett kedves rokona karján az operába, al­kalmazva azt mindenféle nyájaskodásokkal. A rokon is kivágja büszkén a mellét, mikor az ajtó elé érkezik. „Tessék a felöltőket és a kalapokat a ruha-tárba letenni“ mozdul még egy Kegle- vich huszár. No ez még nem nagy baj, vissza mennek szépen, lerakják a felső ruhát, a tanti egy kis aggodalmat táplál az iránt, hogy nem fog- ják-e ellopni, a ruhatáros nő mosolyogva nyugtatja meg, a zene oda bent megszólal, sietve térnek vissza, a rokon büszkén nyújtja át a két jegyet az ajtón állónak. ■ „Kérem ezek a népszínházba szólnak, nem ide“ s becsapja előttük az ajtót. Mintha a villám csapott volna le, a tanti majd el ájult, a rokon fáradtan nézegeti a je­gyeket. „Az az ostoba szolga bizonyosan a Ke­repesi utón ment s a sugár utón jött vizsza s rósz helyen váltott jegyet.“ Szaladnak azután .a pénztárhoz, kínálnak országot egy jegyért, nincs és nincs. Mit tegyeneK, elmenteK a ruhatarba Ki-, zedték a depositumba helyezett ruhákat s el arándokoltak a népszínházba s megnézték; Lohengrin“ helyett a -Csó^pji szerzett vő-* sgényt“ talán jobban is mulattak, de a sze-' ;ény tanti meg fog halni a nélkül hogy látta l olna „ Lohengrint“ s ,ugy megharagudott f a < :edves rokonra hogy bizonyosán kitagadja.' * * Nem is tarthatnám befejezettnek levele­met, ha nem Írnék valamit a Choleráról, nem tészerti szívesén ifiért erről még írni se jó. Addig csak jó dolgunk volt mig a szá­razság tartott,- mert addig Scheuthauer szerint nyugodtan ültek a kedves bacillusok a porban (borzadok ha rá gondolok, mennyi ülhet a gyulai porban) de tegnap óta esik az eső s a legujjabb Cholera elmélet szerint a bacillu- sokra olyan áldás az esőj akár csak a kukori- czára, lesz tehát bacillus termés bőven, tesz­nek is nagy szabású óv intézkedéseket a me­lyek közzül csak kettőt emelek ki. Eddig a kimutatásokba fel volt sorolva hogy ázsia kolerában meg halt ennyi ember, cholerinban ennyi, cholera nostrasban annyi, s azután összegezték, összesen tehát meg halt ennyi. Most a belügyminiszter kiadott egy ren­deletet, hogy ezentúl nem szabad összegezni a különböző fajta cholerákban elhaltakat a mi nagy meg nyugtatására szolgálhat a cholerin- ben elhaltakra mert az mégis csak nagy jog­sérelem volt hogy össze adták' öket az ázsiai cholerásokkal meg a cholera nostráskkal. A járvány bizottság pedig minden nap ujjabb és ujjabb falragaszokat bocsajt ki, pérsze az a kár hogy a bacillusok nem olvassák, attól tán elpusztulnának, de arról a járvány bizottság nem tehet. Egyébbként maradt minden a régiben, mulatunk, vigadunk addig mig a kolera bacil­lus engedi. Csintalan,

Next

/
Thumbnails
Contents