Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-15 / 33. szám

ságával tekintett végig hasábjain : nem tudom minő fogalmat szerezhetett magának azon magasztos hivatásról, melyet egy szépirodalmi lapnak bírni kell, ha hivatását méltóan akarja betölteni. Mig első lapján a templom és a ház szentsége kellőleg méltatva van, egy lappal tovább J 25 garassal fizetett individuum, félhivatalos bőrharang, vajas kifli, tejsürüs kávé, majomra emlékeztető ficsór, teli tányér, teli pohár, vastag bőr, éretlen gyerkőcz, meg- botozás, de még sem tevés, az Isten képének gunyolása, megbélyegzett arcz, megelégelt martirómság, megvetés, átlőtt kebel, patakzó vér, párbaj, rend/re utasított rendőrkapitány, tanulság, törvénymagyarázat, Noé bárkája, viziszony, porból gyúrt sár s a jó Isten tudja miféle csömörletes tutti frutti jelenik meg, egy szépirodalmi hetilap s az irodalmi illemérzék nagyobb dicsőségére! Valóban tarka kép, mely tarka képével minden jobb érzést elriaszt!

Semmi közünk a szerkesztőség ezen sajátos felfogásához, de hogy ízlése egyúttal a nagy közönség Ízlése is volna, a felett határozottan kétkedünk ! Semmi közünk ahhoz, hogy Csintalan valóban Scar- ron-szerü styljét, — melylyel azonban mindig az illem korlátái között mozgott,

— mennyiben tartotta magára nézve tűrhetetlennek ; — a kritika nyilait magára nézve martiromságnak: ez is a szerkesztőség specialis feltogásának a dolga! De aztán az elégtétel vételének kérdése tartozik mindnyájunkra! És éppen erre vonatkozólag kell megjegyzéseket tennünk!

Isten képére és hasonlatosságára történt teremtetósünk nem lomha hus-töme- günkben nyilvánul, mely a prometheusi láng nélkül csak pigra mássá (ne tessék semmi ezélzást keresni, édes mindnyájunkról beszélek), hanem a szellem azon kitörő szikrájában, mely gyújt, éleszt, világit, vonz és magával ragad, mely ég felé tör és életet kér, mely rokonszenvünket, tiszteletünket és becsülésünket hódítja meg. Ha ellenfelünkben nyilvánuló szellem e kitörő szikrájával, — még ha ellenfelünk csak éretlen gyerkőcz volna is, — meg- vivni nem tudunk s ha vele szemben ismételt megbotozás fenyegetésben nyilvánuló durva erőszakra merünk hivatkozni : sülyedünk mindnyájan a darvin-íéle elmélet homo-gorillájának egyáltalában nem irigyelhető színvonalára. — Ezt épen egy szépirodalmi lap szerkesztőjének nem lett volna szabad felejteni.

Ön a kifejlett délezeg férfi szemben áll a szerinte éretlen gyerköczczel; a tiz éves irodalmi múltú iró, kinek tiz év alatt elég alkalma volt a szellemi fegyver forgatásához szükséges routine-t elsajátítani, szemben áll a journal istika terén a szellem fegyverét kezébe csak most ragadó ifjúval. És ime martirrá válik a délezeg férfi az éretlen gyerkőcz előtt! A tiz éves irói múltú szerkesztő mártírja a szellemi küzdelem terére csak most lépett Írónak, kinek kezébe seprüt ád, hogy annál furcsább jellegűvé váljék a martirság.

— Joggal kérdheti bár ki is, hogy midőn valaki igy keres magának elégtételt, szolgáltathatott-e fényesebb elégtételt épen ellenfelének; meglehetett-e önkézzel erőszakosabban tépni a tiz éves irodalmi múltat; a másnak szánt doronggal botoz- hatta-e valaki érzékenyebben ön magát ? A szellem pattogó szikráival hasonló pattogó szikrákat kell szembe állitani, érvekre érvekkel kell válaszolnunk s a harcz nemes marad, gyönyörködtet, táplálja lelkünket s nincs többé martirómság, a mely martirómság nem ismeri a düh kirohanásait. A martir küzd és tűr s a küzdelemben vagy diadalra jut, vagy hősileg elbukik, de e bukásában is szükséges, hogy nemes maradjon! A martirságnak ez el- engedhetlen jellege, — e nélkül nincs martirság !

Nem lett volna szabad önnek még egy dolgot felejteni s az az úgynevezett esprit de corps, vagy társulati szellem. — Ön mint szerkesztő, egyúttal Békésmegye tisztikarának tagja. Gondolja ön, hogy a tisztakarra nézve teljesen közömbös dolog, hogy akad tagjai között olyan, ki meri tehetetlen magának egyedül megengedhető nemes eszközökkel elégtételt szerezni, bár-' kit is megbotozással fenyegethessen a nélkül, hogy a tisztikart megbotránkozásra hívja fel? — Valóban e szerencsétlen czikk írója sok dologgal nem számolt.

Végül nehány igénytelen barátságos

"szó !

Midőn valaki egy szépirodalmi hetilap szerkesztésére vállalkozik, ezt kétségtelenül nem pusztán azért teszi, hogy nehány hasábon megjelenjen egy nehány száz sor;

hanem teszi azért, hogy mig egyoldali olvasó közönségének szellemi tápot nyújt, másoldalt finomitólag hasson olvasó közönsége ízlése lelkülete és kedélyére. Ha a kitűzött czélt épen a szerkesztő téveszti szem elől, kinek pedig Önlelkületét kell mintegy bele lehelleni lapjába; ha maga a' szerkesztő enged meg magának olyasmit a mi az irodalmi és társadalmi illemérzéket támadja meg : rombolólag hat közönsége ízlésére, lelkületére és kedélyére s a botrányhajhászatot honosítja meg. — Azt hiszem, hogy e dicstelen dicsőséget nem ambiálja ön !

Tanügy.

Tekintetes Szerkesztő ur!'

A napokban tanügyi dolgozatot kért tőlem becses lapja számára, de bár Ígéretem: Ígéretemnek még eddig nem tudtam ura lenni. Alább egy levelet bátorkodom mellékelni, melyben hitem szeriut városunk és a vidék tanítóit érdeklő dolgok foglaltatnak vagy érintetnek ; ha tehát ez a hitem becses véleményével találkozik: kérem azt közölni b igy ígéretem egy részének evvel való lerovására segiteni kegyeskedjék.

„Hivatalom nem lesz fényes állás. Elrejtőzve majd egy kis faluban, szalma födelü házikóba, szenvedek talán, de dolgozom, mint hü cseléd, mint a nép tanítója.

Huszonegy esztendeje, hogy papírra tettem ezt a nehány mondatot; úgy látszik számot vetettem magammal, mikor a tanítói pályára léptem, pedig akkor még félig gyermek valók. A dologból és szenvedésből azóta jutott számomra elég; elismerést alig nyertem innen-onnan: de a méltatlanság keserű poharát sokszor kell még most is 80cratesi nyugalommal kiürítenem. S tudod e miért? Mert isteni teremtő erővel nem birok s a lehetetlenséget lehotővé nem tudom tenni.“

így ir hozzám egy ev. református vallásu tanító iskolatársam, kivel épen húsz éve, hogy nem találkoztam s aki véletlenül tudta meg lakóhelyemet.

A vigasztaló és megnyugtató sorok után állapotomról tudósítván e barátomat, újságul leírtam neki egyleti életünket érintvén az e hó 10-ón megtartott közgyűlésünket is.

„Kedves Barátom! . . . Tudod az Eötvös- alap és az Országos tanítói árvaház történetét. Azt is tudod, hogy a kath. püspöki kar a többi okok között leginkább azért, hogy az ország kath. tanítóinak egészen biztosítsa amaz előnyöket, melyeket az Eötvös-alap és Országos tanítói árvaház csak a többi hitfelekezetü tanítókkal egyetemben — vagyis nekik részben — biztosit : az Eötvös-alap és Országos tanítói árvaház mintájára ugyanilyen jellemű, de kath. szellemű intézetek felállítását szintén elhatározta. A kath. tanítóság azonban gazdátlan nyájként szanaszét szórva lézengett az országban.

Hogy az eszme kivihető legyen : egyletekbe kellett a tanítókat gyűjteni. Amitől fázott a clerus előbb, most erőszakkal tette meg. Jól van azonban igy is. A nagyváradi püspöki megyében két egylet született, — e szó szenvedőleges értelmében, — t. u. a Nagyvárad-vidéki és Gyula-vidéki: Tudod jól, hogy az egyesületek ereje miben rejlik, de azt is tudod, hogy az egyesületek sem képesek valami nagyobb szabású dolgot létrehozni, ha nincs bennök lélek. Az egyesületek lelke rendszerint egy vagy két ember szokott lenni; olyan emberek, kiknek látköre egykissé nagyobb a tömegénél, mert kimagaslanak abból vagy szívvel vagy tehetséggel.

A mi egyesületünkben van ilyen ember.

Mielőtt azonban róla beszélnék neked, tudatni bátorkodom véleményemet, amelyet .különösen a magyar alföldi tanitó-egyesületek "jelada- tául táplálok.

Mi magyarok — nem hisszünk ugyan, de ugyvan — különösen a tanügyi dolgokban valóságos utánzóivá sülyedtünk a külföldnek, s annak különösen a vér mérsékleti, szokási, észjárási, társadalmi és nyelvi szükségletekből indokolt intézkedéseit, törvényeit és módszertani szabályait szintén átplántáltuk a mi — egészen sajátlagos — földünkre. A fa nőni kezd, de sok tekintetben nem úgy, amint mi óhajtanok.

Kezdjük átlátni, hogy valahol bajnak kell (.enni. Ezt a bajt vagy bajokat részben ismerjük, részben kutatjuk.

Amit ismerünk, azt ki kell küszöbölnünk, amit nem ismerünk, arra rá kell bukkannunk. Ez a dolog azonban nagyon nehéz. Véleményem szerint az alföldi tanitó-égyesületünknek, mint olyanoknak, melyek a Iegmagyarabb földön léteznek, s igy a magyar nép nyelvével, társadalmával, szokásával, vérmérsékletével és észjárásával tökéletesen ismerősek : ezen ismeret alapján egy égé szén magyar szellemű paedagodiává kell átváltoz tatniok a mostani indigent indigenát. Ez nemcsak feladata az alföldi tanitó-egyesületeknek, hanem

hazafias kötelessége is — Úgy hiszem, hogy e tekintetben egyetértesz velem, sőt tapasztaltsá- godtól az erre vonatkozó nézeteidet alkalmilag kifejteni nagyon kérlek.

Hogy egyesületeink e feladatot megoldhassáki nagyon természetes, miszerint az egyes tagoknak még sokat kell tanulniok és sokfelé tanulmányozniuk.

Ezen tanulás és tanulmányozás szükségességét felismerte az az ember, kit én tönebb a mi egyesületünk lelkének nevezni bátorkodtam, s azért minden módot és alkalmat felhasznál arra hogy az egyesület tagjait tanulásra és tanulmányozásra serkentse, buzdítsa, ösztönözze.

Tudom, hallottál már a gyulai plébánosról, országgyűlési képviselőről stb. Ez a stb. az ő működésének czimeit illeti. De én jelenleg csak azt a Göndöcs Benedeket mutatom be nektek, aki a Gyulavidéki r. k. tanitó-egyesület elnöke, s mint elnöke, lelke is annak. Ebben az állásban egyedüli, páratlan. Gondolhatod, hogy az egyesület minden tagjának nyíltan kifejezett és titokban táplált őszinte óhajtása az, hogy őt az egyesület élén a Mindenható minél tovább megtartani méltóztassék.

Az egyesület alakulásakor mindjárt elnökké választotta. Bízott szivének melegében, hogy az a csírázó egyleti élet fácskáját virágzóvá, gyümölcshozóvá fogja növelni.

A bizalom a múltból indokolt volt: a jelenre és jövőre nézve áldásosnak bizonyult.

Az Eötvös-alap mintájára létesülendő „Segélyezési-alapnak“ — természetesen — az ő közreműködése folytán majdnem máslél ezer forintot juttathatott eddigelé egyesületünk.

Az egyesületnek önképzési czélból felállítandó könyvtára javára, a tagokat évenkint 1 frtot fizetni föllelkesítette.

A Sz.-István társulattól sok, igen értékes könyvet eszközölt ki a könyvtárnak.

Fő azonban az, hogy az egyleti tagokat munkásságra serkentse, 10 db. cs. aranyat adott jutalmul* ama kérdések mogfejtöinek, melyeket a múlt országos tanítói győlés bizottsága az idei — születése előtt megboldogult — gyűlésre tárgyalandó tételekül kitűzött, s amelyek megfejtéséhez a képviselhetés jogát csatolta.

Minekutánna azonban eddigelé csak két kérdés dolgoztatott föl: a többi kérdések megfejtőinek most ismét 10 db. arany jutalmat ajánlott föl.

A választmányi- és közgyűléseken megjelenő papok és tanítók rendesen az ő vendégei szoktak lenni, kiket pazar bőkezűséggel szokot- megvendégelni.

Ily módon akarja juttatni — és juttatja — diadalra az egyesület tevékenységét.

Mondhatom-e tehát róla azt, amit fenebb mondottam: most már megítélheted ?

Hogy azonban az e hó 10-ón tartott közgyűlésről fogalmad legyen, ide igtatom annak tárgyait.

Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó beszéd.

2. Gyakorlati tanítás, tartja : Sztankó Géza. — Igen sikerült volt.

3. Gyakorlati tanítás, tartja : Domonkos János. — Tehát én ; mondhatom, hogy nem olyan volt, aminönek én gondolatban megalkottam, kedély beteg voltam e napon.

4. A választmány előterjesztései: a) elnök : jelentés ; b) a számvizsgáló bizottság jeleutése ; c) könyvtárnoki jelentés ; d) a bíráló bizottság jelentése, esetleg a jutalmak kiosztása , e) uj pálya kérdések kitűzése; f) határozathozatal az évi 1 frt tagdíj fizetése tárgyában.

5. Indítványok az időközben felmerülendő ügyek tárgyában.

6. Az országos róm. kath. tanítói „segélyalap“ kezelő bizottságának jelentése.

És most a fönnebb említett dolgokra nézve még egyszer szives válaszodat kérve maradtam szerető barátod:

D. J.

Hírek.

Esküvő. Folyó hó 11-én vezette oltárhoz a helybeli ref. egyházban Lux Teréz kisasszonyt, néh. Lux Albert volt mezöberényi orvos leányát, Rudi Sándor, érsek újvári vasúti hivatalnok. Tartós boldogságot kívánunk.

Uj üzlet. A városunkban előnyösen ismert Rosenthal-czég üzletvezetője Multasch Adolf, mint halljuk az ősszel nagy divatáru üzletet fog nyitni.

A b.-gyulai önkéntes tűzoltó egylet f. hó 22-én vasárnap d. u. 4 órakor alakuló közgyűlését tartandja meg a városháza termében. A meghívók e hót folytán fognak szétküldetni.

Jégeső. A hosszan tartó szárazság és me leg napok után, csütörtökön már a délutáni órákban sürü felhők tornyosultak a láthatáron s a port nagy vastagságban verte fel a szél, de ez a zivatar szárazon múlt el s csak a késő esti órákban 11 óra tájban eredtek meg az ég csa* A múlt évben kitűzött pályadijakat Domokos János és Sztarill Lajos gyulai tanító urak nyerték el. A harmadik pályanyertes mű Írója ismeretlen. A műveket ösmertetni fogjuk. Gratulálunk. Szerk.

tornái, s nehány perczig tartó eső után diónyi nagyságú jégdarabok hulltak alá, a jég nem nagy területen esett s tetemes kárt nem okozott, e az utánna még pár óra hosszáig tartó eső csak hasznára volt a kukoriczának.

Lovarda B.-Csabán. Csabai szomszédainknak bőven ki jut a mulatságból, alig távoztak el körükből a nemzeti színház tagjai, egy lovartár- sulat ütötte fél sátrát a templom előtti nagy téren, Merkel amerikai lovardája mulattatta három napon keresztül, két délutáni és három esti előadásban a csabaiak és a vidékről is nagyszámban átrándulókból álló közönséget. S a társulat meg is érdemelte a pártfogást, vidéki circusok- nál szokatlanul ügyes mutatványaiért. Legnagyobb feltűnést a japániak keltettek, valóban bámulatos tornászati ügyességükkel, továbbá Couk Hubert ur és Krembser kisasszony művészi mutatványaikkal. A társulatnak igen szép lovai, voltak s a specialitások sem hiányoztak, úgy 2 elefánt,

3 teve és 4 oroszlán. Maga a hordozható circus, is méltán keltett figyelmet, úgy circus kinézése, mint praktikus összeállításánál fogva.

Tóth Ferencz táneztanitó, ki évek óta sikerrel foglalkozik városunkban a táncztanitással, táncziskoláját e hét folyamán megkezdte — (Nagylaktanya utcza, Ludwig-féle ház.) — Ajánljuk a tánczkedvellő fiatalság figyelmébe.

Színészet Békésen. Csütörtökön, aug. 5-én itt először adatott: „Zilah herczeg“, Cla- retié nagyhatású színmüve. A darab magában véve nem rég lett ösmertetve a „Békés“ hasábjaiban, arról tehát nem szóllunk, az előadás eléggé correct volt. Kitűntek: R. Balog Etel (Marcsa), ki igen szép és kedves czigányleány volt s ügyes játéka által számos tapsot aratott, ugyszinte Szepesi, ki (Várhelyi gróf) Ághi, ki (Maróti Mihály gróf), valamint Rónai (Zilah) és Follinu8z, ki (Vogotein) szerepét játszta, a többi szereplő is igyekezettel játszott. — Szombaton, aug. 7-én, Nikó Lina asszony jutalmául: „Fok- ról-fokra,“ Müller Hugó életképe került színre meglehetős számú közönség előtt, a darab elég mulattató volna s a szereplők is igyekeztek azt élvezetessé tenni, mi sikerült is nekik, csak a jutalmazott maga, ki hirtelen megbetegedvén, de nem akarván, hogy a már hirdetett darab elmaradjon, bizony elég kínos estét szerzett magának, a közönséget mulattatva, csak azok vehették észre, kik a művésznő ügyes játékát ismerik, hogy mily erejébe került neki szerepének végigjátszása, de reméljük azért, hogy nem sokára friss egészségben leend s ügyes játékával mulattatandja a közönséget. — Vasárnap, aug. 9-án D'Ennery és Cormon népdrámája: „Két árva“ adatott meglehetős számú közönség előtt. Megemlítésre méltók: R. Balog Etel (Henriette), Berzsenyi Margit (Luise), Rónai (De Vandres lovag), Szepesi (Pierre), Follinus (Picard) és Berzsenyinó (Frochard aoyó) szerepében. — Kedden, aug. 10-én, Lendvaynó-Fáncsy Ilka asszonynak, a nemzeti színház művésznőjének első vondégjátékául: „Szép marquisné“ ezimü dráma került színre, szép számú közönség előtt, mely a művésznőt már megjelenésekor zajos tapssal és virágcsokrokkal fogadta és jeienetröl-jelenetre taps» viharral jutalmazta a jeles művésznő kitűnő játékát; a művésznő De Lange marquisnó szerepét játszta, mellette jól megállták helyeiket: Szepesi (Bourignard tábornok) s Rónainé-Balog Etel, (Mar- tay Helén) szerepében, —Szerdán, aug. hó:11-én Lendvayné asszony második vendégjátékául: „Mak- ranczoB hölgy“, Shakespeare kitűnő vigjátéka adatott ismét szépszámú és intelligens közönség előtt. A jeles művésznőt, ki (Katalin) szerepét játszta, zajos tapsokkal és számtalan kihívással jutalmazta a hálás közönség, ki ez estén valódi műélvezetben részesült, mellette Rónai (Petrucció) szerepében kitünően játszott s szinte számos tapsot aratott. — Csötörtökön, aug. 22-én pedig Lendvayné asszony utolsó vendég- s jutalomjátékául : „Julia“, vagy egy megtört szív. „Feuillet Octave drámája került színre nagyszámú közönség előtt; a művésznő a czimszerepet játszta s úgy megjelenésekor, mint minden egyes jelenet után tapsviharral s koszorúkkal, —a többek között egygyel, mely igen szép szalaggal volt díszítve — lett jutalmazva művészi játékáért, mellette kitűntek Rónai (Turgyl), Szepesi (De Cambre) s Berzsenyi Margit (Cecil) szerepében. — Mindhárom előadás igen correct volt és elismerést érdemel ezen kis társulat minden tagja, kik ugyszólváo, egy próbára^ kilépnek a közönség elé, s mégis oly jól, oly correc- tül megy minden, mintha azt kellően gyakorolták volna. — Este az előadás után, Lendvayné asz- szony tiszteletére, a „Korona“ vendéglőben fényes bankett volt, mely igen kedélyesen folyt le s reggeli 5 óráig tartott. | banketten résztvett Békés város inlelligentiájának nagy része, többen nejeikkel együtt, s a szomszéd Csabáról is igen sokan voltak jelen. Pobárköszöntó is mondatott és pedig első sorban s szinművészetért, többen a művésznőt, kit eltávoztakor is zajos s lelkes „éljen“-ek között kisértek 'a jelenlevők kocsmához, — A művésznő pénteken, aug 13-án a déli vonattal utazott vissza, kisérve a közönség meleg bálájától,