Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-11 / 28. szám

Folyó évi május hóban 660 bevallás r704r 969 frt összeggel lett benyújtva. Kiállíttatott 638 szerződés 1,577,495 frt tökéről. 1886. január 1-től benyujtatott 3490 bevallás 9-245-590 írt összeggel i kiállíttatott 3337 szerződés 8'623‘846 frt tőké­ről. A biztosítási állomány 1885. végével 73928 szerződésben 146-605-064 fvt volt. Fennállása óta a társaság lejárt biztosítások után 40 millió frtot űzetett. — Díjtáblázatok s felvilágosítások a ma­gyarországi vezórügynökségnél Budapest, V. Gi- zella-tér 6. szám alatt nyerhetők. 1886. november l-töl Deák-tér 6. szám alatt a társulat saját házában. SZÍn.Ib.áZ­Mint a „Háromcsőrű kacsa“-ban a polgár- mester a tánczba, úgy belejött a közönség a szín­ház látogatásba, nagyon helyesen van; s most már harmadik bérletet is nyitottak, melynek első előadása csütörtökön, volt Kissné H. Mari asz- szony felléptével, kinek vendégszereplése iránt a közönség fokozódó érdeklődést tanúsít. Szombaton julius hó 3-án színre került a „Vasgyáros“ Ohnet hason czimü regénye után átírt színmű. Claire szerepében Kissné Hegyesi Mari asszonynyal. A darab maga sokkal ösmere- tesebb, mintsem szükséges lenne meséjének el­mondása. Kissné remekelt, tavaly is láttuk tőle Clairet a személyes büszke nőt, ki vőlegénye ál­tal megcsalatva, daczból hozzá megy Derblay Philipphez, a kit nem szeret, s később a gyűlö­let, melyet irányában érez, lassan változik szere­lemmé, midőn megismeri a vasgyáros nemes lel- kületét s Kissné mesteriesen oldotta meg felada­tát, ha jelenései közül nem emelünk ki egyet sem, annak oka az; mprt akkor minden jelené­sét fel kellene sorolnunk. A szép számú közön­ség gyakran, zajos tapsokban adott kifejezést el­ismerésének a művészi játék iránt. — Athenaist a gazdag gyáros leányát ki gyűlölettel viseltetik a főranguak iránt, mert ö alacsony származású s vagyonával Bligni herczeg utján feljut körükbe, Törökné személyesítette, meggyőzve bennünket arról, hogy művésznőt bir benne e társulat.. Bi­hari Béla mint Derblay Philippe szépen és érzés­sel játszott, több sikerült jelenete volt. Laczkó Aranka mint Prefont báróné, Hevesi a herczeg, Breznai Anna Susanna szerepében hozzá járultak az est sikeréhez s különösen ki kell emelnünk Bieznait, kitől már megszoktuk hogy mindig jól játszik és Breznainét. Jók voltak még Pusztai és Körmendi. Általában az egyes szereplők mind jól állták meg belyöket, hanem az összes játék nem volt egészen kifogástalan, nagyon meglát­szott, hogy a- darabot most tanulták be s ha nem is mind, de a szereplők nagyrésze ujjonan. Vasárnapié hó 4-én adatott Kissné Hegyesi Mari asszony vendégjátékául „A czigány“ Szig­ligeti; Ede kitűnő népszínműve, zsúfolt ház előtt. Legelőször Kissné Hegyesi Mari asszonyról kell megemlékeznünk, kit nemcsak mint vendéget, de különben is megillet az első hely. Rózsit az egy­szerű czigány leányt olyan természetesen ját­szotta, oly igaz érzéssel annak rajongó szerelmé­ben,-meghatóan annak őrültségében, hogy aligha maradt szem könnyezetlenül, valósággal elragadta a közönséget igazi művészetével. Utána mindjárt Breznairól kell szóllanunk ki Zsiga czigányt adta. Valahányszor Breznai játszott mindég az volt vé­leményünk rólla, hogy kitűnő színész, de talán .oly kitünően mint a „Czigány“-ban még egyszer sem alakított és játszott, ügy tetszett mintha ennek a szerepnek minden mondatát külön tanul­mányozta volna s irányában a közönség nagyon fukar volt a tapsokban s Breznai ismételten meg­győzött arról, hogy pótolhatlan tagja a társulat­nak. Kissné Honti Mari asszony Évi szerepében kedves játékával és dalaival ragadta tapsokra a közönséget, Kiss Pista mint Gyuri, Bihari Béla Peti szerepében nagyban hozzájárultak az est si­keréhez. Jók voltak; Bogárdiné, Pusztai, Hevesi Szinai és Bzabó Dani. Hétfőn julius hó 7-éu színre került « „Czi- gánybáró“ Jókai regénye után áldolgozott Ope­rette, melynek előadását már régen várja a kö­zönség s hogy milyen érdeklődéssel tekintett az előadás elé azt mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy az előadáson oly nagy számban jelent meg, amilyen rég ideje' nem volt a szín­körben, s a közönség várakozásában nem is csa­lódott, az operette sujetje elég mulatságos s hogy a zenéje kitűnő azt mondani is felesleges miután Strausz irta. A mesét feleslegesnek tartjuk el­mondani, ismerik bizonyára a fővárosi lapokból vagy magából a regényből, ámbár meglehetős szabadon van a színdarab átdolgozva, a- darabban egymást váltják fel a szebbnél-szebb áriák, melyek közzül különösen kiemeljük az első felvonásbeli czigány dalt, az eskető dalt s a kincs keringőt s csak sajnálnunk lébet, hogy a bécsi keringőt nem hallhattuk mit Arzénénak kellett volna énekelni, de nem volt rá énekesnő. A czimszerepet Hunfí énekelte szépen és jól, Kis8nó-Honti Mari asszony nagyon szép Saffi volt, nem csudáljuk hogy a czigánybáró belesze­retett, érzéssel és szépen énekelt i játszott b kü­lönösen az első -felvonásbeli czigány dalban lepett meg magas hangjaival. Hatvaniné mint Czipra czigányasszony aratott tapsokat. Kiss Pista órczes hangjával mint Gábor diák érvényre emelte a toborzó nyönyörü dallamát. Breznai mint Zsupán, Pusztai mint Carneró folytonós derültségben tar­tották a közönséget s különösen Breznai pompás humorral játszott. Jók voltak: Bogárdiné, Heveainé, Szinai, Hatvani és Török.- Feltétlen elismerés illeti Znojemszki karnagyot, hogy oly rövid idő alatt annyira is be tudta tanítani az eléggé nehéz ope­rettet, s a rendezőt, hogy ily kicsiny színpadon elég változatosságot tudott nyújtani. Szóval az egész előadás kielégítő volt ha egy kicsit meg­látszott is a gyors betanulás. Kedden a„Lovoodi árv a“, Bircbpfeifer Saroltának egy angol regény után irt szinmüve került színre, a czimszerepben Kissné Hegyesi Mari asszonynyal. A szívtelen rokonok kegyelem kenyerére jutott árva — Eyre Jane (Kissné — nagynénje Reed gazdag özvegy (Törökné) házá­nál a legkegyetlenebb bánásmódban részesül, ami daczossá teszi a különben legnemesebb érzel­mekben gazdag szivü ifjú leány lelkületét s ön­érzetesen utasítja vissza a hálátlanság meg nem érdemelt vádját. Valódi jótéteménynek tekinti s rajongó örömmel fogadja nagynénjének azon el­határozását, hogy őt a lovoodi intézetbe adja, mert ezáltal nemcsak megszabadul a gyűlöletes kiötöl, de egyszersmind alkalmat lát nyitni — mire annyira vágyott, de a mitől eddig el volt tiltva — tanulni, magát képezni. Nagyra törő lelke sóvárgott az önállóság felé. — Nyolcz évi szorgalom gyümölcsével, gazdag műveltséggel ke­rül Rochester lord (Bihari) házához mint ne- velőuő, a lord meghalt bátyja őrült nejének leány kája mellé. Ez őrült nő előbb a lord arája volt, s mégis a gazdagabb, idősebb Rochesterhez ment nőül. — Eme hűtlenség s egyéb a családban elő­fordult csapások által megtörve a lord külső mo­dorában nyersnek tűnik ugyan fel, de alapjában a legnemesebben gondolkodó férfiú s figyelmét csak­hamar felébresztik a nevelőnő ritka képességei s odaadó buzgalma a gyermek leányka nevelése körül. — Az érdeklődés, melyet Jane alázatos és mégis büszke magaviseleté csak fokoz lángoló szerelemmé nő s bár sejti a lord, bogy Jane az ő érzelmei iránt nem lehet idegen, mégis szerel­mét nyiltan bevallani nem meri még mélyebb pil­lantást nem vet Jane gondosan őrzött szivének érzel­meibe. A titokzatos szívhez a kulcsot egy gondo­lat adja meg. Kijelenti Jane előtt, hogy házasod­ni készül s kit elvesz, nem más mint Georgine (Laczkó Aranka) a kegyetlen szivü nagynéne Reed gazdag özvegy leánya. A gazdagság s külső ragyogás után vágyó Georgine valóban ki is ve­tette hálóját a bátyja halála után Croesussá vált lordra, hogy házasság által megmeutse magát és anyját a tönktől, melyre könyelmü léha testvéré­nek pazarlásai őket juttatták. De a lord részéről e házassági szándék nem komoly s csak a Jane szivéhez vezető cselszövény gyanánt volt kigon dolva, S valóban fel is tárult az eddig zárt kebel s a lord és Jane felismerik egymásban a két rokon lelket, kik egymásnak teremtve, csakis együtt egymással lehetnek boldogak. A kitűnő vendégművésznő nemes ambitiójára vall, hogy ó a közreműködésével előadott dara­bok megválasztásában figyelmét a színmű iroda lom szélesebb körére terjeszti ki s mindenik sze­repéhez természet adta előnyein kívül magával hozza tanulmáuy által szerzett tehetségeit. Innen van az, hogy Kissné H. Mari asszony Eyre Janejában nemcsak azok, kik ez előadásból ismerték meg a szerepet, de azok is kik előtt a darab az újdonság ingerével nem birt, mindnyá­jan kiváló műélvezetet találtunk. — Különösen sikerült az előjáték ama jelenete, melyben a sokat szenvedett árva kitör nagynénje és az in­tézet igazgató előtt a hálátlanság és gonosz lel- küség vádja ellen, — valamint az utolsó felvonás ama jelenete, melyben a lordnak szivét kitárva kimagyarázza, miért rokon az ő lelkűk s miért vannak egymásnak teremtve. Elismerésre méltó buzgalommal járult az est sikeréhez Törökné, ki szerepének hálátlansága daczára is játékával a közönség folytonos figyel­mét vonta magára. Biharit a kitűnő játszó társsal való együtt játszás is ösztönözhette, hogy szerepét jól betölt­se, a mi sikerült is neki. Laczkó Aranka, Breznai Anna és Broznainé kisebb szerepeikben jól megállták helyüket. Szerdán e hó 7-én ismét a „Czigány­báró“ adatott nagyszámú közönség előtt, s jobban mint az első előadás alkalmával, a karok szaba­tosabban működtek s az egyes szereplőkön is elő­nyösen látszott meg az ismételt próba és előadás. A közönség másodszor is jól mulatott a kedves zenéjü operetten. Csütörtökön folyó hó 8-án színre került Kissné Hegyesi Mari asszony vendég felléptével Feuillet Octav kitűnő színmüve „Egy szegény ifjú története“ elég jó előadásban | szokatlan nagyszámú közönség előtt, melynek egyrészét vi­dékiek képezték s a hosszan tartó előadás nem fara8ztotta ki a közönséget a mi egyrészt a darab de leginkább a vendég művésznő érdeme, bajos szavakat találni az ö játékának méltánylására, a nehéz küzdelmet, melyet a nő szerelmével viv, midőn becstelennek hiszi a kit szeret, páratlan művészettel adta, s nyílt jelenésekben ragadta tapsokra a közönséget mely minden felvonás után zajosan es többször bivta ki a művésznőt. Mel­lette Bihari Béla tűnt ki Odiot Maxime szerepé­ben, kitünően adva a talán túlságos erős jellemű s kiváló becsületességü ifjút. Hevesi ur Larroque rövid szerepét bravourral játszotta, igen jól volt maskirozva, elismeréssel kell adóznunk Hevesi urnák ki mindinkább tanú jelét adja, hogy értel­mes színész, ki szerepét tanulmányozza s átgon­dolja. Laczkó Arankának a különben ellenszenves Helént sikerült rokonszenvessé tenni a mi kétség­telen bizonyítéka, hogy jól játszott. Breznai Anna Oidec Krisztina szerepében elragadóan kedves kis falusi lány volt. Breznainé mint Laroquo asszony s Törökné mint Aubry osztoznak az est sikeré­ben. Jók voltak: Bogárdiné, Körmendi és Szinai. Pénteken nem tartatott előadás. Szombaton Kissné Hegyesi Mari asszony jutalomjátékául: „Delila“ Feuillet Octáv kitűnő szinmüve került színre. Ma a „Szökött katona“ adatik, mely elő­adásokról bővebben jövő számunkban fogunk megemlékezni. Cs. A hétről. (Az idegenek bálja. Az írók és művészek bálja. Az aratás. Az öntözés.) Ha divat lenne a heteket is elnevezni, ezt a hetet a mulatságok hetének keresztel­ném el, mert minden csak egy volt ezen a héten, de mulatság kettő volt és mind a kettő olyan a melyiken a gyulaiak nem vettek részt, most tűnt ki, hogy milyen nagyváros ez a mienk (hja mióta öntöznek,) de hogy rátérjek az eseményekre, három szép lány volt a vá­rosba (több is van, de az a három már csak volt) s az arany fiatalság merő önzésből, hogy tovább lehessen velők, a szinielőadás után egy kis rögtönzött mulatságot rendezett, ez volt az egyik mulatság „az idegenek bálja“ de az idegenek csakhamar ösmerősök lettek s a jó hangulat a lábainkba szállott (ez az első liter) s bizony tánezra kerekedtünk (ez a fide- liter), most láttam teljes hamisítatlan négyest, mert már hogy higyjem el én azt, hogy az négyes'mikor kétszáz pár tánczolja, hanem ez volt az igazi négyes a mit éppen négy pár tánczolt. Én a magam részéről éppen azért talál­tam azt nagyon jó bálnak, mert nem tánczol- tak mindég (az ott volt szépek kisebbségi vé­leményt jelentenek be, mert ők meg azt sze­rették volna, ha mindég tánczolnának,) hanem letelepedtünk szépen egy asztal körül, a czi­gány húzta, beszélgettünk, tűzi játékba gyö­nyörködtünk, (a szép szemek tűzi jatéka, ilyet négy Stuwer sem tud csinálni) s nem tudjuk a szemek bóditó hatasa, vagy a szőllő vesző ereje volt az oka, de mar nehanyan kezdtek krudeliter lenni, azután hogy teljes legyen a tudósítás megjegyzem, hogy még a csatatéren is maradtak s ez volt a negyedik stadium a totaliter. Annál pedig már csak nem kell jobb mu­latság mintha mind a négy stádiumon keresz­tül mulat az ember s kérem igy lészen fatá­lis, még a bál is, a morális rend előtt. * * * A másik mulatság volt az „irók és mű­vészek bálja“ ez már kint volt a szabadba, kinn a pusztán, hogy kik voltak odakint ? hát az irók és a művészek és egy pár tekin­tetes ur s a mi fő nagyon jól mulattunk, De már nem Írok többet a mulatságokról mert még azt fogják gondolni, hogy én mindég mulatok, dehogy netessék hinni, foglalkozom én komoly dolgokkal is, például az aratással, kérem a ki nem hiszi jöjjön el hozzám meg­mutatom, (na már nem az aratást,) de még a Walter A. Wood féle kévekötő és két marok­rakó arató gép működéséről szóló gazdasági egyleti jelentést is elolvastam a mi nem cse­kély dolog. Elkezdődött mindenfelé az aratás, az aratók vígan danolva, mennek a munkára, és éppen azok aratnak, a kik nem vetettek, világos czáfolatául a példabeszédnek, mely azt mondja: „ki mint vet, úgy arat“, de bizony nem úgy arat, mert beleszól még abba a dologba sok minden, hogy többet ne is em­lítsek, az eső, a mely oly hűségesen megje: lenik minden nap, mintha csak kívánná va­laki, hja, persze egészen máskép volt ez ab­ban a régi jó világban, mikor még az öreg Helmeczi készítette a kalendáriumokat és ha az aratási időre az időjós esőt jövendölt, szé­pen kiigazította mindig napfényes időre, „mert az aratasra szép idő kell“, bezzeg most bent hagyják az esőt „ kalendáriumba, de esik is folyvást, Apropos eső, észrevették, hogy az ön­tözés megszűnt, az igaz, hogy bajos volt egy kicsit észrevenni, mert alig kezdődött meg, de én szerencsétlen ember, eddig azt hittem, hogy azért nem öntöznek, mert megvannak elégedve a gyakorlatiasabb felülről valló ön­tözéssel, pedig dehogy nem ez az oka, hanem a háztulajdonosok vízi csődbe jutottak s be­szüntették a fizetéseket* s én, a ki mindig fáz igazságot keresem, szükségesnek találom íaz érdemes öntözési- és vízterjesztő-vállalat iga­zolására kinyilvánitani, hogy nem,azért ném öntöznek, mert esik az eső, haném azért, mert nem fizetnek, mert ha fizetnének (ezt illetékes helyről hallottam),, akkor. Öntözőé­nek, akár hogy esik is az eső. Csintalan. Legújabb. A megyei hitelintézet kérdésének tár­gyalására kiküldött 25 tagú bizottság ma tartotta első ülését a megyeház nagyter­mében, Az ülésen jelenvoltakj Jancsovics Pál kir. tanácsos alispán biz, elnök. Fábry Sándor1 biz. jegyző,’ Beliczey Rezső, La­dies György, Haviár Dániel, Dr. Kovács István, Fábry Károly, Dr. Hajnal István, Vidovszki János, Bartóky László, Oláh György, Terényi Lajos, Kertay Zs.igmond, Dr. Szemián Kálmán, Schröder Kornél, Keller Imre, Karassiay István, Finta Ig- nácz, Bandhauer György, Göndöcs Be­nedek és Szabados János bizottsági tagok. Elnöklő alispán a megjelent biz. tagok üdvözlése után előterjesztő az értekezlet czélját s felhívta a b.zottság tagjait, hogy a közgyűlési megbízatáshoz képest első sorban az indítványban megjelölt hitel- intézet szükségességére nézve fejtsék - ki nézeteiket. Ezen kérdésben a késő délutáni órákig tartó vita fejlődött ki s e sorok Írásáig határozat még semmi irányban sem hozatott, úgy látszik a bizottság minden egyes tagja hozzá, fog szólani — igen he­lyesen — e nagy fontosságú kérdéshez ; ed­dig Göndöcs Benedek, Karassiay István, Haviár Dániel, Szemiján Kálmán, Fábry Károly, Terényi Lajos, Finta Ignácz és Keller Imre beszéltek, kiknek felszólalása után a tanácskozás délutáni 4 órára el- halasztatott, mikor is elsőnek Dr. Kovács István szólalt fel. Az idő rövidsége nem engedi meg, - hogy a felszólalásokat most egyenként méltányoljuk a szóno­kok mindnyája elösmerte az olcsó ka­matláb szükségét, de az ezen czél elérésére szolgáló eszközök tekintetében van názét eltérés, a beadott inditványnyal szemben Ladies György birottsági tag ur a megyfei hitelintézet helyett javasolta hogy az osztr. nemzeti banktól egy hók, vagy mellék he­lyiség eszközöltessék ki. Az ülés lefolyá­sára | az egyes felszólalásokra jövő szá­munkban vissza térünk s jelezhetjük, hogy a bizottság elfogadta az indítványt. Hirdetmény. Békés város által az elŐÍOgatO- Zási szolgálmány folyó év Szent-Mikály napjától számitandólag 3 évre ha­szonbérbe adatik. Zárt ajánlatok és egyszáz forint bánatpénz folyó év jU- lívigj hő 31-ig alulirt elöljárósághoz be- adandók, hol a feltételek megtekinthetők. Kelt Békésen, 1886. julius hó 7. § Békés város elöljárói: Mezey Lajos, Mester András, jegyző. 109, 1—*3 bíró. Lakhely változtatás. >, Tisztelettel tudatom a n. é. közön­séggel, hogy lakásomat a Silberstein-fále lázból Bauer Lipót-féle házba tettem át, íol is elvállalok mindenféle női ruhák készítését a legutolsó divat szerint, ja eggyorsabban és legcsinosabban kiállítva. Tisztelettel: no. í-i Klein Ignácz*

Next

/
Thumbnails
Contents