Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-07-11 / 28. szám
28-ik szám Gyula, 1886. julius 11-én V. évfolyam p-------------------1 Sz erkesztőség: Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viseza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. .. 5 frt —kr. Félévre .......... Évnegyedre .. .. i » 25 » l Egyes szám ára 10 kr. , Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh CJyÖVgyj munkatárs: Bodoky Zoltán. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Eir detése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang I/ipót Dorottya utcza 8. sz. a, ; Bécsben. Oppelik A.f SchaleJc Senrikf JfLoose Rudolf és Dukes DL. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon A kaszinókról. A magyar nemzeti közszellem felébresztője, a haladás zászlóját oly magasztos hévvel és fáradhatlan kitartással lobogtató nagy hazafi — gróf Széchenyi István, a nemzet életében korszakot alkotó s örök érdemű társadalom-reformátori működésének kezdetén, irodalmi műveinek majd mindenikóben, megdönthetien erős érvekkel fejtegeté és ajánlá a hazafiaknak közös czélokra váló egyesülését, mint azon egyedüli biztos eszközt, mely által a magyar nemzeti szellem s'a közérzelem lehető kifejtése, legkönnyebben és leggyorsabban kivihetővé válik. A „legnagyobb magya/ru ezen eszméjének érvényesítése folytán nyert létet — többek közt — a pesti nemzeti kaszinó: — melyre vonatkozólag „Világ“ czimü munkájában azt irja: „Központba egyesítés leginkább adhat elmesurlódásókra alkalmat, legbizonyosabban nagyobbitja a közértelmesség súlyát; — és ismét: „Ily egyesítő s elme- surlasztó intézeteket gondolánk, a szükségkép teendők s a honunk részére végbeviendök hosz- szu abc-je első betűinek.“ Tehát Széchenyi szerint — a kaszinó alapításának fő- és általános czélja volt: az erők egyesítése, a nemzeti szellem és a közértelem kifejtésére, — a mellék- vagy inkább saját különleges czélja — miként Göndöcs Benedek apát ur, a gyulai polgári kör múlt közgyűlését megnyitó elnöki beszédében oly szépen fejtegeté — hogy „a kaszinók tömöritsék a külön vált elemeket, egyesitsék a tehetségeket, legyenek a társadalmi élet élénkítésének, a közművelődés terjesztésének tényezői, az igazságos közvéleménynek mintegy irányadó kifejezői, s mindenek felett — legyenek a műveltségnek, a szép és finom ízlésnek nemesitői, a művészet-pártolásnak iskolái, előmozdítói.“ S nemesebb és magasabb értelemben véve, valóban ez a czélja, hivatása, rendeltetése, minden kaszinónak! A boszorkányokról.*) Pali bácsi a múlt őszszel tartotta aranylakodalmát kedves hitestársával, a 66 esztendős Erzsók asszonynyal. Engem is meghívtak e szép ünnepélyre. El is mentem. A vacsoránál épen a Juczi szobaleányunk Mári néni nevű édes anyja mellé kerültem az asztalnál. Elbeszélgettünk szépen egyröl-másról, az időről, a rósz emberekről s más egyébről, mig végre a boszorkányokra került a sor. Megmondtam az öreg máminak, hogy ne beszéljünk olyasmiről, ami nincs és soha nem is yolt. Alig sikerült az öreg anyókával elhitetnem, hogy a boszorkány csak a képzelődés, félelem és butaság teremtménye. Csak az igen tudatlanok és együgyüek hiszik azt még, hogy boszorkányok vannak s hogy boszorkányozás történik. A kinek csak egy kis józan esze van, az nem hisz a boszorkányok létezésében. Már ezelőtt mintegy 750 évvel Könyves Kálmán magyar királyunk kimondotta egy törvényben, hogy boszorkányokról — mert olyan nincs — törvény előtt szó se legyen ! S igy boszorkányozásért senkit sem szabad *) ígéretünkhöz képest mutatványul közöljük S i- r i I a k a Andornak „A bobonáról“ czimü népies irányú müvéből, Egy félszázadja épen, hogy elhangzottak Széchenyinek — a nemzetet tetszhalott álmából pezsgő vérü tevékenységre serkentő lánglelkii szavai, s lássuk, hova fejlődtek e téren viszonyaink? A szikra gyújtott, az elvetett mag megfogamzott, s oly terebélyes fává nőtte ki magát, mely ma már az egész ország fölött elterül, — mert hiszen alig van széles e hazában valamirevaló város, sőt életrevaló falu, amely legalább is egy kaszinóval ne dicsekednék. Kétségkívül szép és örvendetes tehát a haladás, — csakhogy az a kérdés : meg- felelnek-e a mai kaszinók a. nagy alapító — Széchenyi eszméjének, intentiójának? E kérdésre — távol legyen tőlünk, hogy helyi viszonyainkból merítsünk példát — de egész általánosságban véve, a hazaszerte köztudomású helyzetet, bátran wm-et mondhatunk. A mai kaszinók — tisztelet a fölöttébb kevés kivételeknek! — nem az „el- mesurlódásoku, vagy legalább nem a „közérteim esség súlyát nagyobbitó elmesurlódások“ közhelyei, — s ha előfordulnának is elme- súrlódások, vitatkozások, azok nagyon ritkán forognak oly tárgy körül, melynek fejtegetése közhasznú, lélekemelő, ész és szivnemesitő hatású lenne; — sőt van mindenütt elég oly korlátolt felfogásúnak vagy legalább is önzőnek mondható kaszinói tag, aki azt hiszi, hogy a kasziuó csak azért van és arra való, hogy legyen egy hely, ahol unalmas délutánjait vagy estéit elhe- nyélje, s otthonában múlni nem akaró idejét, dohányfüst, szóbeszéd, játék s egy- egy kis hirlapolvasás közt elölje; — szóval, a legtöbb ember, a kaszinót ma már csak kényelmi és időtöltési helyül tekinti, — nem törődve azzal, vagy talán tudomással sem bírva arról, hogy a kaszinó hivatva lenne tulajdonképen a közművelődés csarnoka, a finom Ízlés és műérzék neveldéje lenni. — S eltekintve attól, hogy a majd minden nagyobb városban elkü- lönözve szervezett — úgynevezett „úri“ és „polgári“ kaszinók, a társadalmi életben bizonyos kaszt-szellemet örökitenek meg, és sok helyt majdnem áthidalhatlan szakadásokat idéznek elő, s igy a sokat em- egetett „egyenlőség“ és „demokratikus“ íitet valló korszellemnek nem nagy becsületére válnak; — másrészt igazat kell adnunk azoknak, kik a dolgok mélyére tekintve, Őszintén beismerve hangoztatják, íogy a kaszinók, közös élvezeteikkel csábító ellenségei az otthonnak s a családi életnek, — elölői a régi jó idők házias barátságának s vendégszeretetének, — s látszólag bár jutányosnak tetsző, de tnlaj- doDképen nagyon is drága előkészítő iskolái az — agglegénységnek. Azok az ünnepélyes alkalommal előforduló ritka esetek, midőn egyik-másik kaszinó, mint erkölcsi testület, a társadalmi életben nyilvános szereplésre vállalkozik, már azon oknál fogva is, mert ilyenkor mindig felköltik a közóhajt : vajha e nyilvános szereplés állandó, vagy legalább gyakoribb volna: még annál rikítóbb színben tüntetik fel a megszokott rendes hétköznapias életet, mely a kaszinókban uralkodik. Azok, kik úgyszólván megtestesült kifejezői és irányadói a kaszinói közszellemnek, — mert hisz mindenütt van egy pár ilyen kiváltságos egyén, — használják fel tekintélyüket s érvényesítsék befolyásukat, a kaszinók eredeti magasabb, ma- gasztosabb czéljának fölelevenitésére, élet- beléptetésére, mert — a nagy Széchenyiként : A szebb ízlés és nemesebb örömök kifejtése szorosan összefügg a honszeretet s -a közlélekkel, mivel minden szép és nemes : rokon egymással, — s a közönséget lassanként arra bírja, hogy a nagyobb rész inkább szomjaz és eseng azon nemes és annyival édesebb örömök után, melyek a honfiak jobb és szerencsésebb létéből s a nemzeti emelkedés és dicsőségből erednek, mint amely szűk örömek csak saját jólétünk, kissé hosszabb titulusunk, vagy télibb erszényünk miatt szokták kecsegtetni bágyadt s hiú lelkünket.“ .. . iyulavárosi képviseleti közgyűlése 1886. évi julius hó 6-án. Elnöklő polgármester a szép számban egybe gyűlt képviselők figyelmét a tárgysorozat fontosságára felhívja s őket üdvözölve, a gyűlést meg- nyitottnak jelenti ki. 1. Gombos György városi tanácsnok állásáról lemondván, helyébe Russz Miklós egyhangúlag választatott meg, ki a hivatalos esküt azonnal le is tette. 2. Felvétetett és tárgyaltatott Göndőcs Benedek apát és Gyulavárosi országgyűlési képviselőnek inditványa a regale jognak a város részére leendő megváltása tárgyában. A regalejognak a város részére leendő előnyös feltételek melletti megváltása, közgazdasági tekintetből szükségesnek mutatkozván, az előterjesztett indítvány elfogadása mellett, a megváltás elvileg egyhangúlag kimondatott s az e tekintet- beni előmunkálatok elkészítése, különösen pedig az egyezség létrehozatala s a szükséges pénzösz- szeg beszerzése körüli eljárással 9 tagú bizottság bizatik meg, melynek tagjai I Dobay János polgármester, Popovics Jusztin főjegyző, Schröder Kornél tiszti ügyész, Erkel Rezső, Göndöcs Benedek, Szabados József, Terényi Lajos, Kohlmann Ferencz és Finta Ignácz. Ugyanezen bizottság megbizaíik javaslattétellel a fogyasztási adónak jövő évtől mikénti kezelése tárgyában is. 3. Előterjesztettek a fogadó, vendéglő, kávéház és kávémérési iparokról, valamint a regale- jog alapján fennálló italmérések gyakorlatára vonatkozólag a tanács által készített szabályrendeletek. Csekély módosítással elfogadtattak. 4. A tüzérségi költségeknek jövőben mikénti fedezése tárgyában szerkesztett szabályrendelet, a tanács véleménye alapján, elfogadtatott. 5. A saját-termésű borok pecsételt üvegenként eladásának módozatairól alkotandó szabály- rendelet a tanácshoz áttétetik, hogy figyelemmel a törvény s a fennálló kormány- és tnegyeha- tósági szabályrendelet intézkedéseikre javaslatot készítsen. 6. A laktanya pénztár rendezésével megbízott küldöttség jelentése folytán a városi tanács megbizatik: hogy a még künn levő követeléseket a legerélyesebben szedje be, esetleg kötvényileg kérdőre vonni és vallatni, mivel boszorkányok nincsenek 1 Hiába csinálta Kálmán királyunk ezt a törvényt, mert az emberek — akik közül abban az időtájban kevés tudta csak a nevét is olvashatóan leírni — okosabbak akartak lenni a tanult királynál és bizony egyenkint keresték elő a boszorkányokat, sőt úgy hitték, hogy találtak is. Az ilyen szerencsétlen teremtéseket — akik a babonás tévhit szerint elbírják magukat változtatni mindenféle állattá, legszívesebben pedig kutyává és macskává, továbbá forgó széllé, viharrá s más furcsa dologgá — mondom, az ilyen szegény öregasszonyokat a törvény elé állították, kínzó eszközökkel vallatták s egyre-másra égették. Ezzel a „boszorkány égetés“ mondásommal nagyon kiváncsivá tettem Mári nénit. Arra kért, hogy beszéljem el neki, hogyan is történtek hát azok a boszorkány égetések? Elbeszéltem az öregnek mindent annak rendje módja szerint. Bizony kutya-világ volt ezelőtt pár száz évvel 1 Abban az időben elégséges vád volt, ha valaki rákiáltotta embertársára, hogy az boszorkány 1 Az ilyen szerencsétlen flótások- nak jobb lett volna nem is születniök. Elmondtam néhány megtörtént dolgot, amit a Varga János „Babonák könyvéiből tanultam. Ez időben történt, hogy egy öreg ember egy békát, hogy a keresztény vallást kigu- nyolja, megkeresztelt. A törvényszék elítélte mint boszorkányt és a békával együtt máglyán megégették. (Az igaz, hogy nagy bünte' test érdemelne az olyan hitvány ember, aki i keresztény hitet kicsufolja, de azért még sem lehet az ilyen őrültre azt mondani, hogy boszorkány.) Egy bába-asszonyra, a ki különben javasasszony is volt, ráfogták, hogy 2000 gyermeket az ördög nevében keresztelt meg. Ezt is elégették. Egy mészárosmestert úgy mértek meg a birák, hogy csak egy negyedkilót nyomott. Természetes, hogy a szegény fejét szintén elégették. Egy kőmives legényre rákiáltotta a szomszédasszonya, akinek a lányát a legény faképnél hagyta, hogy boszorkány. Hogy ő látta, mikor a legény fekete kutya képében egy gyereket megharapott. Ugyanekkor a nép a kutyát megfogta és valaki levágott a szőréből egy csomót, a harapás helyére. Szerencsétlenségére a legény vasárnapra egy kissé kicsipte magát, megnyiratta a haját és megborotválkozott. A babonás nép aztán azt fogta rá, hogy a haja vágásán meglátszik a nyoma annak a levágott szőrcsomónak, a mit a fekete kutya bundájából nyírtak le. Hiába védte magát a jámbor kőmives legény még a borbélyával is. Bizony elitélték s megégették. Valami Dókáné nevű öreg asszonyt arról vádoltak, hogy a szomszédjának a kis fiát, aki a kertben édes fát ásott, bika képében megdöfte. Ezt ugyan senki sem látta, de a kis gyerek, a ki különben nyavalyatörős volt, álmában mindig bikákkal vesződött s mikor Dókánét látta, azt mondta, hogy olyan forma volt a bika, mint ez az asszony. Ennyi volt az egész bizonyiték ellenében s mégis elítélték s irgalmatlanul megégették. Valami vásott, rósz gyerek azt vallotta egy csizmadiainas pajtására, hogy az a határt elverette jéggel. Ilyen ostoba gyerek beszédre is hallgattak a birák s bizony a borzas inast is megégették a máglyán. E példákból láthatjuk, hogy nemcsak öreg asszonyra fogták a boszorkány nevet, hanem férfiakra is. Még a szegedi bíróra, Rózsa Dánielre is ráfogták, hogy boszorkány s ezt is elégették. Statisztikai adatokkal, számokkal be van bizonyítva, hogy a múlt század végéig Európában nem kevesebb, mint 12 millió ember égett el a máglyán boszorkányság gyanúja miatt. Égbekiáltó volt az a butaság, melynek ennyi emberélet esett áldozatul 1 Ezek hallatára Mári nénivel együtt az egész társaság csupa szem, száj s fül lett. Több ember kérésére elmondtam azt is, hogy miként kínozták a régi időben ezeket a szerencsétlen teremtéseket! Először összepréselték az illető ujjait, hogy a körmei alatt bugyogott elő a vére. Körülcsavarták (srófolták) a fejét úgy, hogy a halántékán felpattantak az erek és megrepedezett a fejcsontja. Aztán rákötötték egy, a levegőben forgó kerékre s azzal forgatták olyan sebesen, hogy félholtra szédült.
