Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-04 / 27. szám

Almássy Tihamér népszínműve. A színkör zsúfolásig megtelt a művésznő tisztelőivel s a közönség Hanka megjelenésekor zajos tapsokkal s nehány gyönyörű szép bokrétával tüntette kikedvenczét. Az előadás kezdete előtt a coulissák között részesítették tisztelői kellemes meglepetésben a művésznőt átnyújtva neki rövid szónoklat kíséretében a közönségtől egy kis emléket mit ő meghatot- tan köszönt meg. Az előadás maga elég jó volt természetesen legjobban kivált Kissné, (Hanka) szerepében s mint rendesen úgy most is kitűnően játszott s pompásan énekelt s nyilt jelenésben is többször tapsokra ragadta a közönséget. Szinai mint a. tót summások vezetője s Pusztai mint (Misó) Breznay Anna mint Juliska, Breznainé mint Gyarmatiné s Hatvani a lódoktor szerepében igen jók voltak s különös elismerés illeti Breznayt, a ki mint mindég úgy most is pompás alakot mutatott be Gyarmathy szerepében.

Szerdán, e hó 30-án adatott: „L e c o u v- reur Adrienne.“ Seribe és Legouvée ki tűnő drámája, a czimszerepben Kissné-Hegyessi Mari úrnő, a nemzeti szinház kiváló művésznő jével. Feszült várakozással néztünk ez előadás elé, előre is örülve a viszontlátásnak, hogy kis színkörünkben üdvözölhetjük tavalyi kedvenezüo két. Ki ne ösmerné Lecouvreur Adrienne szó moru s megindító sorsát, de azt oly szép voná sokkal, olyan igazi művészettel, olyan szívhez szólóan aligha láttuk, mint most Kissnétől. A második felvonásban jött először elő Kissné s : közönség zajos tapsokkal fogadta, a felvonás i „Comedie Frangaise* társalgójában történik i Adrienne mint Boxan jelenik meg, tanulva sze repét, itt ismerkedünk meg Adrienne szereimé vei, mikor a szász gróffal találkozik, s hogy mily művészettel szavaiba Lafontaine meséjét a két galambról, arra bajos szavakat találni, s hatás felvonásról-felvonásra fokozódott, mikor megmenti vetélytársnőjét, mikor felösmeri az es télyen szavalló Pbadrát s vérig sértve azzal t herczegnőt, mikor azt hiszi, hogy Maurice nem szereti, s mikor meghal a mérgezett virágcsokor tói, mind úgy volt játszva, hogy alig maradt szem könnyezetlenül. Tavaly óta rendkívül S0‘ kát haladt Kissné, mozdulatai sokkal kerekde' debbek, játéka simább s minden tekintetben meglátszik rajta, hogy oly elsőrendű intézet első tagja, mint a nemzeti szinház s Adrien szere pében egy perfect bevégzett alakítást nyújtott, mi hosszas tanulmánynak lehet a gyümölcse. Fel kell említenünk még pompás öltözeteit, milye nekbe ritkán van alkalma gyönyörködni váró sunk közönségének. Most még nagyobb érdeklődéssel nézünk további fölléptei elé s csak ön maga ellen vétkezik, a ki meg nem nézi Kiss- nét s hisszük, hogy műértő közönségünk, a ki mindig lelkesült az igaz művészetért, nem fogja magát hidegen viselni egy oly kiváló művésznővel szemben, mint a milyen Kissné-Hegyessi Mari asszony. A vendégmüvésznő mellett ki kell emelnünk Töröknét, ki Bouillon herczegnő szerepében finoman s nagy elegantiával játszott, s Breznait Michonet szerepében. Jók voltak Bihari (Mauriee), Latzkó Aranka (Dutmond herczegnő), Breznay Anna, Hevesi, Szinai, Pusztai és Hatvani

Csütörtökön, julius hó 1-én két kis vígjáték s egy, 1 felvonásos operette kerültek színre közép számú közönség előtt. „A bálkirálynő“. Bérezik Árpád pompás kis vigjátéka, melynek meséje röviden a következő : Egy vidéki kisasz- szony felmegy Pestre hálózni s nem lévén ösme rose, nincs tánezossa, s anyja egy régebbi ösme rősét, kit kikosaraztak, szóllitja fel tánezosok szerzésére, s megtudjuk azt is, hogy a fiatal leány is apprehendál már, mert Elemér a hozzá irt levelére (a melyet a gondos mama elfogott), nem válaszolt, s most megismerkedünk négy parthie vadász fiatal emberrel, kik közzül az egyik statisztikát vezet a hozományokról, de biz ezek sehogy sem akarják Josephint tánczol- tatni, de azután megtudva, hogy ez Füleki Josephin, a hozományok statisztikájában rábukkannak, hogy két millió a hozomány, nem tudva azt, hogy az a Füleki Josephine, a ki ott szerepel, ennek névrokona, ekkor azután törik magukat utánna, tánczoltatják, kikiáltják bálkirálynőnek, sőt Fodor Tasziló, a nevezetes statisztika szerzője, meg is kéri. Mikor azután Szabó Elemértől megtudják, hngy az nem a milliomos leány, mind szétszaladnak s Fodor is siet visszavonulni s Josephine kiderülvén a félreértések, Elemér nejévé lesz.

A darab pompás humorral van írva s rendkívül jó alakok vaunak benne, s folyvást derültségben tartotta a közönséget, az előadás is igen jó volt, Breznay mint Füleki Belizár, Breznainé, a praktikus gondolkozásu mama, Breznai Anna Josephine szerepében kitünően játszottak, úgyszintén Bihari, Szabó Elemér és Szinai Fodor Tasziló szerepében. Külön kell megemlékeznünk Hevesi G. úrról, a társulat egyik törekvő tagjáról, ki ma TemeBi szerepében igazán pompás alakban mutatott be egy divatos blazirl fiatal parthie vadászt. A kedves kis vigjátékot Drey- íuss A. szellemes párjelenete követte az „Egy kis vihar“ czimü, tulajdonkép csak monolog, mert

férj néma szereplő nem tudva szóhoz jutni feleségétől. A viharra okot ad az, hogy a férj egy közgazdasági ebédről későn jön h >za, meglepetésről gondoskodván, neje nevenapjára, a mit az asszony nem tud, s mikor férje haza jön, egy is családi jelenettel fogadja, szemére lobbantva férjének összes létező és nem létező hibáit, s mikor már minden szóból kifogy, eszébe jut, hogy névnapja van, s ekkor még nagyobb elkeseredései fordul férje ellen, hogy még névnapján sem ;ondol reá, mikor azután az eddig szóhoz jutni nem tudó férj előveszi a karpereczet minek megvétele volt oka a későn hazamenetelnek, s erre szent lesz a béke, a nő férje nyakába borul. A darab igazi franczia esprit-vel van írva. Latzkó Aranka kisasszonyt feltétlen dicsérét illeti a finom játékért, melyei a fárasztó szerepet végig játszotta annál is inkább, mert mint tudjuk egy nap alatt tanulta be a kedves, de igen nehéz szeré pét.- A vihart némán tűrő férjet, a kinek éppen az teszi nehézzé szerepét mert soha sem jut szó hoz, Hevesi elég ügyesen játszotta.

A két szellemes vigjátékot a „Szereim varázs ital“ operette követte, mit márismer közönségünk. Bozsi szerepét Hatvaniné ügyesen játszotta s igen szépen énekelt, úgyszintén Hunfi s igen jó volt Péter szerepében, Breznai mint borbély s Bogárdiné mint korcsmárosné sokszo megnevettették a közönséget pompás játékukkal Pénteken nem volt előadás, szombaton Ohnel kitűnő színmüve a „Vas gyáros“ került szinr Claire szerepében Kissné-Hegyesi Mari asszonyai ma a „C z i g á ny“-t adják Kissné harmadik lel léptével, mely előadásokról részletesebben jövő héten adunk számot.

Cs.

A hétről.

(A színházból ellesve. Péter-Pál napi történet. A vár kertből. Égy intelligens ember, a ki nem polemizál.)

Nagyszerű, uraim és hölgyeim 1 Nem várt eredmény, a közönség kezd. színházba járni, azért Írom hogy kezd, mert nem aka rom elbízni — a színészeket, (azt csak nem írhatom, hogy magamat nem akarom elbízn attól tartok ugyanis, hogy akkor megint „Sötét pont“-ot találnák előadni, daczára an nak, hogy olyan kevés sötét pont volt jelen a második előadáson, a mi már nekik sem világos pont.

Nem tudom a színi referens ur mit szól hozzá, de nekem eddig még legjobban tetszett minden előadás között a „II. Rákóczy Ferencz fogsága“, p. o. kérem, mikor a hes- seni herczeg a Rákóczy börtönében megöli Lehmant mint börtönör, ez a devalvaczió (persze, ezt csak azok értik, a kik ott voltak da ha nem vagyok oka annak, hogy nem voltak ott, legalább legyek oka annak, hogy ezt nem értik meg), azután meg kérem, mikor Zrínyi Boldizsárnak mutatják a családi arczképeket:

„Nézd, ez itt Zrínyi Ilona.“

Habár én nem vagyok sem Zrínyi, sem Boldizsár, önkénytelenül oda nézek, s kezd előttem ösmerősnek tűnni fel Zrínyi Ilona,

Ejnye, gondoltam magamban, sehogy sem tudok visszaemlékezni, hogy valahol ta lálkoztam volna Zrínyi Ilonával, honnétivan hát az ismeretség? Bájos szomszédnömtől elkérem a látcsövet, hosszasan nézem a ké pet, az alak csakugyan ösmerös. Egyszerre meggyuladt agyamnak légszeszlámpája s éppen a legrémesebb jelenetben felkaczágok, mindenki felém fordul, már akadtak olyanok is, a kik azt hitték, hogy valami bajor betegségem van.

Mit nevet? kérdezik szemrehányóan. — Tudom már, igen, igen, ez a Zrínyi /Ilona Hahaha 1

De tovább nem tudtam mondani, és még most sem tudom leírni a nevetéstől^ hogy ki volt Zrínyi Ilona?

Ahl ön is nevet bájos olvasónőm? Ott volt a színházba? Ugy-e tudja, hogy ki volt? Hát persze, hogy az volt.

Egy Péter-Pál napi történettel isi. szolgálhatok, a forrás, melyből hallottam, | egészen tiszta, mérget lehet rá venni, hogy megtörtént.

Az esemény színhelye egy kapu, melyben egy Pál szétvetett karokkal és lábakkal elmélkedik Galilei tanán s csatlakozik véleményéhez, hogy mégis mozog a föld.

Az utcza megnépesül, egy deputatio közeledik s a fent jelzett kapu előtt megáll, (itt meg kell jegyeznem, hogy a kapu régi. volt), az ünnepi szónok előlép :

„Kedves barátoml .Eljöttünk, hogy névnapod alkalmából üdvözöljünk.“

De csak eddig juthatott a szóval, mert nap hőse közbe vág :

„Édes barátom, nagyon sajnálom, nem fogadhatlak, nagyon be vagyok csípve.“

Erre a kis csapat zajtalanul elvonul, mégi innyi rnalitia sem volt egyikbe sem, hogylfe azt felelte volna : Iji

»Azt látjuk", ilyen az igazi barátság, lit

* * #

Szombaton este a várkertbe mentem s|n malheureumre a Körösön keresztül s képzel- jék, a méh kastély előtt két nagy méh ál-L lőtt, a kik nem mézet gyűjtöttek, hanemL pénzt, s ebből tetszik ki kérem, hogy meny-jc nyire drágák az én gondolataim, mert csupánla az, hogy eszembe jutott, hogy a várkertbel juniális van, egy osztrák-magyar forintomba! került.

De ha már pénzembe van, mint az oláh-l nak a szappan, akkor beljebb megyek, gon-| dolám magamba, de olyan szuroksötétség| uralkodott, hogy már aggódni kezdtem, hogyl felültettek s aggodalmamban a helyzetnek |l megfelelőleg dúdolni kezdtem : „Sűrű. setét éji1 volt, nem ragyogott a hold, s hogy ha az éji1 sötét, látni nagyon nehéz," s éppen azon el-| mélkedtem, hogy mily rettenetes igazságok | foglaltatnak egy-egy operettben, mikor egy-| szerre vakító fény czikázik szemeimbe s tün-l déri látvány terült el szemeim előtt egy, lam-l piniokkal világított körben szebbnél-szebbl leányok, a muzsika stb. stb.

Ah! tehát az a sötétség csak arra valói volt, hogy itt annál nagyobb legyen a vilá-| gosság, s ez rendkivül praktikus gondolat, | igy lehet a lehető legkevesebb gyertyával a| lehető legnagyobb világosságot előidézni.

De ne kivánják, hogy többet Írjak erről a mulatságról, mert báli tudósításban én csak két dologról tudok Írni toasztokról, ez pedig fájdalom, nem volt, és szerelmi történetekről, a mi ha volt is, fájdalom, nem velem történt, de milyen szép is az, mikor a I keringőt együtt lejtik ketten, senki sem to- . lakodik oda harmadiknak, suttognak édesen . szerelemről s a czigány húzza: „Oh mily i bohó valék, mily balga gyermek"; — s irhat- i nék még a keleti sátor lakóiról, de ezt nem i tehetem, mert ott vendég voltam, nagyon jól- mulattam, s nem akarom, hogy rám applicál- i ják az ismeretes közmondást, a tótságtól való . teljes mentességem daczára, hogy „fogadd be

a tótot s kiver a házból."

I *

* •

j ^ Van ,j£gy. neme a'billiárd játéknak, a kik szoktak billiárdozni, bizonyosan ösmerik, j a neve „carambole", s az a sajátságos tulaj- j donsága van ennek a játéknak, hogy a ki méregbe jön, az nem tudja játszani, mert 1 mindig ziczczert ad, a kik ösmerik a billiárd | játékokat, azok tudják méltányolni ennek a végtelen előnyét az ellenfélre nézve, s ilyen • megbecsülhetlen ziczczereket ád most nekem már két hete a „B.-Gyulai Híradó", úgy hogy valóban zavarban vagyok, vájjon megját- n szam-e, de hát tu l’as voulu George Dandin } Uraim és hölgyeim, a „Híradó" haragszik (többekkel megesett már, hogy az igaz- y mondásért megharagudtak), s megfelejtkezik _ arról az alapigazságról, hogy a ki haragszik. ., annak nincs igaza, s haragjában azzal vádol 1 valaki a „hirharang" rovatban, hogy én 1 . „Hiradó"-t lerántom s elfelejti megmondani 3 hogy honnan ? pedig rendkívüli hálára köte- . lezne ha azt megtudná mondani, s nem veszi észre, hogy haragjában milyen nagy bókol í mond nekem azzal, hogy én a híradó szerkesz- . tőjét kisebbítem, uram én sokkal szerényebb vagyok, ön túl becsüli az én tehetségemel . arra én nem vagyok képes.

Külömben az egész „válaszféle“ egy adomát juttat az eszembe ; csak az elejét mondom s el, valahol a tiszteletes egy huszár káplái / előtt panaszt tett, hogy a legénység irtózatosan káromkodik, s ezt tudtára adta a káplár t a legénységnek megtiltván a káromkodást, P hogy milyen hangon adta ki, ezt a napi parancsot azt nem mondom el, ha kiváncsi rá megtalálhatja kedvencz olvasmányába a „szellemi omnibuszban," s ha restelli kikeresni ol- . vassa el a mit lapjának legutolsó számában . irt, ebből is megtudhatja.

A Vezúv mikor tüzet okádik az pom- pás látvány lehet, de képzeljen ön uram egy- szerkesztőt ilyen állapotba 1

1 S csak legalább azt ne mondaná, hogy- „könnyen megtalálom a mit keresek" dehogy könnyen, hiszen már egy fél év óta keresem

■ lapjában a szellemet és nem találom, t Azt mondja ön, hogy intelligentiájánál , fogva nem ért a dorong kezeléshez, de hát akkor a czikke végin mért fenyegetődzik a- doronggal? s ha már fenyegetődzik legalább azt mondaná meg, hogy mire rövid czikkének

t a végére ért a penna változott-e kezében doronggá vagy az intelligentia fogyott el ? Egy í tizenhat soros czikkben ilyen óriási ellenmondás, ugy-e hogy sok? s mégis benne van,

Ismeri ön azt a franczia közmondást „a sségest a nevetségestől csak egy lépés vá- sztja el ?“ ha ösmeri akkor önre bízom meg- ílni, hogy meg van-e czikkében ez az egy pés distanczia.

Arra az ízetlen fenyegetődzésre pedig a i a czikke végin van — a nélkül, hogy négy I inapos türelmét háborgatni akarnám azonf v természetességének elismerése mellett,

Jgy ki ésszel, ki ököllel, a ki hogy bírja —J iák a „szevillai borbélyban" tudtam találni kalmas választ:

„Nevetem Bartolot.“ 1

Csintalan, j

ÜSTsrilttér.)

Ruinione Adriatica di Sicurta cs. kir. szab. iztositó társaság Triesztben. Ezen társulat évi rended özgyülése, melyen az 1885-i forgalmi év zárszámadásai s üzletjelentése tárgyaltatott, f. évi junius hó 23-án tartott meg Triesztben; a terjedelmes minden üzletágaza- ot feltüntető üzletjelentéB rövid kivonatát következőkben imertetjük. 1. Életbiztosítások: 1885-ben 8.679,444 rt tőke és 18,599 írt járadékról lett kötvény kiállítva.

886. dec. hó 31-én érvényben volt biztosítások 36.877,045 rt tőke és 81,237 frt járadékra rúgtak, s eszerint a tiszta ímelkedés 4.318,750 frt biztosított tőke és 13,787 frt já adék. Ezen osztály díjbevétele 3' 8,304 frttal emelkedett nult év ellenében és 1.596,168 írtra rúgott Haláleset-, ulélési- és kiházasitási biztosítás fejében 695,285 frt fizet- etett ki, mely összegből 43,979 frt biztosítások fedezésére .artalékba helyeztetett. A díjtartalék 1885. december hó régével 7.447,390 frt volt, mely összegből 844,952 frt a riszbiztositókra esik, s eszerint 526,388 frt tiszta emelke- lés mutatkozik. II. Elemi (tűz, szállítmány és jégkár) liztositások. A díjbevétel ezen három ágazatnál 1.770,6o4 frt volt. Károkért 5.282,481 frt fizettetett ki, mely összegből 2.088,974 frt viszbiztositókra terhére esik. ázonfelül 200,022 frt függőben levő károk fedezésére tartalékba helyeztetett. Viszontbiztosításra ezen három ágazatban 3.137,244 frt adatott ki. A készpénztartalék a tüz- biztositási ágazatnál 1.530,362 frt és a szállítmány biztosítási ágazatnál 15,374 forintot tesz ki. A többi évi tüzt biztosítás díjtartalék tárcája 17.802,536 írtra rúg. A Biu- nione létezése óta kerek 1271/, millió frtot fizetett Id károkért. Az 1885. évi üzleteredmény igen kielégítő volt, mely kedvező eredmény eléréséhez többé-kevésbbé minden ágazat hozzájárult. A nyeremény frt 482.078,024, mely összegből első Ízben 150.000 frt a jégkárbiztositási tartalék emelésére, és 45.335,50 frt árfolyam ingadozás tartalékainak emelésére fordittatott. A maradékból alapszabály- szerüleg az általános nyeremény alaphoz 54.114,50 frtcsa- toltatott, mely összeg, valamint az osztalék és a társula- hivatalnokai takarék- és nyugdíjpénztára részére adományozott összeg levonása után 183.235,80 frt marad a részvényeseknek osztalékul. Az osztalék részvényenként 65 forintban állapíttatott meg 11884-ben 60 forint volt) és július hó 1-től kezdve fizettetik ki. A tartalékok 1885-ben 825,445 frttal emelkedtek, és dec. hó végével 9.815,258 írtra rúgtak, mely összeg következőleg osztódik el: az életbiztositási ágazat dijtartaléka 6.602,439, — a tűzbiztosítás! ágazat dijtartaléka 1.580,362 frt; a szállítmány biztosítási ágazat dijtartaléka 15,374 frt, — a jégkárositás külön tartaléka 560,000 frt, — az A. mérleg árfolyam ingadozásainak tartaléka 181,093 frt, — B. mérleg árfolyam ingadozásainak tartalékalapja 152,809 — az életbiztositási osztály külön nyeremény tartaléka 150,000, — és a nyeremény-tartalékalap 633,181 frt. — A közgyűlés által meghatározott alapszabály változtatások a társulat alap- szabályszerű tartamának meghosszabitását és az évi közgyűlésekhez való meghiváB idejének megröviditéBét illetik.

Az alapszabályok értelmében történt választások eredménye: báró Remeit Károly, a trieszti kereskedelmi- őb iparikamara elnöke és báró Morpurgó Marco az osztr. magy. Lloyd társulat elnöke igazgatóknak és pedig előbbi ismét, utóbbi , az elhalálozott Landauer Gusztáv helyett választatott meg; Afenduli György és pojai gróf Alberti Emü I felügyelővé újból meg választatott.

1$32. tkv. 1886. 106. 1 — 1

Árverési hirdetmény.

A b.-gyulai kir. törvényszék telekkönyvvi osztálya közhirré teszi, hogy Dobay János, mint Gyulaváros polgármestere végrehajtatónak, ifjú Lűczi István végrehajtást szenvedő elleni 200 frt tőke követelés és járulékai iránti végrehajtási Ügyében a gyulai 908: sz. telekjegyzőkönyvben A f 1. rsz. alatt felvett (1517—18.) hrsz. boltéi kés házra az árverést 600 írtban ezénnel megállapított kikiáltási árban elrendelte, és hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1886. évi augusztus bó 31-ik napján délelőtti 9 órakor a gyulai . kir. törvényszék telekkönyvi osztályának árverelö helyiségének megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fog.

Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10%-át, vagyis 60 frtot készpénzben, vagy az 1881. LX. t. ez. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hé 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékkó- pes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznak a bíróságnál elöleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átázol- ’

I gáltatni.

Kir. tvszék tkkvvi oszt.

B.-Qyulán, 1886. évi junius hó 12.

Nogáll, Mészáros,

elnök helyettes. jegyző;