Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-20 / 25. szám

• 25-ik szám Gyula, 1886. juuius 20-án V. évfolyam r Szerkesztőség; Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap. szellemi részét illető közlemények külden­dők. Kéziratok nem adatnak viaaza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 frt — kr. Fé lévre ............2 „ 50 „ Év negyedre .... 1 „ 25 „ • \ Egyes szám ára 10 kr. # ^___________Á BÉ KÉS. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MECt JELENIK MINDEN VASÁEUAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh CryÖFgy? munkatárs: Bodoky Zoltán. r 1 Eladó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér aora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A.. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya uteza 11. sz. a./ Bang I/ipót Dorottya utcza 8. sz. a.j Bécsben: Oppelik A.} SchaleJc Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Felhívás lapunk érdekében. A „Békés“ e hóval fejezi be pálya­futásának második évnegyedét ez évben. Nem ringatjuk magunkat azon hitben, hogy lapunk ezen idd alatt teljesen megfelelt azon közkívánatomnak, melyet megyénk közönsége hozzá kötött; de elmerjük mon­dani azt, hogy buzgó kitartással igyekez­tünk szolgálni, előmozdítani a közjót, s habár önzetlen munkásságunkban kizáró­lag saját erőnkre valánk kénytelenek tá­maszkodni, s nélkülöznünk kellett még azpknak is segítségét, kiknek közreműkö­désére joggal számíthattunk s számitottunk nem hagytuk el a tért, hol erőnket kifej­teni kellett. . Bátran bocsátjuk a nagy közönség jóakaratu birálata alá működésűnket; mert hisszük, ki figyelemmel kísérte azt, észre­vette, hogy a közérdeket egy perezre sem tévesztettük szem elöl, s ha voltak is gyen- géslgeink: törekvésünk önzetlen s tiszta volt. Ezen hitünk bátorít arra, hogy lapunk érdekében városunk s megyénk közönsé­gének jóindulatához forduljunk támogatás ért. Törekvésünk, mint a múltban, úgy a jövőben is arra irányul, hogy (ismertessük és fejlesszük közigazgatási, közgazdászati s társadalmi viszonyainkat; s a közérdek szol­gálatában erőnkhöz képest kitartó munkássá­gunk lankadni, nem fog. De munkásságunk­nak éltető, lelke a közönség támogatásában rejlik, s a legjobb akarat mellett sem lehe­lünk képesek szolgálni a közjót1 — nem lehe­tünk képesek teljesíteni feladatiunkat, ha az anyagi támogatást nélkülöznünk kellene. Csák akkor és úgy felelhetünk meg önzetlenül vállalt kötelezettségeinknek, ha lapunk kiadási terhei teljesen fedeztetnek ; s azon esetben, ha vá­rosunk s megyénk közönsége anyagi támoga­tását lapunktól megtagadná — a legnagyobb sajnálatunkra — a „Békés1 kiadása s szer­kesztése terhét letenni kénytelenek leszünk; s mert ennek bekövetkezését magunk sem óhajtanánk, bizalommal kérjük városunk s megyénk közönségét, hogy lapunkat, a következő félévre is előfizetéseikkel tá mogatni s fentartani legyenek szívesek. o. Toryényhatósági és község Közélet­Nagyságos Haviár Dániel országos képviselő úrhoz. Tisztelt képviselő ur! Folyó hó 13-án megjelent becses soraiból megértettem hogy a jogi képtelenség hirlapi meg vita tásába bocsátkozni nem akar, miután a nehéz kérdések szükebb körben jobban megoldhatók és mert tollának szabadságát korlátozza az a feltétlen tisztelet, melylye azok iránt viseltetik, a kiknek hátaik mö gül jő a szó. És habár ezek után is azt tartom hogy épen a hírlapok feladata az, miszerint bennök a közgyűlési vagy bizottsági tár gyalásoknak alávetett ügyek kellő objec tivitással, tehát nem szóváltáskép, megvi lágitassanak s ekkép a tárgyalás menete megkönnyittessék; és hogy a meggyőző désnek tisztességes alakban való kimon­dásában a mások iránt érzett s feltételé hez sem kötött tisztelet senkit sem akadá lyozhat különösen akkor, midőn ezáltal a közügynek vélünk használni, — ezúttal mégis le kell mondanom arról, hogy a tervezett megyei hitelintézet Ön által dili-. tott jogi akadályait megismerhessem és megismerhesse velem együtt a megye kö­zönségének azon nagyrésze, mely indítvá­nyunkat pártolja s megismerhessék azok a feltétlenül tiszteletre méltó férfiak, kik tisztán a közjó érdekében oly kegyesek voltak velem szövetkezni megengedve nekem azt is, hogy az Ön szavai szerint, rátáik mögül beszéljek. Azon törvények, melyekre hivatkozni méltóztatott, a mi kezeinkben is megfor­dultak és noha azokban sehol sem talál­tunk olyan dispositiot, mely az általunk contemplált hitelintézet felállítását impera­tive követelné, — aggályainkat eloszlatta azon kétségtelen tény, hogy más törvény­hatóságnak is van hasonló pénzintézete mely az egyéni ezégjegyzékbe való bejegy­zés által jogi léteit nyert. Pedig ama tör­vényhatóság számadásai a belügyminiszter által évenként ' felülvizsgáltatnak, pedig a ezég jogosulatlan használásáról az 1875 évi XXXVII. t. ez. 25. §. elég szigorral ntézkedik. És így mi abban a szerény hitben, hogy a mit a törvény nem tilt és a mi épen az Ön által hivatkozott törvé­nyek daczára máshol tényleg létezik, nem lehet jogi képtelenség, beadtuk ismert in ditványunkat törekvéseink iránt méltány lást,. az akadályok eloszlatásában pedig lóakaratu támogatást remélve. Ezen az el­járásunkon ne méltóztassék csodálkozni .Mi egyszerű, kis hatáskörben élő és igy szükségképen igen szűk látkörü emberek vagyunk, kiknél a tudás és a kivitelhez szükséges erő mi arányban sem áll a jó akarattal. De ezen igazán átérzett gyenge ségünk daczára felbátorított a cselekvésre azon hiedelmünk, hogy azon nehézségek elhárításában, melyek csekély hatáskörűn két túlhaladják, épen azok a férfiak lesz nek segítségünkre, akik, mint Ön tisztelt képviselő ur! a törvényhozó testületnek tagjai és előkelő szelleműk, magas látkö röknél fogva a mi tökéletlen alakot nyer törekvéseinket megkorrigálui és azután mint helyeseket érvényre jutattni képesek És ne vegye hízelgésnek — már csak azért is, hogy valamiben egyetértsünk — én speciáliasan Önről hittem azt, hogy, mint a ki hazánk függetlenségének és a democ ratismus követelményeinek megvalósitásá tűzte ki programmul, akkor, midőn arró lesz szó, hogy az egyéni függetlenség alap ját képező anyagi jólét és gyarapodás elő mozdítását ezélzó intézmények létesittes senek, el fog követni mindent, hogy a felismert akadályok, ha kell, törvényhozási utón is elhárittassanak és hogy a megye hitelintézet, mely Ön szerint ma jogi kép telenség, ha azt máskülönben jónak tartja, holnap már törvény által követelt szüksé gesség legyen. Mert Ön ugyan mondhatji azt, hogy meg van elégedve a vidék pézintézetek működésével, a magas kamat- lábbal, nem bánom azt is, hogy a hitel közvetítésnek hatósági utón való eszközlé sét nem tartja szerencsés' gondolatnak; de nem mondhatja ki azt, hogy a tervezett hitelintézet jogi képtelenség csupán azért, mert az nézete szerint positiv törvényekbe ütközik, olyan törvényekbe, melyek kette jét ép most teszik hatályon kívül és melyeken, ha a változott viszonyokr többé nem alkalmazhatók, egy kis jóaka rattal mindég lehet változtatni vagy lega lább változtatni akarni különösen egy kéz deményezési joggal biró olyan törvényho zóuak, a ki választói bizalmát azon az alapon bírja, mert egy sarkalatos törvényt akar hatályon kívül helyezni. Ez okból engedje remélnünk, hogy azon nagy bizodalmunkat, miszerint az ö által jól ismert jogi akadályok elhárítására! szükség esetén a törvényhozás termében is közremüködend, visszautasítani nem fogja — és én bőségesen megleszek jutalmazva sajnálkozását felköltő töprengéseimért. Végül jóhiszeműségem igazolására megjegyzem, hogy azon szavait „miszerint kamat alacsonyabb voltában rejlő jóté­kony áramlat a távol kelet hitelviszonyaira is kiterjesztessék“ én sem képzeltem gyptomra vonatkozottaknak. Azt gondol­tam — a királyhágón túli hi tel viszony oki a méltóztatott czélozni, mely naivságomért a többivel együtt szives elnézését kérem. Hazafias üdvözlettel Dr. Szemián Kálmán Endréd községe jóváhagyás végett a me­gyéhez beterjesztette a szabad kikötőkre vonat- hozó szabályrendeletét. A földmivelés, ipar- és kereskedelem ügyi miniszter a házaló kereskedésnek törvény utján való szabályozására vonatkozó kérdő pon tokát, körrendeletben küldte szét a megyéknek kitöltés végett. A vereskereszt egyletnek 1885. évi mü ködéséről szőlő jelentése a megyéhez leküldetett. A belügyminiszter jóváhagyási záradék kai ellátva leküldötte a békési izraelita nő-egylet és a csabai kőmives és ács iparos segédek ön képző és betegsegélyző egyletének alapszabályait A földmivelés, ipar- és kereskedelem Ügyi miniszter körrendeletben intézkedik, hogy az iparhatóságok az igazolványok, illetőleg ipar­engedélyek kiadásáról minden esetben értesítsék kir. adófelügyelöt­A vallás- és közoktatásügyi miniszter tudatja, hogy özv. Loöffelmann Rezsőné csabai zongora tanitónő Szidónia Devü világtalan leányá­nak f. évi junius hó 1-étől deczember hó végéi terjedő időre havonként 6 frt államsegélyt en edélyezett. A gyulai kir. törvényszék. Dr. Nekula Gyula, gyulai kir. közjegyzői helyettes névaláirá sát és pecsétjének lenyomatát a megyéhez bemutatta A közmunka- és közlekedésügyi mi niszter Maiina Gyula min. főmérnök, kir. köz építészeti felügyelővé történt kineveztetéséről ér tesiti a megyét. A belügyminiszter körrendeletileg ajánlj a megyék figyelmébe, a Budapesten „országos erkölcs nemesítő egyesület“ czim alatt alakult egylet támogatását. A belügyminiszter a Dobozi István által összeállított „községi közigazgatás“ czimü 2 köte tes munkát megszerzésre ajánlja. A mű ára 8 frt Külföldi útlevél. Felekei Adolf szarvasi lakos, egész Európára szóló útlevél kiállítása iránt folyamodott. Közművelődés, társadalom és közgazdaság. A polgárság A nemzet erejét, a hazát féntartó életnedv a polgárságból szivárog a nem zettest minden erébe, — azon polgárság ból, mely képes megérteni a kor előbb haladásra intő szavát, megösmerni tudja társadalmi élet követelményeit s átérezi haza bölcse örök igazságu szavait, hogy: csak azon nemzetnék van biztos jövendője, mely komolyan törekszik az általános művelt­ség színvonalára emelkedni. A polgári elem volt mindenha ha­zánkban a közművelődés, a nemzeti érte- em kifejtésének legfőbb tényezője, az volt fenntartó ereje nemzetünk szellemi és anyagi elhaladásának. Jól tudom azt, hogy a magyar nem­zetet alkotó más elemek voltak különösen fenntartói a nemzetiségi, szabadság és bi­zonyos korlátok között az egyenlőség! esz­méknek ; jól tudóm azt, hogy az alkot­mány hazánkban honnét nyerte az éltető erőt; jól tudom azt, hogy századokon át dk áldoztak vért I életet a honért! de két­ségtelen tény, hogy ama nehéz küzdelmek ádáz harczok között — egyedül a mun­kás polgárság volt az, mely a nemzeti ér­telem fejlesztésére a közművelődés és köz- vagyonosodásban elhaladásunkra legtöb- jet tett, legtöbbet tehetett. A közműveltség jótékony forrása — igy szól nagy történet írónk Horváth Mihály — a polgárság közt fakad. S kérdem, abban rejlik-e a nemzeti erő, ha oly haderőt vagyunk képesek szembe állítani az önállóságunk s nem­zeti létünk ellen törő ellenségnek, mely­nek hősiességéhez, plastikai szépségéhez hasonlót nem mutathat fel a nagy világ? Nem! A nemzet nagyságát, a nemzet eiejét, életképességét, a mtíipar, keres­kedelem, gazdászat állapota, s az ezekkel foglalkozó egyének a polgárság értelmi fejlettsége határozza meg. Nagyfontosi ságu — igy szól Horváth — a műipar és kereskedés virágzása, mert ezekből fej- lik ki a közértelmesség s a nemzeti erő mértéke is. Mindenkor fontos kérdés volt, .hogy mit tesznek egyes városok, egyes társa­dalmikörök a nemzet anyagi és szellemi ereje kifejtésére. — Tesznek-e valamit tu­dományos, erkölcsi és izlési műveltségünk fejlesztésére? Ezen tevékenység hévmé­rője a nemzet életképességének, erejének, a honpolgárok hazaszeretetének. A polgárság értelmessége s a közjó­iét előmozdítására irányzott tevékenysége hirdeti a nemzet erejét; műipari, keres­kedelmi, gazdászati előhaladottságának foka jelzi az ország műveltségi állapotát. „A polgáriasodat, á műveltség, főleg a polgári középosztály kifejlődésének áldott mun­kája, gyümölcse, és azon álladálmai éldélik ennék megbecsülhétlen hasznait, mélyek, a pol­gári rend fejlődésének mindén akadályait él- hárit/oán, ezt a műveltségnek és csinosodás- nak legnagyobb lépcsőjére felemelkedni en­gedik. Iparunk, kereskedelmünk s gazdásza- tunk kifejlődésétől hazánk jólléte, jö­vője függ. Szükséges tehát, hogy azon osztály — szeretem a történelmi múlt alapján pol­gárságnak nevezni — mely a nemzet elő- haladásának e legfontosabb tényezőivel foglalkozik, értelmes és képzett legyen s emelkedjék a műveltség azon fokára, mely mellett versenyképes lehet, a külföld elő­haladott polgáraival. S erre nézve a legalkalmasabb esz­köz az egyesülés, a társasélet lehető leg­nagyobb kifejtése. Mert a társadalom — igy szól egy nagy iró — a nemzet termő rétege, ez a nemzet földje, melyből miu- den ered, melyből csaknem minden táp­lálkozik. Ebből nyer életet, ebből ered, szív erőt magába és ujul föl a költészet, művészet, ipar, kereskedelem és gazdászat. „A társadalomban él csirája minden nagy eszmének, minden óriás reformnak,

Next

/
Thumbnails
Contents