Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-01 / 5. szám

dolkoeni tudó és akard embert komoly meggondolásra felhívó adatokat tár fel. Magyarországon az említett, jelentés értelmében vau jelenleg, a tudományos intézetek mellett hasonló fontossággal biró úgynevezett gyakorlati pályákra előkészítő 129 polgári, 27 reál s 40 kereskedelmi iskola, tehát összesen 196 intézet; ezze szemben áll a kiválólag tudományos pá lyákra előkészítő 151 gymnasium. Volt múlt tanévben a 129 polgári iskolána 6206 fi, — a 27 reál iskolának 4669, - a 40 kereskedelmi iskolának 3793 nővén déke s igy összesen a három különböző irányú 196 intézetnek 14668 növendéke ezzel szemben 'pedig a 151 gymnasiumnak 42751 tanítványa., tehát a tudományos pály a gyakorlati életre előkészítő három pálya mellett csaknem háromszoros létszámmá szerepel. Volt az idézett évben az egyetem hittani karának s az egyes hitfelekezetek hittani intézeteinek 1956, — két egyetem jog- és államtudományi karának s vidék jogakadémiáknak 2611, — a két egyetem orvosi karának 1264, — a bölcsészeti kar­nak 507, tehát 6338 növendéke. A két egyetemen és vidéki jogakad^miákon szi gorlatra jelentkezett 1156 egyén, vissza- utasittatott 318, tényleg átbocsáttatott 838; orvosi szigorlat volt a két egyetemen 762, visszauta?;.ttatott 295, átbocsáttatott 467 Ugyanekkor a József műegyetemen az épí­tészeti osztálynak volt 40, —^ a mérnöki­nek 328, — a gépészmérnökinek 126, — a vegyészetinek 22, az egyetemesnek 24 növendéke, ösazesea 540. Sz:gorlat tarta­tott a műegyetemen mindössze 41. Ki­emeli az idézett miniszteri jelentés, hogy a múlt tanév végén annyi gyár keresett a műegyetemnél végzeit vegyészt, hogy mindannyian azonral kaptak volna alkal­mazást, egyének hiányában azonban a mű­egyetem rém birta az illető gyárakat el­látni. Valószínű, hogy aztán külföldről kel­lett őket megszerezni, habár erről a mi­niszteri jelentés eml'lést nem tesz. Mig te­hát a jogtudományi tanszakban akár húsz vármegyét ellátó jogvégzett 838 s az orvosi szakban 467 egyén minősíttetett, addig egy másik és pedig gyakorlati irányú taninté­zet, nem képes még csak a szigorú szük­ségletet sem fedezni, az erőknek más irányban való torlódása miatt. — Es íme a polgári iskolák egy nagy része, különö­sen az úgynevezett gymnasiális iránynyal összekötött polgári iskolák neve alatt sze­replő csodalények, a melyek közé a mienk is taiúozik, szolgáltatták és még mindig folyton szolgáltatják hűségesen az eleme­ket azon iskoláknak, t. i. a gymnasiumok- nak, melyek már is a beteges tuhengés kétségbeejtő állapotában sinlődnek; és e helyzettel szemben mi itt a mi szerény körünkben nem azon vagyunk, hogy fe­jünkhöz kapva ez ő-ületes áramlatnak gá­tat vessünk s polgári iskolánkat gaz­dasági, vagy esetleg kereskedelmi tan­folyammal összekötve, annak életét valóban gyümölcsözővé tegyük, hanem hogy miként szolgáltassunk s minél könnyebb módon továbbra íb succrescentiát azon intézetek­nek, melyeknek úgy maguknak, mint nö­vendékeiknek létszámát bátran és teteme­sen lehetne lejebb szállítani a nékül, hogy a nemzet általános tanügyi érdekei legke J^sbbé is szenvednének általa. Hova fog jutni a nemzet, ha a tudó mányos pályák felé irányuló ezen meg gondolatlan veszélyes áramlat, helyesebb életrevalóbb s okszerűbb felfogásnak nem enged tért, azt belátni nehéz; egy dolog azonban ma már bizonyos, az t. i. hogy Magyarország törvényhozása a középiskolai törvényben, de még különösebben annak tanügyi kormányzata, a számok kérlel hetetlen logikájának hatása alatt, ez áram lattal szemben határozott állást foglalt És csak is e határozott állás-foglalásnak tulajdonítható az 1879. szept. 5-ikérdl ki adott fentebb idézett miniszteri rendelet ennek tulajdonítandó azon intézkedés, hogy polgári 'iskolák növendékeitől most már az átlépésnél minden tantárgyból vizsgát, követelnek; itt találja magyárázatát azon sokszor talán kíméletlen szigor, mellyel kü­lönösen az állami gymnasiumok, más tan­intézetek növendékeivel szemben eljárnak; itt rejlik oka a felekezeti gymnasiumok érettségi vizsgáihoz kirendelt miniszteri­biztosi intézménynek, hogy csakis valóság­gal érettek bócsáttassanak az egyetemekre; ebben rejlik oka a felekezeti gymnasiumok ellenőrzése czéljából felállított kerületi fő­felügyelőségeknek ; ebben rejlik oka a vi­déki jogakadémiák successiv megszünteté­sének s az egyetemi szigorlatoknál divó s az eddigieknél szigorúbb eljárásnak, az egyetemi képesség elbírálásánál. És e hely­zettel szemben, nem az által fogunk a pol­gári iskolában gymnasiális irányban tanuló növendékek szüleivel szemben és valóban azok érdekében is helyesen eljárni, ha egy szerencsétlenül összetákolt, de a helyzeten egyátalán nem változtató tantervvel a szü- öket azon csalódásba ejtjük, hogy most már rájuk és gyermekükre nézve minden rendben lesz; nem az által, ha a polgári iskolai irány rovására illetéktelenül dédel­getett gymnasiális irányt továbbra is csal- étkül dobjuk oda a lépre menésre nagy íajlandóságot mutató szülői gyengeségnek; lanem igenis akkor fogunk egyenkint és összesen azok érdekében és helyesen el­járni, ha, uralással a helyzet komolyságára, épen a gymnasiális irá lyban tanuló nö­vendékek szülőit óva intjük, hogy mielőtt jTvermekeiket évek hosszá során át tartó t [ i E s 1 i s r 3 3 J C í 1 s 1 t < dekeinek felismerése körül, oly helyes ér zéket tanúsított a parlamenti tárgyalások alkalmával történt felszóllalásaiban, amely helyes érzék kell, hogy másokban is életre ébredjen ; a múlt évi költségvetési tár­gyalások alkalmával erősen hangsúlyozta a posta-takarékpénztárak felállítását ; ez idei erőteljes felszólalásában kifejezést adott a megyei hitelszövetkezetek szüksé gességének ; nyomatékkai hangsúlyozta az ország nyers termékeinek a szegényebb vidékeken felállítandó gyárakban leendő feldolgozása czéljából ily gyárak létesíté­sét. Nem tartozunk azok közé, kik egy nemzet legvitálisabb érdekeinek felkaro­lása körül hangoztatott életre való eszmé­ket, — mint ezt a „Pesti Napló“ tévé, — naiv idealismusnak bélyegezik ; erős a hit bennünk, hogy eszméi, ha ma nem, de rövid időn életre kelhetnek, szükség tehát hogy azon eszmék, talán rövid idő múltával beállható megvalósultához, a ne­velés és oktatás terén a mi szükebb kö- ünkben is készítsük elő a szükséges ele­meket. Ne kétkedjünk egy perczig is a felett, hogy ő, ki kénytelen belátni azt, i°gy posta-takarékpénztárakat, — megyei ntelszövetkezeteket, különösen pedig gyá­rakat, papokkal, orvosokkal és ügyvédek­kel mint szakértőkkel ellátni képtelenség, je ne lássa egyúttal azt is, hogy esetleg megvalósult nagyszabású nemzetgazdászati eszméinek életet adó elemek, nem gymna- siumokban, sem nem gymnasiális irány­nyal összekötött polgári iskolákban, hanem csakis kizárólag polgári és reáliskolákban képződhetnek. Haladiunk tehát nyomdo­kain! mondjuk ki, hogy nem gymnasium, íanem polgári iskola és pedig 6 osztályú polgári iskola kell nekünk, összekötve ke­reskedelmi vagy más gyakorlati tanfo­lyammal.*) Ennélfogva indítványozom : miként, tekintettel arra, hogy egy nemzet tanügye sohasem alkalmazkodhatik egy vidék na­gyon is rugalmas értelmű helyi érdekei­hez és viszonyaihoz ; tekintve, hogy az ország tanügyi kormányzatának újabb in­tézkedései határozottan odatörekszenek, hogy •) Jegyzet, Épen ez inditványom fogalmazása közben kezembe vévén az Egyetértés f. évi jan. 27-ik számát, a nevelésügyi költségvetés tárgyalása alatt, kö­tudományos pályára szánják, menten mii den előítélettől, számoljanak anyagi hely­zetükkel, gyermekeik hajlamaival és ké­pességével, nehogy ajok a hosszú pálya végén s az élet küszöbén bukjanak el, ta­lán örökre, menthetetlenül. — A tekin­tetes városi képviseletnek pedig fel­adata a kétes értékű helyzettel vég­képen szakítva, a polgári iskolát kitű­zött egyedüli czéljának szolgálatára utalni, ez által végét szakit.ni a többek között azon helyzetnek, hogy a gymnasiális irány­ban tanuló növendékek átlépésénél s eset­leg elbukásánál, felelőssé tétessék iskolánk olyasmiért, a miért a dolog természetéből folyólag felelősséget nem vállalhat s hite­lét még az elébe tűzött saját czél eléré­sére nézve is koczkáztassa és elveszítse. Gyula városa országgyűlési képvise­lője főtisztelendő Göndöcs Benedek apát úr, hazánk és nemzetünk legvitalisabb ér­tam a miniszternek: Trefort Ágoston. Igaz hogy a polgári iskola feladata és czélja iránt nincsenek tisztában, ez onnét van, mert minden városban hol ily iskola létezik, van ne­hány szülő, a kik gyermekeiket mégis gymnasiális pályára szánják, mert e szülőkre nezve nagyon kényel­mes, ha gyermekeiket legalább a harmadik negyedik osz­tályig otthon tarthatják. Ezek aztán szeretnék a polgár iskola czéljat falsifikálni (épen mintha rólunk gyulaiakról volna szó !) s iparkodnak mellék utakon becsusztatni a latin nyelvet és közelebb hozni ez iskolát a gymnazium- hoz. A miniszter pártolja azt a törekvést hogy ez ne történjék meg s hogy első sorban a földmivelésre iparra és kereskedelemre való előkészülés vétessék itt figyelembe, (Általános helyeslés.) Göndöcs Benedek közbeszól: Elsőakeres- k e d e 1 e m I Valóban nagy örömömre és megelégedésemre szolgál, hogy az országgyűlési képviselőnk e három szóban nyilvánult nézete a messzetávolban igy találkozott né­zetemmel, s nincs is semmi kétségem a felett, hogy az ország szine előtt a polgári iskolák előkészítő feladatára vonatkozólag tett ezen nyilatkozata őszinte s hogy ez általam fentebb kifejtett indítvány benne fog legerősebb támogatóra találni. Dr. Kovács István. II. Az énekes hadnagy. Az örváltás megtörtént: A. * hadnagy át­vette az órszobát B»* főhadnagytól, még egy­szer kezet fogtak, jó mulatást kívántak egy­másnak, a kölcsönös tisztelgést magadatták a két őrség által, s azzal B*. elvonult, A.* pedig ott maradt az őrszobában. Az őrségi szolgálat béke időben a leg­unalmasabb komédia; az Örparancsnok majd megeszi a fejét unalmában egész délután. A.* hadnagy eleinte a jelentéseket irta meg, az­tán a százszor olvasott utasításokat olvasta át százegyedszer, hogy nincs-e bennük va­lami uj, pedig igen jól tudta, hogy nem lesz semmi Aztán a kemény pamlagra hevert le, majd fölkelt, az ablakon nézegetett ki, végre dudolgatni kezdett magában. A* hadnagy szenvedélyes énekes volt s igy nem csoda, ha lassanként belemelegült a dudolásba, s végre szép tenorja betölté egészen a kis őr­szobát, mind nagyobb hévvel áradtak a hang­hullámok s a fiatal tiszt önfeledten adta át magát a zene bübájának, nem véve észre, hogy odakünn a poszton álló baka kétségbe­esett „Kverauszt* ordít. Hadnagyunk csak akkor tért magához, midőn az ezredes állott előtte, dühtől kipi­rulva. A magas „c“ torkán akadt az énekes tisztnek. — Hadnagy ur I —- kiáltá az ezredes — önnek igen szép hangja lehet, én nem vagyok zeneértő, hogy annyira méltányolhassam, de ön a leghanyagabb tiszt az egész monarchiában. Az őrség fegyverbe lép, amint én, az állomás­parancsnok jövök, ön pedig idebenn, torkasza- kadtából ordít. — Ezredes ur — hebegé a fiatal tiszt el­sápadva — elismerem, hogy hibás voltam . . ­— Hallgasson ön, midőn parancsnoka beszél! — kiáltott dühvei az ezredes — ha ön színésznek, komédiásnak készül is, tudnia kell, hogy csak akkor beszéljen, ha önre ke­rül a sor. Az őrszoba nem korcsma, hogy itt kurjongassunk. Holnap rapportra jelentkezzék. Az ezredes kardcsörtetve ment el, a sze­gény hadnagy pedig lefőzve maradt ott. El­gondolkozott mélyen és most már nem unta magát: sorsa fölött töprengett, látta, hogy § mulasztás előléptetésének útjába áll, s általá­ban egész katonai pályáján sötét pontot fog képezni. v . • • Ha komédiásnak készül is . . .« — nos és miért ne ? Hangja szebb jövőt igér neki most már, miután a katonai pályán ha­ladni úgy sem fog. E kis baleset döntött, az énekes had­nagy egy hét múlva letette tiszti rangját, s a kis városban többé hírét sem hallották. * Ugyan, kedves Wurmbrand báró, — fordult a király egy vastag tábornokhoz, hadsegédéhez az operaházban, a díszelőadás alkalmával, — kicsoda ez e felséges hangú tenorista, nem tudja ön ? Az érdemjeles tábornok megnézi a szin- lapot, s aztán újra nézi, zavarba jő, nézi az énekest látcsövén s aztán még nagyobb zavarba jő. — Felség, valóban nem tudom, higy- jek-e szemeimnek, de mintha régen láttam volna, egyszer ezredes koromban hallottam talán. — Menjen, kérem, adja tudtára az éne­kesnek, hogy megvagyok vele elégedve, mert valóban ritka, szép hangú művész. A vastag tábornok kászolódik s neki indul, lejut a színpadra s egy perez múlva a felvonás közben szemközt áll az egykori ez­redes és egykori hadnagy. A magas rangú katonatiszt ép úgy hebeg most, mint a sze­gény hadnagy hebegett az őrszobában, mig végre kinyögi a király „legmagasb elisme­rését.“ A fiatal énekes pedig csak nézi a zavar­ban levő tábornokot s midőn az elvégzé mondókáját, katonásan szalutálva szól: — Tábornok ur, ön tanított meg rája, hogy csak akkor beszéljek, ha rámkerül a sor. Ön elvégezte, most mondok én — forró köszönetét önnek, hogy hat év előtt úgy összeszidott az örszobában, mert ön tett engem világhírű müvészszé, kin az uralkodók szeme is megakad. Engedje, hogy megöleljem önt, jóltevőmet 1 a tudományos és gyakorlati szakképzés egymástól kérlelhetlenül elválasztva saját kitűzött medrükben haladjanak s hogy a tanügyi kormányzatot e törekvésében tá­mogatni s nem akadályozni kötelességünk; tekintettel ennélfogva arra, hogy a polgári iskola gymnasiális irányú növendékeinek jövőben a gymnasiumokba történő átlép- hetése minden körülmények között s még kellő képzettség mellett is csak a jóakarat ténye lessz ; tekintve hogy a gymnasi- umoknak a közelben is tulbővében va­gyunk s hogy a gymnasiális irányban való oktatásban részünkről növendékeket szál­lítani egyértelmű a halomra való föld­hordással; tekintettel arra, hogy vidékünk­nek és városunknak sokkal erősebben érzett szükségletét képezi egy közép keres­kedelmi tanfolyammal összekötött 6 osz­tályú polgári iskola, mely több osztály érdekeit szolgálandja, mondja ki a kép­viselő testület : 1- ör. Hogy a polgári iskolában a gymnasiális irányban való oktatást ezennel megszünteti. — Ebből folyólag : 2- or. Amennyiben az iskolaszék je­lenleg a polgári iskolai tantervnek gym­nasiális irányban való átalakítására egy bizottságot küldött ki, tekintettel arra, hogy az iskolaszék mint megbizott, a kép­viselő testülettől mint megbizójától erre felhatalmazva úgy sem lett : az iskola­széket utasítsa, hogy a tanterv átdolgozá­sától tartózkodjék. 3 or. Amennyiben a polgári iskola négy osztályában a latin nyelv 20 órával szerepel, s a latin nyelv tanítására fordí­tott 20 óra elejtésével a 6 osztályú pol­gári iskola egy tanerőt nyer, egy tanerő dijjazása pedig az államsegélyből kitelvén, semmi áldozat a 6 osztály felállításához a város részéről nem kívántatik : az eddig négy osztályú polgári iskola, közép keres­kedelmi vagy gazdasági tanfolyammal ösz- szekötött hat osztályú polgári iskolává ki­egészíttetik. 4-er. A képviselő testület ez indít­ványt kellő eljárás, illetőleg életbeléptetés czéljából, adja ki a nevelésügyi szakosz­tálynak s az iskolaszéknek. Midőn ez indítványomat tárgyalás és elfogadás végett előterjeszteni bátorkodom, szokott tisztelettel maradok : Gyula jan. 26. 1885. A tek. városi képviseletnek alázatos szolgája : Dr. Kovács István, iskolaszéki tag. Szabályrendelet a huskimérés tárgyában, i- §• Minden községben, valamint Gyula rende­zett tanácsú városban a beltelkeken kívül, a je­lentékenyebb közlekedési úttól legalább 80 mé­ternyi távolban fekvő helyen, a hol folyó van, annak mentében a községen alul, vagy lehető bő vizű kút mellett, vágóhíd állítandó fel. A vágóhíd lejtősen kipadolandó, vagy tég- lázandó, s a szükséghez képest megfelelő számú fogasokkal és vágóasztalokkal látandó el. Minden vágóhíd mellett legkevesebb 3 méter mélységű és átmérőjű kitéglázott felfogó gödör­nek kell lenni, mely hetenként kitisztítandó. Nagyobb községekben, valamint Gyula rendezett tanácsú városban, a vágóhidak mellett száritó szí­nek is alkalmazandók. 2. §­Közfogyasztásra juhot, borjut és szavasmar­hát, a község határán egyébütt, mint a közvágó­hídon, levágni nem szabad. 3. §. Vágatás az 1874. XX. t. ez. 25. §-ban s az ezen törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott 1064—1875. sz. miniszteri rendeletben előirt elő­zetes szemle nélkül nem engedhető, mely szemle a községi állatorvos, annak nem létében egy azzal megbizott orvostudor, vagy vágatáéi biztos által, mindenkor a vágóhídon, közvetlenül a vágatás előtt foganatosítandó. A szemle és vágatásra a hatóságok által határozott időpont tűzendő ki, mely alkalommal a szemlével megbizott közeg a levágandó állat egészségi állapotának megvizsgá­lásán kívül, annak a marha-levelével megegyező azonosságáról is tartozik meggyőződést szerezni; kötelessége továbbá a vágatótól a marha-levelet elvenni, s a községi elöljárósághoz, illetve a város polgármesteréhez beterjeszteni. Ezen marha-leve­lek jegyzékbe veendők s a járási szoigabiró illetve polgármester felülvizsgálása után, minden év végén elégetendők. 4. §. Csakis egészséges jól táplált marha levága- tása engedtetik meg, minek ellenőrzése a vága­táéi biztos kötelességét képezi. 5. §. A kényszer esetén előleges szemle megtart- hatása nélkül sürgősen levágandó haszon-marha

Next

/
Thumbnails
Contents