Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-21 / 25. szám

25-ik izám Gyula, 1885. június 21-én IT. évfolyam. f------------ ^ Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: ligész évre 1 I ,. 5 Irt — kr Félévre .. ..........2 » 5° » Év negyedre .. .. 1 T 25 „ Egyes szám ára 10 kr. . ^ -SA POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. MEG-JELENIH MINDEN VASÁRNAP. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak él Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipőt Dorottya utcza 8, sz. a.: Bécsben: Gppeltlc A,y Schalek Henrik y JkToose Rudolf és Dukes HA. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. —x—---------------------------------------------------—i 5 " ' A - .... A városi tisztujitás előtt. Megyei alispán ur által Gyulavárosa rendezett tanácsának harmadik cziklusára a választás folyó hó 27-ére, vagyis jövő szombatra lett kitűzve. Lapunk megjelenésétől, a választás megejtéséig még hat napi gondolkozás! ideje van Gyula városa közönségének. Hogy miként fogja e hat napot vá­rosa érdekében hasznosítani, azt ma még nem jelezhetjük; mert jóllehet a hat vá­lasztó-kerület mindenikében az előleges confereutiák megtartattak, ezekben a vé­lemények annyira szétágazók voltak, hogy bátran állíthatjuk, miszerint nem egy, ha­nem legalább is hat tanácsnak a válasz­tására kellett volna megyei alispán urnák terminust kitűzni, s tartunk tőle, hogy akkor a hat tanácsból legalább harmincz­hat nőné ki magát; mert a konferencziai megállapodások a konferenczia helyén megtörténtek ugyan, és a halgatag jó vé­lemény szentesíthette is azokat ott hely­ben, de az utczára kiérve, más gondolt a szív, mint a mit az ajk elfogadott. A mit mondunk, azt a jól értesültség alapján mondjuk; mi távol tartottuk ma­gunkat a befolyásolásnak még látszatától is; — kerültünk mindent, a mi az érde­keltségnek még gyanúját is reánk hárít­hatná ; de értesítve lettünk mindenről, a mi történt, véleményt nem mondtunk sen­kinek sem, de fentartottuk magunknak közlönyünk terén az ügyhöz meggyőző- désszerüen hozzászóllani a nélkül azonban, hogy azon véleményben ringassuk magun­kat, miszerint szavaink mindenki előtt tet­szésre találjanak. A tengerszem beszéde. Kert szivében élek: tavasz s nyár szakában Büszke, szép virágok illatát szivom; Hamvas, szines gyümölcs a fákon a hány van, Visszatükröződik kis habjaimon. Ámde lenn a mélyből nevemet kiáltják, Szűk medrem kicsiny lesz, egy erő emel; Tengerszem vagyok, de tengerek dagályát S apályát megérzem s azt beszélem el. Helyzetem szerény; gyakorta sínylem a hő Verőfény hatalmát, ámde megvagyok : Partjaimon azért zöld pázsit s virág nő, S kaczérkodnak vélem fényes csillagok. De csöndes örömim gyakran megkuszálják Érzések, amiknek hangja esdekel, — Tengerszem vagyok, de tengerek dagályát S apályát megérzem s azt beszélem el. Pillangók repesnek kis tükröm felett És elgondolkodom, mi édes .álmát ad; Álmodom, — segít az ábránd és felejtés — Hogy nem látok többé bút s fájdalmakat 1 Ámde a mélyből hozzám egy üzenet száll át, Telve rokonaim nagy keserveivel, — Tengerszem vagyok, de tengerek dagályát S apályát megérzem s azt beszélem el. Mostohább időszak sem foghat ki rajtam, Éltem lüktetését az sem oltja ki; A heryadt levelek téli zivatarban Ölemben él tudnak lágyan ringani. A tizedekben megtartott hat confe- rentia közül egyetlen egyet, az első tize­dét tartjuk olyannak, a mely feladatának és véleményének megoldásával, habár csak kisérletképen is — a helyzet magaslatán állt ; mi nem akarjuk az első tizedet a többiek fölé helyezni, mert minden tized egyenlő joggal bir, de az önnön maga- magát helyezi — és helyesen — a többi tizedek fölé ; az értelmi erőnek túlsúlya és száma garancziát képez a vezérszerep helyes vitelére s hisszük, hogy az ott tör­tént megállapodások, figyelembe vételével a többi tizedek iránti megengedhető mél­tányosságnak, fognak a mai napon tartandó összértekezleten ponderálni. Adja isten, hogy úgy legyeu ! De ha már belefogtunk vezérczikket írni a közeledő választáshoz, irányadóul, a tapasztaltakból mentettek szem előtt tartásával, kénytelenek vagyunk röviden belébocsátkozni e tized megállapodásainak kritikájába is. Az első a polgármester. — Kimondta e tized, hogy mindaddig, mig teljes bizo­nyosságot nem szerez arról, hogy a jelen­leg tizenkét év óta működő polgármester ko­molyan és határozottan ki nem jelenti, hogy állásában továbbra nem akar meg­maradni, az ő jelöltetéséhez ragaszkodik : indokolta eme határozatát azzal, hogy a tizenkét év alatt felmerült, Gyula városa közéletébe vágó kérdések megoldására ő van hivatva. — S mi volt erre a válasz: ne polgármestert keressen Gyula városa első sorban, hanem igyekezzék a tanácsot úgy megalkotni, hogy a polgármester kor­mányzatképes legyen; ha eme, az első tized által is osztott véleményt keresztül viszi Gyula városa összképviseleténél, ta­lálni fog nem egy, de akár öt polgármes­tert Is. A rendőrkapitányi állásnál a nézetek eltérők nem voltak, marad úgy, a mint volt, s igy ha a határozat e szerint tör­tént, mi is megnyugszunk a vélemények egyöntetűségében. A tizedbeli tanácsosok megválasztásá­nál ki lett mondva, hogy minden tzeidnek akarata respektáltatni fog ; jelöltek sokan vannak, a kérdés csak az, hogy váljon, ha az uj szabályrendeletben körvonalozott teendőket megismerik, nem íognak-e visz- szariadni a készséges vállalkozástól ? A jövő tanács feje nem szeretné magát ki­tenni kibocsátott rendeletéi közben lemon­dásoknak, úgy a mint az a múlt hat éves tiszteletbeliséggel volt. A két első osztályú tanácsos állása oly képzettséggel jár, a melynek megszerzése időhöz van kötve, a jövő jó közigazgatás érdekében változta­tást tnem javaslunk ; mig a gazdai tanácsos már'a múltban is városrészen kinti állás volt,' ezt a sorrendnek óliajtanók fen tartani. — Az erdészeti tanácsos állása miuősités- hez.'lévén kötve, ott, tekintve a múlt. ki­tüntetett eredményeit, változás nem áll­hat be. Az árvaszék ülnöke és egyúttal köz­ségi biró állása változást indokolttan nem engedhet meg ; de hogy változás álljon be, kívánatos sem lehet. Az adóhivatal — mint ma legfonto­sabb közigazgatási ág — úgy látszik, a legtöbb koukurrencziának van kitéve ; ott ma is csak pénzkezelésről és nem hivata­los ügyvitelről szeretnek beszélni Váljon a konkurrensek átolvasták-e az uj adóügyi szabályrendeletet? — Vagy azt gondolják, hogy a hívatlanok mellett az uj polgár­mester külön munkaerőket fog tartani ? mint az eddigi tette, —' tenni a törvény értelmében teheti, — de ajánljuk, hogy ne tegye; — a hivatottságnak, szakképzett­ségnek támogatóra szüksége nincs, ha pe­dig ezt igénybe veszi, vegye igénybe saját zsebére — de felelősségére is. Ezt óhajtjuk, hogy Gyula városa képviselete a jelölések ' órájában megszivlelésttl vegye. A többi állások előttünk nem nagy ,, fontossággal bírnak, oly hatáskört képvi­selnek, melynek ellenőrzése könnyen gya­korolható, a melynek mulasztásai esetleg meggátolhatók s ép ezért oly fontossággal nem birnak, hogy velük hosszasabban foglalkozzunk. Czikkünk — ha figyelmet érdemel —- iráuyadó kíván lenni a mai konferan­sziéra ; mire lapunk újra megjelenik, nem kritizálhatjuk a'mai konferenczia megál­lapodásait : mert a választás folyó hó 27-én lévén, lapunk már csak bevégzett tényeket fog registrálhatni. Hogy minők lesznek e bevégzett tények : arról ma nem szólhatunk, mert a jövőbe pillantani nem adatott nékünk meg; de hogy olyanok legyenek, mini a minőket e város józan haladásra törekvő polgárai óhajtanának : — ezt szivünkből kivánjuk. Megyei közügyek. .Alispáni jelentés Békésmegye bizottságának f. é. junius hó 7-én tartott ülésén. Méltóságos Főispán ur I Tekintetes törvényhatósági bizottság. A hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ágak folyó évi május havi állapotáról szóló jelentése­met az 1876. évi VI. t. ez. alapján tisztettel kö­vetkezőkben terjesztem elő: Óh, de a tömeg: a tenger I... ennek álmát S moraját ha hallom, szívem lángra kel, — Tengerszem vagyok, de tengerek dagályát S apályát megérzem s azt beszélem el, Szívemnek egyetlen, legméltóbb jutalma Ez a szent viszony s hogy ennek élhetek; Kötve vagyok, ámde szóm irányt adhatna Oly hatalommal, mely szétszór titeket I Gondoljátok el: ha útatokat állnák Qly erők, akikről senki sem felel 1 — Tengerszem vagyok, de tengerek dagályát S apályát megérzem s azt beszélem el. Tengerszem vagyok, de — a rege is mondja — Tengerekhez engem titkos kéz csatol; Ismerős előttem azok búja, gondja És a mód, mely alatt hátok meghajol. Most ti vagytok : törpe szárazföld lakói, A kényúr felettök, ám vigyázzatok 1 Nem a szivárvány, de ti fogtok lakölni. Ha egy uj özönvíz ismét jőni fogl Benedek Aladár. Vagy — vagy. — Víg baszélyke. — Irta : Ozoray Árpád. A városház toronyórája tizenkettőt ütött. Budapest munkásainak mindegyike már hat óra óta dolgozott, de doktor Szépvölgyi Tiha­mér még mindig horkolt. De mindazáltal sen­kinek sem jutott eszébe őt felkölteni, sem betegei, sem kiadója, mert Tihamér orvos s egyszersmind iró is volt. Sőt hitelezői is elfelejtették az utat hozzá ; már régóta kezdtek kételkedni, hogy valaha visszakapják tőle pénzüket s a szegény Szép- völgyit nyugodtan engedték alunni. Tizenkét óra után öt percczel azonban hevesen kopogtattak ajtaján. Midőn Szilvássy Anna asszonyság már hosszasan kopogtatott s belátta, hogy bérlő­jéből a világon semmi sem volna képes csak egy kicsinké életjelt is kicsalni, végre elha­tározta magát, hogy nagy zajjal lép be Tiha­mér szobájába. Szépvölgyi fölriadt álmából, látni kellett volna öt, amint szemeit dörzsölte, ágyában fölegyenesedett és még álmosan pillant be a déli napba. — Ah, asszonyság! asszonyság! — kiál­tott fel, amint végül felismerte házi asszonyát. — Doktor ur, — szólt a látogatónő kissé boszús hangon, önnek nem szabad felednie, hegy nekem két havi szobabérrel tartozik. — Két havi szobabérrel! Igaz; mily gyorsan múlik az idő! tehát ma reggel lejárt a terminus. De szíveskedjék nekem megmon­dani, hogy hányadika van, igen, igen, úgy van, ma van a fizetés napja , ! , — A két havi bérre, egyenkint tizenöt, együtt harmincz forint, doktor ur 1 — Jól tudom, de harmincz forint nem oly könnyen találkozik asszonyom, a beteg nélküli orvos és a kiadóra nem találó költő zsebében, kit balvégzete Budapestre hozott, hol barát, pártfogó és minden egyéb ajánlás nélkül áll, nem vagyok-e egészen egyedül, még asszony nélkül is, ki szelidségében párt­ját fogná a szegény kölfönek? — Tudja ön, mit beszélnek felőlem a házban, az utczábaD, a kerületben? . Azt be­szélik, doktor ur, hogy ön nekem udvarol. — Vagy ön nekem, — gondolá Tihamér. Egyidejűleg az erényes Anna. asszony arcza jelentékenyül meghosszabbodott és a „jól tartott“ negyven évet túlhaladt asszony-' nak, ki még nem vett búcsút a fiatalkori áb­rándoktól, ajka körül némileg kétértelmű mo­soly játszadozott. — Lassan, lassan asszonyom, — szólt Tihamér, a kerületnek csípős nyelve igen megtiszteli csekélységemet. Micsoda viszony állhatna fönn egy előkelő, vagyonos, nagy házat tartó hölgy és a szegény költő között? Ostobaság ilyet gondolni is. — Ostobaság 1 ostobaság 1 — szólt a házi asszony, ki a Tihamér szerénysége mö­gött rejlő bőbeszédűség fölött már-már bo- szankodni kezdett, tehát ostobaság volna ön­től egy növel egybekelni, kiről mindenki csak jót mondhat; tehát ez esztelenség volna ? 1 — Istenem, asszonyság, mennyire félre­érti ön szavaimat; azt mondám, ostobaság volna felőlem ilyesmit föltételezni. — Még mindig az a szó, — duzzogott Anna, kinek esze nem érte föl a költőnek finom megkülönböztetését; — de elég erről í csak azt akarom megjegyezni, hogy ha ön tartozását nekem pontosan megfizeti, nem tet­tem volna ki magamat a gonosz nyelvek, sut­togásának. Tehát fizesse meg tartozását, hogy ne legyek kénytelen többé ebbe a nyomorult szobába jönni. — Ah, asszonyom, ez az a magyar szí­vesség, melynek dicséretét zengik mindenütt?

Next

/
Thumbnails
Contents