Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-10 / 19. szám
lO-Ik szftm Gyula, 1885. m*jus 10-én I'V. évfolyam. f---------------------^ Szerkesztőség: 1 Főtér, Prág-féle ház, Dolpay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közleménye^'.küldendők. Kéziratok nem adatnak vitaza. .Előfizetési dij: Egész évre .. .. .. 5 írt — kr. Félévre .......... •• ,2 ■ SO , Évnegyedre ... •• * 1» ^5 n Egyes szám _______ ára lOikr. ___________fá POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. r Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér aora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Üaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 ez a. Lang IApót Dorottya utcza S. sz. a.;--Bécsben : Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf ée Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Gyula, 1885. márczius 8. Az élőviz-csatorna-társulat érdekeltsége uj alapon, mint uj társulat úgy látszik meg fog alakulni, mert az érdekeltek 2/s-a az alakulás mellett van s teljes reményünk van, hogy a vonakodó l/3 midiin a bizottsági munkálat kezében lesz, s látni fogja azt, hogy az érdekeltség többsége az alakulás körül mennyire méltányosan jár el, nem fog vonakodni a társulatba lépéstől annál kevésbé, mert azt, hogy az élővízre vagy mint élővíz, vagy mint bel viz levezető szüksége nem lenne egyik érdekelt sem állítja, de nem is állíthatja. A bizottság az uj társulatot, mint „Arad-Békésmegyei élőviz és belvíz levezető csatorna“ óhajtja létesíteni, még pedig, hogy czéljának a méltányosság alapján teljesen megfelelhessen minden érdekeltet csak abban az arányban részesit, amelyre okvetlen szüksége van; — igy például a hozzájárulási arány századrészekben állapíttatok meg oly módon, hogy az érdekeltségnek azon tagjai, kik a csatorna medrét belvíz-levezetésre használják -lesben, a kik mint élőviz használják Csőben, s a kik mindakettőt használják 6%op- ben járulnának hozzá. Ily módon a 12 érdekelt következőleg oszlanék meg s következő egységekkel venne részt a költségekben : mint belvíz érdekelt Gyula-Varsánd községe 3, gr. Almássy Kálmán gyulavárii uradalma 3, a gerlai uradalom 6, s a vandháti uradalom 3 egységgel; — mint élőviz érdekelt a gyulai uradalom 3, gr. Wenckheim Frigyes békési uradalma 5, Rosenthal Márton csabai gőzmalma 5, Milyó Mátyás csabai 2, a m. kir. államvaspálya csabai Soha többé — mind örökké. Irta : Déri Qyula. (Folytat»».) — Minek mondtad ki e hideg szót? — kérdi sóhajtó szemrehányással a nő. — Uramnak szólitottál utolsó leveledben te is.. — Hogy erre emlékeztetsz e pillanatban. Mikor én megbékélésre hívlak, eszembe hozod azt, ami bennünket ellenségekké tett! — Hát békülni hivattál ? Én azt hittem, hogy szenvedéseimben akarsz gyönyörködni. — Sándor! rebegi a nő reszkető ajakkal. — Fáj neked ez a beszéd ? Lásd, pedig az a leyél, melyben eltaszitottál magadtól, igazat ád nekem. Ha nem volna meg benne a vágy: lelkem büszkeségét megtörni, sohasem gyalázhattál volna meg úgy. — Hát sohasem fogod azt elfeledhetni s nem bocsátasz meg érte nekem, habár elátkozom a percet is, melyben írtam ? Minden szenvedést meggyógyíthat az idő, csak annak a sebnek fájdalmát nem enyhiti, amit te ütöttél a szivemen. Azóta ért öröm és bánat, a sors dobált magasra és • mélyre ; a vihar ismét megcsapdosott sarával és a kisütött sugarak ismét megfényesitették arcomat, de azért sohasem feledhettem sem szenvedéseimben, sem .kényszeredett vigságom pillanatában aztaz éjt, melyen leveled kiűzött otthonomból, hogy félőrülten bolyongjak alá s állomása 10 egységgel; — mig végre a bélés élőviz, érdekelt Gyulavárosa 20, Csa- bavárosa 30, és Békésvárosa 10 egységgel terveztetnek hozzájárulási arányba vétetni. Az alapszabályok tervezete szinte ily értelemben fog az érdekeltség elé terjesztetni s reményünk van, hogy a támasztott nehézségek a kölcsönös méltányosság és engedékenység utján kifognak egyenlit- tetni, mert, a 12 érdekelt közül senki sem mondhatja azt, hogy bizonyos részben érdekelve nem Volna és ha a városok jelenlegi közegészség ügye figyelembe vétetik lehetetlenség, hogy legyen valaki, ki a jelenlegi helyzet további fentartását komolyan őhajtná. Mi teljes reményünknek adunk kifejezést, hogy az uj társulat létesítése rövid idő kérdése, és hogy a kérdésnek ily ér- telembeni megoldása illetékes helyen örömmel fog fogadtatni. Megyei közügyek. Tárgysorozata Békésmegye bizottsági gyűlésének 1885. május 18-án és folytatva a következő napokon. 1. Alispáni jelentés a megye állapotáról és az időközben tett nevezetesebb intézkedésekről. 2. A közigazgatási bizottság jelentése az 1884-ik év Il-ik feléről. 3. A m. árvaszék rendszerinti jelentése az árvaügyek 1884-ik évi állapotáról, i 4. Az üresedésbe jött I-ső aljegyzői állás,, s ennek betöltése folytán esetleg megürülő más tiszti állások választás utján leendő betöltése. 5. Az adófelszólamlási bizottság megalakítása; nyugdíjazandó tisztviselők munkaképtelenségének megállapítására hivatott bizottságba két orvostag választása. | 6. Miniszteri rendeletek : ! a) a m. kir. belügyminiszter urnák rendeleté a „Wenckheim“ család névnek gróf Hoyos Fijlöp részére engedélyezett használata tárgyában. b) Ugyanannak rendelete az 1883. évi gyám- péhztári számadás és mérleg megvizsgálása tárgyban. c) Ugyanannak rendelete az 1884-ik évi megyei gyámpénztári mérleg felterjesztése tárgyában. d) Ugyanannak rendelete, a „Wodiáner ár- valiáz“ alapítványra vonatkozólag, — ezzel kapcsolatosan Wodiáner Albertnek a bizottság m. é. 387. bgy. számú határozatára vonatkozó válaszirata. e) Ugyanannak az ártézi kutak segélyezését czélzatba vett m. bizottsági határozatai vonatkozó rendelete. f) Ugyanannak rendelete a szüretelés és legeltetés idejének meghatározása iránt alkotott m. szabályrendelet módosítása tárgyában az állandó választmány idevonatkozó véleményével együtt. g) Ugyanannak rendelete szabályrendelet alkotása iránt az élelmezésre szánt élő állatokkal való bánás-mód tárgyában. h) Ugyanannak rendelete a Körös-Tárcsán, kérelmezett gyógyszertár ügyében, a megye közegészségügyi bizottság jelentésével együtt. i) Ugyanannak rendelete a csabai harmadik gj&gyszertár ügyében a közig, bizottság-véleményével kapcsolatosan. k) A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter ur rendelete a közmunkaváltsági alapra vonatkozólag. l) A m. kir. honvédelmi miniszter ur rendelete, és ezzel kapcsolatosan a 7-ik hadtestparancsnokság átirata a katonai elszállásolások tárgyában. 7. Törvényhatósági levetek: a) Zólyom- és Baranyavármegyék a köz- igazgatás reformálása iránt a képviselőházhoz intézett feliríftaikat pártolás végett megküldik. Kapcsolatban az állandó választmány javaslata. b) Zemplénmegye átirata a törvényhatóságoknak a felsőházban leendő képviseltetése- iránt. c) Versecz sz. kir. város törvényhatóságának átirata a földadó-törvény módosítása tárgyában. d) Nógrádmegye a földbirtok belsejében találtató ásványok tulajdonjogának biztosítása tekintetéből a képviselőházhoz intézett feliratát pártolás végétt megküldi. e) Brassómegye átirata a tanképezdét végzett egyéneknek jegyzői szigorlatra való bocsátása iránt. f) Brassómegye átirata a katonaság szükségleteinek hazai iparosoktól leendő beszerzése iránt. g) Szatmár-Németi sz. kir. város új illetőségi törvény alkotása iránt a képviselőházhoz intézett feliratát pártolás végett megküldi. h) Komárom sz. kir. város átirata a külföldi czégek ügynökei házalásának megtiltása iránt. i) JáS2(-lfagy-Kun-8zolnokmegye átirata a tanúként beidézett csendőrök illetményeinek fedezése tárgyában. j) Tolnamegye átirata a megyék monogra- phiájának a honfoglalás ezredéves ünnepére leendő elkészíttetése tárgyában. k) Beregmegye, Selmecz sz. kir. város, és a temesvári magyar nyelv terjesztő egyesület átiratai a magyar nyelv terjesztése czéljából alkotott egyesületeik támogatása iránt. 8. Az országos kiáHitás egészségügyi szak- bizottságának meghívása a Budapesten tartandó közegészségügyi kongrSSfsn iff a. 9. A debreczeni kataszteri igazgatóság átirata a katasteri felvételek sérelmességére vonatkozólag. 10. A kisebb pénztári alapok egyesítése iránt kiküldött küldöttség jelentése. 11. A m. közkórház állandó. választmányának előterjesztése a közkórházban 3 hónapon túl ápolt vagyontalan elmebetegek gyógyköltségeí fedezése tárgyában. 12. A m. közkórháznak 1886. évi költség- előirányzata. 13. Pénztári ügyek. 14. A t.. ügyész előterjesztései: a) a Békés község erdejében való vadászati jog árverési feltételeire vonatkozólag. b) A Biafchna M. p.-föídvári bíró panasza föl a néma utcákon, oly fájdalommal keblemben, mit senkinek sem panaszolhattam el,, hiszen tudtam, hogy részvét beíyett gúuynyal fogadtak volna. Ha élvek mámorába akartam bánatomat fojtani, üldöző rém gyanánt jelent meg lelkem előtt az äz .emlék, s ha magányban, kerestem vigasztalást, ott is megjelent s hozott uj kétségbeesést, uj kínokat. Úgy rémlett mintha újra ott ülnék ágyam szélén, mint ama hajnalon, midőn a barangolásból, szobámba visszatértem. Láttam lábaim előtt a szétszórt leveleket, miket visszaküldtél s úgy véltem, mintha a 'félhomályban ismét olvasnám azt az utolsót! — De kezem hanyatlott, szemeimet köny lepte el és csak sírni tudtam, görcsösen zokogni. Vagy mintha azt hihettem volna, hogy te mértföldek távolában meghallod, fölkiálték, esküvő szavakkal könyörögtem hozzád, hogy hidd el ártatlanságo mat.l De szavaim elhangzottak, mint akkor, s pem volt ki biztatólag válaszolt volna reájjik, hanem a kétségbeesés folytonosan azt suttogta: elfaszitva, meggyalázva, kigúnyolva vagy ! A vesztett boldogságért még találhatunk kárpótlást, de ha meggyalázott az, kit szerettünk, e fájdalomnak tövise bent marad a szívben mindörökké. — Nem tudtam akkor, mit teszek! — válaszol a nő. A csalhatlanoknak látszó bizonyitékok, miket kezembe játszottak, mind ellened szóltak, s könnyelműséged hire, szerelmünk fölfedezett titka, a gúny, a megsértés, melylyel apám és anyám illettek, — elvették az eszemet, bizalmadat megingatták s engedtem a rábeszélésnek. Leírtam azt a levelet, úgy ahogy követelték, ahogy tollba mondották, de én nem tudtam mit írtam ! Ama kiszámított kínzás pokoli gondolata nem az én lelkemből jött.. . s aztán azt hittem, hogy valóban-' vétkes vagy ... de hogy arra meg fogod bánni tetteidet és visszatérsz hozzám bocsánatkéréssel . ! . ] — Én ám megtudtalak volna kérni, ha az elutazás után még közeledhettem volna hozzád. Ha névtelen senki vagy, lábaidhoz .vetem magamat és megcsókolom ruhád szegélyét, úgy könyörögtem volna kegyelmedért. De ki voltál te, hozzám képest! ki mikor a gazdag nő nekem adta szivét, fiváltam tőle, .hogy messze idegenben keressem szerencsémet, mely közelebb emel hozzá. Nagyon magasan ragyogtál fölöttem, nem esdekelhettem előtted, még ha hihettem volna is bocsánatodban. Mert ha arra gondoltam, hogy .szivedhez forduljak, eszembejutott hideg, gúnyos- leveled s féltem, hogy válaszod is ahoz lesz hasonló. S hittél volna-e nekem akkor, midőn elhihetted,, hogy egy énekesnő után vetettem magamat s azért kerüllek, holott éjem-napom a hozzád méltó állásért való erős küzdelem- |ben telt el. S igy végeztem volt, hogy bol- jdogtalan, nyomorult legyek mindörökre I — S miért hiszed, hogy én nem szenvedek úgy mint te? — szólt a nő hévvel. — (Miért nem mondod, hogy boldogtalanok, nyomorultak vagyunk mindketten? — Hát a te boldogságod csak fényes ha- jzugság ? — kérdi a férfi keserű mosolylyal. — {Vannak pillanataid, mikor eszedbe jutok, s (fájdalommal gondolsz válásunkra ? Miért tit— flcoltad ezt úgy előttem ? Hiszen ha érzelmeidből csak egy foszlányt' juttattál volna számomra, ha csak egy harvany reménysugár világította vólrta is meg azt aj sötét éjét, melybe taszítottál, én megmentettem volna a jövőt. De mit tettél te a helyett, midőn oly köny- nyenhivő voltál és sértett hiúságból rajtam állottál boszut a vélt sértésért. A nő remegve hallgatta a szemrehányás nélkül mondott szavakat. Aztán, hogy véget ér a beszéd, megfogja egykori kedvese kezét. — Mi végre te néked az én bocsánatom? Mit érsz vele, ha azt mondom, hogy elfeledtem a múltat ? Még akkor tudtam, mikor leveleimet visszaküldted, mikor oly szívtelenül el tudtál taszítani magadtól, — hogy egykor e pillanat is megjő. De a mit akkor mondhattam volna, azt ma nem mondhatom neked; hiszen te meghaltál számomra örökre! A nő szelíd tüzü kisirt szemeivel merengve néz a férfira, mint üdve első pillanatában, mikor az első vallomás hagyta el ajkait. Aztán mintha régi szenvedélye egy dobbanásra kigyulna szivében, arcát égő pir borítja el, keble lázasan kezd hullámzani, sálig (hallható, suttogó hangon kérdi: __S valóban meghaltam számodra örökre ? A férfi nyugodtan felel : — Meg. Hangja szigorú és nem remeg. Arcán fájdalom nem. tükröződik vissza, a csáb édes szavára vivódás nélkül adhatá elutasító válaszát. A nő elfödi arcát. — óh, mennyire megvethet engem! sóhajt föl kétségbeesettén. (Vége következik.)
