Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-04-12 / 15. szám
15-ik szám. Gyula, 1885. április 12-én. IV. évfolyam. i f------------Sz erkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vixza. Előfizetési díj: Égési évre..........5 frt — kr. Fé lévre .. .. .. .. 2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. ___________A r PO LITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEGJELELIK MINBEL VASABWAP n Kiadó hivatal Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzleté, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban.1 L Nyilttér tora 10 "Ja Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang lápót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Becsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Budolf és Duke* M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Társadalmunk sebei. (P) Posta-rablás, sikkasztás, csalás, gyilkosság — ime, ez öt szó, melyből a napi hírek czimeit megírhatjuk. Érzékeink annyira megszokták ezeket a borzasztó jelenségeket, hogy fásult egykedvűséggel olvassuk a jelen bünkró- nikájáuak legsötétebb fejezeteit s a leg- állatiasabb tett sem tűnik föl annyira, mint az, ha valamelyik nap a lapok ilyesmiről nem referálhatnak. Erdekfeszitő rovat, az elnyűtt idegek csiklandozó kaviárja, a korrupczió undorító históriái, s a XIX. század czivilizált népei megkívánják mint a túlságos munka és a nyomorúság által elcsigázott szervezet a spiritust. A legnagyobb embertelenséggel elkövetett gyilkosság történetét olvasta pár nap előtt mohó kíváncsisággal az ország. Fényes nappal megölnek egy köny- nyelmü nőt s egy ártatlan gyermeket. A gyilkos megtörli kését s a korcsmában nyugottan olvassa förtelmes tettének leirását s a véres kép nem kisérti álmaiban, nem döbbent' meg, csupán az nyugtalanítja, ha megtalálják tudni. Nem a vér, nem sötét tettének nem- telehsége, nem a lelkiismeret háborog benne, csupán önzése remegteti, a háttérben emelkedő akasztófá veri föl nyugalmából. A társadalom megborzad s gondolkodóba esik, hogy fajulhat az ember eny- nyire, micsoda szív vetemedhetik ilyen utálatosságra ? s keresi a bűnös életéből a psychologiai indító okokat. Fehér-hegységi vadvirágok. (Két nép-mese.) B. Biittle r Linától. (Jogositatlan utánnyomás tiltva.) I. • A. fonó asszony, Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy asszony, aki a férjét nagyon szerette, de a fonást rííeg, azt szeretni épenséggel nem szerette! Egyszer csak feltűnt ez a férjének, aki azt mondja neki : — Miként van az majoránnám, hogy én téged sohaSe látlak a guzsaíynál? Tán biz’ te nem is szeretsz fonni? — Óh, galambom, férjem, dehogy nem! úgy szeretek én fonni, hogyha az egész vi- lág jegenyefája mind gUzsaly lenne, s az egész világ kendere mind rajta lenne, én még azt is mind lefonnám tisztára egy hajszálnyi szálig. De hát mire fonjak most, mikor nincsen orsóm ? Érré a férfi rögtön elment a vásárra, s hogy kedvét keresse az asszonynak, hozott onnan huszonnégy orsót. Az asszonynak mit volt mit tenni, nagy nehezen1 valahogy telefont egy orsót, de a többihez aztán hozzá se nyúlt. Egy este, amint a férfi hazajött a munkából és feleségét megint a meleg kemencze mellett találta csak úgy üldögélve, meg nem állta, hogy ne szóljon : — Mondjad csak majoránnám, hogy van az, hogy a többi asszony már jóformán mind megfonta a kenderét és innet-tova már a szövéshez is készülődnek, én meg téged sohase látlak fonni ? — Persze, hogy nem látsz, mert már Az okoskodást aztán rendesen azzal végzik : nem tudom megérteni ! Természetes. A bűnös koponyáját vizsgálni, szivét fürkészni, élettitkait kutatni nem elég, ez a dolgot csak egyik oldaláról világítja meg, a másikat a társadalmi viszonyok megértése leplezheti le. Nem akarunk arra reflektálni, mit naponkint annyiszor ismételnek : a nehéz megélhetés, a nyomor, a nevelés hibái ; azt már elégszer elmondották — hiába. Most egészen más dologra tereljük a figyelmet, mi a Haris-bazárban történt gyilkosság alkalmából nagyon is helyén van. Mi ez ? A családi élet hiánya, az anyai és atyai karok nélkülözése, a születés szégyene. Az isten, nem csinálta, csak a társadalom gondolta ki az eredendő bűnt, mi a születés törvénytelenségében oly pokoli módon van megörökítve. Gyermek, akit megtagadnak szülei, ifjú, a kit szégyenlenek s dugnak a világ elől. Nevet adnak neki, mely szivét keserűséggel tölti el s kihívja őt az isten és emberek ellen. Fattyú! íme a szégyenfolt, melyet annyi ártatlannak homlokára süt a társadalom s az isten nevével kérkedő egyház, a szeretet vallása. Gyermekek, akiknek legjobb esetben is csak testi vegetációjáról gondoskodnak az ismeretlen szülők, de akik erkölcsileg elhagyvák s környezetük könyörtelen gúnynyal vérzi szivüket s már kora ifjúságukban elveszik tőlük az emberek iránt való bizalmat és szeretetek Emberek, akiket gyűlölnek s akik csak gyűlölni tudnak! Mire vezet ez, látjuk a Haris-bazárban történt gyilkosságban. . íme egy könnyelmű leány s egy fafityii, kit a papi talár tisztességéért megtagadnak. I Anyagilag kényelemben nevelik, de leikével nem törődnek. Felnő nagy igényekkel, erkölcsi szilárdság nélkül s mikor a pénz elfogy, nem lehet henyélni, akkor az az eltompult szivü ember, ki ártatlanul annyit Szenvedett, megboszulja a világot abban akit könnyen megközelíthet, akinek szerelmet hazudott, megöli kedvesét, 30 forintért ! Törüljétek el a coelibatust s a születés törvénytelenségét! Aki életre jött, annak joga is van élni. A budapesti mechanikai tanműhely szervezete. i Ezen intézet ipari haladásunk tekintetéből rendkívüli fontossággal bir s kívánatos, hogy azt.minél többen megismerjék, ime közöljük a szervezeti szabályzatot: I. A tanműhely czéljai: A budapesti mechanikai műhely, mint tanműhely arra van hivatva, hogy: a) arra való fiatal hazai erőket a mechanikai iparágak gyakorlásában ingyen képezzen s ez által ezen erőket concentrálja, hatásukat fokozza, s b) hogy oly hazai mechanikusoknak, kik valamely szakba vágó kérdéssel hozzáfordulnak, ingyen útbaigazítást adjon. * II. II. Tanterve és tan.auyaga. A mechanikai gyakorlat összes ágait egyesíti magában. Elágazik ez pedig a feldolgozandó anyagok szakszerű megismertetése, a szükséges rajzok, minták, a költségvetések elkészítésére és a mechanikai eszközök s illetőleg készülékek gyakorlati kivitelére. A tanítás mind e három irányban párhuzamosan eszközlendő, úgy azonban, hogy a mechanikai praxis mindig előtérben álljon. A szám-, rajz- és anyagban pedig csakis anuyibán karo- landók fel, a mennyiben a praxishoz szükségesek. A tanfolyam 4 évből áll. Az 1. évben a tanulók, általános rajzképességüknek a mechanikai szakra leendő alkalmaztatása mellett, föképen a mechanikai kézügyességben : témesztergályozás, reszelés, forrasztás, fűzés, valamint mechanikai készülékek, egyszerűbb alkatrészek készítésében gyakoroltatnak. A 2. évben az első évi gyakorlatok folytatása mellett, már könnyebb mechanikai eszközök és készülékek önálló tervezésére és kivitelére oktattatnak. A 3. évben végre már komplikáltabb ibe- chanikai tan- és egyéb eszközök'és készülékek önálló tervezése és kivitele tanittatik, kiváló tekintettel az eléctro-teöhnikai újabb és hazánkban is már tért foglalt vívmányaira, ü. m. a világításnál alkalmazott soknemü készülékek elkészítés*, a sürgöny- és telefonvezetékekben előfordulható hibák felkutatása s helyreigazítása, a vezetékek elszigetelése különféle czélokból. 1' 4. év. B'inom tudományos készülékek’: vegytani mérlegek, mérnöki szerszámok önálló tervezése és elkészítése. Megjegyeztetik, hogy a műhely csupán tanítási czélból nem köteles eszközöket s illetőleg készülékeket előállítani; hanem gyakorlati münincs mire fonnom, minden orsóm tele van. Nézz csak ide, galambom 1 — s ezzel az, asz- szony odament a nagy hombárhoz, kiemelte belőle azt az egy tele orsót és felmutatta férjének 1 — No lásd, itt az egyik telefont orsó; — aztán megint belenyúlt a hombárba és megint kivette belőle ugyanazt az orsót, és újra felmutatta; — itt meg a második, harmadik; — — a negyedik; — ötödik; — hatodik! — és ilyen módon huszonnégyszer mutatta fel azt az egyetlen ,egy tele orsót. — Látod, hogy már nem fonhatok többet, mig ezt le nem motó- lálom ? Igen, de mi haszna, ha nincs motólám ? — Miért nem szóltál mindjárt majorá- nám? Nisz én csináltam volna neked már régen motólát. Úgy is, most amint hazafelé jöttem, a temető-garádban egy ákáczfának még meg is vizsgáltam az ágait, mert úgy látszott, hogy épen olyan motólának való. Megyék is és elhozom ebben a nyomban, — Ne menj, lelkem férjem, ne menj! Késön van már arra, hogy a temető felé járj; a holdvilág most ugyi^ épen odasüt, és kihúzza a sírból a bűnben holt lelkeket. Még utóbb neked is megjelenne valami! — Ej, haj! félek is én 1 A férfi el is ment, de az asszony nagy sebtiben lepedőt borított magára s a kerteken át előre fűtött a temetőbe, úgy hogy mire a férje lassan ballagva odaért, már ő akkor nem messze a garádtól, elbújt egy magas sír mellé. Amint a férfi elkezdte vizsgálgatni az áíkáczfa ágait, válogatni a motólának legalkalmasabbat, akkor az asssony egyszerre fölemelkedik a magas fű közül, mintha csak a holdvilág húzná ki a sírból és megszólalt a lepedő alatt, kisértetes tompa hangon: „Ha motólát csinálsz: meghalsz!“Megrettent a férfi, csakhogy le nem esett, de a feleségére gondolt és csak válogatta odébb az ágakat.. „Ha motólát csinálsz: meghalsz!“ — kiáltott megint az asszony a lepedő alól. Ekkor már a férfi majd szörnyet halt, de azért még erősen fogta az ákáczfa-ágát; hanem mikor aztán a kisértet közeledni kezdett felé és harmadszor is elkiáltotta magát: „H a motólát csinálsz: meghalsz!“ — akkor már úgy futásnak eredt, hogy vissza se nézett hazáig. De az asszony a kerteken át még hamarább hazaért s mikor a férje még egész rémülten belépett a konyhába, akkor ő már ott ült a kemencze elótt és javában fűtött. — No, hál’ istennek, csakhogy már lesz motólám 1 Majd fonhatok hát megint kedvemre, — ezzel fogadta férjét. De az megkövette szépen a feleségét, hogy ne haragudjék, de nem csinálhat neki motólát, mert a temetőn igy és igy járt. — Óh, lelkem, édes jó férjem! ha igy van a dolog, dehogy kell nekem motóla! Hisz inkább sohase fonjak én egy szálat sem, minthogy te meghalj! Nem, nem! égjen el inkább minden orsóm, minden fonalam, — csak te maradj meg nekem ! Ezzel az asszony minden orsót összeszedett s az égő kemenczébe dobta, férje pedig megölelte, megcsókolta, úgy köszönte az ö kedves majoránnájának, hogy az nem fog többé fonni, és neki nem kell motólát csinálni. II. A.z asszony-munka. Hát: volt egyszer egy szegény házaspár. A férfi télen-nyáron minden istenadta nap fát vágott az erdőben, mig az asszony az alatt otthon sütött-főzött, font-szőtt, varrt, mosott és a kis gyermekeket, borjút meg a malaczot gondozta. De a férje azért mégis egyre veszekedett vele, veszekedett ha jött, veszekedett ha ment, veszekedett estétől reggelig. Mindig csak azt hajtotta, hogy ő mennyit dolgozik -künn az erdőn, mig a felesége csak lustálkodik cda haza. — De na én lustálkodnám, ki végezné hát el akkor az An munkámat?— kérdé egyszer a szegény asszony; mikor már nem hallgathatta tovább szó nélkül az örökös zsörtő- lődést. — Ä te munkádat ? — mordult vissza férje. — Ej, hal bizony nagy : munka : asz- szony-munka 1 Hisz én a te egész napi munkádat egy óra alatt elvégzem. — No, jó, — szólt erre a felesége, —r holnap hát elmegyek én az erdőre fát fűrészelni, te meg maradj itthon s végezd el az én dolgomat. A favágó örömmel e£yézett bele.' No egyszer hát ö is jól kipihenheti magát; legalább egy naji heverhet úgy, mint ahogy a felesége mindennap szokott. Reggel a nő vette a fejszét, -de előbb elmondta férjének, hogy: itt a teknőben van a kovász, majd dagaszsza be s aztán süssön belőle kenyeret; a köpülőben van a tejföl, azt köpülje össze vajnak; a malaczot etesse meg, de vigyázzon rá, hogy el ne fusson az udvarból ; á borjúnak is vessen néha szénát, de csak apródonkint, mert ha sokat ad neki dgy szerre, csak megfujja és nem eszi meg ; áe mindenek fölött azt kötötte a lelkére, hogy a kis pólyás gyermekre ott a bölcsőben jól vigyázzon, s ha az sirni fog, csöndesen ringassa el. A többi dolgot aztán . elvégzi még ő, ha este hazajön az erdőből. No, bizony, — gondolta a favágó mikor a félesége elment, —- asszony munka . semmi haszna ll piszmögás az egész, én elvég- * zem azt mindjárt egyszerre mind, s estig még kiheverhetem magam kedvemre 1 Ezzel elment, a borjut a nyakába vette s felvitte a padlásra, ott odakötötte egy szarufához, a széna közé, hogy egyék ameny- nyit akar, ő bizony nem fogja azzal tölteni az időt, mint az asszony, hogy apródonkint vesse néki a szénát. Aztán lement, megfogta a malaczot, erős
