Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-02-08 / 6. szám
G-ik szám. Gyula, 1885. február 8-án IV. évfolyam ——1 Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..' I .. 5 írt — kr. Félévre .. ..........2 „ 5° » Év negyedre 1 „ 25 Egyes szám ára 10 kr. L__________JA W f P OLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASAENAP. r 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyiltter tora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IÁpót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben : Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Budolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A közmunkaügy. Alkotmányos életünk ujabbi 18 évi működése óta talán egy ügyben sem lett oly .kevés, vagy mondjuk ki őszintén, semmi sem téve, mint a közmunkaügyben. A kérdés megoldása, mely pedig az ország összes lakqsságát érdekli, egyik országgyűlési ciklusról a másikra lett hagyva. Enquett-ek és bizottsági tárgyalások folytak, javaslatok tétettek, de eddig eredmény nélkül; s ezen nincsen mit csodálkozni, mqrt e téren a viszonyok és érdekek oly különbözők, hogy egyöntetű törvény alkotása által, mely minden viszonynak megfeleljen és minden érdeket kielégítsen, — hacsak megközelítőleg is — majdnem lehetetlen, vegyük csak a mi megyénket, hol másfél századon keresztül újabb időig, különösen kőutak létesítése tekintetében, mi sem történt, s csak most néhány év óta lépett ebben a cselekvés terére — a szomszédos Bihar- vagy Arad megyékhez, hol már a múlt században állami kőutak építtettek — mily nagy a mi igényünk ezekhez képest, vájjon czélt ér- hetünk-e, ha a közmunka-kivetés oly alapon történik, mint az nevezett szomszédmegyékben : alig hisszük; évről-évre fogunk építeni annyit, mint jelenleg, de készen soha nem leszünk, mert míg az építésnek talán közepére érünk, az eleje már költséges javítást igényel, s így saját magunkra támaszkodva, alig hisszük, hogy valaha csakis egyetlen egy, a kereskedelemre fontossággal biró kiépített kőutunk legyen. Hogy a jelen kormány elődei után fontosságot tulajdonit a közmunkaügy rendezése kérdésének, azt készséggel elismerjük, de alig hisszük, hogy azt, mint kívánatos volna, egyhamar befejezze. .Az első ősz hajszálhoz.* Hol veszed te magad ősznek hirdetője: Sötét lombok között sárguló falevél?- Miért susogod a hervadást előre, Mikor minden tavaszt, hosszú nyarat remél? Hisz a fülemile még csattog az ágon "S kisded fiacskáit pelyheseknek látom — Mi lesz belőlök, ha rajtok üt majd a tél? — Rügyező tavaszról gyümölcstelen őszre Ugrott-a valaha az anya-természet ? Reményem virágit bimbajukban össze Csa,k nálam zuznák-e korai szélvészek ? Életem évében tavasz volt idáig, Még nyarát sem láttam s hideg őszre válik — Vége a reménynek, hogy gyümölcsi lésznek. Vagy tán nem is tavasz volt az, a mit éltem, Csak a rideg télnek fanyar mosolygása; Hideg csillogását verőfénynek véltem, S most látom, mily nagy volt lelkem csalódása Csók volt, de halálos, a virág ajkára; Rövidke örömnek hosszú bánat ára — Virult, hogy halálát még üdén meglássa. Sötét hajam őszülsz — itt van az ősz, itt van ; Harmat van még másutt, s nálam immár dér lett. Hull majd a lomb lassan, csend lesz a csalitban, Énekes örömim más vidékre térnek. Nem csoda, hisz’ bokrát vihar tépte járta, A boldogság, ez a rebbenő madárka, Ideig-óráig rakott benne fészket. Kitéplek ősz hajam 1 — de minek te árva ? — A sárga levél is kinált egykor enyhhel. — * Mutatvány .Balog István költeményeiből11, melyről mai számunk irodalmi rovata emlékszik meg. Újabban az ügy a közlekedési miniszter által ismét elővétetett, az által, hogy a közlekedési tanácsot megalakította s alakuló ülését f. é. január 25-én megtartotta, egy minden tekintetben helyes bevezető beszéddel illusztrálva ez ügybeit a helyzetet. Nézete szerint a közlekedési tanács működése három irányban terjedne ki : közutak, vasutak és viziutakra. Vasutak és viziutakról ma népi kívánunk szólni, mert megyénk minden nagyobb forgalmú községe — a Sárrétet kivéve — vasúttal el van látva ; viziutakra pedig íolyóinkat kevésbbé tartjuk alkalmasnak, mert midőn szállításra legszükségesebbek volnának, a viz azokban oly csekély, hogy sem hajózásra, sem tutajozásra nem alkalmas. Foglalkozni fogunk tehát csupán a közutakkal és a mi ezekhez első sorban feltétlenül szükséges, a közmukaügygyel, melyből a közutaknak építtetni kellene. A miniszter tájékozva van arról, hogy a közmunkaügy immár halaszthatlanul rendezést igényel; tájékozva vau arról is, hogy az eddigi közmunkakivetés módja a legigazságtalanabb, mert nem a teher vagyon aránylagos megosztásán alapul. Közöljük beszédjének errevonatkozó részét: Annyival nagyobb fontosságot tulajdonítok azonban a közmunkaügy rendezésének. Tudvalevőleg a közmunkák ügyéről nálunk mindez ideig törvény nincsen. Alapszik az a körül való eljárás : egyfelől a régi gyakorlaton, másfelöl régebb és újabb kormányrendeleteken s végre egyes törvényeinknek, mint az 1870: 42-ik, 1871. 18-ik és 1876 : 6-ik t.-czikkeknek mellékes intézkedésén ; de mindezek a nagyfontosságu ügyet kellőkép nem szabályozzák. Jelenleg a kivetésnek alapját képezi mindenütt az igás marha és annak hiányában a telek. Amennyiben a beszolgálás természetben történik, az igás napoknak értékét, valamint a kézi napokét megállapítja a törvényLesztek még többen is, tudom, nemsokára. Maradj hát, maradj hát gondgyötört fejemmel. De hogyha már nyaram örökre oda van, Maradj meg fészkeden énekes madaram : A puszta berekből költészet ne menj el, Enyhítsd némaságát szelíd énekeddel. — A papucs-szaggató házi- kisasszonyok. — Székely népmese. — Meséli: Benedek Elek. Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt, hetedhétországon túl, az operencziás tengeren innét, volt egyszer egy király. Ennek a királynak három leánya volt, egyik szebb a másiknál, szép mint a ragyogó csillag mind a három. De nagy vala az ő búbánatja, — hallák-e kietek, — mert ez a három leány minden áldott éjen eltünék a palotából s csak reggelre kerekedének haza. Hol voltak, merre jártak: nem tudhatá senki lélek. Csak annyit tudott a király is, hogy a leányok minden nap ujdonat uj papucsot húztak lábukra s mikor másnap reggel hazavetődtek, a drága papucs miszlikbe volt szakadva. — Hej szegény világ, vetett ágy l busult a király, csak hogy föl nem veté a bánat s a keserűség. Szégyelte is erősen a dolgot az ő népe előtt, mert bizony jót nem gondolhatnak a leányok erkölcséről. A sok drága papucsot még csak felejtette, pedig már a kincses kamarának is fenekére járt. — No 1 ez igy nem maradhad sokáig, — gondolá magában a király. Fogta magát s kurzust küldött az egész országban, hogy a ki megtudja neki mondani, hova szöknek éj•) E mese ugyapazon szerző által van ellesve^ a nép ajkáról, kinek egy hó előtt megjelent .Székely Tündér- ország* czimü népmese-könyve a közönség és sajtó részéről oly fényes fogadtatásban részesült. hatóság ; fenn vau-e azonban ezeket illetőleg is a jóváhagyás tartva a közlekedési minisztérium- dak ? Ezen adózási nemnél azonban — nem lehet pedig másnak tekinteni, mint adózási nemnek — a legvisszásabb viszonyok fejlődnek ki. Például Valamely nagy vasgyári vállalatnak éltető eleme az olcsó és biztos közlekedési eszköz, vasércz, a szén, a fa, odaszállitása előmozdítása végett valamely törvényhatóság jelentékenyen áldozik ; az illető vállalat azonban, ha netalán igás marhái egyátalában nincsenek, semmivel sem tartozik hozzájárulni. Keressünk más visszásságot. Mégtörténik sok helyt, hogy a közmunkatartozás nagyobb részben természetben szolgáltaik le, napszámon- kint; azonban az illető gazdák, béresek és munkások napfeljövetele után 2—3 órával állanak a munkába, ebébre, ozsonnára hosszasan uyugosz- nak és alig hajlik tán alkonyatra a nap, haza indulnak, mert talán messze laknak. Helyes-e a munkaerőnek, pénzérteknek ily módon való el- fecsérlése ? Ismét más helyt differenczia támad a közlekedési minisztérium és valamely törvényhatóság közt a kézimunka és igásmunka értékének megállapítására nézve. Foly a tárgyalás vég nélkül, a maga idejében nem lehet megállapítani a költségvetést, nem lehet kivetni a közmunkatartozást, nem lehet megkezdeni a munkákat. Említettem már fentebb, hogy ott, a hol igás marha nincs, alapul vétetik a telek; és kétségkívül igen Visszásán 5 éppen úgy hat nappal tartozik egy 50 forintos telek vagy viskó birtokosa, mint egy 50000 frtot érőnek tulajdonosa. Nem is említettem pedig még itt azt, hogy tényleg mily gyarlók az igás marháról való összeírások és helyről- helyre mekkora hátralékokkal találkozunk a közmunkák körül. Mindjárt a közlekedési tárcza vezetésének elvállalása után tettem né» ely intézkedéseket, melyeket — azt hiszem — javításoknak lehet nevezni a közmunkaügy és kőuti közlekedéseink kérdésében. Közelebbi viszonyba hozt a m ugyanis az államépitészeti hivatalokat a megyékkel; szorosabbá tettem az érintkezést a megyei utakat illetőleg a megye és a közlekedési minisztérium között, és mind az állami, mid a megyei útépítések kérdésében: igyekeztem a közigazgatási bizottságok tettleges ellenőrzését rendezni, továbbá a kerületi főmérnökök felállítása által az államépitészeti hivatalok felett gyakorlandó ellenőrzést érvényesebbé tanDi. A közmunkattgy körül fennálló egyébb visszásságoknak és nehézségeknek rendbehozatalára azonban már több kell, mint egyszerű kormányrendelet, arra törvény kell. A k ö z- munkaügy rendezésére vonatkozó törvény- avaslat tuuukábau van. n A kiállítási tárgyak készítése és beküldése. A kiállítás országos izottságánák elnöke, Matlekovits Sándor államtitkár, a következő körrendeletét intézte valamennyi kerületi és a budapesti helyi bizottsághoz: „Az országos kiállítás megnyitásának, illetőleg a kiállítási tárgyaknak a kiállítási területre leendő szállítására f. évi márcz. 1-sőtöt 15-ig kitűzött és a kiállításnak kellő időben leendő megnyitása szempontjából szigorúan megtartandó határidő közeledtével, elérkezettnek vélem amaz időpontot, a melyben az egyes kiállítók, tekintettel az országos kiállításnak közgazdasági fontosságára, s ama befolyásra, a melyet eme nagy nemzeti vállalat közéletünk összes ágaira gyakorolni hivatva lesz, az illetékes tényezők által személyes utánjárás, buzdítás és a kiállításban való részvételtől várható erkölcsi és anyagi haszonra való utalással kiállítási tárgyaiknak elkészítésére és pontos elszállítására, valamint a még hátralékosok a térdij első egy- harmad részének, a magyar országos bank, mint a kiállítás pénzeinek kezelésével megbízott intézetnél leendő befizetésére serkentsenek. Támaszkodva a tek. bizottság részéről az ügy iránt eddig minden alkalomból tapasztalt hazafias önzetjelenkint a leányai, annak adja a három közül egy leányát s vele fele királyságát. De úgy fogjon akárki fia ebbe az az espionko- dásba, hogy karóba huzatja a fejét, ha ki nem deríti az igazságot. De bezzeg, a hogy bejárta a kurzus az országot, csak úgy omlott a sok szép dalia legény mindenfelül a király udvarába. Minden éjjel állott egy estrázsa a királykisszonyok szobája előtt, de hogy-hogy esék a dolog — azt már a jó isten tudja — mikor tizenkettőt ütött az óra, erős szél lebbenté meg az estrá- zsát, azzal leesett lábáról, a küszöbön végig terült s azok a gonosz királykisasszonyok még összevissza rugdosák s úgy illantak el. Már épenséggel 99 legénynek a feje került karóba. Elkövetkezik a századik nap s úgy estefelé beállít egy szegény szolga legény a királyhoz. Hej, derék szép egy legény volt ez, olyan, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. A. legkisebb király kisasszony épen kihajolt az ablakába, mikor a szegény lerény az udvarba ért, még a könyje is kicsordult, mikor elgondolta, hogy ennek a szép legénynek is karóban les? a feje holnap. Bémegy a legény a királyhoz s elé- mondja, hogy miben fáradozik. — Jól van — monda a király, — te már a századik vagy, a ki szerencsét próbál, hát csak állj oda éjjel te is, ha csakugyan valóst meguntad az életedet. — Már felséges királyom, — mondá a legény — egy életem, egy halálom, de a szerencsét én is megpróbálom. Azzal nyugodalmas jóccakát kívánt a királynak, kiment a tornácra, ott pipára gyújtott s a királykisasszonyok szobája előtt haptákot állott. Elkövetkezik éjfél s hát szerelmes Jézusom, olyan erős szél kerekedik, hogy a szegény legénynek csak kiüti szájából a pipát s ő maga is úgy ledöndült a küszöbre mint egy csutak s olyan nehéz álom kerekedett a szemére, hogy még nyújtó padra is- fektethetik vala szegény fejét. Csak megnyílik az ajtó egyszeribe s kilép a három királykisasszony. A legidősb jót rug a legényen s azt mondja : — Kilenczvenkilencz legénynek karóban a feje, a tied lesz a századik ! A középső leány jól oldalba rúgja s ugyanazt mondja. A legkisebb egy kicsit hátra maradt s míg a nénjei előre haladtak, szépen lehajolt s megcsókolta a szegény legényt. Hát láss csodát! A szegény legénynek tüstént felpattant a szempillája. A kicsi királykisasszony a nénjei után iramodott; a legény pedig fölkelt s szép csöndesen a leányok után sompolygott. Ezek, amint az udvar közepére értek, a földre tapsintottak s azt mondák ! — Nyílj meg föld, urad parancsolja! S a föld egyszeribe megnyillott, a leányok leereszkedtek, de még a legény is utánuk ! Csak ereszkedtek, ereszkedtek lefelé, s mikor ismét földet értek, hát egy rézerdőben vannak! Csupa réz-alma termett abban az erdőben. A szegény legény leszakaszta egyet, s hát olyant csendül az erdő, hogy majd mcgsüketült belé. Hátra néz a kicsi királykisasszony s azt mondja a nénjeinek : — Hé leányok, én valamit hallék 1 De a két nagyobb azzal felelt, hogy! — Hátam mögött sötétség, előttem világosság: - s azzal tovább iramodtak. Most egy ezüst erdőbe értek; ahol csupa ezüst körte termett, s a szegény legény le- szakasztott egy körtét s zsebre dugta. Ismét
