Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-06 / 49. szám

49-ik szám

Gyula, 1885. deczember 6-án.

IV. évfolyam.

f-----------:—i

Sz

erkesztőség:

Főtér, Prág-féle’ ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. .

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobáy János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők ,

Hirdetése k

Egész évre .. .. .. 5 írt — kr. Félévre .. .. .. .. 2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. J

L

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

Nyilttér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A: V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrid, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

Azoknak — akikét illet.

Nem habozunk eleve kijelenteni, hogy szerintünk ha nem is kizárólag, de min-' denesetre első sorban Gyula városa tisztelt ügyvédi karát illeti meg.

Az ügyvédi kart illeti tagjainak társadalmi állása,' egyéni függetlensége, képzettsége s ama positiónál fogva, melyet a közéletben elfoglalni hivatottak.

A lap jövőjét ezennel Gyula városa értelmiségének, s érne értelmiséget ily irányban leghivatottabban képviselő ügyvédi karának kezeibe tesszük le.

Mi alap szeikesztésétó'l ,és kiadásától újévtől kezdve visszavonulunk.

Szeretnénk, ha eme visszavonulásunk nem volna egyértelmű a lap megszűnésével, mert egyrészről sajnálattal bár, de másrészről^ legnagyobb határozottsággal ki kell jelentenünk, hogy mi erre is készek vagyunk.

Nem volna talán szerénység hiány, ha némi önérzettel utalnánk a „Békés“ pályafutására s annak különlegesen idei évfolyamára; talán némi joggal mondhatnánk, hogy kitűzött programmunkat : — a megye és Gyula városa közönsége érdekeit tolmácsoló s a tisztesség színvonalán álló közérdekű lapot szerkeszteni — hívem megtartottuk.

Ámde eme — a teljesitett kötelesség- nyujtotta önérzetünk mellett nem hányhatunk szemet lapunknak ama tagadhatlan fogyatkozásaira, amelyek leküzdése s elhárítása nem mult a mi jóakaratunkon, hanem gyökerezett a viszonyokban.

Isten látja lelkünket, hogy mi a lap- szerkesztői minőségünket legjobb igyekezettel függetlenítettük — ama hivatalos állástól, amelyet a város bizalmából még ma szerencsénk van elfoglalni; munkatársaink — akiknek szíves közreműködéséért kedves kötelességünknek jsmerjük már e helyen is forró köszönetiinket nyilvánítani — igazolhatják, hogy mi ezt teljes öntudattal mondhatjuk el magunkról.

Mindazonáltal önmagunk első sorban érezzük, hogy ama hivatalos állás, melyet betöltőnk, összeférhetetlen volt a lap szerTörökvilág Békésmegyében.*)

1559—1604-ig Irta: Karácsonyi János.

(Folytatás.)

Eddig azonban csak megyénknek a magyar részekhez való viszonyáról szólottunk. Térjünk immár át a törökök viselt dolgaira, mert hisz 1566. óta ők i egyénk lakosai, urai voltak, s tulajdonképen az ö művök volt a török világ Békésmegyében. De hát miféle tetteikről szóljunk ? tudomány szeretetekről csak annyit tudunk, hogy a kik Mátyás király könyvtárát pinczébe hányták, itt nálunk sem törték fejüket a tudomány előmozdításán. Ipar és művészet haladásáról ott a hol ezen elv uralkodik „hagyassák meg minden úgy, a mint régen volt“ (az ékesszólásnak bányája, a bölcs kádi, hirdette és gyakorolta ez elvet, bocsáttassék meg neki) szó sem lehet. Hogy mikép vetették ki s mikép hajtották be az adót, milyen volt az igazságszolgáltatás, azt már mások elmondották, még pedig jobban, mint talán én elmondanám. — Nincs tehát más hátra, mint azokról beszélni, a mikben igazán jeleskedtek, hódoltatásaik- ról, erőszakoskodásaikról és háborúikról.

1566. őszén a fák leveleivel a kereszt és

*) Felolvastatott a „Békésmegyei régész- és műve- lődés történelmi társulat“ közgyűlésén 1886. nov. 15-én.

kész t ői állással, s hogy ezt a kettős minőséget a nyilvános kritikát igénylő megyei és városi köziigyek határozott hátránya nélkül nem szabad többé fentar- tanunk.

A megyei és városi közügyek azt igénylik, hogy hirlapilag vagy sehogy sem, vagy pedig minden irányban független állású egyének által képviseltessenek.

Bennünket e lapok szerkesztői állására sem az ambitiő, sem a hivatottság nem emelt, hanem ama kényszerhelyzet, hogy a mi vállalkozásunk nélkül Gyula városa — mely egyúttal a megye székhelye —; hírlap nélkül maradt volna.

Eme kényszerhelyzet behatása alatt évek óta szerkesztjük a lapot, de azt hisz- szük, hogy a közügyek hirlapi képviseletének fontosságáról meggyőződött intelli- gentia csak méltányolni fogja, ha e kényszerhelyzet alul valahára szabadulni akarunk.

Elhatároztuk tehát, hogy lapunkat az év végével beszüntetjük.

Eme sorokkal alkalmat nyújtunk mindazoknak, akik a város renomméját még szivükön viselik, s akik talán át fogják érezni, hogy oly helyzettel szemben, amidőn Csabának, Szarvasnak, és Orosházának is van hirlapja, utóbbinak pláne kettő, nem csak szükséglet hanem positio fentartási kérdés, hogy a megye székhelyét képező Gyula városának is legyen legalább egy orgánuma, amelyben a város és megye kiváló érdekei méltán képviselve legyenek.

Ez kívánatos és szükséges. De hogy úgy legyen, elkerülhetlen feladat, hogy a lap nemcsak jellemileg, hanem társadalmi állásánál fogva is függetlenül álló egyén által szerkesztessék, miután a lap csak is ez utón képes tagadhatlanul nehéz és fontos missiójáuak megfelelni.

Az igen tisztelt ügyvédi kar természetesnek fogja találni, ha az ő kebelében keressük első sorban azt a férfiút, aki eme feladat megoldására vállalkozni hivatva van, amivel nem akarjuk azt is mondani, hogy az ügyvédi kar további szenvedőleges magatartása esetében az inD o

télligentia egyéb elemeit ugyaneme feladatból kizárni akarnánk.

Ha pedig — amire a múltból következtetve most is el vagyunk készülve — senki sem érezné magát hivatottnak, avagy kötelezettnek Gyulán, lapot szerkeszteni, e sórok által elhárítjuk magunktól a felelősseget és tagadhatlan szégyenérzetet, mely e jlap megszűnése által az egész város értelmiségét érni fogja.

Dixi et salvavi animam - meam.

Dobay János.

Az állandó színkör kérdéséhez.

ii.

Azt hiszem, hogy Szerkesztő ur ép oly kevéssé fogja kicsinylésnek tekinteni a$t. amidőn múlt heti czikkemben Gyula városát téli szinállomásul alkalmatlannak állítottam, mint ahogy nem fogja túlzásnak venni, hogy viszont nyári állomásnak Gyula oly hely, amelylyel — akár nagyszámú értelmiségét, akár eme értelmiségnek nem épen fényes anyagi helyzetével szemben nem egy ízben, s hógy a példát ne messze keressem, csupán a lefolyt nyáron is oly imposánsan nyilvánuló áldozat készségétvéve talán az egyetlen Nagy-Várad kivételével, más város a?»g' versenyezhet.

Az értelmiségnek eme érzületével s fényes magatartásával szemben nemcsak felesleges szószaporitás, hanem valóságos sértés lenne tőlem e helyen phrázisokba szedve igazolni akarni, hogy a szinpár- tolás, színházba járás nemcsak kellemes szórakozást, hanem valódi szükségletet is képez minden intelligens egyénre nézve.

Önmagunk iránti kötelesség volna tehát oly helyiségről gondoskodni, mely- lyel a közönségünk részéről nagyon helyesen és örvendetesen ily szükségletnek felismert színházba járást kellemessé és vonzóvá lehetne tenni.

A „Korona“ vendéglő színköre — szükségből még megjárja ideig óráig, de a czélnak többé meg nem felel. Nem felel meg a hely távolsága, de nem felel meg a helyiség szerkezeténél fogva sem.

A színpad alacsony és kicsiny, a ventillá- czió rósz, akusztika alig van, karzat csak névleges, s amit hozzá kell tenni: az egész faalkotvány amellett hogy dísztelen, maholnap korhadásnak indul s nem nagy idő kérdése,- hogy .közrendészeti szempontból kell uj színkör kérdésével foglalkozni.

Alig hiszem, sőt határozottan kétségbe kell vonnom, hogy a színkör mai tulajdonosa hajlandó lenne a „Koroná“-ban ezrekbe kerülő s a czélszerüségnek mindenben megfelelő uj színkört építeni. Nem is vehetjük tőle rósz néven, ha egy ember nem érzi magát kötelezve az össz- társadalommal szemben i 1 y áldozat hozatalára.

De a színkör kérdése ha ma nem is látszik oly akutnak, bizonyára fel kell hogy merüljön talán gyorsabban mint gondolnánk, s akkor a szinpártoló közönség — melyre -nézve ismételnem kell a színház szellemi szükségletet képez — nem fog kitérhetni annak megoldása alul.

Az országos kiállítás zenecsarnokának a város részére megvételül történt felajánlása vetette még ma felszinre, jövőre felszínre vetheti már a természet pusztító hatalma, az enyészet örök törvénye.

A kiállítás zenecsarnokát Szerkesztő ur nem tartja czikkében alkalmas helyiségnek. Meggyőződésem ellenére mondok le én is róla, pedig a felajánlott nyolcz- ezer forintért — amelyből ha alkuba bocsátkoznak, a tulajdonos talán még engedett volna, — valóságos ajándék ,ámde másrészről az is igaz, hogy leszállításával, felállításával s felszerelésével két annyiba kerülne, s sem a város, sem egyesek, sem a társadalom ma nincs oly helyzetben, hogy tizenhatezer forintot fektessen oly vállalatba, mely legjobb esetben öt-hatszáz forintot jövedelmezhetne évenként.

S eme öt-hatszáz forint esetleges jövedelem felemlitésével térek át jelen czik- kem tulajdonképeni intencziójára.

Szerkesztő ur nem fogja az optimis- musra való hajlamot hibáim közé sorolhatni.

Nem is túlozok tehát amidőn azt himagyar zászló is lehullottak a gyulai tornyokról. A délczeg magyar vitézek helyét hosszú ruhás keleti népség, marczona jancsá- rok, könnyű, karcsú szpáhik foglalták el.

A töröknek első gondja volt Gyulán szandzsákságot szervezni, illetőleg az Aradit ide áthelyezni. A gyulai szandzsákság neve ugyan jó későn 1566. után, valami 22 év múlva, fordul csak elő, de van egy adat, mely mutatja, hogy már jóval előbb saandzsákbég parancsolt Gyula várában. 1575-ben ugyanis Báthory István erdélyi fejedelem, kéri szeretettel a nagyvezért, vigye feljebb dolgát Recheff jenei bégnek az hatalmas császárnál, vigye nagyságod az Gyulai bégségre, mutassa hozzá ezzel is nagyobb kegyelmességét’) Már pedig Boros-Jenöben szandzsákság volt2) s ha már most a jenei bégségnél a'gyulai még nagyobb (vagy talán jövedelmesebb) volt. Gyulán még inkább antiak kellett lenni.

Az első gyulai szandzsákbégnek nevét nem tartották fenn emlékeink. Az bizonyos, hogy nem a gyulai vár ostromlója, Pertaf basa volt, mint pl. Mogyoróssy állítja,3) mert hisz először sokkal nagyobb méltóságban volt, hogy sem ezt a szandzsákságot elfogadta volna, másodszor mert Pertaf visszament Törökországba4) Ha az aradi szandzsákság mindjárt a vár megvétele után Gyulára *) Szalay László: A magyar történelemhez 192. 1. I U. o. 287. 1.

s) Gyula hajdan és most. 75. 1.,.

í) Szamosközi István történetifínaradványai I. k.91.1.

fétetett át, akkor egy renegát, Mehemet nevű, azelőtt Kunovich Mihály, lett az első gyulai szandzsákbég, mert 1566-ban ez volt Aradon.5) A szandzsák bégen kívül töobször emlittetik az ő helyettese, az alajbég, aztán az íródeák; törökül defterdán a várőrség egy részét a jan- csárak képezték, s ez időtájból 2 agájukat ismerjük.

Másik főgondja volt a töröknek hódolhatni, hogy a szpáhiknak timárokat vagyis hübéreket osztogathasson. A mint Gyulára jött mindjárt Bihar megyére vetette szemét, s az első rémület hatása alatt az egész Nagyváradig, sőt Belényesig behódolta6) vagyis a szpáhiknak való adófizetésre kötelezte. E be- hódoltatás úgy történt, hogy egy két embert egy-egy faluból elfogtak, s azoktól kikérdezték falujok nevét, sőt más faluk nevét is és azt beirták a defterbe.7) Akkor már nem élt, vagy nem volt Magyarországon Haluj bég, s helyette Moharrem Cselebbi és Huzaim bégek vezették a deftert.8) Ez utóbbi Moharrem és Huzaim-tói készített defter nem részesült oly elismerésben, mint a Halul bégé. Ugyanis az erdélyi fejedelmek a kényszerűségtől rávive abba m^r belenyugodtak, hogy Békés, Csanád, Arad stb. megyék hódolt föl*) Mogyoróssy i. m. 605. 1.

§ A behódolt faluk lajsfroma : Magyar történelmitár IL 213. 1.

*) Békésmegyei oklevéltár II. k. 195. 1.

®) Szalay: Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században. 198. 1.

dek legyenek, de azt már nagyon nehezen tűrték, hogy a biharmegyei, Váradnak szinte torkába fekvő faluk is adózzanak a töröknek. Azért minden ügyekezetüket arra fordították, hogy a hódoltságot azon falukra és városokra szorítsák vissza, a melyek Halul bég defterébe vannak Írva.

így nevezetesen Báthory István erdélyi fejedelem azon kedvelts égnél fogva, melybpn őt a török szultán és porta részesítette, 1573-ban Szelim szultántól egy rendeletet eszközölt ki, melyben a szultán meghagyja, hogy azon faluknak, melyek nincsenek Halul bég defterébe írva, semmi bántódásuk ne legyen.9) Később 1576-ban Báthory Kristóf, alkalmasint bátyjának Istvánnak, a ki akkor már lengyel király lett, azon elvét követve, hogy sokszor eféle véghbelieknél hamaréb, könnyebben véghez vihet Ember eféle dolgot,0) két falut. Nagy-Radványt és Bikácsot, adományozott Musztafa budai pasának oly föltétel alatt, hogy eszközölje ki a pasa a császárnál, hogy a mely faluk Halul bég defterébe nem voltak beírva, de utóbb Huzain bég és Moharrem Cselebi által beírattak Váradhoz visszabocsáttassanak és Várad által szabadon birto- koltassanak. **)

Épen akkor, midőn e vesztégetésféle szerződés történt, háború volt készülőben a Báthoryak és Miksa császár között a lengyel

•) Szalay: A magyar történelemhez. 85. 1.

10) Bekéemegyei oklevóltár II. k. Ie5. 1.

**) Szalay. A magyar történelemhez. 313. 1,