Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-25 / 43. szám

43-ik szám

Gyula, 1885. október 25-én

IV. évfolyam

T~

Szerkesztőség:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre .. ..

.. 5 (rt — kr.

! ''élévre .........

. 5» .

Évnegyedre ..- I » 2 5 »

í Egyes szám

ára 10 kr. i

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.

f-----------------1

Kiadó hivatal: 1

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők.

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP.

Nyilttér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Uaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang LÁpót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelík A., Schalek Henifrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon.

Gyula, október 25.

A társadalom összes tényezői, hono- ratior, földmives, de különösen az iparos és kereskedelmi osztály rég idő óta nem volt oly nehéz helyzetben, mint aminőben most van.

E gazdasági válság mindenfelé látható s mindenki által élénken érezhető bajokat vet nálunk is felszínre.

A múlt hét folyamán a háborús hírek behatása alatt némileg emelkedett a termények s kiválólag a búza ára, nem olyan mértékben ugyan, mint ahogy hason- hirek benyomása alatt más Ízben szokott, ámde az emelkedés nem volt tartós, sőt ma, amidőn némi halvány remény mutatkozik csak, hogy a felszínre került Balkánkérdés békés úton nyerhet megoldást, a búza ára visszahanyatlik oda, ahol a ke- letruméliai csíny scenirozása előtt állott.

Minden körülmény azt látszik igazolni, hogy az amerikai, indiai és ausztráliai gabona túltermelés — mely ezután még fokozódni Ígérkezik—a mai alacsony gabonaárakat megörökíti, sőt fájdalom, a legszomorubb kilátásaink vannak a még további árcsökkenésekre is.

A mai gabonaárak is pedig olyanok már, amelyekről nemzetgazdászatilag be lehet igazolni, hogy épen hogy kifizetik a termelést, azt is csak akkor azonban, ha a termelés minősége és mennyisege az ideinek megfelelő.

Valód; csüggedéssel s kétségbeeséssel kell tehát a jövőbe néznünk, ha meggondoljuk, hogy az idei vagy múlt évinél sokkal gyengébb terméseink lesznek a közel jövőben, talán már legközelebb is.

És erre okvetlenül számitani kell minden reális gazdának. A természet

Meg akarja magát ölni.

— Elbeszélés angolból —

(Vége.)'

Vidám mosoly lebbent el Belfart ajkáról.

— Köszönöm, szólt szobája ajtaja felé fordulva, — fölösleges lesz önöket még arra kérnem, hogy ne kövessenek; vannak dolgok melyeknek a színfalak közt kell végbe- menniök s melyeket a közönségnek nem szabad látnia.

— Adieu, Belfaá, adieu 1 — zokogott a három ur, midőn az ajtó függönyét fölemelte.

— Adieu 1 — viszonzá Belfart s eltűnt.

II.

Belfart ur szobájában mély homály uralgott. A csillagok halvány világánál tapogatta az utat asztalához.

Recsegő kellemetlen zaj hallatszott . mintha valaki reszelövel dolgozott volna. Belfart élesen figyelt, lélegzetét visszafojtva, és, miután szeme lassankint megszokta a sötétséget, egy embert vett észre, ki íróasztalának feltöréséhez készült.

A meglepetés hangja tört elő kebléből, halkan az asztalhoz lépett s a pisztolyt föl- véve, kiáltott:

— Ki van itt ?

— Inkább „ki van itt ?" szólt az éjeli látogató daczosan.

— Feleljen ön, vagy lövök!

_ Lőjön, viszonzá a tolvaj a sötétségből, csak azt jegyezze meg, hogy ha Lowelt eltéveszti, az bizonyára nem fogja önt eltéveszteni, ezzel pisztolyának kakasát csattogtatta.

— Lowel! ismétlé Belfart ur rémülten, mert az épen kimondott név már egész

rendje, a múltak tapasztalatai, de talán sok kifogás alá eső gazdálkodási rendszerünk is élénk tanúságot nyújtanak e több mint valészinü eshetőség felül.

A nemzetközi gazdasági kongressus — mely behatóan foglalkozott a közgáz« dasági válság kérdésével — a válság konstatálásán kivül igen kevés praktikus eszmét vetett fel, mely a válság tömkelegének biztos kivezető fonalát képezné. A középeurópai vámuniót már csak azévtj sem vehetjük annak, mert eltekintve annak problematikus értékétől, valósítása ellen csaknem elhárithatlan közjogi akadályok merülnek fel.

A közép és kisbirtokos osztály a kongressusból azt a tanúságot meríthette magának, hogy sorsán, helyzetén senki sem fog segiteni, hacsak önmaga nem.

A panaceáknak, csodaszereknek kora léjárt. Munka, szorgalom és mindenek fölött szigorú takarékosság az, ami által közép és kisbirtokosaink jövőben fentart- hatják magukat.

Az államtól, a hatalomtól csak annyit kérünk, enyhítse a — most már nem phrasisul mondjuk hogy — elviselhetlen adót és közterheket, a Tnelyek' százfélé titulus alatt nyomják a birtokos vállait, mert a mai közterhek fentartása mellett a legnagyobb fokú takarékosság és munka sem fogja a birtokosokat különösen pedij, a kisbirtokosokat az elpusztulástól megmenteni.

Békésmegyében pedig más vidékkehes viszonyítva ma még legalább tűrhető viszonyai vannak a közép és kisbirtokos osztálynak; takarékossága s józansága mintaszerűnek mondható, s mindennek dt- czára a mai s a mostani rendszer és k- látásokból következhető viszonyok a legnagyobb fokú aggodalomra nyújtanak oko;.

Az iparos és kereskedelmi osztálynak már ma is nehéz, rendkívül nehéz helyzete van. Az ipar és kereskedelem oly pangásnak iudult, aminőre nem is emlékezünk.

Az uj ipartörvény nem bizonyult legkevésbé sem gyógyszerül a kézműiparos osztály hanyatlásának megakadályozására, sőt nem egy tekintetben még fokozta is | bajokat. A külföldi gyáripar a kifejlődött közlekedési vonalak révén mindenfelé kiterjeszti csápjait, a vidéki kézműipar lépésről-lépésre veszti piaczát, a tőke és sok iparágban a magasabb szakképzettség hiánya is lehetetlenné teszik, hogy a belső kézműipar természetszerűleg gyárivá fejlődnék s mint ilyen, felvenné a keztyűt az őt elnyelni fenyegető győzedelmes versenytárssal.

Ezen azonban semmiféle hazafias phrá- zis nem fog segiteni. ennek egyedüli orvossága volna első sorban önálló vámterület erős védvámokkal, másodsorban a kellő iparszakoktatás.

A kereskedői osztály válságán a honoratior, gazdaközönség és iparos osztály jobbléte tudna első sorban lendíteni; íuásotlsörban pedig- a n a g y o b b fokú soliditás, melynek hiánya — tisztelet a kivételeknek — ma nagyon is szembeötlő s legnagyobb mértékben épen a kereskedői osztályon boszulja meg magát.

ZDijszaToás.

Az orosházi vasút állomáson 1885. évi november hó 1-től további intézkedésig, a vasút állomásnál fel és leadott mindennemű szállítmány után szedendő megyei kövezet vám illetékről.

1. Minden a vaspályán fel és leadott teher

és gyorsáru szállítmány után és pedig súlya szerint minden méter mázsáért .... kr.l

2. Bárány, juh, ürü, kos, gödölye, kecske,

süldő malaczért................................................»/

3. Egy év alatti borjú és sovány sertésért

darabonkint ..........................................................1

4. Egy éven túl levő borjú, tinó üsző, tehén,

ökör, bika, bivaly, ló, szamár, összvér és hízott sertésért darabonként ..............................—.3

5. Mindennemű bintók, kocsik, és szekerekért darabonként................................................8

6. Minden tűzifával megrakott egy vasúti

kocsi után, tekintet nélkül a kocsi hord képességére és kibasználtatására........................l.frt

Ki

vételek.

Kövezet vámfizetésétől mentesek.

1. A vaspályának saját számára való szállítmányai.

2. Az átviteli szállítmányok.

3. Minden állami vagyon, mint só, dohány, stb.

4. Posta szállítmányok általában.

ö. Mindennemű katonai és honvédségi szállítmányok.

6. Miodazon építési anyagok, melyek, állami, megyei és községi középületek, utak és hidak építésére száuvák, még azon esetre is, ha azok vaílalat utján szállíttatnak.

7. Ember hullák.

8. A cs. kir. udvar és cs. kir. föherczegek és idegen hatalmak követségeinek küldeményei.

Kelt B.-Gyulán, 1885. október hó 12-én.

Az aradi kereskedelmi és iparkamara véleménye a vámtarifa revi- sioja tárgyában.

(Vége.)

Azt, hogy a monarchia két államának mezőgazdasága csaknem egyenlő meny- nyiségü értékeket termel, kétségkívül bizonyítják azon hivatalos adatok, melyekAngliában hírhedt volt. Mit akar ön ? kércé remegő hangon.

— Előleget fölvenni az ön hagyatékán, — viszonzá a tolvaj a legnagyobb szemtelei- séggel.

— Tehát ön hallotta beszélgetésünket?

_ Az első szótól kezdve.

— Ez visszaélés ?

— Semmi más.

És ha örökölt ön, mit aztán?

— Visszaszállok a csolnakba, mely idt- hozott. Nem jól tesz ön, hogy ablakát, nyit’a hagyja — a denevérek bejöhetnek!

— És a tolvajok, dörmögé Belfart.

— Mit mond ön ?,

Gyorsan, \ égezze munkáját és menjen!. j

— Tudtam, hogy ön igazi gentleman, | kiáltott fel Lowel, miközben egy utolsó ké- mozdulattal a zárt felpattantotta.

— A pénz a bal fiókban fekszik, ötsz.z guinea bőr zacskóban I

— Nem válthatná fel bankjegyekre, || jobb szeretném, — szólt a tolvaj csaknem fí- lengző szemtelenséggel.

— Sajnálom, nem szolgálhatok, — i- szonzá Belfart ur, ha tudtam volna, ho.y azzal szívességet tehetek önnek. . . .

— Mind a mellett nagy hálára vagyk kötelezve, viszonzá a bandita, közelebb lépte Belfarthoz. Ennek bizonyságául baráti szolgalatot teszek önnek. Ön boldognak tartja ma^t és hitelt ád barátjai őszintesége és jó vélené- nyének; nos, én meglehetősen értesüle vagyok mind arról ami Angliában történk, s azt hiszem ismerem az embereket és dolp- kat: de azt mondom önnek, Belfart, hogy n nem boldog, barátai eltitkolják ön előtt a valót, mit bebizonyitok önnek, föltéve hcfy az önre, nézve kellemes.

— Legyen, — viszonzá a másik.

— Helyezze fülét erre az ajtóra s én kilövök az ablakon!

— Miért ?

— Azt azonnal látni fogja ön, — szólt Lowel, az ablakhoz közeledve és a lövést megtéve.

Az ablaktáblák inogtak és reszkettek. Az üde fuvallat a füstöt visszahajtotta a szobába.

— Most hallgasson — susogá Lowel, lábujjhegyen visszatérve. Belfart fülét szorosan a kulcslyukra tapasztotta.

— Hallották, uraim, — szólt elsőnek a baronet, — megtörtént.

— Vége van! — kiálták a többiek.

— Szegény Belfart, legalább boldogsága tudatában halt meg.

— Csak nem foszthattuk meg tőle í

— Mit? dörmöge Belfart elhalványulva.

_ Bizonyára nem, — viszonzá Linn

Ri

chard. Lady Belfart most özvegy s pár hó múlva ismét nőül mehet Henrik bátyjához 1

_Tehát nem utazott el, szerelmi kétségbeesésben ?

_ Igen, de négy hét óta ismét itt van,

ah

, a várakozás által semmit sem rontott el _ Belfart óriási vagyont hagy nejére.

— Melyen Mendel bankár szökése meglehetős rést fog ütni . . . Nekem is szépecskén volt nála pénzem; egy szerencsés gondolat a múlt évben visszavétette velem, — szólt Richard.

— Belfart jól tette, hogy meglőtte magát, — szólt most Clinton ur is, nyakig volt az adósságban, arcza mindig sötétvörös volt szóval, apoplektikus jelenség volt.

— Igaz, ([nagyon kezdett kövéredni, — veté oda a baronet.

— Borzasztó, borzasztó 1 — kiáltott föl Belfart, — Lowel karját szorítva.

— Nos, mit szól ön hozzá, szír ?

— Azt, hogy Henrik öcsémet megölöm, s azt a nyomorult Mendelt üldözni fogom, akár a pokol fenekéig is, Clintont pedig, azt a képmutatót, agyonütöm!

— Öngyilkossági gondolataival fölhagyott?

— Fölhagyni ? Most kapaszkodom az élethez ? Már holnap hatvannégy évre biztosíttatom életemet.

— Holnap holtnak kell önt tartaniok, ha programmját keresztül akarja ön vinni ?

— Az igaz, — de akkor mit tegyek ?

— Biztosra veendő, hogy a lövést el nem hibázza,, ön igen messze kihajlott az ablakon. Tehát a Themse hullámaiban lelte ön sírját. . , Ön ért engem ? .! .

— Ez pompást — kiáltott föl Belfart.

— Jó éjt, mylord.

— Lowel, kétezer font sterlinget adok önnek, ha engem fölvesz bandájába 1

— Ráállok, mylord 1

— Hol az ön barlangja?

— Londonban, Albany-szálloda. Regent- Street ; ha helyet foglal ön csolnakomban rendelkezésére áll 1

Ezt mondva Lowel, az ablakon át lekúszott a kötéllajtorján, mely az erkély rácsozatához volt erősítve.

Belfart bátran követte példáját; de az út közepén pillanatra megállóit.

— Az ördögbe, dörmögé ijedten, — ha a lajtorja nem volna elég erős s én a vi/.be esném ?

Az Albany szállodába lépte előtt Belfart fodrászh >z ment s szakállát leborotvál- tatta, hogy lehetőleg ismeretlenné tegye magát.

Lowel pompás helyiségbe vezette.

— Itt az ön szobája, önnek nyugalomra lesz szüksége, igyekezzék aludni s a következő éjjelre ezzel előleget venni; több mint