Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-26 / 30. szám

társak vágyait, óhajait meghallgatták, megértették volna.

Nem volt ezeknek érzékük ahoz, hogy a haladó kortól elmaradni nem szabad, hogy a nép folytonosan okosodik, többet lát, többet hall’ többet tud s többet kiván. — A mi egy századdal előbb kielégítette, ma már ez kevés. Nem látták át, hogy bármerre tekintenek, mindenütt és mindenki halad: óriási varosok emelkednek ott, hol azelőtt falvak állottak. Nem látták át, hogy ott, hol azelőtt terméketlen mocsárok, virágzó kertek szántó földekké alakultak át; nem látták, hogy ezen haladás maga után vonja a közlekedés, épitkezés, a rend és sok minden másnak a haladását is.

S vakságukban — eltaszitották magoktól ama vasutat, mely ma a szomszéd várost emelte egy szegény, meszsze földről betelepített községből az ország virágzó, gazdag, második városai közzé, mig az ország fenállásával egyidős városunk szegényedik vagyonában, fogy kétségbeej- töleg népességében. (143 város közül 42 városnak kevesebb volt az 1880-iki népszámolásnál a lakossága, mint 1870-ben,

I ezek között Gyula igen nagy arányszámmal áll. 1870-ben volt 18,49o, 1880- ban 18,046, mig B.-Csaba 1857-től kezdve, midőn csak 27,865 lakossal birt, csaknem tízezer lélekszámmal szaporodott.)

Váljon látva azon óriási haladást, melyet a múltban városunk ügyeit vezetők vétkes mulasztásai miatt tőlünk elvitt vasút szomszédainknál eredményezett : nem dobban-e meg szivük azoknak, kik ma a rendezett tanács megszüntetésévei ismét egy újabb okot szolgáltatnak végromlásunkhoz.

A vagyon vagyont, a jólét jólétet teremt.

Mi, hogy nem lett vasúti központ, városunk naponkint látjuk elveszni, a vagyoni gyarapodás, sőt megélhetés feltételeit is. — Ma már városunk — mely természeti fekvésénél fogva a lunkasági kereskedésnek ősidőktől fogva telepjét képezte — a kedvezőtlen közlekedési viszonyok mellet is: többé nem kereskedelmi központja ezen országrésznek, átvette szerepünket egy másik szomszéd község,

(K étegyháza) s ez oly óriási visszaesés, melynek káros következéseit ma is érezzük, de a' legközelebb jövő nemzedék fogja megsinyleni.

S miután igy elvesztettük elődeink bűnös mulásztásai által előhaladásunk feltételeit, s miután naponként egy-egy újabb mulasztás vagy meggondolatlan cselekmény üt rést vagyoni gyarapodásunk véd- falán, nem áll e minden erkölcsi értékkel biró polgár előtt a létkérdés ?

A vagyoni és szellemi gyarapodás a kulturális állapotok fejlődése, az előnyös közlekedési állapot magához vonzza mindazon intézményeket, melyek természetsze— Óh esedezem kedves bátyám 1 Tudtuk M, hogy jó helyt járunk.

S az ifjúnak kicsordultak a forró könnyei. Oda borult a derék öreghez, s alázatosan megcsókolta a pipit szoritó kezét.

— Én még különb legény voltam mint te...

— Óh, beszélte atyám, a himlő csak később. . .

— Kitűnő ügyvédi diplomával jöttem haza | reszketett a szivem örömében, hogy egyenesen a régi szeretőmhöz repülhetek.

— De meghalt, ugy-é ?

— Host is él, valami szegény rektorné Baranyában! Sok gyermekkel. . j

— Apám megállított. Fiam, mondá: az egész Jánossy család koldus, te szép fiú vagy, navy tánczos. híres énekes, muzsikus, szednéd össze az eszedet. Ma délután elviszlek | Sánta Nagy Jánoshoz Bodokra. Az áll kétszázezer pöngő forintig. Egyetlen egy leánya a Ráki. Ez a leány ösmér tégedet s azt mondta; hozzád menne. Menjünk el, mutasd be mit tudsz s ha messzibb látsz az orrodnál: a megye első embere lehetsz.

— No, de első erthere is a kedves bátyára. Már az igaz. Nincs olyan tisztesség, amiben a megye ne részeltette volna a testvér bátyámat. Tehette is. Annyi alapítványt nem tett még Szőllős megyében senki mint Jánossy Gábor. Tehette is.

— Elmentünk Sánta Nagy Jánoshoz, mert agyon akart lőni az apám, ha el nem megyünk. Nos fiam, én még oly fertelmes csúf arczu leányszemélyt eddig nem láttam, mint a milyen Nagy Ráki kisasszony volt. Sírtam, vertem magam a falhoz, azt gondoltam, megőrülök. Apám nem tágított. Látod fiam, ezerekkel tehetsz jót; minket segélsz;

rüleg tovább fejlődésükben ama állapotokhoz kötvék.

Ha városunkban a megélhetés feltételei, a kedvezőtlen közgazdászai állapotok folytán mindinkább előtűnnek, s e szánandó állapothoz járnland még az is, hogy az értelmi haladás terén is elveszti vezérszerepét, 1 visszatörplil oda, hol a művelődés bizonyos fokán álló egyéneknek élni már nem kívánatos : alig kikerülhető azon catastrofa, hogy ezen intézmények is városunkból elvonassanak.

Közgazdászati viszonyaink határozott s szemmel látható sülyedése mellett tehát csak az értelmi erő fokozása lehet a mentó eszköz arra nézve, hogy a városunkban elhelyezett közintézmények, a kir. törvényszék, megyeszékhely, adófelügyelőség, folyamszabályozási hivatal, sőt a honvédség is megtartható legyen.

Ismerjük a ránk nézve szomorú, de érdekeinktől eltekintve elfogulatlan szemlélő előtt természetesnek talált azon önérzetes törekvést, hogy mind eme közintézmények városunktól elvonassanak. Meg- küzdtük már egyszer az élet-halál harczot, s most újra s még fenyegetőbben fog feltűnni ama törekvés, mihelyt önállóságunk várát a rendezett tanácsú szervezetet hűtlenül elhagyjuk. S hogy védjük meg magunkat, ha leghatalmasabb tanácsunkat, az értelmi erő létezését — önmagunk romboljuk szét. Vájjon kebelünkben viszály, egyenetlenség, közönyösség, elkesered s honolván, megküzdhetünk-e az igen hatalmas ellenséggel?! Vájjon nagyközségi szervezet mellett, midőn önmagunk felett szabadon nem rendelkezünk, s midőn az erészben jóformán ellenfelünk által alkotott megye könnyen megzsibbaszthatja tevékenységi erőnket : lehet-e kilátásunk ezen küzdelemben még egyszer a győzelemre.

Vájjon, midőn a város értelmiségben erősebb része megfosztatott a rendezett tanács eltörlése folytán hatáskörétől. — midőn e miatt a polgár a polgárral viszályban él, lehet-e számítani a megsértettek, a megbántottak támogatására. Pe- ig e harczban az értelmesebb polgárság észvételére nagy, igen nagy szükség van. j ilrez-e magaban erőt az, ki a belállapo- :at feldúlja, magára hagyva megvédeni önmagát s megvédeni mindnyájukat?! Nem szolgál-e intő például a múlt?

Tegye szivére kezét minden polgár s féljen az utódok átkától.

Gondolja meg városát, polgártársait, önmagát szerető minden polgára e városnak azon veszélyt, mely e részről a vég- pusztulással fenyeget.

Ha elviszik tőlünk a megye székhelyét, törvényszéket, adófelügyelőséget, folyamszabályozási hivatalt, mily kiszá- mithatlan károsodások származnak ebből?

A mintegy 100 családot képező hivatalnoki kar, melyet hivatása e városhoz

még a haló poraidat is áldani fogják Vedd el Rákit, megszokod, megszereted — . van ár: .nég rózsa, te fiam — más ti : • s. Csak dd el, a lány bolondul utánad, ü adja nagy oirtokait, te odaadod érette a fiatalságodat. Ingyen nincs vásár. Ki tudja, a Károlyiak, Zichyek, Telekiek hol vetették meg a boldogságuk fundamentumát ? nem-e sírva ? nem-e a vérükkel ? De ma kis királyok. Hát én öcsém elvettem Rákit. Ma mindenki áld, a kedveimet keresi, mert adhatok. A főispán tőlem jkér tanácsot, az alispán nálam nélkül a száját sem nyitja ki, az egyház, iskola jubilál, mag fáklyás muzsikál, dalárdizál — mert adhatok s adok is, az arczképeroet a megye a nagy! te- terrrébe tétette, a mellszobromat kifaragtátta, tiz utczát rólam nevezett s>i öt városban, tizet meg a feleségemről. No öcsém ? Lássam, mennyi eszed van? A Nagy famíliából, a görbe Nagyok famíliájából, ott a Nagy Józsi leánya Sára, épen olyan egyetlen leány, mint az én feleségem volt, s épen itt ül most nálunk; Az hozza be minden reggel a kávémat. Nézd meg jól, szerettesd meg vele magadat — elég szép fiú vagy, s ragadd meg a szerencsét. Ni, ahol jő a leányka. Szerettesd meg magadat.

— Bácsikám, szabad ? kukkantott be egy tálczával valami sánta, aszott, fekete sző rösképü vén leányszemély.

Csókollak Sárikám, — hívta be az öreg. Gyere csak, gyere csak.

A leány nagy horgas fogaival igyorgott- vigyorgott a szép ifjúra s eltűnt.

— No hát édes fiam, kell-e a szerencse? A markodba adom. Szólj . ! .

köt, ha eltávoznék körünkből, mily pusztává sülyedne városunk !

Házaink értéke felére esnék alá, sokan, kik ma élettentartásukat a hivatalnokok részére kiadott lakások bérjövedelmében lelik fel: mit fognának üres házaikkal tenni?

Az a kiválóan józan, munkás, a németvárosi része polgárainknak, mely kerti termesztményei számára piacznnkon a hivatalnoki karban talál fogyasztót, s mely ez által vagyonosodik s jólétben él: mit fog csinálni akkor, ha fáradozásainak gyű mölcse vevőre nem talál.

Nem fél az ég büntetésétől, ki káros törekvései által e népet meg akarja fosztani a vagyonosodás, a jóllét eszközeitől?

S vagy talán e józanul gondolkozó nép is elvesztette belátását, higgadt, okos megfontolását, hogy hallgat azokra, kik romlását okozzák ?

Mi, kik e városnak szülöttei vagyunk, kiket e város göröngyeihez elődeinknek szentelt sírhatnia köt, kik érezzük, hogy e föld az, hol élnünk s halnunk kell, a szeretet igaz szivünk sugallta őszinte szavai- val, szólítunk titeket polgártársaink, hogy gondoljatok a veszélyre, mely törekvéseitek által városunkat fenyegeti. Hagyjatok fel a belviszály, egyenetlenségnek, a köz- boldogságra veszélyt hozó küzdelmétől. Sgyesült erővel, szeretettel munkáljuk vámosunknak előhaladását, s hozzuk helyre értelmi képességeink fokozásával — elődeinknek mulasztásait, s legyünk egyek a óban.

S azok, kik a íendezett tanács meg buktatására félrevezettek, meggondolatlanul titeket jogaitoktól megfosztani törekednek, s lealázni az önállóság magaslatáról a gyámság alá, ne találjanak nálatok tárt karokra : mert „megbünteti az isten az atyák hibáit a fiákban harniad- és negyediziglen.“

1100.

1885.

Az 1883. évi XXIII. t ez.. 8. 14. §-a értelmében összeirt s 1885/6. évre megái- lapitott fegyveradó kivetési lajtsrom a kir. adófelügyeíőség által jóváhagyási záradékkal ellátva a fenti törvény 17. 18. 19. §-ai értelmében julius hó 26-tól augusztus hó 4-ig — betekintés végett — Gyulaváros adóhivatalánál közszemlére fog kitétetni.

Gyula 1885. julius 25.

Dobay János, polgármester.

Újdonságok.

A közmunka- és közlekedésügyi miniszter leiratilag értesíti a megye közönségét, hogy Márkus Ágost budapesti lakos magánmérnöknek aTokaj-Gyoma és Gyom a-M a k ó közt vezetendő hajózási csatorna vonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta.

„Békés-Gyula — nagyközség“ czim alatt a „Magyar Közigazgatás“ czimü heti szaklap utolsó száma közli a belügyminiszternek f. évi 31,217. sz. a. hozott rendeletét, melylyel a miniszter Gyula rendezett tanácsú városának nagyközséggé alakulását megengedi. A „Magyar Közigazgatás“ — mely közbevetőleg említve igen jelesen szerkesztett lap i mint ilyen nagyon megérdemli a közigazgatási szaklérfiak minden irányú támogatását — maga részéről következő kommentárt kapcsol a miniszteri leirathoz : „Békés-Gyula rondezett tanácsú városból nagyközséggé alakulása mindenesetre visszaesés tüneteit hordja magán. Alig érthető, hogy egy oly nagy magyar város, mint Békés-Gyula, moly ezelőtt 12 évvel alakult rendezett tanácsú várossá, ezen idő alatt nemhogy erősödött, izmosodott volna, har.em ellenkezőleg oda jutott, hogy ma ki tudja mutatni a törvény által megszabott nagyközséggé alakulás, retrográd feltételeit. Midőn az ez iránt jogszerint folyamodók kérelmére — bizonyára nem valami készséggel — a kormány a törvény szigorú alkalmazásával ily értelemben határozott, — csak a törvény által rárótt kötelességét teljesítette. Mi — bár Békés-Gyula esete éppen nem áll példátlanul, mert Csongrád város újabb időben alakult át hason körülmények közt nagyközséggé — valóban sajnáljuk. Az ily tény egy nagy városnál nyilván kulturális tehetetlenségére, iutelligentiá jának gyengeségére, vagy legalább is menthetetlen közönyösségére vall, mert ha e feltevés alappal nem birna, lehetetlennek hisszük, hogy ezen, több hónapon át tartott ügy lefolyása alatt, annak tudata mellett, hogy a folyamodók a nagyközséggé alakulás iránti kérelmüket törvényes indokokkal támogatták — összedugott kezekkel néztek volna annak eldöntése elé. Minthogy a város intelligens eleme, most az utolsó órában megfeszített erővel lépett a város rendezett tanácsú jellege megtarthatásáért a küzd térre, s a főispáni felterjesztés szintén felsőbb elintézés alatt áll, ezen igen érdekes eset további fejleményét figyelemmel fogjuk kísérni.“ így a „Magyar Köz- igazgatás. Sok tekintet, i ezek közül döntő súlyul a rendezett tanács jövőjének s illetőleg fen- tartásának érdeke az, mely a „Magyar Köz- igazgatás“ abbeli téves nézetével szemben, mely szerint „a kormány a törvény szigorú alkalmazásával csak a törvény által rárótt kötelességet teljesítette“, hogy továbbá a „kulturális tehetetlenség, intelligentiánk gyengesége vagy legalább is menthetlen közönyössége“ az a tényező, moly a város nagyközségi szervezetét s illetőleg a rendezett tanács megszüntetését vonja maga után — megköti kezünket már ez alkalomból kimutatni, hogy egész más faktorokra vezethető vissza a sajnos rendelet keletkezése. Még most városunk érdeke követelte opportuni- tási tekintetekből hallgatunk, s őszintén óhajtjuk, bogy a- város mai szervezetének' további fennmaradása ezután is felmentsen bennünket oly dolgok szellőztetése alul, melyekkel ellenkező esetben befogjuk tudni igazolni, hogy a „Magyar Köz- igazgatás“ igen rósz nyomon volt.

A gyulai sportklub, mely három óv előtt oly kedvező auspiciumok közt alakult, miszerint hajlandók voltunk hinni, hogy élete hosszabb és fényesebb lesz, mint az előtte kora sírba szált hasonczélu tűzoltó, torna- és sport-egyleteké megszűnt létezni. Ezen nagy szalmatűzzel megalakított sportklub, mely közel száz rendes és vidéki tagot számlált, s igy felvirágzására elegendő anyagi eszközökkel rendelkezett, a nemes felbe- vülés csillapultával tagjai részéről oly — nálunk e téren már megszokott — közönynyel állott szemben, melynólfogva a hozzákötött vátakozá- soknak meg nem felelhetett, kitűzött czélját be nem tölthette s igy már az első három évi cyclus elteltével felkellett oszlatnia. A f. bő 12-ikére összehívott közgyűlés határozatképtelensége indokából f. hó 19-ikóre halasztott közgyűlésen Jan- tsovits Emil igazgató előterjesztette, hogy Kövér László egyleti elnök elnöki tisztéről még a múlt év november havában lemondott. Az igazgatói jelentésből tudomásul vette a közgyűlés, hogy a harmadik év folyamán a klub csupán a csolna- kázás és korcsolyázás terén fejtett ki tevékenységet, mely sportnemek kivált a szépnem részéről kielégítő ápolásban részesültek. Előterjesztettek a klub évi számadásai, melyekből kitűnik, hogy a harmadik évben 235 frt 50 kr folyt be az egyleti pénztárba s kiadatott 185 ír 8 kr. Pénztári maradvány 50 frt 42 kr: tagsági dijakban követelés 443 frt, tartozás 440 frt 59 kr. Az igazgatói jelentés ezen adatait a közgyűlés tudomásul véve, ezután elhatározta, hogy a sportklubbot feloszlatja. A tagdij hátralékok behajtásával, a klub ingóságainak értékesítésével s a tartozások kifizetésével egy három tagú, Kövér László, Jantsovits Emil és Mészáros Gusztáv egyleti tagokból alakított küldöttség bízatott meg. Az esetleg fenmaradó érték Gyula városa szegényi pénztára részére fog átadatni.

Színészet. Krecsányi Ignácz színtársulata folyó hó 22-én érkezett Gyulára és 23-án kezdte meg előadásait a színkörben. A társulat tagjainak névsorát a kiadott elöleges színházi jelentés alapján következőkben soroljuk fel. Nők: őrley Flóra, H almayné Székely Emma operette- és népszinmüénekesnők, K. Hegyessy Mária, fiatal hősnő, társalgási és drámai színésznő, Krecsányiué Kiss Verőn, társalgási és Soubrette, Fodor Fruzina, drámai szende és naiv, Nyilas Ilona, operette és népszinmü énekesnő, Serfőzi Etelka, Operette és népszínmű segéd énekesnő, S i p o s n é Dobozi Lina, fiatal hősnő, anyaszinésznő, Váczy Vilma énekesnő és burleszk komikanő, Z á- v o d s z k y Teréz, társalgási színésznő, énekesnő, Ábrányi Mari, Fiirszt Hermin, Herczeg Jozefin, Herczeg Eugenia, Pap Kornélia, Pap Julia, Mészáros Lujza, Szida Teréz, Balog Lujza, E. Mi- hajlovics Lujza, Völgyi Katicza, Nagy Julia kar- dalosnök és segédszinésznők. Krecsányi Vera, Boránd Katicza és Somolik Gizella, gyermekszerepekre. Férfiak: Pálffy György, hős és lyrai szerelmes, Boránd Gyula, naturbursch, operette énekes, komikus, Balogh Gasztáv, karnagy, — H a 1 m a y Imre bonvivant, intrikus és társalgási színész, Horváth Arnold operette tenor, H a d a y Sándor, népszinműénekes, operette bariton, Krecsányi Ignácz igazgató és rendező, T i s z a y Dezső, kedélyes apa, jellem- és burleszk komikus, Szabó Antal, drámai és vígjátéki apa- és jellemszinész, Wels- I a c h e r Lajos festő, Körmén dy János, apa- sziuész, Garay Forencz súgó, Gulyás Mihály, Szamosy Albert, Kacskovics József, Kádas Imre, E. Keleti Márton, Landosz Albert, Nagy Imre. Nagy Dezső, Ováry Jenő, Sólyom Lajos, Győré Alajos, Szabó László, Szabó Endre kardalosok és segédszinészek, Bedécs István fő-, és Szilágyi József segédrubatárnokok. Ezenkívül zenekar. Eme névsor a magyar színészet számos jeles tagjának nevét tartalmazza, akik között a gyulai