Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-26 / 30. szám

30-ik szám IV. évfolyam. Gyula, 1885. július 26-án. r Szerkesztőség: 1 Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 irt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. f---------------­Ki adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. NyiIttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utoza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Felhívás Gyula város polgáraihoz! Alig múlt el három évtizede, hogy Magyarország a hűbéri kiváltságos állam­ból, a fejlődésié tágasabb tért nyújtó de­mokratikus állammá alakult át. A nemesi kiváltságokkal, ősiséggel, rendi alkotmánynyal szakitott a nemzet, s létévé a közszabadságnak, a jogegyenlő­ségnek alapkövét, melyen a nemzeti jóllét, közboldogság szilárd épületének kell fel­emelkednie. f Midőn a nemesi kiváltságos jogok el­törlésével, az azelőtt közélet tényezőiül nem tekintett köznép milliói jogokat nyer­tek, hogy önmaguk gyakorolhassák mind­azon ténykedéseket, melyekből értelmi és anyagi fejlődésük, előhaladásuk függ; egyszersmind kötelességeket is vettek át, hogy jogaik gyakorlásában a kor fejlődő igényeihez mérten józanul a közjólétuek szüntelen szemelőtt tartásával alkotmányos jogaikat épségben fentartani, sőt fejleszteni is törekedjenek. A nemesi, rendi alkotmány századok előtt kielégithette a közszükségletet, de midőn népünk fejlődött, vagyona és ér­telme gyarapodásnak indult: előállott szük­sége annak, hogy kulturális fejlődése min­den igényeit, gazdasági, közmivelődési, igazságszolgáltatási, közigazgatási, sőt- ké­nyelmi tekintetben is kielégítse. Ezen igényeinek kielégítése végett volt szükség első sorban arra, hogy az ország alkotmányos állapotát átalakítsa, s hogy saját érdekeinek megvédése, jólété­nek előmozditása tekintetéből önmaga működhessék úgy, mint azt értelme pa­rancsolja. Századokon keresztül volt elzárva a nemzet nagyrésze, a köznép attól, hogy akár az ország, akár megyéje, községe ügyeinek intézésében részt vegyen. Csak kötelességei voltak a népnek, de jogai nem. Áldozni kellett vért és vagyont; de hogy miért, megkérdezni joga nem volt. .A. nagybátya ajándéka. Rajz. Irta: Tolnai Lajos. Ruha tisztesség, pénz emberség. Jánossy Illés kataszteri titkár „szeretném lenni ur* is igy gondolkozott s ehhez is tar­totta magát, mikor mint vőlegény, a gazdag Jánossy Gábor földbirtokos udvarába még ko­rán reggel behajtatott. Milyen udvar, milyen szép park, sűrű, lombos, mekkora vén hársfák. Soha ennél szebb juhar-, kőris- és gyertyánfák. Talán a jó isten ránk szállítja — sóhajtozott az ifjú ember hisz egy gyermeke sincs s én va­gyok a legközelebbi atyjafia. Nem is állhatta meg, hogy oda ne szól­jon a kocsishoz: — Ugy-e, ez a kastély Bugyi bácsi? Látott ilyen szép kastélyt? — Jó volna! — Ugy-e, ez az erdő, Bugyi bácsi ? Lá­tott ilyen szép erdőt? — De jó volnál — No, hát valamikor én itt megvendé­gelhetem még magát. Tudja? — Mikor lesz a! Hml _ Mikor ? A bátyám már túl van a het­venen. Csak fogjon ki, kösse be a lovakat, nem lehetetlen, hogy a magam hintáján fordulok ki ebből a szép fás udvarból.. De azért a fizettség teljesen kijár, Bugyi bácsi. Legyen nyugodt, lesz minden. A nagybátyám Fel szabadult e kinos helyzetből a nép, jogot nyert ahoz, hogy vérének és pénzé­nek felhasználását ellenőrizhesse, jogot nyert ahoz, hogy jogos érdekeiről, jólété­ről önmaga gondoskodjék. Megadatott mindenkinek, ki az állami terheket viseli, hogy az országos ügyekbe képviselők küldése által befolyhasson, részt vehet mindenki a megyei s községi igazgatásban, kit erre vagyona, vagy a polgárság bizalma jogosít és kijelöl. Midőn ennyi jogokkal van felruházva egy nép, — s midőn ezen jogoknak két évtizeden át tanúsított józan, önérzetes gyakorolhatásából következtetni is lehet az arravaló értelmi képességére: valóban elszomorító tényként jelentkezik az, hogy akadnak olyanok, kik a századokon át nélkülözött jogokról önként lemondani hajlandók, s kik elég merészek arra, hogy ezen jogoktól egyeseket megfosztani töre­kednek is. És ez történik nálunk, midőn a ren­dezett tanácsú városi szervezetet eltörölni, s ezáltal megfosztani akarnak egy józan értelmes polgárságot attól, hogy azon jo­gokat, melyek gyakorlására őt a törvény képesíti, ne élvezhesse. Századokon át küzdött a polgári elem a nemesi renddel, ott hol városok alakíttattak, hogy a~ szabadság- és jogok megvédessenek, féltékenyen őrizte minden polgár azon jogát, hogy saját ügyeinek elintézésében részt vehessen, s ma, midőn ezen jog országos törvények által van biz­tosítva, midőn nem kell félteni azt a ne­mesek túlkapásaitól, hogy maga a pol­gárság igyekezzék önmagát, önként, min­den erőszakos jogcsonkitási törekvés nél­kül attól megfosztani: alig érthető meg. Ez a helyzet Gyulán. Mert az 1848. évvel megteremtett közszabadság és jog- egyenlőség elvei szerint alkotott alkotmá­nyos törvényeink megengedik, hogy egyes községek, melyek a fejlődöttség magasabb fokán állanak, belkormányzati ügyeikben erősen gazdag ember, s a néném hires gazd- asszony. Thyüh, Bugyi bácsi, de olyan för­telmes, csúf asszonyt maga még nem látott, mióta a világon van. Azok a fiatalok szoktak ilyen bizodal- masan beszélgetni inassal, kocsissal, akiknek a rézköltségük gyönge inakon áll. — Nincs csúf asszony, uram, ha gazdag. Milyen a Salamon zsidóné, mégis sehol sem esznek-isznak annyit, meg olyan jót, mint ott. Jánossy Illés ur lerázta magáról a port, s hegyesen, nyalkán felsietett a márványlép­csőkön, s mivel még igen kora volt, egyene­sen a nagybátya lakosztálya felé kormányozta reménysége hajóját. — Fen van a bátyám ? kérdé a kis tömsi, magyar ruhás, szivarozó inast. S már nyitni akarta a nagy faragott tölgyfa ajtót. — Pipázik. — Akkor jó, bemehetek. — Nem lehet, uram. — De én, az öcscse vagyok. — Tudom. Ismertem a teins ur édes aty­ját jól, takács mesterember volt. Dolgoztat­tunk nála ezeknek előtte. Mit locsog egy inas, efféle sületlensé­geket ? — No az nem tartozik most ide, nekem sietős az utam. — Nem lehet, mig a nagyságos ur a ká­véját csöndesen meg nem itta, addig a főispán urat sem szabad beeresztenem. Az a törvény. — Nekem itt nincs törvény tudja? Én az öcscse vagyok a bátyámnak. Ellökte a kis emberkét s a karcsú, iz­mos ifjú feltárta az ajtót. szabadabban, függetlenebbül mozoghassa­nak s ne legyenek e tekintetben a megye gyámkodása alá helyezve, hanem ügyeiket rendezett tanácsú városi szervezet által önmagok intézhessék. Az országgyűlési képviselő választási jogosultságot tekintve is oly előnyöket biztosítanak törvényeink a rendezett ta- uácsu városok polgárai részére, melyeket nagyközségi szervezetnél nélkülözniük kel­lene. A választók száma törvény szerint városi viszonyainkat tekintve, csaknem felére olvadna le. Oly jogok ezek, melyeket elnyerni min­den szabadon gondolkozó, a szabadságra megérett polgárnak kell, hogy legfőbb feladata legyen. A kiskorúság állapotából, midőn csak mások gondolatai ij eszejá- rása után vagyunk kénytelenek mozogni, a nagykorúságba lépni át, midőn saját ügyeinket, magunk akarata, belátása sze­rint intézhetjük : minden esetre jobb. Mig a nagyközségi szervezetnél egy, a megye által a járás élére állított tiszt­viselő, ki legtöbbször nekünk idegen, s nem érez velünk együtt, nem látja szük­ségeinket, nem hallja kívánságainkat, nem ösmeri helyzetünket — parancsol felettünk, s útját állhatja legnemesebb törekvéseink­nek ezen okokból, vagy mereven kényte­len alkalmazni azon általános szabályza­tokat, melyek a mi helyzetünknek, értelmi fejlettségünknek, előhaladásunk feltételei­nek teljesen meg nem felelnek: addig a rendezett tanácsnál saját magunk intéz­tük sorsunkat saját kebelünkből önma­gunk által választott, velünk együtt érző tisztviselőnk által; s önmagunk alkottunk oly szabályzatokat, melyek viszonyaink­nak mindenben megfelelnek, s melyek előhaladási törekvéseinkben a kellő eszkö­zökül szolgálnak. Mig e város ügyeit rendezett tanácsú szervezet mellett kétszáz értelmes, vagyo­nos polgár részvétele mellett intézheti, addig ugyan e város, melynek oly sok Ott feküdt a gazdag nagybátya, díszes selyem ágyán, aranyos szálakkal hímzett vas­tag szőnyeg fal mellett; félig lelógott a pom­pás kiszívott, kávészin barna tajt-készség és füstölt alul-fölül, hatalmasan; ősz fejet feher hálósipka fedte szakállát, fehéres bajuszát be- .mohositotta zöldes sárga színnel a vénség és a kövér életmód; vörös piros, ripacsos arczán kimért komolyság, büszkeség, erő ült; fehéres apró ujjain felséges, köves, ódon gyűrűk csil­logtak. Egy kis márvány-asztalkán ott hevert az arany foglalatú pápaszem, mellette egy tömött nagy tárcza, egy revolver s egy széles vadász­kés. A kápolnaszerü, bolthajtásos, draga fest­ményekkel dúsan megrakott hálószoba épen illett egy gazdag öreg emberhez. __ Jó reggelt, a kezeit csókolom kedves bá tyám — kiáltott már meszziről a vőlegény ifjú, de haraggal, élesen mintha az udvaron volna. — Ki az ? dörgött mély hatalmas hangon a pipázgató aggastyán. — Én vagyok. Jánossy Illés, a paran­csolatjára, kedves bátyám. Képzelje, majd ki­taszítottam ezt a szemtelen inast, nem akart beereszteni. Engemet ... — Jól tette. — De engemet ? — Senkit — bejelentés nélkül. Ez a pa­rancsolatom. — Nem tudtam. — Eredj ki mig hivatlak. — De igen sürgős az ügyem j . . csó­kolom a kegyes kezeit . . . — Akkor hát végezd hamar. Ferencz, gyere be, Állj oda. értelmes, józan gondolkozásu polgára van — nagyközségi szervezet mellett csak 40 polgárával vehet részt a város ügyei­nek intézésében. Kérdjük, megfosztani a város jóléte iránt érdeklődő polgárság ily tekintélyes részét azon jogtól, melyet a törvény ne­kik enged, amely jognak a gyakorlására megvannak érve, ahhoz képességgel és kedvvel bírnak: méltányos-e, helyes-e? Nem nagyobb előnyére szolgál-e a városnak, ha minél több polgára érdeklő­dik annak jóléte és előhaladásá iránt; nem jobb-e ha minél több ember igyekszik, okosságával, tapasztalataival emelni a köz­jólétet. Vigyázzunk polgártársak, nehogy a jogokból való eme kizárás — a közügyek iránt való érdektelenség, részvétlenség káros állapotát fészkelje — falaink közzé, mely káros állapot már is országos és megyei ügyeinknél szomorúan tapasztalható. A közügyek iránti közönyösség, az érdeklődés hiányában rejlik a legnagyobb veszély. Az biztosabban pusztít minden veszedelemnél. Elpusztított városokat, munkásságra kész közakarattal fel lehet építeni: a leg­virágzóbb hely is elpusztul, ha nincsenek a tevékenységben egymást felül múlni akaró polgárai. Szomorú helyzete van városunknak. A mostani nemzedék lakói elődeinek bűneiért S mikben állottak e bűnök ?! A város közjava iránt való közönyös­ségben. Egyes polgárai a múltban magok­hoz ragadták a vezetés szerepét, leszorí­tottak onnét — a város ügyrei iránt ér­deklődő polgárok nagy részét, kik aztán belefáradva az örökös küzdésbe, magokra hagyták a vezetőket. Szabad lévén a hely, s ezek voltak a helyzet urai, — s tettek mindent önmagulctól anélkül, hogy a ta­pasztalatokban megőszült értelmes s a kor haladásának intő szavát megértő polgár­S az inas beállított, a kemencze mellé. Ha merte volna, megkérdezte volna a vőlegény ifjú: de hát fél tőlem kedves bátyám? Hisz nem lopok, nem ölök, én épen házassági ügyben járok, a legszebb dologban. De vannak esetek, mikor a szegény nem mer őszinte lenni, hanem a helyett káromko­dik a szive mélyében. — Alázatos tisztelettel kérném édes jó bátyámat . . . Az öreg egy kicsit kifelé fordította a nagy huros fejét. — Ha lenne oly kegyes és megörven­deztetne bennünket, szerencséltetne . . ! — Ne hazudozzál. — Hogy hazudnám ? Lakadalmamra hí­vom. Holnap lesz . ! ! — Kit veszel el ? — A nádasi jegyző leányát, igen szép és okos jó leány. Dispenzáczió. — Szegény ? — No, tisztességes staffirungot adnak vele. Hirtelen kell menni a dolognak. — Szereted, hogy olyan lóhalálában mozogsz ? — Mint az istent, úgy szeretem Ágnes- kámat — No, akkor jó. Elmehetsz. — De megnyerhetjük egy kis lakodalmi ünnepélyre? 1 . . Holnap ? . . . — Hogy én fizessem a lakodalmatokat ? Nem fiam. Haszontalanságra nincs pénzem. Aki szereti a muzsikaszót: fizessen. — Hiszen ... de hiszen ... óh 1 — Hanem adok egy tanácsot. Az többet fog érni harminczezer forintnál.

Next

/
Thumbnails
Contents