Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-12 / 28. szám

38-ik szám

Gyula, 1885. július 12-én

IV. évíelyam

f------------Sz

erkesztőség:

Főtér, Prág-féle hitt, Dobay János könyvárus' fiíWté, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre |........5 (rt — kr.

'F

élévre ............ 2 50, „ "

Év

negyedre .. .. 1 „ 25 „

Egyes szám ára 10 kr.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők.

Hirdetése k

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

Hirdetések felvétetnek: liudápesten: Goldberger 4. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Éfaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang I/ipót Dorottya utcza A sz, a.: — Mécsben: .Oppelik A., Sei ütlek Henrije, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon.

'V : -' *- L . ■ • M| •

Hogyan segítsünk gazdasági bajainkon?

Most, 'hVidöu mindenki hazánk Itözgazdasá- gáuaik kedvezőtlen íordfllafáról, pangó állapotairól jégető (kérdéseiről, a búzaár csökkenéséről stb. értekezik fs a»oi» módokat halijuk felsorolni egyesek részéröl, ‘él melyek által a b£;on gyökeresen segítem lehetne: mem lesz érdektelen ezzel a thémával .foglalkozni: annyival is inkább, mivel vannak srtkan a hazabau, kik mezőgazdaságunk felvirágzása érdekében nagyon- is sokat Várnak az ország kormányától, "mások meg ön- tevókeuysóg, illetve' egyesülés által vélik a bajokat elhárítani/ 8 “a gazdaság • előrehaladásának nemcsak irányát kijelölni', de' az eszközöket is megszerezni, s az ország mezőgazdaságával foglalkozó lakosokat vagyonosabbakká tenni, .

Nézetünk szeriut : meg kell tenni mindönkinek a magiét, csak igy várhatjuk, hogy az egész nemzet gazdaságával egészséges alapon to vább fejlődik s erősbül.

Kezdve a földet mivelő polgáron, — f«l a törvényhozásig.

Egyeseknek arra kell törekedniük, hogy a saját szükségleteik s fogyasztásaikra szánt anyagokon kívül 1, mindig azt termeljék a mi kereseti, ami, fökép ama vidék termelési viszonyainak meglelel; 2) iparkodjanak többfélét termelni, 'tekintetbe vételével' a minőségnek a lehetőleg olcsó áron.

Tagadhatlanul a fokozott szorgalom mellett, az értelmes munkának gyümölcse legnagyobb ; kivált ha tőkével s takarékossággal van párosulva.

Hogy a föld jól teremjen, erejéből ki ne aknáztassék,. azt a gazda saját érdeke hozza magával ; de hogy a gazda elég szakismerettel bírjon, azt már a közjó is megkívánja, tehát ä szakÁzz elnök ur.

(Karczolat,)

Irta:- Kacziiny Géza.

(Vége.)

Az „elnök urB nagy halcsont pápaszemet dugott a füle mellé s az átnyújtott bárczát nézegette. Nem telt bele tíz perez sem s már kisütötte hogy hányadik számról van szó: az igaz, hogy a szám a kis bárcza közepére ököl- nyi betűkkel volt felírva.

_ Ahá, — szólt aztán, — az a Szepi

egy nagy korhely, — miért tetszett ahhoz fordulni? Mindig iszik, s akkor mindent ösz- szetör. Különben jó fiu( nem tehet róla, hogy

nktívtásj intézetek felállítása, már kel!, felgy az á|)aMkori|iáuy. teendő jót.kép z^e.

Jó vetőmag, jó lenyészanyag, gépek beszerezése a, elf,erjesztése már ismét ,az egyesületek s ikormáuy ..teendőinek körjíbe vág. Úgy látjuk, begy mindenütt, a hol valfuuely állattenyésztési ;ág a tpjc/ély bizonyos, (okára emelkedett, hogy ott országos segély s intézkedések járultak ahoz, s .anu.a.k köezöphetik obbeli felvirágzásuk at.- Ez érdpnib.en .nálunk panaszra alig lehet ok ; megtett s megtesz minden ^lehetőt a kormáuy s a,,törvényhozás is

Sokkal mélyebbek és. kihatóbbak azok a dolgok, melyekre nézve országos intézkedések szüksége forog kérdésben, a melyeket sem egyesek tevékenysége, sem testületek vállvetett buz- gólkodása nem eszközölhet, s mely tényezők kedvező megalkotásától függ nagyrészt, egy ország ueuizetgazdasá i haladása.

■i Nézzünk szét csak kissé az országban, vessünk egy pillantást a közgazdasági kérdésekkel foglalkozó szaklapokra, s megfogjuk tudni', mi teendők várnának e részben a kormány s tör vényhozó testületünkre.

Először is, közös érdekünk parancsolja, hogy a forgalmat kifelé élénkítsük, s mindazon akadályokat, melyek a termények szállításának útjában állanak, legyőzzük, tehát e tekintetben szükségünk van, olcsó s biztos közlekedésre kifelé.

_ -----2-szor. Miut mezőgazda-sági -iparhói- élő ország

, csak úgy biztosíthatjuk magunknak benn is a fogyasztási piaczot, ha a külföloi gabonát, stb. magas vámokkal illetjük :

3- szor. Ha terraénybankokat állítunk fel s a gazdák országos vagy vidéki szövetkezete lehetővé teszi, hogy a gazda olcsó kamatra pénzhez jusson.

4- szer. Fel kell karolnunk teljes erővel a szőlő-, komló-, doháuy- s kereskedelmi magvak,

(ffkép takarinánymagvnk) termelését b a borászatot álkor igényéhez .fejleszteni, hogy boraink kivitel- képesek legyenek. E tekintetben minden lehetőt neg kell a kormánynak tenni.

. 5-ször. Benn az országban a nyers termé-i rgeket feldolgozó gyáripar keletkezését elősegi-. bfii, s azután.

6-szor a kivándorlást megnehezíteni, telepi- tini I benn az országban a kézműipart gyámoli j Uni, a háziipart fejleszteni. E tekintetben, a hizgfiság azt méltán megvárhatja a .haza minden fától, hogy kiki inkább a belföldi árút fogyassza In mindjárt nem oly finom s elsőrendű is az.

Mivel a sokak által hangoztatott s javasolt dfattenyésztési ág kiszélesbitése mellett az ős-j termelés is csak akkor log nagyobb jövedelmei] lajtani, ha a szomszéd államok, a hová eddig is «portáltunk, nem zárják el a sorompókat; amaz álamokkal tehát előnyös vám- s kereskedelmi serződésre kell lépnünk, s saját érdekükben siikség esetén az orosz | oláh marba behozatalit eltiltani, mivel a rettegett marhavész, úgyis leletről szokott hozzánk becsempésztetni.

A kormány bent már sok üdvös'intézkedést éptetett életbe, de a külfölddel való kereskedő ünk hanyatlását tovább igy nem nézhetjük! Kell, jogy az egymásra utalt s egymással barátságos iszonyban álló államok kedvező közgazdasági eyezséget kössenek. Szóval, hogy élénk pezsgés, úvt forgalom--nyíljék a nyer» és teldolgozott árúk kletében ; ez képezvén életerét egy vagyonilag

J

rosodó népnek, mely megszokta vetni egyszers- nd alapját: a jólétnek is.

Mert az olyan ország, mely fokép mezei trményeket produkál, s melynek népessége nem mgendö arra, hogy a termelt árut — közép- serü esztendőben is — elfogyassza: annak ok- vtlen künn kell piaczot keresni, még pedig ál ladó piaczra szert tenni, mert különben elér-j

téktelenedik a termelt jószág, s az is meglehet, hogy csupán az előállítási költséget téríti meg, abban pedig , haszon még nem foglaltatik.

Ha Németország arra bírta magát határozni, hogy a gabon».vámokat felemelj, hogy ez által a gazdaközönség érdekeit megvédje, mely osztály minden államban, tudjuk, törzsalapját képezi a többi osztályúak : akkor nem lesz nehéz nekünk sem az ő példáját követni, annyival is inkább, mert Magyarország főkép földművelésből él.

Az amerikai félelmes verseny ellenében pedig egyéb, esetleg országos intézkedétektől eltekintve, segíthet rajtuk :

a) a magyar búzának elismert jó hírneve,

b) a korai aratás és cséplés (gőzerővel),

c) az olosóbh termelés.

Ezt tanaljuk meg tehát, miként lehet többet s viszonylag olcsóbban termelni, ugyanazon darab földön, melyet eddig műveltünk ?

E kérdésnek praktikus megoldása egyúttal kezünkbe adja a fegyvert — a verseny ellenében, s belénk önbizalmat, bátorságot önt — a küzdés mezején 1

Két kalászt ott, a hol eddig egy termett!

Újabb területeket foglaljon el az eke, s hajtsa azokat mivelés alá; tegyünk úgy, mint. az amerikaiak! Azután gyom helyett mindenütt hasznos növényt termeljünk.

Tágítsuk a.kertipar mezejét; karoljuk fel jobban, — mint apáink — a gyümölcsfa termelést, Szorítsuk ki az idegen éghajlat — karfiolját, káposztáját — a forgalomból; neveljünk sertéseket, állítsunk üzdészetet, stb. Röviden a belterjes, takarékos, okszerű üzletvitel mindig több haszonnal jár, ezt bátran mondhatjuk.

A kis gazda űzzön kertipart. A nagy gazda produkáljon —: jeles tenyészanyagot, — ennek mindig meg vau az ára, azoukivül termelje azt,

A tengereken túl.

Tengereken túl és tengereken innen Nincsen az az .érzés ami bennem él;

Nincs kinek od’adjam, nincs kinek elmondjam Mert az egy titkolt nagy, néma szenvedély

Mint a szent olajfák hegyén a megváltó, Leborulva vágynám kizokogni azt;

De az én atyámat nem ismeri senki,

H így se. lelnék én már enyhet és vigaszt.

Hisz I megválthatott egy egész világot,

De én nem válthatok egy lelket se meg, Neki volt, akinek lelkét fölajánlja,

S az én lelkem itt csak fázik, kér s eseng.

Azt a tenger érzést s végtelen szerelmet, Mely szivemben él, igy hurczolva tovább; Ki azt béfogadná, ki azt átölelné,

Nincsen olyan nagy szív, sem nő, sem barát

Tengereken túl és tengereken innen Nincsen az az érzés, ami bennem él: Bolygok elítélve, ismeretlen gyászban, Titkolt kínokkal, mint romok közt a szél.

Benedek Aladár.

minaig szomjas, ue masKor csa« engem tessék hivatni.

— Jó, jó, — mondottam, — hisz most nem arról van szó, hanem, hogy nekem kártérítést adjanak.

E szavak ismét visszatérjék az elnök urat hivatalos állásának magaslatára.

— Na igen, — szólt s feltolta a pápaszemet homlokára, — az egyesület „szavatol“, amint itt ki kell nyomtatva lenni ezen a ezé- dulán. De hát az a választmánytól függ, ott mint szavat tolnak, sok szavat tolnak, végre aztán megszavatolják, hogy fizetünk-e vagy sem. De mindig azt szokás szavatolni, hogy nem fizetünk.

— Ez mindenesetre szép és okos dolog — válaszoltam;— de ez nekem aligha lesz elég. Jöjjenek el délután vagy holnap, amikor tetszik, becsüljék fel a kárt, s aztán in- tézkedjeneK.

— Az nem szükséges, —» felelt az „elnök ur“ — mi sohase szoktuk felbecsülni a kárt, nem kell az.

— De hát akkor hogy állapítják meg az összeget ?

— Na, majd megcsináljuk. — szólt biz- tatólag az elnök ur, — legyen nyugodt, barátom. Majd az egyesület szavatol, magának is szavatol. Csak adja be Írásban a panaszát.

— írásban ? — kérdém. — Mi az ördögnek Írásban ?

— Na, hát csak nem gondolja, hogy nem tudunk olvasni? — kérdé sértődve az elnök ur. — Csak Írásban kell beadni, hogy elolvashassuk .

— Tudunk mi ott mind olvasni, én is tudom a nyomtatott betűket, — ehol-e, a mai lapot is olvastam már — se szavakkal egy képes néplapot húzott elő.

— Jól van, — szóltam — hát önnél kell benyújtani a folyamodványt ? S mennyi bélyeget kell rátenni?

— Jöelyeg nem szuKseges ra, — a neműi ií tudunk mi szavatolni.

— Igen helyes — mondottam — jöjjön thát ön délután a lakásomra s odaadom a ftyamodványt.

— Azzal nem tartozom, azt minden fél raga tartozik hozzám hozni.

— Jó, jó, de én megfizetem önnek a horj drdijt, amért ön elviszi.

— Óh, igenis, nagyságos ur, — szólj h'telen megváltozva, az más, csak tesse® prancsolni velem.

P a büszke elnök urból hirtelen újra az

számú alázatos furmányos lett, ki sapkát jl levéve kérdé :

— Hány órakor tetszik parancsolni, hogy enenjek, nagyságos ur ?

— Jöjön 4 órakor, — mpndottam, — laksom Imre-utcza 6-ik szám, nevem Palézay Egumil, Isten megáldjál

— Igenis, nagyságom ur, alázatos szolgája !

A dolog egy darabig húzódott aztán,

uy látszott, nem lehet elég választmányi tagt összegyűjteni, kik „szavatolnának.“ Végre ey reggel nyájasan állít be hozzam újra az elök ur :

— Kérem alássan, nagyságos ur, elhozta a végzésünket abban a bizonyos ügyben, I mondá nagy alázatossággal.

— Adja hát, — szóltam, érte nyúlva.

— Harmincz krajezár jár hordárdijul. — síit az elnök ur.

Átadtam s átvettemn a végzést, mely sza- Hyszerü hátirattal igy hangzott:

(.Folyamodó keresetével a rendes plgári perutra utasít tátik.“ Aláírva valami ncskakaparda: „mint. elnök.“

— Ez szép dolog, — mondottam — s h mivel indokoljál« ?

— Tetszik tudni, — felelt az elnök ur, -a Szepi nem tehet, ról;$, hogy mindig szomjas. tiszten: i'uyamuuu ui<tg<t um a. imi imi>, minek hitta a Szepit.

Igaza volt az elnök urnák s még inkább igaza lesz akkor, midőn a kézi furmányosegyesületet bepöröltem a kártérítésért a ba- gatell-bíróság előtt. Védő gyanánt a 794. számú kézi furmányos szerepelt, kiben fölismertem egy silenciumba tett ügyvédet. A mostani képesítési törvények óta. Istennek hála, ezentúl a hordársághoz is jogvégzettség és tudori oklevél szükséges.

A 794. szám így allegált:

— Ad 1. A milói Vénus fejét illetőleg, melynek karjai úgyis hiányzottak, felperesnek be kell látnia, hogy azzal, ha az alaknak feje is hiányzik, az becsben csak nyer, mert igy még antikabb lesz. Ad | A Rembrandt- másolatot az átbökés folytán ha tulajdonosa kifoltoztatja, most már eredeti gyanánt adhatja el, s igy ez is csak tiszta haszon. Ad'3. Az eltörött Pompéjibeli urna megragasztására kitűnő hideg enyvet lehet kapni,— soha többet az ott nem törik. Egy üveg ára 36 kraj- czár, erre az urnára alig megy rá 2 krajezár árú. Ennyi a kártérítési összeg.

— Ellenben, — folytatá a 794. szám — felperes „nemtelen “-nek nevezte a kézi furmányos egyesület egyik érdemes tagját, mely becsületsértésért kérem tiz forint birságban, nem fizethetés esetén még újabb tiz forint birságban elmarasztalni.

A tárgyalás vége az lett, hogy a káromra még rá kellett fizetnem. Amint megyünk kifelé a bevégzett tárgyalás után, mellém szegődik az egyesületet némán képviselő elnök ur.

— Nagyságos ur, — szólt — sajnálom a dolgot. Most csak tessék megfizetni a birsá- o-ot, de máskor hurczolkodásra ne a Szepit tessék hívni, hanem engem, mert én csak fél annyit török mindig össze, Ez 50 perczent nyereség.