Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-05 / 27. szám

nek alávetve, mint amennyinek 14, avagy csak 8 nappal is volt ezelőtt. Békés vármegye gazdaközönségéne az idén nagy oka van hálazsolozsmák zengeni a Mindenhatónak ama kivételes jó akaratáért, amelyben bennünket isteni kegyelmében részesített. Mindama csapások, amelyek az orszá; egyik avagy másik részét nagy mértékber sújtották, megyénkben vagy épen nem vagy oly kis mértékben fordultak elő hogy alig tettek szembeszökő károkat, a termés alakulásának sorsához tónyezőkü pedig épen nem számithatók. Ár- és vadvizek — a múlt évtizednek eme nagyszabású krónikus csapásai — teljesen megkímélték megyénket, a búza és árpa termés épen a leglaposabb, leg- szurkosabb területeken legdusabbnak igér kezik, s ezen annyival inkább örvendünk miután a lapos töldek tulajdonosai és bér lői a közel múltban annyi megpróbáltatás nak voltak alávetve, hogy ő reájok első sorban rájuk fér a jó termés, mely egyéb ként — ismételjük — részükre igen ked­vezőnek mutatkozik. Az ország nagy részében előforduló rozsda megyénkben alig ütötte fel fejét, és ahol mutatkozott is, károkat ott sem okozott Szélvész, jégvihar, a fővárosi lapoknak eme hetek óta állandó, terjedelmes róva tában megyénk községei nem foglaltatnak jég volt nálunk is, különösen a megye déli, nevezetesen az Arad megyével határos részeiben, de nem oly mértékben, mint sok helyen másutt, ahol a termést egész­ben vagy nagy részben elseperte; nálunk a jég legrosszabb esetben is „kárt“ oko­zott, de azt sem lehetne „jelentékeny“ jelzővel felruházni. „Köd“ és ennek nyomán járó „szó rulás“-ról kevés helyről hallottunk pana­szokat. Nagy szerencsénk, hogy a múlt hetek esőzéseit nem követte rekkenő, tik­kasztó forróság, — s amennyiben mégis volt, mindig ellensúlyozta a szél, megaka­dályozva a buzaszem szorulását. S noha sem ár- sem vadvizeink nem voltak; noha sem szélviharok, sem köd, sem jégeső, sem szorulás, sem rozsda nem tizedelte meg vetéseinket, noha mindeme csapásokat elkerültük, melyek bármelyike megsemmisíthette volna egy év munkájá­nak s szorgalmának reménybeli gyümöl­cseit, mindazáltal termésünket — mint la­punk múlt számában is jeleztük- — mind­össze „meglehetős közép“ jelzővel szabad illetnünk. Az aszályt, a tavaszi tartós száraz­ságot nem voltak képesek teljesen ellen­súlyozni a sok helyen már későn beállott nagyobb esőzések; — | Mza nem tudott eléggé kifejlődni, a szem képződés hibás, s ha a termés mennyisége sok helyt nem­csak kielégítő, hanem fényes is, szo­morúan ellensúlyozza ezt a minőség, mely sok kivánni valót hagy fenn maga után. A búza és árpa minősége pedig ép oly fontos tényezővé vált a termés kedvező avagy kedvezőtlen voltának el­bírálásánál, mint annak mennyisége. Külö­nösen fontos ama nagy verseny folytán amelyet az amerikai, oroszországi, romá­niai, indiai, sőt legutóbb ausztráliai búzá­val kell kiállnunk, s csupán a búza vagy árpa kitűnő minősége az egyedüli eszköz, melylyel az említett államok és világré­szek fölötti előnyt magunknak biziosit- latjuk. A termés mennyisége általában na­gyon kielégítő, laposabb helyeken épen dtünő megyénkben; s ha csak a mennyi­ég volna mérvadó a termés jelzésének elbírálásánál, perczig sem habozhatnánk azt Jóu jelzővel felruházni, de a minőség — noha az még feltétlenül nem konsta­tálható — ismételjük sok tekintetben al- lalmas a kitűnő termés illusióját meg­ingatni. Vajha a reánk következő két hét e tekintetben aggodalmainkat minél jobban megczáfolná! Syulavárosa képviseleti közgyűlése 1885. julius 2-án. Elnöklő polgármester a középszámban egybe- gyült képviselőket üdvözölvén indokolja a gyűlés egybehivását azzal, bogy oly tárgyak jönnek tár­gyalás alá, melyek Gyula városa érdekében ha­lasztást nem szenvedhetnek, és mert a bekövet­kező aratási munkálatok nehány hétre szünetet parancsolnak, ennélfogva ielhiván az újonnan meg­alakított képviselő testületet az előterjesztendő yek felett higgadt és komoly tanácskozásra — a gyűlést megnyitódnak jelenti ki; minek folytán 1. Olvastatott a városi tanácsnak előterjesz­tése az nj képviselő testületből megalakítandó szakosztályokról, melyszerint négy szakosztály ala­kíttatván, még pedig: gazdasági és pénzügyi, jogi, köznevelósügyi, és építkezési és közrendé­szeti: — a városi tanács által e szakosztályokra beterjesztett névsor lényegtelen változtatásokkal elfogadtatott, a polgármesternek azon jelentése folytán, hogy a tanácsot a szakosztályok meg­alakításánál azon nézet vezette, hogy fele a leg­több adót fizető, fele pedig a választottakból — tekintettel a tizedekre hozatott ajánlatba. 2. Az igazoló választmánynak határozata, melyei Múlt József képviselővé történt választását megsemmitette, s helyét Steigervald Ádámmal pó­tolta : tudomásul vételik. 3. A városi tüzőrség rendszabályai felolvas­tattak, és a bizottság es tanács véleménye alap­ján helyben hagyattak. 4. Az első illetőleg negyedik vadászterület, f. évi október 1-től, a tanács véleménye alapján, Keller Imre és társainak az ajánlt áron tiz évre bérbe adatott. 5. A kulcs utcza szabályozásához és a sugár útnak arányitásához való kisajátítási tanácster­vezet elfogadtatott. 6. Az „erdélyi közművelődési“ egyletnek 100 frt és a Kisfaludy szobor végrehajtó bizott­I ságának 10 frt megszavaztatott. 7. A polgári iskolaszék elnökének meg­keresése, hogy a Budapesten tartandó történelmi cougressusra és országos kiállításra küldendő tanároknak költség adassák, e czélra alap hiányá­ban — teljesíthető nem volt. 8. Az országos orvosi és közegészségügyi kongressuson Békésmegye magát képviselteti, s minthogy Gyula városa mint rendezett taDácsu város a megye fennhatósága alatt áll: ez okból magát külön nem kívánja képviseltetni. 9. A megyei huskimérési szabályrendelet változtatása meghirdettetett. 10. A dugaszolt üvegekbeni borárulásról al­kotott megyei szabályrendelet felolvastatott, s minthogy ez, az ez érdemben kibocsátott 1876-ik évi 59.560. számú belügyminiszteri rendeletben kifejtett elvekbe ütközik s a termelők jogát meg­szorítja, ellene Gyula városa közönsége felfolya­modással’fog élni. 11. Balog József fövenyesi földbérletének beszüntetése elfogadtatott, s az uj árverés meg­tartásának eredménye helybenhagyatott. 12. Kiss Antal ápoldai tartozási ügyében az ügyészi vélemény elfogadtatott, melynélfogva a már képviseletiig leirt összeghez, az uj tulajdo­nossal szemben, a város jogot nem igényel. Több tárgy nem lévén, a gyűlés bere- kesztetott. 5. kpt. v. 1885. Hirdetmény. Gyula városa központi választmánya részéről ezzenel közhírré tétetik, miszerint a választó-kerület országgyűlési képviselő­választóinak az 1886. évre összeirt név­jegyzéke f. évi julius 5-től 25-ig reggeli 8 órától déli 12 óráig a városi polgár- mester irodájában közszemlére leend ki­téve, mely idő alatt azokat a városi tanács egy tagjának jelenlétében mindenki meg­tekintheti és délután 2 órától 6 óráig le­másolhatja. Ezenkívül jogában áll bárkinek, bár­mely jogtalan felvétel vagy kihagyás miatt a névjegyzék ellen folyó 1885 évi julius 5-től 15-ig bezárólag felszóllalni, és eme felszólalásokra az észrevételeket julius hó 16-tól 25-ig ugyanott benyújtani; — úgy a felszólamlások, valamint az észrevételek Írásban a Gyula városi közp. választmény­édes anya nyelvükön. Szvatopluk népe buta khorusban röhögött. — Hallja, — szóltam a hordárhoz, — maga tök-részeg, magával beszélni se lehet. Maga nekem ötször annyi kárt tett, mint a mennyit a tótjaival együtt ér. A kezességi bárczája itt van nálam, lesz gondom reá, hogy az egyesülete megfizesse a káromat. — Hát miféle kárról beszél az ur ? — ki­áltva Szvatopluk vezére, — annak a szobor­nak a két karja sohasem volt meg, hogy a feje is betört, az már nem határoz; azért az ócska cserépért ilyen nagyságos urnák szólni sem érdemes, egy mázos kancsó többet ér, mint az az ócska cserép. Ilyen rongyért pedig, amivel a kőtéltől védtem meg az ur bútorát, a zsidó ötven krajczárt se adna. Ha már va­laki nagyságos ur akar lenni, az vegyen egy tisztességes uj szőnyeget, olyan navyot kap­hat a kigyó-utczában 20 írtért, hogy három akkora ki élik belőle. Ha en rém megtetszik bízni vele, 18-ért megveszem azt a húsz írtra tartott szőnyeget s nekem is lesz mellette egy forint hasznom. A sokféle kellemetlenséget elkerülendő, kijelentettem jel ís üzleti szellemmel dicseked­hető hordáromnak, hogy kezességi bárczáját visszatartom s panaszt teszek ellene egylete elnökségénél. A költözési dijt azonban kifi­zettem. Hat a borravaló ? —— kérdé a művelet végén a derék hordár. Ez már kihozott a sodromból. — Eltakarodjék azonnal, szemtelen, még borravalót követel, amért tönkretette minden holmimat. Lóduljon kifelé 1 Szvatopluk nemzetsége újra röhögni kez­dett hangosan. Végre egyenkint kitaszigáltam őket a lakásból, miközben az egyik konsta­tálta, hogy bizonyosan zsidó vagyok, mert annyi ócska rongyot és cserepet szedtem össze, amennyit az ő öreg apja se látott soha, pedig az drótos-tót volt s elég háznál megfordult, elég cserepet összedrótozott. Végre tiszta lön a lakás s én nyugodtan kezdtem rendezgetni. Félóra múlva heves csengetés szólít a külső ajtóhoz, Kinyitom és hordárom dől be rajta, még elázottabb állapotban. — Mit akar? — kiáltám haraggal. — Csak azt, dadogta, hogy ha az elnök­séget tetszik keresni, most már nem a pipa- utczában van, hanem a külső-dob-uteza :ii5-ik szám alatt. A ezédulámon még a régi lakás van, de onnan már elhordozóskodtunk... j Nagy erőfeszítéssel újra kitaszisráltam az ajtón s kicsuktam. Méer r.dakünn hosszasan monologizált I aztán lebotorkált a lépcsőn. Másnap fölkész :ltem s elbot -rkáltam a külső-dobutezába. A j -lzott ház egy nyomo­rúságos földszinti épül it, görbe-gurba udva­rán egy sereg piszk is ajtó egy végiében. A legutolsó legpiszkosabban olvashatatlanságig kopott, tabla adja tudtál a német 1 értőknek, hogy a „kézi fúr,1 lány is-og\esul I elnöksége“ itt van. Az ajtó zárva volt, elkezdtem dö­römbölni, — semmi válasz. Végre az ajtón ki­dugja fejét egy vén ember, ki a kezében levő rósz czipőről és eszközökről Ítélve, czip&fol- tozással foglalkozott, habár rajta veterán egyenruha volt s fején ezüst zsinóros veter'vn- kalap, kérdezvén : — Mi tetszik? A hordár-elnökséget keresem. _ |1| Ül van, de már egy hónapja, nem jött ide senki. — Hát akkor az elnök ur hol található — kérdém újra. — Az elnök ur ? A bornyútér sarkán áll, ő a 327. számú „kézi furmányos“ tetszik tudni, sárga hajtókája van. — Nagyon köszönöm, ajánlom magamat, őrnagy ur. A veteránnak hizelgett szándékos tudat­lanságom, hogy őt őrnagynak ismertem ezüst gallérja után. Roppant nyájasan adta tud­tomra, hogy máskor is szívesen szolgál felvi­lágosításokkal. Nem egészen negyedórái kellemes gya­logolás után a borjutéren állottam, szanaszét tekintgetve a 327. számú, sárga hajtókás kézi- furmányos után, kit szerencsére, csakugyan fel is fedezhettem, lézengő bámészkodásba mélyen elmerülve. Már-már inteni vagy füty- tyenteni akartam neki, midőn eszembe jutott, hogy most hivatalos tekintélyét akarom igénybe venni, tehát illő lesz, ha az egyenlőség színvo­nalára szállók le. Eléje járultam tehát, az „elnök“ ur azonban látván, hogy feléje igyekezem, elő­zékenyen szaladt elém és sapkáját levéve, alá­zatosan kérdé: — Parancsol valamit, nagyságos ur? — Nézze kérem, — kezdettem, — nekem önnel, mint a kézi furmányos-egyesület elnö­kével volna dolgom ... — Mint elnökkel, — szólt ő és sapkáját fölcsapta. — Az más. Hallom. — Tehát, — folytatám — tegnap költöz­ködvén, azon tagja az egyesületnek, kinek bár­czáját itt felmutathatom, nekem nagy károkat okozott. Én tehát panaszt teszek ellene és az egyesülettől kártérítést követelek barátságos utón. (Vége kövj hoz intézve a városi polgármesternél adan­dók be. Gyula városa központi választmánya: Gyulán, 1885. julius 3-án. Jantsovics Emil, Dobay János, közp. vál. jegyző. közp. vél. elnök. Postaügy. A nagyméltóságu köz­munka- és közlekedési m. kir. miniszté­rium 42,683. sz. a. elrendelni méltóztatott, hogy a postahivatalbeliek vasárnapokon lehetőleg munkaszünetben részesüljenek, miért is f. hó 1-töl kezdve a helybeli kir. postahivatalnál a következőleg lettek a hivatalos órák megállapítva : köznapokon : mindennemű postaküldemények feladhatók és kivehetők d. e. 8—12 és d. u. 2-6-ig, utalványok- azonban csak d. n. 5-ig adha­tók fel és fizettetnek ki. Vasárnapokon: postautalványok csak d. e. 9—12-ig adha­tók fel, d. u. 3 — 4 óráig a postahivatal csak az érkezett hírlapok kiadása végett tartatik nyitva. — Gyula, 1885. julius 1. Huszka László. Újdonságok. Meghívás. A békésmegyei gazd egylet által folyó évi julius 7/és 8-án mólt." B e 1 i c z e y István ur Csaba melletti birtokán rendezendő arató géppróbára a gazdaközönség meghivatik, B.-Csaba junius 28-án 1885. Mokry Sámuel egyl. titkár. A közigazgatási bizottság julius havi rendes ülését — nem mint lapunk múlt heti szá­mában tévesen közöltük julius 6-án — hanem 13-án tartja. Gyula városa központi választmánya julius fió 3-án Dobay János polgármester el­nöklete alatt ülést tartott, amelyen az ország­gyűlési képviselőválasztásra jogosítottak névjegy­zéke terjesztetett elő. A névjegyzék f. hó 25-ig a polgármester hivatali helyiségébe közszemlére kitétetni rendeltetett. — Megemlítjük, hogy az 1886-ik évre 1283 választó van összeírva. P. Szatmáry Károly jeles Írónk hétfőn Beliczey István főispán úrral Gyulán volt oly őzéi­ből, hogy a még nem iskolaköteles szegényebb sorsú gyermekek menháza és kisded óvása ügyé­nek propagandát szerezzen. E ozólból délutáni 6 órakor a megyeház kisebb termébe, főispán ur által érdeklődőkből értekezletet hivatott egybe, a melyen a főispán és megyei alispánon kívül meg­jelentek; Göndöcs Benedek apát, Dobay János polgármester, Terónyi Lajos szolgabiró, Márky Lajos megyei főjegyző, Bánhegyi István kir. tan- felügyelő, Nagy Károly árvaszéki elnök, Fábry Sándor megyei aljegyző, Ojáh György megyei tiszti ügyész. P. Szatmáry Károly ur — miután főispán ur előterjesztette körünkbe érkez- tének czélját — hosszabban az ügy iránti meleg érdeklődéstől áthatottan fejtegette a kis gyerme­kek részére szükséges ovoda és menháznak in- tenczióját, meggyőző érvekkel bizonyította annak szükségét és hasznát, előterjesztette: hogy ott, hol ilyen ovodák és menházak már fennállanak, mindenütt működésűk a legnagyobb elismerésnek örvend; mert a csekély íentartási költség mel­lett, a szülőknek, távollétük alkalmával nem csak gyermekei biztonságát nyújtják, hanem bizonyos műveltségi és képzettségi fokot is elsajátítanak, mely velük később az iskolát megkedveltet! s őket a tanulás iránt fogékoDynyá teszi. — A je­les előadó megnyerő modora s érvekkel támoga­tott beszéde a jelen volt érdekeltekre a legkedve­zőbb benyomást tette, mely kétségtelenül reményt nyújt arra, hogy az áldásos intézmény, megyénk több községében fel leend karolva. Beszéde be­fejeztél a jelen voltak lelkes éljenzéssel kisérték, mely után főispán ur felhívja a jelenvoltakat nyi­latkozatra s eszmecserére, hogy miként lehetne odahatni, hogy a gyermekóvás megyénkben is kedvező talajt tudjdon kivívni, részéről tegezéi- szerübbnek vélné, ha alispán ur az eszmét, a leg­közelebb tartandó bizottsági ülésen, az alispáni jelentésbe felvenné s javaslatot terjesztene elő a mikénti életbeléptetés iránt. Ezen vélemény töb­bek által tett hozzászólás után el is fogadtatott, s igy teljes reményünk lehet ahoz, hogy a közel jövőben, ezen áldásos intézmény, megyénkben is életbe fog lépni. Gyula város szakosztályai az 1885. évi julius 2-án tartott képviseleti közgyűlésben követ­kezőleg alakultak meg: 1. Gazdasági és pénzügyi szakosztályban: elnök : Lu­kács Károly, alelnök : Finta Ignácz, tagok: Szé- nássy József, Végb József, Kuaifel János, Gerlein Mihály, Szilágyi István, Sánta János, Szabados József, Biró Ferencz, Illés József, Nagy Sz. János, Biberea Péter, Gerebeuics István, Sz. Kis Mátyás, Petik Ambrus, Dászkál Dávid, Hoffmann József, Alcser Károly, Kertész András, Erdéli Sándor, Papp Demeter. 2. Jogi szakosztály: elnök;

Next

/
Thumbnails
Contents