Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-06-28 / 26. szám
adatát teljesíteni, szükség van arra, hogy a teljesített kötelesség feladatában a városi képviselőtestület által támogattassék, mert több kérdés vár megoldásra, amelyek Gyulavárosa szellemi és anyagi elő- haladását kell hogy előmozdítsák : és ezek csak úgy lehetnek megoldva, ha a kicsinyes magánérdekek háttérbe tételével a közérdeknek fog Gyulavárosa szolgálni. — Hogy e közérdek előmozdítására mit vélünk legczélszerübbnek, azt ismertetni lapunk hasábjain a közel jövőben a képviselőtestület szakosztályainak végleges szervezése után kötelességünknek isme- rendjük. A magyar gazdák kongresszusa. Azon sajnos állapotok, melyek a magyar gazdaközönséget évről évre szegényebbe teszik, az intéző körökben nagy aggodalmakat keltettek s orvoslásukra a gazdák kongresszusának megtartását találták szükségesnek, mely gyűlés ez évi október elején Budapesten a kiállítás hangversenytermében ejtetik meg. Ez alkalomból gr. Károlyi Sándor, mint a kongresszus végrehajtó bizottságának elnöke a következő felhívást intézte a gazdaközönséghez: Tisztelt gazdaközönség I Amerika, Oroszország s egyéb verseny államok folyton növekedő konkurrencziájokkal már eddig is éreztették kedvezőtlen behatásukat hazánk gazdasági termelésére. Az újabb időben még növelte a hatást legjobb nyugoti fogyasztó piaczainknak magas vá- mokkali elzárkózása nyers terményeink elől. E két tényező együtthatását már nem lehet többé kicsinyelnünk, s a lehető legnagyobb komolysággal kell' megfontolás tárgyává tennünk az adott és a még várható helyzetet, és idejekorán gondoskodni a módokról, a melyek által belőle kibontakozhatunk. A mennyire a helyzetet már most megítélni lehet, két szempont az, a melyből a bajok orvoslására irányuló tevékenységünk helyesen kiindulhat. Az első szempont az, hogy védekezési munkálatainkban nemcsak egyoldalulag mezőgazda- sági, de az összes gazdasági faktoroknak szerepet kell adni, s hogy a védekezési területbe nemcsak hazánk, de a mi viszonyainkkal analóg hely-1 zetben levő államoknak is szükséges belevonat- niok. A másik szempont az, hogy a gazda ügyes* aég», életrevalósága, szorgalma és kiváltkép a változó helyzetekhez való gyors alkalmazkodása által tetemesen segíthet magán. E felfogásból kiindulva, mindenesetre helyér levőnek találjuk, hogy ha a versenyviszonyok szülte állapot és a vámok behatásának kérdését napirendre hozzuk, hogy tárgyalásaink anyagából az arra hivatott tényezők, a helyzet kellő megítéléséhez szükséges támpontokat megszerezhessék. Midőn azonban a gazdai önsegély jelentékeny szerepére, s különösen a helyzetekhez! gyors alkalmazkodás nagy előnyeire rámutatunk, nem tsabad elfelednünk, hogy ehez a gazdai élelmesség és akaraterő egyedül nem elegsegesek, hanem hogy olcsó pénz produktiv hitel alakjában a mezőgazdaság okszerű fejlesztéséhez mindenesetre megkivántatik. Tüzetesebben kell tehát foglalkoznunk a hitelkérdéssel, és szívós kitartással oda törekednünk, hogy miként a kereskedő és iparos, azonképen az üzletileg elöhaladt gazda is élvezhesse az olcsó hitel áldásait. Az idáig elmondottak szolgáljanak magyarázatául annak, hogy az országos kiállítási bizottság abbeli felhívására, mikép a budapesti országos kiállítás tartama alatt gazdakongresszus tartassák az országos gazdasági egyesület és a szövetségbe lépett gazdasági egyesületek közösen kiküldött végrehajtó bizottsága a kővetkező két kérdést határozta az október 3—5-ikéig tartandó kongresszuson tárgyalás alá venni. 1-ső kérdés. A tengerentúli országok es ezekhez hasonló viszonyok között levő államok nyersterraelésének versenye hogyan fog valószinüleg fejlődni ? Vájjon van-e kilátás arra, bogy a verseny már a közelebbi jövőben elő fogja idézni mai veszélyességének természetes ellensúlyozását, vagy pedig az, habár koronként némi visszaesések mellett általunk be nem látható időkig állandóan más erejével jelentkezni vagy épen megerősbödni fog-e ? Ha áll az, hogy a verseny folyton oly erős lesz, mint, napjainkban, sőt még valószinüleg erős- bcdni is fog: hová kell közgazdaságunkat általában, mezőgazdaságunkat pedig különösen fejleszteni, hogy a gyökeresen változott viszonyok között megállhassunk ? Mik e fejlesztés czélszerü eszközei és módjai ? A verseny tapasztalható tűl- erős fellépésével szemben minő átmeneti intézkedések szükségesek a termelők és az állam részéről, továbbá mily nemzetközi megállapodások kívánatosak a végből, hogy a gazdasági nagy átalakulás mély hatású megrázkódtatás nélkül lehetőleg kevés kárral menjen végbe. 2 ik kérdés. a) Kielégitö-e a jelen hitelszervezet a kis birtokosok szempontjából ? b) Lehet-e a jelen szervezet hiányain a reálhitel fejlesztése által segíteni ? c) Minő reformok volnának szükségesek a személyi hitel terén és mily módon volnának azok létesítendők ? Mind a két kérdés életbevágó fontossággal bír, s helyes megoldásához a mező- és közgazdasági téren működő erők vállvetett munkája szükséges, Minthogy pedig a kérdések Európa nagy részét érdeklők, ennélfogva tárgyalásaink alkalmával e magasabb színvonalra kell emelkednünk, s minthogy a közgazdasági összes viszonyok érvényes és méltányos összhatására kell törekednünk, ennélfogva a helyes megoldás szempontjából nagyon érdekünkben áll, hogy necsak a bel-, de a külföld jelesebb szakférfiai is meg- nyeressenek a tanácskozásokban! részvételre. Hivatalosak lesznek tehát a belföldi Összes szaktestületek, de egyszersmind a külföld nevezetesebb szakte8tületei és néhány kiváló szakférfiú, és meg lehetünk győződve, hogy oly érdekes eszmiék fognak ott felvettetni, a melyekből egyrészt igen sokat tanulhatunk és fordíthatunk javunkra, s a melyektől várhatjuk másrészt, hogy aggasztó helyzetünkből a kivezető utat kijelölni fogják. Bizodalommal fordulok tehát tisztelt gazdatársaimhoz ama kéréssel, hogy tekintsék a kongresszust oly eszközül, a mely érdekeiket van hivatva előmozdítani. Ne elégedjenek meg tehát azzal, hogy a távolból kisérik figyelemmel a tárgyalásokat, hanem tudomást szerezve az alábbi szabályzatból az ismerendő részletekről, jelenjenek meg minél nagyobb számban a kongresszuson. Vegyenek élénken részt vitáiban, s járuljanak hozzá eszméikkel, tapasztalataikkal, a kitűzött nagyfontos- ságu kérdések minél jobb megoldásához, Szóval, képviselje a gazdaközönséget a kongresszuson oly jelentékeny szám és erő, a mely megfeleljen ama tekintélyes érdekeknek, melyeket a gazdai termelés képvisel. A kongresszus végrehajtó bizottsága nevében; Gróf Károlyi Sándor, elnök. ♦ * * Reményünk van, hogy e kongresszus oly életrevaló határozatokat fog hozni, melyek a magyar gazdaközönség jelen s a jövőben netalán reáháramolbató nyomasztó helyzetén maradandó- lag segíteni fognak. A vésztői kaszinó tánczestélye. (1885. junius hó 20.) A »saison morte,* — az a sokat emlegetett »ugorka idény,* — itt is beköszöntött (noha e kitűnőnek kikiáltott saláta anyag a Sárréten még csak most virágzik); a hévmérő itt is 30 R°-ot mutatott s a nyomasztó hőség elöl itt is lugasok avagy terebélyes 'fák árnya alá vonult a publikum, s jégbe hűtött Ágnes vizes borok, avagy jeges kávé mellett fogdosta a pagátot, vagy jobb hiányában egy kis ártatlan ujságolás mellett töltötte idejét, mindenik nem, a magamódja szerint. S mikor a jeges kávé habját a sürü lombokon átszürödő napsugár felolvasztotta; mikor batározatba ment egyhangúlag, hogy a „legény emberinek kalapja alatt már sok a »folytonos- sági hiány* annak »nincs kellő társadalmi állása,* — amaz meg „már nem tud szeretni* stb. stb. szóval mikor a vőlegény kandidátusok utolsó vonásig megismertettek a legjobb értesülések után ; — mikor a pagát nagy nehezen elfogatott, akkor kimondatott a sentencia — hogy legyen mulatság. És lett mulatság! Ilyen formán beszélték el nekünk e táncz- estély históriáját, — ha nem igy történt, mi mossuk kezeinket, ünnepélyes Ígéretet téve egyidejűleg, hogy ez alaposnak jelzett forrásból többé nem meritendjük értesülésünket. * % * »Rögtönzött tánczmulatság.* így szóltak azok a kézírásos levelező-lapok, melyek Terpsychore biveit a kaszinóba áldozatra invitálták. Őszintén szólva, kezdetben féltettük a sikert, s kellemetlenül érint vala bennünket, ba a ma született idea a pár nap múlva rendezett mulatság sikerét és elődjei jó hírnevét lerontotta volna. Hanem hát azok a vésztői rendezők praktikusok a mulatság arangirozásában, legalább is olyan gyakorlottak, a milyen avatottnak »bizonyos tekintetben* az az égszínkék szemű tánczosnö egyik tánczosát deklarálta. Pedig véleményünk szerint, amit az udvariasság szabályai „itt-ott* diktálnak, nem következés, hogy azok, „más helyen* alkalmazva, nem az arany- igazság tolmácslói akarnak-e lenni ? * * * De térjünk a mulatságra. Azok a rögtönző rendezők, nagyon jól ismerhetik a helybeli és vidéki táDczosnék mágnesnél erősebb hatalmát, mint ezt az eredmény igazoló, a mennyiben a távollevő vidékről is vándoroltak ide gavallérok, hogy feledhetetlen éjét szerezve ott hagyják a mit ide hoztak, nem tár- czájok tartalmát, dobogó — szívókét értjük. — Erre a „dobogó szívre* — az a pessimists tánczosné, e sorok olvasásakor képzeljük, csípősen csak azt jegyzi meg, hogy: a k i a nélkül jött nem veszthetett semmit, — s hogy „a kiégett sziv nem is doboghat.* — E mivel sem okolt állítást csak próba igazolhatná; — addig is azonban az infallibilitást magunk részére tartjuk fenn. Hogy kinek van, vagy lesz igaza ? — majd kitudódik. — 4c % 4c „E hosszadalmas praefació után halljunk már a tulajdonképpeni mulatságról valamit* I — kiált fel türelmetlenül a felolvasó vállán áthajtó, piros ajkú kedves kis „apácza* jelölt. Hogy sikerült a táncz, ki kinek udvarolt, hány pár tánczolta a négyest, hányszor ujrázták a soupe csárdást, a szemlélők miiéle következtetéseket vontak le e mulatságból; bűn e a fejen a folytonossági hiány; vétek-e a szívben a szerelem i lehet-e hinni a zene moraja mellett el- rebegett vallomásokban? stb. stb. Mea culpa 1 de mindezekre nem tudnánk válaszolni, az illetékes íelvilágositó nem a mulatságos nagy vo—násokban vázoló tudósító, hanem más lehetne. Annyit constatálunk, hogy a mulatság kitűnően sikerült, hogy négyes 3 ren- deztetett, hogy a soupe csárdást 5-ör ujrázták, hogy a négyeseket 20 pár tánczolta, hogy a táncz reggeli 5 óráig hova tovább fokozódó jó kedvvel folyt, és hogy szeretni nem vétek, mert „Ébred a szív, ébred és megérti, Hogy ezentúl Hivatása más; Feltörik sirhalomnak zára S élő arczot vesz a holt magám . ■ . — 0 legelső édeB dobbanás I“ Csak ennyi amit mi mondhatunk. Még valamit! E mulatság, mig egy részről feledhetetlen pillanatot szerzett a résztvevőknek, másrészről a jótékonyság oltárára is meghozta áldozatát. Egy anyagiakkal küzdő beteg nő felségeiéről volt szó. S hogy a jajgató nyomor némileg enyhittessók, avagy a katastropha bekövetkezése esetén a segély ne hiányozzék, a mulatság bevételének fele, valamint javára a szünóra alatt kisorsolt tárgyból befolyt jövedelem, — mely tudomásunk szerint 75 Irtot tett ki, részére ajánlta- tott fel. Nemes tett, mely magában hordja jutalmát. A számok elárusitását Papp Mariska k. a. volt szives eszközölni Sz. B. ur segédkezése mellett. Önzetlen fáradozásaikat az elismerés méltán illetheti meg 1 * * * Részt vettek a mulatságban; Bakacs La- josné, Szlabur Gézáné, Jankovits Lászldné (Szeghalom) és Grósz Henrikné Úrnők; — továbbá Papp Mariska, Papp Anna, Papp Gizella, Csákli Ida, Csákli Ilona, Takácsi Elvira, Takácsi Irma (Nagy-Várad), Linczinger Margit és Ilona (Okány), Mányik Gizella (B.-Csaba), Glose Mariska (Szeghalom), Popovits Helén, Kiss Irma, Putics Mariska és Forschner Irma urhölgyek stb. stb. Referádánk végére érre, tudósítói toliunkat azon óhajunk mellett tesszük nyugalomra: vajha mihamarább alkalmunk lehetne, egy másik ilyen sikerült mulatság megörökítésére. Vésztői arany ifjúság 1 Ne hagyja ez óhajt pusztában elhangzani! . . . —o. —s. 962 1885 Értesittetik a t. közönség1, hogy a f. évi fósorozás alkalmával a hadi szolgálat alól felmentett haddijkölelesekről szerkesztett hadmentességi-adóösszeirási- és kivetési lajstron\ f. hó 28-tól julius hó 6-ig a városi adóhivatal helyiségében közszemére kitéve tartatik. . ‘ WKelt 1J.-Gyulán, 1885. junius hó 27. Dobay János, polgármester. 971 85 Értesittetik a t. közönség, hogy a föld- és házadó után kivetett általános jövedelmi pótadóról szóló lajstrom az 1885. évre a kir. adófelügyelöség által jóváhagyási záradékkal ellátottan helybenhagya- tott — az 1883. évi XLIV. t.-cz. 16. §-a értelmében f. hó 28-tól julius hó 6-áig a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tartatik. Kelt B.-Gyulán, 1885. junius hó 27. Dobay János, polgármester. Újdonságok. IJj kormánybiztos. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter leiratilag értesiti a megye közönségét, hogy Beöthy Andort a Hortobágy Berettyó vidéki belvizlevezető társulat kormány- biztosi állásától saját kérelmére felmentette és helyébe S t r á d a Béla jászkiséri lakost nevezte ki. Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a gyulai társulati polgári leányiskola 1884/5 tanévi szükségleteinek részben való fedezésére 250 frt államsegélyt engedélyezett. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Lázár Sándor törvényszéki napdijast a csabai kir. járásbírósághoz Írnoknak nevezte ki. A közigazgatási bizottság julius havi rendes ülését julius hó 6-áu tartja a megyeház kistermében. A városi tisztujitás tegnap délelőtt ment vcgbe, mint mondanunk is fölösleges, rendkívüli nagy érdeklődés mellett. A képviselő-testület tagjai még alig voltak oly nagy számban összegyűlve, mint ez alkalomból, de volt szép számú hallgatóság is, mely nagy érdeklődéssel kisérte a választás lefolyását. Atisztujitást Jancsovics Pál alispán vezette kitűnő ügyjártasság mellett nagy tapintattal, melynek eredményéül a választások teni, ah 1 — folytató oly sóhajjal, mely egy mázsás kövét meglibbentett volna, — mi igen boldogok leszünk, ha — (s mig a nagy szót kimondó, eltakarta szemeit kövér kezével, ha — t e is úgy akarod. Tihamér meg volt semmisülve. Ily nagy menykő — boldogság egész váratlanul csapott le árva fejére. Azonban mégis összeszedve magát, föl akart kelni a pamlagról, hogy némi távolság keletkezzék közte és a bájos negyvenes között. Anna asszony azonban visszatartotta. — Hová? — kérdé röviden. — Kissé hűvös van idebenn, — felelt Tihamér, — a kályhába tennék. — Forró sziveknek nincs szükségük külső melegre, — válaszolt a forró hölgy s visszatartotta áldozatát. Tihamér visszarogyott a pamlagra, érezve, hogy veszve van. E válságos pillanatban hangos kopogás hallatszott az ajtón s Anna asszony ijedten ugrott föl. — Szabadi — kiáltá Tihamér, oly harsány hangon mint eddig még soha. »Ha mindjárt uzsorás hitelező is — gondolá, — „e percz- ben mentő angyalom.“ A szobába Szivessy lépett be. Anna asszony zavartan kotródott el. Barátom 1 — kiáltá Tihamér, Szivessy nyakaba ugorva, — életemet mentetted meg. E szörnyű asszony hatalmába ejtett, pár percznyi késedelem s végem van, meg vagyok halva. — Hát mit akart »öreg anyám ?* — kérdé Szivessy derült mosolylyal, — Hogy nőül vegyem. — S elveszed ? — kérdé tovább amaz. — Minő gondolati Én a költő, ki ép tegnap fejeztem ha kötetemet s ott vár az asztalon kiadóra, hogy nevemet megörökitse, — egy szappanfőző özvegyét . . . Szivessy ezalatt az asztalhoz lépett s mig Tihamér lelkesülten szavalt, ő a verskötet kéziratát a kályhába dobta, — Az istenért, mit tettél! — kiáltott a költő kétségbeesve. — Megmentettelek, — válaszolt barátja, ideje már, hogy hátat fordíts a versírásnak, mert különben »öreg anyám“ házi szappant főz belőled. Láthatod, hová vezetett a versirás, s én nem vagyok minden perczbön kéznél, hogy épen a válságos pillanatok előtt toppantsak be. — De hát mi lesz akkor belőlem? — kérdé Tihamér bámulva, — Körorvos Tarhonya-Berkeszen, — felelt Szivessy mosolyogva. — Tegnap tértem vissza onnan, hova utólagos beleegyezésedet remélve pályáztam nevedben, (összes okmányaid még a múltkori pályázatról nálam maradtak,) korteskedtem javadra, s tegnap meg is választottak téged. Menj elfogadni állomásodat. — Soha 1 A szent költészetet M*’Behívjam öreganyámat ? A szappanos utódja akarsz lenni? Tihamér megrázkódott. — Igazad van ; ha itt maradnék, az lenne a vége. De hisz ott a falusi magányban ,is s lehet múzsának áldozni. S betegeimet elhanyagolnom, hogy végre elcsapjanak. Válaszsz, vagy orvos vagy költő és szappanos. Ha az előbbi, akkor este utazol Tarhonya-Berkeszre . . . S Tihamér este elutazott Berkeszre, de Anna asszony nélkül.
