Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-22 / 25. szám

Előjegyzéseket elfogad ugyanaz julius és augusztus hónapokban, mikor is a tantárgyak terjedelmére vonatkozó s egyéb felvilágosítások­kal a beiratás alkalmával készségesen szolgál. A választmány megbízásából B.-Gyulán, 1884. junius 18-án. Kovalszky József, a társ. polg. leányisk. igazg. Iskolai értesítés. A b.-gyulai bárom osztályú alsó ipariskolá­ban az 1883/4-ki tanévet berekesztö vizsgálat f. évi junius hó 22-én délután 3 órától 7-ig log a tanonczok rajz-, szépírás- és iparmutatványainak kiállításával kapcsolatosan a polg. fiúiskola rajz­termében megtartatni. Ugyanekkor történik a ju­talmak kiosztása és az iskolai év ünnepélyes be- fejezóse. Midőn erről a t. közönséget az ipartanodái bizottságtól nyert megbízás folytán értesíteni sze­rencsém van, tisztelettel kérem a tan- és ipar- ügy barátokat, miszerint eme vizsgálaton minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. B.-Gyulán, 1884. junius hó 12-én. Pivár János, iparisk. igazgató. 2v<E©g"íiivás. A gyulai izr. elemi fi- és leányiskolában az 188* * */4-ik tanévet bezáró vizsgálatok a kővetkező sorrendben fognak megtartatni : junius 29-én, azaz vasárnap délelőtt az 1. és 2-ik osztályban; junius 30-án, azaz hétfőn délelőtt a 3- és 4-ik osztályban. A vizsgálatok — mely napokon egyszers­mind a leánynövendékek kézimunkái is kiállítva lesznek — kezdődnek délelőtt 8 órakor. Mely nyilvános vizsgálatokra a t. szülőket és tanügybarátokat kiváló tisztelettel meghívja. B.-Gyulán, 1884. junius 20-án. Az izraelita iskolai igazgatóság. Újdonságok. A gyulai képviselőválasztásokról la­punk múlt számában adott tudósításunk kiegé­szítéséül megemlítjük, hogy a szavazás l/2-4-óra- kor fejeztetett be s ugyanekkor kihirdettetek a választás eredménye is. A megválasztott képvi­selőért küldöttség ment a parochiára, Szigethy Lajos választási elnök üdvözlő beszéd kíséretében átadta a választási jegyzőkönyvet és szavazók lajstromát, mire G ö n d ö c s Benedek megbatot- tan mondott köszönetét. Még Nagy Károly pár- tonkivüli pártelnök ur modott néhány ékes phra- sist, most sem tudván lemondani ama úgy látszik rögeszméjéről, hogy a 48-as párt és a pártonki- vüli párt közt nincsen elvi különbség, nagyon szeremé ezt elhitetni, hogy lehetőleg szépítse és takargassa az elvek hiányát, pedig felesleges (magát zseniroznia ; azután a választók serege bazakisérte képviselő urat, ki fogaton jött és fo­gaton ment lakására. — Este bankettet tartottak a polgári körben, „Komlódban, „Koronádban és Vadásziban, amelyre az apát ur válasz­tói személyre szóló igazolvány felmuta­tása mellett résztvehettek. A kisebbségben ma­radt 48-as párt a szavazás eredményének bevá­rása előtt zászlói alatt, jelöltjének lelkes éljen­zése mellett elvonult az újvárosi olvaső-körbe, ahol Dobay János 48-as képviselőjelölt megven­dégelte ama választókat, akik a jelöltön kívül, sőt a jelölt egyéniségével szemben is egyedül elvük képviselőjét nézték és szavaztak tisztán és kizárólag elvi meggyőződésből, tekintet nélkül arra, hogy ki azon egyén, aki ezúttal a negy- vennyolczas párt érdekeit képviseli. A választás­unk fénypontja az újvárosi polgárok magatartása, lehetetlen róla mély tiszteletérzet nélkül nyilat­kozni. (De erre még visszatérünk.) Erre ugyan­csak a 48-as párthívek bankettet adtak a „Ki­rály“ vendéglőben volt képviselőjelöltjük tiszte­letére. Jelenvolt mintegy 80 polgár, az estély emelkedett hazafias hangulatban folyt le. Csabán az országgyűlési képviselőválasz­tás szintén t. hó lő-án ejtetett meg. Ellenjelölt hiányában Zsilinszky Mihály a volt követ egyhangúlag megválasztott képviselőnek kik iái­tatott. A mandátum a városháza tanács termében lett kézbesítve. Ennek megtörténte után a város­háza erkélyéről a megválasztatott képviselő meg­köszönve a beléhelyezett bizalmat, Ígérte, hogy mindenkor igyekezni fog a haza és szülővárosa iránti kötelességének eleget tenni. Este 200 terí­tékű bankett volt. A szarvasi képviselőválasztásról lapunk mull heti számában közölt tudósítás kiegészítéséül írja levelezőnk : A választás előestéjén 280 terí­tékű bankett volt a „Sas“ vendéglő udvarán emelt nagy sátorban, melyben résztvettek a független­ségi párt híveinek itthon levő része, a párt je­löltje s a szomszéd M e z ő -T ú r, S z.-A n d- rás, Gyoma stb községekből s más választó kerülethez tartozó vendégek. A bankett lelkes volt, de arányban sem állt a részvevők száma a kor­mánypárti tanyán — a Bárányban — összegyIli­tekhez képes. A kormánypárt kortesek által lógta el az útczákon a járókelőket s adtak — ingyen. A lelkes bankettről már éjfél után 1 órakor osz­lottak szét, hogy a választók kipihenve magukat, friss erővel fogjanak reggel a munkához. Reggel 5 órakor szépen kezdett gyülekezni a „Sas“ ud­varán a függetlenségi választónép, úgy hogy 6 órakor már tömve volt az udvar. A vezérférfiak örömmel tekintették a szép számban megjelente­ket, most már remélve s bízva a győzelemben. Elhatározták, hogy nem lesz tömeges kivonulás, mert félni lehetett s kellett a lelketlen kortesek Ígérgetéseitől s csábitgatásaitól, a mi tömeges felvonuláskor alig ellenőrizhető s akadályozható meg 8 tartani kellett, hogy a kormánypárt össze­tűzésre fog alkalmat keresni, mert akkor már érezte vesztét. A kormánypárt zászlókkal, zené­vel 2—200 főnyi zömben vonult ki a választási színhelyre, mely alig 100 lépésnyire feküdt a „Bárányától, mig a függetlenségi párt zászló nélkül s csak tizenként küldte szép rendben a választókat a „8as“-ból, mely a választási szín­helytől 3000 lépésnyire fekszik. Nyolcz órakor reggel történtek az elnöki hirdetések s 9 órakor kezdődött a szavazás két helyen. Az I. és II. ne­gyed a városházán, a III. és IV. negyed a Sin- kovicz féle bérházban szavazott. Az I. és II. ke­rületben J/4-3-kor, mikor itt a szavazás berekesz- tetett, 55 szavazatnyi többségben volt a függet­lenségi párt, mig ugyanekkor a III. IV. negyed­ben — hol a szavazás esti 5 óráig tartott — 60 szótöbbsége volt, vagyis tisztán öttel volt több­ségben. Amint az I. II. kerület leszavazott, látni lehetett, hogy H a v i á r Dani győzelme biztos, mert a III. IV. kerület képezi különben az ellen­zék zömét. A szavazás délután 5 órakor ért vé­get Egy jó negyedóra múlva körülbelül 5000 em­ber előtt hirdette ki az elnök az eredményt, mely szerint: Szavazat adatott be összesen 1138 (eze­lőtt csak 5— 7 száz) ebből kapott Haviár Dániel, 634-et, Móricz Pál 504-et, s így Haviár Dá­niel 130 szótöbbséggel Szárvas város képviselőjévé választa­tott. Perczekig tartó éljenzés követte az elnök e szavait s most már a függetlenségiek indultak zászlókkal, zenével, 5000 emberrel a jelölt laká­sára, hogy tudtára adják a győzelem hírét. Egy jó negyedóráig tartott, mikor a lelkes népáradat a megválasztott képviselő lakása előtt sorakozott. Az egetverő éljenzésekre kilépett Haviár, kisérve családjától, barátaitól. F ü r i c h Dénes ügyvéd, a szarvasi 48-as párt fáradhatlanul ügybuzgó el­nöke, meghatva csak e pár szót mondá : Édes barátom, nem tudok beszélni többet, csak tud- todra adom, hogy győztünk, 130 szótöbbséggel képviselőnkké választattál 1 éljen Haviár Dániel Szarvas város képviselőjé s evvel majd hogy le nem rogyott csak úgy emelték le a körüllevők az emelvényről. Riadó éljenzés közt lépett fel most Haviár a megindulástól pár perczig szóhoz sem jutva s remegve könyek közt kezdte beszé­dét azzal, hogy hálásan köszöni a polgároknak az ő személyében diadalre emelt elveket, majd mind bátrabban s melegebben folytatva ünnepé­lyes Ígéretet tett, hogy működésében legfőbb igyekezete leend a választók érdekeit képviselve elveihez tántorithatlau szilárdsággal ragaszkodni. Szűnni nem akaró éljenzések közt vonult vissza a képviselő lakosztályába, a nép pedig zeneszó­val ment vissza a „Sas“-ba, hol este 8 órakor bankett tartatott. A banketten 500 választó vett részt, jelen volt az uj képviseld is. Vacsora előtt tehérrufiában öltözött 30 lány üdvözölte Hiviárt és gyönyörű virágbokrétát nyújtottak át neki pár perez múlva a szarvasi hölgyek küldöttsége tisztelgett, szintén mindegyik egy-egy bokrétát nyújtva át Haviárnak. A bankett lelkes hangu­latban ékes és számos pohárköszöntőkkel fűsze­rezve a hajnali órákban ért véget. Békésen Irányi Dániel, a 48-párt vezére f. hó 16-án — immáron ötödizben rendkívüli lel­kesedéssel egyhangúlag országgyű­lési képviselőnek megválaszta­tott. Irányi Dániel szombaton délután utazott le, Mez ő-B erényben az ottani lelkes 48-as párt küldöttsége tisztelgett és üdvözölte az in- dóháznál, mire Irány: meghatottan fejezte ki kö­szönetét s egyszersmind buzdította a 48-as párt híveit összetartásra; a küszöbön levő választás előtt Békésen nagy néptömeg lelkes ovatióval fogadta Irányit, ki most már boldogult barátja özvegyének a fenkölt lelkű A s z t a 1 o s I s t- vánnónak volt kedves vendége. Szógyenér- zettel kell konstantálnunk, hogy a „Fekete banda“ mely sötét lelkületéhez s nyomorult gondolkodás- módjának megfelelöleg az ország minden részé­ben épen a parlament kitűnőségeivel szemben — mint Somsich Pál, Bittó István, Odescalhy Arthur herczeg, Győry Elek,. Helfy Ignácz stb. fejtett ki adaz küzdelmet — a minden párt tiszteletét biró Irányi Dániel nevét is kompromittálni akarta azzal, hogy egy Szalay Károlylyal kelljen a küz­delmet felvennie. Hanem az obskúrus eszme csak kísérlet maradt, mert mint mondják a fekete banda élén álló valakinek — akinek nevét kí­méletből elhallgatjuk — oly hatalmasan körmére koppintott Békés földesura, hogy a „Magyar Ál­lam “-ból szitt sötét eszmék megzavart agyából rögtön szétpárologtak. Hanem a nép neszét vette a dolognak hogy valami készül Irányi ellen, és ragaszkodásának s szeretettnek legélénkebb jelét adta. Ugyanis midőn meghallották Irányi párthí­vei, hogy ellenjelölt is van, tömegesen csoporto­sultak a zászlók alá és már reggel 7 órakor mintegy 1200 választó indult meg Irányi lakása elé, ahol azután zenekar kisérete mellett .egotrázó éljenekben törtek ki. 8 órakor reggel nyitotta meg Szegedi Károly ref. lelkész elnök a vá­lasztási eljárást s miután V2-9-óráig más jelölés nem történt Irányi Dánielt a békési nép ezreinek lelkesedése mellett képviselőnek kiáltotta. A választás után nagy bankett volt, másnap este pedig MiklÓ8y Gyula szinigazgattó adott díszelő­adást Irányi tiszteletére. Orosházán a képviselőválasztás f. hó 16-án ejtetett meg. Az évek óta tartó társadalmi és hitfelekezeti izgatás megtermetté gyümölcsét, Győry Elek pártunk kitűnő tagja, a parlament egyik legkiválóbb tehetsége 83 szavazattöbbséggel kisebbségben maradt Veress József lutheránus pappal szemben, a ki 868 szavazatot nyert Győry Elek 785 szavazata ellenében. Veress 868 szava­zatában foglaltatnak boszuból csaknem mindama szavazatok, melyek három évvel ezelőtt a diadal­mas Győrivel szemben Károlyi Pista grófra estek; ugyanis a harmadévi kormánypártiak előtt csak a Győry megbuktatása lebegett, eszközül jó volt nekik még Veress is, a kit nagy részük gyű­löl, sőt vannak olyanok is, a kik azért szavaztak rá, hogy tőle mint paptól megszabaduljanak. A 48-as pártot végtelenül elkeserítette, hogy Győry Elek kisebbségben maradt; és három év múlva bizonyára fényesen ki fogja köszörülni ama csorbát, melyet a legellentétesebb természetű coalitió mellett részben mai szervezetlenségének kell tulajdonítania. A vidék — mint Szent-And- rás, Öcsöd, Csorvás, Gyulavári — különösen a belvét-hitvallásu választók csaknem kizárólag Győry zászlója alá sorakoztak és a választás után — mint bukottak is daczos önérzettel megtartották kalapjuk mellett a fehér tollat, úgy tartván, hogy az ellenpártnak van csak szégyelni valója. A választás után — mely külünben meglepően szép rendben folyt le — nagy kijózanulás következett be s annyi tény, — mint levelezőnk irja — hogy Orosházán a Győry pártiaknak áll feljebb, a dia­dalmas párt — a Veressre szavazók — szégyen­kezve mentegetik magukat előttük. Ha másod­szor lehetne választani, Veress nem kapná meg a fele szavazatait, hanem persze most már késő minden — három esztendeig. A gyomai képviselőválasztás eredmé­nye immár ismeretes dolog az ország színe előtt; tudja már minden hírlap olvasó, bogy H o i t s y Pál, ki kerületünket a múlt országgyűlésen kép­viselte, a függetlenségi pártnak e derék és tevé­keny tagja, a függetlenségi eszméknek e rendit- hetlen apostola, a kormánypárti, Ráday Gedeon gróf ellenében, 317 szavazattöbbséggel újólag megválnsztatott. A gyomai választó-kerü­letnek becsületére válik e választás ; mert talán egy kerület sem volt annyi kisértéseknek kitéve, mint épen a gyomai. — Egyik oldalról a gúny és rágalom sarával dábálták szeretett képvise­lőnket, másik oldalról az egyházi és világi hata­lom lépett sorompóba ellenünk, hogy méltóságos jelöltjének a győzelmet biztosítsa. — A templomi szószékekről kortes-beszédek botránkoztatták meg az ájtatos gyülekezetét, s leereszkedő méltóságok szorongatták az egyszerű földművelők kérges te­nyereit! Csupán a tényeket említjük fel futóla­gosán, minden epéskedés nélkül s inkább hálás szívvel azok iránt, kik e tényeik által fényes bi­zonyságot szolgáltattak arra, hogy a mi politikai hitvallásunk ellen semmiféle hatalmasság, de még a pokol kapuja sem diadalmaskodhatik. — Kerü­letünk függetlenségi pártja dicsőségesen kiállotta a tűzpróbát, s midőn zászlója mellett hiven meg­álló tt, fényes bizonyságát adta egyszersmind Hoitsy Pálhoz való tántorithat- lan ragaszkodásának is. A választás a legszebb rendben folyt le. — A kisebbségben maradt kormánypártiak a választás helyéről köz­ségeikbe, illetve a helybeliek házaikba eltávoz­ván, pártunk maradt a csatatér ura, s este 9 óra tájban lelkes „éljen“-zéssel vette tudomásul a már azelőtt is köztudomásúvá vált győzelemnek a választási elnök, Jantsovits Emil ur által történt hivatalos kihirdetését. A beadott szava­zatok száma 1910 volt, oly szám, mely e roppant kiterjedésű választókerületben az előző választá­sok alkalmával még csak meg sem közelittetett. A zászlók és veres tollak már eltűntek s csupán az emlékeztet a választásokra, hogy pártfeleink­kel találkozván, igy köszöntjük egymást: „Éljen Hoitsy Pál!“ Éljen 1 Békésmegye közigazgatási bizottsága fel­hívta az állam építészeti hivatalt, a kulcs-utczá- nak szélesítését tanulmányozni, s az esetleges ki­sajátításra véleményt mielébb előterjeszteni. — Üdvözöljük a közigazgatási bizottságot jószán- déku törekvésében, mert ez utczának kiszélesí­tése nemcsak szépészeti, de közlekedési szem­pontból is felette szükséges. Az államépitészeti hivatalnál f. év szep- tembér 1-től egy állandó dijnoki állomás rend- szeresittetik. — Ezt elnyerni óhajtók Thaly István urnái, az államépítészeti hivatal helybeli főnöké­nél képességeiket igazolva f. év julius 15-ig je­lentkezhetnek. sen nyitván be a szoba ajtaját, talán már meg is untál várni? — Hogy ne untam volna meg a várako­zást, mondá nem kis zavarral, nagyon sokáig maradtál oda, hát hol voltál ? — Gyulánál dolgoztunk, felelt a férj. — Ha ott? úgy nincs baj 1 egyébiránt.. . No mit? ugyan kedves Elzám, ne légy oly féltékeny, mondtam már sokszori tudha­tod, hogy kivüled senkit sem szeretek! mondá a férj megnyugtatólag s megcsókolta felesé­gét, ki e szavak után elhallgatott s úgy ta­lálta, hogy férje eltalálta gondolatát is s ennek tudatában oly édesen viszonozta az ajkára nyomott csókot. * Nem messzi volt már a nap, az árvaszéki tárgyalás napja, a két Budai testvér tehát szorgalmasan dolgozott saját ügyén. Termé­szetes, hogy Zoltánnak többször távol kellett lennie otthonától, miután a dolgozási központ Gyula irodája volt. De ez Zoltánnénak se­hogysem tettszett, sőt újabb aggodalmak ve­zették arra a gondolatra, hogy férje neki talán hazudik, s testvérjéhez nem az árvaügy, de annak kedves neje végett jár. Föltette tehát magában, hogy a fátyolt föllébbenti s kideríti a valót 1 Nem soká késett az alkalom. Egy napon, midón Zoltán estefelé jött haza, el lévén készülve nejének szokásos lecz- kéztetö szavaira: de mily nagy mértékben csalódott 1 az most a legnyájasabb volt hozzá, s készségesen felelt férje minden szavára. — Igazán, kedves Elzám! mondá Zoltán az őszinteség hangján — oly jól esik nekem, hogy már fölhagytál gyanusitgató természe­teddel ; látod mennyivel szebb az ily fogadtatás! — Tudom én azt Zoltánom, mond a nő látszatos mosolylyal, de hát nem tehettem én róla, hogy ilyennek teremtett az isten; ezzel aztán vidámán tálalta föl a vacsorát. Vacsora után Zoltán ismét távozni ké­szült, s nejét megcsókolva kérdé ? reményiem, nem haragszol Elzám ? most végezzük be a megkezdett munkát! — Dehogy haragszom! miért haragud­nám ? sőt örülök, hogy már vége lesz ... s csakugyan mosolygott piros ajkaival, de szi­vében alattomos tervre gondolt. Alig hagyta el férje a házat: tüstént öltözéshez kezdett, mi igen hamar megtörtén­vén, kis gyermekét a szobaleányra bizta s ő nagy sebesen a Budai Gyula házához sietett. — Meglepem őket, — gondolá, s jaj neked Zoltán, ha csakugyan szereted Alicet! jaj neked Alice, ha te voltál a csábitól — Az, az a Zoltán nevetése, jól ismerem, susogá dühében — mily jól mulatnak! várja­tok csak . . . azért is az .irodába megyek először is s szemeimmel fogok meggyőződni, hogy nincsenek ott .... s ezzel féltékeny dühvei pattantotta föl az iroda ajtaját . . . de ámulat: a két testvért ott találta komolyan gondolkodva Íróeszközzel kezeikben 1 — Mi hozott ide kedves Elzám, mond a férj megijedve, — talán valami baj van ? — Igen 1 . . . . nincs! . . . van 1 . . . mondá a fölsült menyecske, ki aztán oly za­varba jött: alig tudott szóhoz jutni, s már az ajtón szeretett volna kívül lenni. Zoltán mindjárt tudta mi az ok? s mint­egy elégedetlenül mondá : tehát most sem hittél szavaimnak ? — Bocsáss meg édes Zoltánom, szólt re­megve Elza, sohasem féltelek többé ... de hát miért is ilyen az ember természete? s aztán oda borult férje keblére, mint ha szé­gyenét akarná elrejteni .... és férje megbé- külvén, átölelte kedves nejét, s oda nyomta biborajkára az édes békecsókot? Ezután tudta meg Alice, hogy miért volt irányában Elza mostanában oly hideg, no de ő is megbocsátott s mint szerető rokonok éltek aztán. * Ez esettől kezdve sohsem féltette férjét Eliz s a béke csóknál kezdődött a valódi boldogság útja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents