Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-06-08 / 23. szám
23-ik szám. Gyula, 1884. juxiius 8-án. III. évfolyam. r--------------1 Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 írt — kr. Fé lévre ............ 2 „ 50 „ Év negyedre .... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. J _______________Ja L BÉ KÉS. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEGJELENIK MINDEN VASÁÉNAP. r------------------------^ Ziadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang Idpót Dorottya utcza 8. Sz. a.; — Becsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A viszonyok szülte érdekeltségnél fogva a „Békés“ mai és jövő számának szerkesztését Hajóssy Ottó ur volt szives elvállalni. Gyulán, 1884. junius 8. Dobay János. A választás küszöbén. Piinköst ünnepe az idén Gyula városára nézve nemcsak egyházi és vallási, de politikai fontosságot is nyert. Mint e lap május 25-ki számában előre jelezve volt, piinköst első napján d. u. 5 órakor a „Magyar király* vendéglő előtti téren, pártunk : a 48-as függetlenségi párt tartott népes gyűlést, melyen a város t. polgármesterét, Dobay Jánost kiáltotta ki jelöltjének, ki a jelöltséget készséggel el is fogadta, s programmbeszédét másnap d. u. ugyanazon időben és helyen meg is tartotta. — De ezt megelőzőleg más dolog is történt. A város volt képviselője tartott a városháza előtti téren, f. hó 2-án délelőtt 11 órakor, nemcsak hívei, (párt- nak a pártonkivülieket nem nevezhetjük,) de a szabadelvű és 48-as párt számos tagjainak jelenlétében is, — olyan beszámoló beszédféle valamit. Elmondta, hogy Ő miért volt párton- kivüli (!)’ azért, mert független akart maradni mindenik országos párttól (? I) s miután azok nem mindig akarnak jót, ö pedig W/indig a jót akarja (??!) tehát most egyikkel, majd a másikkal tartott. — Elfeledte-e, vagy csak el akarta hallgatni, elég az hozzá, hogy azt nem mondta el, miszerint volt rá eset, hogy a parlament nagy nevetségére épenségesen csak maga maradt. Elmondta, hogy nézete szerint ez a leghelyesebb politikai eljárás, és óhajtaná, ha az egész országgyűlés pártonk/irüli volna / Bőségesen elősorolta, hogy mennyi mindenféle ügyben szólalt fel (ismét elfeledte, hogy minő eredménynyel és hatással!), előmozdítani igyekezett az iparosok, kereskedők, fóldmivesek, napszámosok jólétét, küzdött a tanügy, vizszabályozás, selyemhernyók, s tudná isten miféle elöszámlálhatlan ügyekben, (a polg. házasság ügyében tanúsított viselkedését ismét elfeledte elmondani). Elmondta 8 ünnepélyes esküvésekkel erősítette, (az esküdözés, úgy látszik, egész szavajárása lett már), hogy mindig a haza java, élőhaladása, felvirágzása stb. stb. stb. volt a fő czélja. Az adók — beismerte — nagyok, súlyosak; de ö ezek megszavazásához nem járult. Végre előadta, hogy nézeteihez, most három éve elvállalt kötelezettségéhez lelkiismeretesen hü mairadt; bizonyítja ezt ösz- szes országgyűlési beszédeinek egy gyulai ifjú által egy testes kötetben összeszedett és kiadott (?) tömege, melyet is ked/ves emlékül e város választópolgárainak házanként kézbesit- tetni fog. Hát hiszen mind szép volt ez a beszéd, kivált mikor még egy obligat rózsacsokrot is kezébe nyomott a szónoknak egy szobacziczus, és mikor a kubikosoknak a szónoki asztal körül erősen képviseltetett osztálya a hivekkel együtt hatalmas khorusban dörögte közbe-közbe az ' éljeneket, de mi csak azt mondjuk rá : higyje á ki hiszi, és — tudja hinni! Most már, hogy a felvert por eloszlott, hirlapirói kötelességünk nekünk is hozzá szólani a beszédhez. Előre is kijelentjük, hogy nem írunk rá érdemleges kritikát, mert arra sem kedvünk, sem időnk, sem terünk. Kijelentjük továbbá, hogy a beszámoló t. volt képviselő urnák személyével legkevésbé sem akarunk foglalkozni. Előttünk — a beszéd a corpus delicti — és semmi más. Erre akarunk nehány rövid észrevételt tenni. Először is határozottan vissza kell utasítanunk az ország józan közvéleménye, tehát e város gondolkozni tudó és akaró polgárai nevében is ama politikai csodabogarakat, melyek e beszédből felröppentek. Alkalmunk volt tapasztalni amaz erős indignatiót, mely e város értelmisége körében e beszéd miatt támadt. Arról is van tudomásunk, hogy ez indignatio már-már odáig jutott, hogy egy szabadelvű párti jelölt íelléptetése s annak elmondandó programmbeszéde által tiltakozás történjék e szélhámosság ellen. Pártonkivüliség annyi mint politikai el/vtelenség. — Vagy tetszik s a jelenben meg nem változtathatónak látszik valaki előtt a fennálló helyzet; ám legyen; álljon a kormánypárt soraiba; vagy nem tetszik s azon változtatni akar, és pedig a közel jövőben, —akkor álljon az ellenzék zászlaja alá. Tertium non datur. Ez a józan politikai káté abc-je. — Bol vette magának a szónok azt a jogot, hogy a fennálló politikai pártok felett olyan képzelt magasságban lebegve, — azokra rásüsse azt a Kain-bélyeget, miszerint Gyula város képviselője velők azért nem tarthat, mert nem mindig akarják a haza javát? — Nem gőgös önteltség, vagy nem hid üresség mondathat-e valakivel ilyen szavakat? Aztán minek nevezzük azt az emphasist, melylyel hangoztatni hallottuk, hogy bár minden képviselő pártonkivüli volna!! Teremtő egy isten! Hát idáig jutottunk már az idvesség 1884-ik esztendejének pün- köst másodnapján! Hogyan gondolja szónok igazolhatni magát e szavakért a miveit világ előtt? Nem világos megtagadása-e ez amaz alapelveknek, melyeken parlamentaris alkotmányunk egész rendszere nyugoszik? — Bizony, sok minden megeshetik a nap alatt és főképen Gyula városában! De nem folytatjuk tovább. Pedig sokat el lehetne még mondanunk, kivált a szónok parlamenti szereplésére vonatkozólag. De egyet mégsem hagyhatunk szó nélkül. Midőn az adók súlyosan emelkedő voltát említette, — takarosán ki akart mászni a léből. Az adók megszavazásához — úgymond — ö nem járult soha. No az igaz, hogy nem egészen való ez az állítás sem, mert hát a takarékbetétek megadóztatását mégis csak megszavazta; de ha az adóemelést igazságtalannak, súlyosnak tartotta a volt képviselő ur, ugyan miért nem szavazott ellene mindannyiszor, miért tündökölt távollétével? A valóságnak megfelelőig igy kellett tehát mondania a fentebbi passust: az adóemelés feletti szavazóiékor ékesen megugrottam. Igazság, uram, mindenek felett, vagy veszszen el a világ! Legyen elég ennyi. Most még Gyula város értelmes választó polgáraihoz volua nehány szavunk. Ismételjük, nekünk a személylyel vagy személyekkel nincsen semmi bajunk. Mi elvek ellen akarnánk küzdeni. Nagy baj, hogy a pártonkivüliség tágas és lyukas köpe- nyege alatt épen az elveket az igazságot keressük hiában. Ha már a mindennapi életben is őrizkedni szoktunk az olyan embertől, a ki most ide, majd oda húz, majd itt, majd amott teszi a szépet — akkor olyan országos ügyben, minő a nép legszebb és legfontosabb jogának, a képviselőválasztásnak gyakorlása, kétszeresen óvakodnunk kell a kétkulacsosságtól, a szintelenségtöl, a polit. pártok között záptojásokon tánczoló bakugrásoktól. És nem habozunk kimondani, hogy akkor, midőn a magyar korona országainak 448 választó kerületében van annyi józan érzék a politikai élet követelményei iránt, hogy a 448 választó kerületből legalább is 445 vagy jobbra, vagy balra, de nyíltan szintvalló képviselőt választanak a polgárok, — mondjuk, akkor Gyula városára nézve igazán lealázó dolognak tartjuk azt, hogy itt olyan nesze semmi fogd meg jól-féle beszédnek is kelendősége van. Es ez nem csak a mi nézetünk. Tessék a közvélemény közlönyeit: a lapokat felütni, — azok is kivétel nélkül elitélik a politikai kötéltánczosságnak pártonkivüliség czége alatt árult portékáját. Az ilyen választó kerületeken csak jót nevet a közönség országszerte, s kiskorúaknak, éretleneknek tartja a polgárokat, a kik azt alkotják. Mi nem akarjuk magunkat ez országos kicsinylésnek és gúnynak kitenni. Hogy ezt elkerüljük, és a mi fő : hogy kedves hazánk jobb jövője érdekében megtegyük polgári kötelességünket, — ezért tűztük ki újra azt a zászlót, melyre a 48-as függetlenségi párt elvei irvák, ezért kerestünk s állítottunk jelöltet is. Polgártársak ! sorakozzunk e zászló alá elveink szentségéhez méltó hűséggel, kitartással és önzetlenséggel. Mutassuk meg, hogy mi nem az egyént nézzük, de az elveket, s az igazságot, mely azokban lüktet. Az emberek lehetnek gyarlók, de az elveknek tisztáknak, szenteknek kell lenniük. Mi már régen a temető porai közt leszünk, mikor az elveknek még folyvást élniök kell ; azok nem hal-' hatnak meg velünk, mert ha azokat közönyösségünk, hidegségünk miatt meghalni engedjük : akkor meghalt ez a nemzet, elveszett ez a haza örökre. Mi el akarjuk magunkról hárítani a vádat, melyet a lelkiismeret emelhetne ellenünk, ha kedves hazánk boldogságáért, jobb jövőjéért minden törvényes eszközt felhasználni nem igyekeznénk. Ne mondhassák utódaink, gyermekeink, hogy haszontalan emberek, önzők, lelketlenek voltunk, mert a zsiros ebédeket, a bort és saját kicsinyes érdekeinket többre becsültük, mini a haza, a nemzet közjavát. A nemzet sorsa újra kezében van. la most, mikor módunkban van sorsunkon a választások utján javítani, — alu- székonyak vagyunk, akkor újabb három évig, sőt, miután a vámszerződés felmondása felett már épen a jövő országgyűlés fog dönteni, — újabb tiz évig nyöghetünk ismét a terhek alatt egészen az összero- gyásig. A kik nem éreznek velünk együtt, — ám lássák, mit cselekszenek! Nem átkozzuk, nem gyűlöljük őket. De majd, ha a mi nagyon valószinü, — ha t. i. ez a kimerült, elárvult, és talán egy szerencsétlen külháború által a megsemmisülés örvényéig jutott haza és nemzet keservei Kárpátoktól Adriáig panaszhangokkal fogják a leget betölteni : akkor ne mondják, ne tagadják el, hogy mi jó eleve nem figyelmeztettük, nem intettük őket a közelgő veszélyre Adja Isten, hogy ez az eset ne álljon be; de jegyezzétek meg, hogy az Isten sem segít rajtunk, ha önmagunkon nem segi- tendünk! Egy 48-as. A negyvennyolczas párt Szarvason. Nincs a világon rosszabb valami a bizonytalanságnál, mivel egyedül ez azon ölő burok, mely a lélek segédeszközeit merőben használhat- lanokká teszi, s a bátorságot is halogatásban emészti föl. Ilyen bizonytalanság bénította sokáig a szarvasi 48-as függetlenségi párt intéző férfiast az által, hogy egymás politikai puritán hitében kételkedtek, s mindegyik a magáét tartotta csupán valódinak. 1881. óta ketté szakadottan tengette magát a párt két körré oszolva; az egyik politikai czél- zatait nyílt homlokkal hirdette, a másik — legalább nyiltan — nem mert azokkal világ elé lépni, s „p o 1 g á r i olvasó-egylet* elnevezés alatt melengette kebelében a párt elveit. Végre is a „függetlenségi kör* törte meg a tartózkodó bizonytalanságot b ragadta kezébe a zászlót a küszöbön lévő képviselőválasztások alkalmából, együttes közreműködésre biván fel a polgári olvasó-egylet vezérférfiait. Tartózkodva közeledtünk egymáshoz az első szőkébb körű pártértekezleten, melyet a függetlenségi kör elnöke, Haviár Dani hívott össze, a hol kitünően tapintatos modora s nyílt politikai enuntiatiójával feloldotta a bizalmatlanság kérgét, mely irányában s az elnöklete alatti kör iránt, egyik-másik elvtársunk érzületét fedte. Egyhangúlag el lön itten határozva, hogy a 48-as függetlenségi pártot újra szervezzük, s fölvesszük a barczot a fölötte erős helybeli kormánypárttal szemben. Bizottság lön kiküldve, mely a függetlenségi párt ismert férfiai közül 50 elvtársat szemelvén ki, nagyobbkörü értekezletet alakítson. Vállat vállhoz vetve, tömörültünk tehát, s az ötven tagú értekezlet százzá egészité ki magát, 8 határozatba ment, hogy alakuló pártgyü- ésre hívjuk fel politikai hason érzületü polgártársainkat, pártelnökül Haviár Dani ajánl- tatván a május hó 25-én összegyűlendő párlgyü- lés elé. Jelöltünk azonban nem volt; sokan Prónay Dezső báró ág. hitv. evang. egyházi főfelügyelő népszerű neve s kitűnő személyével hitték a győzelmet elérni, mások pártunk országos egyéb kitűnőségei közül véltek valakit jelölni, mig végre a lappangó közérzület izzó parazsa lobbot vetvén, Haviár Dani nagyrabecsült polgártársunk személyében lelte meg a keresett férfiút, a kit lelkesedése egész hevével kiáltott ki pártunk országos képviselőjelöltjéül. Sokáig küzdött jelöltünk ismert szerénységével pártunk lelkesült közérzülete, mig olhalározását a képviselőjelöltség elvállalására megnyerhettük, s a május 25-én megtartott pártgyülés őtet egyhangúlag képviselőjelöltté kikiáltotta. A helybeli kormánypárt, mely nem is gya- nitá, hogy Haviárt jelölttől megnyerhessük, erős sakk-kot kapott, s első teendője volt a hatás ellensúlyozására — fogadott kortesei által — ama hirt hinteni szét várakozó állást foglaló hívei 1 pártunk tájékozatlanabb tagjai közt, — hogy Haviárnak eszeágában sincs a jelöltséget elfogadni, — de az ez által okozni vélt zavar csak addig tartott, mig a helyi szokás szerint a templomok előtt közhírré nem tétetett, hogy jelöltünk, — Budapestről jövő pártunk több országos jelese jelenlétében,—junius hó elsején programm- beszédót meg nem tartandja. Fölkértük tehát az országos központi párt bizottság elnökét, hogy a központból I r á n|| i Dániel, Györy Elek s Hermann Ottó ur küldessék le jelöltünk programmbeszéde megtartása alkalmából, pártunk erkölcsi támogatására, s külön-külön levélileg is felkértük a tisztelt férfiakat, óhajaink betöltésére. Minthogy azonban a pünkösdi ünnepek alkalmából részint beszámolókra voltak menendők kerületeikbe, részint adott Ígéretük más kerületekbe menni kötelezte őket, egyiket sem lehetett szerencsénk vendégünkül megnyerhetni.
