Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-05-04 / 18. szám
1§-Ik szám Gyula, 1884. május 4-én III. évfolyam r Szerkesztőség: Főtér* Prág-féle ház, Dobay János,könyvárus üzlete, hova a lap7 szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre...............5 írt — kr. Félévre .....................2 „ 50' „ Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. ,, EKÉS. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. r 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L NylIttér tora 10 kr.- Ja Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Hacisenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik^ Moose Rudolf és Bukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Mezőgazdasági gépeink. „A magyar hírlapok a vezérczikket az angoloktól, a szellemes apróságokat a francziáktól, a hirdetési-rovat összeállítását pedig a németektől vették át“ — mondta egyik külföldi látogatónk, aki előkelő szerepet játszik a franczia képviselőházban. Az illető politikus lekötelező bókot akart ez által hirlapsajtónknak mondani; mennyiben találta el az igazat, ítéljék meg mások. Nekem e bók önkénytelenül is azon tényt juttatta eszembe, hogy épugy, miként a szerelmet a gyűlölettől csak vékony közfal választja el; valamint az álom és a halál testvérek (már a hellén bölcsek állították ezt): a bók és a gorombaság között oly szerfölött vékony válaszfal emelkedik, melynek vastagsága a borotvaéllel hasonlítható össze. Tehát hírlapjaink az angoloktól tanulták el a vezérczikkirást! Ez bizony szerfölött merész állítás. A jövő század bizonyítani fogja, hogy igazunk van, mikor ezt Vajmi merész állításnak hirdetjük. Félszáz év múlva a földművelő Magyar- ország lakosai megütközve, roszalólag fognak csodálkozni azon, hogy legbefolyásosabb hírlapjaink vezérczikkei jelenleg oly eseményekről szólnak tanáesadólag, melyeknek eldöntésére, sőt befolyásolására sem, még csak legkisebb hatalmunk sincs. Ez bizony nevetséges eljárás! Ez okból is állíthatjuk, hogy az említettem bók rendkívül merész állítás ; de azért fogadjuk el azt köszönettel s azon reményben, miszerint a jövő igazolni fogja e bók teljes jogosultságát, hírlapjaink félszázad múlva közlendő vezérczikkeit illetőleg. Addig pedig vigasztaljuk magunkat azzal, hogy ha nálunk jelenleg csak azt tekintik „tiszta vezérczikk“-nek, amely politikával foglalkozik; a hazai mezőgazdák érdekeit tárgyalva oly czikket is írhatunk, a mely vezér-, irány-, utazási-, ismeretterjesztő-, szak-, sőt még tárcza- czikk gyanánt is közölhető : az illető szerkesztőség korlátlan véleményezése alapján. Hat év óta viszonylag elég gyakran utazom Angliába: 1878. tavaszán politikai és katonai ügyek szólítottak Sztam- bulból Londonba és onnan az aldershoti táborba; később pedig sport-ügyek hi- tak és bivnak Albionba. Mindezen útjaimat fölhasználtam, hogy magány kedvtelésem kielégítése czéljából az ottani meBékésmegyei tudósítások. 1836. és 1837. évekről. (Folytatás.) Békés vármegye közgyűlése Oct. 24-én 1836Szombathelyi Antal illyformán szóllott: „A történet rövid foglalatja ez : katonai, s igy háborúban is csak ellenség ellen használható hatalomtól elfogatva, katonai lakhelyen polgártársaink Ítélet nélkül kinzatnak. Perbe idéztetve, védelemre szóllitatnak fel, de épen e szónak „védelem“ s ennek paizsa alá kénszerült igazság valóságos gúnyára a vádlottak tehetetlen magányra Szorittatnak, választott ügyvédeiktől pedig titoktartási eskü kívántatik, miszerint sem az irományok otthoni komoly megfontolása, sem a mentő próbák beszerzése, sem az élet és vagyon veszedelmében mások tanácsával élni nem szabad. És. zőgazdasági viszonyokkal, kiváltkép pedig a gazdasági gépiparral behatóan foglalkozzam. Sohasem bírtam ugyan még csak egyetlenegy talpalatnyi földet sem, mindazonáltal jórészt indokolt említett magánykedvtelésem : a lovassági tisztekből rendesen kiváló mezőgazdák válnak; a falusi élet, melyet gyakran évtizedeken át folytatnak, megismerteti és megkedveltet! velők azon foglalkozást, amely a legteljesebb függetlenséget nyújtja és biztosit ja; rendhez szokott természetük pedig azon tényezőt képezi, amely a mezőgazdaságok eredményes vezetésére mindenek fölött szükséges. A gazdasági gépek iránti érdeklődés pedig ólyan családi hajlam-féle jómagámnál. Két unokafivérem tartózkodott éveken át az Egyesült-Államokban mezőgazdasági viszonyok, kiváltkép pedig gazdasági-gépek tanulmányozása czéljából; kár értök! korán hunytak el. Harmadik unoka-fivérem pedig bosszú időn át tette ugyanazt Angliában. Csaknem természetes hát, hogy ügyekeztem nyomdokukba lépni; csakhogy katonai pályát választván, kénytelen voltam ebbeli óhajtásaimat korlátozni. Filadelfia világkiállításában, melyen a gépipar bámulatosan volt képviselve, egyedül másfél héten át gyönyörködhettem ; a # küszöbön állott háború visszaszólított az Újvilágból világrészünk akkori csatatereire : ámde ennek daczára csaknem bárom héten át tanulmányozhattam a helyszinen azon mezőgazdasági viszonyokat, melyek nagyban veszélyeztetik földbirtokosaink vagyoni állását. Anglia, sőt egész Nyugat-Európa mezőgazdasági viszonyait azonban bő alkalmam nyílt behatóan tanulmányozni azon tiz év alatt, melynek túlnyomóan legnagyobb részét utazásaim töltik be E tanulmány újaim alatt a mezőgazdák részére legfontosabbnak azt tapasztaltam, hogy minél több és minél jobb gazdasági gép álljon rendelkezésökre. Jeles lantosunk, Kis Józsefi a varrógép dicsénekét irta meg; igaza volt: a varrógép az emberiség egyik jóltevője. Fokozott mérvben áll ez a gazdasági-gépek ről; mert csakis azok legnagyobb-mérvü alkalmazása által lesz s mezőgazdaságnál alkalmazott béresekből, napszámosokból, kertészekből stb. jelenlegi fogalmainknak megfelelő „szabad ember.“ Szabad ember! mily magasztos e fogalom! ember, aki a legnagyobb nyerserőt igénylő munkát is veritékes fáradozás nélkül képes elvégezni — esze, értelme segélyével. Az ész föltaigy védelemre szóllittatnak fel, s ép a véde lem az, a mi más szín alatt tőlük megtagad- tatik 11 E leverő, e névnélküli gyászos tárgyú tánácskozásnál nem tudom, mint jut eszembe, de nekem válósággal úgy tetszik, mint a macskának az egérrel űzni szokott, vad örömü játéka, elereszti martalékját, rést látszik nyújtani a szabadulhatásra, de más oldalról lesben áll, hogy a menekvőt annál irgalmatla- nabbul körmölhesse; olly rettenetes, olly szivet, lelket, csordultig keserűséggel töltő dolgok ezek, hogy ha valóságukról magam személyes tudomása szerint bizonyos nem vol nék, kételkednem kellene lehetőségökről, nem csak egy olly országban, mellynek hittel erősített constitutiója van, de bármely Statusban a világon, hol a társas élet legfőbb czéljairól, csak homályos képzet is létezik. Mindezeknek törvénytelensége s igazságtalansága tisztán ki lévén tüntetve, nem szóllok az Ítélet előtti méltatlanságokról, együtt érzem velők sorsok bal esetét, velők könnyezem a bennök eltapodott polgári, s emberi jogokat. — Ki e védelmi procedúrát törvényeinkéi egybevetette, lehetetlen, hogy lálja a gépet; az elme dolgoztatja: az em- bei méltóvá lesz rendeltetéséhez. Harmincz év óta bonunkban is örvendetesen szaporodnak a gazdasági-gépek; de hiányzott nálunk az, ami, például, Angliába^, Hollandiában, Németországban és Ft^ső Olaszországban, ahol — Európa területén — a mezőgazdaság legfejlettebb, rendkívül megkönnyítette a jó gépek beszerzését: oly gépcsarnok, melyben tekintet nélkül a gyárosokra minden gépfajból a legjobb található. Őszinte, nagy örömet éreztem hát, mikor ezen űrt pótló áru- csarnokot Tarnóczy Gusztáv felállította a fővárosban. 1 Bizonyos tekintetben még mindig kü- löijös nemzet vagyunk; bizonyos társadalmi osztályaink nem akarják, sőt talán nem is tudnák saját magok, családjok és nemzetünk javára kellőleg kiaknázni azon helyzetűket, melyet születésüknek, összeköttetéseiknek s öröklött vagyonuknak köszönhetnek. Angliáról, a hol a „gentlemanlike“ egyesül a tisztességes határok köjkött mozgó élelmességgel, nem is szólva, például Párisban ismerek egy gazdag őrgrófot, a ki ócska ruhákkal kereskedik. Tízezrével vásároltatja össze ügynökei által az ócska öltönyöket, melyeket aztán százezrével szállít Afrika partjaira % sze- recsenyek Ádám-mezének párisi öltözékkel való felcserélésére. Ha minden öltözetnél csak félfrankot szerez, (nem „nyer“; mert nem „játszik“) évenként kétszer forduló vitorlása „csinos“ hasznot képező összeget szállít számára az egyenlítő alól Bor- deaux-ba. Egyébiránt Párisban egészen szokásos, hogy nemcsak kereskedők és vállalkozók, hanem a társadalmilag legelőkelőbbek is bújának üzlettel: egyik hires énekesnőnek pipere-boltja van; a legünnepeltebb színésznők egyike tejüzlettel bir; a virágkereskedők között számos gazdag grófnő is szerepel stb. Igaz! hiszen nemzeti színházunk kitűnő tenoristája, Perotti Gyula, szintén virágkereskedő ; trieszti pompás berendezésű kamellia Uzdészete (a „kamélia“ irmodor hibás) évenként tízezer forint tiszta hasznot hoz neki. Pedig mily könnyű a születésére elő kelőnek, rokonságáranézve hatalmasnak, tár sadalmi-állására befolyásosnak, vagyonára nézve pedig gazdagnak arra szert tenni ami az üzletek sikerénél a legfőbb tényező bizalomra és olcsó hitelre. Tekintsük, például, gazdasági-gépeinket, ahol a szállitó megbízhatósága rendkívül fontos dolog; mert a mindent egyenlővé tevő fénymáz és festék a rósz fából, rósz vasból, rósz részekből gyártott gépet épolyannak hazudjak, aminő a jó fából, jó vasból és jó részekből készült gép : persze ! az elsőnek árán a lelkiösmeretlen gyáros 40—80 százalékot is „nyer“ ; mig az utóbbién a czége becsületét szemeíé- nyénél is jobban óvó „gentleman-árus“ csak 6—8 százalék hasznot „keres.* „Noblesse-oblige !“ Ezen sarkigazság kiváltkép illik a müveit Nyűgöt azon „gentlemangépáru8“-aira, akik a legnemesebb becsvágytól vezérelve nem arra törekszenek, hogy üzletök évi-mérlege minél nagyobb hasznot tüntessen ki; hanem azt tartják szemök előtt, hogy gazdatársainknak minél jobb, s a vételárnak megfelelő mezőgazdasági-gépeket szállithassanak. A váci-körút végén, ahol hazánk egyik legrégibb gyára, az egykori czukorgyár épült, egy sarok-báztelken magas, cs'nos faalkotmány tűnik szemünkbe : Tarnóczy Gusztáv mezőgazdasági gépcsarnokának hatalmas széljárgánya. Ezen széljárgányok nálunk, sajnos ! még vajmi ritkák ; pedig hasznuk kézzelfogható. Hollandiában utazva, különösen magokra vonják figyelmünket a szélmalmok s a széljárgányok, melyeknek nagyrésze vizszivattyázásra használtaik. Németalföld túlnyomóan legnagyobb része ugyanis a tengerszin alatt feküdvén, a hatalmas töltések bírnak ugyan daczolni a tengervíz óriási nyomásával; de a föl- szinre szivárgó talajvíz elárasztana mezőket, szántóföldeket, réteket, kerteket, ha nem gondoskodnának annak levezetéséről. De miként vezethető le oly viz, amely a tengerszin alatt fekvő területen gyűl össze? Csakis szivattyúzás által. A földek hát, melyeket számos hajózási csatorna metsz keresztül-kasul, keskeny, sekély vizgyüj- tőcsatornákkal bírnak ; ezekből a széljárgányok segélyével oly csatornákba szi- vatytyúzzák, illetőleg emelik az összegyü- lemlett talajvizet, melyek a töltések koronáin húzódnak : melyekből azután a hajózási csatornákba és folyókba, illetőleg a tengerbe ömlik a viz. Gőzgépek által végezve túldrága volna e munka ; a széljárgányok arányos árakon végzik el azt. Arányos árakon! Ez a legfontosabb kellék a mezőgazdaságnál használt gépeket tekintve. Arányos árak! ez azt jelenti, hogy a végzett munka költségei helyes arányban állanak: időhöz, tőkebefektetéshez, a kezelőszemélyzet fizetéséhez, tőkénk kamatozásához, gépkopási törlesztéshez, a# föl ne kiáltson: itt az önkény szétzúzta a törvényes korlátokat, s dúlni indúlt a társas élet legfőbb kincseit; — e statusban életünk nincsen többé biztosságban! Erről sem szóllok tehát többet; de szóllani akarok ezen titkolódzási procedúrára nézve, a Statustudomány általános elveit véve vezérül, szóllani; mert hazám, s Királyom java szivemen fekszik, pedig ha valaha, úgy most e kettő egymás ellen látszik szegülve; — s itt a hallgatás vétek! — Minden Ítélő hatóságok között egyedül a közvélemény ítélete meg nem vesztegethető — Ez olly axióma, mellyet minden ember jól érez, s melly ellen, bármi okoskodás az em béri természetből folyó mindennapi eseményeknél fogva örökké sophisma marad. — Azt kell tehát hinnem, hogy minden, legyen az kormányi testület, (Status personale, mert én a kormány alatt ezt értem) legyen egyes ember, ki a nyilvánosságot, a közvélemény Ítéletét kerüli, a bűn gyanújától ment soha nem lehet. Ha ezek igy állanak, nincs természetesebb mint az, hogy az elroellőzést vagy megvetést előbb utóbb keservesen megboszúlni szokott közvélemény ítéletében, s minden hazafi keblében azon hiedelmet élesz* sze a Kormánynak tudva lévő titkolódzása, hogy a szóban forgó ifjak ártatlanok s a kormánynak velők való bánásában törvénytelen ártalom lappang. Különben kérdem, mi ok lehet a titkolódzásra P s valljon mi hihetünk-e mást, kik a közülünk elragadottat nem csak ismertük, de szerettük és becsültük is; — én legalább e nyilatkozással tartozom (Tormássy János a szólló mellett vólt országgyűlési Írnok) két évig vóltam tanúja, különösen az ifjú Tormássy teremtő erejű hatalmas lelke fejlődésének; s vétekre magyarázható bal fogásokat soha még képzeletében megvillani sem sejdithettem, ha csak nem vétek az, hogy az adózó nép sorsa iránti törvényszerű józan javítás, emberszerető meleg keblének bálvány ideája volt. De hiszen, ha csakugyan vétkesek ők, ki hallotta valaha közülünk valakinek szájából, hogy ne büntettessenek? Istenemre! senki sem! A ki hazája, s királya kárára rósz szándékkal csak egy szalma szálat is keresztül vet, irtóztatón bűnhődjék, — de
