Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-23 / 12. szám

12-ik szám Gyula, 1884. márczius 23-án ül. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 frt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Év negyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. f------------------^ Ei adó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalba*. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Uaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott sz. a.; Lang előnyős árakon. A budapesti 48-as függetlenségi párti ér­tekezlet felhívása a főváros polgáraihoz. Ismét elérkezett az idő, hogy a nem­zet törvénybiztositotta jogával élve, szere­tett hazánk sorsa felett döntsön. Az országgyűlési választások rövid idő múlva megejtendők lévén, szükségesnek véltük polgártársainkat zászlónk követésére felhívni. Kövessétek azon zászlót, melynek lo­bogóján a dicső „1848“ ragyog, kövessé­tek azon nyomokat, melyeken elődeink 1848-ban megindultak, midőn szellemi és anyagi erejüket egy főczél elérésének szen­telték és ez volt: Magyarország függetlensége és önálló­sága ! Megmutatta a lefolyt 35 év, hogy elő­deink nem tévedtek, hogy helyesen felis­merték azon feltételeket, melyek hiányában hazánk soha sem válhatik nagygyá és vi­rágzóvá, lakossága soha sem leend boldog és megelégedett, — melyek nélkül tengőd­hetünk ugyan, de állami létünk biztosítva soha sem leszen. Nem a külpolitika tekintetében hiányzó önrendelkezési jog völt-e oka annak, hogy oly kalandpolitikába sodortattunk, mely honfiaink ezreinek életébe, nekünk polgá­roknak pedig máris közel száz millió frt államadóssággal fedezett költségbe került, a melynek kamatait keservesen megtakarított adófillérekkel keilend fizetnünk ? Nem egy önálló magyar hadsereg hi­ányának kell-e tulajdonítanunk azon saj­nosán tapasztalt jelenségeket, hogy a had­sereg nélkülözi a magyar szellemet, tisztjei többségének nem hazája azon állam, mely­nek létéért ma-holnap küzdenie kell, hogy milliókat áldozunk évenkint a hadseregre, de a felett tényleg nem mi rendelkezünk ? Nem az önálló vámterület hiáuya, oka e annak, hogy mig velünk szomszédos ki­sebb államokban az ipar és a kereskede­lem szemlátomást fejlődik, nálunk a mező - gazdaság, a kereskedelem és főleg az ipar folyvást pang, nem lévén utóbbi képes a fejlettebb osztrák iparral versenyezni, és nem lehetvén a hazai munkát kizárólag a hazai érdek szempontjából támogatni és védeni ? Hiven és rendületlenül ragaszkodunk A boldogság! Egy hatalmas végzet intézi sorsunkat Mely zaklat szüntelen és nem ad nyugalmat, Az egyik végletből a másikba esünk, Örök változás közt hánykódik életünk... A boldogság után vágyódik a kebel. Keressük, kutatjuk 3. és még sem érjük el... Még ifiak vagyunk, lángolva szeretünk, Mert a szerelemben boldogságot hiszünk, A kéj tengerébe merülünk, mint búvár Azt hisszük, ott reánk boldogság gyöngye vár; Majd jő a férfi kor. Hirt, kincset keresünk, Hisszük, hogy ragyogva, majd boldogok leszünk. Majd meglep agg korunk s hisszük; itt a határ.. Ám az emlékezet visszaszáll mint madár, Beszárnyalja éltünk mindenik korszakát S mint egy lomb, egy virág, mely neki nyugtot ád. Nem lehet boldog az, kit ily emlék gyötör Ilyennek nem adhat nyugtot a sírgödör.. Midőn sem az élet — sem a halál nem ád... Hol lakozol tehát te tündér — boldogság ?... * * * Ne vegyük komolyan soha az életet, Mert a? a ki örül, még könnyen kinevet, tehát azon meggyőződésünkhöz, hogy szá­munkra csak egy főczél létezhetik és ez, hogy Magyarország legyen önálló, füg­getlen magyar állam, mely minden idegen beavatkozástól mentten intézze minden ügyeit; mely teljes önállósággal bírjon a polgári közigazgatáson kívül a hadügy, pénzügy, nemzetközi viszonyok és közgaz­daság minden ágában, mely az ő felsége uralkodása alatt álló többi országok és tar­tományokkal csupán a fejedelem azonossága által álljon kapcsolatban. Ezen magasztos czélnak alkotmányos utón és törvényes eszközök segítségével való elérése tőletek függ polgártársak, azért gyűljetek zászlóink alá, hogy megvalósul­jon az ige: „Magyarország nem volt, ha­nem lesz!“ A függetlenség kivivására irányult tö­rekvésünk mellett azonban igyekezetünk még oda is forditandjuk, hogy a szabad­ság, különösen az egyéni-, a vallás-, sajtó-, gyülekezési- és egyesülési szabadság, ezek­nek minden következményeivel együtt va­lamint a jogegyenlőség, születés, vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül intézmé­nyeinkben és törvényeinkben minél telje­sebb kifejezést nyerjenek, egyúttal oda hat­ván, hogy az erkölcsiség, a mivelődés és az anyagi jólét, szóval a szabadelvű hala­dás eszméi minél inkább terjedjenek és meg­valósuljanak. A törvényhozás egyik tényezője 1848. óta a népképviseleti rendszer alapján lévén szervezve, szükségesnek tartjuk, hogy an­nak másik tényezője is, t. i. a felsőház, a kor követelményeihez képest átalakittassék. A törvény iránti tiszteletünknél fogva mig egy részt követeljük, hogy a Horvát­országgal fennálló egyezmény mindkét részről szigorúan megtartassák, másrészről kijelentjük, hogy azon túl semmi újabb en­gedményekre hajlandók nem vagyunk és különösen Fiume városa és kerületéről le­mondani semmi körülmények között nem fogunk. Közigazgatásunkat illetőleg óhajtjuk, hogy az az önkormányzati jog elvének fen- tartása mellett, kinövéseitől megtisztittat- ván, javíttassák, s a közigazgatási bíróság felállítása által az önkény ellen lehetőleg megóvassék. E mellett kivánjuk, hogy az államhi­Vegyük azt könnyedén, a mint a sors adja, Ha bánt, sírjunk egyet — vagy kaczagjunk rajta — Akkor tán felleljük azt a boldogságot A mely után szivünk . . . hasztalan sóvárgott. Urmónyi Lajos. Sz. Prielle Cornelia. Tegnapelőtt a délutáni vonattal a leg­nagyobb magyar színésznő érkezett Gyulára. — Prielle Cornélia — fájdalom — csak há­rom vendégjátékra jött le hozzánk, de vigasz­tal az, hogy e három vendégjáték alkalmával legjobb szerepeit látjuk tőle s három oly da­rabban, mint Dumas „47-ik Czikk“-e, Csiky „Proletárokba s Ferrari „Holt sziv“-e. Tehát három napig ünnepe lesz Gyulá­nak. Nem lobogózzák ugyan fel a várost, nem rendeznek benne körmeneteket profán és nem profán zsivajjal : sőt inkább visszafoj­tott lélekzettel, néma lelkesedéssel fogjuk hallgatni a legnagyobb magyar színésznőt1 hogy annál nagyobb tűzzel tapsolhassunk — Cora és Szedervári Kamillának . . . Mi magyarok, nem vagyunk azon kelle­mes helyzetben, mint más nagy nemzetek, kiknek szinügye egyszerűen művészeti kér­vatalnokok jogait főnökei önkényei ellen biztositó szolgálati pragmatika és a nyug- dijszabályzat minél előbb megalkottassék. Az ország pénzügyi viszony ait tekintve azon szomorú helyzettel állunk ugyan szem­ben, hogy az eddigi politikai rendszer nem­csak már alig megszámlál ható államadós­ságokat rótt vállainkra, hanem a közterhe­ket mindig újabb adók behozatala és a lé­tezők felemelése által majdnem elviselhe­tetlenné tett; reméljük azonban, hogy ha­zánk önállósága elérésével és különösen a külön vámterület felállításával, a közvetett adóknak saját érdekünkben való kihaszná­lása és az adófizetési képesség emelése ál­tal a közterhek súlya is könyebbülni fog. De szükséges, hogy legelső sorban a kincstári érdek egyoldalú előtérbe állítása józanabb iránynak engedjen helyet, a pol­gárok pedig az adóknak igazságosabb ki­vetése és méltányosabb behajtása által a sok zaklatásoktól és visszaélésektől megki- méltessenek. E tárgygyal összefüggésben nem hallgathatjuk el továbbá, hogy az ital­mérési jog és általában az úgynevezett ki­sebb királyi haszonvételek megváltása to­vább nem halasztható. Az igazságszolgáltatás terén gyökeres változtatások kívántainak. A polgári eljá­rás, nézetünk szerint, a szóbeliség és köz- vétlenség elvére, a bűnvádi eljárás az es­küdtszéki intézményre alapitandó. Polgári törvénykönyv megalkotása és a bíróságok végleges rendezése és székhelyeik megálla­pítása szintúgy elodázhatlan követelmények. A közoktatásra nézve óhajtjuk, hogy az, annak minden fokozatain folytonosan fejlesztessék, az erre megkivántató áldoza­tokat a leghasznosabb befektetések közé számítván. Az ipar, kereskedés és mezőgazdaság érdekei külön vámterület, helyes védvám- rendszer és önálló magyar jegybank felál­lítása által egyrészt, másrészt pedig nem­zetközi visonyainkban, saját érdekeinknek saját képviselőink (konzulaink) utján le­endő ellátása által kell hogy támogatas­sanak. A közmunkák mezején végre különö­sen a közutak szaporítását és tökéletesbi- tését, csatornák épitését, a Duna, Tisza és mellékfolyóinak szabályozását a sürgősebb teendők közé sorozzuk. dés : a mi színészetünk története egy és azo­nos, össze van olvadva nyelvbéli s igy nem­zetiségi törekvéseink történetével; s eme ket­tős történetben Prielle Cornélia korszakalkotó szerepet játszik, akár csak költészet-históriánk­ban Arany. A budapesti nemzeti színházban egy­szerre csak egy fiatal színésznő merült fel, aki a magyar színi traditiók ellenére nem sza­vaik, hanem beszélt. El merte követni azon szentségtörést, bogy természetes legyen. Nem játszott hanem élt a színpadon. S milyen sa­játságos : e színésznő ama színész nevét vi­selte, kit hozzá hasonló erényekért koszoruz- tak meg: Szerdahelyi a nagy társalgó-bon- vivant nevét,1 ki utólérhetetlen volt ama finom franczia darabokban, melyekben utolérhetet- lenül s egyedül áll özvegye, a körünkben időző Prielle Cornélia. Ezek a franczia darabok 1 Milyen jóté­konyan hatottak a német sentimentalis „Gri- seldisek“ után. Tartalmok — melyben a tra­gikus elem. a víggal küzd, hogy a befejezés­nél a derű legyen a győztes — változatossá­guknál fogva gazdag alakításra adnak alkal­mat. De e gazdagságot is nehéz, főkép nehéz elérni 1 A legjobb modern franczia dráma egy­szersmind a legnehezebben játszható hősnői szereppel bir : s Prielle Cornélia mégis Gau­thier Margitban, az érzések e csodálatosan Ezekkel jeleztük volna t. polgártársak, főbb vonásokban azon politikai feladato­kat, melyek megvalósítására törekszünk. De bármily üdvös legyen is ezek egyike vagy másikának megoldása, erős és kiolt- hatatlan bennünk a hit, hogy gyökeres, állandó, mindenre kiterjedő javulás csakúgy és akkor érhető el, ha Magyarország, sze­retett hazánk állami önállóságát és függet­lenségét visszanyeri. Ennek elérésére pedig most van itt az alkalom, éljetek vele és csoportosuljatok a 48-as függetlenségi párt zászlója körül. Éljen a haza! A fővárosi 48-as függetlenségi párt 1884. évi márczius 17-én tartott értekez­letéből. Irinyi Dániel, Dr. Rícz Károly, az értekezlet elnöke. jegyző. Fentebb közöljük a budapesti 48-as függetlenségi párt felhívását a főváros pol­gáraihoz ; a közeledő választások küszöbén ajánljuk eme felhívást szives megfigyelé­sül tisztelt elvtársainknak, úgyszintén a megye közönségének. A felhívásnak külö­nös súlyt kölcsönöz előttünk ama körül­mény, hogy Irányi Dániel ur elveink leg­méltóbb és leghivatottabb képviselője irta azt alá, akinek nézeteit mi a közeledő vá­lasztások alkalmából magunkra nézve irány­adókul vallunk és tekintünk. A „Békesmegyei takarékpénztár“ igazgatói jelentése 1884. márczius 20-án tartott közgyűlésén. Tisztelt közgyűlés ! Van szerencsénk az elmúlt 1883. érről, a mely intézetünk 20- ik üzletére, a zárszámadáso­kat előterjeszteni és intézetünk állásáról a követ­kezőkben jelentést tenni : Az 1883-ik éri üzletforgalom—az orosházi fiók befoglalásárai — és a mely a mérlegben az 3,) táblán kitüntetett különböző roratokra el- oszlik, tett ......................... I . 3,038,059*44 Am i az egyesület ragyonát és az általa ke­zelt tőkék elhelyezését illeti, az az 1883 ik évi deczember 31 -ik napján az előterjesztett mérleg szerint a következő volt: Váltókban ........................................ 569000.— Jel zálogi kötvényekben.................... 957873.04 Előleg vagyis kézi zálog .... 7071.— Orosházi fiók.................................... 38425.09 Sz erelvények.................................... 350.— változatos skáláját feltáró szerepben aratja legnagyobb s legkiórdemeltebb diadalait. „Minden nőben van színész-tehetség,“ — mondja Dumas fils. Nos, a mi kedves vendé­günkben egyesül a különféle nők eltérő szí­nészi tehetsége : — intrikája okvetlenül győz, salon hölgye elbájol, drámai hősnője megráz, női — bonvivantja meghódít, s még látcsövön sem veszed észre, hogy a szőke paróka alatt hófehér az a haj, mely 1847-ben volt barna, és borzasán árnyalta azt a pajzán arczocskát, mely úgy elbájolta akkortájt Petőfinket — hogy nyomban a paphoz akart vele menni... A haj hófehér, de maga a művésznő, ki koránál fogva már matróna, még mindig meg­tartotta lelke teljes s alakja bizonyos iidesé- gét, mely oly ritka eset azok között a nagy művésznők között, kik száz szívvel élnek s egyik hullámából az érzésnek a szenvedély másik viharába sodortatnak s nem pihennek sohasem. Midőn e sorokat Írjuk, már megtölt az igaz, hogy kicsiny színházunk, s a páratlanul nagy közönség lélekzetét visszafojtva, várja Cora megjelentét. . . most megjelen a nemes hölgy . . . Plaudite 1

Next

/
Thumbnails
Contents