Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-17 / 7. szám

panoráma tárul szemeink elé; minél magasabbra haladunk felfelé, annálinkább szélesedik látásunk köre. egész lánczolata és csoportozata a hegyeknek és völgyeknek fekszik alattunk, itt ott zöld mezővel, többnyire sűrűn benőtt erdővel.

Lictől fogva a pálya 25% lejtéssel folytonosan esik a fiumei tengerpart felé. A meredek és kopár hegyoldalok a látvány jellegét mindig szomorúbbra változtatják. Lassanként elénk tárul a K a r s z t, terméketlen, kietlen, sivár temetőjével millió meg millió egymást érő kisebb-nagyobb fehér mész-szirteknek sírkő szerű látványával. Ember, állat, madár óra hosszat sehol nem látható; falvak, házak, a föld kultúrájának teljes hiánya egy elhagyott, kihalt vadon világrésznek fojtó benyomásával zsibbasztja el kedélyünket. A pálya mellett sűrűn emelt védő kőfalak a Bora pusztító uralmának jelei. Bitkán, itt ott a védettebb völgyek fenekén, óriási munkával és szorgalommal összehordott kövekkel kerített 10—50 Q ölnyi kertecskék mutatják a gyenge cultura élethalál harczának sovány eredményét az ellenséges természetnek kegyetlen vadsága felett. A kopár szíriek között itt-ott bokányi cserjék nyújtják az erdőség paródiáját. Kút, forrás, e vidéken sehol sincs, a gyér lakosság cisternákba gyűjtött hó és eső lén nyomorog. A legtöbb őrház Fiúméig cister- nákkal van ellátva.

Végre I recinai völgyben élénkebbé lesz a vegetatio és Plase állomáson túl a Quarnero tengeröböl gyönyörű látványa lep meg. Az alföldnek magyarja tengert pillant meg! Mélyen alattunk kéklik az Adria, de még csak szakgatott darabokban, elragadóan váltakozva a festői fekvésű istriai tengerpart, számos sziget, különösen Veglia és Cherso tengerparti helységek, Buccari és Porto- Ré városok, Frangepán várának romjaival stb. Mindig déliesb, mindig erőteljesb a vegetatio, mindig diadalmasb a cnltura, míg végre a tengerpartig leszállott vonatunk egy utolsó tunelen átrobogva megállapodik a fiumei pályaudvarban.

Magyarország gyöngye, Fiume, előttünk fekszik. Félve tesszük lábunkat földjére, mintha még nem volna egészen biztos, bogy a mienk, bár hazánk kormánya milliókat ruházott belé, hogy fejlessze, biztosítsa. 11 óra volt délelőtt, mikor megérkeztünk s az Európában előre megrendelt szobáinkat elfoglaltuk. Ámulatunkból a teljesen ide- genszerü tengerparti látványok felett lassanként az élet követelményeinek tudatára ébredvén, rósz néven volt e vehető, ha a két napi és éji folytonos utazás fáradalmaiból kiüdülendők, a ITengerre magyar!“ hívását követve mindenek előtt a tengernek, a magunk tengerének árjai közé meg- türödni siettünk.

(Folyt, köv.)

Az 1884. évi I-sö és II-ik osztályú kereseti adólajstrom a kir. adófelügyelőség által helybenhagyási záradékkal ellátva lévén, az 1883 évi XLIV. t.-cz. 16. §-a értelmében f. hó 17-től 24-ig bezárólag a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve leend; miért is mindazon adózók, kik a kirovás ellen jogorvoslattal élűi kívánnak, az ezt tárgyazó felfolyamodásukat és pedig a régibb adózók a lajstrom kitétel napjától; — az uj adózók pedig az adókönyvecske kézbesít

sétől számított 15 nap alatt, Gyulavárosa adóhivatalánál beadhatják.

B.-Gyulán, 1884. február 16-án.

Dobay János, polgármester.

Felhívás.

Felhivatnak mindazon hadmentességi díjköteles egyének, kik Gyula városa területén laknak, hogy az 1880. XXVII. t. ez. 13 -ik § a értelmében teendő bevallásokat legkésőbb e hó végéig Gyula város adóhivatalánál okvetlenül beadják, illetve a meg- kivántató adatokat tollba mondják, mert ellenesetben az idézet törvényezikk 20-ik §-ában meghatározott birság fog ellenük alkalmaztátni.

B.-Gyulán, 1884. febr. 8.

Dobay János, polgármester.

Újdonságok.

A b.-gyulai nöegyletnek f. évi február 3-án tartott évi közgyűlése mélt. gr. Wenckheim Frigy esne elnöklete alatt igen élénk részvétével a tagoknak folyt le. Ez alkalommal első sorban tárgyalás alá vétetett az egylet pénztári és raktári számadása, a melynek számvizsgálati szempontból leendő átnézése és megállapítására Erkel Ferenczné úrnő választmány* tag elnöklete alatt mint számvizsgáló bizottsági tagok dr. Dubányi Jánosné, Dobay Jánosné és Ambrus Ilka urhöl- gyek küldettek ki, a számvizsgálat eszközlésére mint szakértő Ferentzy Alajos ur kéretett fel. A megürült 1 választmányi tag állásra a jelenlévő egyleti tagok együttes bizalmával egyhangúlag Ambrus Ilka urhölgyet választották meg. Bejelentetett, miszerint az egyletnek ez alkalommal 264 rendes tagja van. Ezzel kapcsolatosan felülvizsgálat alá vétetett az egylet alapszabálya, melynek több szakaszában történt változás, a mely a közgyűlés beegyezése s hozzájárulásával történt, s mi után pedig épen az egylet alakulasara vonatkozó szakasz is változás alá jött, noha még a kormáuy- batósági jóváhagyás alá fel nem terjesztetett, a közgyűlés egyhangú határozatához képest kijelen- totett, hogy a vá'tozást szenvedett szakasz értelmében az egylet magát egyszer i mindenkorra megalakuljak tekinti, s tagjaira nézve a majdan jóváhagyott alapszabály ide vonatkozó szakasza fog intézkedni. Több elnöki segélyösszegek utalványozása jelentetvén be, utólag jóváhagyattak, valamint több segélyre felvétetni kért egyének kérelmeik lettek bírálat alá véve, s azok előnyére elintézve. Mintán pedig, az egylet biztosítása tekintetéből az újított alapszabály értelmében elhatároztatott, miként az egylet meglévő tőkéjéből egy alaptőke létesittessék, a közgyűlés egyhangúlag határozatként kimondotta, miszerint a közel 5500 irt készpénz és 1050 frt alapítványi tőkék összehozásával az egylet alaptőkéje 6050 frtban állapittatik meg, a melynek gyarapítására az egylet évi összes bevételének ]/4 része fog szolgálni. A meleg érdeklődéssel folytatott tanácskozmány, miután több tárgy nem lévén, elnöknő őmltsága

szívélyes köszönet nyilvánításával általa feloszlat- tatott.

„Difficile est satyram non seribere.“ Békésen f. hó 14-én volt a boldogult Hajnal Ábel elhalálozása folytán üresedésbe jött egyik helv hitvallású lelkészi állásnak választás utjáni betöltése. Lapunkban említettük volt, hogy a békési hivek között mozgalom keletkezett a lelkészi állásra nt. Szabó János körös-tarcsai ref. papot és a békés-bánáti egyházmegye esperesét megnyerni. E czélbol hetekkel ezelőtt aláírási ivet nyitottak és mintegy 1500-an Írtak alá a meghívót, kötelezvén magukat esetleg szavazatukkal is biztosítani Szabó János megválasztását. Ezután nagyszámú díszes küldöttség vonult ki Tárcsára a meghívást élő szóval is tolmácsolni, Szabó Janos — hosszas habozás után — végre sem térhetett ki a bizalom és szeretet ily ekklatánsul nyilvánuló jelei elöl, melyekben az „Ur akaratját“ látta nyilatkozni és elfogadta a jelöltséget. Gyulán — semleges helyen — megtörtént a kandidátió, mely alkalomból megjegyezzük, hogy sok tekintélyes pap pályázati kérvényét feltételesen adta be, nevezetesen csak az esetben óhajtva kandidáltatni, ha az esperes nem pályáznék, ennyire biztosnak hitte mindenki csaknem egyhangúlag történő megválasztását. Eljött február 14-ike. A békési ref. nagytemplom szi- nültig megtelt, s amidőn a jelöltek nevei olvastatnak, az egész templomban egyhangúlag csak a Szabó név hallatszik; egyetlen egy sem hangoztat más szót, más nevet. Az egyházi és világi tanácsbirák már épen kiakarják hirdetni a lélekemelőn egyhangú választás t, amidőn a háttérből szép csendesen előlép egy igénytelen külsejű parasztember és máudlijáhól kivesz egy papirost, amelyen tíz egyháztag szavazást kér; ezt bizony a zsinati törvények értelmében tíz ember beadványára el kell rendelni; — aminthogy kelletlenül el is rendelték, az egész szavazás csak időpazarlásnak tekintetvén. Délután 2 óráig folyik a szavazás, egy félóra elteltével ösz- szeszámolják : Szabó Jánosra szavaztak 581-en, Csák Jánosra 658-n, s igy utóbbi 77 szótöbbséggel lett megválasztva. Még Tabajdy Dani kapott 12 szavazatot. Szabó megbukott. — A választás nagy elkeseredést keltett Békésen, a vidéken pedig el sem akarják hinni, hogy Szabó megbukott; oly absurdumnak tartja mindenki, pedig megtörtént. Sok minden működött pedig közre a választás ilyetén eredményére, a választók nagy része azért nem szavazóit Szabóra — nem mintha kifogása lenne ellene, sőt szereti és rajong érte — hanem mert az urak is őt akarják, tehát nekik nem kell; azután közreműködött a Békésen mostanában felszínre vergődött rendezett tanács kérdése is: a Csák- pártiak megcsökönyösödtek, hogy ha Szabó megbukik, akkor a rendezett tanácsból' sem lesz semmi, s ilyen jelszavak alatt hódították el a legbuzgóbb Szabó-pártiakat. — Szabó János esperes ur, akit pártállás, hitfelekezet és osztály- különbség nélkül mindenki f enkölt szellemű, költői kedélyű, magas műveltségű, apostoli szelíd lelkületű, egyszóval minden tekintetben mintaszerű embernek s még mintaszerűbb papnak ismer — nem igényli azt, hogy őt e választás után rehabilitálni kellene, ba valaha valakit bukás nem kompromittált, úgy bizonyáré

11 legkevésbé sem kompromittálja, hanem a békésieket ... de hagyjuk a reeri minatiókat. Csák János ur egyike a legképzettebb fiatal theologu- soknak, külföldi egyetemeken tanult, kiváló orientalista, mint ilyen tanári állást töltött be a debreczeni főiskola theologiájáu, utóbbi időkben édesatyja mellett Vésztőn segédlelkészi állásban volt alkalmazva. A békési egyház jeles papot nyer benne, s ha e választásban van ami valamennyire megnyugtató, bizonyára első sorban az, hogy a nép szeszélye ezúttal — véletlenül talán — de nem órdemetlen egyén fele hajlott*

Kinevezés. A pénzügyminiszter V i t á ly o s Béla volt megyei csendbiztost a bókésmegyei kir. adófelügyelőséghez rendszeresített adóvégrehajtónak nevezte ki.

Az ipartörvény-javaslat küszöbön álló tárgyalása alkalmából mai napra Budapestre egybehívott szükebbkörü országos iparos értekezleten — melynek hivatása lenne a II. országos iparos kongressus resolutioinak érvényesítése czéljából egyöntetű megállapodásra jutni — a gyulai iparos osztályt S a 1 József és K ó h n Dávid fogják képviselni, a kik e czélból még tegnap éjjel felutaztak a fővárosba.

Az iparos-tauoncz-iskola javára tegnap este rendezett tánczvigalom — az előkészületekből következtetve népesnek Ígérkezett, s a tiszta jövedelem bizonyára tekintélyes leend. A bálról egyébként lapunk jövő számában.

A megye dísztermében f. hó 23-án tartandó tánczvigalom — a városunk s környékén tanúskodó élénk érdeklődésből következtetve — nem ugyan tulnépes, de kedélyes fesztelen | a mellett elegáns elite bálnak ígérkezik. A rendezőség felkérte szerkesztőségünket annak közlésére, hogy azok, a kik eme bálra bizonyára tévedésből meghívót nem kaptak s azt igényelnének, szíveskedjenek a bálrendező bizottság elnökéhez Kertay Zsigmondihoz fordulni.

Színházi álarczosbál lesz vasárnap f. hó 24-ón a „Korona“ nagytermében. A szintársulat rendezi és mindent elkövet, hogy élvezetes estét szerezzen a közönségnek. A társulat személyzete díszes jelmezekben fog megjelenni és grotesk tán- czokkal s mulatságos jelenetekkel fog élvezetet nyújtani. Éjfélkor szerecsentáncz lesz, melyet Szik- ay, a társulat egyik kitűnő komikusa tanított be. Aztán lesz díjkiosztás, a legszebb álarezos nő egy értékes aranygyűrűt, a legbohóbb férfi álarezos egy üveg valódi franczia pezsgőt nyer. A belépti jegyek mellé ingyen sorsjegyek osztatnak ki melyekkel sok csinos és értékes tárgyat nyetbetni. Szóvei lesz minden ami felvidítja és mulattatja a nézőket. Beméljük is, hogy lesz látogató elég — mert az efféle mulatságokban úgy is ritkán van része közönségünknek. Ajánljuk is ez álarezos bált nem csak élvezet, de a szintársulat pártfogása okáért is.

Vizszabályozási likvidátió. A pénzügy- ministerium f. hó harmadiki kelettel leiratot intézett az Alsó-Fehér-Körös szabályozó társulathoz, mely szerint a társulat által a Körös folyó árjai ellen emelt vizszabályozási védművek után az 1881. XIII t.-cz. alapján likvidált s az országos földadó bizottság által megállapított évi fentartási költség, mely után a földadó mint a kataszteri tiszta jövedelemből le nem vont költség után az

Felköszöntés a békésmegyei „Régész-Egylet “- re; mind-mind csupa alkalmi vers, s mindegyiken meglátszik, hogy alkalom, nem ihlet szülte; mindegyiknek olvasása után elgondolja az ember: mennyivel szebb lett volna ez prózában. Prózában, igen, mert Eördögh a rím kedvéért nyomorékká teszi a gondolatot; alig van versszaka, a melynek világos megérthetéséhez kommentár ne kellene; gondolatai homályosak annyira, hogy e87'effy versét elolvasva, fejünket törjük rajta, mi is volt hát az egészben? Vannak versei, melyekről a legnagyobb igyekezet mellett sem mondhatjuk ki határozottan, milyen versalakban vannak írva; rythmusnak, sormetszetnek a legtöbb helyt hire-hamva sincs, csak a szótag-szám van meg; azt megtartani pedig nem nagy tudomány kell. Mutatód! az elmondottak bizonyítására, azt hiszem, elég lesz egy pár versszak; a kinek a jótékonyczél iránti áldozatkészségből kedve lesz többet élvezni, meríthet eleget magából a füzetből. Itt talán ennyi is sok lesz.

A Prológból: Hol annyiszor dúlta ellenség földed,

De hol mindannyiszor egy sem boldogult, Fegyverrel kezedben legyőzted okot A reád támadott germánt, tart, mogult ;|

De most rád éllenid más formába törnék,

| váljon ez uj harezon de össze nem törnek.“

E versszakban, hogy a „boldogultra“ rímet leljen az iro, ha jól sejtem, a mongol helyett használja a mogult; mongol és mogul pedig szerintem két külömböző fogalom ; nem tudom, szerző egy nézeten van-e velem ? Az utolsó sorban levő de már csak a lábak kiszorítására előrántott felesleges valami ; s a nélkül is milyen gyarló egy sor ez: „S váljon ez uj harezon de össze nem törnek?*

„Az orosházi iparos egyesülés ünnepén* czimü versből az utolsó versszak igy hangzik :

A miért keblünk lelkesült S küzdelmes időket éle át —

Az orosházi „Egyesült Ipartársulat“ él tehát,

Éljen is még dicsőn, soká S adjuk áldásunkat reá.

Erre, nem tekintve prózai voltát, megjegyezni valóm csak az, hogy helytelen dolog az „Egyesült“-et elválasztani az „ipartársulattól.

A „Guszti napra* utolsó versszaka igy

szól :

S s isszatérve hozzánk tedd itt. . .

Folytasd velünk azt a — betlit;

És lefőzve a világot —

Tartsd fenn a jó barátságot.

Mit ért szerző az alatt, hogy „visszatérve hozzánk tedd itt?“ már hogy Orosházán verette az ezredet ? Ha azt érti is, homályos; én hajlandóbb vagyok hinni, hogy azt a „tedd itt-et csak azért irta oda, hogy a „betlit“ rím nélkül ne maradjon. Inkább maradt volna a nélkül.

A mi ez alkalomszülte darabokat illeti, csak a mondó vagyok, hogy az „alkalmi költemény* név még nem annyit tesz, hogy költészet ne legyen benne; az alkalmi költeményen is meg kell csillanni az ihlet zománczá- nak. Ezek azonban (kivéve az Omazta halálára irtat nem egyebek olyan verseknél, mint a miket magyarul „rigmusoknak* hívunk. Csak nézzük a Régészekre s az Orosházi tűzoltókra Írottakat; mik ezek ? egy csomó cadentia, ösz- szeszedve azért, hogy a végén azt mondhassuk : „ez meg ez éljen 1“ lehet akármi, csak költészet nem.

Az említett alkalmi verseken kívül van szerzőnek egy pár subjectiv színezetű darabja; ezeknél is az a baj azonban, bogy legtöbbször hiába való külsőségért, mint a milyen a rím. alliteratio stb. feláldozza a gondolatot; pedig a tisztaság, világosság minden írott mü- oek első és főkelléke. Ott van p. o. a Dal második verse :

Mert mint a nád ingóbingó,

Te is úgy kis rózsabimbó — Egy más szemtül milyen sztntül Elhajoltál a szívemtől.

íme, csakhogy egy közép rímet kapjon, oda Írja z szentül szót, holott arra épen semmi szükség. így vau az Ozmánról írott dis- tichonban is közép rím, holott az egyáltalán nem lényeges kellék az ilyen versalakban. Mesterségnek megjárja épugy, mint az orosházi tűzoltókhoz írottban az a jelenség, hogy a sorok kezdő betűi a vers utolsó, éljenes sorát adják. Csak nem akarunk ujfent visszatérni a „debreczeni mesterkedők* sületlenségeihez ?

A merengés első versszaka utolsó során — úgy látszik, a „Szarvasi Újság“ elitélő bírálata után — javított a szerző, de bizony az a „Hiú. ködös küzdporond* nagyon, de nagyon nehézkes ám még most is. Kár ahoz az ominózus rímhez annyira ragaszkodni; van azonkívül ezer más.

Az Otthonom czimü vers külalak és gör- dülékenység tekintetében még legjobban megállja a sarat, baja csak az, hogy sok mindent bele akart szorítani a szerző s túlságos hosz- szúra nyúlt; megnyesve tán lehetne belőle valami. Az utolsó versszakban azonban itt is homálvosan feiezi ki maaát az iró :

Lehangolt lelkem búrja —

Könnyű vele enyelegni,

De nehéz megcselekedni,

Hogy kezdjem elől, újra.

Hogy is mondja Arany ?

Késő — habár láttam virágát —.

Biztatnom a kidőlt fa ágát:

Virágozzék megint . . .

Szép az a világosság nemcsak Budapesten, de Orosházán isi

A füzetben található prózai dolgozatról, a „Szegedi Repkény“-ről e helyütt egyáltalán nem akarok véleményt mondani, hiszen ez egészen naplószerü dolog, Írva három nap élményeiről, Mielőtt azonban e sorokat bezárnám, meg nem állhatom, hogy a Végszóban mondottakra én is el ne mondjam a magam véleményét. Szerző itt azt mondja: „Én nehezen fogok többé már írni, mert a prózai tapasztálat, hogy biz’ nagy idő telt el az újabb 7 évvel is, s magam se vagyok már mai gyerek ; | kivált a hivatali teendők folytonos szaporulta —• megtanítanak, hogy letegyem a — lantot, melyhez nem is sok hivatásom volt.“ Igaz, hogy az eddigi versek nem tanúskodtak hivatásról, de vájjon ok-e ez arra, hogy az ember „m agános órái szórakoztatóját* eldobja magától ? Épen nem. — Ha azonban jövőre másoknak is szellemi élvezetet, tanulságos szórakozást akar szerezni, akkor ajánlom szerzőnek, hogy ne Írjon minden alkalomra verset, hanem válogassa meg tárgyait, s ne Írjon mindig, a mikor akar, csak

ha érzelmei pohara csordultig van, vagyis __

ha az ihlet percze megjön. Káskép vásári munka az egész; azt pedig tudjuk, milyen szokott lenni.

g — n.—