Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-12-21 / 51. szám
érzett — kőtelességszerii hálával megegyeztethe- tőnek és elfogadhatőuak nem tekinthette, hanem ezt a megyei tisztviselők elárvult gyámol nélkül hagyott gyermekei részére létesítendő egy hely alapítására indítványozta az adományozó e te- kintetbeni meghallgatása mellett, s azon kérelemmel, hogy az alapított árvaházat nevéről: „Wodiáner árvabáz“-nak nevezni megengedné. 20. Gyula város szervezeti szabályrendelete azzal, hogy a polgármester évi fizetése 1500 frt helyett 1700 írtban állapittatik meg; a városi fő- pénztárnoki állás elnyeréséhez legalább az érett* sági vizsgálati bizonyítványt, miüt qualificatiót köti. a rendőrség létszámát kettővel felemeli stb jóváhagyatott. (Vége kövj Gyula rendezett tanácsú város szervezeti szabályrendelete. (Folytatás.) 34. §. A városi szülésznő e minőségben a törvény és veendő utasításokban jár el, vagyontalanoknál díjtalanul segédkezni köteles. 35. §• A mértékhitelesítő eljár a hitelesítések körül s az ebből befolyandó pénzeket minden hó végével a közpénztárba köteles szállítani; országos és heti vásárok alkalmával a mértékek használására felügyel, a polgármester vagy helyettese és a rendőrkapitánytól e tekintetben veendő meghagyásokban eljárni köteles. Mint rendőrbiztos a rendőrségi szolgálati szabályzat értelmében eljárni köteles. 36. §. Az erdőtiszt felügyel a városi erdők s egyéb falültetvényekre, s e tekintetben az erdőtörvény, törvényesített szabályok és vett rendendeletek értelmében felelősség terhe mellett eljárni köteles. Az erdőtiszt hivatalos eljárása közben saját költségén beszerzett egyenruhában köteles megjelenni. 37. §. Az irodai kezelő- és segédszemélyzetről. Az iktató és kiadó az átvett hivatalos rendeleteket, megkereséseket, bárminemű beadványokat, amint a közigazgatás ügykörébe esnek, a közigazgrtási, az árvaszékieket pedig a külön vezetendő árvaszéki iktatóba vezeti, s amint az egyes darabok megjelöltettek, az illető tisztviselők között kiosztja s eme kiosztásról külön jegyzőkönyvet vezet. Mint kiadó a hozzá érkezett jegyzőkönyveket, fogalmazványokat s egyéb irodai munkákat utasítás szerint leíratván, azok aláírása s az illetők részére leendő elküldéséről gondoskodik s e végből rendes kézbesítési posta-könyvet vezet. — A kiadmányozott ügyeket az iktató-könyv illető rovatába megjelölni s a tárgymutatót folytonosan folyamatba tartja. Ezen felül úgy a közigazgatási mint árvaszéki levéltárt kezeli s azt folyton rendben tartja. 38. §. Az írnokok kötelesek a nekiek kiosztott munkát szorgalmasan s a vett utasítás szerint feldolgozni. Általában az összes kezelő irodai segéd- személyzet a főjegyző közvetlen felügyelete alatt áll 8 munkálatát annak beosztása szerint tartozik pontosan teljesíteni. — Az irodai hivatalos órák d. u. 8—12-ig, d. u. 3-tól 6-ig, illetve a téli hónapokban 2—5-ig tartatnak ugyan, de sürgős munka esetében köteles az irodai személyzet — a polgármester vagy főjegyző meghagyása folytán — ezen időn túl is dolgoznia. 39. §. Az árvaszék. Az árvaszék áll: az elnök polgármester, 2 előadó ülnök, melynek egyike jegyző is, a tiszti ügyész, számvevő, 4 tiszteletbeli ülnök és közgyámból. — Eljárásáról közvetlenül felelős s végrendelkezések esetét kivéve, az árvaszék tagjai magángyámul, vagy gondnokul nem alkalmazhatók, kölcsönt az árvapénztárból nem vehetnek sem árvavagyont hoszonbérbe nem bírhatnak. Az árvaügyek és árvapénzek kezelésére nézve a törvény és fennálló szabályok értelmében jár el. 40. §. A közgyám nyilvántartja a vagyontalan árvákat 8 e tárgyban jelentését javaslatával együtt az árvaszékhez beadja; nyilvántartja a magángyámok felügyelete alatt levő árvákat s azok irányában a magángyámok, valamint a t. t. gyámok gondozását ellenőrzi s tapasztalt hiányok esetében jelentést tesz. Az árvaszék felhívására az árvákat illetőleg véleményes jelentést ad, azok vagyonának részletes — vagy végleges kiutalványozása iránt ennélfogva felügyel, hogy az árvák vagyona azonnal kezelés alá vétessék. Hagyatéki eljárásoknál az árvákat képviseli, osztályos egyezségek érdemében azok nevében a jegyzőkönyvet aláirja. Felügyel általában, hogy az árvák szellemi oktatása el ne banyagoltassék, végre pedig az árvaszék minden végzésének eleget tenni köteles. Mint árvatári pénztárnok az árvatári pénztárt az árvaügyi utasítás értelmében kezeli s mint ilyen, biztosítékot letenni tartozik. Ezen felül | tanács felügyelete alatt álló egyébb pénzek kezelését — a tanács határozata folytán — teljesíteni s arról rendes számadást vezetni köteles. (Folyt, köv.) Levelezés. Tekintetes Szerkesztő ur! A folyó hó 9-én Gy.-Váriban, Csete Györgyné, Vecsey Etelka úrnő és Fülöp Lina urhölgy által rendezött s jótékony czéllal összekötött „picknick“ felülfizetésoinek nyugtázásával bizattatván meg; teszem ezt a legszívesebb örömmel s azon reményben, hogy t. szerkesztő ur, e különben is rövidke közleménynek, sziveskedend becses lapjában helyet adni 1 A bál bevételét jelentékeny részben a fe- lülfizetések képezték. Felülfizettek : Márki János 5 frtot, Szekér Gyula 5 frtot, Sterntbal Adolf 2 frt 50 krt, Sternthal Arthur 2 frt 50 krt, Nagy Sándor 2 f-itot, Bagdi János 2 frtot, Dr, Berke István 2 frtot, Fischer Lajos 2 frtot, Szól Sán- dorné 1 frtot, Kéry Elek 1 frtot, Böszörményi Béla 1 frtot, Oláh György 1 frtot. Januskovecz Mór 1 frtot, Megele Géza 1 frtot, Rigó Gyula 1 frtot, Tanka Miklós 1 frtot, Hyros László 1 frt., ifj. Jancsovics Pál 1 frtot., tehát összesen 33 frtot; melyért a jóindulatú adakozók fogadjál^ a háziasszonyok köszönetét. Hogy miként sikerült a 9-én rendezett „picknick“, azt hiszem, elég lesz feleletül annyit mondani, 1-ör bogy a toronyóra-alap is nöéeke- dett áltata; 2-or pedig a jó kedv oly magas fokú volt, hogy még reggeli %9 órakor is javában járták a csárdást. Résztvettek a jókedvű mulatságban a már említett háziasszonyok és azoknak környezetén kívül: Megele Béláné, Eazek Istvánná (Sarkad), Nagy Sándorné (Ágya), Szél Sándorné, Tanka Ágostonná úrnők, Fülöp Lina, Kiss-Kéry Berta (Gyula), Nagy Mariska (Ágya), Kazek Gabriella és Mariska (Sarkad), és Deutsch Róza (Gyula) kisasszonyok. Tisztelettel maradván Gyula-Vári, 1884. deczember 18. Csete György. Újdonságok. Legszebb, legmagasztosabb ünnepét üli a keresztyén világ f. bó 25-én és 26-ikán, A Megváltó születésnapja kiváló családi ünnep, amelyet — akinek csak módjában áll — mindenki övéi, szerettei körében tölt el. Á jövő reményeit képviselő gyermeksereg körében már napok óta lázas izgalom van, hoz e valamit a „krisztkindü“ ? s ugyancsak igyekeznek magukat jól viselni, szüleik kedvében járni, hogy ne nehezteljen rájuk a „Jézuska“ ki tudvalevőleg nagyon szereti az engedelmes jó gyermekeket; ünnep előestéjén aztán a karácsonyfa leleplezése oly tisztult örömet szerez mindnyájunknak, hogy a felnőttek is feledve az élet ezerféle bajait, küzdelmeit, egy estén keresztül maguk is gyermekeknek képzelik magukat ama sajátságosán derült és vonzó kép láttára, amit csak is az aprószentek öröme tud elévarázsolni. — Családi ünnepet ülünk szent Karácsony napján; vajha mindenki levonná belőle a tanúságot, hogy a családiasság az, ami megóv sok veszélytől, a család egyedüli menedékhely az élet viszontagságai elől, a családiasság az — amit ha nélkülözünk vagy elhanyagolunk — nem képes semmi más pótolni. Karácsonyi bazár. A közeledő ünnepek alkalmából gyönyörű kirakatok láthatók a norin- bergi üzletekben. D e u t c s h Jakab kirakata — különösen az összeállítás csínját tekintve, most is első helyen áll; a tárgyak csinosságát és a választék dusságát illetőleg azonban ha nem is győzelmes de méltó vetélytársai a Deutsch József, valamint Silberstein Izidor üzletei, mindenike bővelkedik a drágától legolcsóbbig terjedő luxus, házi és ajándéktárgyak valódi özönével. Eme három üzlet idei — kivételesen dús felszerelésével méltán versenyezik aradi és váradi hasonüzletekkel; a helyi intelligentia már évek óta kizárólag Gyuláiéi szerzi karácsonyi és újévi ajándéktárgyait sokkal jutányosabban, mint amidőn fővárosi üzletekből konsumálta. Azért jó lélekkel ajánljuk őket a vidéki intelligentia figyelmébe is, miután vidéki megrendelések szabott árakon a legpontosabban teljesittetnek. Felemlítjük még Eisler Lipót arany-, ezüst és ékszermüves kirakatát, mely az ékszerek dús valamint igazán Ízléses választékát tekintve az idén kivételesen sikerültnek mondható. Nagy Ferencz könyvkereskedésében a karácsonyi és újévi könyvplacz oly dús választékú, aminőnél dúsabb csak fővárosi könyvkereskedésben lehetséges. A szerény fűzött kötetekből a legpompásabb diszkötésüig terjedő eredeti és fordított legújabb munkák teljes gyűjteménye. Nem is tarthat „intelligens“ jelzőre senki sem jogoziraet, aki karácsonyi- és újévi ajándékokra szánt fillérei egy részét nem könyvekbe fekteti. (A kalendárium vásárlás önmagában még nem irodalom pártolás.) Megvagyunk egyébként győződve, hogy most is csak falra borsót hányunk, és hogy a mi egyszerű felszólalásunk kedvéért senki sem fog könyvet vásárolni, hanem annyit megteszünk, hogy lapunk egyik közelebbi számában n I v 1 e g fogjuk megnevezni, akik nemcsak a külföldi gyáripart gazdagították, hanem a magyar irodalomra is áldoztak valamit. Nem azért tesszük, hogy az illetőknek bokoljunk, mert iutelligens emberre az irodalom pártolása életszükséglet, amiért nem vár semmi különleges elismerést, hanem megnevezzük a könyvvásárokat n é v 1 e g azért, hogy szégyelje — amint hogy méltán szégyelheti is magát minden műveltnek látszani akaró ember, aki nem lesz a jegyzékben megnevezve. Rendőrségünk túlkapása. Beválnék ugyan hivatalos hatalommal való visszaélésnek is és igen gyászos kimenetele lehetett volna, — s hogy az nem lett: kizárólag a közönség higgadtságán, s nem a rendőrség tapintatán mult. A város ugyanis az új ipartörvóny kifolyásából szabályrendeletet alkotott, a mely szerint a kávéházi záróra éjféli 12 órára van megállapítva. Mellesleg megjegyezve: a szabályrendelet meg nincs miniszteri jóváhagyással ellátva s igy jogérvényességéhez is férne nehány szó. De ez hagyján, ha jogérvényesnek vesszük is, a rendőrségnek intézkedni kellett volna, hogy a zárórai intézkedés minden kávóházban kifüggesztve legyen; ami nem történt meg s ez már a rendőrség mulasztása. Vasárnap éjjel közvetlenül éjfél után a városi réndőrbiztos két fegyveres rendőrrel belép a Messinger-féle kávéházba b — az igazságot konstatáljuk ebben is — nem mondhatjuk, hogy provokálólag, vagy hogy gorombán, de elég harsány hangon felszólította a jelenlevő mintegy 30—40 kizárólag tisztességes egyénekből álló közönséget, hogy miután záróra van, tessék hazamenni. Eme fellépés sem volt ugyan egészen korrekt, de a sérelem nem ebben, hanem abban rejlett, hogy a rendőrbiztos megállóit helyén az ajtó előtt, mig a két rendőr fegyveresen közvetlenül az ajtóban, várta, mig a közönség csirkefogók módjára eldefilirozotta rendőrök előtt. A kávéházat forma szerint kiüresitették, mint akár egy gonosztevők ellen irányuló razzia alkalmával szokás. A tényt sem tóditva sem ferdítve — minden kommentár nélkül — egyszerűen regisztráljuk. Ha a megsértett közönség nem vett magának elégtételt, mi nem akarjuk az ügyet elmérgesiteni, de anyit h i r 1 a p i r ó i kötelességünk megemlíteni — 8 ettől nem menthet fel semmi- nemütekintet bennünket — hogy a rendőrség nemcsak tapintatlanul, ami — ismételjük ha nem oly higgadt közönség van a kávéházban igen szomorú következményeket vonhatott volna maga után — hanem jogtalanul is járt el. Ugyanis a rendőrségnek nincs joga záróra daczára sem a kávéházat kiüresiteni, ha nincs semmi garázdálkodás benne (ha az van, akkor záróra előtt is szabad, sőt kötelessége is); a rendőrség, ha tapintatosan akar eljárni, a m i neki elsősorban hivatása, először figyelmeztesse a vendéglős által a vendégeket, ha ennek nem volna foganatja, akkor figyelmeztesse rendőri közeg, ha erre sem oszlana el a közönség, akkor sincsjogaarendőr ségnek senkit sem kiutasítani — mindig feltéve hogy semminemű verekedés nincs, aminthogy ez esetben épen nem volt még részeg ember sem a közönség között — hanem azokat akik az ismételt felszólításra sem távoztak el, jegyezze fel, másnap idéztesse meg s kihágási czimen sújtsa bírsággal, ha a kávéháztulajdonost terhelné mulasztás, akkor bírságolja meg azt, de oly fellépés esetleges következményeit aminőket a vasárnapi előidézhetne — első sorban tulajdonítsa önnön tapintatlanságának. Szabad legyen remélnünk, hogy ily eset nem fog ismétlődni.*) °A beküldött fentebbi czikkel nem tudunk teljesen egyet érteni; nállunk különösen szokás a rendőrséget tetteiben nemcsak megbírálni, hanem reája a törvény önkényes félre magyarázásával egyéni nézet szerint dik- tátölag hatni ; s ez látszik a felszólalásban is érvényesülni : a törvény alapján kibocsátott miniszteri rendelet 74-ik §-sának 2-ik bekezdése azt mondja: ,,Azon vendég pedig, a ki a záróra után a vendéglős, korcsmáros, kávéház-tulajdonos vagy ezek megbízottjának, vagy a hatósági közegnek felhívására el nem távozik, vagy elrejtőzik : huszonöt forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő“ ; — ezalatt egyáltalában nem érthetjük azt, hogy a vendégnek záróra után tessék a rendőri figyelmeztetés daczára — reggelig ott maradni, s az ott maradásért másnap meg- büntetődni, hanem ha a figyelmeztetés daczára sem távozik el, ellehet távolittatni és makacsságáért megbüntetni: — mert hova vezetne a törvény és miniszteri rendeletnek ilyen magyarázása; — bizony csak oda, hogy tűzvérű mulatóink sportot csinálnának a rendőrség hivatalos kötelessége teljesítéséből. — Különben a mint informálva vagyunk, az ott jelen volt vendégek koránt sem vették a város rendőri közegének talán nem egészen szalonias udvariasságát tanúsító figyelmeztetését oly k o m o ly a n, — mint czikkiró ur állítja; — mert hisz akkor nem szorítottak volna a főközeggel kezet, s nem mondták volna : ,.bizony helyesen teszi, legalább zsebünkben marad a pénzünk;“ — egyébiránt egyéni meggyőződésünk az, hogy éjfélkor minden tisztességes polgártársunknak, még a polgármesternek, a beküldött czikk írójának és a / mi kedves, kedélyes lovagunknak is — otthon a helye. Szerk. Kötél általi halálra Ítélte a m. kir. kúria Szász Gergely békési illetőségű 24 éves egyént, aki Verbovszki György csabai gazdát — amint annak idejében lapunkban is közöltük — 1883. évi augusztus 27-én a kígyós-csabai országúton agyonverte, s 13 krt tartalmazó pénzzacskóját elvette és csizmáit lehúzván magával vitte. A b.-gyulai törvényszék Szász Gergelyt — dr. Bucz Lajos kir. alügyésznek gyilkosság és rablást megállapító indítványa után — a btk. 281. §. értelmében szándékos emberölés és lopásban mondotta ki bűnösnek és tizennégy évi fegyházra ítélte. Vádlott ez ítéletben megnyugodott, csupán azt kérve a törvényszéktől, hogy „ha már ily hosszú időt adtak neki, jobbítanák meg a kosztját, mert Ő parasztember és nagyétü.“ Úgy a kir. ügyész, valamint a hivatalból kirendelt védő, dr. Füchszel Ármin amaz szigorítás, emez a btkv. enyhébb büntetést előíró 284. szakaszának alkalmazása czéljából fellebbeztek, mire a kir. tábla az utóbbi szakasz alkalmazása mellett a tizennégy évi fegy- házat leszállította tíz évre. Szász Gergely újból megnyugodott, a kir. ügyész azonban felebbezett és a kir. kúria — mely a Mailáth-féle gyilkossági eset óta különös szigort látszik kifejteni — gyilkosság és rablást látott minden enyhítő körülmény nélkül fanforogni, s vádlottat kötél általi halálra ítélte. A királyi kegyelem azonban a kötél általi halált Szász Gergelynek elengedte s tíz évi fegyház alkalmazását rendelte el.— A kúriai ítélet és kegyelmi leirat kihirdetése f. hó 15-én történt meg a törvényszéknél Huszka Mihály törvényszéki biró elnöklete alatt. Kiri- leszku Gyula előadó olvasta fel. Szász Gergely kél fegyveres őr között állva, mereven, változatlan nyugalommal hallgatta végig a kúria lesújtó ítéletét, anélkül hogy egy arczizma is megrándult volna, csak az eset részleteit felölelő indokolás festett némi hevülést arczára. Ugyanily közönynyel vette tudomásul a legfelsőbb kegyelmet, amelylyel. kapcsolatos enyhébb büntetés- kiszabás a kúria ítéletének korrektiójául is beválik. Rémes gyilkosság színhelye volt Öcsöd községe f. hó 12-én. Tóth Imre földműves mintegy 30 év körüli neje, egy négy éves leány gyermek és egy fél éves csecsemő az áldozatok ; az asszony és a nagyobbik gyermek késszurásokkal, a csecsemő pedig megfojtással gyilkoltatok meg. A szörnyű esetet szombaton hajnalban 5 óra tájban vették észre, s az elöljáróság nyomban jelentést tett a szarvasi szolgabirónak és járásbíróságnak, Gedeon László szarvasi aljárásbiró, ki még aznap megindította a nyomozási eljárást, vasárnap táviratozott a kir. ügyészséghez ; ugyanekkor a vármegyéhez is jött távirati értesítés. A hét elején a gyulai csendőr-főhadnagy és kir. ügyész is kimentek Öcsödre a tényálladék felvételére és a nyomozásnak minden irányban való megtételére. A gyilkos biztos kiléte e sorok írásakor még nincs ngyan határozottan megállapítva, de a férjet s illetőleg atyát igen súlyos gyanú- okok terhelik, hogy ő volt a tettes, noha szombaton reggel amidőn a bűntettet észrevették, kün volt a tanyán, és alibijét mindenáron igazolni törekszik. A nyomozás ugyanis kiderítette, hogy a házaspár nem élt egymással legjobb egyetértésben, a meglehetős vagyon kizárólag az asszony öröksége és tulajdona volt, s ez örökös viszálykodás tárgya volt közöttük. A gyilkosság előtti nap is összekoczczantak volt, az asszony lakadalomba akart menni, kalácsot is sütött, de a férj ellenszegült volt és estefelé kiment a tanyára. Számos körülmény — amelyet a folyamatban levő vizsgálat érdekében nem említünk — több mint valószínűvé teszik, hogy 7 óra tájban a férj visszament a faluba, még otthon evett is a lakodalomra készült kalácsból, ez alatt újra összeveszett az asszonnyal s a gyilkosságot 9 óra tájban követte el. A bonezjegyzőkönyv is megerősíti, hogy a halál az áldozatoknál ilyenkor következhetett be. Különösen gyanússá vált a férj phlegmatikus modora, amellyel a gyilkossági hirt fogadta és azóta tanúsított magaviseleté, nemkülönben ama primitiv fogások, amelyekkel a gyilkosság gyanúját magádról elhárítani törekszik. A szerencsétlen áldozatokat a községnek rendkívüli részvéte mellett temették el; az izgatottság — melyet a szörnyű bűn előidézett nemcsak Öcsödön, hanem a közel vidéken is, általános. — A férj le van tartóztatva, mindazáltal — noha bűnössége csaknem kétségen felül áll — a nyomozás más irányban is szorgosan folyik. Bleyer Ferencz, városunkban is előnyösen ismert tánezmester, január hó 15-én végzi be tanításait Nagy-Váradon, Gyulára jön, a kereskedő fiatalság meghívására táncziskolát rendezni, miért is ajánljuk a n. é. közönség figyelmébe. Szarvason, a kákái pusztát biró vadász társaság által rendezett vadászat igen jól sikerült, amennyiben 30 vadász által elejtetett összesen 171 nyúl. — Este a helyszinén egy 200 terítékű vadász vacsora rendeztetett, hol a számos meghívottak között a pohár köszöntőknek nem volt hiánya és a társaság jó kedvvel reggelig mulatott; — továbbá a Kontur féle káka pusztán szinte vadászat tartatott, hol 10 vadász által elejtetett 21 nyúl. — Ugyancsak Szarvason, a Tomcsányi féle nagy laposon f. hó 12-én rendezett vadászaton, 13 vadász által elejtetett 99 nyúl; — végül a gróf Mitrovszky, ugynevezott
