Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-26 / 43. szám

43-ik szám

Gyula, 1884. október 27-én

III. évfolyam.

r

Szerkesztőség:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre

..............5 Irt — kr.

Fé

lévre ..............2 „ 50 „

Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. J

______________________________

L

PO

LITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP,

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

f ^

Ziadó hivatal:

Fitér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utczaß. IÁpót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek

sz.a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Long Henrik, JHoose Rudolf és Dukes 3T. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon.

Gyula, 1884. október 25.

Lapunk múlt számában örömmel jegyeztük fel, hogy megyénkben több helyen, nevezetesen : Szarvason, Orosházán, M.-Berényben, Békésen és Csabán ipartestliletek létesültek ; a mennyire örülünk, hogy megyénk vidéki nagyobb városainak iparosai átvannak hatva az uj ipartörvénynek reájuk kedvező voltáról, s igyekeznek igénybe venni ama jogot, melyszeriut önnön ügyeiknek, önnön panaszaiknak, önnön sérelmeiknek, ők maguk lesznek intézői: — ép annyira bánat tölt el bennünket annak tudatában, hogy Gyulavárosa iparosai szűk látkörben mozogva, nemcsak nem buzgólkodnak egy ipartestület létesítésén, hanem egyik legtekintélyesebb, számban legnagyobb iparososztály kijelentette, hogy nekie ipartestület nem kell, tagadó aláírásokat gyűjtött s a körében levő józanabbakra pressiót gyakorolt számbeli túlsúlya által ; mert mit nekik a törvény ? ők csizmadiák, s csizmadiák akarnak maradni is.

Egy nagy iparos-osztálynak ily nézeteivel szemben méltán szomorúság foghat el minden józanabb gondolkozásu iparost, különösen ha figyelembe vesszük, hogy eme szégyenitő nézet Békésmegye székhelyén, Gyulán uralkodik; e városban, melyből mint megye-székhelyről minden Udvösebb mozgalomnak kellene kiindulni és a melynek a józan haladás terén vezérfáklyául kellene lobogni. Úgy látszik, hogy vezérszerepet játszunk — hanggal, — de ha azután egy kissé tenni is kellene, akkor a régi kortessel azt mondjuk: „No, koma; — most már tegyen kend, hisz mi eleget kiabáltunk.“

Lapunk alábbi helyén közöljük a városi polgármesternek felhívását, a mely szerint a kezdeményezést a törvény s erre vonatkozó miniszteri reudeletek szemmel tartásával igyekezni fog ipartéstületet létesíteni, s bár nagy reményt nem kötürk sikerültéhez, mindazáltal nem akarjuk a vidék iparosai által azon ^szemrehányást tűrni, hogy nem akadt senki, a ki a kezdemé nyezést megragadná és igyekezne a törvény azon előnyeinek érvényt szerezni, mely előnyök kizárólag az iparos osztály érdekében emeltettek éveken át tartó panasz folytán törvény erőre ; a melybe le van tévé az önkormányzati jog, mint az alkotmányos szabadságnak egyedüli biztositéka, s minden szabadságra és önállóságra törekvő polgárnak fő büszkesége.

Hinni akarjuk, hogy a hatóság kezdeményezése talán czélt fog érni, bár jobb szerettük volna azt, hogy az iparosok önmaguk tegyenek tanúságot életképességükről, s ne vegyék ott a hatóság gyámbotját igénybe, ahol arra szükség nincsen, és ahol szemben a törvénynek jó intentióival, kiskoruakul tűnnek fel.

A mit röviden elmondtunk, nem akarjuk összes iparos-osztályunkra érteni, mert szép számban érkeztek aláirások az ipartestület létesítése mellett is, de mi azt óhajtottuk volna, hogy Gyulán — ahol annyira szeretnek kérkedni azzal, hogy ők

megyénk fővárosa, — egy hang se emelkedett volna a törvénynek azon intézkedése ellen, melynek jótékonyságát csak a vak nem látja, az. eltompult ész nem érti.

Kénytelenek voltunk lapunk terén ez ügyben felszólalni, mert minden jót előmozdítani a nyilvánosság terén hivatásunk, kötelességünk.

Haviár Dániel Szarvas városa képviselőjének beszéde

a képviselőház 1884. évi október hó 21-iki ülésében.

T. ház! Nem menten a természetes elfogultságtól emelem szavaimat a méljen t. ház előtt, mint a melj legmagasabb tanácskozási testületé hazánknak, összegyűjtve annyi tapasztalást és bölcsességet, melynek ellenében az én csekélységem ugyancsak utalva van arra, hogy szives elnézést kérjek és kérem azt a türelmet, melyet a t. ház főkép ujoncz és kezdő tagjai irányában oly kegyesen szokott előlegezni. (Halljuk! a szélső bal felől.)

T. ház! Minden nemzet bizonyos alkatot vesz fel czéljainak gyakorlati megvalósítása végett. Nálunk a magyar nemzet monarchikus államszerkezetben igyekszik érvényesíteni feladatát. Ezen szerkezetben a fejedelem, mint a törvényhozás egyik részese és a törvényhozás másik részese a két testület érintkezéseiben komoly és ünnepélyes kell hogy legyen. Minden művelt nemzet, minden monarchia parlamentje ezen ünnepélyes mozzanatban komoly, párt és lactiora való tekintet nélkül kerüli a sz nvedélyeket, a gyanúsítást, annálinkább a czynismust és a frivolitást. Midőn most ily ünnepélyes mozzanat áll előttünk, midőn a fejedelem beszédére akarunk választ adni, kell, hogy átalános vonásokban tárgyaljuk azokat az elveket, a melyek a magyar nemzet fejlődésére befolyással kell, hogy legyenek, és melyek szerint érvényesi- tendők azok a törekvések, a melyek Magyarországnak előnyére szolgálnak.

A magyar nemzet bár nem uj, bár ősrégi idővel dicsekszik a múltat tekintve, nem emelkedhetett máiglen azon nemzetek sorába, melyek mindazon adtnbutumokat birják, melyek nélkül egy nemzet sem valósíthatja meg feladatát. Értem, hogy a magyar nemzet eddigelé nem hívhatta ki önállóságát, függetlenségét. T. ház! ez a helyzet hátrányos különösen azon tekintetből, hogy az államot alkotó nemzetnek és társadalomnak egyes részei fent és alant nem fejthetik ki kellő mértékben isten és természeiadta erőiket. Azok az igen tehetséges férfiak, azok a hatalmas képességek, melyek a magyar nemzet ügyeinek élére állíttattak, látjuk, hogy eddigelé a legutóbbi alkotmányos időszak alatt is csak kétféle irányban működhettek, a helyett, hogy tökéletes,ka magyar nemzet érdekeit képviselő államférfiak á nőhettek volna ki. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)

Ezen két iránynak egyike az, hogy látván azt, miszerint a fejedelmin a Lajtháutuli örökös tartományoknak is fejedelme, császárja, hogy udvarát ott tartja, hogy a fejedelmi fényt ott fejti ki, hogy ha szerencsélteti is az országot látogatásával, akár az orsz. gyűlés megnyitása czéljából, akkor is első sorban császári udvari méltóságok veszik körül, hogy mindebből kifolyólag a hatalom, a fény, a dicsőség ott van Becsben, hogy onnan ered minden malaszt, — természetes, hogy ennek hatással kell lenni azon az ügyek intézésének élén álló férfiakra és tér- fiura is, kell hogy ezek ugyanazon érdekeket igyekezzenek képviselni, melyok pedig a magyar nemzet érdekeibe sokszor homlokegyenest beleütköz- nok. (Ugv van 1 a szélső haloldalon).'

Ez az egyik irány t. ház. És kétségtelen, hogy az igen t. államférfiak, különösen maga az igen t. miniszterelnök ur az ö hatalmas, bonezoló, elemező fényes tehetségével az adott helyzetnél fogva azon érdekek képviseletét teszik kötelességükké. Én legalább hiszem, hogy az ö politikai egyéniségének eddigi fejlődéséből következtetve nagyon sokszor volt olyan helyzetben, melyekben időről-időre mindjobban keveselte azon hatáskört, mely nélkülözi, hogy az idegen államokkal való viszonyaink rendezésére közvetlenül befolyjon, és hogy érvényesíttesse nézeteit a hadügyekre, a mely két szempont pedig nézetem szerint egy állam önállóságának létfeltétele. (Helyeslés a szélső baloldalon.)

A másik irány az, hogy midőn az ügyek élén álló kiváló tehetségű magyar államférfiak működnek igenis azon nagy képességeik folytán olyan irányban, a mely irány érvényesítteti velők

azt, hogy a meglevő helyzetből kifolyólag éles- elmüségöknél fogva is kivegyék, mintegy kizsákmányolják, ha nem tudatosan, de öntudatlanul is mindazt, a mi az osztrák érdekeknek javára, iskolására szolgál.

Ez t. ház, hazánknak, nemzetüknek hátránya. Igaz hogy más nemzeteknél, például a hol támad egy Palmerston, egy Gladston, egy Gor- csakoff, egy Bismarck, egy Tbiers, egy Cavour, egy Gambetta, a hol meg van adva az illette nemzetnek önállósága, ott a kiváló államférfiunak lénye mintegy képviseli, identificálja magát a nemzetet, annak akaratát, irányát. Hátrány nemzetünkre és hazánkra, hogy nálunk igy nem lehetséges, hátrány annál inkább, mert hiszen körülbelül 1000 éve, hogy e tekintetben küzd versenyezve a társnemzetekkel arra, hogy önállóságát elérhesse.

Igaz t. ház, hogy ezen törekvésre és elvekre nézve szokás azt mondani hogy ez chimera, ezek phantasmagoriák, álomképek, hogy az Idealismus. De t. ház az ilyen, egy egész nemzetet érdeklő elvek soha sem kicsinylendők annyira, mert hisz a mivelődés történelmének példája szerint sokáig lehetetlennek tartották azt, mit a tudomány való és igaz tételül felállított. így lenyomták, lehetetlennek tartották azt, a mit Galilei kétségbeesésében rebegö ajakkal nyilvánított, hogy mégis mozog a föld. így jött a tudomány kutatásaival fel a zenithig és ie a nadirig és elfogadta a felvilágosodott emberiség, hogy mégis mozog u föld.

Épen úgy képtelenségnek, chimerának, ah- surdumnak tekintették, hogy az embernek legyeh tekinthető, hogy létezzenek vagyon, születés, rang és más összeköttetésekre valókülönbség nélkül az egyénnek, a polgárnak jogai ; mindaddig mig fel indult az a társadalmi hatalmas vihar a múlt század végén, mely végig suhogott minden miveit nemzet társadalmán és elismertette, hogy igen is minden ember ember és hogy az egyénnek, a polgárnak jogai vannak, melyek tiszteletben tartandók. (Helyeslés a szélső baloldalon.)

Ily alapon igenis mondható az a törekvés is, hogy Magyarország legyen önálló, független, chimaeranak, absurdumnak.

Igaz t. ház, hogy akadályok forognak fenn arra nézve, hogy ezek az elvek megvalósíttassa nak, különösen mondják e tekintetből is, mert polyglott nemzet vagyunk. E szempontból hivat kozhatni akár Francziaországra is, ahol a fla- mandi, normandi, bretagnei, provencei az eltérő dialehtusoknál fogva, ha közvetlenül érintkezik, nem érti meg egymást, hasonlóan Németországban, ahol az észrk-német, a bajor, a porosz, bizony nem érti meg egymást, s ép igy hivatkozhatni magára Olaszországra, ahol annyira eltérők a tájszólások, hogy egymást közvetlenül épen nem képesek megérteni. Hivatkozás történt a t. túloldalról arra, hogy első István magyar király kijelentette végrendeletében hagyományul a nemzet számára, hogy az a nemzet unius linguae, imbecllum et fragite. Hivatkozás történt ezen hagyományra, mely csakugyan indokát lelte abban, hogy a keresztény hitre áttért pogány magyar nemzetnek érdekében állott minél több művelt elemet — s ilyet csak külföldről kaphatott — csábítani be, kikkel a polgárosodást könnyebben létesíthesse. De hogy az egynyelvüség nem fel tétlen szükség arra, hogy a nemzet államilag független és saját sorsát intéző legyen, azt igazolhatja Lengyelország példája, mert ezen ország csakugyan egynyelvű volt, és daczára ennek, a körülményeknél lógva feldaraboltatok és elenyészett.

T. ház ! Hivatkozhatnom távolabbi példákra ; ott vau az észak-amerikai egyesült-államok szövetsége, ott van egy másik kisebb államszövetség: Svájcz: de nem teszem, hanem kellő tisztelettel az ellenvélemény iráut és megfelelő szerénységgel bátor vagyok kijelenteni azt, hogy igen is, ha a nemzet azon része, mely a nemzet érdekeit leginkább képviseli, a melynek működése és tevékenysége befolyással van arra, hogy mily irányban fejlődjék a nemzet, bt ezen rész összetart, ha akaratát kitartással cs lelkesedéssel érvényesíteni kiv' .ja, én nem h szem, hogy létezik akadály a legfelsőbbtől a legalsóbbig, a mely visszatarthassa és lebetlenitse azt, hogy Magyar- ország teljesen önálló és független állam legyen. (Élénk helyeslés a szélső balon,)

T. ház 1 Költőink — már pedig minden ország a maga költőit bölcseknek ismeri el — költeményeikben lelkesítik a nemzetet, ugyanezen eszmék érvényesítésére. Igazán szomorú jelensége az időknek, midőn a most élő legnagyobb költő ellenkező irányban igyekszik hatni és lelkesíteni és emleget tágabb hazát, éltet tágabb hazát és szőkébb hazát, mintha beférne a szűk emberi

kebelbe^ egyszerre egy irányban két tárgy iránti dobbanás, mintha érvényesíthetne az ember két, ha nem mindenben eltérő érdeket is, mintha is- tápolhatná az emberi kebel azt, a mi nem egy, egyszerre kétféle irányban. Igaz, hogy a szokásnak rendkívül nagy ereje van, s igaz, hogy háromszáz éve múlt annak, miszerint megszoktuk a szintén polyglott Ausztriával, összeforrva élni, megszoktuk, hogy ahoz ragaszkodjunk, mintha megmenthetné a magyar nemzetet, mintha a nélkül el kellene vesznie a magyar nemzetnek, — mondom, ezen megszokás még fokoztatik azzal, miszerint ijesztjük magunkat, hogy opportunis- rousból igán is le kell mondanunk az önállóság egyes feltételeiről, mert különben olveszünk, holott nem hagyandó figyelmen kívül az, hogy az Opportunismus nagyon közel áll a conservatis- mushoz. mert hiszen a conservatismus abból indul ki. hogy mi opportumus, mi kifolyása annak, amit az adott helyzet Dyomása kikényszerít az illető intézőktől, szemben a liberalismussal, amely mérlegelvén a fenforgó körülményeket, tekintetbe veszi a jövőt és előrelátásból intézkedik.

Midőn t. ház a magas trónbeszédre választ óhajtunk adni, a t. előadó ur bevezető beszédé» ben arra fektette a súlyt, hogy legközvetlenebbül nyilatkozott most a magyar nemzet, tehát módunkban áll igazán a nemzetnek közvéleményét tolmácsolni a magas trón előtt. Én azt hiszem, hogy ezen kitétel : a legközvetlenebb módon talán nem teljesen felel meg, amennyiben szemben a t. miniszterelnök ur és a t. túloldal egyes tagjai beismerésével a legkevésbé lehet azt mondani, hogy a legközelebbi választás alatt a magyar nemzet legközvetlenebbül, vagy közvetlenül nyilatkozott volna, még pedig azért, mert beismerték a visszaéléseket, szabálytalanságokat, törvénytelenségeket, a melyek, megengedrm, nekem nincs módom e tekintetben beismerést tenni — hogy talán az ellenzék némely kerületében előfordultak, de azt hiszem, hogy a hivatkozás az ellenzékre legkevésbé sem csökkenti erejét és hatását azon beismeréseknek, melyek megtétettek, annyival is inkább, mert hogyha azt a számarányt vesszük, mely szerint az egyes kerületekben a pártok képviselve voltak, és tekintetbe vesszük azt a súlyt, mellyel a nagyobb pártok bírnak, de meg azon helyzetnél fogva, hogy az egyik párt a kormányon van, és az ügyeket intézi, azt hiszem, hogy a felelősség e tekintetben mérhetlenül, óriásival nagyobb, ép a t. szabadelvű párt és a kormányférfiak részén, hogysem ezt legkevésbé lehetne csökkenteni azzal, hogy ha esetleg némely ellenzéki kerületben visszaélés történt. (Helyeslés halfelől.)

T. ház! A kiküldött bizottság felirati javaslata igen szépen fejtegeti azokat az egyes momentumokat, a melyeket a jelenleg összehívott országgyűlés tevékenysége által meg akar oldahi. Nekem pár szerény megjegyzésem van a felirati javaslatra, melyre nézve, ha kegyes türelemmel meghallgatni méltóztatnak, bátor leszek röviden megjegyzést tenni. (Halljuk!) Mindenekelőtt hangsúlyozva van a felirati javaslatban épugy, mint a trónbeszédben is az, hogy a Németországgal való kettős szövetség minő benső viszonyon alapul. Azt hiszem, hogy az a nyílt ki- domboritása e viszonynak, ép tekintettel a megtörtént hármas találkozásra és a benső viszony hangsúlyozása ép Oroszországgal szemben, bizonyára leplezetten és homályosan sejtet oly viszonyt, a mely nem felel meg a legbensőbb viszonynak, és azért nincs kizárva a lehetősége annak, hogy támadásoknak legyen kitéve a monarchia. E tekintetben valóban aggodalomra szolgáltat okot ama körülmény is, hogy a bosnyák kérdés a trónbeszedhen érintve nincsen, pedig e vállalat, a mely bizonyos szempontból koczkázat- nak is tekinthető, nem befejezett, nem bevégzett, és igy mint függő kérdésnek, akár az egyik, akár a másik diplomatikai iratban érintetnie kellett volna annál inkább, mert Bosznia kérdése mag- vát képezheti jövőre más országok részéről indítandó bonyodalmaknak.

Van a felirati javas!atnak egy poutja, mely azt mondja, hogy örvendetes az az élénkség, melyet a választók a logutóbbi választásnál kifejtettek, de minthogy mégis nagyon eleven ez ^a mozgalom és igen nagy ez az érdeklődés, kívánatos, hogy ritkábban legyen a nemzetnek arra alkalma.

Hát én azt hiszem, hogy ez a kijelentés vagy az egyik, vagy a másik részében nem teljesen ősziute. Mert ha kívánatos, hogy a nemzet érdeklődjék e haza ügyei iránt és közvetve befolyjon a törvényhozás ügyeinek intézésébe, úgy azt hiszem csak kívánatos, hogy a választási időszakok ne hosszabbá tétessenek, hanem röviddé