Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-01-27 / 4. szám
boriira utánozzák ó'ket, még dohányozgat- nak is, nekik is csak kikerül egy-két krajczár szivarra ! Talán ők is megkóstolhatják e tiltott élvezetet ?! Fájdalmas dolog, hogy a kicsinyek is mennyire elromlanák csak egy ily lakada- lom utánra is. Némelyik még be is bátorkodik menni, egyéb napon is valamely dohányos boltba egy czigarettát venni s elszívják többekkel valamely biihelyen, a kőhid, az oláh templom, vagy más men- helyen. És nincsen a ki, gyakran a népes utozán is szájukból kiüsse! Hát annyira előhaladottak vagyunk immár a fegyelemtartás, a nevelés, a kormiveltség terén, hogy lealacsonyitónak tartjuk human korunkban még a gyermekek figyelmeztetését is; ha illetlenséget, dímatlanságot cse- lekesznek ? Hej az a fenyíték, ha meg van, de jó fék az ilyenek ellen! De hát márma ritka, mint a fehér holló, a íenyitéktartó apa, tanító, szüle vagy más eféle, megbámuljuk a bajuszos fiút, ha alázat és szeretetteljes hangon nevezi szüleit s azokat tartja büszkeségének. Elmondhatjuk a föld alá temetett Arany szavait: Beh szomorú idő fordult a magyarra. Bizony, mi sem elébb való városunkban, mint egy dologház. Ricz János, Levelezés. Csorvás, 1884. január 24. Köszönet-nyilvánítás. A csorvási ev. reform. egyház egyházi iskola széke illetőleg egy- háztaoács gyűlése hálaköszönetét nyilvánítja a Nagyméltóságu m. kir. vallás- és közoktatási miniszter urnák, valamint Békésmegyei nagyságos tanfelügyelő urnák közbejöttével adományozott 42 darab „Jókönyvek“ czimü könyvek adományozásáért — melyeket egyrészről a népiskolai könyvtár, másrészről a jó magaviseletü és szorgalmas tanulók részére, megtartás és kiosztás végett kegyeskedett küldeni és adatni. — Az adományozott könyvekből 16 db. az iskolai könyvtár részére tartatott meg, 26 db. pedig az iskolás gyermekek között osztatott ki. — Mely adományért hálás kö8zönetünket nyilvánítjuk. Az iskolai és egybáztanácsgyülés elnökei. * * * Csorvás községe elöljáróinak választására folyó 1884-ik évi január hó 22-ik napja volt kitűzve e napon a választás megejtésére az orosházi járás segédszolgabirája volt megbízva. Se- gédssolgabiró ur a szépszámmal összegyűlt választópolgárok előtt a volt községi elöljárókat állásaiktól feloldotta, s midőn ez megtörtént, a község képviselőtestülete által választott s kanA jéghátán. Rajz. Megbízható kútfők nyomán. Irta: Monte Chrisztó. Felolvasta: Olirisztó. Hetekkel ezelőtt történt. A sikoltva rohanó (•ipős szél kaczér játékba elegyedett egy ablakból didált férfiak neveit olvasván fel, elsőbben is a községi bírói álláson azon eset adta elő magát, hogy a választó polgárok sokasága közül egy polgár kilépve a tömegből s azon kérelmét nyilvánította a választó polgárok nevében, bogy a képviselők által kandidált férfiak közűi egyiket sem óhajtják a községi bíróságra, miután a kandidáltak közül két egyénben bizodalmuk nincs, a harmadikul pedig oly egyént választottak ki sem Írni sem olvasni nem tud - - ez utóbbit csak azért választották hogy mint alkalmatlan egyén mellett a két elsőnek előnye legyen. — Ezen felszólalás figyelembe nem vétetvén az alszolgabiró ur által I ragaszkodván s járván el a törvény rendeletéhez ragaszkodva — miért is a választó polgárok egész tömegesen elhagyták a választási helyet s nem maradt ott több választó polgár, a volt elöljárókkal együtt 16 ember s ezek választásával választattak meg a már meglevő uj elöljárók vagy illetőleg a volt elöljárók nagyobb része. — Az elégedetlenek száma 120—150 ember között váltakozik, kik össze jövő a függetlenségi körben; egyszerű folyamodványt szerkesztvén, azt a méltóságos főispán urnák beterjesztették; miiyen lesz az eredmény, a jövő fogja megmondani. Deák György. Figyelmeztetnek a hadmentességi díjjal hátralékként szereplők, hogy tartozásaikat 8 nap alatt annál bizonyosabban lefizessék, mert ellenesetben a III-ad fokú végrehajtás fog ellenükben alkalmaztatni. B.-Gyulán, 1884. január 26. Dobay János, polgármester. Újdonságok. Gynlavárosa f. évi jannár hó 29-ikén d. e. 9 órakor a városháza termében tartandó képvise- seleti közgyűlésének tárgysorozata : 1. Kövér László volt községi biró és közig, tanácsos lemondása folytán az állás betöltésére nézve tanács vélemény s e felletti határozat. 2. A leköszönt polgári iskolaszéki tagok helyett uj tagok választása. 3. A fövenyesi legelő szaporítására tanács vélemény. 4. A községi háztartásról alkotott megyei szabályrendelet meghirdetése. 5. Megyei alispán ur határozatának, melylyel a Körös szab. költségek kivetési módozatát megváltoztatja — meghirdetése. 6. Az 1881-ik évi árviz által kisajátított n. oláhvárosi 1911*. sz. telek eladására tanács vélemény- 7. Magánkérvéoyek s időközben érkezhető ügyek. Lapunk ez idei 2-ik számában „Kinevezések a megyén“ cz’m alatt kritikailag nyilatkoztunk, kinevezett tisztviselők összeférbetlen beosztásáról. — Eme közleményünk a magasabb körben gyanúra szolgáltatott okot egy újabban választott ellenzéki érzületű főbb tisztviselő ellen, mintha azt ö irta, vagy bemondotta volna. — Az igazságnak tartozunk annak kijelentésével, miszerint eme közleményt hat? ozott beleegyezésünkkel, lapunk egyik munkatársa irta minden bemondás nélkül. — A gyanúsítottat —jóllehet szinte munkatársunk — más, reá nézve hálásabb téren számítjuk magunkénak. — Ennyit az igazság érdekében. A Gyula városi hadkötelesek sorshúzása f. hó 28-án délelőtt 9 orakor tartatik a va- r or ház a termében. Az úri kaszinóban f. hó 24-én kedélyes estély volt felolvasással, szavalatokkal no meg természetesen — tánczczal is összekapcsolva. (E nélkül nem is gyűlnének össze,) Christo Miklós ur felolvasását lapunkban egész terjedelemben közöljük. Ugyancsak Cbrtsto ur szavalt, s kívüle Gundhárdt Béla ur. A mulatság reggel 5 óráig tartott. A pálnapi belső vásár f. hó 20-án igen kis forgalmú volt. Iparosok és kereskedők egyaránt jogosan panaszkodnak, hogy még az a kevés várakozásuk sem telt be, amelyet különben is szerény mérvben táplálták a vásár sikere iránt. A polgári kör — mint egyébként lapunk múlt heti számában is jeleztük — tisztújító évi közgyűlését ma délután négy órakor tartja. Megh ivó. A gyulai iparos ifjúság önképző és betegsegélyző egylete 1884. évi február hó 2-án a „Korona“ vendéglő helyiségeiben könyvtára javára zártkörű tánczvigalmat rendez ; belépti dijak személyenként 1 frt, családjegy 2 Irt. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetésok — a közművelődési czél iránti tekintetből — köszönettel fogadtatnak és a „Békés“-ben nyugtáztatnak. Jegyek — meghívó felmutatása mellett — előre válthatók Dobay János ur könyvkereskedésében és táuczvigalom estéjén a pénztárnál. Házasság. Dr. H a s z I e r József kunhalasi fiatal orvos f. hó 22-én vezette oltárhoz a csabai izraelita templomban szép aráját Fül 8 p Janka kisasszonyt. Az esküvői szertartáson nagyszámú közönség volt jelen, mely bizonyára legjobb szerencsekiránataival járult a megkötött szent frigyhez. Farsangi hírek. A gyulai újvárosi olvasó kör bázvételi alapja javára ma este ád tánczvigalmat; belépti díj személyenként 50 kr; a gyulai és csabai iparos ifjúsági egyletek mindenike február hó 2-án tart bálát; ugyanekkor lesz Szarvason az úri fiatalságnak a fő- gymnasiumi tanárkari nyugdíj alapja javára rendezett bál, Békésen a polgári kör tánczvigalma. Mez ő-B erényben a felső (úri) kaszinó február hó 3-án fele részben saját könyvtára, fele részben a kisdedóvó egyesület javára az ovoda- helyiségben zártkörű batyubálat rendez. A rendező bizottság tagjai Nagy Károly (elnök) Rigó Gyula, Füchszel Samu, Pilcz Áriám, Schwarcz Bertalan és Bihály József. Öngyilkosság. Dudás István takácsmester f. hó 21-én délután két óra után házánál gyu- tacsos pisztolylyal agyonlőtte magát; szájába lőtt honnan a lövés felhatolván a koponyába, azt ösz- sze-vissza roncsolta s rögtöni halált okozott. Mi vihette a szerencsétlent a végzetes tett elkövetésére, azt nem lehet biztosan megállapítani; általánosan víg kedélyű, munkás, szorgalmas és mint egészen rendezett anyagi viszonyok között élő egyén volt ismeretes , öngyilkosságát egy negyed órával megelőzőleg a „Koronában“ volt fekete kávét inni, s akkor e sorok írója beszélt is vele, de. a iseHb zavart, vaurp í 7.crja tottaAcrot cor» I lelte rajta, kedélyes volt mint rendesen, nyoma sem látszott rajta ama sötét elhatározásnak, mely alig tiz perez múlva oly végtelen gyászt és megdöbbenést okozott hozzátartozóinak. Özvegyet és egy leánygyermeket hagyott bátra. — Nyugodjék békében ! A kétegyháza-kisjenöi szárnyvasut mű- tanrendőri bejárása f. hó 25-én volt. Reggel 9 órakor a kétegyházi állomásnál jött össze a bizottság, melynek tagjai voltak: Gyöngy ösy János minister! osztálytanácsos, Landau Gusztáv országos középitészeti felügyelő, Balog Gyula vasúti (őfelügyelő, Dorogsági Dénes minister! titkár; Aradmegye részéről Tabajdi Károly főispán, Ormos Péter alispán, Szentes Károly eleki szolgabiró, Hochbaum László kir. segédmérnök; Békésmegy« részéről Jancsovics Pál alispán, T h a 1 y István ál- lamépitészeti kir. mérnök ; a m. kir. államvasutak részéről Riedel Frigyes főfelügyelő, Novak Gusztáv felügyelő, C z i g 1 e r Gyula osztálymérnök ; az aradcsanádi vasút részéröl Boros Béni igazgató, Hegedűs László főmérnök. A bizottsághoz csatlakoztak még P é c z e 1 y Elek kis- jenői szolgabiró, S z k á 11 a Károly uradalmi igazgató, R á z e 1 István székudvari urad. tiszttartó stb. Kétogybázáról 10 órakor indult a bizottság és tüzetes szemle alá vette a 26 kilométer bosszú vonalat. A pálya csaknem mindenütt szikes, belvizes talajon vonul ol, keresztülmegy a Bugyorén, Pogányeren és Nádormalom csatornán ; a hidak, átereszek, örházak számaa alig jövő csekély hiányok melletf rendben találtattak, különösen sikerűitek a csinos svájezi stylban épült indóházak. A bizottságot útjában minden állomásnál, nevezetesen Eleken, Ottlakán, Siklón és Székudvaron nagy néptömeg igaz lelkesedéssel fogadta ; az ová- tió azonban legfényesebb volt a végállomáson, ahol K ő r ö z s y János erdőhegyi jegyző nagy közönség élén valódi ékesszólással tolmácsolta a társközségeknek a létesített mü feletti öröm és hálaérzetét. Kisjenőben József főherczeg ő fensége kastélya fogadta igazi magyar vendégszeretettel a bizottság tagjait; ott vették fel a mütanrendöri bejárás jegyzőkönyvét, amelynek alapján Gyön- gyösy ministeri osztálytanácsos kijelentette, hogy a vasút megnyitásának mi sem áil útjában, s a megnyitás nyomban í. hó 28-ára ki is tűzetett. A kastélyban tartott diszebéden természetesen a felköszöntök sem hiányoztak, többek közt Tabajdy Károly aradmegyei főispán Békés- mogye képviseletében Jancsovics Pál alispánra, ez viszont Békésmegye nevében Aradmegye képviselőire Tabajdy fő- és Ormós alispánra emelte poharát. József főherczeget — aki Fiúméban tartózkodik — Tabajdy főispán indítványára táviratilag üdvözölték ; ő fensége még az nap folyamán táviratilag viszonozta az üdvözletét. A bizottság csak másnap jött vissza Kisjenőről Kétegyházára. Cservenák Gusztáv csabai fi, a müncheni képzőművészeti akadémia növendéke tanulmányi útjában jelenleg Gyulán tartózkodik, hol nehány hétre megállapodni szándékozik, s arczképek festésével is foglalkozand. — Műterme néhai Weisz Lipót fényképész házában van, hol vele értekezkészült el cerusájával, végre három szavazó áll előtte, i mindhárom egy ifjú nevét hangoztatja. A szavazatiró cerusa hegye ekkor ismét készen van, de a mint az első szavazó nevét Írja újra eltörik, s a szavazást nem lehet addig berekeszteni, mig az öreg ur ceru- sája meghegyezve s a szavazók nevei mind leírva nincsenek. Hogy az öreg urnái mért oly törékeny az Írón, arra a karzat táborának haditanácsa tudna csak felvilágosítást adni, azon tábor, mely a kisebbségben levő ifjú mellett érvényesíti befolyását, s most azon működik, hogy egy kis időt nyer /e, még egy pár szavazatot előteremthessen. Ez ügyes manőveren nevettek szerzői, s én egy újabb adatot szolgáltathattam ismét arra nézve, hogy nálunk is választ a nő. De ezúttal hiába volt minden hadicsel, mert' pár perez múlva az ellenfél győzelme hangolta le a karzat táborát, mely e kimenetel által egy nagy tisztelőjét vesztette el köréből. S egyik vereség a másikat érte. A fényes had pártfogoltjai sorra elbuktak; — a pártfogók pedig elhagyták a küzdtért azon tapasztalással, hogy a báj és szellemnél nagyobb hatalom a kortesbor s az önérdek. A választottak azonnal letették a hivatali esküt, minekutána következének az üdvözlő beszédek, s a tisztujitás véget ért, ha ugyan a kortesek még most is nem isszák az áldomást! ikönyökölő Juha lűrteivel, a mint az Romeo epe :edését hallgató. — Az Istenért könyörüljön, — rebegé a férfi zeretem kegyedet, mint Rómeó szerette Júliát zerelmem erős, mint a köszírt, s tartós mint a: lök folyása. Mondja, szabad-e reméllenern ? A nő patyolat csipke kendőjével mosolyogv; írölgeti a homályosuló ablakot s szemei epédl agarakat lővelnek az imádóra. A férfi merészségét feltüzeli az a két nap íi a nö szemében lángol, s az a lobogó hév, mely }1 azok a piczi ajkak csak nem felpattantak. A nő érezni kezdi maga lelett a szenvedet llenálhatlan erejét, vére hullámzásba jött, mel lajd szivét repesztétte meg, majd arczát csattan ptta ki. — Hah! valaki jő, — susogja a nő, s sza óban a jóakaró figyelmeztetésből nagyon sok voll — Mikor találkozhatunk, rebegé Rómeó, mi őzben kérő tekintetét a nőre függeszti. — „Majd ha fagy“ susogja Ju'ia s becsapj iblákát. Hát hiszen az ilyen kifejezést, visszautasi ásnak szokták venni régen, mikor még a nö; élve mentek a jégre, — ma már azonban nem I bizonyítja ezt Rómeó és Julia esete, kik ali árták a Saison megnyíltát. S azóta ott lehet őkf átni bizalmas társaságban a jégen, déltől estit Befagyott, mi is mehetünk a jégre. Nem értve a sport eme neméhez, egy szé isszonyt veszek karomra, azt támogatom ; de csa nagam; mert mihelyt 2 támasszal bírna, — e raknék. Alig indulónk meg, már is elárulja, hogy te árni a jégen, noha nem is tanulta. Min ugya nncs mit csudálkoznunk; mert a nők azt tudjá egjobban, mire sóba sem tanították őket. — Aztán nagyon sikamlós térre ne vigy« — Mit, a társalgást ? — De hogy ! a feleségemet! — kiált utána íz Argus szemű férj. A szép asszony rám borul gyenge terhével s csúszkálás közben nekem Libanon cédrusaihoz hasonló karcsú termetet van szerencsém ölelhetni. — Jézus Mária ! ott jön ! Nézze ! nézze ! ott jön! — Ott jön, ott jön! de hát kicsoda ? — Kicsoda? — hát Caelestin,— szólt rendkívüli szeretetre méltósággal a nő. Hát nem tudja még, óh ez a Caelestin nagyon veszedelmes ember, mindég szánkóval jár s terhét rendesen kitálalja. — Na nézze a rósz embert! — Nézze, már közeledik, ajkán milyen me- fistói mosoly; — szemében mennyi káröröm. — Kisti hand! hi; Ír, hi, . . . csókolom kezeit, hi, hi, hi, . . . szólt a veszedelmesnek csúfolt, becsületes jó arczú individium. Nevetése ösmerős? nek tűnt fel előttem. Szemügyre vettem hát. Ah, hisz ez a veszedelmes individium senki más, mint az egyszeri „bájszenvek“ írója és fel olvasója. — Parancsol talán nagysád beülni, udva- riaskodik. Jessus! sikolt a felszólított s ijedségében elvesztvén az egyensúlyt, az ellentétes hömérsékű felütések csakhamar érintkezésbe jönnek egymással, én pedig zavaromban, mert a nő esése közben, mitől, mitől nem, még ma sem tudom, — elvesztvén szemem fényét, alig bírtam felemelni, ő könnyen felállott; pedig hát elbukni mindég könnyebb, mint felkelni. — Hi, hi, hi,! . . . hangzik a távozó Caelestin soprán hangja, — mit hallva, — meg mertem volna esküdni, hogy hangszálagai a legmagasabb feszültséget a 15 és %-ad m. m.-t érték el. ■ Ha, ha, ha, — dörgi hátunk megett valaki. Hátra nézünk, s előttünk áll a havas tél jelképe- zője, fenyves szakálával. — Eltetszett esni ? — na nem tesz semmit, vannak esetek, mint teszem a kegyedé. Csak tessék felkelni. — Ki ez az üszfejű ifjú, néz rám kérdőleg társnőm. — Ez a jég madár! Ugyan ne mondja! — De bizony mondom még pedig többet is. Hallja csak ! Gyönyörű nyári éj volt. A kertből betóduló virágok hódító illattal tölték be a nyitott ablaknál pihenő jég madár szobáját. Pilláit lenyomta az édes álom, midőn azt álmodja, hogy ágya előtt lévő ruhái mozognak. A feletti örömében, hogy ő most cssk álmodik, bajusszá alá mo- solyg. De jóhiszeműségét nem sokáig élvezhette : mert ime megmozdul a szék is. Emberünk megdörzsöli szemeit s hogy biztos meggyőződést szerezhessen ébrenlétéről, egy jót csip balkarján. A fájdalomra egyet szisszent; ergo nem aludt. Néz, csak néz ; — kis idomulva a szék ismét mozog, ez még nem elég, uagymeglepetésére egyszer azt veszi észre, hogy szép tulipiros paplanának is laba kelt s lefele kívánkozik rolla. De ez már több volt mint a mennyit eltűrhetett volna, nem vette hát tréfára a dolgot s megmentendő igaz jószágát egy merész fogással utánna kap 1 sikerűit neki az ablak alatt kezében kampós bottal álló sipis kezéből megmenteni. — Mondja csak nem garson ember ez a maga jég madara ? — Igen, hounét gyanítja ? — Hisz kirí belőle 1 víg legény minden csin- talansága, s ha nem azért maradt nőtlen, hogy úgy éljen mint a kakuk s nem úgy gondolkozik, hogy: „azért nem házasodom, mert nem találtam még oly nőt, kinek térje, és nem oly férjet, kinek atyja no kívánnék lenni“ — ez esetben még nem is aprehondálok reá; mert nefeledje, hogy az állam legfőbb oszlopai is garsonok voltak, mint Pláto, Aristoteles stb. (Vége köv.)
