Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-07-20 / 29. szám
29-ik szám Gyula, 1884. julius 20-án III. évfolyam V?--------------------^ i S zerkesztőség: * ' Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési díj: Egész évre..........5 írt — kr. Fé lévre ..............2 | 50 „ Év negyedre .... 1 „ 25 „ L Egyes szám ára 10 kr, w - w POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak él Gyulán a kiadó hivatalban. Nyllttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Maasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utoza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.;— Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési Irodáiban, a szokott előnyős árakon. ismét az élővíz kérdése, Gyula, julius 19. 1884. A kisértő szellem ismét feltámadt. E kisértő szellem az élővíz csatorna kérdése, melyet megoldani tudnának, mert könnyű, de nem akarnak, vagy legalább nem akarják tudni, bogy kelljen megoldani. A megoldás kérdése az 1881-ik évi árvíz vége óta vajúdik. A vajúdás akkor kezdődött, mikor a kérdés a ,.kétszerkettő négy“ alapján megoldottnak gondoltátólt csakhogy azt a theoriát az elemek meghazudtolták , s a számítók ma is azon törik fejüket, hogy az ő tudományuk hogy mondhatott csütörtököt positiv számtéte- leikkel szemben. Hát biz ennek a magyarázata azon egyszerű példabeszéden alapul, hogy ' „ember tervez, isten végez.“ Azóta 3 év mult el, a káron okulva tétettek oly intézkedések, melyek reményt nyújtanak arra, hogy az 1881-ik évi ka tasztrofa nem egy könnyen fog ismét lődni. — A biztonság kérdése el lett döntve, de két város szükségének kérdése még most is vajúdik, daczára annak, hogy megoldás processusa már a folyó év ele jén ért volna véget. De hát hiába, mióta a vizszabályo zási ügyek, mint a nép vagyonosodásá nak emeltyűi előtérbe léptek — és ennek bizony körülbelől 15 éve — azóta mindig és mindenkor fonákul haladunk; mikor dolgozni kellene tervezünk, s mikor tér vezni kellene — tán dolgozunk; a tér veket a nyári hőség izzasztó hatása alatt csináljuk, a munkát pedig, a midőn hosz- szu napokra és hőségre volna szükségünk, télen végezzük, még pedig mesterségesen szabadban építkezésnél, ács és kőműves melegített kemenczénél dolgozik. Hogy eme visszás munkálkodás igaz, azt bizonyítani felesleges, mert tudjuk mindnyájan, a kik az élővíz kérdése megoldásának évek óta szemtanúi vagyunk. Most egy félév után a kérdés megoldásához közelegne — de tartunk tőle, hogy a mint a sürgős intézkedések megtétele iolyó évi iebruár elejétől elmaradt, majd julius végéig, ismét el fog húzódni, már helybenhagyott tervek alapján való végrehajtás legalább is november végéig,! azután deczemberbcn építünk zsilipet 10°-nyi hidegben deszka bódé alatt, vagy, 10 kemencze fűtése mellett. Határozott tudomásunk van arról, hogy február elején az élővíz felső torkolatán zsilipnek vagy vascsőnek építése sürgős teendőül jeleztetett, hogy elsősorban a csabai indóház, mely állami érdek, vizzel el egyen látva, másodsorban pedig Gyula Csaba és Békés az élővizet megtartsák, aminek pedig közegészségi szempontból első tényezőnek kellene lenni ; — mi sem sz egyiket sem a másikat első tényezőül nem karjuk tekinteni: szükséges mind a kettő, — ezt elismerjük ; — de ha akkor halaszt- batlan teendőül lett ez kimondva, miéit ké sünk a végrehajtással, miért révedezünk a hogy és miként végrehajtásának kérdésével Tudjuk azt, hogy véleményül talán a viszonyokat ismerő egyéniség által meg lett mondva őszintén, hogy első, a megállapo dás szerinti felépítése a zsilip vagy vascső nek és mögötte épitendő vizduzasztónak második kérdés ama hozzájárulási aránynak megállapítása, a melyről"hoTnap, vagyis ( hó 21-én kellene Csabán tanácskozni, illetőleg megállapodásra jutni a nélkül, hogy az első szükségletnek létesítéséhez hozz^ fogtak volna, pedig a mai kolera hirekke ijesztett időkben a csabai indóház vize mel let szükség volna közegésség ügyi szem pontból is élő vízre. A holnapi tanácskozmánynak végered ményét előre nem jelezhetjük, de hogy az érdekeltek nem a hozzá járulási arányról, hanem az élővízről fognak beszélni, nagyon is hajlandók vagyunk hinni ; — és ha magas kormány a hozzájárulási arány meg állapításától teszi függővé a felső torkolati zsilip vagy vascsőnek építését, akkor meddő tárgyalásokat folytathat a végletekig, de ~ kérdés megoldva nem leend. Ezt ajánljuk ügyeimébe a tanácskozást vezető kétségtelenül jót akaró miniszteri biztos urnák. D-y. Fővárosi tárczalevél. Magyar eke „Hohen hámban.* Ne vegye rósz néven „Tojás Dániel oki. azda“ barátom, ha én is „Hohenhámról“ beszélek, daczára annak, hogy nem dicsekedbetem az okleveles gazda“ czimmel. Nem tanultam Hoheuhámban, nem is va- ;yok rá annyira büszke, mint Tojás bácsi, mert hát Hohenheim nem a mienk, én pedig csak arra tudok büszke lenni, a mi a mienk. De tisztelem, becsülöm a hohenheimi gaz dasági mintaintézetet, mert egy magyar talál ánynyal és gyártmánynyal szemben félretette minden elfogultságot és hozzá méltó pártatlan- ággal és alapossággal ítélte meg. De térjünk a dologra. A budapesti Schlick féle gyár nem elégedve meg azon győzelmekkel és diadalokkal, melyeket Tarnóczy Gusztáv budapesti gépraktártulajdonos a fenti gyár Krum pach-féle 3-as ekéjének szerzett, megtette azt amit eddig egyetlen belföldi és angol ezég sem tett meg, hogy elküldte Krumpach-féle hármas ekéit a hohenheimi gazdasági mintaintézetbe, hogy azokat a legalaposabb kisérletezés alapján bírálják üreg: Ez merész tett voltl Tarnóczy Gusztáv, aki az addig ismeretlen ekét, a mintegy két év előtti agárdi nemzetközi ekeversenyen meglátta és felfedezvén benne geniális alapgondolatot, kivitte azt, hogy ez eke gyártását a hires Schlick gyár vállalta magára gyárában alkalmazva annak derék feltalálóját. Houmpachot. Tarnóczy Gusztávra mondjuk — aki azután 1882-ben és 1883-ban húsz ekeversenysn és ez évben Hajdúszoboszlón és a Schlick-gyár Miskolczon, elsőrendű dijakat nyert, és aki ez ekéket csaknem mindenütt a legfényesebb győzelemre vezette, nem is sejtette, hogy mind e dicsőséget és diadalt, melyet, mint az ekék főbizományosa, azoknak szerzett a hohenheimi bírálóbizottság egy, az ekékre nézve nem előnyös Ítélete által megsemmisítheti. A Schlick-gyár igazgatósága kitéve magát, mert az esetleges kudarcznak is álegillétékesebb és leghirnevesebb fórumok egyike elé bocsátotta ez ekéket, csakis azért, hogy úgy gyakorlati, mint tudományos szempontból alapoB Ítéletet nyerjen. - ^ A hohenheimi gazdasági mintaintézettel ösz- szekötött würtembergi kir. gépvizsgáló bizottság kebeléből alakult meg a bíráló bizottság, és pedig a következő tagokból : Voceler intézeti gazgató Hohenheimban. S t o e b e 1 tanár gyanott, Mayer, a heilbronni ezukorgyár jószágfelügyelője, K o b b, bergi főmérnök, R u o ff, gazd. tanácsos és udvari jószágbérlő, Gross, hohenheimi gépgyár bérlő, és Scazister, hohenheimi jószágfelügyelö. Dél-Némethon e kitüuő szakférfiai több héten át eszközölt kísérleteknél foglalkoztak ez ekékkel, időközben összehasonlítva azokat a legismertebb külföldi gyártmányokkal. A bizottság tudományos alapon nyugvó méreteket eszközölt a vonóerő szükséglet pontos megállapítására és a munka minőségére nézve és egész a pedánssá- gig menő vizsgálatok után a következő ítéletet hozta. „A beküldött hármas ekékkel nehéz és kö- zépkötöttségü talajokban és különféle mélységben eszközölt többszörös kísérletek alapján, a bizottság azon eredményhez jutott, bogy azok aránylag csekély vonóerő igénybe vétele mellett, minden tekintetben kitűnő munkát szolgáltatnak. Különösen elismerésre méltó az igen czél- azerü szerkezet, a kitűnő anyag, a menet nagy biztonsága és egyenletessége, az époly eredeti, mint egyszerű és szilárd állitókészülék czélszerü- sége, a menetközben való kényelmes állíthatósága és az igeu könnyű kezelhetősége őzen ekéknek. A kormány alakjának és az ekefejek magasságának különfélesége áltál az egyes szerke- zetnemeknél a legkülönfélébb igények számba- vétettek. Különösen áll ez a III. számúnál, mely az ekefejek állíthatósága által: a barázdaszélességben kívánható változtatást és az első ekefejnek elvétele által : a kettős ekévé való átalakítást engedi meg. Az ugyanazon viszonyok mellett megvizsgált kettős ekékről ugyanaz áll, mi az anyag állíthatóság és kdzelhetőség tekintetéban a III. Ég és föld között. Irta : Gr. Teleky Sándor, (Vége.) — Én láttam Petint két lovas kocsival, s a kocsiban ülő hölgyekkel felemelkedni, — mondám. Úgy néztek rám, mint báró de Manxra, és ez sértett. — És hol történt ez az esemény? — kérdé gúnymosolylyal egyik ismerősöm. — Párisban a Hypodromban; több barátom utazott már vele. Többek között gróf Schmidegg Kálmánt és Gyulay Lajost em- litém. — Szeretném önt látni itt Sevillában, az ég és a föld között, — mondá gúnyosan egy ismerősöm. — Nem bánom, teljék öröme. — Mibe fogadunk ? — Ötszáz frankba. I — Áll, — mondám, Többen járultak a fogadáshoz, s az egész meglehetős összeggé nőtte ki magát. Petin ugyanazon vendéglőben volt szállva, melyben én laktam. Odasiettem, az étteremben vacsoráit nejével. Bemutattam magam: elmondám szándékom: megegyezénk s a közelebbi vasárnapra tette az ascensio napját* * * * Vasárnap julius 24-ke volt, szent Iván napja. Andalúziában az idő majdnem tiszta, — sereno — tán igen is sereno; spanyol nap olasz ég alatt sütött, a sephyr a siroccoval ölelkezett, tiszta száraz, fényes forró meleg, nálunk aszálynak neveznék, a spanyol közmondás azt mondja: Andalúziában délben csak a kutyák és az idegenek járnak. Ma még a kutyák sem járnak. Öt óra délután. A vásártér a városon kivül megtömve néppel; bámuló kíváncsisággal várták a felmagasulást, a léggömb félig telve ide-oda hánykódott, végre megtelt s föl- emelkedett a levegőben. Petin járt-kelt, sür- gött-forgott, s a tolakodó, ácsorgó néppel a ballon hálójáról leereszkedő kötelekkel tartotta a léghajót, mint mondják, fogva. Petin eltűnt, negyed óra múlva megjelent mint San- cho Pansa, utána egy kis csokoládé szinü szamár, melyet én követtem. A közönség viharosan tapsolt: a szamarat a levegőben függő ballonhoz csatolták, engem a kosárba helyeztek, Petin felült a szamárra. Laches touz ! — eresszetek el mindent — kiáltá Petin, s pillanat alatt mind hárman ég és föld között valánk. Fölemelkedésünk olyan villámsebességgel törtéut. hogy szemeimet sötétség lepé el, s a lég nyomása fojtogatá torkomat. , Megbántam henczegésemet, s úgy voltam, mint a halálra ítélt, kitől a gyóntató atya kérdé: mit gondol ön? — Szeretnék máshol lennii feleié. E légnyomás pár másodperczig tarthatott: a ballon menete csendesült, a homály oszlott, s végre láttam olyant, a milyent soha többé nem. A Quadalquivir óriás térsége alattunk, a folyó eredetétől tengerbe szakadtáig lábunk alatt. Szevilla városát, mintha gyermekjátéknak lett volna kifaragva, madártávlatból látszott, mely a láthatár legvégén az ég sötétkékével összefolyt; kis fehér pontocskák rajta melyeket a nagy hajók vitorlái képeztek. Utera, Lebriga, Xeres de la Frontera Pouerto, Santa Maria, Cadix előttünk, s legtávolabbról a Sierra nevada csúcsain a fénylő hó csil- lámlott. Majdnem négyezer méter magasságra emelkedtünk. Helyenként alattunk felhők voltak s elfedték az alanti tájat. Villámczi- kázásokat láttunk alattunk, melyek minden irányban zigzágoltak; midőn egy-egy felle- gen áthatottunk, a sűrű ködből esőcseppek hullanak ránk; alant a nagy hőség, s mi az ég és föld között didergőnk. Fenn a megritkult levegőben a néma csendről itt alant nincsen fogalmunk : a suttogva mondott szó kiáltásnak hallatszik, s ha egy pisztolyt elsütnél, azt hinnéd, Sebastopolt ostromolják. A léghajó fel- vagy leszálltát nem érezzük, s ülünk benne, mint szobánkban kényelmes kereveten, s . ha tudni akartuk, felfelé vagy lefelé megyünk-e, szétszaggatott papírdarabokat vetőnk ki a ballonból, ha alászállt, mi emelkedénk, ha felfelé ment, mi ereszke- dénk. Pár óráig haladánk villámsebességgel Cadix felé. — Nincsen-é önnek terhére, ha Cadixnél szállók alá ? kérdé Petin : a szél kedvezőleg arra hajt, nagyszerű reclam lenne ott kikötni, mondá nevetve. — A mint önnek tetszik, felelém, á ezen kölcsönös megegyezésre nagyot kottzintánk a cognac-os üvegből. A szél hirtelen megfordult, rohanó sebességgel hajtott vissza Szevilla felé. Útközben közelebbről megismerkedtem Petinnel. Nagyon érdekes dolgokat beszélt utazásairól s kért, kisérném őt jövőben is. Megígértem. Beszélgetésük alatt Szevilla alá értünk. — Itt ki-, vagy jobban mondva lekötünk, mondá, a hely nagyon alkalmas. Gázt eresztett ki a léggömbből s kez- dénk lassan alászállani. Egyik horgonyát le- veté; a horgony fogott, kötelén lefelé huztuk a ballont. Midőn majdnem súroltuk a földet, a szamarat hirtelen kicsatolá, a balon e terhétől megszabadulván, sebesen fölfelé tört; megfeszített erővel kapaszkodánk a kötélbe 1 második horgonyát is kilöké, az is fogott, s egynéhány száz lépésre a szamártól szép csendesen kiköténk. A léghajót hajtogattuk össze, a Triana külvárosból egy csomó ember segítségünkre jött, a szamár csendesen, nyugodtan legelt, végre szekér érkezett és felraktuk a léghajónkat. Sötét volt, mikor a városba érkezénk. így történt ez Szevillában, a gesztenyék hazájában 1
