Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1883-04-29 / 17. szám
17-ik üzáiii Gyula, 1883. április 29-én 11« évfolyam Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........| frt — kr. Fé lévre ..............| S 50 „ Év negyedre 1 I 1 | 25 „ Egyes szám ára 10 kr. ^ Ja POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadó hivatal; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Visszhang Kossuth levelére. Békésmegye közönsége önmagát tisztelte meg azon üdvözlő irattal, melyet alispánja által Kossuth Lajos nagy hazánkfiához, a „legigazabb magyarhoz“, — „legen- daszerü szabadságharczunk kimagasló alakjához“ — ennek 80-ik életévének betöltése alkalmából intézett. Ez üdvözlő iratra adott választ lapunk volt szerencsés első ízben a megyének és az országnak tudomására juttatni. E válaszra vonatkozólag igen helyesen irá lapunk, hogy olvassuk el azt újra meg újra, s megtaláljuk benne az ujjmu- tatást, a profetiát a mi számunkra is; mert valóban azon levélnek nem annyira a megyei irattár-, vagy múzeumban, hanem inkább nemzetünk szivében van helye. Ama legendaszerü korszak fényes czí- mer-paizsán ejtett homály-foltokról, a ragyogó érem sötét hátlapjáról, — azokról, kik lesből dorongokat hajigáltak az intézkedések végrehajtásának kerekeibe, kik fondorkodtak és ármánykodtak, kik a nép közt a reményvesztésnek szikráit alattomosan szítogatták, emlékszik meg a többek közt a nagy hontalan örökbecsű levelében, rámutatva ezekben azon Pandora- szelenczére, melyből a hazánkat elárasztó veszélyek támadtak. Hazafiui aggodalommal látjuk, hogy a bajok és veszélyek ezen Pandora-szelenczéje még most sem ürült ki; mérges kigőzölgésével meg akarja fojtani, él akarja ölni a nemzet szivében a jobb jövő reményének csiráit, s veszélyes munkájában már annyira haladt, hogy igen sokan vannak, kik a valódi hazaszeretet dogmájaként vallják: a jelen állapotokban való megnyugvást, a jobb jövő reményéről való lemondást. Ha a politikai divatot s az uralkodó Tavaszkor. A természet újra éled, A virágok újra nyílnak, Mézet gyüjtnek fürge méhek, A lég újra balzsam illat. Párosodnak a madárkák Este, reggel énekelnek; Fészküket sietve rakják, Vig kedély ád erre kedvet. Édesen cseveg s kóvályog A kis csermely át a réten, Habja és a partvirágok Csókolódznak össze szépen. Oh mi szép, mi szép az életi így virítva így szeretve ; Mig a szív érez s remélhet, Mig örömtől keble telve. Kedves 1 úgy-e a te élted Oly vidám mint csermely árja ? Ügy örvendek, hogy én vagyok A csermelynek partvirága! Nemde szived örömmel telt 1 Hisz virágos kert a lelked, Gyermekinknek fejlődése Minden gondot elfelejtet. Mert hisz a ti boldogságtok Az, mi engem boldogíthat, Ajkitok nekem virágok Mik mosolygástokban nyílnak. jelszavakat tekintjük, ha látjuk ama vásárt, melyet a nemzet jogai és életérdekei felett ütnek a lelketlen kufárok, csüggedés fogja el lelkünket : vájjon ezen álomnak is borzasztó állapotból fel tog-e valaha ocsúdni nemzetünk V De csüggedésünkben vigasztal egy elvitázhatlanul létező jelenség: az, hogy még azok is, kik nyíltan, a közéletben nem hívei is a függetlenség zászlajának, sőt kik ez ellen úgyszólván nyilt haiczban vannak is, bensejökben epednek utánna. Kétségbe kellene esnünk a jövő felett, ha ez igy nem volna. A függetlenségre, önállóságra való törekvés kiirthatlanul él a nemzet szivében. Adjatok bármit a magyar nemzetnek, ha a függetlenséget meg nem adtátok, semmit sem adtatok néki. Minden kisérlet a nemzetet másként kielégíteni, meghiúsul, és minden meghiúsult kisérlet a függet- letleiiség mellett szól. — A kísérletek nyomában keletkező bajok maguk kiáltják, hogy egyedül a függetlenség képes megmenteni, kielégíteni és megnyugtatni az országot. A közösügyes kiegyezés és az azóta tett keserű tapasztalatoknak végrevalahára látni fogjuk jó gyümölcsét is : azon általánossá váló meggyőződést, hogy soha sem lesz nyugalom, megelégedés, nagyság, gazdagság és társadalmi álla/ndóság e hazában függetlenség és önállóság nélkül. — Minél tovább haladunk a megkezdett úton, annál inkább belátjuk s annál általánosabb lesz a meggyőződés, hogy függetlenség nélkül olyan vagyunk, mint a hajó iránytű nélkül. E meggyőződés, mely eleiüle csak keveseké volt, ma már egy nagy, tekintélyes párté; sőt mondhatni, hogy ma már nem egyedül a függetlenségi párté, hanem Ha üdvötöket kívánom És hogy boldogok legyetek: A ti üdvtök szép világom, A mely engemet is éltet. A tavasz nekem csak úgy szép, Ha titeket benne látlak Életem is úgy vidul még, Ha véletek játszadozhat. így a nap ha száll, ha főikéi Ti vagytok szivembe zárva; Sok tavasz nyújtsa örömét: Óhajtásom ne továbbja! F. I. JL szemekről. Csevegés a nőknek. A festészetnek ihletett művészei a női szépség ideálját a madonna- és venusarczok aesthetikai eszményítésében teremtették meg. Rafael, Murillo, Titian műremekei mellett méltó helyet foglal el azon kép, melyet Lava- ter a női szépségről alkotott. „Ha nemes, tisztalelkü szép nőt láttok, kinek ártatlan lelke szeretetreméltó, ki ellenállhatatlanul magához vonza a feléje közeledőket ; ha ennek boltozott homlokán nagy hajlandóságot láttok az erény intő szavának elfogadására; ha ennek egymáshoz közel érő, de nem nagyon meghajlott szemöldei az elrejtett érzelem alapjára, — ha orrának körrajza vagy gyöngéd alakja finom es tiszta izlesre; ha arányosan rendezett, fehér fogsorai felett üde és bájos ajkai véghetlen jóságra mutatsát; belátja, hogy a 67-es kiegyezésteremtette viszonyok között legnemesebb erői eltompulnak, idegen érdekeknek szolgál eszközül, sőt léte is veszélyezve van. Az alkotmányosság külalakjában beadott méreg hatott, de bódítö hatása immár «nyésző léiben van, — s mi hisszük, hogy a magyar nemzet szervezete elég erős lesz ezen utolsó s legveszélyesebb álakban beadott méreg kihányására; igen, minden jel oda mutat, hogy elég erős lesz, s azért számot tartunk a — feltámadásra! Ha látjuk a kislelküek táborát, kik azt szeretnék, hogy a sült galamb szájokba repüljön, de maguk kisujjokat sem merik utána kinyújtani; ha látjuk az önérdek diadalát a közérdek felett, a szomorúság erőt vesz rajtunk; de másrészt, ha szabadságharczunk nagy eseményeire gondolunk, ha számbavesszük, miszerint az önállóság és függetlenség vágya kiirthat- lanul él nemzetünk szivében, semmi okunk nincsen a csüggedésre. A 67-es kiegyezés alkotmányunkban az önállóságot és függetlenséget, a közösügyekkel, a delegáczióval és quotával helyettesítvén, alkotmányunk magna charta-jának tiszta lapjára szennyfoltot, nemzetünk testén sebet ej'ett. A szükség kényszeriteni fog bennünket; hogy e foltot letöröljük, sebeinkre gyógyszert rakjunk. Az önérzet, az ütött sebek fájdalma és a meghiúsult kísérletekből meritett tapasztalat az igazi gyógyszerre, mely nem más, mint hazánk önállósága és függetlensége, végre is rá fogja vezetni a nemzetet. Ne csüggedjünk! A turini nagy hontalan agg napjaiban is remél. Látnoki előérzete súgja neki, hogy valami készülődik. A függetlenség zászlaja diadallal járja be az országot, párthívei mindinkább szánom tartó arczokat is igen vonzóvá, keüe- messé teheti, a szemek szép alkata, a nézés kifejezése. Az arczban a homlok, a száj, ajak, orr s haj képviselik az anyagot, a szem a szellemet. * * * A Lavaser által festett női tökély jelei, a nemes, a tisztalélek, az ellenállhatatlanul vonzó ártatlanság, szelídség, jóakarat, szere- retteljes részvét nem annyira az arcz egyes részeiről, de a szemből olvashatók le. S valóban nagyon kellemes és — tanulságos. „Mélyen nézni a leány szemébe Mint a csillag csendes tó vizébe.“ Hanem ne igen nézegessen az, ki ezen könyv abc-jét jól meg nem tanulta. Az ugyan meg nem találja abban az élet boldogságát, s aligha nem azon keserves tapasztalattal ébred öntudatra: D “T Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyüt; S mig az szivedbe vágyat ölt Ez égő sebet üt. * * * „Nézz rózsám a szemembe Mit olvasol belőle ? E szép kérdésre talán a legtalálóbb feleletet adta a költő az „ember tragoediájában.“ „Minő csodás kevercse rósz és nemesnek A nő, méregből és mézből össze szűrve, Mégis, miért vonz, mert a jó sajátja Mig bűne a koré, mely szülte őt.“ nak; ha szája minden mozdulatán szerénységét, jóakaratát, szelídségét, gyöngéd érdekeltségét, s szava hangján nemes gondolkozását látjátok ; ha félig hunyt szemei minden pillantásában lelkének a tietekkel, való testvéri találkozására akadtok: váljon arczismei érzékiek nem nyujt-3 üdvözítő megfejtést az ilyen női alakban ?“ Oh mily elragadó, mily magasztos kép 1 Ily arcz látásánál lenne meggyőződéssé bennünk a hit, hogy: „az isten az embart saját képére és hasonlatosságára alkotta.“ De ily arczot nem teremthet a művész ecsetje, vésője. Az arcz egyes vonásai körrajzának kedves összhangzata, a szemek, homlok, orr, ajkak s haj tökéletessége kellemteljes együtthatása határozzák meg az arcz szépségét. De az alaki szépségen a lelki szépség magasztos dicsfényének kell elömleni, hogy az arcz szemlélete minden életkorban s minden körülmény közt a legkedvesebb benyomást gyakorolja a lélekre. S a lelki szépség isteni fénye a szemekben ragyog. A szív érzelmeinek a lelki tulajdonoknak a szem a fészke. A szemek fejezik ki mi bennünk isteni s azt mi a gyenge anyagot a testet a földhös köti. A legszabályosabb arcz az alaki tökély minden jeleivel sam lehet elragadó, elbájoló a szemek szépsége, kedves és vonzó kifejezés« nélkül; mig a különben szépségre számot — nem a hivatalos, hanem a bizalmas lyilatkozatokat tekintve, — az egész nemeié. Fölülemelkedik ez a pártokon, tért eglal, mig végre az egész nemzet osztat- an tulajdonává válik. Fölül fog emel- :edni a pártokon : bizton kimutatja a czélt, uely felé haladni kell, mert önmaga a czél. A megindult, de a 67-es kiegyezés .Ital helytelen irányba terelt mozgalom célhoz érend. Azok, kikről nagy ha- ánkfia keserűséggel, méltó keserűséggel milékszik meg nagybecsű levelében, ki- ronhatták a leczkét a múltak gyászos em- ékéből, hogy nemcsak gyalázat, hanem lőreség is elfordulni a közös édes anyáéi, a hazától s szövetkezni a hatalmakkal, tik támogatásukat gyalázattal köszönik neg nekik. Igaz, hogy még most sokan, nagyon tokán vannak, kik azon törik fejőket: mi- tép jussunk ki a közösügyes zűrzavarból i függetlenség nélkül? de lehetetlen, hogy ?zek is meg ne győződjenek arról, miszerint ez lehetetlen. — Elsülyedünk, elenyészünk, vagy visszatérünk hozzá, a függetlenséghez. A szabadságharcz elnyomatása után i kísérletek egész sorozata követte egymást; de a nemzet passiv ellentállásán meghiúsultak mindezen kisérletek. Következett az úgynevezett alkotmányos aera. A nemzet nagy része az alkotmány álarcza által tévedésbe ej tét vén. feladta a passiv ellenállás bevehetien erősségét, s úgy látszott, hogy a végső kisérlet sikerül. Kielégítettek bennünket szavakkal, üres for- mákkal, alkotmányos ünnepélyek rendeztelek, s az általános öröm közepette csak kevesen voltak, kik a formák tartalomnélküliségét belátták. A nani7of mncf m fir nplflt.líl O.Suliin vt -
