Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-08 / 14. szám

Az egyházi hatóságoktól beérkezett anya­könyvi kivonatok szerint az elmúlt évben a megye területében : Született róm. kath. . . 3048. 1 helv. hitv. . . 3880. „ ágost. hitv. . . 4453. „ gör. kel. . . .! 424 1 izraelita . . . 234. Összesen 12039. Meghalt róm. katb. . . 2236. „ helv. hitv. . . 3290. „ ágost. hitv. . . 3645. „ gör. kel. : . . 390. 1 izraelita . - . . 142. Összesen 9703. E szerint az 1882. évben született ....................... 12,039. Meghalt . . . . . • 9703. A népszám tehát szaporodott 2336-tal. Az 1880. évről 1881. évre által­jött a népszámlálás alapján 229,757. Ehhez hozzáadva 1881. évi szaporulatot . . 2983. 1882. évi szaporulatot 2336. E szerint az 1882. év vé­gével a folyó évre 235,076 lélek esik. A házasultak pár száma 2616. Ezen kimutatást a múlt bav i jelentésemben a megye tiszti főorvosa jelentése alapján össze­állított hason tárgyú kimutatással összehason­lítva, kitűnik, hogy a jelen kimutatás szerint áz elmúlt évben 262-tővel több született, és 418-al több halt meg. II. Közbátorság. A megyebeli állami közbiztonsági közegek tevékenységéről hiteles tudomással nem birván, a közbiztonsági állapotot illetőleg a járási szolga- birák és Gyula város polgármestere jelentései alapján általában jelenthetem, hogy a közbátor­ság nagyobb bűntények által meg nem zavar­tatott ; egyedül Orosháza községében merült fel több házbetörés a nélkül, bogy az állami köz- biztonsági közegeknek a tettesek kinyomozása sikerült volna, mely körülmény a járási szolga- bírót arra indította, hogy a közbiztonság fon- tartása és megóvása érdekében saját hatásköré­ben erélyes rendszabályokat alkalmazzon, mi a megháboritott közbiztonsági viszonyoknak meg­nyugtatóbb alakot kölcsönzött. Sajnosán kell meg­jegyeznem még azt is, hogy Orosházán Friedmann nevű gyümölcskereskedő megfojtása által a sze­mélybátorság megtámadtatok, mely bűneset or­vosrendőri bonczolás után, mely által a kül— erőszak nyomai kiderittettek, az illetékes kirí járásbíróságnál bejelentetett. III. Védtöltések. Hidak. Közutak. A Körös folyók az utóbbi napokban beál­lott havazás és esőzés folytan hirtelen áradásnak indultak ugyan, de az áradás aggodalomra okot nem szolgáltatott, mert a majdnem teljesen ki­épített védtöltések ennél már nagyobb árvíznek is ellent állottak, sőt kivált a szeghalmi járás­ban a Sebes-Körösnek fokközi hídon alóli jobb­parti gátmunkálalok sem lettek az árvíz álta- megszakitva, a mely vonalon a munkálatok 1200 cinbernyi erővel vannak folyamatban. Egyedül az Élőviz-C6atorna alsó torkolati zsilipének lezárása vált szükségessé, minek folytán a járási helyettes szolgabiró jelentése alapján a gyulai kir. folyam­mérnöki hivatalt a felső torkolati zsilip lezáratá­Emlékezzünk régiekről. Békésmegyének, e folyó század elején volt egy sokoldalú tudományáról, a diák nyelv classikai bírása mellett még több európai nyel­vekben való jártasságáról, — s mindezekhez járult tiszta jelleméről, úgy e megyében, mint különösen szülőmegyéjében, Biharban, te­kintélyben álló hires, református hitvallású főjegyzője Domokos Lőrincz. aranysar­kantyús vitéz,*) akit én, kisebb tanuló k' r -in­ban, Debreczenben, — mint a hol ő már akkor állandóul lakott volt, — személyében ismertem. Még most is emlékemben van tisztes, egészen borotvált arczu ősz feje, sötét s'.rga tobák szinü rokba öltözött — mindenkit tisz­teletre ösztönző megnyerő alakja. Ezen derék, már porladozó j dís férfiúnak, a napokban bukkantam regi irataim között, egy — megyei főjegyző korában, a füzes-gyar­mati ref. egyház elöljáróihoz intézett, saját kezével írott eredeti hivata­los levelére, mely — az egér által lett némi megrágcsálás mellett is — következőké­pen olvasható : „Isten minden jókkál áldja meg Kime­nteket ! „Elhatván Debreczenbe is a hire, hogy »a f--gyarmati Sz. Ecclatsinos Templomot épít­getett, minthogy a megégett helyébe, ezen *) Azon időben a megyei tisztikarban református vallása aligha nem egymaga volt, s az akkori alispán, Y í d m i c h ötét is igyekezett onnét kitúrni. sának elrendelése végett kerestem meg. Ezen fe­lül mogemlitendönek tartom, hogy miután a Vésztő alatti sebes-körösi holt meder, melynek alsó tor­kolata elzáratott, a beözönlő belvizek által ve­szélyesen felduzzasztatott, a könnyen beállhatott veszély elhárítása czéljából a felügyelettel meg­bízott Biharmegye alispánját az .elzárt torkolat kivágatásának elrendelése és eszközöltetéso vé­gett megkeresni el nem mulasztottam. A fent jelzett időjárás a közutak állapotara nézve kedvezőtlen befolyást gyakorolván, az ut- kaparók a megrongált útvonalak kijavításával foglalkoztak. A hidak a dobozi kivételével, mely a járási szolgabiró jelentése szerint javítást igé­nyel, tűrhető állapotban vanuak. IV. Vegyesek. 1. A megyei pénztárak szabályszerűen meg­vizsgáltatván, kifogástalan rendben találtattak. 2. A tek. közigargatási bizottság múlt havi 294. kb. számú határozatában nyert megbízatás­hoz képest tek. Haasz József kir. főmérnök úrral együtt eljárván, az indóházakhoz vezető kőutak kiépítése tárgyában megkötött szerződés lekül- dése és egyúttal 1 vámszedési jog elvi engedé­lyezésének kieszköz ése iránti feliratot a nagy- méltóságu közmunka- és közlekedési m.kir. mi­niszter urnák múlt hó 9-én személyesen kézbe­sítettük, a ki a tek. közigazgatási bizottságnak a kőutak kiépítése körüli eljárását melegen üd­vözölve, minket úgy a jóváhagyás alá terjesztett szerződés gyors leküldése, valamint a vámszedesi jog megadása iránti felterjesztés kedvező elinté­zéséről biztositani kegyeskedett, mit oly hozzá­adással van szerencsém bejelenteni, hogy a kér­déses szerződés egynéhány nem lényeges észre­vétel kíséretében még a húsvéti ünnepek előtt leérkezett és végrehajtás végett a megyei állam építészeti hivatal főnökének átadatott. Kelt B.-Gyulán, 1883. év április hó 1-én. Jancsovics Pál, alispán. Levelezés. M.-Berény ápril 4. 1883. Megyénk köztiszteletben álló földbirtokosai­nak egyikét, méltóságos báró Weuckheim Viktor urat és kedves leányait kimondhatatlan újabb gyászos csapás érte; ami­dőn angyali jóságu s művelt, nemes és széplelkü feleségét, az áldott gyöngéd jó anyát, született nagyapponyi Apponyi Mária grófnőt, Po­zsonyban, a közelebb múlt márczius hó 29-én, a kegyetlen halál kiragadta a példáDyszerü hű férj és forrón szerető leányai ötét éjjel-nappal híven ápoló karjaik közül. A legközelebb vett gyászjelentés, e szomorú eseményről következő: „Báró Wenckbeim Victor saját, va­lamint leányai, báró Wenckbeim Leon­ti n e, férjezett csikszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Aladár né, csillagkeresz­tes és palota-hölgy és báró Wenckheim Terézia, férjezett gróf Hoyos Miksáné csillagkeresztes hölgy nevében szomorodott szívvel jelenti forrón szeretett elfelejthetlen feleségének, lletőleg anyjoknak méltóságos báró Wenckheim, szül. nagy-apponyi, Appon J i Mária grófnőnek, csil­lagkeresztes- es palotahölgynek, f. évi márczius hó 29-éu, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, 61 éves korában végelgyengülés következ­tében történt gyászos kimultát. A boldogultnak hült tetemei saját lakásában „anya Eccla is szándékozik újat építtetni, en- „gemet kért, hogy annak rajzolatját szerezném meg. Mivel azért tudom, hogy azon rajzolata „f.-gyarmati Sz. Ecclánál meg van, ktmeteket „requirálom, hogy azt biztos embertől, sőt ha „más alkalmatosság hirteleniben nem adná elő „magát, egy lovas ember által ide Debreczenbe, „egyenesen bátyám senator Domokos „Imre uramhoz levél mellett, minél elébb „küldjék be. Hogy az haladék nélkül teljesít­hetik, annyival bizonyosabb vagyok benne, a „mennyivel nagyobb becsületire szolgál azon „Sz. Ecclának, hogy vagyon benne olyan valami, „mely ezen anya Ecclának is szolgálhat must- haul. Közölje'ktmetek ezen levelemet t. pré­dikátor urammal is.“ .Egyébiránt áldást és békességet kíván­tán, vagyok kegyelmeteknek Debr. 13. ápr. „1803. szives jóakarója Domokos Lő- „r i n c z mp. „Elvárom a ktmetek tudósítását Gyulára, „hogy teljesittetett-e és mikor ezen dolog I Kivü!: „A füzes-gyarmati reformata szent „eklézsia érdemes elöljáróinak adassék. F.- IGyarmaton, p. h. „Gyula, Békés, Ladány küldje minden „sietséggel die 18. ápril, 1803. reggeli 7 órakor. Közli: Bonyhai Benjámin.*) *) A „Békésmegyei Közlöny“ tek. szerkesztőségét tisztelettel kérem e czikknek jeles lápjába is lehető át­vételére. Q f. évi márczius 31-én, délutáni 2 órakor fognak beszenteltetni. Az engesztelő szt. mise áldozatok április hó 2-án a Ferencziek templomában helyben fognak délelőtti 11 órakor, úgymint a kegyúri templo­mokban a Mindenhatónak bemutattatni. Pozsony, 1883. márczius hó 29-én.“ Értesülés szerint a dicsőült földi maradvá­nyainak Posonyból, k.-ladányi családi sírboltba örök nyugalomra leendő letétele végetti leszállítá­sáról, a körülmények szerint, az intézkedés pót­lólag tétetik meg; azonban az üdvözült lelki üd­véért, az engesztelő szt. mise áldozatok már, va la mint Pozsonyban, úgy a mező-berényi és k.-la­dányi kegyúri templomokban f. ápril hó 2-án a Mindenhatónak bemutattattak. Az általános mély részvétnyilvánulás kiséri, a bárdi főúri család ezen bánatos helyzetét; — a kegyelem istenétől azt esdvén, hogy az ő vigasz­taló ereje által támogassa a gyászba borult hű életfelét vesztett ősz férjet és a keserűségben osz­tozó családot, ezen megmérhetetlen mélységű bá­natnak, keresztényi hitben való elviselhetésére. B. B. Békés-földvári vasút. A békés pus/.tafóldvári helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában a ra. kir. közmunka- és közlekedésügyi miniszter a következő jelentését mutatta be a képviselőház ápril 2-án tartott ülé­sében : Békés város közönsége még az 1879. év fo­lyamán tárgyalásokba bocsátkozott a volt tisza- vidéki vasuttársulat igazgatóságával, hogy ezol- nok-aradi vonalából MezőBerény és B.-Csaba állomásai közt Puszta-Földvártól Békésig egy szároyvasutat építsen ki. A tiszavidéki vasuttársulat hajlandó volt a vasút kiépítését elvállalni olv feltétel alatt, hogy részére Békés városa évenként 6200 frtot, 33 éven át fizessen jövfdelem-biztositásképen. Időközben a tiszavidéki vasút az állam ré­széről mogvétetvén, Békés város közönsége a ma­gyar államvasutakkal indította meg a tárgyalá­sokat a mondott vonal kiépítése iráut s kedvező eredményt érvén el a kiépítés és üzlethentnrtás tekintetében, múlt év szeptember havában azon kéréssel fordult hozzám, mikép részére az általa bemutatott tervek és költségvetés alapján a ni. kir. államvasutak tiszavidéki vonalából Mező­Berény és Csaba állomások közt, e vasutak 1142. számú szelvényénél kiindulva, Puszta-Földvártól Békés városig veze'endő helyi érdekű mozdony- vasutra az építési és üzleti engedélyt adjam meg. A bemutatott tervek az engedélyezés alap­jául elfogadhatóknak találtatván, az engedélye zés részletes feltételei, illetőleg az idezárt enge­dély-okmány szövege megállapittatik s a vasút tényleges építési tőkéje 170,000 írtban határoz­ta tot t meg. Ezen építési tőkének egyharmadrészét a kormányi jóváhagyást nyert szerződés értelmében gr. Wenckheim Frigyes vállalta magára, további kétharmadrészét pedig az építtető város kölcsön utján fogja beszerezni; és pedig akként, hogy e kölcsön műveletet a nevezett gróf vállalta magára a lehető legjutányosabb feltételek alatt keresztül vinni. E vasút engedélyezését azon kívül, hogy az miut a magyar államvasutak tiszavidéki vonalá­ból kiágazó szárnyvasut forgalmát mindenesetre emelni fogja, még más igen figyelemre méltó kö­rülmények indokolják. Békés városnak ugyanis, mely város 23,000 lakossal 3 mezőgazdasági terményekben gazdag határral bir, nem állanak rendelkezésére jó köz lekedési utak; sőt e város az év igen nagy ré­szében — tava82szal és őszszel — a csaknem jár­hatatlan országutak miatt a forgalmi fővonalak­tól, s igy különösen a magyar államvasutak tisza­vidéki vonalaitól annyira el van zárva, hogy leg­nagyobb részt tömegárukból álló terményeit sok­szor épen nem, vagy a fuvarozásnak azon vidé­ken alig elviselhető drágasága miatt, csak rend­kívüli nagy áldozatokkal értékesítheti. Ezen okoknál fogva s mert a vasút épité séből az államkincstárra semminemű teher nem hárul., teljes készséggel engedtem tehát a város kérelmének, — s tekintettel arra, hogy a békés- pusztafóldvári vasút két, már forgalomban levő vasutat össze nem köt, sem egy fővonalnak fő­irányában való folytatását nem képezi, s ennél­fogva e vasút építésére és üzletére az engedély az 1880. XXXI. t.-cz. alapján adandó-meg, s az engedélyezés ugyanezen t. ez. 2. §-a alapján a kormány hatáskörébe tartozik: a minisztertanács hozzájárulásával, Békés város miut engedélyes ré­szére a másolatban bemutatott engedély-okmányt folyó évi márczius hó 24 ik napján kia Itam. Midőn erről az idézett 1880. XXXI. t1 ez. 1. §-ban foglalt rendelkezéshez képest köteles- ségszerü jelentésemet megtenném : van szeren­csém a t. házat tisztelettel kérni, hogy ezen je­lentésemet tudomásul voddí méltóztassék. Újdonságok. A megyei közgyűlés az újjászervezés tár­gyában valószínűleg bizottságot fog választani, mely bizottság a megye háztartásának a törvény alapelvei figyelembe vétele mellett leendő beren­dezésére vonatkozó javaslatát ujabbi közgyűlésnek fogja beterjeszteni, s eme közgyűlés leend hivatva a megye uj szervezete fölött végérvényesen dön­teni. Az 1883. évi XV. t.-cz. 69,200 frtot enge­délyez Békésvármegye háztartására, tehát mintegy hétezer írttal nagyobb összeget a mai dota- tiónál, s eme összeg lehetővé teszi, hogy a vár­megye tisztviselői és szegődményesei továbbra is tisztességes javadalmazásban részesüljenek, sőt — azesetben ha a gyomai járás, amint irányadó kö­rökben terveztetik, megszüntetnék —kevés taka­rékosság mellett kultur czéloknak is jókora összeg marad fen, anélkül, hogy a törvény által engedé­lyezett 3°/0 pótadót kellene a megyének igénybe venni. Karácsony János békési rom. kath. káplán, városunk szülötte, aki a gyulai vár és uradalom keletkezéséről lapunk múlt évi folyamában egész terjedelemben közölt s méltó feltűnést keltett fel­olvasást tartott a megyei régész és müvelődéstör- ténelmi társulat évi közgyűlésén, ujabbi nagysza­bású munkálattal igazolta történetbuvári hivatott- sága iráut táplált nézetünket. Nevezetesen Kará­csony Jáuos a dél magyarországi történelmi társu­lat legközelebbi ülésében „Alsó Eperjes hely- fekvéséről“ czimű alapos dolgozatában a 1 g- ujabhan felszínre hozott okiratok alapján, minda­zoknak, akik AIsóEperjest, a Patócsyak hajdani várát, majd Arad — vagy mint különö­sen érdemes régész tudósunk H a a n Lajos B é- k é s vármegyének vindikálták, tévedését helyre­igazítja és a kérdéses kastélynak Lippa és Hosz- S7Úszó között, a mai Temes vármegyében való Maros parti fekvését, történeti, megdönthetien bi­zonyítékok sorozatával végérvényesen beigazolja. A zajosan megéljenzett, jeles értekezés állításai­nak igazságát nyomban az ülés folyama alatt Rácz Athanáz alelnök felvilágosításai nemcsak két­ségen kivül helyezték, de azt is kiderítették, hogy ama Lippától keletre, mintegy órányira, félreeső helyen fekvő és azért eddig senkitől tüzetesen meg nem figyelt várnak omladékai ma is még fónállanak, mire nézve a helyszínén szerzett köz­vetlen tapasztalatai után, annak topográfiái kér­dését eként tisztába hozta. Első sorban mindaz- által Karácsony Jánost illeti az érdem, hogy kimutatta a Patócsyak ősi fészke melyik megyébe tartozott. A délmagyarországi történelmi társulat titkárai rögtön el is határozták, hogy ama helyre legközelebb kirándulván annak fölvételét munkába veendik. April tizenötödike nincs messze s ezért figyelmeztetjük választó elvtársainkat, hogy f. hó 16-ig adójukat fizessék be. A legszebb polgári jog gyakorlása lévén az adótól függővé téve, kiki te­hetsége szerint igyekezzék leróni e súlyos köte­lességet. A közös ügyes Moloch halámolja ugyan föl a polgátok keserves keresményét, hanem azért nincs más választás, mint vagy fizetni vagy le­mondani arról a jogról, mely a jogfosztások kor­szakában még tartja magát. A függetlenségi párt­ban minden szavazó polgárnak nagy feladata van. Folyton résen álljon pártunk minden tagja ahatalom elbizak dott többségével szemben. Nekünk nin­csenek eszközeink szavazatok vásárlására, mint a kormánynak, maly a politikai erkölcs hiányában az érdekpolitika által tartja össze pártját. Minket csupán a kötelesség közös érzete kapcsol össze s a függetlenség eszméjében vetett rendületlen hit. Anm.k a pártnak, mely e nagy nemzeti traditiót képviseli, nem szabad apadni. Egyetlen szavazó kidőlése nagy erkölcsi kór, mert nekünk nincse­nek módjaink hasznos és titkos szolgálatok által szerezni proselytákat. Az adófizetés nem valami paradicsomi gyönyör, a birodalmi kétfejű sast tömni sem üdvösség, hanem azért a mondott na­pig siessen megyénkben minden pártunkbeli pol­gár eleget tenni annak a kvótás, hazafi köteles­ségnek, nehogy e miatt kimaradjon a választói lisztából. A gyulai sport-klub f. hó 1-én tartotta évi réndes, egyszersmind tisztújító közgyűlését. Ez alkalommal a in. évi számadások megvizsgálása s a f. évi költségvetés megállapítása után Kövér László egyh ti elnök tudomására ho'zta a közgyű­lésnek, miszerint egy hozzá illetékes helyről érke­zett magánlevél szerint a helyben állomásozó hon­védség térparancsnoka, Oberkamp Gyula alezre­des a honvédtiszteknek a sport-klub látogatását megtiltotta. Elnök ezen bejelentése megdöbbentő meglepetést idézett elő; mert tudvalevőleg a ka­tonai szolgálati szabályzat szerint a tiszteknek csak politikai jellegű és oly egyesületeket vagy nyilvá­nos helyeket nem szabad látogatniok, a melyek látogatása a portepée becsületét elhomályosítaná, holott a sport-klub egyrészt nem politikai egye­sület, másrészt nem hogy összeegyeztethető nem volna a tiszti becsülettel, de sőt éppen a lova­giasság, gavallérság istápolására, fejlesztésére, védelmezésére alakult s ez iránybau alkotott alap­szabályaihoz mindeddig hű maradt. A kínos be-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents