Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1883-03-25 / 12. szám
12-ik szám Gyula, 1883. márcaius 25-én II. évfolyam f-----------Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. ... .. | írt — kr. Félévre s ..............2 „ 50 „ Év negyedre I I 1 * 25 „ Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENTS MINDEN VASÁRNAP. f—:— Kiadó hivatal; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang I/ipőt Dorottya utcza 8. sz. a.; Bécsben: Oppelik A., Schaleh Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Előfizetési felhívás a 53 politikai hetilap II. negyedére. Midőn újévkor a szerkesztést kénytelen voltam átvenni, őszintén és leplezetlenül léptem a közönség elé s számot vetve erőmmel annyit ígértem, amenyit teljesíteni képes vagyok, teljesíteni időm engedi. Kijelentém azt, hogy a „Békés“ egyéni ambitióktól függetlenül senki által önczé- lokra felhasználható Dem leend, a köz- czéloknak, közügyeknek azonban bárki részére rendelkezésre áll. Határozott rovatokat körvonaloztara, különösen ama czélt tartva szem előtt, hogy a mi a megyei központban úgy hivatalosan, mint magán jellegüleg is történik, arról olvasó közönségem tájékozva legyen, arról tudósítást szerezhessen. Kijelentém, hogy az egyéni polémiáknak csak az ildomosság hangján engedek tért, a sajtó terén lábra kapott éles hangot mellőzni fogom, lapom hasábjait e czélra nem engedem át. Mennyire feleltem meg ez Ígéreteknek, azt nem én, de a közönség bírálja meg. —- Én nyugodt lelkiismerettel mondhatom, megtettem a mi tőlem telt, segélyemre nagyon kevesen voltak, s e kevesen legőszintébb hálámat birják. A közönség eddig tapasztalt jó indulatába bízva ujjitom meg a kérést, miszerint szíveskedjenek azok, kiknek előfizetése e hó végével lejár, előfizetéseiket mielébb megújítani, s lapom részére újabb híveket szerezni. Az előfizetési dijak a lap homlokén olvashatók, s azok beküldése legczélsze- rübben postautalványon tehető meg. Gyulán, márczius 15. 1883. Dobay János, a „Békés“ felelős szerkesztője és kiadója. Husvét ünnepén. A keresztyén világ nagy ünnepet ül ma: az eszmék, az igazság halhatatlanságának diadalünnepét. Bizony, ha van valami vigasztaló a fogyatkozások és erőtlenségekkel teljes földi életpályán, úgy az a tudat, hogy az életképes eszmék, az istenségnek hennünk fejtékező emez életszikrái nem halnák, nem halhatnak meg, s az igazság, mint Susvéti óda. (Papp Gusztáv úrnak.) Lágy szellőnek kedves zenéjével Száll a földre hajnal bíbora, Távozott a búra késztő éjjel S felhői közt napfény támada. Hol vagytok ti elijesztő rémek Miknek szárnya félelemre int ? Éji ködnek oszlatán tűnétek, S nem hagyatok szenvedésre, kínt I Élpihent már, elvonult az orkán Mely a földet megrázkódtatá, Mint legyőzetett sereg, ziláltan Siet csöndes házfedél alá. Elhal a nesz, a zsivaj ledobban S a halálban élet sarjadott, Fényt lövellve a sötétre itten, — Győzedelmi zászlót tartva ott I Szól az ének, s édes zengzetében Elnémul a gyötrő hangzavar, A reménység nő, a kétség oszlik, B Szivünknek — egy gondolatja van. S e gondolat — földből mennybe szállva — Minden ajk imáján ott lebeg, emez eszmék complexuma, a költő szavaival élve: „a koporsóból is kitör és eget kér“, — mondjuk, ez a tudat kiválóan alkalmas arra, hogy vigasztalás balzsamát csepegtesse az eszmék, az igazság harczai- ban megfáradt embersziv fájdalmasan sajgó védői közé. Nagy szükségünk van azért nekünk erre az ünnepre. A husvét emberi méltóságunk, egyéni örök jogaink ünnepélyes sanctioját képviseli mindazokkal szemben, a kik embertestvéreikben csak eszközt akarnak látni saját nagyravágyásuk gőgös obeliszkjéhez ; a kik elég kegyetlenek vérrel és könyek- kel táplálkozni, s a fájó szívből felszakadó keserves sóhaj megható zenéje előtt bezárják füleiket, hogy valamiképen meg ne rezgesse bennök azokat az ideghurokat, melyekben az emberi érzelem nedvei, habár lassan és titokban, de elvégre mégis csak keringenek. Az ilyenekkel szemben a husvét ünnepe egy magasztos tiltakozás, egy világra kiható élő protestatio, a mely elől el lehet ugyan zárkózni ideig-óráig egyeseknek, de végtére, ha másként nem, a levegőben, melyet beszivunk, fog az magának utat találni saját érvéuyesitéséhez. Nagy szükségünk van azért nekünk erre az ünnepre. A szent könyv lapjai elibünk tárják azt a külsőleg egyszerű, de hasonlithatla- nul áldásos életet, mely a betlehemi istálló Ínséges jászola s az Olajfák szelíd ormai közt folyt le. Az istenember földi szereplése előttünk áll a maga teljességében. A történelem könyve pedig az elporlott századok fölé állva fennen hirdeti, bogy az emberiség legnagyobb jóltevöjét nem ölhették meg a Golgota keresztjén, mert ime, világ- megváltó eszméi ott élnek, ott lüktetnék az emberiség nemes küzdelmeiben a szcibddsúg, egyenlőség és testvériség hármas lobogója alatt! Dicső eszme-háromság! isteni hagyaték vagytok ti minekünk. Legyetek Udvözülve általunk ezen az ünnepen! Úgy érezzük, mintha itt lengenétek körülöttünk titkos szellemszárnyakon, biztatva, bátoritva, ha csüggedünk, s küzdelmeink között mintha füleinkbe susognátok a nagy MesErősitve a hitben erőtlent S buzdítva a csüggedt kebleket. Hol, vasönkény! jármaid bilincse? Vad erőszak! gyilkos fegyvered? Ami eddig béna volt előtted: A lélek ma szembeszáll veled I Erőt nyert a rét, mező virága, Erőt nyert a rezgő kis levél, Lángralobban a halandó keble, Lángralobban, mert „a Jézus él!“ És ez, élet, nincs alája vetve A sirhalmok biztos harczinak, Óh a lélek föl, magasba szárnyal, Bothadás a testet éri csak 1. Bár a szemnek úgy özönlik könyje Mint a fékevesztett áradat, Hitünk szava, szivünk bánatának — Gyógyulásra, balzsamcseppet ad! Áldva légy hitünknek nagy Királya, Üdvözítőnk, édes Jézusunk ! í Általad lön tiszta fény szemünkben, Fegyvereddel bátran harczolunk 1 S a fegyvert ha már letettük, molylyel Itt e rögös földön harczolánk : Örökélted szétsugárzó fényét Érdemlett jutalmúl hintsd reánk 11 (Mező-Beróny.) Nagy Károly. tér szavait: „Ne féljetek azoktól, akik csak a testet ölik meg, a léiket pedig meg nem ölhetik“! A hálátlanság, a bun, a vakság ma is Golgotával fizet az igazán nagyoknak. A farizeusok és irástúdók faja sem veszett ki s ma is talál egy-egy Getsemaneh kertet, hol vérkönyeket sajtolhat a kezei közé került ártatlanság szeméből. A pénz, a világ lelke, ma is bérel ki Judásokat, többet mint valaha, a kik ép úgy elárulják az igazságot csókkal, hízelgéssel, mint egykor Iskariotes tévé. Jól esik tehát sziveinknek, ha húsvéti ünneplésünk alkalmával, megnyílni látjuk lelki szemeink előtt az igazság martyrjainak nehéz koporsókövét, s a hol mi rothadást és megsemmisülést véltünk találni, — onnan e szó hangzik felénk: „Nincs itt, hanem feltámadott !“ Nagy szükségünk van azért nekünk erre az ünnepre. Az emberiség sokat csalódott a múltban, sokat fog csalódni kétségkívül a jövőben is. A határt nem ismerő emberi nagyravágyó», a tévútra csapó ész és érzékiség ellenhatása, ezután is szaporítani fogja a martyrok számát. Vér és köny fogja jelölni az eszmék útját még igen sokáig. Még soknak össze kell omlani a világon, hogy az emberek belássák azt, miszerint teremtése felett végül is a teremtő végez, | hogy : a világtörténet istenítélet. A világ vajúdik, az eszmék forron- ganak. Egész Európa sejtelmesen érzi, hogy nagy események előtt állunk, s talán már a közel jövőben uj állami és társadalmi alakulatok merülhetnek fel szemeink előtt. Nemzetünkre is kemény megpróbáltatások következhetnek, s ha valaha, úgy most van szükség a haza minden polgárának rendithetlen áldozatkészségére. Vigyázzanak a kormány férfiak, hogy ez áldozatkészség meg ne bénittassék! Legyenek rajta, hogy ez a nemzet, mely annyi balszerencse közt ezer évig volt képes fenntartani magát a szláv és német nép- 'tenger áradatával szemben, — ezután is tudja hőn szeretni ezt a földet, melyen any- nyiszor apái vére folyt. Neveljék, erősítsék benne szent meggyőződéssé azt a hitet, hogy e haza élni fog, mert élnie kell, mert az élethez joga van Isten és a világ előtt. Mutassanak rá a szabadságért elvérzett nagy ősök sirhalmaira, s bizonyítsák be, hogy bár csontjaik is régen szétmál- lottak, de az eszme, a mélyért küzdöttek, nem halt meg, mert feltámadott, él és testet öltött- intézményeinkben. Csak igy lesz ál- dásthozó i'ánk magyarokra a feltámadás nagy ünnepe, mert csak igy válhatik szivünk örök birtokává ama jelentőségteljes szózat igazsága : „Nincs itt az Űr, feltámadott !“ Homoiya István. Megyei közügyek. A közigazgatási bizottság felevi jelentése 1882-ik év második feléről. (Vége.) V. A közmunka é9 közlekedési mini s t e r i u m ügykörében. A közmunkaügy állapotáról szólló adatokat, az V. mintájú kimutatás foglalja magában. Ezen kimutatás szerint az 1882. évi összes közmunka tartozás 32,488 kétfogatu igás és 105,567 kézi napszámot, vagyis az 1881. évi összeirt közmunka tartozásnál 3133 igás és 3245 kézi napszámmal többet tett ki. Ebből természetben leszolgálandó volt 1799‘/s igás és 12,13072 kézi napszám; megváltatok 30,688 % igás és 93,43672 kézi napszám; a bejelentett váltság összeg 74,200 frt 80 krra ment, vagyis az előző évi váltságdíjjal szemben 10,226 frt 80 kr. többlet mutatkozik. A bejelentett váltságdíjból az év végéig hátralékban maradt 5605 frt 94 kr. A közmunka váltsági pénztár összes bevétele az év folyamán 104,755 frt 18 krt, kiadása 65,516 frt 44 krt tett ki, s igy az 1883. évre átirt maradvány 39,238 frt 74 kr. Azon esetben, ha az 1883. évre bejelentendő, a közmunkaváltság csak az 1882. évi megváltott napszámok arányában marad is, a remélt váltsági összeg 92,750 írtra fog menni ; melyhez hozzáadatván a múlt évi pénztári maradvány, továbbá a közlekedési minister ur által már megajánlott segélyből már esedékes 5000—5000 frtnyi állami javadalmazás; a közmunka alap 1883. évi fedezete kerekszám 142,000 írtban irányozható elő. Oly tekintélyes összeg ez, hogy a mellett elvégre megkezdhetőnek látjuk azon régi tervezetünk valósítását, miszerint megyénk községeinek legalább vasúthoz vezető utait kikövezhessük s a közlekedéstől leginkább távoleső vidékeit a köütak jótékony hatásaiban részesíthessük; amire most már annál nagyobb kilátásunk nyílik, mivel ide vonatkozó kész terveink vállalatba bocsátásánál elfogadható ajánlatokra támaszkodhatunk. Vizszabályozási ügyeink terén, legkiválóbb fontosságra számithat azon tény, melylyel a Cso- hos-érnek nyílt csatornává alakítása s ez által három jelentős városnak, úgy mint B.-Gyula, B.-Csaba és Békés városok létkérdése biztosíttatott. Az 1881. évi 52. t.-cz. alapján létesített társulati csoportosításoknak, azonban nem látjuk még most sem azon eredményét, mely ahhoz kötve volt; mert az aradi körösszabályozási gátakkal szemben a közelebbi áradások alkalmával is azon veszélyes helyzetbe jutottunk, mely régi panaszunknak egyre ismételt tárgyát képezte; vagyis ezen öblözet töltései még most is annyira kiépítetlen állapotban vannak, hogy a közeli nagyobb áradás öt helyen tört magának utat a gátakon, mi miatt megyénk területének egy része ismét árvíz alá került. Tudjuk, hogy a parterőditések ott fenn már eddig is komoly intézkedéseknek nyújtottak tárgyat ; veszélyezett helyzetünk sarkall azonban, hogy ezen valóban türhetlen állapotok orvoslását a kir. kormány készséges gondjaiba újonnan és ezúttal is melegen ajánljuk. VI. A honvédelmi mini steriura ügykörét érdeklőle g. Az uj katonai területi rendezés folytán megyénkben is jelentékeny változások történtek; vagyis eddigien egészben a cs. és kir. 68. gyalogezred hadkiegészítési kerületébe tartozott megyénk következő hét sorozó járása, úgy mint a gyulai, csabai, békési, szarvasi, orosházi, gyomai és gyulavárosi sorozó járás a 101-ik, a szeghalmi sorozó járás pedig a 37-ik számú gyalogezred hadkiegészítési kerületi parancsnoksághoz osztattak be. Úgy ezen változás következtében helyeztetett el a 101. számú újonnan alakított gyalogezred hadkieg. kerületi parancsnoksága B.-Csabán. Megyénk területén ezen kívül állandóan elszállásolva van I cs. és kir. 14. számú huszárezred 6-ik százada Orosházán a 7 és 8. számú honvédzászlóaljak, továbbá a m. kir. II. számú honvéd-huszárezred 1 és 2. százada B.-Gyula városban. A jelentékeny katonaelszallasolas mar az 1883. évre is oly jelentékeny (24000 frtnyi) terhet ró a megye lakossaira, hogy ezen körülmény előreláthatólag s már mielőbb az állandó katonai laktanyák emelésére fogja vezetni a megye közönségét.
