Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

52-ik szám Gyula, 1883. deczember 30-án II« évfolyam ( Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ........| írt — kr. Fé lévre ..............| 50 „ Évnegyedre .... 1 B 25 „ Egyes szám ára 10 kr Ss. Jl POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, megjelenik: mindéit vasárnap. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttór sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Jjipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Bukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Előfizetésre felhívás a # .z> 1884-ik évi III. évfolyamára. Lapunk a közeledő újévvel, mint a békésmegyei közjogi ellenzék lapja harma- i dik évfolyamába lép, s mint ilyen folytatja pályáját az eddigihez hason irányban. Kik lapunk két évfolyamát figyelem­mel kisérték, meggyőződhettek arról, hogy az leginkább mint helyi lap megyei, és kiválóan községi érdekekkel foglalkozott; a politikai lap jelzőt azért használtuk, hogy szabadabb téren mozoghassunk, s ha kell, joly kérdésekhez is hozzá szólhassunk, me­lyek a figyelő közegek által elnézhetők [ugyan egy társadalmi lap hasábjain is, de (ez irányban semmiféle elnéző jóakaratnak kitenni magunkat nem akartuk, s jövőben (sem akarjuk. A múlt választások után alapult la­punk, s daczára annak, hogy az akkori (választásoknál Békésmegye közjogi ellen­zékének lapja nem volt, az ellenzéki elvek [vallása nemcsak túlsúlyt nyert, de a súly jegy pártonkivüli képviselő által mérle­günkbe volt vetve. Mi hisszük, hogy a közeledő válasz­tásoknál Békésmegye választó kerületei [ismét ott fognak állani, ahol 1869. és 1872-ben állottak. Törekvésünk legalább oda fog gravi- tálni, hogy ezt elérhessük, s ép azért szük­ségesnek kell elismerni lapunk fennmara­dását mindenkinek, ki velünk egy nézeten (van; — pedig a közjogellenes nézetek há­rom év óta nem változtak, sőt indokoltabb alapot nyertek. Fentartani akarjuk lapunkat, hogy le­gyen elvtársainknak közlönyük, törvényes téren, törvényes eszközökkel részökre több­Tisztujitás. Megtörtént ami már régen nem esett, hogy a tekintetes vármegye felkereste szállá­sát, betért a megyeházához. De mielőtt a zöld asztal elé járulna, hogy az igazság mérlegébe dobja voksát, ősi szokás szerint megszállt a barátság kerek asztalánál, üritni ezért, amazért egy pohárt. S a gyöngyöző serleg bujdosik szaporán, a barátkozás édes munkája folyik javában ; — az egyik pár bemutatóra kocczint, a másik már tovább tart s egy lélekfogás örö­mére issza a hat év óta szomjuzott áldomást. Mert hiába, restaurálunk ! s ilyenkor nagy kelete van jó szónak, baráti parolának, bornak, muzsikának, szerelemnek, nagy szerepe minden­nek mi szép és nemes, még a közérdeknek is ! A tekintetes vármegye mulat, tombol, mint a ki Ivesztét érzi, mintha csak ez lenne az utolsó vidám órája, jegyzi még a gúnyos „ centralista“; í — mint az életvidor itju, ki pezsgő kedvének má­morában úszik, vágja vissza a csökönyös „mu- nicipalista.“ Bármint legyen is, annyi áll, hogy ; a vármegye ez óra szerint (bár éjfélre jár 1) [él és ébren van. Egy része csapatokra oszolva, kopogós léptekkel fel s alá húz az utczák kö­vén, sorra járván a választók tanyáit; a másik része bent ül a vendéglőkben, űzvén a csendes kapaczitálás honfiúi mesterségét. S a mint el­haladni az ily honfi-műhelyek előtt, a várme­gyén kívül eső idegen mellett azok úgy tűnnek fel, mint mindmegannyi kivilágított koporsó, megrakva a beborult, homályba, borgőzbe foj­tott öntudat tetemeivel 1 S mégis e koporsók­ból támad fel holnap a vármegye! .séget biztosítani, hogy az elérendő többség által nemcsak a közjogi, de a társadalmi és pénzügyi helyzeten is változtatni, s vál­toztatás által javítani lehessen. A hang, melyet használtunk a múlt­ban, senkinek sem adhatott rá okot, még az ellennézetűnek sem, hogy lapunktól a létjogosultságot megvonja, elvtársaink biz­tató szavai pedig nemcsak a múltat, de a jövőt is biztosították. A jövő évben a lap munkaerői oly mérvben szaporodtak, hogy képesek va­gyunk az események igényeinek min­denkor megfelelni. Rendes rovatot kezelő munkatársul a régiek mellé szerencsénk volt ügyvédi-karunk egyik jelesétdr.Füchscl Ármin urat megnyerni, akinek figyelmet keltő czikkei ez év folytán már többizben fel­tűntek, Gondoskodtunk vidéki munkatár­sakról, akik hetenként megyénk nagyobb községeiből kötelező tudósításokat külde­nek ; gondoskodtunk a megyei közügyek terén előforduló chronologicus közlésekről is, hogy ezek által lapunk ne csak poli­tikai és helyi, hanem megyei lap is legyen. Mindezeknél fogva nyugodtan nézhe­tünk a jövő év elé azon hitben, hogy a téren megerősödve fogunk haladhatnj. — Ép azért teljes tisztelettel fordulunk me­gyénk nagyra becsült közönségéhez, s kü­lönösen azokhoz, a kik elveinket osztják, és a központban egy heti lapnak fennállá­sát szükségesnek tartják, miszerint lapunk fennállása érdekében szives pártfogásukat részünkre továbbra is biztosítsák, s azt pártfogók gyűjtése által előmozdítani ke­gyeskedjenek. Lapunk az eddigi nagyságban és be­osztással jelenend meg továbbra is, s elő­fizetési ára, mint eddig : egész évre 5 frt — kr. félévre 2 | 50 „ negyedévre 1 „ 25 „ mely öszeget annál is inkább kérünk ideje korán, legczélszerűbben postautalványnyal Az óra. méla kongással épen tizenkettőt ver; jerünk aludni, ne zavarjuk e haláltánczot, melyben annyi remény, annyi bánat vivődik, viharzik. S a mint elvonultam az utolsó ven­déglő előtt, annak meg-megnyiló ajtaján kicsa­pott egy zűrös hangegyveleg, ezt szárnyára kapta a mohó téli szél s mint hópehelyt szórta szét mi benne volt. A kortesek vivátjait, a reményt zengő dal egy biztató akkordját, a barátok pártoló szavát sietve vitte odább s mint az öröm postája beszállt velük emitt egy bánatos özvegy és rajongó anya álomvárába; bekoczogtatott velük ott egy epedő, ifjú lény, virágos ablakán s lerakta dús zsákmányát a sarokban mélázó leánder árnyába, a szerelem rejtett oltárára. Az ellenfelek dörgő, ellenző hangjait pe­dig vitte oda a másik kortestanyára, hogy vi- duljanalc azok is, a már-már csüggedők, kik között csak egy nagyszájú, vérvörös képű atyafi, a voksnélküli mezőfalvi kántor bátorí­totta híveit, ordítván : jó szelek fújnak, jó sze­lek fújnak. S a szél ismét tova repült, a pohár is to­vább bujdosott s igy folyt ez fényes reggelig mikorra a „tekintetes közönség“ kellően meg­szűrt nézeteivel felgyűlt a megyeházához. * Pontban kilehcz órakor a sűrűén belepett gyülésteremben megjelent karddal oldalán, kar- niol gombos attilában a tisztujitást vezető fő­ispán. Beléptére megeredt az éljen, dörgött a vivát, bizonyára azért oly harsányan és osz­tatlanul, mert neki nem kell a voksbul. A fő­ispán futó pillantást vetve a közönségre, azon­nal észrevehette, hogy a „nemes“ vármegye Mai számunkhoz féliv Az ország függetlenségére való törek­vés, ámbár tagadhatlanul a legfontosabb feladat, magában nem elégít ki. Voltak és vannak teljesen önálló országok, voltak köztársaságok is, a melyekben a nép nagy tömege boldogtalan volt, mert egyes osz­tályok uralma alatt állott. Szabadság és egyenlőség is kell, hogy a polgárok termé­szetadta tehetségeiket kifejthessék, jogaikat úgy a maguk mint a társadalom javára gyakorolhassák, és senki mások felett ki­váltságot nem élvezvén, mindenki csakis saját érdeme szerint jutalmaztassák. S erköl- csiség és mivelődés is szükséges; erkölcsiség, mely úgy az egyesek mint a családok s a családok összesége, az egész nemzet bol­dogságának legbiztosabb alapja; mivelődés, mely a haladásnak, a szellemi és anyagi előmenetelnek föltétele. Ez anyagi jólétet, az arra való igyekezetét végre azért nem szabad czéljaink közül kihagynunk, mert azonkívül hogy az viszont a szellemi emel­kedést elősegíti, s a nép szaporodásának is emeltyűje, a nemzet védképességét nö­veli, s fennmaradásának erős zálogául szol­gál. Mindez összevéve képezi a 48 as párt hitvallását, a melyből semmit, de semmit sem vagyunk hajlandók elengedni. A függetlenség eszméje minden igazi hazafit lelkesít, de egymaga nem tölti be szivét, nem fejezi ki minden jogos vágyát. A függetlenség elve egymaga elég lehet vész idején, mikor a haza, annak alkot­mánya, szabadsága, nemzetisége koczkán forog, s mikor csakis ennek védelme, meg­mentéséről van szó. Ily esetben nincs miért kérdezzük: mikép akarja ez vagy amaz a reform kérdéseket megoldani, elég azt tud­nunk, hogy kész védelmezni a fenyegetett r* rtlr 1 A 4-4-A egy pár múmiája is, kiknek láttára önkényte­lenül felemeltük szemünket amaz arczképek- hez, melyek némán függtek fent a falon, ko­moly méltósággal, s szigorú tekintettel nézvén alá a nyüzsgő tömegre, mintha keresték s el­lenőrizték volna ama szellemet, melyet egy­kor ők honosítottak meg e teremben. Váljon feltalálták-é ?! Ók némák maradtak. Kette­jüknek arczán pedig, a mint a keleti verőfény sugáraival elárasztotta, a harag pirja látszot égni. Az egyik ama allonge parókáju, rokonszenves arczú főrendi, ki egykor a megye földes ura volt, s élénk érdeklődéssel igyekezett azt jobb létre segíteni; a másik is főrendi, s nehéz idők­ben állott a megye élén, küzdve, munkálva annak s a hazának felvirulásáért. Mintha ke­resték volna családjuk tagjait, mintha fájó ha­raggal mondották volna, miért hiányzanak a munka mellől azok, kiket szerencsés helyzetük első sorbantenne hivatottakká üdvös műkö­désre ? A felelet az elmaradottak szivében lappang! Gondolatimból a főispán szava rezzentett fel, ki a régi csabai szolgabiró győzelmét hir­dette ki. Pyrrhusi győzelem volt, hét szava­zat többséggel. A legyőzött félelmes ellenjelölt mérgesen pillantott szét, alighanem azt fojtotta magában: kerülj csak kezem alá te rósz, te hálátlan vármegye, majd megmutatom, ki va­gyok én I — Úgy látszik a csendbiztosi nim­bus fénye meg van törve, a vármegye hűtlen lesz régi oszlopaihoz, mintha átalakulni, uj életre kelni óahjtana. (Vége köv.) Bellarmin. ma már nem létezik, s helyébe a „tekintetes vármegye“ lépett, mert miközben meghajtá magát, leoldta a főispáni tekintélyt, hatalmat jelképező kardját, és oda fektette a megye zöld asztalára — pihenni. Ez actus engem meghatott, s örömteljesen jegyzém meg, mily igénytelen, mily demokratikus megyénkben az államha­talom fellépése, — de ama tegnapi municipa- lista ma sem hallgatott s epés gunynyal mondá: minek is alkalmatlankodnék a kard ott az ol­dalán, hiszen a tekintély többé nem a kard markolatán nyugszik, s a nagy urnák egy nyá­jas mosolya, egy kegyes pillantása, hát még egy ebéd dúsan terített asztalánál, többet ér európai Békésmegyénkben, mint Amerikában Kalifornia leggazdagabb bányája! Alig fejezte be municipalista barátom öm­lengéseit, elcsitult a zaj s az őszbevegyült haj­jal is deli alispán kezdte meg az ő és a megye többi hivatalnokainak lelépését kifejező be­szédét. Majd a kulcsot és pecsétet tette le ün­nepélyesen a megye asztalára s eltávozván, kezdetét vette a várva várt — választás. Az alispán, fő’ és aljegyző, árvaszéki el­nök közfelkiáltással lőnek újra régi állásaikba helyezve, az eddigi s állásától visszavonult tiszti ügyész helyébe a gyulai ügyvédi kar­ból elhódított uj, ifjú erő léptettetett egy­hangúlag ; — a harcz a csabai szolgabirói állásnál tört ki. A névszerinti szavazás megkez­dődvén, időm maradt a teremben szemlét tar­tani. Együtt volt az egész vármegye, a ta- nácskozásokbanfáradhatlanulrészt vevő nfiegye- , bizottsági tagok megszokott kicsiny gárdáján felül ott Voltak ők is mindannyian, kiknek szája a közgyűlések alkalmából Csak a főispáni ebédnél jár, de annál szorgalmasabban. Az „éhes“ vármegyén kívül ott volt a régi világ „a Békés kiadóhivatalának Gyulán“ czimezve [ beküldeni, minthogy — a jövő év elsői számát kivéve — a többi számok csakis az addig beérkezendő előfizetőknek küldet­nek meg. — Tisztelt vidéki gyűjtőink négy előfizető után tiszteletpéldányra tarthatnak igényt. — Külön előfizetési felhívást nem bocsátunk ki. Kelt Gyulán, 1883. decz. 22. Dobay János, a „BekesHäfelelős szerkesztője és kiadó-tulajdonosa. Budapest, deczember 24. 1883. Tisztelt szerkesztő ur! A mai szám­mal a „Békés“ befejezi második évi pálya­futását s hivatkozva eddigi bár rövid múlt­jára, a harmadik évfolyamra nyit előfize­tést, ígérve, hogy a két éven át követett irányhoz jövőre is hű marad. Engedje t. szerkesztő ur, hogy én, a ki e lapot ke­letkezésekor üdvözöltem, s azóta, a meny­nyire lehetett figyelemmel kisértem, bi­zonyságot tehessek arról, hogy a mit e lap születésekor fogadott, azt e mai napig be­csületesen megtartotta, híven és ügyesen szolgálván egyrészt a közjogi ellenzék programmját, másrészt a megyei s a köz­ségi érdekeket is. A közjogi ellenzék programmját mon­dom, mert ez, különösen a 48-as párt hit­vallása, nem csupán az ország független­ségét a personal-unio alapján, hanem val­lás és nemzetiség különbsége nélkül a sza­badság és jogegyenlőség elveinek is való­sítását, az erkölcsiség és mivelődés terjesz­tését, s a nemzet anyagi jólétének emelé­sét foglalja magában, mindezt alkotmányos utón s törvényes eszközökkel kívánván elérni.

Next

/
Thumbnails
Contents