Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
52-ik szám Gyula, 1883. deczember 30-án II« évfolyam ( Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ........| írt — kr. Fé lévre ..............| 50 „ Évnegyedre .... 1 B 25 „ Egyes szám ára 10 kr Ss. Jl POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, megjelenik: mindéit vasárnap. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttór sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Jjipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Bukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Előfizetésre felhívás a # .z> 1884-ik évi III. évfolyamára. Lapunk a közeledő újévvel, mint a békésmegyei közjogi ellenzék lapja harma- i dik évfolyamába lép, s mint ilyen folytatja pályáját az eddigihez hason irányban. Kik lapunk két évfolyamát figyelemmel kisérték, meggyőződhettek arról, hogy az leginkább mint helyi lap megyei, és kiválóan községi érdekekkel foglalkozott; a politikai lap jelzőt azért használtuk, hogy szabadabb téren mozoghassunk, s ha kell, joly kérdésekhez is hozzá szólhassunk, melyek a figyelő közegek által elnézhetők [ugyan egy társadalmi lap hasábjain is, de (ez irányban semmiféle elnéző jóakaratnak kitenni magunkat nem akartuk, s jövőben (sem akarjuk. A múlt választások után alapult lapunk, s daczára annak, hogy az akkori (választásoknál Békésmegye közjogi ellenzékének lapja nem volt, az ellenzéki elvek [vallása nemcsak túlsúlyt nyert, de a súly jegy pártonkivüli képviselő által mérlegünkbe volt vetve. Mi hisszük, hogy a közeledő választásoknál Békésmegye választó kerületei [ismét ott fognak állani, ahol 1869. és 1872-ben állottak. Törekvésünk legalább oda fog gravi- tálni, hogy ezt elérhessük, s ép azért szükségesnek kell elismerni lapunk fennmaradását mindenkinek, ki velünk egy nézeten (van; — pedig a közjogellenes nézetek három év óta nem változtak, sőt indokoltabb alapot nyertek. Fentartani akarjuk lapunkat, hogy legyen elvtársainknak közlönyük, törvényes téren, törvényes eszközökkel részökre többTisztujitás. Megtörtént ami már régen nem esett, hogy a tekintetes vármegye felkereste szállását, betért a megyeházához. De mielőtt a zöld asztal elé járulna, hogy az igazság mérlegébe dobja voksát, ősi szokás szerint megszállt a barátság kerek asztalánál, üritni ezért, amazért egy pohárt. S a gyöngyöző serleg bujdosik szaporán, a barátkozás édes munkája folyik javában ; — az egyik pár bemutatóra kocczint, a másik már tovább tart s egy lélekfogás örömére issza a hat év óta szomjuzott áldomást. Mert hiába, restaurálunk ! s ilyenkor nagy kelete van jó szónak, baráti parolának, bornak, muzsikának, szerelemnek, nagy szerepe mindennek mi szép és nemes, még a közérdeknek is ! A tekintetes vármegye mulat, tombol, mint a ki Ivesztét érzi, mintha csak ez lenne az utolsó vidám órája, jegyzi még a gúnyos „ centralista“; í — mint az életvidor itju, ki pezsgő kedvének mámorában úszik, vágja vissza a csökönyös „mu- nicipalista.“ Bármint legyen is, annyi áll, hogy ; a vármegye ez óra szerint (bár éjfélre jár 1) [él és ébren van. Egy része csapatokra oszolva, kopogós léptekkel fel s alá húz az utczák kövén, sorra járván a választók tanyáit; a másik része bent ül a vendéglőkben, űzvén a csendes kapaczitálás honfiúi mesterségét. S a mint elhaladni az ily honfi-műhelyek előtt, a vármegyén kívül eső idegen mellett azok úgy tűnnek fel, mint mindmegannyi kivilágított koporsó, megrakva a beborult, homályba, borgőzbe fojtott öntudat tetemeivel 1 S mégis e koporsókból támad fel holnap a vármegye! .séget biztosítani, hogy az elérendő többség által nemcsak a közjogi, de a társadalmi és pénzügyi helyzeten is változtatni, s változtatás által javítani lehessen. A hang, melyet használtunk a múltban, senkinek sem adhatott rá okot, még az ellennézetűnek sem, hogy lapunktól a létjogosultságot megvonja, elvtársaink biztató szavai pedig nemcsak a múltat, de a jövőt is biztosították. A jövő évben a lap munkaerői oly mérvben szaporodtak, hogy képesek vagyunk az események igényeinek mindenkor megfelelni. Rendes rovatot kezelő munkatársul a régiek mellé szerencsénk volt ügyvédi-karunk egyik jelesétdr.Füchscl Ármin urat megnyerni, akinek figyelmet keltő czikkei ez év folytán már többizben feltűntek, Gondoskodtunk vidéki munkatársakról, akik hetenként megyénk nagyobb községeiből kötelező tudósításokat küldenek ; gondoskodtunk a megyei közügyek terén előforduló chronologicus közlésekről is, hogy ezek által lapunk ne csak politikai és helyi, hanem megyei lap is legyen. Mindezeknél fogva nyugodtan nézhetünk a jövő év elé azon hitben, hogy a téren megerősödve fogunk haladhatnj. — Ép azért teljes tisztelettel fordulunk megyénk nagyra becsült közönségéhez, s különösen azokhoz, a kik elveinket osztják, és a központban egy heti lapnak fennállását szükségesnek tartják, miszerint lapunk fennállása érdekében szives pártfogásukat részünkre továbbra is biztosítsák, s azt pártfogók gyűjtése által előmozdítani kegyeskedjenek. Lapunk az eddigi nagyságban és beosztással jelenend meg továbbra is, s előfizetési ára, mint eddig : egész évre 5 frt — kr. félévre 2 | 50 „ negyedévre 1 „ 25 „ mely öszeget annál is inkább kérünk ideje korán, legczélszerűbben postautalványnyal Az óra. méla kongással épen tizenkettőt ver; jerünk aludni, ne zavarjuk e haláltánczot, melyben annyi remény, annyi bánat vivődik, viharzik. S a mint elvonultam az utolsó vendéglő előtt, annak meg-megnyiló ajtaján kicsapott egy zűrös hangegyveleg, ezt szárnyára kapta a mohó téli szél s mint hópehelyt szórta szét mi benne volt. A kortesek vivátjait, a reményt zengő dal egy biztató akkordját, a barátok pártoló szavát sietve vitte odább s mint az öröm postája beszállt velük emitt egy bánatos özvegy és rajongó anya álomvárába; bekoczogtatott velük ott egy epedő, ifjú lény, virágos ablakán s lerakta dús zsákmányát a sarokban mélázó leánder árnyába, a szerelem rejtett oltárára. Az ellenfelek dörgő, ellenző hangjait pedig vitte oda a másik kortestanyára, hogy vi- duljanalc azok is, a már-már csüggedők, kik között csak egy nagyszájú, vérvörös képű atyafi, a voksnélküli mezőfalvi kántor bátorította híveit, ordítván : jó szelek fújnak, jó szelek fújnak. S a szél ismét tova repült, a pohár is tovább bujdosott s igy folyt ez fényes reggelig mikorra a „tekintetes közönség“ kellően megszűrt nézeteivel felgyűlt a megyeházához. * Pontban kilehcz órakor a sűrűén belepett gyülésteremben megjelent karddal oldalán, kar- niol gombos attilában a tisztujitást vezető főispán. Beléptére megeredt az éljen, dörgött a vivát, bizonyára azért oly harsányan és osztatlanul, mert neki nem kell a voksbul. A főispán futó pillantást vetve a közönségre, azonnal észrevehette, hogy a „nemes“ vármegye Mai számunkhoz féliv Az ország függetlenségére való törekvés, ámbár tagadhatlanul a legfontosabb feladat, magában nem elégít ki. Voltak és vannak teljesen önálló országok, voltak köztársaságok is, a melyekben a nép nagy tömege boldogtalan volt, mert egyes osztályok uralma alatt állott. Szabadság és egyenlőség is kell, hogy a polgárok természetadta tehetségeiket kifejthessék, jogaikat úgy a maguk mint a társadalom javára gyakorolhassák, és senki mások felett kiváltságot nem élvezvén, mindenki csakis saját érdeme szerint jutalmaztassák. S erköl- csiség és mivelődés is szükséges; erkölcsiség, mely úgy az egyesek mint a családok s a családok összesége, az egész nemzet boldogságának legbiztosabb alapja; mivelődés, mely a haladásnak, a szellemi és anyagi előmenetelnek föltétele. Ez anyagi jólétet, az arra való igyekezetét végre azért nem szabad czéljaink közül kihagynunk, mert azonkívül hogy az viszont a szellemi emelkedést elősegíti, s a nép szaporodásának is emeltyűje, a nemzet védképességét növeli, s fennmaradásának erős zálogául szolgál. Mindez összevéve képezi a 48 as párt hitvallását, a melyből semmit, de semmit sem vagyunk hajlandók elengedni. A függetlenség eszméje minden igazi hazafit lelkesít, de egymaga nem tölti be szivét, nem fejezi ki minden jogos vágyát. A függetlenség elve egymaga elég lehet vész idején, mikor a haza, annak alkotmánya, szabadsága, nemzetisége koczkán forog, s mikor csakis ennek védelme, megmentéséről van szó. Ily esetben nincs miért kérdezzük: mikép akarja ez vagy amaz a reform kérdéseket megoldani, elég azt tudnunk, hogy kész védelmezni a fenyegetett r* rtlr 1 A 4-4-A egy pár múmiája is, kiknek láttára önkénytelenül felemeltük szemünket amaz arczképek- hez, melyek némán függtek fent a falon, komoly méltósággal, s szigorú tekintettel nézvén alá a nyüzsgő tömegre, mintha keresték s ellenőrizték volna ama szellemet, melyet egykor ők honosítottak meg e teremben. Váljon feltalálták-é ?! Ók némák maradtak. Kettejüknek arczán pedig, a mint a keleti verőfény sugáraival elárasztotta, a harag pirja látszot égni. Az egyik ama allonge parókáju, rokonszenves arczú főrendi, ki egykor a megye földes ura volt, s élénk érdeklődéssel igyekezett azt jobb létre segíteni; a másik is főrendi, s nehéz időkben állott a megye élén, küzdve, munkálva annak s a hazának felvirulásáért. Mintha keresték volna családjuk tagjait, mintha fájó haraggal mondották volna, miért hiányzanak a munka mellől azok, kiket szerencsés helyzetük első sorbantenne hivatottakká üdvös működésre ? A felelet az elmaradottak szivében lappang! Gondolatimból a főispán szava rezzentett fel, ki a régi csabai szolgabiró győzelmét hirdette ki. Pyrrhusi győzelem volt, hét szavazat többséggel. A legyőzött félelmes ellenjelölt mérgesen pillantott szét, alighanem azt fojtotta magában: kerülj csak kezem alá te rósz, te hálátlan vármegye, majd megmutatom, ki vagyok én I — Úgy látszik a csendbiztosi nimbus fénye meg van törve, a vármegye hűtlen lesz régi oszlopaihoz, mintha átalakulni, uj életre kelni óahjtana. (Vége köv.) Bellarmin. ma már nem létezik, s helyébe a „tekintetes vármegye“ lépett, mert miközben meghajtá magát, leoldta a főispáni tekintélyt, hatalmat jelképező kardját, és oda fektette a megye zöld asztalára — pihenni. Ez actus engem meghatott, s örömteljesen jegyzém meg, mily igénytelen, mily demokratikus megyénkben az államhatalom fellépése, — de ama tegnapi municipa- lista ma sem hallgatott s epés gunynyal mondá: minek is alkalmatlankodnék a kard ott az oldalán, hiszen a tekintély többé nem a kard markolatán nyugszik, s a nagy urnák egy nyájas mosolya, egy kegyes pillantása, hát még egy ebéd dúsan terített asztalánál, többet ér európai Békésmegyénkben, mint Amerikában Kalifornia leggazdagabb bányája! Alig fejezte be municipalista barátom ömlengéseit, elcsitult a zaj s az őszbevegyült hajjal is deli alispán kezdte meg az ő és a megye többi hivatalnokainak lelépését kifejező beszédét. Majd a kulcsot és pecsétet tette le ünnepélyesen a megye asztalára s eltávozván, kezdetét vette a várva várt — választás. Az alispán, fő’ és aljegyző, árvaszéki elnök közfelkiáltással lőnek újra régi állásaikba helyezve, az eddigi s állásától visszavonult tiszti ügyész helyébe a gyulai ügyvédi karból elhódított uj, ifjú erő léptettetett egyhangúlag ; — a harcz a csabai szolgabirói állásnál tört ki. A névszerinti szavazás megkezdődvén, időm maradt a teremben szemlét tartani. Együtt volt az egész vármegye, a ta- nácskozásokbanfáradhatlanulrészt vevő nfiegye- , bizottsági tagok megszokott kicsiny gárdáján felül ott Voltak ők is mindannyian, kiknek szája a közgyűlések alkalmából Csak a főispáni ebédnél jár, de annál szorgalmasabban. Az „éhes“ vármegyén kívül ott volt a régi világ „a Békés kiadóhivatalának Gyulán“ czimezve [ beküldeni, minthogy — a jövő év elsői számát kivéve — a többi számok csakis az addig beérkezendő előfizetőknek küldetnek meg. — Tisztelt vidéki gyűjtőink négy előfizető után tiszteletpéldányra tarthatnak igényt. — Külön előfizetési felhívást nem bocsátunk ki. Kelt Gyulán, 1883. decz. 22. Dobay János, a „BekesHäfelelős szerkesztője és kiadó-tulajdonosa. Budapest, deczember 24. 1883. Tisztelt szerkesztő ur! A mai számmal a „Békés“ befejezi második évi pályafutását s hivatkozva eddigi bár rövid múltjára, a harmadik évfolyamra nyit előfizetést, ígérve, hogy a két éven át követett irányhoz jövőre is hű marad. Engedje t. szerkesztő ur, hogy én, a ki e lapot keletkezésekor üdvözöltem, s azóta, a menynyire lehetett figyelemmel kisértem, bizonyságot tehessek arról, hogy a mit e lap születésekor fogadott, azt e mai napig becsületesen megtartotta, híven és ügyesen szolgálván egyrészt a közjogi ellenzék programmját, másrészt a megyei s a községi érdekeket is. A közjogi ellenzék programmját mondom, mert ez, különösen a 48-as párt hitvallása, nem csupán az ország függetlenségét a personal-unio alapján, hanem vallás és nemzetiség különbsége nélkül a szabadság és jogegyenlőség elveinek is valósítását, az erkölcsiség és mivelődés terjesztését, s a nemzet anyagi jólétének emelését foglalja magában, mindezt alkotmányos utón s törvényes eszközökkel kívánván elérni.
