Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1883-02-04 / 5. szám

5-ik szám Gyula, 1883. február 4-én 11. évfolyam r Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: / \ Kiadó hivatal; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők. Hirdetések Egész évre ..........| írt — kr Fé lévre ..............2 | 50 „ Évnegyedre 1 .. 1 | 25 „ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Egyes szám ára 10 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Jamina. ni. A belügy minister — lapunk 3-ik szá­mában szórúl-szóra közölt leirata szerint — megengedi, hogy Jamina Csaba város­tól elválhasson, bogy annak területe a város határából kiszakittassék és a szőlőtelepen lakók a városi kötelékből kilépve, külön önálló községet alakíthassanak Czikksorozatunk folyamán nem von­tuk kétségbe, hogy a belügyminiszter szo­rosan ragaszkodva az 1876. V. t.-cz. 43. §-ához, törvényes alapon áll, s bármennyire szerencsétlen intézkedésnek tartsuk a tör­vényt, azt mint ilyent feltétlenül tisztel­nünk kell, már pedig ennek alapján nem­csak önálló puszták, hanem bármely köz­ségi határnak akármely dűlői, következés­kép a jaminai szőlőtelepek is kétségbevon- hatlan elvi jógczimmel bírnak önálló község alakulására. De a jaminai agitátorok lemente előtt dicsérnék a napot, ha azt hiszik, hogy az 57299. számú miniszteri reudelet elegendő alapúi szolgálna a különválás tényleges ke­resztülvitelére, 8 illetőleg ha azt hinnék, hogy most már nincsen egyéb hátra, mint papot, jegyzőt választani, elöljárósággá ala­kulni, és az anyavárossal minden hivatalos összeköttetést megszakítani, s főleg az adó­fizetést is megtagadni. Az említett miniszteri rendelet nem mond sem többet, sem kevesebbet, mint hogy nincsen elvileg kifogása Jamina önálló községgé alakulása ellen; igaz, hogy már ez is figyelemreméltó eredménye mozgal­munknak, de ez — magyarán kimondva — még kevés az üdvösségre, ezt — az 1876. évi V. t.-cz. 43. §-ából kifolyólag — Ge­rendás, vagy Csabának más dűlője is ki­vívhatná, de a különválás kivitele épen a miniszteri leirat útmutatása szerint, nagyon fogas feltételekhez van kapcsolva. A nyílt kérdések egész halmaza vár még megoldásra, mielőtt a különválás és községesités ténynyé válhatnék. — Az ala­kulandó község szervezkedési tervezete, nagy vagy kis község óhajt e lenni, ha esetleg kis község, minő körjegyzőségbe osztatnék be, a községi határ megjelölése, a Csaba városi közvagyonból és közterhek­ből való részesülés és kulcs megállapitása, mindez a megye kiküldötteinek vezetése alatt az érdekeltek közös tanácskozásán és tárgyalásán oldandó meg, ha pedig — amint valószínű — a tárgyalás egyességre nem vezetne, felsőbb hatóság és biróság által lesz eldöntendő. A közvagyonból részesülés iránt tá­masztott igények eldöntése egyike a leg­fogasabb kérdéseknek ; tudjuk ugyanis, hogy eme közvagyon, a város mint er­kölcsi testület és a közbirtokosság között is peres kérdést képez, s a jaminaiak ma voltaképen még arról sem lehetnek tájé­kozva, hogy közvagyon felosztása iránt táplált igényeiket a város vagy közbirto­kossággal szemben keilend e érvény esite- niök, mert kérdés, ha váljon Csaba váro­sának — mint elkölcsi testületnek — egyes középületeket nem számitva, egyáltalában van-e közvagyona? mint tudjuk a város és közbirtokosság között e tekintetben fen- forgó nézet és érdekkülönbséget nem si­került egyesség útján megoldani. Annyi bizonyos tehát, hogy Jamina e kérdés jog­érvényes eldöntéséig csupán a város pas- siváiból kérheti és kapja meg jutalékát A szervezkedési tervezet is oly ter­mészetű, mely a jaminaiaknak még sok fej tör és j; fog okozni. Nagy vagy kis köz­séggé alakuljanak-e, döntendő el első sor­ban; a leendő község financiális viszonyaira e kérdés kiváló horderővel bir. A kis köz­ségi szervezet kevesebb költséget igényel, de — Jaminánál csaknem keresztülvihetet- len, Csabát kivéve minden más községhez távol fekszik, azonkívül a távol, de hozzá legközelebb eső községek is, mint : Doboz, Uj-Kigyós mindenike nagy községi szer­vezetű, s valószínűleg nem fog kis köz­séggé átalakulni egyik sem, hogy közös körjegyzőt tartson Jaminával; de a jami­naiaknak sem lenne inyökre, hogy egy-egy községi bizonyitványért, marhajárlatért Kí­gyósra vagy Dobozra kelljen átmenniük; ezt feltételezni sem lehet róluk, amidőn a puskalövésnyire eső s mindinkább feléjük kiépülő Csaba is messze van ma hozzájuk, amely körülmény elválási aspiratiójuk egyik fontos indokát képezi is. Marad tehát a nagyközségi szervezet, és pedig mint fentebb kimutattuk legalább elöljáróban minden törzsvagyon, követke­zésképen minden jövedelem nélkül, sőt va­lószínűen meglehetős passiv teher átvétellel. Meggondolták-e a jaminaiak, hogy minő óriási teher nyomja ma a nagyközségek vállait, van-e fogalmuk a mai közigazga­tási rendszerről, amely a szó szoros ér­telmében csaknem minden teendőt, mint végső fórumra, a községi elöljáióságra ruház át. A nagyközségek — akarva nem akarva — oda vannak kényszerítve, hogy nagy tisztviselői apparátust tartsanak, ne­hogy az állami, megyei és községi közi­gazgatási gépezet pillanatnyilag is fenaka- dást szenvedjen, községi jegyző önmaga már régóta képtelen a közigazgatás igé­nyelte minden ügyet elvégezni, qualifikált segéd, s azonkívül néhány qualifikált elől- járósági tag is nélkülözhetlen, már pedig azokat illendően kell fizetni, mert feiilön- uen nincs köszönet bennük. Mit gondolnak a jaminaiak, hogy minő perczent községi adót kell fizetniük, hogy egy nagyközség igényelte szervezet feltételeinek eleget te­hessenek ? Tudják-e a jaminaiak, hogy mai ál­lamadójuknak csupán ama része lesz Jami- nában községi pótadóval megterhelhető, amely államadót kizárólag jaminai területük után fizetnek; mert ama földek, szőlők után, amelyek a város más dűlőjében, mint Kis- és Nagy-réten, Fényesben, Sop- ronyban, Gerendáson stb. feklisznek ez­után is Csaba városa fog községi pótadót kivetni (zár jel közt megjegyezve igy majdnem minden második jaminai lakos­nak két adókönyvecskéje lesz : egy jami­nai és egy csabai, és az utóbbi adót is a jaminai elöljáróság lesz köteles Csaba iránti kollegiális érzületénél fogva lako­sain behajtani) Jamina községe — in spe — tehát csupán saját pár száz holdnyí bel­területe föld-, ház-, és kereseti adóját ter­helheti meg községi adóval. Föld- és ház­adója együttesen nem rúg két ezer írtra, kereseti adójánál pedig figyelembe kell vennie a legújabb törvényt, amely a nap­számosokat adómentesiti, amely törvény Jamina számos szegény sorsú lakójára alkalmazva — s Jamina Csaba szegény­sorsú lakóinak asyluma — a mai kere­seti adót is nagy mérvben fogja leszállí­tani. Kombinátiv számadataink szerint te­hát mindössze s legfölebb négyezer forint államadó ama összeg, amelyre Jamina — saját szükségletei fedezésére — községi pótadót fog kivethetni. És körülbelül mi­nimum ennyire szüksége is leend — ha községi háztartásában takarékoskodni akar. Meggondolták-e a jaminaiak, hogy ön­álló községi szervezet mellett a hiteltelek- könyvet is elkeli különiteniök, s hogy ez költséges helyszíneléssel, — s miután a birtokviszonyok Csabán kevésbé rendezet- tekj-mint a megye bármelyik községében — óriási jogi bonyodalmakkal lesz egy­bekapcsolva? Nem hisszük, hogy a sze­gény jaminaiaknak. akik „Literátifalvá-“ba lettek kedvük ellen beugratva, minde­zekről tudomásuk, vagy Ítélő képességük volna; többet mondunk : nem hisszük, hogy maguk az izgatók nem riadtak volna el aspirátiójuktól, ha mindeme és alig elősorolható még több súlyosító körülmény­ről kellő tudomásuk volna, s megvagyunk győződve, hogy a belügyminiszter által előszabott szervezeti tanácskozmány — a mely jelen czikkünk tételeit igazolni fogja — jótékony zuhany hatással leend, hogy „Literátifalva“ mániájukból ha nem is egyszer s mindenkorra, de húzamos időre ki fognak józanodni. Hibaigazítás. Lapunk múlt heti számának vezérczikkébe sok sajtóhiba csúszott be, a me­lyek közűi — a kevésbé lényegesek teljes figyel­men kívül hagyása mellett — az értelemzavaró tételeket utólag kell helyreigazítanunk: A be­kezdés 18-ik sorában „az ősi lakház székké vált ahhoz“ helyett olvasandó „az ősi lakház szűkké vált ahhoz, a 20-ik sorban „családi házközséget“ helyett olvasandó „családi ház­közösséget“, a harmadik hasáb első bekezdé­sének 17-ik sorában „községi hivatalra aspiráló nagyságú ember“ helyett olvasandó „községi hivatalra aspiráló nagyszájú ember.,, Megyei közügyek. Szabályrendelet, az építkezéseknél megtartandó egészségügyi sza­bályok tárgyában. (Vége.) III. Az egyes lakosztályok mére­teit illetőleg. 14. §. Az építtető bizottságok feladata oda hatni, hogy a lakosztályok térfogata megfeleljen az azokban lakók számának. Miután azonban e szám megadózásnak lehet alávetve, ezennel ki- mondatik, hogy tekintet nélkül a lakók számára, bármely lakosztálynak is legkisebb hosszmértéke 8 méter, szélessége 5, s magassága 3 méter lehet. 15. §. Alacsony, alig szellőztethető s abla­kok helyett csak lyukakkal ellátott épületek jö­vőre nem tűrendök. 16. §. A lakosztályok belmagassága leg­alább 3 méter legyen ahoz viszonyított ajtókkal, s kellőleg nyitható, s igy a lég megújítására al­kalmas ablakokkal. 17. §. Még a szegényebb osztály is oda uta­sítandó, hogy legalább elkülönözött két lakosz­tállyal rendelkezzék, hogy járványok esetén a járványos betegségben sinlődö családtag el legyen különíthető. 18. §. A takarékkonyháknak a szobákban leendő felállítása egészségtelen voltára az illetők mindig figyelmeztetendők. 19. §. Elkülönített kényelmi helyeknek fel­állítása az építkezéseknél megkövetelendő, s ott, hol azoknak emésztő gödre nem vízhatlan anya­gokból készíttetik, a lakosztályoktól a lehető legtávolabb építendők. 20. §. Különös gond fordítandó arra, hogy a kutak, emésztő gödrök s trágyadombok köze­lébe ne ásassanak, s ott, hol azt a térviszonyok megengedik, azoktól 5—10 meter távolságra ásandók. IV. Az újonnan épült lakokba tör­ténő beköltözésre vonatkozólag. 21. §. Bármely újonnan épült házba beköl­tözni mindaddig tilos, mig az abba leendő beköl­tözést az egészségügyi-bizottság küldöttsége ár­talmatlannak nem nyilvánította. 22. §. Hogy ezen szabályok keresztülvihetők legyenek, minden építtető. építkezési szándékát 2—50 írtig terjedő birság terhe alatt az elöljá­róságnak bejelenteni köteles; az elöljárók pedig erről a szolgabirákat értesitendik. Kelt Békésmegye törvényhatósági bizottsá­gának B.-Gyulán, 1882. évi deczember hó 18-án és következő napjain tartott rendkívüli közgyű­léséből. Kiadta: Márki Lajos, főjegyző. Levelezés. Szeghalom, 1883. január 28. Tekintetes Szerkesztő Ur! Kinek sohasem volt fegyver kezében, még azon is megesik, hogy olykor-olykor bakot lő; és igy alig van ember, ki igazában elmondhatná magáról, hogy sohasem lőtt volna valamit, mert például a baklövésektől sem a vadászattól való tartózkodás, sem a tudo­mány nem biztosítja az embert, mint ezt igen közelből vehető példák is tanúsítják. No de „exempla sunt odiosa“, mondák a latinok, s azért jó lesz tartózkodnom a példálóz- gatástól, nehogy utoljára magam is bakot lőjjek; mert hogy lövési szándékkal vagyok, azt az eddi­giekből jogosan következteti mind a t. szerkesztő ur, mind a t. olvasó, sőt az előzmények- és i s- mert körülményekből egyenesen az következtethető, hogy valami kövér bakra vadá­szok. Nehogy azonban e fölött sokáig tévedésben tartsam a t. olvasót, kijelentem, miszerint ezúttal sem kövér, sem sovány bakokra, hanem csupán egy, a szeghalmi fürj éri tanyáról felrebbentett kacsára akarok durrogatni. Nem hiába hogy vadászattal nem foglalko­zom, de meg is látszik rajtam; mert a valamire­való vadász nem készül neki napokig, hetekig, hanem amint felrebben a kacsa, abban a másod­pereiben ledurrantja. De a jelen esetben a kése­delmet talán mégis kimenti azon körülmény, hogy az első perezben nem lehetett tudni: vájjon ka­csa-e, vagy valami kincsőrző hét fejű sárkány ? Úgy ám I mert a szeghalmi fürj-éri tanyán árkot ásó munkások nem azért vetettek fel ásó­ikkal égett földet, tégla-darabokat, nem is azért bukkantak ily anyagokkal telt üvegre, hogy a ta­tárjárás, vagy talán még Attila idejében mene­külő lakosság által elrejtett s azóta sárkányoktól őrzött kincsekre ne gondoljanak ; mert a hol kincs van, ott kell lenni a hétfejü sárkánynak is. Ezt persze csak az egyszerű napszámosok képzelete csalta ki az említett üregből; okos em­ber kell oda, kinek feje nincs tele dajka-mesékkel, ki a régészethez is ért legalább annyit, mint ka­tona a kávéhoz ! És ugyan hol ne akadna ily

Next

/
Thumbnails
Contents