Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1883-09-30 / 39. szám

inunkra, melyet a tisztelt közönség becses figyel­mébe melegen ajánlunk. Másodrendban egyletünk legszebb feladatá­nak tekinti, egybekötő kapósul szolgálni a me­gye értelmiségének az eddig egymástól szétvá­lasztott szellemi erőknek, egy közös eszme, egy közös czél : a közművelődés terjesztése körüli csoportosulásra, mely feladatát az időnkint ren­dezni szokott nyilvános felolvasások által véli és reményű leginkább eszközölhetni, midőn egyes tudományos s történelmi vagy bumanistikus esz­mék fejtegetésével a közönség tanulékony szelle­mére s az önképzésnek társadalmi utoni jótékony terjesztésére hatni törekszik. Azon pártolás, melyben az egylet, a megye közönsége részéről már eddig is részesült, a leg­szebb reményt helyezi kilátásba egyletünk jövő­jére nézve, de óhajtandó lenne, hogy e megyének minden fia, minden leánya, kit az isteni gondvi­selés szellemi kincsekkel megáldott, necsak pár­tolója legyen törekvéseinknek, hanem a munká­ban is osztozzék egyletünkkel, hogy igy vállvetve rakjuk le a közművelődés csarnokának alapfalait. Munkára fel tehát kedves barátaim I a te­hetséget, melyet az Úrtól nyertetek, szorgalom és munka által kamatoztassátok a haza és em­beriség javára! Ne legyen e megyében senki, ki azon te­hetséget és képességet, melyet a gondviseléstől nyert, parlagon heverni engedje. Ha mindenki annyit tesz mennyit tehet, boldog lesz a magyar nemzet; közművelődési egyletünk is csak úgy lesz erős és életképes, ha egyletünk minden tagja tehetsége szerint meg­teszi a közművelődés érdekében azt, | mire képes. Minden mit megmentünk vagy létre hozunk ma, a jövő nemzedék részére, az első sorban Békésmegye elidegenithetlen tulajdonát fogja ké­pezni. Régész- és közmüvelödósi-egyletünk a me­gye szellemi életének felfrissitője, a nemesebb és jobb irány megtestesítője, a közművelődés legha­tékonyabb tényezője. Azért az irántai érdeklődést egyletünk úgy kívánja terjeszteni s hatványozni, hogy a megye községeiben vándorgyűléseket rendez, mely alkal­makkal egyletünk tudományos és művészeti irá­nyú törekvéseit a megye közönségével mindent megismertetni. Engedjék meg ezek után tisztelt honfiak és honleányok, hogy én örömünnepne. mondhassam a mai napot Tót-Komlós községére és közműve­lődési egyletünkre egyiránt. Egyletünk a zászlójára irt eszmék diada­lainak egyikét üli ma, mert megyénk ezen jó­létben gazdag, virágzó községét szent ügyünknek megnyerte, s polgárait velünk egyesülve, egy kö­zös czél (elé törekedni, velünk együtt haladni örömmel látja. Ünnepet ül Tót-Komlós községe is : a szel­lemi haladás legszebb öröraiinnepét, mert a me­leg rokonszenv nyilvánulásai között fogadja kö­rébe a megye közművelődésének felvirágzásán működő egyletünket. „Minden haladás,“ mondja a nagy szellemű hazafi, gróf Széchenyi IstváD, „csak annyiban üdvös, a mennyibon szellemi alapon nyugszik.“ A valódi műveltség czélja tehát, mely után egyeseknek úgy, mint a nemzetnek törekedni kell, az emberiség szel'emi fejlődése, ez egyle­tünk feladata. Kérem azért, kedves barátaim, nyujtsanak- ezan szent, ezen nemes czél eléréséhez nekünk baráti munkás jobbot. Ha e megyének minden gyermeke csak egy homok szemet hozand a közművelődés szent tem­plomának felépítéséhez, úgy az dicső, hatalmas, erős nagy mű leszen. Adja Isten hogy úgy legyen I Ta-n'ö.g'37-. Meghívás. A b.-gyulai alsó ipariskolának f, hó 30-án délután 3 órakor a polg. fiúiskola helyiségében tartandó ünnepélyes megnyitására van szerencsém a tanügy minden barátját, továbbá az iparos mestereket és munkaadókat tisztelettel meghívni. B.-Gyulán, 1883. szeptember 23. Az elnökség megbízásából : Pivir János, ipariak, igazgató. Meghívás. A b.-gyulai polg. leányiskola-fentartó - tár­sulat polgári leányiskolájának ün­nepélyes megnyitása f. évi október hó 1-én délelőtt 11 órakor Sál István bádogos házánál — Sugárút, a „Komló“ vendéglő átel- lenóben — fog megtartatni, melyre a tanügy minden barátja tisztelettel meghivatik. A választmány megbizásából: Kovalszky József, jegyző. Újdonságok. A magyar kir. igazságügyminiszter Z ö 1 d y Géza joggyakornokot a b.-gyulai kir. törvényszékhez aljegyzőnek nevezte ki. Plank Géza a gyulai kir. törvényszék dij- noka a szarvasi kir. járásbírósághoz írnokká ne­veztetett ki a királyi igazságügyminister által. A megyei közigazgatási bizottság október havi rendes ülését f. hó 8-án tartja a megyeháza kis termében. D’Orsay Teréz grófnő esküvője Thurn- Taxis Miksa herczeggel tegnap ment végbe Po­zsonyban. A főúri házasságról következő nász­jelentés adatott ki: Grimaud Bevillei gr. D’Orsay Emil, rupsi és puyansi báró, Nogent és Bethun ura, cs. és kir. kamarás és kapitány, és neje, tolnai gróf Festetics Feliczia, csillagkeresztes hölgy, örömmel jelentik szeretett leányuk : G r i- maud Bevillei gr. d’Orsay Teréz- nek herczeg Thur n-T axis Miksa Lamoral Ferenci ő fenségével, a né­met nagy-követségi birodalom titkárával Rómá­ban, a vaskorona-rend lovagjával, a máltai-rend vitézével, néhai herczeg Thurn-Taxis Miksa, buchai és krotozyni herczeg, valle-sassinai, fried- berg-scheeri, nemkülönben marchthali és neres- beimi gróf stb. stb. aranygyapjas vitézének és neje, Oettingen-Spielberg Mathild herczegnének fiával leendő egybekelését. Az esküvő 1883. évi szeptember 29-én Pozsonyban a székesegyházban menend végbe. Aradinegyébeu a szüret következőleg ál- lapittatot meg a megyei törvényhatóság f. hó 27-diki ülésen : Gyorok, Ménes, okt. 4-én szüre­tel, figyelembe véve a hegyközségek javaslatában foglalt indokokat, mik a korai szüretelés mellett szólanak; Rad na, Paulis, Kuvin, Kovaszincz, Vi­lágos, Galsa, Borossebes okt. 8-án ; Köves-Patak okt. 11-én ; Muszka, Magyarád, Pankota, Apate­lek, Agris-Almás, Aranyág, Draucz, Silingyía, Lugozó okt. 15 én. Házasság. Kovács Mihály csendőr őr­mester f. hó 25-én délelőtt 9 órakor vezette ol­vizsgálatról szóló jegyzőkönyvek az egyes pén tárak állagát tüzetesen is feltűntetvén, itt elégs gesnek tartom egyszerűen megemlíteni, hogy megyei pénztári tisztség kezelése alatt levő tizei hét pénztár tiszta állaga a f. évi augusztus h 26-án megtartott vizsgálat eredménye szerir 360,156 frt 85 kr. voit, vagyis a múlt évi hason időszakkal szemben 44,260 frt 85 kr. szaporodó mutatkozik. Ezenfelül közmunkaváltsági járulék fejébe hátralékban van 9931 frt 95 kr., vagyis az ered mény a tavalyi befizetésnél 15,380 frt 78 krra kedvezőbb, katonaelszállásolási járulék czimén pe dig követelésben van 869 frt 55 kr. 2. Állami egyeues adók czimén az 1883. ó' I. leiére kivetett összes tartozás 769,418 frt volt; ebből 625,985 frt befizettetvén, 143,433 frt ment át a f. év II. felére hátralékul; vagyis a f. évi befizetés a tavalyi ha- sonidőszaki beszállításnál 55,818 forinttal ked­vezőbb. A lefolyt négy havi adóbefizetési eredmények a tavalyi basonidőszaki beszállításokat szintén meg­haladják. 3. A lefolyt 188%-iki tanévben volt a megye területén: 45,108 tanköteles; még pedig 30,082 mindennapi s 15,026 ismétlő tanköteles. Ezekből iskolába járt 24,197 mindennapi, 4478 ismétlő, — iskolába nem járt 5885 mindennapi és 10,548 is­métlő tanköteles. Az iskolák száma 208 volt, még pedig községi jelegű 57, felekezeti jellegű 143, s magán jellegű 8. A 286 tanító közül képesített 236, nem képesített 50. Különös figyelmet érdemelnek e szaknál azon adatok, melyek a magyar nyelv kötelező oktatá­sáról szóló 1879. évi XVIII. t.-cz. mikénti végre­hajtására vonatkoznak s melyek röviden követke­zükben összegezhetők. A nem magyar tannyelvű iskolákból volt 33 tót, 1 német, 3- román tannyelvű. A tót iskolák tantervé nem felelvén meg az 1879. évi XVIII. t.-cz. alapján kiadott tantervnek, 1882. évben a közigazgatási bizottság által az iránt kerestetett meg az illető egyházi főhatóság, hogy a békésme­gyei ágostai bitval. evang. esperességet, tantervé­nek törvényszerű átalakítására utasítsa. Ezen meg­keresés folytán | tanterv bizottságilag átdolgoz- tatván, a munkálatot a f. évi őszi esperességi köz­gyűlés fogja tárgyalni. Tót-Komlósou és Szarvason a tót iskolákban már a tauterv módosítását elő­zőleg is a magyar beszéd és értelemgyakorlatok taníttatnak. B.-Csabán az imént lefolyt tanévben már az I. és II. osztályokban ugyanezen gyakor­latok tanítás tárgyát képezték; a felsőbb (V. VI.) osztályok pedig mind magyar tannyelvüekké vál­toztattak át I ezekben csakis a vallás tanittatik tót nyelven. Tisztán német tannyelvű iskola a megye te­rületén csupán egy van, t. i. a kamutpusztai is­kola. Minthogy azonban ezen iskola egy magyar tannyelvű iskola tőszomszédságában létesült, te­kintve, hogy a német tannyelvű iskola tanítója ok­levéllel sem birt, az mint az 1868. évi 38. t.-cz. 133. §-ába és az 1879. évi XVIII. t.-cz. rendel­kezéseibe ütköző tanyai iskola időközben bezá­ratott. A román iskolák közül a békési és csabai vegyesen magyar-román tannyelvüek, a két gyulai és kétegyházai az 188y2-ik tanévben másodtan- nyelvül nem fogadták el még a magyart; de illető egyházi főhatóságaik utján, a törvényhez való al­kalmazkodásra utasittatváu, ezen utasításnak a gyulai iskolák már e tanévben megfeleltek, s csak z- is a kétegyházai román tannyelvű iskola átalaki i- tása van még kérdés alatt, a 4. A tavaszi közgyűlés elé tett jelentésem í- ben megismertetvén az idei fősorozás adatait ó azokból arról győződött meg a tek. közönség, hogi t a sorozás eredménye, némely járásokban, ugymim- 1 gyulavárosi, a szarvasi és orosházai járásokban s kedvezőtlen volt, a mennyiben a sorhad és pót­tartalék jutalékában 93 főnyi hátralék mutatkozik. n Ezen hátralék azonban fedeztetett az idei rendki­- vüli felülvizsgálatnál besorozott 141 főnyi hadkö- 1 teles által. 5. Végül | községi háztartás ügyében tisz­telettel megjegyzem, hogy a jelen közgyűlésen, minden község költségvetése a jövő évre meg fog állapíttatni; 1 120. számadástest közül pedig csupán a k.-ladányi végleges kölcsönről szóló számadás marad elintézetlenül, mely büntető el járás tárgyát képezi. B. Gyulán, 1883. szeptember 16-án. Jancsovics Pál, alispán. A békésmegyei régészeti- és inüvelö- déstörténelini-társulat szeptember 23-án d. u. 4 órakor T,-Komlósou nyilvános felolvasással egy­bekötött gyűlésén Elnöki megnyitó beszéd! Mélyen tisztelt közönség! Lelkes hazafiak cs honleányok I Midőn Tót-Komlós lelkes közönségét me­gyei közmivelödési egyletünk nevében ez alka­lommal először nyílik szerencsém üdvözölhetni, mindenekelőtt kedves kötelességem megköszönni egyletünk iránt tanúsított ama érdeklődést és szívélyes meghívást, melynek folytán alkalom nynjtatott arra, hogy vándorgyűlésünket ma ven­dégszerető kedves körükben tarthassuk. Megyei régész- | közművelődési egyletünk két irányt, két utat tűzött maga elé megyénk szellemi felvirágoztatása érdekében. Egyrészt ujjal mutat a múltra, honnét leg­biztosabb tanúságot menthetünk; másrészt szi­lárd kezekkel vezérli a jelent, hogy megalkotni sggitse a szebb, a boldogabb jövőt. Czélunk : a múltból nemcsak felkutatni, a feledéstől megőrizni, az enyészettől megmenteni a történelmi érdekes régiségek, ritkaságok- és műkincseket, hanem egyszersmind a nagy kö­zönséggel megismertetni mindazt, mi első sorban és közvetlenül ugyan édes magyar hazánk és nemzetünkre, de közvetve az összes emberisé» történetére vonatkozik, s ez által a tudomány és közművelődés iránt nagyobb érdeklődést kelteni. Czélunk továbbá: feleleveníteni a múltnak emlékét nem csupán műveiben, hanem kiválóbb szereplőivel együtt, hogy a mai kor gyermeke és a jövő nemzedék tisztelni tanulja a régmúlt idők csodás és tanulságos alkotásait, és lelkesedni, tettre buzdulni, példányképet választani tudjon magának a cselekvés terén is azok élete s jelle­méből, kiknek emlékezetét feleleveníteni hallja, életűket, tetteiket mintegy maga előtt lefolyni látja. Egyletünk tehát első sorban történelmünk kibővítéséhez a múltból mindent felkeresni törek­szik s azokat, mint szent emléket, megyei mú­zeumunkban a tudomány és művészet, ízlés és ipar ezen raktáraiban elhelyezi, őrzi, hogy azo­kat egybegyűjtve s helyesen rendezve, mindenki szemlélhesse, felismerhesse s belőlük élvezetes s hasznos tanulságot meríthessen. Önérzettel utalhatunk erre vonatkozólag B.-Gyulán kitünően rendezett megyei muzeu­nak a megaláztatás előidézte könyek, ha be­csületet, dicsőséget, befolyást, vagy családi Boldogságunkat siratva, éjjel, ha senki sem figyel meg, kisírjuk magunkat. Vannak köny- nyek, melyeket a hitvestárs hűtlensége sajtol szemünkből, a midőn az oltár könnyezik, me­lyen a hűség szent fogadásait tevők. Van­nak könnyek, melyeket a halál okoz, ha csa­ládunk valamely drága tagjától meg keile válnunk. Vannak könnyek-—de minek mind­annyit előszamlálni, hisz úgy sem számlil hatók, az egész élet csaknem ilyen vizgyüj- temény (Mikvé hamájim) a könyártól hatá­rol tátik.“ „Lássatok, mint eveznek a könnyek sós vize tengerén az emberek, bármily foglalko­zásúak legyenek is. A vihar duzzasztja saj­káik vitorláit, tornyosulnak a háborgó tenger hullámai, melyek vészthordozó erővel csap­nak össze az emberek fejei fölött. Űdv, há­romszor üdv, ha életsajkád roncsaival a ki­kötőt vagy a révpartot elérted. Ilyen kikötő nekünk a tengerjáróknak az élet zajongó, háborgó tengerén hányt-vetetteknek, ilyen kikötő e sz-nt hely, mely oltalmat nvujt az élet viharaiban a világi események zajongása' közepeit.“ Majd tovább : „Mily szépek a te hajlékaid Jákob, sá­toraid Izrael. Mint a patakok húzódnak, mint folyam mentében a kertek.“ — A folyam vize megadja a tisztaságot a testnek és üdülést a léleknek, azért mondják bölcsaink is : a testi betegségből kigyógyultak és a tömlöczből ki­szabadultak adjanak hálát az Úrnak. Kik be­tegek? Tán csak azok, kiket testi gyötrel­mek kínoznak. Kik a rabok? Tán csak azok, kik a békókat hordozzák lábukon vagy ke­zükön? Az igazi betegek a lelki betegek, az igazi rabok a szenvedély békói alatt nyö 'ők. De a testi betegeket lehet gyógyítani, ha nem életveszélyes a betegség; a tömlöcz aj­taja is megnyílhat, — és a lelki kórságból ne legyen gyógyulás? a szenvedély békói ne le­gyenek megtörhetők ? Jöjj e szent helyre és felépül lelked, és visszanyered lelki szabad­ságodat.“ Beszéde vezérfonalát a templom hivatá­sának megvilágositasa képezvén, a templomot többek közt az emberi szenvedélyek elleni menhelynek jelzi egy kiváló héber tudósnak a Talmudban olvasható következő meséjével I „Rabbi Bar Bar Chana meséli: egy­szer hajón utaztuk be a világot és észrevet­tünk egy madarat, mely lábbokáig vízben állt de feje az éghez nyúlt és azt mondók: itt nem lehet nagy a veszély, hadd szálljunk le, ma­gunkat egy kissé lehíitendők ! de egy meny- nyei hang hallatszott intve bennünket: ne menjetek a folyóba, mert már hét év óta esett be az ács szerszáma és még nem érte el a viz fenekét, nem mert oly mély lenne a viz, ha­nem mert oly rohamos folyású. Mese-e ez ? Igen, de az élet meséje. Ismeritek-e azt a ma­darat, mely ég és föld között áll ? Hogy ne ismernétek. Ez az ember múló létében a világ változékonysága érzéki árja közepeit. Lábbo­káig ér a hullám — az ember az érzékiségé: a földé, de feje: halhatatlan szelleme az ég felé tör. Hadd merüljünk alá a hullámokba, hogy egy kissé lehütsük magunkat. Ezzel hitegetjük, ezzel ámitgatjuk magunkat. Csak egy perezre szánjuk el magunkat a föld gyönyörei élve­zetére. De a mennyei hang intve int, ne me­rüljetek alá, ne bizakodjatok el, mert az ács szerszáma már hét év óta merült el, az okcs ember munkálkodó szerszáma: esze, a hét év­tizeden át, melyen a földön munkálkodhatik, nem óvja meg a legbölcsebbet is az elmerü- léstől, nem, mert a víz oly mély, | földi öröm élvezetén ik fenekére mielőbb juthattok7“ még nem ürítettétek az öröm poharát és máris ürö­mét ízlelhetitek, de gyors folyású a szenvedély árja, hullám hullámnak szolgáltat át és oda vesztek. Üdv annak, ki a mennyei intelemnek kalauzolását követi. E mennyei szózat itt hal­latszik e szent helyütt, naponta kétszer.“ Beszédét a szószék, oltár, padok, serleg és örökké égő mécs felszentelésével végzé, utóbbit következő szép szavakban : „felszen­tellek szent mécs, hogy folyton világítva, in­nen a szent frigyszekrényből kölcsönzött vi­lágosságodból sugározd be az életet künn, hogy világosság terjedjen a főkben, melegség a szí­vekben, s hogy ez isteni szövétnek a Thóra, melytől e fényt és világosságot kölcsönződ bennünk hitfplekezeti s polgáréleti tetteinkben is világitva melegítsen, melegítve világítson“ stb. E maradandó emlékű hitszónoklat elhan­gozván, Elfer J akab volt szarvasi, jelen­leg hevesi kerületi rabbi lépett a szószékre. Tudvalevőleg Elfer tette le az újonnan épülő templom alapkövét, szép szónoklatát lapunk­ban annak idejében méltattuk is, de ez alka­lomból nem csupán megkapó részletekben bő­velkedő beszédét, hanem a közönség kimerült­sége és különösen az előző remek hitszónoklat alkotta nehéz helyzetét is kell méltányolnunk. A hozzákapcsolt várakozásokat azonban tel­jesen igazolta, és a hallgatóság ama részé- b e n, a melynek Kohut fenszárnyaló bölcsé­szeti reflexiói megközelithetlen magaslatuak voltak — hévteljes szónoklata frappáns hatást ért el. Megjegyezzük, hogy Elfer Jakab az ün­nepély előtti nap reggelén érkezett városunkba és B r ó d y Adolf rendező bizottsági tag ven­dége volt. A szónoklatok után befejezésül a „Szó­zat“ csendült fel — és ezzel a templomi ünne­pély V2i2 órakor véget ért. Az izraelita hitközség dr. Füchsel Ármin rendező bizottsági tag által sürgönyileg üdvözöltette a közreműködött rabbik hitköz­ségeit. K. D.

Next

/
Thumbnails
Contents