Békés, 1883. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1883-08-19 / 33. szám
33-ik szám Gyula, 1883. augusztus 19-én II. évfolyam f Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre ..........5 írt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Évnegyedre .... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. _________Ä PO LITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEOJELENIK MINDEN VASÁSHAP. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza I1%sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Bukes M. hirdetési irodáiban, a szokott'előnyös árakon. A méhészet és ipar örömünnepén! Üdvözlet az idesereglett hazafiaknak, kedves vendégeinknek, kiket örümrepesve, tárt karokkal fogadunk, az isten hozta őket! Legyenek köszöritve Gyula város közönsége által a méhészet lelkes bajnokai, kik magyar hazánk gazdasági felvirágoztatásának eszméjét hordozván nemes szivükben ép annyi önfeláldozással, mint reménnyel buzgólkodnak egy hazai termelési ágnak hóditó hatalommá leendő fejlesztése érdekében. Legyenek üdvözölve az iparosok, kik a közgazdasági forradalmak rázkódtatásai s az ezek által előidézett válságos helyzetek nyomasztó terhei alatt is, bár erőben megfogyva, kiolthatatlan reménnyel és fá- radhatlan eréllyel előkészítik a jobb jövőnek útját, azon nemes tudatban, hogy küzdelmük a családi tűzhely boldogságán túl, a haza jólétét van hivatva megteremteni. Legyenek köszöntve azon nagylelkű iparbarátok, kik fenkölt szellemük sugallatának engedve, eszméik, tetterejük és anyagi áldozataikkal járulnak a közmivelődés és emberszeretet magasztos feladatának e hazában való teljesitéséhez. Es végül üdvö .let az állam, a magas kormány képviselőinek, kiket a tiszta ügyszeretet hozott ide, hogy ők is kivegyék osztályrészüket azon nagy nemzeti munkából, melynek czélja nem egyéb, mint a hazai társadalomkörök önfentartási eszközeinek, intézményeinek megteremtése és biztositása. Békésvármegye székhelyét illeti a maradandó dicsőség, hogy a magyar társadalom történelmének egyik jelentőségre kiváló mozzanata itt folyik le, mely mozzanat az ő történelmét is gazdagitandja egy ékes lappal. A mai és holnapi nap örömünnepe Gyula városának, mert annak tanúja ez alkalommal, hogy hazánk ipartársadalmának tartalékserege: az iparos ifjúság szervezkedik, egyleteit országos szövetkezetté egyesítvén. E szervezkedés korszakalkotó lesz társadalmunk fejlődésében főleg azon okból, mivel az iparunk jövőjét képviselő ifjúság, e lépése által szakit a régi rendszer hagyományos emlékével, s elfogadván a korszerű szövetkezet alakját szervezkedése és öncselekvő működésének alapjául: sorsának fonalát a maga kezébe veszi, s az iparmozgalmak terén maga is intéző és szerves tényező rangjára emelkedik. S valóban ideje már, ép a tizenkettedik órája érkezett el annak, hogy szakadjon vége a hiú kesergésnek; a haszontalan, epedő sirámok zaját felváltsa a cselekvés kora; az elernyedt becsvágyat életre serkentse a dicsőség biztató varázsa. — Az ipartársadalom átlépvén a szabad kereset talajára, régi épületetit világszerte romba döntötte az uj korszellem hatalmas áramlata, vihara végig tombolt rajtuk, s most minden újabb gyönge fuvalom egy-egy darabot sodor le belőlük. Szerencse, hogy az omladék maga alá nem temeti lakóját. —- S a régi hajlékából kivert lakosság hazánkban tétova járt, eltévelygett az üres pusztaságon, miként elzüllött, rongyos csavargó, a helyett hogy uj hajlék, uj szervezetről gondoskodott volna; s midőn ennek szüksége tudatában felmerült, akkorra már megviselte, elgyöngitette a sok viszontagság, erőt vett rajta, leigázta a fekete gyanú és bizalmatlanság pusztító daemoua. így lön azután, hojíy az ipartársadalom szelleme a károgó holló szerepére jutott, mely síri jelszavaival egyre a romok s az alájuk temetett hullák felett keringett, nem hogy inkább sasként a járatlan sziklákra tört és uj, meg nem bolygatható fészket rakott volna magának. De végre megjött az öntudat pity- malló hajnala s az ébredő iparos osztály megpillantván az egyedül czélhoz vezető ösvényt — reálépett. Üdvözöljük érte! Csak építse ki szervezetét minden irányban a korszellemnek megfelelő alakban, teremtse meg korszerű intézményeit, teljesítse a maga kötelességét, hogy az önsegélynek élethez juttatott nyilvánulásai megállapítsák jogát a hathatós államsegély és okszerű gozdasági politikáéi élyes sürgetéséhez. A magyar iparos osztály életképességének fenntartása legfontosabb társadalmi feladataink közzé tartozik, nem csak azért, mert ez osztály a nemzetvagyon egyik alkotó közegét képezi, nem csak azért, mert a mezőgazda beszedett terméke az ipar és kereskedelem közreműködése nélkül az egyéni gazdaság szűk körében csenevészne el s a közvagyon gyarapító alkatelemévé nem válnék; de azon oknál fogva, mert kézműveseinknek határozottan kijelölt s messze kiható hivatásuk van, mint oly elemnek, mely a munkást, a vállalkozó és tőkéssel egy személyben egyesítvén : alkalmas elsimítani a mindinkább fenyegető jelleget öltő munka és tőke közötti harcz ellentéteit. Az iparos osztály e hivatását nem csak mint egyes, de a szövetkezetek speculativ alakulataiban is betöltheti s mig egyénenként kicsinyben, mint vállalatokkal biró szövetkezet nagyban segíti tőkéhez s a vállalkozói nyereségben való részesüléshez a munkát és vezet e harczra utalt elemek kibékitése, összhangja felé. S kézműveseinknek nincs okuk csüggedve nézni a jövő elé, mert bármily mérveket öltsön is a haladás, nem leend képes kipusztitani az egyéni Ízlés szükségleteit s a mindent átalakító tudomány vívmányai, melyek a villanyra bámulatos szerepkört ruháznak, talán meg fogják hozni az ő számukra is a versenyképesség feltételeit, gyári színvonalra emelvén az iparos műhelyét. — De legyen bármiként az az egy bizonyos, hogy a kézmüiparos osztálynak hazánkban teendője, létjogosultsága van, s hogy hivatásának megfelelhessen, tagjainak jólétet biztosítson a lengődés állapotából erős elhatározással kell kivergődnie. Ily üdvös munkának egy részét végezni gyűltek ma ide az irányadó elemek, adja isten hogy fáradozásaik hosszú sorát, a társadalmi átalakulás nehéz munkáját siker koronázza, mely siker százezrek aggódó arczán fog visszatükröződni, letörülvén róluk a nyomorúság sajtolta könnyeket, százezrek szivében fog hálás viszhangot kelteni, meghozván a családi béke és boldogság pálmáját. S e dicső jövendő előidézéséhez a föld- mivelő, a mezőgazda közönség közreműködésére is élénk szükség van, velük karöltve lehet csak hazánk gazdasági és társadalmi újjászületését megteremteni, az áldás és béke korszakát megvalósítani, ügy az iparos osztálynak, mint a munkás kérdés réme által felriasztott társadalomnak nélkülözhetlen feltétele a viruló őstermelés, melynek létele mellett elesik a munka és tőke közötti hadjárat az által, hogy a nyersanyag jutányos beszerzése a munkabér fel emelését engedi meg, s az aránylag még oly csekély mérvű munkabérből is, rendes körülmények között ki fogja futni a háztartáshoz megkívántat»! termékek ára, a O 7 mely termékek olcsó voltának feltétele a fejlett és jövedelmező mezőgazdaság. A munkabér hajdan sem volt nagyobb, midőn még nem kisértett a munkáskérdés, csak az élelem ára volt kisebb. S ha az élelem könnyen és olcsón lesz beszerezhető, nem törhet ki a válság munkásosztály és tőkés között. Virágzó mezőgazdaság és fejlett mezőgazdasági ipar, mint a néposztályok forradalmának villámhárítója, a társadalmi erők egyensúlyának fentar- tója, elkerülhetlenül szükséges. Ezen körülmény méltatásából kifolyólag nem adhatunk elég hangos kifejezést azon őszinte örömnek, melyet a felett érezünk, hogy a mezőgazda közönséget az iparos osztály- lyal a serény cselekvés találkozóra hozta össze városunkban. E találkozásból merítse mindkettő a munka kölcsönösségének buzdító tudatát, merítsen mindkettő erőt, lelkesedést, lankadatlan kitartást a reá eső feladat betöltéséhez. Az állam jelenlevő képviselői pedig legyenek éber szemmel, tekintsenek széjjel e mozgalmakon, s midőn észleleteikről beszámolnak az intéző egyéneknek, vigyék meg üzenetül, hogy „a munka várja és üdvözli a munkát!“ Ti pedig iparos ifjak, kik alkalmat adtatok Gyulaváros közönségének arra, hogy az öröm e napjai az ő nevével ösz- szeforrjanak, ti kikre az ország szemefé- nye van most függesztve, kiknek arczán a remény hajnalsugára verődik vissza, ne vigyétek innen magatokkal a vigalmak mámorát, melyet borongó lehangolás fogna követni, de vigyétek e városból jutalom fejében magatokkal az e napokban itt, bár zajtalan de fontos szerepet játszó méhecske emlékeztető jelképét, kövessétek munkában, szorgalomban az ő példáját, s örök derű lesz éltetek. Elnöki beszéd, melylyel a B.-Gyulán 1883. év augusztus 19-én rendezett magyarországi méhészek II. vándorgyűlésével egybekötött országos méhészeti kiállítást Göndöcs Benedek, kiállítási elnök megnyitotta. Tisztelt közönség! „Dús gazdag bánya a tapasztalás, Melybői sok ember életkincset ás.* — Amagyar országos méhészeti egylet nevében, e szép ország éden kertjében, az anya- természet által annyi áldással dúsan megajándékozott kedves Alföldünkön, melyről lángszellemének elragadtatásával éneklé egykor dicső Petőfink: »Te vagy 6 szép Alföld végtelen rónája, lelkem legkedvesebb mulató tanyája«; — itt az arany kalászos Kánaan földén, a tejjel-mézzel folyó délibábos rónán őszinte, hazafias örömmel van szerencsém üdvözölni körünkben a méhészet lelkes barátait. Isten hozta önöket! — Fogadják eleve is kö- szönetünket, hogy ügybuzgó érdeklődésük által emelni méltóztattak országos egyletünk öröm-ünnepének fényét. Az országos méhészeti anyaegylet ma először jött leányát: a békésmegyei méhészegyletet meglátogatni, itt rendezvén II. vándorgyűléssel egybekötött méhészeti országos kiállítását, hogy itt az Alföld értelmes lakóinak mutassa fel azon gazdag vívmányt, melyet a tudós Dr. Dzirdzon rendszere nyomán az okszerű méhészet terén Magyarország ügybuzgó méhészei fáradhatlan munkássággal eddig kiküzdöttek, hogy dicső példájok követésére lelkesítse minden egyes lakóját e honnak. Ha a világtörténetet figyelemmel tanulmányozzuk, már az emberi művelődés bölcsőjénél feltaláljuk a méheket. így az ó-világ népeinél, a mythologia regéiben olvassuk a kis méhekről, Ida-hegy lakóiról, Hymett és Hybla bogarairól, hogy Jupitert zamatos fehér mézzel táplálták, és hogy Ariste, a pásztor, Apollónak és Cyrene Nymfáknak fia ápolta őket először. Ezen igénytelen kis szárnyas rovart bámulatos tevékenység ösztönével ruházta fel a bölcs Gondviselés alkotó keze, s az ember mellé helyezé azért, hőgy a szorgalom és takarékosság követésre méltó legszebb példáját mutassa be az embernek arra nézve : hogy kell munkálkodni s hogy kell takarékoskodni. Innét van, hogy ezen kisded rovar iránt az emberiség mindig különös érdeklődéssel viseltetett, termékeit különféle élelmiszerek készítésére használta, mint például : mézeskalács, italoknál mézbor, mézser, méz- eczet, gyógyszerek, mell- és légbajokban a legjobb sikerrel alkalmazható, sokan czukor helyett kávéban és theában élvezettel használják. Iparczikkekre : gyertya, szappan, festék előállításánál értékesítik. Sweiczhan nem szolgáltatni fel soha reggelire kávé méz nélkül; de nem is lehet jobb, nemesebb édesség a méznél, melyet a legszebb virágok kelyhéből a méh gyűjt össze gondos ápolójának. A cultura haladásával mindig fejlettebb, terjedtebb, okszerűbb lett a méhtenyésztés. Hazánkban nap- ról-napra több tért foglal el. Békésmegyében a méhészet hetedfél százados múlttal dicsekedhetik. így K. Euauz »Monumenta Eccle- siae Strigoniensis. Strigonii« — 1874. óv I. kötet 95. lapon idéz egy, 1238-ik évről kelt okmányt, melyben II. (vak) Béla atyja, Álmos által alapittatott dömösi própostságot birtokaiban megerősíti, s melyben az áll, hogy a nevezett prépostságban Dobozon (a Körös mellett) 70 sertés és 60 méhkasa s névsze- rint megnevezett méhésze is volt, mivel a király a própostságot a királyi jószágokból javadalmazta és mindennemű szükségekkel és szolgákkal ugyanazon javakból látta el; -Doboz is már 1075-ben ilyen királyi jószág lévén kitűnik, hogy a királynak Dobozon nemcsak sertései, hanem méhkasai is voltak, melyekből a dömösi prépostságnak 60-at ajándékozott, melléjök méhészt is adott. Kitűnik továbbá az, hogy a méhészet már akkor a gazdaság egy, még pedig jövedelmező ágának tekintetett ; mindezekből világosan látható, hogy a méhészet Békésmegyóben hetedfélszá- zad előtt virágzott. Minthogy pedig előbbi oklevélben sehol sem tétetik szó a méhte- nyésztésről, ennélfogva a békésmegyei Dobozt kell Magyarország azon helyének mondanunk, hol az első történetileg, oklevelileg ismert méhészet létezett. IJjabb időben, midőn a halhatatlan emlékű Dzirdzon okszerű méhészeti módszere nálunk is meghonosult, méhtenyésztők előharczosai közt találjuk ismét Békésmegyét. Már az 1873-ik év október 2-án kiállítást rendezett a vármegyeházi kertben. Ezen kiállításon értekezletet is tartottak jeles szakavatottméhészek, mint: Merkel Alajos, Grand Miklós, Gobóczy Károly, Brózik Károly, Zih Károly tanító urak. 1876. julius 19-én a méhészek magyarországi szakférfiai kérésem és meghívásom folytán gyűltek egybe B.-Gyulán a r. kath. plébánián értekezletre, — közöttük az 1882. évben elhalt főtisztelendő Paulik Gábor tótmegyeri lelkész, az ország legtudó- sabb, legszenvedélyesebb méhésze, ki a külföldi kiállitásokoni 1 dicsőséget szerzett értekezlete és kiállitmánya által a magyar névnek és méhészetnek, kinek az országban legkiterjedtebb méhészete volt, a világ minden részéből egybegyüjtött kaptárak, méhekkel s minden néven nevezendő eszközökkel felszerelve, ki ezen méhészetből 1000—2000 frt hasznot húzott évenkint. E férfiú gyakorlati és tudományos értekezéseit velem együtt élvezettel hallgatták Grand Miklós, Brózik Károly, Széchényi Lajos, Szkelezsán Vincze, Petrovics János, Her- berth Alajos, Bandhauer György, Vilim János, Niedermayer Antal, Racskó György, Pongrácz Rókus stb. stb. tekintélyes gyakorlati méhészekkel többen, bizton hiszem, hogy jelenvolt jeles méhészünknek megmaradt emlékükben azon tanuságteljes értekezlet vonzó ereje, melyet csak a hosszú gyakorlat terén szerzett
