Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-04-30 / 18. szám
l§-ik szám Gyula, 1882. április 30-án I. évfolyam. Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........| írt — kr. Fé lévre .............| | 5® | Év negyedre .... i | 25 „ Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.-A. C3--STTJL-A.I SFOET-CLTJB SIVíLTíIlIjOS KÖZLÖlTirE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: »liintsovitis Emil. Főmunkatárs: Oláh Oyörgy. r 1 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L. Nyilttér sora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Bukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. igeretet tenni, mi azt hisszük, hogy megyénk, ha az emlitett két községnek kebelébe történt csatolása mellett, esetleges árvízveszélyek alkalmával önmaga disp on ál h atn a azoknak vízvédelme felett, és igy biztosítékot találhatna abban, hogy a Fehér-Körös esetleges balparti kiszakadása nem fog az Élővíz csatornába hatolhatni, s igy Gfyula, Csaba, de különösen Békés városok nem lesznek kényszerítve hetekig az önfentartás kétségbeesett küzdelmeit átszenvedni: az esetben nem fogna az „Élővíz csatorna“ feltétlen megszüntetéséért agitálni, miután érdekeink— habár erős küzdelem utján, de anélkül is megóvhatók lennének; mig ha a községek Békésmegyéhez nem csatoltatnak — ismételjük — nem marad számunkra más védelem, mint az „Élővíz csatorna“ beszüntetése, mi nagyon valószínűen be is fog következni. ,1 Megjegyezzük, hogy a „Csahos“ csatornára vonatkozólag annak jogi része még nincs megoldva, miután az ügy vezetésével megbízott Kiszely Károly min. osztálytanácsos ur — aki nem jogász — csupán a technikai feladatnak felelt meg, és ennélfogva a küldöttség véleménye, hogy a közmunka és közlekedésügyi miniszter felira- tilag megkerestessék, miszerint ezeü ügynek további vezetésével Rapaics Radó min. osztálytanácsos urat, mint eme ügynek referensét és jogászát bízza meg, utasítva őt, hogy a belvizek levezetéséről szóló 1874. évi XL t. ez. értelmében az ügv jogi részét haladék nélkül oldaná meg. Felesleges megjegyeznünk, hogy a tisztelt küldöttség ebbeli véleményét egész magunkévá tesszük; óhajtjuk hogy az ügy jogi része is megoldást nyerjen, annál is inkább, mert — anélkül hogy a jogi elbírálást praeju- dikálnánk — egyátalában nincs okunk félni, hogy az a békésmegyei érdekeltségre csak legkissebb terhet is róhatná. n. Megyénk és a csendőrség. Békésmegye közigazgatási bizottsága 1 megyében a jövő év elején életbe léptetendő csendőrség mily helyeken és számban leendő elhe lyezése tárgyában leérkezett belügyminiszteri rendelet folytán — a f. hó 24-én rendkívüli ülést tartott. Az ülés tárgyát képező miniszteri rendelet szerint a közigazgatási bizottság által a múlt hó 20-án tartott rendkívüli ülésben a csendőrség elhelyezésére vonatkozólag elkészített tervezettől eltérőleg a Tót-Komlós községbe elhelyezni véleményezett őrs Báníalvára és a kondoros községbe elhelyezni véleményezett Örs M.-Berénybe czéloztatik clszállásoltatni; és ezekhez képest a megye közbiztonsági állapotaira őrködő 64 csendőrből B.-Gyulán 8, Csabán 6, Békésen 6, Mező- Berényben 6, Szeghalmon 7. Gyomán 6, Szarvason 7, Orosházán 6, Bánfalván 6, és Csorváson 6 lenne elhelyezendő. — A közigazgatási bizottság ugyancsak e miniszteri rendeletben az itt feltüntetett tervezetre nézve nyilatkozattételre hivatván fel, ez irányban a következő felterjesztést intézte a m. kir. belügyminiszterhez : „A Békésmegyében elhelyezendő csendőrségi őrsök állomáshelyeinek kijelölése tárgyában a tolyó évi ápril hava 12-én 17,702. szám alatt kelt rendelete folytán az állomáshelyek mikénti kijelölésére nézve nyilatkozatunkat a következőkben van szerencsénk tisztelettel előterjeszteni: Nagy méltóságod fent jelzett tisztelt rendeletében egy, összesen 6 emberből álló őrs Tót- Komlós község mellőzésével Kis-Bánfalva (Bánfalva) községben czéloztatik elhelyeztetni, főleg azon indokból, hogy ezen őrs a csongrádmegyei őrsökkel való összeköttetést fenntarthassa, és mert Tót-Komlós község különben is az orosházai őrs körletéhez tartozik és azonkívül az ezen utóbbival érintkező nagymagláti és apáczai őrsök járőrei által fog átportyáztatni. Megíigyelésével azon körülménynek, hogy az Orosháza és Szarvas községekben elhelyezendő őrsök Csongrádraegyének, mint ezen községekkel határos vármegyének őrseivel az. összeköttetést különben is fenntarthatják, tekintettel arra, hogy Tót-Komlós község, mint e megyének egyik legszélső községe, már a Bach-korszak alatt is csendőrségi őrs állomásul volt kijelölve, tekintve továbbá, hogy még egyrészről a nagy-magláti és apáczai járőrök, habár közel esnek is, azonban mint idegen vármegyében lévők tevékenységi körüket e megyében a kellő mértékben ki nem terjeszthetik, és a békésmegyei szakaszparancsnokság rendelkezése és felügyelete alatt nem ál- lauak, addig másrészről az Orosháza községbe elhelyezni ezélzott 6 emberből álló őrs a közbizGyula, ápril 30. A megyei közigazgatási bizottság határozatából kifolyólag Ambrus Lajos, Keller Imre és Varságh Béla biz. tag urakból álló küldöttség, megbízatásában kedvező sikerrel járt el, — miut azt a tisztelt küldöttség által a közig, bizottság elé terjesztendő jelentésből örömmel van okunk feltételezni. A küldöttség ápril hó 15-én utazott fel Budapestre, s Ordódy Pál közmunka és közlekedési mtnisternél, ugyszinte Hie- ronymi Károly államtitkárnál 16-án nyert kihallgatást, mikor is a közig, bizottságnak kérvényét átnyújtván, az abban foglalt kérelmeket szóval is tolmácsolta. A miniszter a küldöttséget legjobb indulattal fogadta és a kérelemben foglalt ügyek elintézése iránt biztató választ adott. A küldöttég azonban, hogy megbízatásának teljes mérvben megfeleljen és a kérelmezett ügyek elintézésének sikerét is biztosítsa, más napon az előadó osztály tanácsosánál és a műszaki tanácsban is megtette a kellő lépéseket, ahol is meggyőződést szerzett, hogy a Csahos csatornára vonatkozólag annak technikai része már megvan oldva, és pedig oly formán, hogy a Csahos nyílt csatorna lesz, s mindkét partja a Körös vízállásának megfelelőleg fel fog emeltetni. Örömmel konstatáljuk eme tényt, mint amely teljes öszhangzatban áll megyénk évek óta — eddig fájdalom siker nélkül — hangoztatott óhajával, s nem is késünk érte teljes elismerésünket nyilváni- tani és hálaérzetünket kifejezni. A „Csahos“ kérdésnek érdekeink értelmében történt kedvező megoldása mellett az „Élővíz csatorna“ sorsa habár másod- rangú, de még mindig fontos kérdés marad reánk nézve. A múlt évi nagy árviz alkalmává szomorú meggyőződést szereztünk magunknak, hogy daczára annak, miszerint az élővíz csatorna torkolata zsilippel van ellátva, ama ténynél fogva, hogy eme torkolat idegen vármegye területén fekszik, s eme vármegye közigazgatási hatóságának haSóhajhídy Elfrido szerelmes levele. Imádott szép Nagysád, — szivemnek bálványai Az ártatlanságnak bájoló példánya! Viruló rózsája tizenhat tavasznak! (Húszat hozzá teszek, jó, szolid kamatnak.) Szerelmem hevével írom e levelet, És szivem vérével festem rá nevemet. Számos imádói nagy koszorújában, (Kik mint én szenvednek lejárt-váltó lázban,) Egy hűséges szivvel több eped szüntelen, Nem találva nyugtot holdfényes éjjelen. Piczi lábainál lásson im a porba’, (Belle illenének legjobban bocskorba,] És tömjén illatát szivem érzelmének Engedje áldoznom angyalszépségének Ajkam szép szemének bájairól szóln^ (Csak oly savószinu, s oly kancsal m volna,) De tekintetétől megbűvplten állok, Méltó hasonlatot sehogy sem találok. Szeretem Nagysádat — mint párját i gerle, (Mint a kecske a kést, élesre kifenvt.) Szeretem Nagysádat — mint virág a napot, Melytől kikeletkor uj életet kapott; Szeretem szivemnek égő lánghevóvej (S húszezer forintos jó részvényeivel) Minden képzelete költői lelkemnek, Meghódol, meghajlik annyi szép kekemnek. Szeretem Nagysádat, — angyali bájával, (No, és nyolezvanezer pengő forintéval.) Ama boldog éjhez hány reményt kötöttem, Midőn bájalakja megjelent előttem; — Tiszta, nemes lelke előttem kitárult.... (Dühös volt, hogy mindég petrezselymet árult.) táskörét képezi az ottani vízvédelmi intéz- cedések megtétele; miután a két vármegye érdekelt birtokosai között tényleg nem is annyira érdek ellentétek, hanem inkább rivalitások forognak fenn: a védelem nem volt egyöntetű, hanem ellentétes, amely ellentétnek mint alsóbb vidék természetesen mi adtuk meg irtóztató árát; hetek folyamán megyénk három városa valódi halálküzdelmet folytatott megmaradásáért, s váltság dij fejében utoljára is százezer holdnyi föld elbontásával áldozott. Arad vármegyei szomszédaink tehát alig fogják tölünk rósz néven vehetni, ha mi a múlt évi szomorú példán okulva — még a nyílt csatom áj u Csahos mellett sem látjuk az élöviz csatorna torkolatán fennforgó érdekeinket megóva mindaddig, mig ama terület, s illetőleg érdekelt községei Nagy-Pél és Gry ul a-v arsánd közigazgatásilag, és ebből kifolyólag viz- védelmileg Békés me gyéhez nem fognak csatoltatni. Nem akarunk kiterjeszkedni arra, hogy a megyéikhez csatolás kérelmezése sok más indokból s különösen területi fekvésüknél fogva is épen eme községeknek állana első sorban érdekük - ben, de végtére, a megye eme községeket erőszakkal nem fogja annektálni; ha ők maguk nem képesek érdekeiket felismerni, s a mai közigazgatási s vízvédelmi illetékesség fenntartása mellett nincs más ex- pediens hátra, mint az „Élővíz csatornát“ a megye s különösen Békés városa rég hangoztatott óhajához képest teljesen beszüntetni. Habár részünkről is az „Előviz csatorna“ szintén évek óta vajúdó kérdésének érdekeink és létfeltételünkhöz viszonyított legkedvezőbb megoldását annak végleges beszüntetésében találjuk, (s itt diskrétio elkövetése nélkül biztos reményünknek adhatunk kifejezést, hogy a kor mány is ilyér telemben fogdönteni) ismerve azon ellenszenvet, mely — nem keressük, hogy alappal-e vagy alap nélkül — úgy Pél és Varsánd községek, mint az ottani uradalom részéről a csatorna megszüntetése iránt nyilvánul, anélkül bár, hogy távolról is fel lennénk hatalmazva, Békésmegye nevében ez iránt kötelező Közép-kor a XIX-ik században. (Irta | a „Szolnoki ipartársulat“-ban 1882. febr. 26-án felolvasta : Török János.) (Vége.) A férj ezen bakterságáról neje fölött jut eszembe egy rendkívüli otromba anomália az életből, melyre reámutatni már csak azért sem mulaszthatom el, mert igen hatalmas bizonyítékot képez a mellett, hogy a nők, minden nőtisztelet daczára, tényleg mily alacsony helyzetben vannak még a házaséletben is. Ez anomáliáról Legouvé „A nők erkölcsi története“ czímü munkájában igy ir : „Minden árulásban, minden rászedésben a közszánalom és részvét az elárulté, a rászedstté. Sajnáljuk azt, kit barátja megcsalt; együtt sírunk az atyával, kit leánya megcsalt; de a férjet, kit neje megcsalt, rászedett, kinevetjük. Kinevetjük még akkor is, ha a férj szíve vérzik, ha a nő hűtlensége még a halálnál is nagyobb fájdalmat okoz neki; kinevetjük még' akkor fs, ha e szerencsétlenség becstelenséget hoz reá és egy esztelen vélekedés következtében a bűnös hibája az ártatlannak lesz szégyene ; annyira kinevetjük, hogy mérsékletre van szükségünk, mit egyedül az adhat meg, ha a férj megöleti magát vagy megöli a csábitót.“ Honnan e sajátságos, kegyetlen ellenmondás ? Onnan, mert a férj feleségének baktere : elrácsozhatja az ablakokat; bereteszelheti az ajtókat, őriztetheti nejét. És ha ez mégis megcsalja, nevetséges lesz, épen úgy, mint a rászedett börtönőr. „Nyissuk fel a nők börtönének ajtait — igy folytatja Legouvé — tegyük szabaddá a nőket és látni fogjuk, hogy a közvélemény a vétkes nőt fogja elitélni, a megcsalt férjet pedig sajnálni fogja és megváltoztatja amaz esztelen nézetet, mely szerint becsületünk nem a magunk, hanem más kezébe van letéve. Hogyan? Egy férfi becsületesen él; tollával vagy karjával híven szolgálja hazáját; becsületét becstelen munka nem szennyezi, és mivel egy háladatlan nő önmagát bepiszkolja-----ho gyan!? ezért a férfiú van megbecstelenitve! ? .Vn! levegőre, a függetlenség (az egyenlőség) légkörére van szükségünk, hogy a házaséletet e méltánytalanságtól megtisztítsuk! Tegyük a nőt magát felelőssé hibáiért; tegyük a férj becsületét az ő saját kezeibe. így lesz a szabadság mind a két félre nézve igazságos“; igy lesz mind a két fél egyenlő. * A dívó nőtisztelet ily bírálatát adva, szinte hallani vélem a felkiáltó kérdést; Hogyan 1 ? Talán csak nem azt akarod itt vitatni és hirdetni, hogy nem kell tisztelni a nőket 1 ? Nem, t. közönség! ezt nem akarom. Én csak azt akartam kimutatni, hogy ez a mai napság divó nötis/.telet nem tisztelet, hanem becsmérlés, kicsinylés és lealacsonyitás a nőkre né* * *ve. Mert mi az én hitvallásomat És midőn elváltunk, nyugalmat nem leltem, — Kétség |s remény közt ingadozott lelkem.... Oh! azt az éjszakát soh’se feledhetem 1 (Mert ezer forintot ferblin elvesztettem.) Mint az ég angyala — álomban jelent meg, S ezt susogta lágyan; Elfrido — szeretlek----------Hó fehér kis kezét homlokomra tette ... (Adósságaimat pedig kifizette.) Oh — a boldog álom 1 karjaim kitártam — Habgyenge termetét kebelemre zártam, — És egy csókot loptam ajkáról ■— orozva------(De hisz várhatod azt, ránczos vén csoroszlya.) Oh — kérem Nagysádat — álmom emlékére, Méltassa szolgáját angyali kezére, — Megőrülök lelkem égető kínjától........ (Vagy h itelezőim dühös ostromától.) Csak egy vágyat érzek: Önt boldoggá tenni, Hisz a mennyben sem jó páratlanul lenni; Kapcsoljuk szorosra a szerelem lánczát, (Aztán majd járhatod boszorkányok tánczát.) Varázserejével angyali szavának, Zengjen egy „igen“ szót hű imádójának. Bálványozni fogom örökké, szüntelen — — • (A mig pénzecskéjét meg nem osztja velem.) Vagy ha tán nem szabad lelkemnek remélni, Összetépett szívvel — nem akarok élni. Lásson itt a porban, — lásson térden állva — (Jaj 1 hisz minden váltóm régen protestálva.) Szélesebb a Duna, sem hogy mély ne lenne, Egy kis helyet én is találok még benne. S akkor soha sem lát, — soha többé élve, (Már a hitelem is régen tönkre téve.) Oh 1 ítéljen Nagysád élet-halál felett Egyetlen szavával oly boldoggá tehet------Fo gadjon be szive drága szentélyébe........ (Vagy jutok adósok sötét börtönébe.) Kovács Kertész Boriska.
