Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-04-16 / 16. szám
Sr eztében a búza ára Amerikában, Oláh- és Oroszországban emelkednék, és az osztrákok sokkal drágábban volnának kénytelenek b u z a-s zükségletöket beszerezni, mint jelenleg. Mert az osztrák piacznak, hogy a buza-ár fel ne szálljon, az a meri kai stb. bnzák mellett szüksége van a magyar búzára is; máskülönben, ha a magyar- országi búzát piaczárói — tegyük fel — a prolubiti rendszer alkalmazásával kizárná, Amerika, Oláh- és Oroszország lehet, hogy elláthatnák Ausztriát saját terményeikkel, de ez esetben a búzatermelést költségesebb eszközökkel, drágább munkaerővel és a tenger- s folyóvizektől távolabb eső, sőt kevésbé termékeny vidékeken is kellene űzniök, s ez által szállitási- és termelési költségeik növekednének; a búzát drágábban kellene eladniok, s igy az osztrákok sokkal drágább búzával élnének, mint jelenleg. Most csak az látszik, hogy az amerikai 'stb. búza lenyomja a magyarországi búza árát, de ha a kitiltott magyarországi búza a fent előadott állapotok közt az osztrák piaczra kerülne, akkor meg a magyarországi búza nyomná le az amerikai stb. búza árát! — Ha tehát kedve jönne az osztrákoknak a magyarországi búzára magas vámot vetni, igaz, hogy ez esetben ez nem versenyezhetne azonnal az amerikai stb. búzával; de a szokott amerikai stb. kiviteli mennyiség fogyatékával, sőt — a fokozott kereslet miatt még fogyatéka előtt is a búza ára azosztrák piaczon csákhamarany- nyira felszöknék, hogy a magyar búza is átléphetné a vára sorompót, s a magas vámot az osztrák sógorrá! • fizettetnek meg. Ez állapot, e folytonos ár-ingadozás a legnélkü- lözhetlenebb élelmi czikk körül rövid idő alatt kimerítené még a legosgtrákabb türelmet is, s az osztrákok gazdasági életében oly válságot idézne elő, melynek fenntartása épen nem állana érdekükbe n, s megszüntetnék mielőbb a saját kárukkal járó njjhuzást, Arról van szó, hogy a magyar ipar fejlődésében ne akadályoztassék, hanem inkább előbbre vitessék; és azt mondjuk, hogy e tekintetben az államnak elenged- hetlen kötelességei vannak. Mert ne feledjük, hogy fejletlen ipar áll a kifejlett iparral szemben. Ha iparunk az osztrákéval egyenlő fokon állana, természetes, hogy akkor nem szorulna semmiféle kormány gyámkodására; de az egyenetlen tusában az állami gyámkodást époly kevéssé nél külözheti, mint a gyermek az apai nevelést. Jól tudjuk azt mi is, hogy nincs ugrás a természetben, — azaz a gyümölcsöt a virágzásnak, az érett férfikort a fejlődési kornak kell megelőznie; azért nem is követeljük azt a kormánytól, hogy a magyar ipart az osztrák, vagy a még sokkal tökéletesebb külföldi iparral egyenlő színvonalra emelje; belátjuk azt, hogy ehez idő kell; de mindent egyedül az időtől várni, —noha kelet népe vagyunk, ez még a keletiek fatalizmusától sem járja! Ki czélt akar érni, annak a czél elérésére szükséges és alkalmatos eszközökhöz kell nyúlnia; de a kormány távol van attól, hogy ily eszközök után csak a kezeit is kinyújtaná! És e kárhozatos tétlenség meritegetésére előállanak a kormány sa- tellesei s azt mondják : Kevés a népesség, hiányzik a nagyobb ipar létesítéséhez szükséges munka-erő! Hadd nézzünk hát e kifogásnak is a szeme közé! Merész és szokatlan hangzású ugyan a mit mondok, de a legrealisztikusabb államgazdák állítják’ és bizonyítják, hogy az élelmi szerek szaporodása rendesen népszaporodást von maga után, és hogy valamint az élelmi szerek szaporodása, úgy minden újon keletkezett, vagy növekedő iparág is, ha csak némi valóságos tiszta jövedelmet hoz is, n ép sz a p o r o dás t szokott indítani. — Es ezen népszaporodást ne tessenek ám holmi bevándorlásoknak tulajdonítani ; mert ez alatt a nemzetgazdák határozottan a nemzés állali szaporulatot értik, mi kitűnik abból, hogy példaképen Irlandra hivatkoznak, hol a burgonya behozatala annyira megszaporitotta a népséget, hogy még a burgonya behozatala előtt 1695 táján az összes népesség másfél milliót sem tett, a burgonya behozatala következtében egy század múlva hatodfél millióra, másfél század múlva pedig nyolcz milliót meghaladó számra emelkedett! Épen igy az emelkedésben levő iparral is karöltve jár a népszaporodás, s e szerint iparunk fejlődésével nemcsak vagyonilag, hanem számban is gyarapodni fog a magyar nem zet. — Újabb, és pedig hatalmas ösztön az ipar emelésére! A ki nem halad elmarad. Anyagias században élünk, tehát számolnunk kell az anyaggal; — hatalmunkba kell kerítenünk a bölcseség kövét, melyről azt tartották a régiek, hogy azzal az értéktelen tárgyakból is aranyat lehet előállítani. E követ, melyet a régi alchimisták hiába kerestek, a jelenkor felfedezte : e | az ipar, mely az értéktelen tárgyakat is aranynyá varázsolja. Nézzük a schweiczi óra-ipart, melynek finom aczélrugóit saját súlyúknál is nagyobb súlyú aranyokkal fizetik meg! Haladnunk kellene és maradunk; mert a kormány iparügyi politikája nem egyéb, mint szentesítése és folytatása azon negyedfél százados politikának, melynek bevallott czélja volt Magyarországot kizsákmányolni, s előbb koldussá, aztán rabszolgává tenni. — Nekem ezen politikának védelmére nincs szavam; a védelmet átengedem azoknak, kik abban gyö- nyörüségöket találják; de én inkább rámutatok a sebekre, mint hogy takargassam azokat; inkább követelem a gyógyszert, mint hogy azt mondjam : nincs semmi baj. Sajnos és igaz, hogy kevesen vagyunk, a népszámlálás fajunk, nemzetünk szaporodásáról kedvezőtlen e redményt mutat, — s mégis ez ország, e nemzet fiai kivándorolnak a 1 lazából?! Minek a jele ez? Hallgassuk meg, mint vélekedik az ily tüneményről Roscher, a nemzetgazda? „Mihelyt valahol — úgymond — több ember van, mint a mennyi ott táplálékot nyerhet, a felülségnek szomorú kényszerűség előtt kell meghajolnia: kedvező esetben kivándorlás, közönségesen azonban éhség, betegség, általában nyomorúság által kell elvesznie. Különösen pedig a leggyengébbek azok, kik az. élet hidjáról leesnek; ha nincs rajta az egésznek helye leszorulnak. Rettenetes halandóság támad a szegényebb osztályokban és a gyermekekben! Hol az egészséges lakos, megkívántaié ruházat, s gyermekeknél a gondos felügyelet hiánya okozza a számtalan betegséget. hol pedig a szükséges ápolás s nyugalom nem léte szüli ezen betegségeket.“ „A föld újra magába veszi gyermekeit, kiket táplálni nem bir,“ mondja S i s m o n d i. A halál malmára hajtja tehát a kormány a vizet, midőn iparunknak a „13, K,“ ozikkezője által is beismert rohamos hanyatlását minden lehető eszközökkel tel nem tartóztatja. — Szemére veti a „B. K.“ czikkezöje az iparosoknak, hogy a politikával sokat foglalkoznak és a kormánytól várják a segélyt. Hát honnan várják az isten adták, ha nem a kormánytól ?! KitiL-k áll módjában s kinek kötelessége megvédeni s kiszabadítani a magyar ipart az osztrák ipar, amaz ordító oroszlán torkából, mely áruival szabadon körüljár az országban, halálra keres- v é n és üldözvén a magyar ipart? Kinek áll hatalmában és kötelességében az ipar erőteljes fejlődésének alapjait czélszerii in- tézvények által megvetni, s annak megszilárdulását országos eszközökkel, áldozatok árán is előmozdítani, ha nem a kormánynak ? Vagy azt hiszi talán a kormány, hogy a kifejlett ipar az Istennek ingyen adománya, s ott, hol ez el van érve, országos intézvények és áldozatok nélkül egyedül a nép üszlön-sugalta, tervszerűtlen, szórványos és egyeseknek elszigetelt törekvéseiből állott elő? Hiszem, hogy az ipar-ügyben keletkezett örvendetes társadalmi mozgalom is megteremné gyümölcsét; de az eredmény eléréséhez csak akkor lehetne reményünk, h a az állam egészen levenné nemcsak ápoló, hanem sújtó kezét is az iparról. Az igazság is azt kívánja, hogy a mire az állam mitsem áldoz, ne kívánjon abból magának semmi hasznot; a hol nem vetett, olt ne is arasson az adóban, hanem szüntesse meg az ipar-jö- v | d e 1 m i-a d ó t. — A ki a gyenge csemetéről gyümölcsöt szed, megöli azt; ne ölje meg tehát a kormány iparunk gyenge csemetéjét a nagy ad ó-s z e d 111 e 1 ! Midőn a „legnagyobb magyar1' azt mondotta : „M agyarország nem volt, hanem lesz“, ezt a magyar iparfejlődésének reményében mondotta; s miután mi azt óhajtjuk, hogy I jóslat beteljesüljön, kivánjuk és’ követeljük a közös vámterület megszüntetésével az önálló és külön vámterület felállítását, a magyar iparnak az osztrákok korlátlan versenyétőli megvédését bent az ipar fejlődését s megszilárdulását biztositó intézvények létesítését; kívánunk az iparnak adandó oly kedvezményeket, melyek alkalmasak legyenek arra, hogy a vállalkozókat ne- csak itthon neki bátorítsák, hanem még a k ülf ö 1 di e k e t is hozzánk kecsegtessék, s igy az idegen ipart hozzánk átplántálják. — Csak akarni kell, és „Magyarország nem volt, hanem lesz.“ Sárréti. kgy valódi honatya, mint ponyvairodalmi Maecenás. Miről nem zengett már az ének, mondja Tompa feledhetlen költőnk I bizony alig vau tárgy I r'agy természetben, élő úgy mint élettelen, melynek megéneklője ne került volna már, mióta lant és duda szól ; hallottunk bymnust a parajhoz s dalt a félszem bűbájiról. Minden kornak megvannak a maga emberei s hozzá tehetjük, minden költeménynek a magá - hoz méltó tárgyai; ezt bizonyítja közelebb ama földesz áltál szerkesztett üdvözlő költemény, a mely a b.-gyulai orsz. gyűl képviselő haza érkezése czéljából egybeszedegettet3tt. Nem tudjuk mi igényéi lehetnek ama versezetnek a kinyomatásra ; de hogy silánysága által még több kárt tett, mint hasznot, az minden kétségen felül áll, mert egy földésztől drága idő raboltatott el s hozzá még kontárkodásra is rácsábittatott. Nagyon szép az önként jött nyilatkozat akár présa, akar kötött alakban, de nagy a külömbség a rózsa-csokor és a szamár-tövis csokra között s hogy mindenki lantot ragadjon akár ért akár nem csak abc-jéhez is a versírásnak: ez csak a mai szabadipar korszakában lehetséges egy tiszteletbeli ipartag befolyásolására. Balgatagság azt vélni, hogy ez emelte a t. honatyát választói becsülésében egy hajszálnyit is. Hiszen neki is tudnia kell, hogy korunkban épen az irók intentiója, hogy az értetleneknek körmére koppintassék, — és ez a mi tűlboldog honatyánk még megénekelteti magát egy verssorokban szerkesztett eszme- szegény izzadmány által. Helyesen gondolkozván, sötétre kellett vala lökni azon Répási A-féle költeményt s a honatya? Lépre megy, felül az ostobságoknak, még lapot is keres a számára, festéket pazaroltat arra, a mire a szegény papirost is kár vesztegetni. Nagy türelme vagyon a szegény papírnak, Melyre, czéltévesztve, etéléket imák. Hát minő élvezetet szerzett a tisztelt honatyának ez a vers-cziklus: Most már mutatkozik, egy oly igaz szivü, ki a népnek baját érzi csakúgy mint Ű, ez tette ki magát az ország házába, hogy mint lehetne jobb az népeknek sorsa. Reméljük, sok mindent ki fog vinni számunkra a tisztelt honatya, ha kilo szerint mérnek az országházban. Visszatérve a homlok czimhez, a t. honatya csakugyan ponyva irodalmár, sajnos hogy nem különb lantos Maecenássává avattatott; de ki tehet róla, ha a Bolond Istókon kivül másnak tetszeni nem akar s nem tetszhet. Kitűnő jellemű választói ez érdemes jellemű honatyának, hogy nem tudtátok ti eddig megválasztani Űt, — hiszen eddig nem volt még ily követ; no de beszéljen a lantos: Hány követünk volt már, kit megválaszstottunk, egész reménységgel benne bizakodtunk, mi lett, — egy sem tudott ott semmit beszélni, sem a nép javára javaslatot tenni. Beszéljünk komolyan! A múltban érdemes követei e szegény városnak, halljátok e vádat? Mit ért a ti követségetek, ti nem tudtátok: sic itur ad astra ! Ebben a ponyvairodalmár honatya arczul csapat titeket egy tenyeres talpassal, a ki némely részeteknek saruszíját se oldhatná meg. Ily versezetek születnek a czéljától eltérített föl- dész-társulat tagjai némelyikének keblében. Vak vezeti világtalant s mindketten az elitélés veremében találják méltó helyöket. S te szegény felebarátom Répási, tudod-e mit tettél, midőn rábeszéltetni engedéd magad a diófa ágoni csicsergésre? Nem! Vagy talán ellopták tőled? Ha úgy van, tiltakozzál, hogy nem a nyilváuosságra szán • tad te azt; a hiba beismerése : fél megjobbulás. Nagy öröm van a menyben egy megtérő bűnösön. A költészet menyországának templomába szabad ugyan belépni bárkinek bocskorban is; de legalább a sarut a sártól meg kell tisztitni. Ha a tisztabuzát nem nevelhetted, a gyomot ne szaporítottad volna magadban, a mikor a földedről irtogatni kötelességednek kell, hogy ismerjed. Békésmegyei. "Újdonságok. Bírói kinevezés. A gyulai királyi járás- bíróságnál megürült albírói állásra király ő felsége Bocz Géza gyulai királyi törvényszéki jegyzőt nevezte ki. őszintén örvendünk a szerencsés választás és a megérdemlett előléptetés felett. Áthelyezés. Hasitz Lajos m. kir. honvéd- hadnagy Gyuláról Jászberénybe helyeztetett át s rövid időn nj állomására távozik. Társadalmi életünknek nemcsak közkedveltségü tagja, hanem hasznos tényezője lévén, felettébb kellemetlenül érintett áthelveztetéséuek váratlan hire s mélyen fájlaljuk eltávozását. A gyulai sport-clíib pontosságáról híres ügybuzgó pénztárnokát veszti távozása által. Kinevezés. A megyei alispán Gyulavárosa ős a gyulai járás területére megyei útfelügyelőnek Sutyák Péter gyulai lakost, megyei hivatalszolgának pedig Víg András megyei láuczhúzót nevezte ki. Muldt György gyulai illetőségű tiszasiilyi lakos, vezetéknevét miniszteri engedélylyel „Ha- gyari“-ra változtatta. Az ujonczállitás megyénkben a gyomai, szarvasi, orosházi és csabai járásokban befejeztetett ; az orosházi járás kivételével, ahol a közös hadsereg jutaléka sem került ki, mindenütt kielégítő eredménnyel. G y o m á n a közös hadseregbe soroztatott 48, a póttartalékba 5 és a honvédségbe 9 egyén. Szarvason a rendes hadseregbe 110, a póttartalékba 11, a honvédséghez 20 egyén. 0 r o s haá z á n a rendes hadseregbe soroztak 116-ot. Csabán a közös hadseregbe soroztatott 81, a póttartalékba 8 és a honvédséghez 36 egyén. Az ujonczállitás Gyulán folyó hó 14-én vette kezdezét A polgári sorozó bizottság tagjai: Jancsovics Pál alispán, Or. Kovács István m. főorvos, a katonai bizottságé: Killies alezredes, Firdler főhadnagy, Kurczbauer ezred-főorvos, a honvédség részéről: Oberkamp Gyula alearedes. Marschalkó László százados és Mátray főorvos. Ideiglenesen fölmentésért folyamodtak 26-an. — Elöállittatott hivatalból 4, I. korosztályban 185, II. korosztályban 113, lil ád korosztályban 86, összesen 308 hadköteles. Ezek közül besorozta- tott a közös hadsereghez : 35, a honvédséghez tegnap délig 15 hadköteles. Az ujonezozás holnap folytatódik, a mikor is az elmaradottak, vidéki illetőségűek, póttartalékosok és felmentési czi- müket vesztettek állíttatnak elő — Kedden és szerdán a gynlai járás községeinek hadkötelesei Boroztatnak. Csütörtökön a bizottság Békésen kezdi meg működését. A katasteri reambuláns bizottság, melyről lapunk egy előbbi számában irtuk, hogy a csabai határ osztályba sorozási munkálatait vizsgálja felül — mint értesültünk — a mivelósi ágak tiszta jövedelmét részben ismét feljebb emelte, és egyúttal a mintatereket is magasabb osztályokba sorozta. A magasabb fokra emelt miniaterekbez képest a járási becslőbiztos a csabai határban befejezett osztálybasorozási munkálatokat revideálja és az osztályokat a mintaterekhez képest mindenütt emeli. A revisio, mi az nj osztályba- sorozással teljesen egyértelmű, az egész becslő- járásban ily értelemben fog eszközöltetni. Ezúttal csak jelezzük eme majdnem hihetetlen es megdöbbentő tényt, mely a gyula-csaba-oroshási járások területét száz meg százezerekkel károsítja, felhiva rá a békésmegyei gazdasági-egyletnek, irodalmaknak és gazdáknak figyelmét; a katasteri törvény országszerte, de különösen megyénkben oly visszásán, annyi visszaéléssel, rendszernélküli kapkodással hajtatik végre, mely már nagyon indokolttá tenné, ha a gazdasági egyesület — melynek föhivatása — és intelligens gazdáink egy kissé nagyobb érdeklődést tanúsítanának a katasteri munkálatoknál történtek és tör- téneudők iránt, mert közönyösség és az érdeklö- déshiány nagyon meg fogják magukat boszúlni. Mi kezdettől figyelemmel kisérjük a katasteri ügyeket és mondhatjuk, hogy 1876. óta nincsen év, melyben — gyakran a törvény tartalmával és szellemével homlokegyenest ellenkező — tények nem merülnének fel, melyek érdekeinket miudig súlyosabban terhelik. A „Korona“ vendéglő étterem helyiségét múlt héten újra kezdték festeni; igaz, rá ,is fért már az új festék erre is, de még sürgősebb természetű lenne a „Korona“ termét uj padozattal ellátni; a mostani csaknem két évtized óta letett deszkák oly kopottak, hogy a teremben tartott tánczvigalmak maholnap bátran be fognak illeni lábtöréssel egybekapcsolt gymnastikai kísérleteknek, Áttérés. Egri Jakab, a helyben állomásozó 2-ik honvéd-lovas-század tizedese — 27 éves az izraelita vallásról a rom. kath. hitre áttért s husvétvasárnapján a nagy mise előtt ünnepélyesen vette fel Göndöcs Benedek apat-plebános úr kezeiből a keresztsóget. Az áttért Gyula-Maria nevet nyert. Keresztszülők voltak Göndöcs Benedek apát-plebánus és gróf Wenckheim Fri- gyesué szül. gróf Wenckheim Krisztina, kit a sxer- I tartásnál Erkel Ferenczné úrnő helyettesített.
