Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-04-16 / 16. szám
lG-ik szám. T~~, ^ Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre.. .. Félévre ......... •• 2 „ 50 „ Évnegyedre .. I „ 25 „ Egyes szám _______ ár a 10 kr. Ja Gyula, 1882. április 16-án. f f I. évfolyam. r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. SPOBT-CLUB ÜIT7\A.T.A.IjOS KŐZL&ÍTVF! MEGJELENIK MINDEN1 VASÁRNAP. FelelSs szerkesztő: Jantsovlts Emil. Főmunkatirs: Oláh CJyörgy. 1 Eladó Hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr. J Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Derem etez,e.sz.a.; Uaasenstein és Vogler (Jaulus Gyüké) Dorottya utcza ti ez a- Lana Lépát Derem etcza 8. ez. a.; - Béesben: Oppelik A., Selmlek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. Hirdetési íródéiban, a szokott elén,'és éraken. Szédelgés. Szegény Midás! Ha a „Magyar Korona* és „Katlio- likus Társadalom“ nem vállalkoznak kan- netoszi szerepre, nem is tudnók, hogy a „valódi honatya szeretve tisztelt képviselőnknek,“ hir, dicsőség szomja, bámulta- tás utáni vágya, minő ékességet emelt fejére. Hogy a „hazai, egyházi, tanügyi, törvényhozási, irodalmi, művészeti, gazdasági, társadalmi közéletnek“ e harangöntő hajdúja, mintagazdászatában a sójabab indáin „hervadhatlan babérokat“ termel: eddig Heil? >s sejtettük, s ha a „Hazánk és Külföld“ világ-piaczára nem kerül e minta- gazdászati különlegesség termelésének titka, meg sem tudjuk, hogy ő nagysága a babért halantékaira termeli. Hazánk fényes csillaga, egyházunk, tanügyünk, törvényhozásunk, irodalmunk, művészetünk, tudományunk ragyogó napja! A babért mi is szeretjük — becsináltban! Nem bánjuk, ha összeillőnek találod, fűszerezd fejedet azzal; de engedj meg, ha meg nem vesztegetett szemünk meglátja fejeden a babéron túl nyúló — glóriát. Nem vonjuk kétségbe sőt készséggel -elismerjük Ő Nagyságának „irodalmi érdemeit;“ de az önéletírások gyártásában a gyakorlat némi jelenktéktélen hiányait tapasztaljuk. Kissé gondosabb szét tekintés az irodalom terén, az „én Rix Vilma ... és dr. Handler Mór-féle közönségesen ösmert önéletírások helyes felhasználása, nagyban emelték volna 0 Nagysága müvének értékét becsét. De nem esünk kétségbe a jövő felett A kezdet nehézségei már is leküzdvék, s biztosan remélhetjük, hogy az önéletírás szépségének feltételei a legközelebbi kirohanással hiányozni nem fognak, s akkor, riadj magyar, riadj, a haza fényre derül. A fenttÍ8ztelt tárogatók ékesen har© ,8 Közép-kor a XIX-ik században. (Irta 3 a »Szolnoki ipartársulat“-ban 1882. febr. 26-án felolvasta : Török János.) (Folytatás.) Ép ily diszes ok az általános nőtiszteletre a másik ok is : a nő gyöngébb volta. Be kell ismernünk, hogy a nő fizikai ereje közönségesen kisebb, mint a férfié, de még sem oly csekély az, hogy az élet fenntartására elégtelen volna. A nagy természet minden, legkisebb és legnagyobb állatot felruházott annyi erővel, mennyi életük fentar- tására szükséges. De nem is oly gyöngék a nők, minőknek látszanak, jobban mondva: minőknek tettetik magukat. „Távol attól — mondja Rousseau „Emil“-je V-ik fejezetében _ hogy testi gyöngeségük miatt pirulnának, in kább dicsőségüknek tekintik azt. . . . úgy tettetik magukat, mintha a legkönnyebb terhet sem birnák fölemelni és nagyon röstelle- nék, ha erőseknek tartatnának. Honnan ez álszégyen? Ez nem csupán azon okból történik, hogy gyöngéknek tartassanak, hanem azon üdvös elővigyázat okáért, hogy jó előre mentségi okokról legyen gondoskodva, és hogy szükség idején joguk legyen — „gyöngékének lenni.“ Azonban bármint áll is valóban e tekintetben a dolog, az kétségtelen, hogy az ember __ férfi és nő — fizikai ereje az emberi tá rsaságra nézve csak annyiban bir értékkel, mennyiben az nemcsak ónmagunk, hanem ez által és egyébként is az emberi társaság fensogják a dicső férfiú nagyságát, bőségesen adakozó jóvoltát, és-------------stb. stb. Sajnálattal v ettük észre, hogy mind ezek után nem következik Répási Nro II. zengeménye:-----------hálalkodást Nem kívánok mindezért, Nem óhajtók magasztalást, Dicsőséget vagy babért. Elég, hogy a lelkem örül: Azért halántékom körül Koszorút ne fűzzetek ! Én, jót csak ingyen teszek. Lemondok az utóvilág Hálahódolatairól Nem kell nekem sem pálmaág Sem pantheon, sem szobor. Higyje el a „köztevékenység örökmozdonya,“ szeretve tisztelt apostolunk, hogy valódi érdemeit mi is tudjuk kellően méltatni; sőt azzal sem sokat törődnénk ha már minden áron bámultatni kíván s dicséneket zenget magáról s töm- jéneztet szerénységének, — s mi megnyugvást találunk Phaedrus ama szavai ban, hogy az erénytelen dicsekvő az őt ismerőktől úgy is kinevettetik; azonban már ahoz nekünk is van egy-két szavunk, ha némely törpe szellemű közönséges halandó önhitt hiúságában —- s isten — tudja miféle érdekből annyira megfeledkezik a tisztességről, hogy a valóság ar- ozulcsapásával a nyilvánosság terén nem átall magára pávatoliakat tűzni, s ezzel a nemes tevékenységi szenvedelmet, a közjóra törekvést lankasztani. De nem tűrjük némán az irodalmi prostitutiot sem. Ahoz, hogy a „Magyar Korona“, „Hazánk és Külföld“ és „Katholikus Társadalom“ — melyeknek egész raja bocsáj- tatott nem régiben városunkba — tárczá- ban, vezérczikkben, vidéki levelezés alakjában hosszú hasábokat szentelnek Göndöcs ur, a valódi honatya dicsőítésére, — hogy „József főherczeg ő fensége melegen megtartására és tökélyesbitésére is szolgál és fordittatik. Én legalább nem vagyok képes belátni : mennyiben volna az becses, tehát tiszteletreméltó, önmagában, rendeltetésszerű szerepétől eltekintve ? Elismert igazság, hogy „a természetben nincs erő, mely felesleges volna.“ Ez más kép annyit tesz,' hogy a nagy mindenséget összetartó erőnek legparányibb része is szükséges a világrend fennállásához. Ha pedig ez áll — és áll! — akkor a legkisebb erő ép- oly becses, mint a legnagyobb. Megáll ez igazság a nagy mindenség körén belül szűkebb körben is. Az egyszerű tény, hogy az emberi társaságnak a nők is tagjai, azt bizonyítja, hogy annak fennállásához a nők fizikai ereje sem fölösleges, hanem szükséges. Tehát ez arra nézve kisebb volta daczára is époly becses, mint a férfiaké. Fizikai erővel bírni, mely az önfenntartáson kívül nemcsak a természetes, hanem az ezen épült mesterséges emberi társaságnak is létfeltételét képezi és még sem tiszteltetni másért gyöngédséggel, mint a nyers erő mérsékeltebb volta miatt, a gyöngébbsé'gért — hát nem kicsinylése, nem lenézése e tisztelet a nőnek, az embernik, az emberi társaság tagjának 1 ? Ám hát fejtse meg, ki tudja, én nem tudom : miért vonakodik a férfiak által képviselt államhatalom és társadalmi felfogás a nőknek még oly foglalatosságok üzését is megengedni, melyekhez csak egyszerű, természetes józan ész a legelemibb ismeretek, mikkel — és csak annyi fizikai erő kellenek, mennyivel ők is bőven rendelkeznek. Azonban ne tessenek ám azt hinni, hogy a tisztelet álarcza alá rejtett kicsinylés és lerázta a derék főapát kezét, — s Erzsébet királyné ő Felsége gyémántos gyűrűvel köszönte meg az illatos „Sir virágokat“ ; s hogy miként dijaztatott a „szüzbeszéd“ elismerő nyilatkozatokkal; hogy hány érmet díszoklevelet nyert, szerzett, diszdohányá- val, diszdinynyéjével; — s gróf Teleki mint köszönte meg nyilvánosan a legjobb s legkitűnőbb fajta — diszpaszulyt; és hogy mikor jött a főpap, képviselő ur nyája közzé, mikor hagyta ott őket; már- czius végén hol járt, s április elsején mit miveit: semmi közünk; valamint nem köti le kiváló figyelmünket az sem, hogy ő Nagysága tudja kezelni a csirizt és kaptafát, — s hogy e részbeni érdemeinek kellő méltatására a „Magyar Koronának egész szellemi omnibuszra van szüksége; s lehet tőlünk az apát ur minden megindított és megindítandó ipari ezélnak, megalakult és alakítandó közhasznú vállalatnak — elfelejtvén, hogy bizonyos intézetek is ipari czéllal közhaszonra alakultak és alakitandnak — buzgó apostola, adózó és fizető tagja; pártfogója s ha híven betölti honfiúi kötelmeit — örömmel üdvözöljük is tevékenységét; azonban azt, hogy „az irodalom s tudomány terén egyrangba helyezhető az egy házi író k legjobbj aik- kal“; s hogy „megalakító a békésmegyei múzeumot (Hazánk és Külföld szerint), s alapitá a békésmegyei régészeti és müvelődéstör- ténelmi egyletet (igy a Magyar Korona) s hogy ő a gyulai polgári iskolának főszervezője; öt felekezeti iskolának alapítója, a Göndöcs-féle méhkap tárok feltalálója s több ilyenfélék nagymestere: nem Írjuk alá, s mindezeket Göndöcs urnák tulajdonitani szédelgésnek tartjuk. Azt tudjuk, hogy a harangöntésről tisztult fogalmai, sőt az újabb kor előhaladásához mért ösmeretei vannak. Köztudomás szerint az elrepedt nagyha rangot gyulai bádogossal akarta újra öntetni. Azt is tudjuk, hogy lángesze a konyhaművészet terén hatalmas feltaláló, az étlapok összeállításánál kitűnő szervező tehetséget tanúsít; de egyébként s különösen a felsorolt esetekben szerepe a „poli- ticus csizmadia“ szerepénél — mint ezt megyénk egy tizenháromprobás vezérférfia megjegyezte — nem terjedt túl. Érdeme mindenesetre az, hogy felismeri a tehetséget, az ügyességet s ki tudja azt zsákmányolni, okosan felhasználja s értékesíti — néha más alakban — a maga előnyére. De valóságos lelketlenség Göndöcs ur világraszóló érdemeinek elsorolásával a békésmegyei régészeti és közművelődési egyesület, s különösen a m üzenni alapítására utalni. Hiszen köztudomású, hogy a megyei múzeumot ötven évi hangyaszorgalmú búvárkodás, kutatás és fáradozó sssals a legnagyobb vagyoni áldozatokkal id. Mogyorossy János alapította. S nem lelke tlenség-e ilyen pogány módon elragadni az elismerés jutalmát azon embertől, ki életének javát, egész és pedig nem csekély vagyonát a régészeti és közmüvelüdési egylet, a békésmegyei helyesebben gyuláéi museum megalkotására szentelte. — Érdeme e részben az lehet ő nagyságának, hogy az eredetileg gyulai museumot békésmegyeivé varázsolta, s a derék, nemeslelkü önzetlen öreg ur által szülővárosának szánt nagybecsű gyűjteményt — attól igy elvonta. S ha még értene mindezekhez, hagy- ján ; de azt már ő nagysága leghűségesebb satellesei sem fogják vitatni, hogy „a megye előhaladásának hathatós tényezője“ régészeti és közművelődés történelmi ismeretekkel bir. Bizony-bizony lant a régészet neki. Göndöcsnek tulajdonítható, úgymond a „Magyar Korona“ a gyulai polgári isnézés ezzel ki van merítve. Oh, a nőtisztelet lovagjai a nők gyöngesége alatt nemcsak a fizikai, hanem a szellemi gyöngeséget is értik Ezt csak azok nem látják be, kik a külsőségek által el hagyják magukat csábítani s ámítani, és kik vagy nem akarnak, vagy nem is tudnak a tények belsejébe hatolni. Egy illemtan szerint ugyanis nagy udvariatlanságot, nagy figyelmetlenséget, tehát nagy tiszteletlenséget követ el a férfi, ki nőket kisér el templomba, ha ennek ajtaja előtt megáll és a nőket előre bocsátva, maga sereghajtónak marad. Mert hát neki, a férfinak, kell azon elsőnek belépni és jó példával előljárni! a szentelt víz-tartóhoz hozzámenni, ujjait abba bemártani s a szentelt vizzel magára keresztet vetni. Miért? Nehogy a nők vagy ne találják meg a szentelt víz-tartót, vagy pedig elfeledjenek ahhoz hozzálépni, abba ujjaikat bemártani és magukra keresztet vetni. No, már bocsánatot kérek, de ha még ez utasítás indoka sem kicsinylése és becsmérlése a nők szellemi képességeinek, akkor semmi sem az. Menjen előre a férfi és mutassa meg a nőknek, nehogy elfeledjék, mit kell tenniök, midőn a templomba belépnek 1 Hát hiszen ez indok világosan vizeszüeknek minősiti a nőket — csupa tiszteletből! Valóban csoda, hogy még arra is nem utasittatik a férfi, hogy miután már belépett é.s keresztet vetett magára, hirtelen rántsa elő zsebéből nagy tüntetéssel olvasóját vagy imakönyvét és kezdjen el fenhangon imádkozni, nehogy a nők elfeledjenek imádkozni a templomban! Egy másik illemtani utasitás szerint a férfi a nőt, kivel sétál, (mert növel csak sétálni szokás), ha jobb karján nem vezetheti, bocsássa előre s ő maga közvetlen közelben kövesse, — „ ... ha jobb karján nem vezetheti . . .“ Miért épen a jobbon ? Miért nem a balon? Mert a jobboldal a megtiszteltetés helye. Mi okon ? Miből és hogyan következik ez? Talán a bibliából, mely szerint utolsó Ítéletnapkor a jók is jobbjára állíttatnak az ítélő atyaistennek ? De ne hánytor- gassuk ezt. Egy oktalanság a sok közül! „ .,.. ha nem vezetheti. . . .“ Tehát a nőt vezetni kell, mint gyermeket. „ . . . bocsássa előre s ő maga közvetlen közelben kövesse.“ Miért bocsássa épen előre ? Hogy mindig szeme előtt legyen. A nőt vezetni kell és mégis bocsássa előre s ő kövesse. Szép tisztelet és gyönyörű logika 1 Hanem hát azt mondják, hogy ez igy illik, igy udvarias és megtisztelő. Ép ily okos utasítások vannak a köszönésre nézve is. Ismeretlen nőt, kivált ha férjes és épen férje társasagában van, üdvözölni nem szabad, nem illik — mondják az illemtudósok. Tehát jót kívánni csak ismerős nőnek szabad és illik, ismeretlennek nem. — Furcsa 1 — Továbbá : Mindig a férfinak kell előbb a nőt üdvözölnie, a nőnek csak viszonoznia kell azt. Vagyis : nő nem kívánhat jót a férfinek, hanem csak viszonozhat, mert előzékenynek lenni a férfi tartozása. Miért? Miért nem a nőé is ? Csak! (Folyt, köv.) Mai számunkhoz egy iéliv melléklet, van csatolva«
