Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-03-05 / 10. szám
Szörény* és Tömés megy ék deli vidékein tüntetni, kezdenek a magyar nemzet ellen. Torontálban szerb küldöttek kerültek a horogra. Isgattak ellenünk. ^ _ Hogy Mármaros és a felvidékj megyek orosz papjai mit predicálnak az izai lelkész elfogatasa tanúsítja. . ,, , Eperjesen a juratusok panszIavoskoüoaK Titel környékén két montenegrói emissariust csíptek el. , .... , Török-Kanizsán szerb atyankfiai nem temek bőrükben, fegyvereket rejtegetnek haza ellenes iratokat terjesztenek s az ottani pap sógoréit ily compromittáló iratok miatt elfogták. Csak rajta dicsőséges jó urak! Viszket talán a nyakatok? , ' ~ ,. . Különben az egész csak vak larma. tudjuk, hogy a nemzetiségek értelmes nagy része híva - magyar hazának s tudja azt, hogy „e nagy vila — kancsuka és láncz terem. gon e kívül“ a ■Válasz a „Békósmegyei Közlöny-nek“ Bjío (Je harczom kezdem áldomáson. .Bojt vitéziből. A „Békósmegyei Közlöny“ e tisztelt lap január 29-iki számában „Egy hamis vád a törté nelem itélőszéke előtt“ czimmel megjelent czik kernet február 2-ki és 5-ki számaiban közlött s iolytatni is Ígért „Függetlenség a Békés itélőszéke előtt“ czimü csikkében czafo- latának és bírálatának tárgyává tevén, — mindenekelőtt kifogást teszek a birói illetőség, azaz azon professori hang ellen, melyet a „B. K.“ a „Békés“-ben megjelent czikkek s nevezetesen jelzett czikkemmel szemben megenged magának. Én I „B. K.“ professori lisztét csakis a l legoricus értelemben vagyok hajlandó elismerni, mely allegóriában a „B. K.“ mint a jelen légi kormány és kormánypárt személy e- sitője egy pápaszemes doctrinair professor szerepében szú-ette, ingatag alapon álló cathed- ráu jeleuik meg görnyedő alakjával életerős és majdan hatalmassá válandó férfiú minden előis mérvét magán viselő növendékével a függetlenségi pártot személyesítő „Békéssel“1 szemközt. A kép kiegészítése gyanánt a tehetetlen öreg ur jobbja s balja felől, mint ingatag tekintélyének s rozzaut cathedrájának támaszai állanak a pedellus és famulus : a csend és rend egyenruhás őrei; a feje fölött függő fekete táblán a tanrend:ajogfeladás, a k i éhezte t é s és levetköztetés elméletének gyakorlati alkalmazása, mint kötelező, a korrupczióés prostituczió, mint szabad választásra bizolt tantárgyakkal. E kép ellentéte a hallgatóság padján a professor nagyképüsködö előadását türelmetlen, roszaló és kárhoztató mozdulatokkal kisérö s gyakran tiltakozásaival megszakító bátor, délczeg és nemes magatártásu ifjú: a „Függetlenség.“ A professor urnák előadása a nemes ifjú szivére, lelkére mi batással sincs; elveti a jogfeladás és kiéheztetés rendszerét, kárhoztatja és üldözi a korrupczió minden nemét nem csekély bosszúságára az öreg urnák, ki a jogfeladási honmentő eszköznek, akiéheztetést és levetköztetést hazafias kötelességnek, a korrupcziót és prostitu- cziót pedig „n e b á n t s d - v i r á g“-n a k tartja. Ez a protessoroskodásról felvett árny-, vagy ha a „B. K.“ czikkezőjének jobban tetszik, fénykép. — De az allegória itt és ezzel még nem végződik. A délczeg ifjú testileg és szellemileg erős férfiúvá növekedik, önálló, és független lesz. Követésre kiválasztott példái azon nagy és dicső férfiak, kiknek emlékéhez a megoldott és felszabadított nagy nemzőtök örök hálája fűződik. — — Kitűzött magasztos czélját elérve, arául jegyzi el magának a Szabadságot, s Isten szent oltára előtt örök hűséget esküszik neki. A professor nr cathedrája azon közben magától összomlott' — És a professor ur ? _ ifjúi lelkesedéssel ott vigad a Függetlenség és Szabadság menyegzőjén, — gyönyörködik ifíu párban, s öröm-könyek közt mondogatja ,bi hitte volna, ki hitte volna ?!“ L No hát tisztelt professor, — akarom mou dani tisztelt czikkiró ur, mivel hiszem és rémé lem, hogy ide fogunk jutni, — mivel hiszem hogy Ön is velünk együtt egyenlő lelkesedéssel fog résztvenni amaz ifjú pár menyegzőjén, ezen hitem- és meggyőződésemben minden neheztelést és pártoskodást félretéve, s csupán a vita alatti tárgyat tartva szemeim előtt, válaszolok önnek czikkére. Ha jól kivettem czikkének lényeges tártál mát, a vita két pont körül csoportosul: először is ön tagadja, hogy a czikkem elején felsorolt hazánkat egyptomi csapásokként elözönlő anyagi és erkölcsi kalamitások a közösügyes rendszernek és kormánynak volnának tulajdoníthatok; raá sodszor ön azon igazolt állításom c z á f o 1 a t helyett, hogy nemzetünk a Habsburg korszakban sem adott lel hazán önállóságából és függetlenségébőfl egy mákszemuyit sem, — azon tételt állítja fel, hogy Magyarország szén István királyunktól kezdve a je len korig mindig idegen befolyál alatt állott és nem volt soha oly önálló és független mint most. — Mivel ön az én állításom megkerüléséve de terelte a dolgot, hát a vitát én ezen alak jában is elfogadom. Az első pontra vonatkozó tagadásával szemben fentartom állításaimat egyenkint és összesen hazánk anyagi, erkölcsi sülyedéseért a felelősség egész súlyát a közösügyes rendszerre és kormányra hárítom. Az ipar és kereskedelem, a nemzeti vagyo- nosodás ezen hatalmas emeltyűinek pangása közös vámterülettel annyira elválhatlan kapcsolatban áll, hogy itt az ok és okozatnak egymás- sáli összefüggését csak azok nem látják, kik szemeiket az elvitázhatlan tények előtt behuuyják. — Hasonlítanak önök a szemet behunyó gyermekhez, ki szemeit behunyván, a napot nem látja, I azt akarja magával és másokkal is elhitetni, hogyha ő szemeit behunyja, a nap ténye kialszik az égen. A közös vámterület hátrányai oly szembe- ökök, hogy csodálkoznunk kell a külön vámterületet ellenzők rövidlátóságán. Hogyan képzeli a kormány és pártja a magyar ipar felvirágzásának lehetőségét, ha Magyarországot sokkal előrehaladottabb iparral biró szomszédainknak nyílt piaczává teszi ? ! A magasabb fokú iparos nemzeteknél az ipartermelvé- nyek épen az ipar magasabb fokánál és számos más tényezőknél fogra sokkal kevesebb költségei állíthatók elő, mint nálunk, hol az iparuak a kezdet nehézségein kívül még a súlyos adókkal is kell küzdenie: hogyan versenyezhessen tehát sikerrel a sokkal nagyobb termelési költséggel dolgozó adósujtotta magyar ipar a magyar pi- aczot elárasztó külföldi iparral ?! — Érvényesülnie kell itt is azon természeti törvénynek, moly szerint a gyengébb kénytel e.n e n- gedni és helyt adni az erősebbnek. Hogy ez igy van, mutatják a napirenden levő számos bukások, — mutatja kisebb iparosaink nyomasztó helyzete, mely önálló iparosaink kezébe vándorbotot, iparos segédeink kezébe a vándorbot helyett koldusbotot nyomott. De ellenvetik önök : ha mi vámot vetünk az osztrák iparczikkekre, vámot vetnek majd ők is a mi nyers terményeinkre — Am legyen! — Ha mi iparos állam leszünk, nem lesz szükség nyers terményeinket külföldi piaczra szállítanunk; feldolgozzuk magunk saját iparunkkal, s a kiviteli fölösleg mint kész ipartermeivény fogja átlépni [határunkat — kelet felé! Nem hagyható ügyeimen kívül e kérdésnél lázon körülmény, hogy a nyers termékek előálli- I tása jobbadán a természettől s nem az emberektől iüggő tényezőkön alapul; azok a szükséglethez képest nőm sokasithatók, s igy a legmagasabb iparral biró nemzetek is sokszor az alan- I tabb fokú iparral biró nemzetek nyers teriné- I nyeire vannak utalva; s mivel ezen ráutalás [sokkal égetőbb szükség alakjában jelentkezik az | ipari szükségletnél, kétségtelen, hogy külföldi [szomszédainkkal fogjuk megfizethetni a nyers terményeinkre általi o k vetendő vámot. Mivel pedig a közös vámterület fentartása a kormány elvitázhatlan érdeme (?), az, hogy [iparunk s kereskedelmünk pangása, vagyoni viszonyainknak ezzel összefüggésben levő hanyatlása s ennek szükségBZerü folyományaként jelent- | kező kivándorlások a kormány terhére rovatnak, | csupán az okszerű okoskodás mellőzhetlen eredménye, melylyel az ok az okozattal kapcsolatba hozatik. A föld mi velő és birtokos osztály 1 elszegényedését pusztán elemi csapásoknak és 1 czikkiró által meg uem nevezett társadalmi okoknak tulajdonítani csak az íogja, ki a földadó nagyságát s az adó behajtásánál alkalmazni szokott kényszer-rendszabályokat nem ismeri. " A mint learatta, vagy még le sem aratta • termését a gazda, már rá teszi kezét a termésre • az adó-végrehajtó. — És ez igy megy ország- í szerte. — Mi ennek a következménye ? — Az, hogy a gazda-közönség nagyobbára kényszer-eladás folytán kénytelen megválni termésétől; meri ■ szabadkézböli eladásnak csak nem nevezhető az, midőn a gazda a szorult helyzetet kizsákmányoló « első vevőnek kénytelen eladni termését ? Hát az uzsorások sáskaként pusztító hada, mely bűnös üzelmeiben a törvény által ■ uem korlátoltat v a „mint ordító oroszlán) körüljár, keresvén kit elnyeljen ?!“ — mily pusztítást okoz ez a becsületes hitel élvezetéből ki zárt földnépe között! — Avagy tesz-e a kormán) a szülők már elteltek vele. A kis baba, a ki még nem ismeri a mosoly értékét, nem tudja — mily sokba fog ez neki is kerülni egykor, mosolyog szünet nélkül. Mit törődik ő még most azzal, hogy az a kedves anyóka ott mellette közel van a síráshoz boldogságában. Nézi azt a kerek, rózsás gyermekarezot a vidáman csillogó szemeket. Az az ártatlan édes mosoly régen eltűnt, de soha sem feledett történeteket mond el neki. Újra megdobogtatja, életre hívja azt a szívet, mely érzi már az ősz közeledtét. E pillanat egy egész élet fájdalmát, lemondásait törli ki leikéből. A nagymama szíve feldobog még egyszer, hévvel, édes melegséggel. A hervadó szívben újra nyit a szerelem virága. Felfakasztja a gyermekmosoly, mint a futó napsugár a rózsabimbót, a nyár utolsó rózsáját... A fej jobban behajlik az ablakból. A jóságos arcz mosolyogni iparkodik, de szemeiben feltűnnek már a könnyek, midőn tréfásan odaszól a nagymamához : — Hjah, a vén asszonyok nyara... Emil csöndesen ül a tűz mellett. Meg- szólitásom után sóhajtva nyitja fel szemeit. Szemrehányással néz rám. Szegény fiú. Álomba ringatta őt az elbeszélés. Időjárásról, télről álmodott és eszébe jutott a tűzifa és a szén... Szabón» Nogáll Janka. oly intézkedést, hogy az elemi csapások folytán kenyér nélkül maradt földroivelő becsületes hitelhez juthasson, főként mikor az elemi csapás egész vidékek termését elsöpörte ? — Láttuk, hogy mit tett e tekintetben. Az úgynevezett Ínséges kölcsön, melyet adott, vagy eszközölt, felosztatott, de még kiosztás előtt le foglaltatott az adóba. De még a nagy adóval is csak kibékülnénk, ha annak egy része hasznos beruházásokra: jó utak, csatornák előállítására, terv- és czélszerü vizszabályozási munkálatokra, a földmivelés és marhatenyésztés előmozdítására szolgáló intéze tek létesítésére íordittatnék; mert ez utón, i mit a birtokos adóban kiadott, megfelelő haszon ban visszatérne. Ugyde a roppant adót elnyeli i Dauaidák hordója, a közösügy, s a mi e réven kimegy az országból, abból ugyan egy árva kraj czárnyi haszon sem térül vissza soha I Hivatko zom e tekintetben Hojtsy Pál országgyűlési kép iselő urnák a „Békás“ február 12-ki számában közlött jeles czikkére, melyben nevezett képviselő ur fenti állításomat — különösen a közös had- gyről szólva — fényesen igazolta. E pontnál nem hagyhatom említés nélkül azon roppant munkaerőt, mely az általános hadkötelezettség és Ii08szu szolgálati idő által s földtől elvonatik, s melynek hiánya a föld rosz- szabb megmunkálását s a munkabérnek, tehát a termelési költségnek emelkedését egyrészről, másészről pedig a termésnek úgy mennyiség-, mint minőségbeni megfogyatkozását eredményezi. A fentiek figyelembe vétele után, mondhat ja-e valaki, hogy az általános elszegényedésben közösügyes rendszernek és kormánynak semmi észe nincs ? ! A szellemi proletáriátus sem valami boszorkáuyságnak szüleménye, hanem édes gyermeke a közösügyes rendszernek és rósz kor mányzatnak. A föld az előbbiekben említett okok miatt em képes táp1á 1 ni az ő szülötteit z ipar és kereskedelem mostoha nyja gyermekeinek;a hadseregben ralkodó idegen szellem főj tó-lege inden magyar érzelemnek: hova orduljon, melyik pályán keresse övöjét, existenciáját a nemzőt ií- u s á g a ? ! — Nem szabad választás vezeti, hanem a kényszer hajtja az ifjúságot a magasabb tanintézetekbe, az akadémiákra, az egyetembe. Eként azon felsőbb tanintézetek, melyek tudományosságnak s igy a nemzet szellemi yarapodásának előmozdítására vannak hivatva, szellemi proletariátus terjesztőivé váltak. Honnan fénynek kellene áradni a nemzetre, a rósz kormányzat alatt csak árny és sötétség terjed I Mert e tanintézetekből kilépő ifjúság nem talál tevékenységi tért magának széles e hazában ! Noha még csak az ötödfél ezer intelligens főt számláló s jobb sorsra érdemes ügyvédi kar ebeiéből hangzik fel hangosabban az el nem jtható panasz, de itt vannak az orvosok, mér- ökök, a tanár- és gazdatiszt-képesítettek ezrei kiknek mostoha sorsa szintén ezen kormány lelkiismeretére nehezül. És lelkiismeretének e súlyán, az intelligen- cziának e szomorú helyzetén mi módon vél enyhíteni, segíthetni a bölcs kormányzat ? — ó, a bölcs kormány mindig fején találja a szeget I bogy a szellemi proletáriatust megszüntesse, nem kárbozatos rendszer s nem a rósz nemzezgaz- iszati politika abbanhagyásán, nem az ipar és kereskedelem érdekeinek megmentésén, nem az önálló nemzeti hadsereg létesítésén, hanem a anintézetek eltörlésén, illetve ke- esbitésén fáradozik! — Lelke rajta! A vita alatti első pontra nézve bátra van nég azon kérdés tisztázása, vájjon a korrupezió prostituczió betudható-e a rósz kormányzatnak ? Mint magyar hazafiunak szégyennel és fájdalommal kell beváltanom, hogy erre is igenle g kell felelnem. Hiszen nem mondom én, hogy a kormány erkölcsi romlottság és fertőzet dudvájának polásában közvetlenül és csolekvöleg vesz részt; mit szóljunk akkor, midőn látjuk, hogy egy, kormányhoz közel álló egyéniség ellen a legnagyobb nyilvánossággal, a nemzet szine előtt, az országházban napfényre hozott súlyos gyanú folytán maga a kormány és az ország becsületének érdekében szükséges vizsgálat mellőztetik ? Mit szóljunk akkor, midőn köztisztviselők hivatalos sikkasztásait és visszaéléseit nem a felügyeletre és ellenőrzésre köteles kormány, hanem az ellenzék fedezi fel s hozza napfényre ? Mit szóljunk, ba a felfedezett és palástolhatlau visszaélés megtorlása mellőztetik, vagy csupán az ellenzék által gyakorolt nyomás súlya alatt [eszközöltetik ? Mit szóljunk ahoz, hogy az előléptetések, jutalmak és kitüntetések nem a hivatalos köte lességnek buzgó és lelkiismeretes teljesítéséért, hanem kortes-szolgálatokért osztogattalak I mit a bünbarlangok szabados üzelmei- hez, — mit a hírlapok által előre és körülményesen megjelentett, de meg nem akadályozott embervásárokhoz? — Hiszen csak a napokban vittek ki a rendőrség szemei előtt 14 magyar leányt Berlinbe a magyar nemzet gyalázatjára! írva van, hogy „a bűn a nemzetek sírásója“ (szentirás.) És ássák a sirt, ássák a kormány szemei előtt a nemzet számára. Halljak meg ott a kormányon ülők Berzseuyink e szavait: „Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz, — Kóma ledől s rabigába görnyed;“ mert annak a kormánynak, mely az erkölcsiséggel, a nemzeti becsülettel nem törődik, — Istenemre és lelkiismereterare ! — nem lehet lét joga i És most a tisztelt olvasó Ítélete alá bocsátom, vájjon közállapotaink ecsetelésére üres frázisokat használtam-e, mint a „B. K.“ czikkirója mondja, vagy a szomorú valóságot megfelelő színekkel rajzoltam ? — vájjon azon hitem es meggyőződésem, hogy közállapotaink hanyatlásának és erkölcsi sülyedésünknek oka a közösügyes rendszerben és rósz kormányzatban fekszik, a régieknek a boszorkányságróli babonás hitéhez hasonló-e, vagy reális alapokon nyugszik ? Sárréti. (Vége köv.) Mező-Berényböl. — Az izraelita hitközség sérelme. — — 1882. márcz. 3. Azon meggyőződésben, hogy t. szerkesztő ur becses lapjában minden igazságos felszólalásnak enged nehány sort, bátorkodom én is t. szerkesztő urat felkérni, szíveskedjék következő közleményemnek helyet adni. A csabai rabbi ur még a múlt évben azon felszólitással fordult a m.-berényi izr. hitközséghez, hogy csatlakozzék a csabai rabbinátushoz; ezen felszólításra a herényi hitközség, kijelentvén azt, miként oly hivatalnokai vannak, kik minden szertartásos ügyet és az anyakönyvek vezetését is a legnagyobb szabatossággal és pontossággal képesek végezni, — tagadólag válaszolt. De a rabbi ur nem nyugodott, hanem a hatóság utján akart törekvésének érvényt szerezni; folyamodott a közigazgatási bizottsághoz, mely ugyan kérelmének helyt nem adott, de mégis elrendelte, hogy a „status quo“ hitközségek anyakönyveik kivonatait évnegyedenként a csabai rabbinatushoz beterjesszék. Ez nem volt méltányos eljárás I a közig. biz. meg sem győződött róla, hogy az illető anyakönyvek rosszul vezettetnek és még is ennek megfelelő határozatot hozott. Elmondhatjuk Hunyadi Lászlóval : „ki sem hallgatva még és már elítélve.“ Egyébiránt a herényi izr. hitk. ügyét magasabb forum elé viszi, mert nem tűrheti, hogy kényszerittessék magát egy rabbínatus alá helyezni s mert ezen rendeletet elfogadni egy lépés volna a csatlakozáshoz, a centralizatióhoz. Egy herényi izr. hitk, tag. Békésről. (Ismét a vasut-ügy.) Békés, márczius 2. 1882. A békési vasút ügyében, a mult számban jelzett képv. közgyűlés febr. 25-én megtartatott. Előterjesztetett mindenekelőtt az ügy eddigi története, felolvastatott egyszersmind Haasz József kir. főmérnök ur levele, a tervek kiküldése tár- gyábani elöljárói megkeresésre, kijelentvén főmérnök ur, hogy a tervek — mint a megye tulajdonai — ki nem küldhetők. Felolvastatott gf. Wenckheim Frigyes ur levele is, melyben kijelenti, hogy a megye által tervezett szárnyvonal felépítéséhez járulni egyáltalában nem hajlandó, ellenben a békés-földvári szárnyvonal felépítéséhez raegkivántató bizt. összegből évenként 2000 frttal hozzájárulni kész, közli egyszersmind az okokat is, melyek őt kizárólag a földvári szárnyvonal pártolására indítják. Alaposan kijelenti levelében gróf ur, miszerint őt elhatározásában egyáltalában nem a saját érdeke vezérli, miután Földváron birtokának csak kis része fekszik, a melyben a gabona termelés is csak kis mérvben üze- ' tik, hanem vezetik a megczáfolhatlan szempontok, l város jól fel fogott érdeke, melyek a földvári zárnyvonalat a csabai fölé helyezik. Általános megütközést — sőt visszatetszést keltett, hogy — a legfőképen Békés város költségén készített előmunkálatok leírása és terve városunknak a tárgyalás czéljából ki nem adatnak. Tartózkodunk ezen eljárás bővebb jellemzésétől s csak annyit jegyzünk meg, miszerint egyáltalában ogtalan volt a tervek kiküldésének megtagadása. A csabai szárnyvasut műszaki leírása aztán hírlapból olvastatott fel (kár volt rá az időt vesztegetni), minek megtörténte után Szánthó A. képviselő ur felszóllalására, hosszabb tanácskozás után 1 szóval egy szavazat hiján egyhangúlag, nagy lelkesedéssel elhatároztatott, miszerint Békés városa az 1880-ban a csabai szárnyvonatra vonatkozó határozatától eláll, s megbízza a küldötteket, hogy a febr. 26-án tartandó, megyei al- bizoitsági értekezleten jelentsék ki, miszerint ß é- k é s városának a csabai szárnyvonal nem kell, annak kiépítéséhez nem járul hojiy Békés város érdekei és a közóhaj egyedül kizárólag a földvári vonal kiépítését kívánják, hogy a küldöttek (kőzs. biró, Szánthó A. és Tóth E. urak) Gyuláról menjenek fel Budapestre, éB illetékes helyen tegyenek lépéseket a földvári szárnyvonal kiépítése érdemében. Gr. Wenckheim Fiigyes ur, nagylelkű ajánlatáért általános és élénk éljenzésben részesült. A küldöttek Gyulán megbízatásukban eljártak, előterjesztették az albizottság értekezletén Békésváros óhaját, ezt az albizottság tudomásul vette, egyszersmind elhatározá, miszerint az u. n. hosszú gát felé tervezett vonalat fogja ajánlani. A küldöttség Gyuláról Budapestre utazott fel, itt még ahhoz szeietve tisztelt képviselőnk Irányi Dániel ur csatlakozott; — tisztelgett közmunka és közi. miniszter ő exellentiájánál, előadván a vasút ügy állását és Békés város kérését.
