Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-08 / 2. szám
2-ik szám. r Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........5 frt — kr. Fé lévre .. .. .. .. 2 „ 50 „ Évnegyedre .... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. < ^ A Gyula, 1882. január 8-án. f f I. évfolyam. r~ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Jantsovits Emil. Főmunkatárs: Oláh Ctyörgy. Kiadó Hivatal: 1 Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyilttér sora 10 kr. Ja Hirdetések fettételnek: Budapesten: Goldberger A. V. Sertiie tér 3. ez. a.; Jlaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dereibe meze 11 ez e.- — Lipót. Porom meze S. ez e; - Bécsben: OppeUk A, Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési Íredéiben, e székéit Íreken. .A vízrendezésről. Alig van a hazának oly vidéke, melyet annyira sújtana a folyamok időnkénti kiöntése, mint Békésmegye. A Tisza vidékén is minden évnek meg van a veszélye, ott is élethalál harczot vivnak az árral; de a mi szerencsétlenségünk nagyobb, mert a Körösök hullámai nem kisebb veszélylyel fenyegetők, mint a Tiszáé, azonban kereskedelmi viszonyainkban e különben csekély vizű Körös folyamok elöhaladásunk tényezőiül nem szolgálnak, vagy nem annyira mint a Tisza. Évről-évre növekedni látjuk a veszélyt, mely megyénk népes községeit pusztulással fenyegeti, s különben áldásdós földjeinkben rejlő erőnket felemészti. Mé» ma is —— a talán örökké — érezzük a fájdalmat, melyet a múlt év yizárjai okoztak, s habár a végsőig fokozott erőfeszités küzdelmével megmenthettük tűzhelyeinket Gyulán, Békésen, Csabán, Gyomán, Endrődön, Berényben, La- dányban, Szeghalmon: elpusztult Tarosa. Egy évtized és megyénknek két virágzó községét — fajunk typicus eredetiségének fészkeit Dobozt és Tárcsát bo- ritá el a romboló vízár, megyénk dósán termő rónája pedig évről-évre tengernyi viz alatt feküdt, s munkáink, fáradalmaink gyümölcsét sás és bürökben fizeté. S. Menyecskék bálja. Mindenekelőtt bocsánatot kérünk városunk bájos leányaitól, hogy midőn a gyulai kaszinó sylvesteri estélyéről emlékezünk meg, azt a meny ecskék báljának neveztük; nem akartuk ezt a leányok rovására tenni, s szívesen bevalljuk, hogy bár az a kópé békési közjegyző városunk egyik legszebb, legked vesebb leányát jegyezte el, a gyulai leányok koszorúja oly bájos virágokból van összefűzve, hogy az előtt még Bon Caesar de Bazan ca- raffai gróf is, kinek egyedül volt joga a király előtt föltett föveggel megjelenni, le veheti a túri süveget. A czimet onnan vettük, hogy az estélyen városunknak majd mindenik úrasszonya jelen volt, — egy sem bánta — reméljük. Nagy mondásairól hires idősb H. Imre bátyánk szerint : lehet szép lakodalom, ke resztelö, disznótor, névnapi dáridó, deate- metés soha sem szép; az 1881-ik kiszenvedett esztendő temetése után tagadjuk e mondás igazságát. A temetés, igaz, olyan alkalom, mely majd mindig siró, zokogó, de mindenkor szomorú, megilletődött közönséget hoz össze; ha nem volt is a nap passiv hőse sajnálkozásunkra érdemes, a halál gondolatának fel- ébresztése megilleti a halandót. De az 1881-ik év, melyet bátran mondhatnánk a földrengések, gözmozdony összeütközések, gázrobbanások, fejedelemgyilkosságok, szinházégések, házbeomlások, Körös és Tisza pusztítások évadjának, csakugyan érdemesítette magát arra, hogy temetése víg legyen, bár nem tudhatjuk, utódja, mellyel egyidejűleg 16 uj törvény és rendelet lépett életbe a Tisza gyárából, jobb lesz e, mint a régi? De a jövő bizonytalan még, s a közönMidőn ily sok veszély között kétségbe nem esünk a jövő felett, sőt megfogyott erőnk véres verejtékkel szerzett utolsó garasait, munkáját — elvonva haladásunk czéljaitől — roskadozó íajlékaink, s árboritott földjeink megmentésére áldozzuk: alig lehet nagyobb horderejű tárgya érdeklődésünknek, — mint a vízrendezési ügy. — Figyelemmel s kiváló gonddal kell kisérnünk minden oly intézkedéseket és tényeket, melyek megyénkben a vízrendezés körül felmerülnek; s jól esik látnunk a szivünkből üdvözöljük azon törekvéseket, melyek megmentésünkre irányozvák. Századok óta küzd megyénk derék népe az ár ellen. Evlapjaink szomorúan tüntetik fel a szüntelenül megújuló harczot. 1876. évtől kezdve már oly erővel törnek ránk a veszélyek, hogy a küzdelem nagysága erőnket csaknem tólha- ladja, s a kitartásra, a végső erőfeszítésre, csak a jobb jövőbe helyezett remény, a veszély nagy ságát egy szívvel ál érző törvényhozásba vetett bizalom ösztönöz. Törvényalkotóink államéletünk régibb szakaiban a vízügyekkel igen keveset törődtek, s csak annyiban foglalkoztak azzal, amennyiben szoros összefüggésben voltak magánjogi viszonyokkal. Alig maradt reánk egy-két törvény, mely folya ség fátyolt vetve a gondokra, vígan élt a jelennek. Már estve 8 óra tájban három fiakker hosszú sora robogva vitte a közönséget a „hajdan erős“ — Léderer működése óta annál zökögősebb Bonyhády-uton a Korona felé, melynek hűvös termében a rendezőség dideregve, Farkas Jóska czigánybandája hangszereit rendezve, az étteremben pedig Fehér vendéglős fekete bugyellárissal, kis por- cziókkal, s a fejben még harmadnap is rúg- dal ód zó „Kincsem“ pezsgővel várt reá. A már említett hideg levegő, negédesség, vagy túlságos étvágy volt-e az oka, nem tudjuk, de .az tény, hogy fiatalságunk egy része nehezen hévül t, s az első csárdás alatt — horrendum dictu — saját kontójára ugyan, de mégis a hölgyek rovására — vacsoráit! — Szerencsére azonban csalt az omen, mert félóra múlva nemcsak a legénység, de a jelenvolt n ő s, s részben h á- zas emberek is igyekeztek a czigányt kihozni a taktusból. Történt, hogy egy khinai követet Bécs- ben elvittek egy udvari bálba, hogy fogalmat nyújtsanak neki az európaiak mulatságáról; nagyon tetszett neki, s meg is kérdezte, a tánczolókra mutatva: „m i fi z e t é st kapnak ezek a fáradságért?“ Persze az urak nagyot néztek a Gangesen túli polgártárs együgyűsége felett, pedig nem is csoda, ha egy oly nemzet fia, melynek leányai karonülő-korban tánczképtelenné tétetnek, s hol csak pénzért tánczoló utczai tánczosok láthatók, egy feszes udvari bál láttára oly visszás fogalmat szerzett. Jött volna i d e, hol minden arczon lelkesedés, s a táncz élvének kinyomata ragyogott, s hol nem a kedély e k, csak a keblek feszültek, minden kokinkhinai gusztusa mellett is át- érezte volna, hogy ez nem munka, hanem élvezet! Van a „Korona“ éttermében egy nagy lomha ingaóra, mely rendesen járni sem szokott, miután nincs vendég, a kit maraszmaink áradásai ellen a védelemről intézkednék (1613. 24, — 1630. 14. törvény- czikkek a Tisza és mellékfolyóinak kiöntései elien védgátak emelését rendelik); s ;zek is a feladat nagyságához mérten felületesen, s gazdászati viszonyainkhoz képest csakis „a folyamok könnyebb szerrel korlátozni remélt feltűnőbb pusztításai alkalmából“ hozattak. Még a későbbi intézkedések is, (1723. 115,—179°/,. 67. t. ez.) mint mellékkérdést tekintik a folyamok szabályozási ügyét. Csakis e század elején foglalkozott törvényhozásunk behatóbban a folyamszabályozás kérdésével, s látva a folyamok kiöntései miatt keletkező nagymérvű veszélyeket, szükségét érezte annak, hogy vizeink szabályoztassanak, s árvédelmi rendszer alkottassák. Az 1840. 4. t. ez által kiküldött országos választmány, már teljesen felismerte az árvízveszélyeknek az egész országra kiható jellegét, s a fo lyamszabályozást hazai közügynek tekintve „az országos teendők közé sorozza.“ Napjainkban az országgyűlés nagyobb gonddal foglalkozik a vízrendezés ügyé' vei, — erről tanúskodnak a vízszabályo zási társulatokról rendelkező (1871.XXXIX. a gátrendőrségi ügyet rendező (1871. XI. — a belvizek levezetése körüli eljárást szabályozó (1874. XI.) úgy az 1879. évi (XXXIV. és XXXV.) törvények. Azonban, hogy ezzel a kívánt czél elérve nem lett, arról megyénket szomorúan meggyőzték a múlt évi árvízveszélyek. De nemcsak megyénk, hanem a kormány s törvényhozás is meggyőződhetett arról, hogy mily hiányosak az eddig alkotott törvények s az arra fektetett árvízvédelmi rendszer; meggyőződhetett arról, hogy az ármentesités nagy horderejű feladata nem bizható továbbra is egyes társulatokra s hogy nem található azok eljárásaiban, működéseiben elég biztosíték arra, miszerint a Körösvidéki külön törvényhatóságok területén alakult, de érdekközösségben levő egyes társulatok elkülönzött működése s a törvényhatóságoknak megnehezített felügyelete és ellenőrködése mellett — a területi viszonyainknál fogva tervszerű összehatást, egy önt etfíjm üködé st s egy törvényhatóságnál vagy kormány közeg nél összpontosított felügyeletet s ellenőrködést igénylő — ár m e n te si t é si s árvédelmi munkálatok, az érdekek kölcsönös szemelőtt tartásával végrehajtassanak. Sajnos, hogy érdekeinknek e felette fontos kérdésére oly óriási csapásnak kellett felhivni a kormány s képviselőház tőszón, de most kivételesen felhuzatott; ja mint ennek mutatója az éjfélt jelző számhoz, a jó kedv pedig tetőpontjához emelkedett, átalános „Boldog uj évet“ kívántunk egymásnak, s annál vigabban folytattuk a murit, hogy az ó- esztendő murit. A bál éje eseményekben gazdag volt, s ha a fortélyos Yankee ide hozta volna villanyos photograph-gépét, bizony szép j e- leneteket örökíthetett volna meg a prae- sentiával hulló csillagokról. Elvünk ugyan néni avatkozni másnak magándolgaiba, dfe lehetetlen örömünk- s elismerésünknek nem adni kifejezést a felett, hogy hölgyeink majdnem kivétel nélkül egyszerű toilettekben jelentek meg. Meggyőződhettek, hogy cartsnban is jól lehet mulatni. Reméljük, a kivételek nem neheztelik megjegyzésünket, de miután a gyulai hölgyek a legutóbbi farsangok alatt kiérdemelték azon nevezetességet, hogy igen nagy, mondhatnók túlságos fényűzést fejtettek ki toilettjeikben, jól esett végigtekintenünk a sylveszteri estély hölgykoszoruján már csak azért is, mert az e 1 é b b i egyszerűség felé visszahajlási véltünk rajtok észrevenni, a mi, kivált azok előtt, kik a báli ruhák költségét viselik, egészben jobb hatást tett, mintha brüsseli csipkeöltönyökben gyönyörködhettek volna. Hogy mennyi értelme van, kivált ily kis vidéki városban, minő a mienk, hol a közönség tőrül hegyre ismeri egymás vagyoni helyzetét, s a közönség úgyszólván egy család, a fényűzésnek, azt mindenki megítélheti. Ha megengedik, elmondunk egy hasonlatos adomát. Megboldogult Zsedényi, ki cynismusáról is hires volt, Párisban egy ismerősével, X. gróffal — találkozott, ki az öreg ur szokásos kopott öltözékére tett megjegyzést. „Minek öltözzem másként? hisz itt úgy sem ismer senki,“ — volt válasza. Nehány hét múlva Pesten ugyanazon, de még avultabb öltönyében járt az öreg, ismét találkozik X. gróffal, ki mosolyogva említi fel az reg ur pöárisi válaszát „hisz itt úgy is ismer mindenki!“ volt itt a felelet. Mi ugyan elhisszük, hogy hölgyeink nem ízért vették annyira igénybe Probst, Rosenberg vagy Keller ollóját, hogy toilettjeik drágaságával kérkedjenek, hanem hogy annál pompásabban nézzenek ki; ugyan hölgyeim, az oly szép gyémántoknak, a minők nagysádtok, van-e szüksége drága keretre ? Higyjék el, bármelyik házasulandó ifjú szívesebben hallja azt, hogy bájos kacsóikkal jó rántást tudnak csinálni, mint azt, hogy nagy kontójuk van a fentemlitett czégeknél! Reméljük, nem veszik praeceptorosko- dásnak jóakaratu tanácsunkat, melyre a fentebb jelzett örvendetes hanyatlás után, hisszük, szükség sem volt. Térjünk vissza az estély jeleneteire. A tánezokban, — nem mondjuk, hogy az első négyesben, mert a közönség mind végig osztatlanul együtt maradt, — huszonnégy pár vett részt, a bájos hölgyek névsorát minek közlésével ragyogóvá tehetnők tárczán- kat, kénytelen vagyunk átengedni reporter barátunknak a „Leben und Leben lassen* elvénél fogva. Reggeli öt órakor a fáradt galambok fészkeikbe tértek, azon kívánságunkat vivén magukkal, hogy a mily vígan kezdték az évet, oly vígan, boldogan teljék az le végig! Viszontlátásra a kórházi bálban! Palya. A magyar egylet Sylvester estélye. Paris, január 2-án Mint önök a hazai hírlapokból is olvashatták, a bécsi „Ring“ színház katastrophája Párisban is legnagyobb részvétet keltett. Nem mondhatnám ugyan, hogy „Autriche“ iránt valami túlságos rokonszenv mutatkoznék a franczi Útban, mindazáltal Páris most is megmutatta, hogy az emberi részvét és áldozat- készség tekintetében szinte joggal tarthatja magát a világ első városánal^^J^B á z m e g
