Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-12-10 / 50. szám
tistikai adatokat éa a constatálás eredményét, elegendő bizonyitékul nem hozom fel ; de hogy állításom valósága bebizonyítva legyen, a következő lépést teszem, felfogva ennek fontosságát rám nézve, mert tudom, bogy nem kis adag bátorság és elszántság kell ahoz, hírnév, rang és protectio nélkül a nyilvánosság itélöszéke elé lépni; de én mindenre el vagyok szánva, pessimista lettem, de nem akarom, hogy hallgatásom által annyi ember sújtva legyen, oly módon, hogy legdrágább kincse a diphteritis által elpusztítva legyen. Nyílt felhívás! I. Felkérem hazámnak összes orvosait, minden gyógyintézet fentartó egyesületét, miuden hatóságokat, községeket, egyleteket, családokat, emberbarátokat, adjanak nekem alkalmat orvosi ellenőrzés mellett ad oculos bemutatri gyógymódomnak üdvös hatását, ott, ahol a roncsoló toroklob mint járvány uralkodó, vagy többször előfordul, kikötve azt, hogy én magam személyesen, mint jogosított orvos, minden más beavatkozástól menten, a betegség keletkezésétől fogva, a diphteritis betegeket gyógyíthassam. Kész vagyok 23 évi folytonos orvosi gyakorlás után Szarvason, Békésmegyében, itteni működésemet félbe szakítani, a vándorbotot kezembe véve, oda menni, ahova — édes hazám határain belül — meghívnak, hogy a diphteritis betegeket megmentsem. II. Hogy ez eljárásomnak rugója nem haszonvágy, kitűnik abból, hogy nem követelek egyebet, mint az útiköltség beküldését, 5 frtnyi napi- dijat, 8 egy egyszerű lakszobát, hozzátéve, hogy a napidijt csak akkor követelem, ha a szokott orvosi díjazás csekélyebb lenne, mint a követelt uapidij. III. Az ellenőrző orvosnak feladata lenne: a status praesens felvétele, a kórisme megállapítása, a betegség lefolyásának megfigyelése és a kimenet constatálása, végül az észleltekről, egy lelki- ismeretes, tárgyilagos véleményt kezembe átadni: ha elegendő számban lesz ily vélemény, akkor ezeket a nagyméltóságu m. k. belügyminister úrhoz adom, további intézkedések végett — akitől kezemben a tanujel, hogy valódi atyai gondoskodással, miuden lehetőt megtesz, ami a haza és népe javára és egészségének fentariására szolgál. Az ellenőrzés mindenkor haladéktalanul történjen és ahol csak lehet, a beteg kárja nélkül, gyógykezelésemet megelőzve, de mindig jelenlétemben és ha kívánnák ismételve, a lelet jegyzőkönyvbe felveendő, ahova én is netaláni észrevételeimet beírom. Az ellenőrző orvos méltányos díjazását feltételezem. Minden érdeklődő orvost szívesen látok diphteritis betegem mellett. Ha az ellenőrzés bármi tőlem el nem hárítható ok végett akadályozva lenne akkor — ámbár legmélyebb sajnálattal — annak nélkülözése mellett fogom feladatom teljesíteni. Forró szeretettel általam ápolt, de kevéssé ismert természetednél iogva ellenszenvvel küzdő diphteritis elleni gyógyszetem, te elhagyod tehát kis fészkedet, gyönge szavam csak kis szárnyács- kát adhat nékem, ne búsulj I szerzesz te magadnak jövőben sasszárnyakat és kívánom szálj ezekkel magasra és röptédben dobd le a még burkoló leplet, mert nyugodnod addig nem szabad, mig czélod el nem éred ! Menj! Isten veled I Kelt Szarvason, 1881. október hó. Magister Glasner Ármin, gyak orvos.') Levelezés. Tekintetes szerkesztő ur 1 Becses lapja, a „Békés“ 49-ik számában a kamuti ev. leányegyház iskolájáról közölt czikk kapcsában a t. szerkesztőség részéről olynemü megjegyzések foglaltatnak, melyeket lehetetlen válasz nélkül hagynom. Azon megjegyzéseket értem, melyek szerint a t. szerkesztőség „határozottan elitéli“ és „hazafiatlansággal vádolja“ a kamuti ev. leányegyház felettes hatóságait azon tény miatt, hogy nevezett leányegyház iskolájában a tannyelv „németés „felekezeti szük- keblüségnek“ mondja a kamutiak azon eljárását, hogy midőn rendes tanító alkalmazására „koldusok,“ — a Békés városa által ott fentartott, rendes tanítóval ellátott iskolába nem járatják gyermekeiket. Az első vádat illetőleg ki kell jelentenem, hogy a t. szerkesztőség tévesen van informálva, midőn azt mondja, hogy a nevezett iskola tannyelve német ; — a mennyiben igaz ugyau, a vallási tartárgyakat a kamuti ev. németek gyermekei anyanyelvükön tanulják, — de egyéb tantárgyakra nézve a tannyelv magyarnémet. De ha állna is a t. szerkesztőség állítása, olyan alakban, a mint az a papirosra vettetett, elegendő oknak nőm vehetem azt arra nézve, *) Közlő e sorok átvételére és terjesztésére a hazai p aj tót tisztelettel felkéri, Sz. hogy azért a t. szerkesztőség a hazafiatlanság vádját emelhetné bárki ellen is. Az iskolák tannyelvére nézve az országos törvény intézkedik s mind addig, mig ezen törvény létjogot enged német tannyelvű iskoláknak Békésmegye területén, hazafiatlansággal nem lehet vádolni a felettes hatóságokat, ha a törvény álláspontjára helyezkednek. Ezen szempont vezérlé bizonyosan Békésmegye illető törvényhatóságát is, midőn Gyulán, a megye székhelyén német és oláh tannyelvű iskolákat megtűr, bár azokat a t. szerkesztőség nem látszik észrevenni. A mi már kamuti híveim „koldus“ vo’tát illeti, — ezek lehetnek szegény emberek, de koldu'ni nem látta őket senki. S ha valaki Nábobnak artja magát, az még nem jogosítja fel, hogy a szegényeknek czimeket osztogasson. Azt tartom, hogy Békés városa sem szorult arra, hogy kamuti iskolája számára más felekezeti iskolák bezáratásával bárki is tanítványokat szerezzen. Ez behozna ugyan egy pár vékát az illető tanítónak, — de a versenytárs eltávozásával buzgalmát ugyan nem nevelné. Mind ezek folytán a t. szerkesztőség vádját úgy a hazafiatlanságra, mint felekezeti szükkeblűségére nézve a leghatározottabban visszautasítom. Midőn ezen soraimnak becses lapja a „Békés“ legközelebbi számában leendő közzétételét a t. szerkesztőség lovagiasságára való hivatkozással kérném, vagyok M.-Berényben, 1882. decz. 6. Dax György, s. k. a m.-herényi ág. hitv. ev. németajkn egyház leikésze. Mezőberényből. A tanítói nyugdíj kédréshez irt s a „Békés“ múlt számában csonkítva közlött levelemet, jól emlékszem ezen szavakkal végeztem : „. . . egyetlen egy szempont volna elfogadható t. i. az, hogy a kamuti tanyai lakosok a német iskolát szüntessék be s gyermekeiket küldjék a békési ref egyház által fentartott magyar iskolába, ez által kétség kívül nyerne a magyarosodás, de ennek önként és nem pressio folytán kellene bekövetkezni.“ Midőn levelemből ezen sorok kihagyattak, és a szerkesztői papírkosárban lelték meg nem érdemelt halálukat, Sz. ur kegyes azokat megjegyzéseiben életre hívni. El voltam készülve, illetve megvagyok győződve, hogy a felvett kérdés itt megbeszéltetni fog, de hogy szót kelljen kérnem olyau megjegyzés ellen, mint a milyennel Sz. ur az utolsó bekezdésben kiront, — arra nem készültem, s bár kijelentem, hogy az a legszembetűnőbb tapintatlanság, mikor a kamuti leányegyház felettes hatósága elleu könyelműen a hazafiatlanság vádját oda dobja, azt a felettes hatóságot rút és indokolhatatlan vád elleu védelembe venni szükségesnek egyátalában nem látom, de igenis méltó csodálkozásomat el -nem titkolhatom Sz. urnák azon mosolyra érdemes felháborodása felett: miként tűrhető, hogy Békésmegye kellő közepében egy iskolának tannyelve német legyen ? A békésraegyei német iskolák — bizony t. Sz. ui, horrendum, de olyan talán még Gyuláu is van, ahol a Békést szerkesztik — német tannyelve mellett én nem kardoskodom, sőt csonkítva közlött múlt heti levelemben határozottan kifejeztem azt, bogy a magyarosodásnak önként kellene bekövetkezni az által, hogy a tannyelv magyar legyen ; de eltagadui akár tót, akár német egyház községeinktől a jogot, melyet törvény és m. rendelet biztosit — hogy gyermekeiket anyanyelvükön taníttassák, azt már én egyszerű vidéki munkatárs szégyenkezés nélkül kimondani nem merném. Váljon van-e S/.. urnák (mert hogy per „mi“ teszi megjegyzéseit tartózkodunk hinni, hogy azokat a szerkesztőség nevében teszi) tudomása arról, hogy Gyulán német iskola létezik, úgy Berényben és Gyomán, van e tudomása róla ezekben mennyiben segítik elő a magyarosodást kivált- kép Mezöberényben, hol a felekezeti ev. német isko alan a magyar nyelven kívül a magyarok történetét, földrajzt, természetrajzt magyar nyelven adják elő, a közvizsgákat a szózat, és hym- nus eléneklésével kezdik és rekesztik be ? Pedig itt kell keresnie a kamuti leáayegrház felettes hatóságát. Tehát a mi a szűk iátkör'. Lleti tejesen elvállalhatja Sz. ur maga gyengeségének, mert úgy látszik, a felvetett tárgyhoz megkivántató komolyság, tájékozottság és ismeret nélkül, rut gyanúsítással, nem is, hanem egy megbocsáthatlan súlyos váddal, a hazafiatlanság védjával lép sorompóba egy olyau kérdésuek az elbírálására, a mely Sz. urnák „terra incognita.“ írjunk arról a mit tudunk, és Írjuk azt a mihez jogunk van. Sz. ur megjegyzései jogosulttá teszik azon kérésemet, hogy soraimat közölni kérjem, mert ezen megjegyzésekre levelem szolgált indokul, a hazafiatlanság vádját valódi értékére leszállítani az a „felettes hatóság“ bizonyosau nem fogja eimulasztani. Tisztelt uram I Komoly szavakra komolyan. Meggyőzött levele is arról, hogy a kamuti ev. leányegyház iskolájában a tannyelv német; s igy a hazafiatlanság vádját visszavonni nincs okom. Nyelvében él a nemzet uram I Nyelvünk fentartása és fejlesztése nálunk kiváló hazafiui és politikai szükséglet, e nélkül megszűntünk Magyar állam lenni, de sőt még Magyar nemzet sem vagyunk. Sok nyelvű Lazánkban életkérdés nyelvünk fejlesztése, s hazafiui érzület, — fajunk fentartása, s nemzetiségünk iránti meleg szeretet kell bogy ösztönözzön, buzdítson bennünket a magyar nyelv terjesztésére ott is, hol különféle okokból idegenkednek attól. Nemzeti öntudat, a nemzeti nyelv alapos értése, a nemzet nyelvén Írott müvek ismerete uéikü: nem képzelhető, i niuos ott valódi bonszeretet, tiszta hazafiság, hol megingathatlan alapú nemzeti öntudat nincs. Hogy teremtenek önök Kamuton, vagy bárhol is nemzeti öntudatot, ha gyermekeiket német nyelven taníttatják ? A nemzet e sorsáról gondolkozó hazafinak nem lehet édesebb pillanata, mint mikor nem magyar honpolgárainknál a magyarosodás terjedését tapasztalja; de keserűséggel tölti el lelkeinket, azon vétkes közöny melylyel a magyar nyelv a magyar nemzetiség irányában miuden lépten nyomon, — sajnos, hogy ki kell mondanunk, itt Békésmegyében is a magyarság fészkében találk-zunk. Sohasem volt nagyobb szükségünk arra, hogy öntudatára jussunk nemzeti nyelvünk nagy kincsének, min! ma. A németesedést áramlat a cosmopolitikai irány nemzetiségünk kifejlését, kidomborodását fenyegeti. Ott van a Schulverein hydrafeje, mely felfalni törekszik fajunkat. Mindezekkel szemben nem csak félteni kell nyelvünket, de hazafiatlanság oda nem törekedni, hogy az lehetőleg kiszorítsa uralma fészkeiből a németet. Nem szükséges, azt hiszem — de lapunk szüktere nem is igen engedi ezúttal — tovább fejtegetnem, hogy nemzetlétünk legerősebb oszlopa a magyar nyelv. Nézzenek Önök Endrödre, Orosházára, találnak-e csak egyetlen egy egyént is, ki nyelvileg is ne volna magyar, holott ezen helyek lakossága sem volt magyar — származásikig, — s önöknél uram, Békés, Gyoma, Tarcsa közt az, anyanyelvűk német. Önök — németül tanító uraim a törvényre szeretnek hivatkozni. Igazuk van, nincs a föld hátán nemzet, mely a nemzetiségek iránt — daczára, hogy azok részéről igen gyakran s napjainkban is egész hálózata szövetik a magyar faj elleni fondorlatoknak — oly nemes saját rovására oly engedékeny ;ett volna mint a magyar. Bezzeg ez nem tett úgy, mint például „Albert a dVIedve ki valóságos keresztes háborút viselt Brandenburg szlávjai ellen s mint ennek egyik utóda, ki halálos büntetést decretált a szláv nyelv tanítóira,“ — s nem tett úgy mint a „mi kedélyes atyánkfiái s tudós tanáraink a németek, a maguk szlávjai irányában • a hol assimuláluiok nem sikerült : kiirtották őket a polgárosodás javáras még is nem ébrednek arra, hogy — ha más okból nem, hát hálából |— igyekezzenek gyermekeiket magyarul magyarnak nevelni. Szóval uram, mint mondára, nincs okom visszavonni a hazafiatlanság vádját. * 4c * Most önön a sor jó uram B ! Emlékszik-e bizonyos zugó bogárra, mely neki megy a falnak s nagyot koppan ottan — ?! Ugyau az istenért édes B. ur, hogy lehet már ön oly goromba 1 Vigyázzon mert ha leveleiben olyan kíméletlenül zúg — még neki mehet a falnak 1 Levele érdemei részére csak at-nyit, hogy a szú abban a fában terein meg leghamarabb, melynek édes a nedvessége. Én a németet átalában ilyen nemzetiségünk fajában őrlő szú- nak tartom, s ne kívánja tőlem smiki, hogy némán nézzem, midőn valahol őrlését látom. Igaza van, bogy a varga csak a kapta fáig bölcselkedjék. Ugyan minek hagyta ott ! Bizony gondot adna még szent Hillárius- nak is annak meghatározása, hogy melyik vétkezik önben inkább, ha ir: a lélek e vagy a test! Igaza lehel*, hogy a tanítás és nevelés ügyéhez nem sokat értek, de talán megtudnám önt tanítani, g ki tudnám nevelni arra, hogy helyesen I illedelmesebb n írjon, s ha erre sem yolnék képes, biztosítom önt, hogy meg tudnám tanitani — „kesztyűbe fütyölni.“ Oláh György. Újdonságok. A városi képviselők választása a holnapi napra van kitűzve. A választás hat kerületben folyik, és pedig a belvárosban, melynek vá• lasztási helyisége a városház nagyterme, vála«z- tási elnöke Szigethy Lajos 8 rendes és 3 póttag; anagymagyarvárosban, melynek választási helyisége Follmann Ferencz háza, választási elnöke Keller Imre, 11 rendes és 3 póttag; oldalkosár, kisvárosét k i s oláh- város, melynek választási helyisége Dobay János polgármester háza, választási elnöke Dutkay Béla 10 rendes és 3 póttag; a németvároson, melynek választási helyisége Gerlein Mihály háza, választási elnöke Schröder Kornél 10 rendes és 3 póttag; újvároson, melynek választási helyisége az újvárosi olvasó-kör, választási elnöke Oláh György 11 rendes és 3 póttag ; s végül a nagyoláhváros, melynek választási helyisége Ulovics Szilárd háza, választási elnöke Terényi Lajos 10 rendes és 3 póttag; összesen 60 rendes és 18 póttag. A tanyák és külsőségek a belvároshoz vannak csatolva. Az előmozgalmakból következtetve. a külső kerületekben 1 választás meglehetősen lanyhán fog folyni, nagyobb érdeklődés csupán a belvárosban remélhető, ahol két párt szervezkedett, 1 mindenike élénk agitatiót fejt ki, hogy az ö névsora jusson ki diadalmasan a választási urnából. A rendkívüli megyei közgyűlés f. hó 18-án és esetleg következő napokon fog tartatni. A gyűlés tárgysorozatát lapunk jövő számában egész terjedelemben közöljük. Az állandó választmány tegnap délelőtt tartott ülésében foglalkozott a tanácskozás alá bocsátandó ügyekkel. A városi tauács f. hó 2-án tartott ülésében elhunyt nagy költőnk, Arany János létesítendő szobrára 10 frtot szavazott meg 1 köz- pénztárhól s egyúttal megbízta Oláh György városi tanácsos urat, hogy a közönség körében szintén gyűjtsön adományokat a hazafias czélra. A gyulai iparos ifjúság önképzö- és be- tegsególyzö-egylete | hó 3-án tartott választmányi ülést, melyen az egyletet érdeklő több kisebb fontosságú ügy elintézése után az évi rendes közgyűlés az alapszabályok értelmében j a n n á r 7-ere tűzetett ki. A közeledő tarsang igen röv d ideig fog tartani. Amin ezúttal legkevesebb okunk sincs bánkódni, mert fájdalom a mostoha idők is inkább nagyböjti mint farsangi hangulatot keltenek maguk iránt. A társas körök úgynevezett elite részében semmi előkészület, semmi nesz egy elite-bál tartása iránt, noha — habár nem is késő — de az eltervezettel mégis itt volna ideje foglalkozni. Csabán hallomás szerint a nő-egylet tervez fényes tánczvigalmat. Orosházán a korcsolya-egylet a lucs-pocs idő által sértett am- bitióját szintén egy szép bál rendezésével akarja kárpótolni. A gyulai iparos ifjúsági egylet, farsangi bálja* január 13-án tartja a „Koronádban. A Gyula városánál újonnan szervezett kapitány! tollnoki állásra a városi tanács f. hó 2-án délelőtt tartott ülésében 8 pályázó közül szótöbbséggel Békési (Gremsperger) Jánost választotta meg. Időjárásunk a legélénkebb aggodalomra szolgáltat okot. A múlt hét miuden napján esett az eső, utaink a mély sártenger folytán a szó szoros értelmében járhatlanná váltak, sőt a gyalog közlekedés is felette meg van nehezítve. A Körösök is nagy áradásban vannak, s habár még eddig nőm érték el ama magaslatot, amelynél hatósági óvintézkedés szüksége merülne fel, alapos félelem forog fen, hogy e hét folyamán az árvízvédelem kellemetlenségei előtt fogunk állani. kivált az esetben, ha a rendkívüli esőzések még tovább is fognak tartani. — Amitől az ég óvjon meg mindnyájunkat. JaUCsovics Jeany kisasszonyt, Jancsovics Pál megyei alispán s k'r. tanácsos müveit, szép leányát báró Taxis József honvédhuszárkapitány a múlt héten eljegyezte. Őszinte kivánatunk — a szerető jegyesek zavartalan boldogsága! A megyei közgyűlésen — mint értesültünk — Beuczey Rezső ur fog indítványt tenni, hogy Békésvármegye hazánk legnagyobb fiit, Kossuth Lajost nyoiczvaaacíik évi születésnapja a.ialmával fel ratilag üdvözölje. •Iu.csúftól — Gyula. Közönségünk bizonyára emlékezni fog a legközelebbi kiállításon bemutatott nőt ábrázoló, különben meglehetősen primitív érdekű festményre, melynek azonban az adott kiváló érdeket, bogy egyszerű parasztlány — K á t a y Julcsa — festette ; a leánynak pát- ronusa akadt. Göndöcs Benedek apát-lelkész ur személyében, aki azt ambitionálja, hogy a különben szép természeti adományokkal felruházott natural standból — Munkácsyt nevel; Kátai Julcsa azóta nagy metamorphosison ment által, valami úton-módon kisült róla, hogy ö nem — leány, hanem f i ú, sőt ugyancsak fiú, aki már legénysorba is elmegy. Bolyó hó 7-én le is vetetté 17 év óta hordott parasztleáuy ruháit, és urias ruhába öltözködve, Julcsa helyett Gyula nevet véve föl, felutazott Pestre, ahol Göndöcs apát
