Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-29 / 5. szám
les e világon. Hogy azonban — ettől eltekintve — a békési ref. egyház templomában a közelebb lefolyt másfél évtized alatt semmi oly botrány egyáltalában nem fordult elő, mely a közönséges isteni tiszteletet megzavarta, _vagy épen megakasztotta, tehát a rendőrök közbelépését sjzüksé- gessé tette volna: ezt határozottan állítani merjük; sőt örömmel jelezhetjük, hogy egyházunkban a mostoha idők és vizszabályozási roppant terheltetések daczára is még eddigelé — . .. ! _ mindenek ékesen es Ne m állítom, hogy szándékosan történt, de ha könnyelmű legénykedésböl történt is, könnyen végzetessé válhatott volna. így áll nálunk a személy- és vagyonbiztonság ! 1 És miért ? Azért, mert nálunk semmiféle néven nevezendő őrt nem ismernek. Mert legfeljebb gúnyból, de komolyan nem lehet őrségnek nevezni azon 2 szál kisbirót és egy szál „hadnagyot“, a kik ha örködnek felettünk, azt csakis álmukban teszik; — valóságban nincs egy lélek sem, a ki éjjel a közbátorság, tűzbátorság, s a lakók békés nyugalma felett őrködnék. Az elöljáróság nem tesz semmit, nyugodtan - - — • - —«au sággal és sok utánjárással készített munkájáért. A népiskola III-ik osztályának földrajzi tananyaga a szülőföld és vármegyéje ismertetését foglalván magában, — a népiskolák emez osztályában e térkép jó szolgálatot tehet. Ajánljuk azért azt első helyen a t. tanító urak, és iskolai hatóságok, azután pedig az értelmiség minden tagjának becses figyelmébe. Újdonságok. A „tisztelt ház“ komikumával foglalkozik jan. 26-ki számában a „Pesti Hirlap,“ 8 a • "• * * *- • ri/irwií5/»o Pa« és arra igényt tartanak, felkéri, bogy e végett az egyleti elnökhöz forduljanak. Conradi C. lovartársulata közönségünk előtt mind kedveltebbé válik. „Zsúfolt házak“ ugyan nincsenek, de az esti bevételek a mostoha körülményekhez képest eléggé tekintélyesek. A rendezés ügyes kézre val; a mutatványok szabatosak, gyakran művészeti magaslaton állók s vakmerőség dolgában istenkisértéssel határosak. A társulat kiváló erőkből áll. Az igazgató és neje Conradi Lina asszony, valamint Rises Panaiti voltigeur merész testgyakorlati mutatványai a legmagasabb színvonalat megközelítik. A szép Klára k. a. ha nem is a „lovaglási ügyesség I&dlellélrlet a, „BIÉIEZIÉS“ 1382. 2©-i3si, 5-i3s számo.ála.oz, Irányi Dániel beszéde, elmondta a képviselőiláz jan. 23~án tartott ülésén. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ámbár az előttem szólott t. barátom (Halljuk!) Nem kevésbé tartalmas, mint elmés, szép és lelkes beszédében kiterjeszkedett már a jobboldal egyik szónokának, Busbach Péter t. képviselőtársunk előadására, én mindamellett szükségesnek látom, hogy a t. képviselő ur némely, még czáfolatlan állításait latra vessem. (Halljuk!) A t. képviselő ur, hogy a nagy hadügyi költségeket igazolja, azon veszélyre figyelmeztetett, mely ez országot délszakról fenyegeti. Tá vol legyen tőlem, t. képviselőház, hogy e veszélyt tagadjam, avagy csak kicsinyelni is akarjam; sőt hozzáteszem, hogy nemcsak dél, hanem éjszak felől is fenyegeti Magyarország szabadságát, nemzetiségét veszedelem. De nem is említve azt, hogy mi, a kik e padokon ülünk, ez országot védtelenül hagyni korántsem akarjuk, sőt inkább a nemzeti hadsereg fölállításával, (ügy van! a szélső baloldalon), ez országnak biztonságát még fokozni óhajtjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon). Azt kérdem a t. képviselő úrtól : hát kinek köszönjük azt, hogy Törökország. a mi délszaki védfalunk összeomlott ? Nem azon berlini kötésnek, nem azon hármas császárszövetségnek-e, a melyhez ezen kormány is segédkezet nyújtott ? (Úgy van! a szélső balon.) Nem e miatt omlotit-e össze a mi délszaki védfalunk, mert gr. Andrássy és nyomában Tisza Kálmán, s az ő minisztertársai ■ megengedték, hogy Oroszország a mi szövetségesünket büntetlenül megtámadja, (ügy van! a szélső baloldalon) és a mi barátunk államának romjain ellenséges államocskák keletkezzenek ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök ur minapi czáfoló beszédében fölemelt kézzel mondotta, hogy végper- ezében is az fog neki megnyugtatásul szolgálni, hogy nem indította a nemzetet oly háborúba, a mely annak csak romlásával végződhetett volna. Én részemről, t. képviselőház, ámbár sokszor szólaltam fel a keleti kérdés szőnyegen létekor ez ügyben, sohasem azt hánytam szemére a kormánynak, hogy nem indított háborút Oroszország ellen, mindig azzal vádoltam, hogy a hármas császári szövetségbe belépvén, Oroszországnak megnyitotta az utat Konstantinápoly felé. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az pedig igenis hatalmában állott az osztrák és magyar birodalomnak, hogy távol tartsa magát olyan szövetségtől, a mely legjobb szövetségesének halálát volt okozandó. (Úgy van! a szélső balon.) Szabadságában állott és kötelessége lett volna. Tehát ha lesz valami, a mi meg fogja nyugtatni a t. miniszterelnök urat végper- czében — mi hogy minél később következzék be, őszintén óhajtom, — attól tartok, hogy azon befolyás, melyet a keleti ügyben gyakorolt, ezen megnyugtatást aligha fogja előidézni, (ügy van! a szélső balon.) Busbach t. képviselő ur, úgy látszik, saját- szerű felfogással bír a képviselői felelősségről. (Halljuk!) 0 különbséget tesz jobboldali és ellenzéki képviselők között, s mig a jobboldaliakra nézve a választókkal szemben elismeri a felelősség kötelességét, az ellenzéket, úgy látszik, hajlandó felmenteni ezen teher, ezen súly alól. Mi t. képviselőtársunk, máskép fogjuk fel hivatásunkat. (Halljuk!) Mi igen is felelősséggel tartozunk nemcsak választóinknak, felelősséggel tartozunk az összes nemzetnek azért, a mit teszünk, valamint azért, a mit mondunk. (Úgy van ! a szélső balon.) Úgy látszik, a t. képviselő ur, midőn szab. kir. Budapest fővárosának tanácstermében mint ellenzéki képviselője ült e városnak, másképen fogta fel hivatását, mert azóta, a mint látom, azon Ígéreteket, a melyeket akkor tett, megtartani nem hajlandó. (Úgy van! Derültség a szélső balon.) A t. képviselő ur, hogy a kormánynak és a többségnek eljárását igazolja, hogy indokolja, mért oly nagyok a terhek, a melyeket a jelen költségvetés is magában foglal, figyelmeztet többi között arra, hogy Fiume kikötője s az oda vezető vasút, a mely nagy költségbe kerül, kereskedelmünket függetlenítette. — Legkevésbé sincs szándékom Fiume fontosságát kétségbe vonni, de legyen szabad a t. képviselő úrtól azt kérdenem, hogy ha most, különösen most, a fiumei kikötő annyira fontos Magyarország kereskedésére nézve, nemde azért oly fontos-e, mert Németország az osztrákok tarifapolitikája miatt Magyarország kereskedelmét megnehezíti, és vájjon ha Magyar- ország saját érdeke szerint intézhetné' vámpolitikáját, jutott volna-e ilyen sanyarú helyzetbe ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az ipar, mondja a t. képviselő ur, fogja jólétünket emelni, és azért szükséges, hogy annak gyarapítására kormány és törvényhozás egyaránt minden lehetőt elkövessenek. Teljesen helyes azon nézet, t. képviselő ur! ámbár azt, hogy mi nekünk hivatásunk csakis a kelet felé irányulna, a nyugat felé ellenben nem lennének érdekeink, ilyen átalánosságban nem fogadhatom' el, mert nyers terményeink kivitelével egyenesen nyugatra vagyunk utasítva. Ami pedig a keletet illeti, ott fájdalom, azon iparczik- kekkel, melyek Ausztriából vitetnek be, Magyar- ország nem versenyezhet. Anglia védvámokkal emelte a maga iparát, az vetette meg az angol birodalom gazdagságának alapját — mondja tovább a képviselő ur. Csodálatos, hogy midőn maga mutatja meg a nemzetnek, mi utón, mi módon amelheti iparát és gyarapíthatja kincstárát, ugyanakkor a közös vámterület mellett marad. (Tetszés a szélső baloldalon) és a magyar nemzetet csakis a házi ipar terére akarja szorítani. (Derültség a szélső baloldalon.) És hogy ezen intést egy idegen nemzet példájával ajánlatosabbá tegye, Dánia példájára hivatkozik, mondván, hogy Dániában sincs nagy ipar és mindamellett vagyonosságra, gazdagságra tett szert. Én ugyan úgy tudom, hogy valamint Hollandiát, úgy Dániát is nem a házi ipar emelte fel a jólét mostani fokára, hanem a kereskedés, mely előtte tárva áll, és melyet századok óta folytatva, mai gazdagságának megvetette alapját. De legyen bár úgy, én azt kérdezem a t. képviselő úrtól, hiszi-e, hogy Magyarország a házi iparral, melyet tulajdonkép csak a primitiv nemzetek folytatnak, a maga nagy feladatait megoldani képes lesz, hogy versenyezni lesz képes — nem is mondom a többi külfölddel, csak Ausztriával magával, melynek iparczikkei ide szabadon behozatnak. A házi ipar a nélkül, hogy azt kicsinyelni akarnám, a mai korszakban, midőn a gyári ipar annyira kifejlődött, csak a primitiv nemzeteknél található fel, azokat, megengedem, hogy a koldusbottól megóvhatja, de arra, hogy vagyonosságra, gazdaságra jussanak, különösen oly iszonyú állami terhekkel szemben, a minők a magyar nemzetet nyomják, a házi ipart képtelennek tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Am szolgáltassanak alkalmat arra, hogy Magyarország önállóan rendezhesse kereskedelmét, hogy saját határain állíthasson vámvonalat, akkor, megengedem — a háziipar mindig dicséretes törekvése maradván az egyes családoknak — a gyáripar is fel fog virágozni, a nélkül, hogy mesterséges támogatásra szorulna az állam részéről. A középosztályt arra inti a t. képviselő ur, hogy az ipar terére lépjen. Ugrón Gábor t. barátom e részben megfelelt ugyan ezen intés egyik oldalára, de legyen szabad nekem is azt kérdeznem a t. képviselő úrtól, a ki az iparnak mai pangását szintúgy mint én, ismeri, és a ki arra, hogy az állapoton változtassunk, kormányt és törvényhozást mai nap is figyelmeztetett, legyen szabad azt kérdeznem tőle, hogy ha azoknak, a kik mai nap folytatnak ipart, már nincs kenyerük, vájjon ezen falat kenyér nagyobb lesz-e az által, hogy ezen térre mások is tódulnak? (Tet- szés a szélső baloldalon. S most áttérek beszédem tnlajdonképení tárgyára. (Halljuk!) Nem fogok azonban a költségvetésről szólni, megbírálták azt előttem nem kevésbé bőven, mint alaposan mások úgy ezen, mint a szomszéd padokról. Ha mindamellett igénybe kívánom venni a t. ház igen becses figyelmét és hozzá teszem : türelmét. (Halljuk!) arra azon tekintet indít. (Halljuk!) hogy a vita folyamában több oly nézet, oly elv nyilváníttatott, melyeket én részint téveseknek, részint hozzá teszem, az alkotmányos szabadság, sőt a politikai erkölcsiség szempontjából veszélyeseknek tartok. (Halljuk! a szélső balon.) A szónokok, kiknek beszédére ezélzok, nem veszik rósz néven, t. barátom Herman Ottó, egyike ő, a másik Grünwald Béla t. képviselőtársam. (Halljuk! Halljuk! Herman Ottó t. képviselőtársam ostorozta és méltán ostorozta a mindinkább terjedő és elharapódzó militarizmust, többi közt azzal kapcsolatban és annak kifolyásakép a hadmentességi- adót, valamint az u. n. vöröskereszt egyesületet is elitélte. Én, a ki elvben, — hangsúlyozom — elvben pártolója voltam és vagyok a hadmentességi adónak, én, a ki tagja vagyok a vöröskeresztegyesületnek, t. barátom szavai által némileg személyesen is érdekelve lévén, reményiem, nem veszi rósz néven, ha saját védelmemre szólalok föl, a mi egyébiránt az elvek védelmét is magában fogja foglalni. (Halljuk!) T. barátom, Hermann Otto a hadmentes- ségi-adót igazságtalannak, jogtalannak tartja. Én uraim, — nem szólok azon törvényről, mely már a törvénykönyvbe iktattatott, hanem szólok a hadmentességi-adó elvéről, azt jogosnak és igazságosnak tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) És minthogy ezen elv már az 1868. törvényben le volt fektetve a nélkül, hogy annak valósítása iránt a kormány intézkedett volna, évek során keresztül sürgettem aunak megvalósítását, mindannyiszor barátaim és elvtársaim hangos helyeslése mellett. Igazságosnak találom igenis, hogy azok, a kik valamely csekély testi fogyatkozás miatt, milyen pl. lúdtalp, rövidlátás, vagy ha valakinek melle egy czentimeterrel szükebb, mint a mennyi a törvény vagy szabály által meg van állapítva, a hadkötelezettség alól fölmentetnek, némely csekély és mérsékelt segélylyel járuljanak azon szerencsétlen honfitársaik gyámolitásá- hoz, a kik a háborúban megsérültek, mint csonkák, bénák térnek haza, vagy a kik ott elesvén, özvegyet, árvákat hagytak maguk után, szegényül, gyámoltalanul. A benyújtott törvényjavaslat azonban tulmenvén azon igazságos elveken, melyek az én szemeim előtt lebegtek, elvtársaimmal es barátaimmal együtt azt még csak a részletes tárgyalás alapjául sem fogadtam ugyan el, de az elvet magát védtem akkor s fenntartom ma is. A mi pedig a vöröskereszt egyesületet illeti, valóban ámulva hallottam, midőn tisztelt barátom azzal vádolta, hogy ez által a női szivek megmételyeztetnek. Mi czélja ezen egyesületnek ? A megsebesült vagy megbetegedett harezosok- nak ápolása és az ápoló nőknek béke idején hivatásukra való kiképzése. Hát ez által mételyez- tetnek meg akár a nők, akár a férfiak szivei ? Hisz én nem ismerek nemesebb érzést a részvét, a szánalom, az odaadás, az önfeláldozásnál azok irányában, a kiket a sors sújtott, a kik szerencsétlenségbe jutottak önhibájuk nélkül a törvény, a kényszerűségnél fogva. A t. képviselő ur igen attól tart, hogy a vereskereszt-egylet miatt a többi mindenesetre szintén pártolásra érdemes szegények : az özvegyek és árvák segély nélkül fognak maradni és az ő részük amaz által meg fog rövidittetni. De én t. ház, jobb véleménynyel vagyok a magyar közönségről s valamint magam csekély jövedelmem egy részét nem szánom a többi intézetekre is fordítani, a melyeknek eddig tagja voltam a miatt, hogy a vereskereszt-egyletbe is beléptem, úgy felteszem másokról, felteszem lelkes honleányaink- és lelkes honfitársainkról, hogy ők sem fognak azért megfeledkezni az árvák és egyéb, a sors által elhagyottakról. (Úgy van!) és ép ezen pártnak, mely a haladás zászlóját a legmagasabban lobogtatja, mely az emberiség javáért legmelegebben lelkesül, kétszeres kötelessége támogatni, pártolni az oly intézményt, mely a sors által ártatlanul sújtottaknak szenvedéseit enyhíteni van hivatva. Ezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, nehogy odakint találkozzanak, a kik azt higyjék, bogy a t. barátom nézetében mi, a kik vele egyébiránt egyetértünk, mindnyájan osztozunk. (Helyeslés a szélső balon.) Tüzetesebb birálatot igényel Grünwald Béla t. képviselőtársamnak beszéde. (Halljak!) Az ő beszéde az, a melyben véleményem szerint nemcsak az alkotmányos fogalmakkal, hanem — sajnálattal ki kell mondanom — a politikai erköl- csiséggel is ellenkező nézetek fordulnak elő. (Halljuk!) Egy rövid bevezetés után, a melyben t. képviselőtársam egy futó pillantást vet a mostani költségvetésre, és azt igen méltán velem együtt elitéli, szószerint ezt mondja : „a parlamenti szokás feljogosítja az ellenzéket arra, hogy igazságtalan is lehessen a kormány iránt. Valóban a világ minden ellenzéke bőven élt joggal. Én —,már t. i. ő — e joggal élni nem akarok.* Én, t. ház, régi tagja vagyok az ellenzéknek, de minden őszinteségem mellett is nem ismerhetem el, hogy az igazságtalanság az ellenzéknek szokása lenne. Hogy fordulnak elő igazságtalan megtámadások talán ezen padokról a kormány ellen, valamint történnek a túlsó padokról ellenünk, azt megengedem; de hogy ez áta- lános szokás lenne, azt, bossásson meg a t. képviselő, el nem ismerhetem. Annál kevésbé engedhetem pedig meg azt, hogy az igazságtalansághoz az ellenzéknek joga volna. Igazságtalanság és jog két ellentétes fogalom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igazságtalannak lenni senkinek sincs joga, tehát az ellenzéknek sincs. Egyébiránt — fájdalom — nem is szorultunk arra, bogy Legény legyen — monanatom— a meg nem akad rajtad. Lángra gyújtod a sziveket, — mind beléd bolondul. A költői rendetlenségben levő sok mindenféle közt, ott fekszik az ágyon a fehér selyem ruha. A nén,i tudja, milyen a Tinikéé, Fán- nikáé, - Sárikáé. Amaz atlaszból, az selyem- tüllbül, ez selyem-gazeból, lilla Pompadour bársonyból készült. A Gábriskáé elől kétfelé nyílik, hátul panier-t mutat. Az atlasz ruha könnyedén van ránezba szedve elől, az alsó szélén öbölránezos fodorral és dupla plíssével ékítve. A felső részt vörös és fehér rózsák, valamint duenesse csipkék diszitik, s esküvel erősíti, hogy egynek sincs oly szép, oly fényes, mint ez, pedig azok is Probsttól, sőt egyikmásik Budapestről hozatták ... De persze lelkem, a ki egy pár garasra is nézi... A kedvés néni müértő gonddal kirakja nyodik s áííitja, hogy még nem is szőrit. A mama és nénike kifárad. Jöjjön be a papa. Az mogorván felkél a kényelmes zsölyéből, leteszi az öreg pipát, felet csinál a „közgazdaságunk életfeltételei* ||| lapján, megmossa kezeit s hozzáfog a nagy munkához. A papa kezei erősek, a kicsike sziszeg-----a papa ho mlokát törölgeti. .. egy végső erőfeszítés, s a lányka — boldog. Most a czipőn a sor, a mama és néniké nagy kímélettel — nehogy a szép ruha összetörödjék — felerőszakolják; de a frizura á la Sarah Bernhard oda... A néniké ehez is ért.... A keztyü elrepedt.... A másikat nem lehet begombolni... következik egypár köny, s a harmadik, melyet Betti lélekszakadva hoz, jó.... Na, még a virág van hátra. Tőrül metszett rózsa, peluche-szeru selyem szövetből. A művészet remeke...jól fest. májusban lesz a — lakadaiom. Én tőlem már rég elteltek az ifjúkor boldog napjai, s Így csendes önmegadással néztem eltelve gyönyörrel a tánezterem virágait s — lepkéit. Elmerengtem a múlt szép emlékein. Ugyan kérem, mondja csak — szólt hozzám egy torzonborz képű seladon, elűzve merengésem kedves képeit — kicsoda az a gyönyörű leányka ott - ni - s rengeteg neveletlen — ujját a czigányok felé bökte. Mily jó kedvvel tánczol! Nem ismeri ? Ez egy angyal 1 nem csodálkoznám, ha tán- ezosa a menyországba kívánkoznék — vele. Melyik kérem, az a kék ruhás szőke, vagy fehér ruhás barna? Nem, nem, az a rózsaszín ruhás. Ott volt közöttök — ő is. Ah, az a csillagfényü szempár. „Hogy is teremhet már olyan sötét szemben olyan fényes sugár.“ ♦ * * Viradtig tartott a csárdás. Mi velünk a reggel sem birt. Sírva vigadtunk. A szomszédban szólt Í zene. „a szép asszony szép lányt nevel“ — | fent a czim- balom. Naptól virít, naptól hervad a rozsa, Hogy szeretlek, nem tehetek én róla... Lovag.