Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-10-29 / 44. szám
44-ik sziiiii Gyula, 1882. október 29-én I. évfolyam. Szerkesztőség: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre ..........| írt — kr. Fé lévre ..............2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 | 25 „ Egyes szám ára 10 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. SPOKT-CXjTJB HIVAT^-IjOS TTÖ^t .ö-kt-v-f, MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: •!antsovils Emil. Fömunkatárs: Oláh Ctyörgy. p---------------Ki adó hivatal; Főtér, Prág-féje ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Bang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. BBBBBBBÜBlflflBBflBIBB B g Arany János emlékezete. BBBBBBBBBBBBBBBBll Alig hullt le a lepel az emlékszoborról, melyet a hálás nemzet legnagyobb lyrikusa emlékére ott a Dunaparton emelt, alig hangzottak el az országos ünnepély örömhangjai, s a nemzet gyászba borult megint. „Egy szó nyilallott a hazán keresztül, Egy röpke szóban annyi fájdalom ; Ereztük, a mint e föld szive rezdül r Es atvonaglik róna, völgy, halom. Az első hír, midőn a szót kimondta, Önön hangjától visszadöbbene ; Az első rémület kétségbe vonta : Van-é még a magyarnak istene. Arany János meghalt. A legnagyobb epicus, Toldi koszorús Írója nincs többé. A fájdalmas, pótolhatlan nagy veszteségnek hire villámként futott végig a hazán. Nincs magyar, a ki ne érzené át a veszteség nagyságát, a kinek lelkére nyomasztóan ne súlyosodnék azon mélységes ür, mely Arany halálával nemzeti nyelvünk költői és irodalmi mívelődésének fejlődési ösvényén támadott. És reményünk sem lehet rá, hogy ez űrt betölteni hozzá hasonló állhasson helyére! Elesett a mi fejünknek koronája! .... Letette a lantot ,. . . örökre . .. ... Elnémult... Elment oda, a hol Petőfi, van, a régi jó magyar alakok közé, kiket ő támasztott fel uj életre — a késő utódok bámulatára. Elment, a fájdalmat és hallhatlan emlékét hagyva ránk örökül. Törődött beteg teste megpihent a haza csendes földjében, melyet nála jobban senki sem sseretett. Hatalmasan alkotó szelleme azonban itt Gyulának, a, gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése. — Felolvastatott Gyulán, szept. 18. 1882. — (Folytatás.) Egyik legkiválóbb tünemény megyénk történetében Békés várának és városának el- hanyatlása és Gyulának fölemelkedése. Félig- meddig megyénk politikai történetének kulcsa ez. Innen van, hogy Békésmegye nagyérdemű monographusa, Haan Lajos ur is többször fölhiva érezte magát ennek okát adni oly- képen, hogy azt a Maróthyaknak tulajdonitá. A mint akkoriban a dolog állott, ennyi magyarázat elégséges vala, mert adataink csakugyan erre mutattak, csak azt és csak annyit jeleztek, hogy Gyula Mátyás király uralkodása után szárnyalta túl Békést, de bizonyosan maga Haan Lajos ur is keveselte volna e magyarázatot, ha már akkor kezénél lett volna Zsigmond Hoj-ki adománylevele, melyből kitűnik, hogy Békés már a Maróthyak előtt, sőt már a XIV. században alá volt vetve Gyulának, és már 1387-ben mint Gyulához tartozó helység adományoztatik. E felett való csudál- kozásunkat még növeli az, hogy Békés vára egész 1295-ig fönnállóit, honnan tehát mégis, van közöttünk, s élni fog, míg magyar szó hangzik a Duna és Tisza mentén. A fajdalom majd csillapúi : „hatalmas orvos az idő, elébb-utóbb minden sebet befog.“ De emlékezete nem enyészik el soha! „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, a mi benne földi, Egy éltető eszmévé finomul, Mely fenmarad s nőttön nő tiszta fénye A mint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye : óhajt, remél, hisz és imádkozik.“ Emlékszobrot Aranynak! Az „Egyetértés“ f. hó 24-ki számában fenti czim alatt lelkes felhívást intéz a haza közönségéhez, melyet az alábbi sorok átvételével mi is sietünk magunkévá tenni. „Illő, hogy a hála, a kegyelet adójának lerovását ne halaszszuk sokáig, örökítsük meg a most elköltözött költő emlékét egy Petőfiéhez hasonló szoborral. Úgyis ez a legkevesebb, amit neki adhatunk, neki, a ki életében soha nemzetétől ingyen semmit el nem fogadott, ellenben nemzetének oly kincset hagyott müveiben, melyet fölérni kincstárak gazdagsága' sem elég. Ha aranyból emelnénk szobrot neki, még akkoi' is adósai maradnánk.“ Fölhívjuk megyénk minden lelkes fiát és leányát, tegye magáévá e felhívást s eszközöljön gyűjtést a maga körében Arany János emlékszobrára. Egyletek, társulatok rendezzenek felolvasásokat, hangversenyeket, estélyeket e czélra. Mi is örömest vállalkozunk a hozzánk beküldendő összegek közvetítésére s nyilvános nyugtázására s egyúttal a gyűjtést a magunk részéről is megkezdjük. A „Békés“ szerkesztősége 10 frt. A kataszteri munkálatokhoz. ii. Múlt heti számunkban kimutattuk, hogy mennyire illuzórius dolog a kataszteri munkálatok olyatén — immár küszöhogy nem ő lett a körülötte elterülő királyi birtokok középpontjává, honnan, hogy egy század sem telik belé, és már egy szomszéd hely tartozékakép függelékként jő elő ? Vagy jobban mondva, Gyula minek köszönheté amaz emelkedését, hogy miatta Békést figyelmen kívül hagyják, hogy alig bomlik föl a várszerkezet, Békés neki alávettetik, hogy a királyi birtokok fejévé lesz ? Nagy dolog, nagy okot tételez fel. De vájjon ezt a nagy okot Gyula nagyságában kell-e keresnünk ? Igaz, hogy Gyula a XIV. században már meglehetős népes hely, már két plébániája volt, egyik a békési, másik a köleséri főesperességben ’) és a plébánosok közül az egyik több adót fizetett a pápának, mint a békési, de más adat aztán nincs is egész 1387-ig. Hozzávéve ez maga is gyenge, mert nem biztos a mérték, és a mi fő, maga a népesség nem elégséges arra, hogy valamely hely egy uradalom fejévé tétessék; Világos nevű város ne n is volt annak előtte, mégis a várához mekkora uradalom tartozott? Alig hiszem, hogy Keresztes, Mező-Kövesd vagy Miskolcz ne lettek volna különb helyek Diós- Győr városánál, mégis Diós-Győrhöz tartoztak. Keressük tehát másutt azt a nagyobb okot. Hogy mily becse van sokszor egy-egy odavetett megjegyzésnek, azt a történetirók igen jól tudják; de különben is mindnyájunk előtt ismeretes, hogy egy rövidke mondat néha ‘) „Decimae Sexenneles Pontificiae“ czimü kézirat az egyetemi könyvtárban. II. k. 256. 332. 11. bőn levő — eredményében elbizakodnunk, hogy az — mint a kormány a felmerült jogos aggodalmakat lecsillapítani igyekezett — nem fog maga után földadó emelkedést vonni. Orosháza község művelési ágainak régi és uj tiszta jövedelmei közötti párhuzam tételével sikerült beigazolnunk, hogy említett község földbirtokosai (természetesen összeségükben, ami nem zárja ki, hogy egy-két vagy több földbirtokos nem fog magasabb sőt esetleg kisebb adót is fog fizetni) óriási magasb földadóval fognak az uj kataszteri munkálatokból kifolyólag sujtatni. Ugyaneme sajnos kilátás — illetőleg miután lapunk múlt heti számában részletezett számcsoportoza-* tok mathematikai igazságot képviselnek: több mint sajnos kilátás, mert ugyaneme sajnos tény —fenyegeti Orosházán ki- vüi az egész csabai kataszteri becslőj árás területét, részletesen felemlítve: Csaba városát, Tót-Komlóst, Csorvást, O-Kigyóst, a békési kataszteri becslőjárás területén Mező-Berény és Békés városát, a szarvasi becslőjárásban Szarvas városát, Öcsödöt és Szent-Andrást, mint amely községekből — lekötelező magánszivességből — sike- rült e sorok Írójának összes művelési ágaik után mai jogérvényes kataszteri tiszta jövedelmi kimutatásaikat megszerezni. Eme kimutatásokat múlt heti czikkünk számvetése alapján az uj tiszta jövedelmi tervezettel összehasonlitva s illetőleg párhuzamba vonva lehetetlen a következtetett eredmény feletti megdöbbenésünket eltitkolni. Ugyanoly módon — mint Orosházát illetőleg tettük — az elősorolt városok és községek mindenikéről képesek vagyunk megdöntheti énül kimutatni, hogy az uj osztálybasorozási munkálatok lényeges sőt egyes helyeken, például Szent-Andráson és Öcsödön az orosházi arányokat mesz- sze fölülhaladó adótöbbleteket egész kort jellemez. Ez maga azt a következtetést téteti velem, hogy a csekély dolgokat sem kell megvetnünk. Én is csak két keltezést (dátumot) veszek elő, a mi magában véve csekélység, mégis tárgyunkra nézve döntő bizonyság ha nem az egyik, akkor a másik tekintetben, Károly király két oklevele áll előttem, vagyis inkább csak a befejezésük, mert megyénkre egész közömbös a tartalmuk, de annál érdekesebb a befejezés„Datum in Julamonastra circa album fluvium Crys feria quarta proxima post quindenaspentecostes. Anno Domini MCCCXlII-o.“ 2) Magyarul: „Kelt Gyulamonostorán a Fehér-Körös mellett a legközelebbi szerdán Pünköst tizenötödé után az Urnák 1313-ik évében.“ És ismét: „Datum in Julamonustora feria sexta proxima ante festum beati Joannis baptiste Anno domini M-o CCC.“ Tredecimo.“a) Azaz: „Kelt Gyulamonostorán Keresztelő sz. János ünnepe előtt eső legközelebbi pénteken az Urnák 1313-ik évében.“ Először a helylyel jöjjünk tisztába. A kanczellárnak oda vetett jegyzése: „circa album fluvium Crys“ „a Feher-Körös folyó mellett“ mindjárt mutatja, hegy jó helyen járunk ; Gyulamonostora nem volt nem is lehet más, mint Gyula. Mert a „monastra“ „monustora“ oly függelék régi helyneveinknél, mint az „egyháza“ „falva“ ma is előforduló ragasztók, és valamint ezeket sokszor, akkép a „monostoa) Anjoukon okmánytár. Szerk. Nagy Imre. I. k. 313. 1. s) U. 0. 814. 1. rejtenek méhükben. A sárréti községek (Szeghalom, Füzes-Gyarmat, K.-Ladány, Vésztő, stb.) községek mai tiszta jövedelmi tabelláit nem ösmervén, eme községek földadó kilátásairól — adatok hiányában — tartózkodunk birálatot mondani, babár egy tekintet a reájuk vonatkozó uj tiszta jövedelmi tervezetekre, nem sok kétséget hagy fel az iránt, hogy az arányosabb megadóztatás“ elmélete ő reájuk nézve is jelentékeny földadó többlet képében fog érvényesülni. Egy szóval Békés vármegye földbirtokos közönsége — az óriási túlnyomó többséghez mérten elenyészőn csekély néhány kivételtől eltekintve — mint czikkünk folyamán több ízben hangsulyoztxxk: óriási földadó többletre lehet elkészülve. Es e megdöbbentő ténynek konstatá- lásával egyideüleg szomorú kötelességünk azt is megállapítani, hogy az adóemelés szomorú vívmánya nagy részben megyénk közönségének, s még nagyobb ítészben a megye közönségének érdekei képviselésére hivatott irányadó^köröknek a kataszteri munkálatokkal szemben kezdettől fogva mind e mai napig tanúsított megbocsát- hatlan közönyéibe s mulasztásaiig vezethető vissza. A kataszteri törvény megszavazása óta kibocsátott fontosabb miniszteri rendeletek és intézkedések csaknem mindenike j elárulta és következményileg be isigazolta, hogy a kormánynak — daczára annak, hogy az egész ország földadóját nincs szándékában emelni, amit a 40 millió frt adó nxegállapitásban törvényhozásilag előre alkotott törvény immár kétségbevonhatla- nul igazol is — előre megállapított inten- tiója mindamellett egyes vidékek kataszteri munkálatait directe és nem egyszer illetéktelenül sőt törvénytelenül is oly irányban befolyásolni, hogy ama vidékek a réginél rá“-t később el-el hagyogaták hosszasága miatt és igy képződtek helyneveink részben. Hogy mégis példákat idézzünk Kanizsa-monos- torából lett Kanizsa, Oroszlános-monostorából Oroszlános, Szermonostorából Szer; a későbbi Puszta-Szer, Szerepmonostorából Szerep stb. Ép igy lett tehát Gyulamonostorából később Gyula. Ha az időt kiszámítjuk úgy találjuk, hogy az első oklevél junius 20-án, a második junius 22-én kelt, természetesen mindakettő 1513-ban. A két keltezés tehát arról a meglepő eseményről tudósit bennünket, hogy Károly királyunk 1313-ban Gyulán tartózkodott és pedig nemcsak úgy átutazóban, hanem legalább is három napig. Békésmegye területe ritkán részesült abban a szerencsében, hogy királyait láthassa. Károly királyunk 1313-ki Gyulán tartózkodása egész kivételes tünemény, Előtte csak az egy Kún Lászlóról tudjuk, hogy megyénk területén, Szarvashalmon tanyázott.4) De jól mondja a deák : si duo faciunt idem, non est idem, (bár ugyanegyet tesznek mindaketten, még sem egy az), Kún Lászlóról előre is tudhatjuk, hogy szomszéd kún pajtások kedvéért ütötte itt föl sátorát; de más tekintet alá esik Károly király Gyulán tartózkodása. Károly király nem a szomszédság, hanem a hely kedvéért jött, a helyet is, a hol eddig akart időzni, tekintetbe vette, ö bizonyosan vagy Temesvárról e helyt, mely még tán akkor is monos4) Haan i. m. L h. 274. 1.
