Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-29 / 5. szám

5-jk izám

Gyula, 1882. január 29-én

I« évfolyam

r

Szerkesztőség:

Belvár. s üo-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj:

Egész évre

..........| Irt — kr.

Fé

lévre ..............1 | 50 „

Évnegyedre .... 1 | 25 „

Egyes szám ára 10 kr. >

^ y/

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.

MEGJELENIK MINDENT VASÁRNAP.

f~~.-------------1

Ki

adó hivatal:

Főtér, Prág-féie ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán

a kiadó hivatalban.

Felelős szerkesztő: Jantsovits Emil. Főmunkatársi Oláh €ryörgy.

NyiIttér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten : Goldberger A. V. Servita tér 3. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. ez. a.; Lang I/ipót Dorottya utcza 8. sz. a.; Bécsben: Gppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon.

Békés-Gyula az országgyűlésen.

Az általános budgetvita lezajlott.

Az ellenzék hiába mutatta be helyzetünket a maga puszta, rideg tarthatlan- ságában; hiába igyekezett megállítani a nemzetet a végromlás lejtőjén; érveire a kormánypárt érvek helyett számszerinti többségének szellemtelen súlyával válaszolt. Szavazott és 73 szótöbbséggel elfogadta az 1882-ki költségvetést a részletestárgyalás alapjául.

Békésmegye országgyűlési képviselői közül hárman a költségvetés ellen, ketten mellette szavaztak. Sajnáljuk, bogy az utóbbiak érzéketleneknek bizonyultak az igazság meghallgatása és megismerése iránt; sajnáljuk, de nem csodáljuk. Hozzá vagyunk szokva. És végre is ezen uraknak volt legalább férfias bátor s águk „igen“-ükkel beismerni azt, hogy nem tudják ugyan miért — mert különben a vita során elmondották volna — de helyeslik azon kormány sáfárkodását, mely Rét éy ^latt nem hogy rendezte volna állam- háztartásunkat, de lehetetlenné tette annak normális eszközökkel való rendezését.

De Békés-Gyula képviselője nem szavazott.

Szokott éber figyelemmel hallgatta elejétől végig a két heti vitát, mérlegelhette a budget mellett és ellen harczoló indokokat s meggyőződést alkothatott magának arról, hogy helyes-e a kormány politikája és budgetje, vagy nem? ]V|ert csajt ez vqlt a kérdés. Igen vagy nem. Tertiqm non datur,

Lárifári.

ígéretem szerint, — mert bár asszony vagyok, Megtartom szavamat mindég — mikor lehet, — Megjelentem íme, — s illő tisztelettel Kérek soraimnak egy parányi helyet.

Bár a „Békés“ még csak gyermekkorát éli,

Oly nagy már, hogy sok fér fejébe, markába;

Én meg szerény leszek, — meghúzódom szépen A „Tárcza* valamely legvégső, safkábz-.

Aztán az a „Békés“ oly furcsa legényke,

Hogy nem csak az apja tanitgatja jóra;

Sőt szívesen veszi, ha a nagy közönség Minél nagyobb hévvel gondoskodik róla.

Más keresztyén szülő nem jó szemmel nézné Ha másnak is volna gyermekéhez jnssa;

De ennek az apja azt szereti nagyon Ha az egész világ fia pátronusa.

Innen kerül tollas, pörge kis kalapka,

Amonnan iiteg piros, süjtásos mellényke;

Rttől nádparipát, — amattól meg épen Tudományos könyvet kap már a legényke.

Derék rokonoktól érkezik csizmácska,

Sarkantyú is hozzá — a magyarnak éke ;

Apja öltözteti, s gyönyörködik benne,

Hogy oly tarka barka fia öltözéke.

Gyönyörködünk mi is, — a kik keveset bár,

Csak kitől mi telik, — de jó szívvel adjuk. Változatosságot szeretünk — Inába —

Férfi úgy mint asszony, — minpk is tagadjuk.

Ila már most á „Békés“ — ez a kedves gyermek — Egyforma ruhában járna napról, napra; jjel'g tonnánk harnai^, — I változatosságból Élp, is jizatnénk — valamely más lapra,

És Göndöcs Benedek nem vallotta be meggyőződését. Viruló egészsége daczára, melyben az Isten sokáig éltesse, nem volt jelen a szavazásnál, mely az ország sorsa fölött volt hivatva határozni. A legfon- tosabb kérdés eldöntésénél Gyula vár08a nem volt az országgyűlésen képviselve.

Már hiszen mi az úgynevezett p á r- tonkivüliséget a képviselő válasz - tások előtt is inparlamentarisnak és fér- fiatiannak hirdettük; inparlamentarisnak, mert nem ismerünk a magyaron kivül parlamentet, a hol parlamenti tag valamelyik fenálló párt kötelékébe ne tartozzék és mert lehetetlennek tartjuk, hogy egy országgyűlési képviselő politikai hivatását betölthesse, anélkül, hogy politikai színt valljon, párthoz csatlakozzék, vagy ha úgy tetszik, pártot alakítson; férfiatlannak azért, mert a ki a nemzet aspiraczióit felölelő s azek megvalósítására törekvő országos pártok egyikéhez sem csatlakozik, annak nincs elve, nincs hite, nincs meggyőződése és nincs szellemi képessége és erkölcsi függetlensége, hogy válasszon a pártok között és megbirálhassa, melyik párt alapelvei a legjózanabbak, legegészségesebbek és meg- valósithatóbbak, melyikét kell magáévá tennie? De most, midőn minden egyes képviselő az ország jövője felett volt szavazatával határozandó, most nem merni, vagy nem tudni meggyőződéssel birni s annak kifejezést adni, ez több mint in- parlamentaris, több mint férfiatlan, ez határozottan erkölcstelen.

Vagy nincs meggyőződése — a mi ér- * S

Hogy talán oly hasznos közleméuyek után A ts olvasónak nem lesz ellenére,

Ha az én lábatlan lábas kádencziám Nyikorgó rímein, nevethet kedvére.

Minden nagy reménynek csalódás a vége,

Azért tőlem sokat ne is tessék várni:

Mimiké nem tanult, — s mama helyett most már Gyermekei szoktak iskolába járni.

Vizszabályozáshoz én csak annyit értek,

Hogy mikor a Körös ur a határ felett,

A hajléktalannak adjunk egy kis helyet,

És az éhezőnek — egy falat kenyeret.

Az én tudományom czérna, tü és olló,

Szövés, fonás, — de nem, ehhez már nem értek,

Hiába, — idővel emanczipálódunk,

S minden hasznos dolgot hagyunk — a jó népnek.

Bár magam — megvallom — nem vagyok még ma sem Tagja valamelyik akadémiának, —

De lehet idővel, hogy egyik leányom Doctori diplomát szerezhet magának.

A gazdálkodáshoz valamicskét értek,

(Tallin mindet! asszony kell hogy megtanulja;

De ez olyan thema, mely felett az ember Társaságban magát majd hogy agyonunja.

A természettanból valamikor — régen —

Minden alkalommal csak terciát kaptam;

S a történelemből a sok király, óvszám Nem fért a fejembe, — s a könyvet becsaptam.

Orthographiának hírét sem hallottapi,

Logikát — asszonyt^ várisi pepi is lphpt.

Jogot gyakorolni t-pdok, — de psak itthon,

Mindpn jó feleség ügyvédnek született.

A politikához ért az egész v^lág

Szép Magyarországon, — ez már régi dolog,

De én ebből ifi psak azt az egyet íuflow;

Hogy kebfembpn igaz, magyar hu szív dobog.

— Szeghalom, jan. 21. 1882. —

telmi-, vagy nem merte azt nyilvánítani — a mi jellemhiba; — egyaránt képtelenné és méliatlanná teszik őt arra, hogy Gyulavárosa képviseletében az országházban üljön.

0 ott ülhet, de Gyulavárosa nincs képviselve az ország- gyűlésen.

J.

Egy hamis vád a történelem itélöszéke előtt.

Az általános elszegényedés, a jólét eszközei s feltételeinek megfogyatkozása, kereskedelmünk pangása, iparunk vonag- lása, a nemzet zömét, — m a g v á t képező középosztálynak a proletársághoz való gyors közeledése, — az intelligen- tiának a megélhetés bajai közti szomorú vergődése, 3§P| a kö’zerkölcsök megromlása, a sikkasztások, öngyilkosságok megdöbbentő szaporodása, az orczátlanul emelt fővel járó és annyiszor megsüvegelt cor- ruptio, a pártfogolt és gyakran pártfogó prostitutio, — az adóvégrehajtók számával arányban álló kivándorlók ezrei mindannyian szomorú igazságot szolgáltatnak a költségvetési vita alkalmával a közjogi ellenzék soraiból felszólalt képviselőknek, kik a közromlásnak e rohamos haladását, — a végfeloszlás ezen gyászos előhírnökeit, a 67-ki jogfeladó kiegyezésnek tulajdonítják.

Magok az egyesült ellenzéki képviselők is beismerik a helyzet tarthatlansá- gát, s ez által akarva, nem akarva, szomorú igazságot szolgáltatnak pártunknak a közjogi ellenzéknek, mely meggyőződése és hazafiui kötelessége szent érzetében nem szűnt meg figyelmeztetni a nemzetet,

A szív és a szívben a szerelem.

— Tudományos színezetű értekezés. —

Reiner lloná-tól.

(F o 1 y t a t át s.)

II.

Mi hit a szív?

Vájjon csak központja-e az emberi testnek, mely arra szolgál, hogy benne a vérkeringést eszközlő erecskék összetalálkozzanak s konferáljanak arról, hogy ütjük melyik táján van valami orvoslandó hiba, minek okozója a gyomor, a máj, vagy valami más ? Arra szolgál-e csak, hogy ott az emberi test szerveinek „országgyűlési képviselete“ pál- czát törjön élet s halál fölött, megszüntesse életadó dobogását? Hát csak pusztán egy „húsdarab“-e, mely egyes-egyedül arra való, hogy testi es, azaz állatias czélnak szolgáljon ? Erre rég megadatott a felelet, mely úgy hangzik hogy : n e m !

A szív minderre szolgál valóban, de ezenfelül egy magasabb hivatása is van.

Ha közönséges nyelven akarnék beszélni, azt mondanám, hogy a szív ezenfelül még kútfeje az emberi érzésnek.

Nem úgy értem, hogy valamely általa végzett processus folytán érzéseket alkot, hanem azt, hogy az emberi test jóléte, bajai, agyának sokféle működése ott érzelemképen mintegy kifejezést talál.

IJgy tetszik nekünk, mintha örömünk s bánatunk onnan eredne, rósz vagy jó kedv ott nyilatkoznék.

S ez a dolog úgy tűnik fel, mintha — mert tengernek szoktuk nevezni — fölülete kedély nevet viselne, melyen az érzelmek tükröződnek.

így képletesen tehát tengerként, ennek titokteljes mélyével áll előttünk a szív; nem

hogy bajainak kutforrása az u. n. közösügyes rendszerben van.

Azon alaptalan és méltatlan vád ellenében, hogy a közjogi ellenzék forradalomba fogja hajtani a nemzetet, pártunk nagyjai kérlelhetlen következetességgel kimutatták, miszerint épen a jelenlegi 1 e- v étkeztető rendszer az, mely a nemzetet a kétségbeesés ez utolsó eszközére fogja kényszeríteni.

Pártunk forradalmi törekvésekkel méltatlanul és alaptalanul vádoltatik azok részéről, kik nemzetünket sarkalatos jogaiból : önállóságából és függetlenségéből kivetköztették.

Jóllehet ma már alig van széles e hazában értelmes ember, ki ezen vádat komolyan venné, — mindazáltal mivel ez a legközelebb lefolyt orsz. gyűlési képviselőválasztások alkalmával is korteseszközül, — és pedig sok helyen sikerrel, — használtatott lel ellenünk: hazafias kötelességet vélek teljesíteni, midőn ezen hamis vádat a közvélemény és jogtörténelem itélöszéke elé állítom. — Méltóztassanak ítélkezni, vájjon azoknak van-e igazuk, kik minket forradalmároknak neveznek, vagy nekünk, kik ezért őket hazugoknak, csalóknak, és nép-ámit óknak nevezzük ?

Nemzeti önállóságunk és függetlenségünk nemzeti létünkkel egykorú. — A kik a nemzetnek ezen féltékenyen őrzött kincsét akár csellel és ravaszsággal, akár erőszakkal megnyirbálni, megingatni meg- kisérlették, az egész nemzet hatalmas tiltakozásával s ha kellett, fegyveres erejével találkoztak. — Sokat beszélhetnének erről a nemzetnek önállóságát és függetlenségét s ebben gyökerező hatalmát kancsal szemmel néző német és görög császárok, sőt a hazának és ennek koronája felett maguknak pártfogói, kegytudjuk, mi van benne, s csak azt tudjuk, a mi fölületén a kedélyen mutatkozik. De tapasztalatból azt is sejtjük, hogy ez a tenger csiráját hordja magában a vésznek, viharnak, mely pedig a külvilágból lopózik belénk.

Minden, a mi testünk- s lelkünkre behatást gyakorol, elsőbben is mint érzet jelentkezik. Maga az élet, mely születésünk per- czében nyilatkozik bennünk, nem egyéb névtelen érezetnél. Az érzet azután, ha nagyobb hatással nyomul bensőnkbe, érzéssé válik s a kedélyen megjelenik bizonyos jó vagy rósz hangulat alakjában. Az a fény, melynek rezgése szemünk ideghártyáját izgatja, csak puszta érzet, s csak akkor egyszersmind érzés is, ha nagyobb hatást gyakorol reánk. S hogy mikor gyakorolja reánk ezt a nagyobb hatást, azt részint szellemi s testi tökélyeink, részint pedig a külvilággal való viszonyaink s körülményeink határozzák meg.

Egy szép arcz látása csak érzet az első pillanatban. A másodikban már érzés lehet. Mint érzés lehet rokon- vagy ellenszenv; lehet vonzalom, barátság, szerelem.

A szerelem fejtegetésénél még erre visz- szatérünk. Most csak a szív miségét határozzuk meg közelebbről, s az eddigiek nyomán mondjuk ki róla, hogy oly fensöbb szerv, melv testi működésén kivül arra is szolgál, hogy benne az érzetek érzéssé fejlődjenek. Mihelyt az érzet, mely egy külső s csak testi czélokra szolgáló szerv működéséből ered, érzéssé válik, azonnal a szív jogos tulajdonává lesz. Ezzel nincs az mondva, hogy az a szerv, mely az érzetet szülte, elveszti arra való jogát, de igenis az, hogy e perestől fogva, maga az a szerv a szívtől parancsokat fogad el, melyeket híven teljesít.

Példával is illusztrálom.

nyi okos dolgot hozott pedig immár .Békés« perekről, vizszabályozásról, itika, vásár, újdonságok, idő, relézés, piknik és sok egyéb másról;

Kovács Kertész Boriska.

gC Mai számunkhoz Irányi »ániel budget-beszéde van mellékelve.