Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-08 / 41. szám

nA magyarok istenere Esküszünk, Esküszünk, bogy rabok tovább Jíem leszünk I* Ez a keserv, ez a remény gyújtotta meg lelkűk­ben a rendíthetetlen bátorság olthatatlan tüzet és adta ajkaikra a merész vallomást, hogy : . )' . „ha jő a zsoldos ellen, Majd beváljak mit teazen; Inkább szurony a szivekben, Mint bilincs a kezeken“! . . ■ Istenem, mi volt akkor a magyar, és mi most! Minő férfiak álltak akkor előtte vezérekül, minő szent lelkesedéssel követte őket a nemzet! Hová lett a szivekből ez az égi tűz, hova az a szent hév, melynek sem fényét, sem melegét nem látjuk és nem érezzük most?! Kialudt e örökre, hogy többé ki se gyűljön, vagy mint soha el nem alvó zsarátnok ott izzik a szivek mélyében?! . . . Ez a hely az, hol ezt a kérdést fel kell vetnünk. Ez a kegyeletes alkalom az, melyen erre a nagy kérdésre őszinte feleletet kell ad­nunk. Mert e mai nap nemcsak a gyászé, hanem az emlékezeté is, és a mikor a szentelt hantokra leborulunk, hogy az értünk vértanúhalált szen­vedettekért imádkozzunk, számot kell vetnünk azzal az örökséggel is, melyet raegdicsőült mar- tyrjaink reánk hagytak nem azért, hogy arról elfeledkezzünk, hanem hogy azért mi is halálun­kig híven küzdjünk és munkálkodjunk. ők elbuktak a szent harczban félúton, czélt nem érve és velük bukott a haza ügye is. De azok a gyilkos golyók és annak a gyalázatos kilencz bitófának a hóhérai csak rajtuk tudtak erőt venni, a haza szabadságának es független­ségének szent ügyén nem! A szabadság a sírba is folytatja életét és növekszik, raig a koporsót szét nem töri; Ezt az örök igazságot sem nekünk, sem a sírásóknak nem szabad feledni. Ez a mi reményünk. Sok szomorú napot ért már a magyar nem­zet. Veszve volt hite, törve reménye, fiúi szárnya szegettek, csüggedtek, uj küzdelmet folytatni bá­tortalanok és erőtlenek. Szomorúbb napjai talán nem is voltak, mint akkor, mikor itt nyugvó hőseink kezéből balsorsunk kicsavarta a kardot. Gyászos éj sötétsége fedte be a gyászoló hazát, melynek egéről a szabadság napja époly hirtelen bukott le, mint a mily hirtelen kelt föl efébb. Sokra a hősök közül sir, sokra vak börtön bo rult, sok sirva ment uj hont keresni túl a tenge­ren, a nép járt búsan, szótlanul, a búbameriilt költő lantjának megtépett húrjain csak keserv zöngött; még a fészkéhez visszatérő gólyának is azt dalolta önlelkét tépő kínnal: „Csak vissza-vissza délszigetje vár, Te boldogabb vagy, mint mi jó madár. Neked két Hazát adott végzeted, Nekünk csak egy — volt, az is elveszett. Repülj, repülj és délen valahol, A bujdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve széthull nemzetünk. . . Nem engedte a magyarok istene, hogy a költő szomorú jóslata beteljesedjék. Nem engedte eddig. Ám, hogy ezután is megvédjen hatalmas keze, rajtunk áll első sorban. Nagy kötelességek várnak reánk. A mindennapi élet küzdelmes munkája, a létért folyó harcz ezer baja, ezer gondja között sem szabad felednünk azt a nagy eszmét, melyért itt nyugvó hőseink bitófán múl­tak ki. Azt a tüzet, melyet ők lobbantottak láng­ra, élesztenünk kell folytonosan, mert a Veszta- tűzröl szőlő rege, a pusztulás ijesztő jóslata raj­tunk kérlelhetetlenül beteljesednék, ha kihagynék a hazaszeretet és a szabadságérzet tüzét aludni lelkűnkben. Oda kell törekednünk mindannyiunk­nak, hogy ezeknek a nagy szóknak igaz értékét Ennek azután kevéssé épületes asszonyháború a következése, melynek gyorsan terjedő hírére ag­gódva csóválják fejüket a „hű alattvalók.“ De komoly uralkodói teendői is akadnak olykor ő fenségének — minden héten egyszer. Ah, az a péntek nem hiába szerencsétlen nap j Ilyenkor terjesztik elibe a legfelsőbb elhatározá­sokat aláiras végett s a miniszterelnöknek nem kis bajaba kerül a Durchlaucht figyelmét egy órára a fontos státusügyek iránt lekötni. Csak az olyan rábeszélő tehetség, minő a mi exellenczünk, képes ilyesmire. Aláíratja vele az iratokat s aztán ereszti megint szélnek. Durchlaucht pedig bizo­nyosan elmondja magában, amit a hajdani békés­megyei viczispán elmondott ismerőseinek, hogy: ma megint sokat végeztem; legalább ötvenszer aláírtam a nevemet. Ne háborgassuk tovább ö fenségét komoly teendőiben, hanem forduljunk egy másik typusboz. Ez egy porosz nyugalmazott generális, ki e vidé­ken telepedett meg családjával. Tiszteletreméltó öreg ur, a pensionátus katona minden erénye és gyengéivel. Hévvel s kitartással beszél a porosz ármádia példányszerüségéről s dicsőségéről, s meleg érdeklődéssel tudakolja az idei krnmpli árát. A magas stratégia legujjabb elveit nagy szakértelem­mel magyarázza, s a következő pillanatban olva- dozó hangon dicséri a vajas gombóczot. Ha a se- dam' nap évfordulóját ünnepli Németország, a jó sem e törpe kor sivár közönye, sem az anyagias hajsza, sem a lemondás csüggedése meg ne csor­bítsa. Oda kell törekednünk, hogy se jogainkat, se kötelességeinket el ne feledjük, hanem öröm- ben-boldogságban csak úgy, mint a balszerencsé­ben hívek és tántorithatatlanok legyünk nagy őseiuk szent örökségéhez. Oda, hogy a magyar ember előtt ne lehessen soha csak puszta fogalom a haza, üres, hangzatos szó a szabadság, hanem hogy ezt a két szót: „Először tanulja dajkájától a gyermek És ha a csatában a halál eléri, ütöszor e két szót mondja ki a férfi.“ Léha örömök, csábos kísértések, gyava meg­alkuvás se tántorítsanak el bennünket e nemes törekvéstől, hogy ez a föld igazán szabad és füg­getlen legyen. Vigyázzunk, hogy ne mondhassa átokként reánk az utókor: hogy e hazában, hol nincs egy marok föld, melyet magyar ver meg nem áztatott, nem látszik már a nagy ősök vére mert fiaik befestek újra feketére: rakentek a gyalázatot. .. És ne legyünk kishitüek! Hisz az nem le­het, hogy annyi szív biában onta vért s keser­vében anuyi hü kebel szakadt meg a honért; az nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat hiában sorvadozzanak egy átoksuly alatt! . . . . Még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán. Hinnünk, remélnünk, de akarnunk is kell, hogy ez igy legyen. És a szent akarat munkájának nem szabad pihenni Nem szabad lemondanunk a hitről, mert — miként hontalan nagy bujdosónk, Kossuth Lajos mondta a szabadságharcz elbukása után — hamvaiból még fóltámadhat a magyar Phönix s hogy ha a hármas hegy országunk czimerében martyrok vérével áztatott Golgothává lett is 49-ben, mint többször ezelőtt: a kereszt, mely e Golgothán emelkedik, most sem sirfejfája, hanem a feltámadás jelvénye. Ha érdemesek leszünk reá, e jelben győzni is fogunk. Csak élhetetlen nemzet pusztulhat el lassú sorvadásban. Vigyázzunk, hogy ez a gyászos sors ne ér­jen bennünket. Mert ez rémítőbb lenne annál a nagy gyász­nál, melynek lelkünk kegyeletével ime itt adó- j zunk a megszentelt hantoknál, hol buzgó imád­ság fakadoz mindnyájunk ajakán : 1 Add uram, hogy e rögök alatt nyugvó hő­sök és a velük küzdők, kiknek csatája a védel- | raezett népjog csatája volt, pihenjenek nyűgöd- . tan — árnyában annak a borostyánnak, melyet , nem egy nemzet, de a világ történelem tűzött 6 sírjaikra. Add uram, hogy csöndes álmaikat, melyeket e haza szabadságáról és függetlenségéről álmod­nak, ne háborgassák imádott nemzetünk annyira megváltozott erkölcsei, a közöny, az önérdek, az anyagias hajsza, melyek mind ellenségei annak az eszmének, melyért ök martyr-halált szen­vedtek. 1 Sigits bennünket, hogyha hozzájuk képest törpék és erőtlenek vagyunk is, le ne térjünk arról az útról, melyet ök megtörtek és a mely­nek végén ott a czél, melyért küzdöttek: a ha­za függetlensége. 1 Isten minket úgy segélyei), mint a hogy hi- g vek leszünk ehhez! A beszéd végeztevei a közönség lelkesen eljenzett s ezután a dalarda a „Szózatot“ éne­kelte s ezzel az ünnepély véget ért. A menet nagy csoportokban a zenekarok iudulói mellett vonult be a városba. öreg felsiet a hegy tetejére s önérzettől duzzadó keble hö imát röpít a fell. gekbe. Ne merje előtte senki mondani, hogy Bismarck a szerencsétől és geuije öntudatától elkényeztetett kényur, mert a generális ur valóságos gyenge asszonynak tartja a vasembernek nevezett kanczellárt, s az | hely­zetében apróra darabolná az aféle impertinens szó­szátyár s minden lében kanál Lasker és Richte- reket. Generális urunknak a német szabadelvűek iránti mérhetlen gyűlöletét egy kis episod, mely a múlt ősszel fordult elő, csak jobban mofeerösité. Képriseiőket kellett választani a birodalmi gyű­lésbe 8 az itteni par exellece ellenzéki kerüle egy-két conservativje mozgalmat indított meg egy kormánypárti jelölt felállítása érdekében. Talál­tak is egy elszánt embert, egy ministeri hivatal­nok személyében, s a generális urnák az a tiszt jutott, hogy a városunkbeli conservativeket érte­kezletre hívja össze. A derék öreg ur lelkes fel­hívást bocsát ki, melyben a szabadelvűek állam­veszélyes tendentiáit erélyesen ostorozza, s az ellenzéki vezérférfiakat szellemileg katonásan vé­gig kardlapozza, de azért kölcsönös capacitátió czéljából az ellenzéki választókat is meghívja az értekezletre. A „nagyszámmal eiybegyült“ polgá­rokat azután „elnöklő generális úr ő exellentiája - szívélyes szavakkal üdvözölvén, a gyűlést meg- 0 nyitottnak jelenti ki,“ de alig jelentette ezt ki, Békésmegye közigazgatási bizottsága f. é. okt. 2-án tartott havi ülésében jelenvoltak: Jan- csovics Pál alispán elnöklete mellett Márki La­jos m. főjegyző, Bánhegyi István k. tanfelügyelő, Haasz József kir. főmérnök, Kertay Zsigmond t. ügyész, Nagy Károly árvaszéki elnök, dr. Kovács István m. főorvos, Cziffra Imre kir. ügyész, Orosz László kir, adófelügyelői helyettes, Keller Imre, Dr. Hajnal István, Varságh Béla, Kalmár Mihály, Göndöcs Benedek és Ambrus Lajos bizottsági tagok. Elnöklő alispán a bizottság szívélyes üd­vözlése után az ülést megnyitván, tárgyalás alá vétetett az alispánnak a megye állapotáról szóló, alább egész terjedelmében közlött havi jelentése, mely tudomásul vétetett. Tárgyaltatott az államépilészeti főnökének szeptember havi jelentése, mire nézve határozta­tok 1) hogy miután a k.-taresai hid feljárói K.- Tarcsa községe által még az 1880. évben terv­szerűen felépitendők lettek volna, ezen munka befejezése azonban mostanáig elodáztatott, uta- sittatik a békési járás szolgabirája, miszerint ezen hid feljáróinak Körös-Tarcsa községe által f. évi november hava végéig leendő felépítése iránt sürgősen intézkedjék. 2) A gy.-vári és do­bozi körgát építése befejezve nem lévén, felhi - vatik a gyulai járás szolgabirája, miszerint fele­lősség terhe alatt erélyesen intézkedjék, hogy ezen két község körgátjai még az idén befejez­tessenek. 3) Körös-Tarcsa körgátjára vonatkozó terv a közmunka és közlekedésügyi minisztéri­umnál tárgyalás alatt lévén, nehogy ennek fel­építése, melyre a községnek 1 czélra átengedett múlt évi közmunka sem használtatott fel, ha­lasztást szenvedjen, ezen ügy elintézése a mon­dott minisztériumnál feliratilag megsürgethetni határoztatok. Tárgyaltatott az államépitószeti hivatal fő­nökének azon indítványa, miszerint Ducza Ká­roly a gyomai 33. sz. átmetszésen építendő uj felépítési vállalatától elmozdittassék; mely indít­vány, tekintettel arra, hogy Ducza Károly tur- kevei lakos a vele kötött vállalkozási szerződés­nek eleget nem tett, a mennyiben a munkát az államépitószeti hivatal ismételt sürgetése daczára is meg nem kezdette, sőt holtartózkodása is is­meretlen, — elfogadtatván, az államépitószeti hi­vatal a jelzett hídnak más vállalkozó által eset­leg házilag leendő felépíttetésével megbizatott. Az elmozdított vállalkozó által biztosítékul letett 840 frtos takarékpénztári könyvecske le foglaltatott. A kir adótelügyelő havi jelentése, melyben az adófizetések eredményeit a múlt évihez ké­pest kedvezően helyezte kilátásba, minélfogva állami adóvégrehajtók alkalmazása sem vált szükségessé, tudomásul vétetett. Egyéb közérdekű ügy nem került tárgya­lás alá 8 több magánérdekü ügydarabok elinté­zése után az ülés már 11 órakor véget ért, ^-lispán-i jelentés. • ­Felolvastatott Békésmegye közigazgatási bizottságának 1882. okt. 2-án tartott ülésében. Méltóságos főispán ur 1 Tekintetes közigazgatási bizottság! A hatáskörömhöz tartozó közig, ágak folyó évi szeptember havi állapotáról szóló rendszerinti jelentésemet, az 1876. évi VI. t. ez. alapján van szerencsém tisztelettel következőkben előterjeszteni. I. Közegészségügy. A megye területén a lefolyt hóban ragályos és járványos kórok nem uralkodtak a halálozási viszonyok is rendesek, kivévén Vésztő községet, hol újabban a gyermekek között pusztító bólhurut miatt a halálozási esetek számosabbak és K -La­nyomban feláll egy tiszteletre méltó timár mester, az itteni ellenzéki polgárok vezére, nagy alapos­sággal kifejti, hogy a mi városunk tulajdonképen ismert ellenzéki város s elnöklő generális uron, meg a pensionátus fötőrzsorvos uron kívül más kormánypárti ember e városban nem létezik; en­nélfogva teljesen czéltalan volt e gyűlés összehí­vása, s ha van czélja, ez csak az lehet, hogy itt constatáltassék, miszerint a városban csak két kormánypárti van, s ezt konstatálván, egy szívvel s lélekkel azt kiáltsuk, hogy : éljen a Fortschritts­partei 8 éljen a mi ellenzéki jelöltünk! Erre aztán dörgő „hoch“ kiáltásokban tört ki a tömeg; generális urunk pedig tombolt dühé­ben, de szóhoz nem juthatott többé, mert az em­berek éljenezve s hahotázva kivonultak a teremből. Másnap a derék tábornok nem jött ki laká­sából. Azt állítják, hogy ezúttal nem idült rheu- mája kötötte szobájához. Van nekem két csodabogár barátom is, egyik doktor, a másik egyetemi tanár. A doktornak az a bogara, hogy egész áldott nap, kora reggeltől | sötétig étlen-szomjan hegye­ket mászik, csak azért, hogy este azután a nagyra nőtt étvágyat és szomjat egy csapással agyoncsil- t lapíthassa. Ezt aztán meg is cselekszi napról-napra - úgy, hogy csak úgy reng bele a főlépcső, mikor , éjjelre szobájába megy fel. Különben pedig művelt, dány községet, melynek gyermekei közül a ron­csoló toroklobbal párosult vörheny járvány szedi áldozatait; mi miatt múlt hó 15-én a tanodái ok­tatást is fel kellett függesztenem. A hasznos házi állatok egészségi állapota is kedvező, noha bár Orosháza község lóállományában a lefolyt hóban több taknyossági eset merült fel. II. K ö z b á t 0 r s á g. A személybiztonság a lefolyt hóban megtá­madva nem volt; a vagyonbiztonságot pedig csu­pán 7 bűneset veszélyeztette, melyből kiderittetett 6, nyomozás , alatt maradt 1 eset. A régibb keletű bűnesetekből 8 eset derittetett ki. A megyei csendlegénység szolgálati és fe­gyelmi viszonya panaszra nem szolgáltatott okot. Ezen rovat alatt megemlítem, hogy múlt hó 21-én éjjeli 11 órakor a kétegyházai vasúti állo­másból Csabára induló tehervonat, mely nagyobb mennyiségű javított marhát szállított, a vágányból kizökkent s a mozdony, valamint az utána követ­kező 5 kocsi részben szétromboltatott. A kisiklás alkalmával Kluppenegel vonatvezető a kocsik közé került s jobb lába térden alul eltört; 1 ökör agyon nyomatott, két ökör pedig jelentékeny zuzódáBt szenvedett. III. Közutak. Hidak. Védtö 1 tések. A befolyt jelentések szerint az esős időjárás bekövetkeztéig az utkaparók a részükre kijelölt munkatéren szorgalmasan dolgoztak s működé­sükben az útfelügyelők által ellenőriztettek. A békési nagycsatorna hid helyreépitéee fo­lyamatban van s kedvező időjárás esetén pár nap alatt be is fog fejeztetni. A múlt hó közepén megszemléltem a megye felügyelete alá helyzett védtöltéseket s ezen szemle során úgy tapasztaltam, hogy az aradi korcs sza­bályozási öblözet gátrendszere, az újabb méretek szerint kiépítve most már jelentékenyen nagyobb megnyugvást nyújt az alsó érdekeltségre, mint az előbbi években, továbbá a felismert egyes hiá­nyok gyors orvoslására az öblözet igazgatóságát felbivtam, valamint az árvíz esetén szükséges éber Őrködés érdekében elrendeltem, hogy a gátvédelmi szabályzat ide vonatkozó határozmányai pontosan megtartassanak, a gátőrök megkivántató számban legyenek alkalmazva, a rendes őrtanyák, a sza­bályszerű távközökben létesittessenek és szaka- szonkint bizalmi férfiak állíttassanak ki. Az Alsó- Fehér-Körös ármentesitő öblözet eddig is jó karban volt gátrendszere njabban annyira megerősittetett, hogy ezen öblözetnek, a fentartáson kívül egyéb munka feladata alig van. IV. V egyesek. 1. A megyei pénztárak a lefolyt hóban is megvizsgáltatván, azok kifogástalan rendben lévők­nek találtattak. 2. Az újonnan alakított 101. számú gyalog­ezred törzshelyére B.-Csabára, a 46. számú gya­logezred 5-ik százada a múlt hó közepén megér­kezvén, a 140 főből álló legénység a bérelt fiók laktanyában, a zászlóalj tisztjei pedig egyes bér­házakban akadálytalanul elszállásoltattak. Az uj ezred hadkiegészítési kerületi parancsnoksága e hó első napjaiban fog elhelyezkedni. 3. József C3. és kir. főherczeg ö fensége a B.-Gyulán állomásozó m. kir. honvédség megszem­lélése végett múlt hó 27-én ide utazván, ő fensé­gét a megye nevében főispán ur ő mltsága által vezetve fogadtuk. 0 fensége megérkezése után rög­tön a honvédséget szemlélte meg s a csapatok jó kinézése, jeles magatartása, valamint szabályszerű gyakorlatai legmagasabb tetszésével találkoztak. Itt időzése alatt ő fensége magas látogatá­sával szerencséltette még a megye székházát, an­nak kertjét, a megyei régészeti és művelődés történelmi társulat műtárlatát, a központi börtön­helyiségeket, a megyei móhészegyesületi méhtelepet s végül Ferentzy Alajos polgártársunk diszkertjét. világpróbált ember, kinek egyúttal alapos okai vannak a börze-tudositásokat figyelemmel kisérni. Huszonegy évig tartózkodott Dél-Afrikában, Cap- landban, hol orvosi gyakorlatát csakhamar gyó- mántkereskedéssel cserélte fel. ügy látszik sikerrel. Az egyetemi tanárnak az a bogara, hogy három különböző városban tart magának folyto­nosan szállást: itt a mi városunkban, Berlinben és Jénában. Mikor valamelyikben e városok közül az az időpont áll be, hogy ha még tovább is ott akar időzni, községi adót kell fizetnie, akkor a tisztelt professzor ur rögtön megoldja a kere­ket s elmegy „boldogabb hazába,“ a másik vá­rosba. 0 ennéfogva egyre pakolással van elfog­lalva s mert egyéb dolga 0 világon nincs, hát annyira megszokta, hogy bizonyos előszeretettel viseltetik e nemes foglalkozás iránt. A szállások bérlete 8 a folytonos hurczolkodás persze hason- lithatlanul többe kerülnek neki, mint az a köz­ségi adó, a mit fizetnie kellene; de hát neki valami démoni öröme telik abban, hogy a pol- k gármestereknek Dem sikerül ötét „megcsípni. “ Van egy ismerősöm, a kit talán legtöbb u joggal nevezhetek bogarasnak. Ez is katona: . volt tüzér százados. i No ez már aztán az igazi fenegyerek. Min- r denhez ért — egy kicsit, mindent tudni akar — , nagyon jól : szóval j ein gebildeter Deutscher

Next

/
Thumbnails
Contents