Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-07-23 / 30. szám
lözet társulatát alakuló közgyűlésre julius hó 26-ika d. e. 9 órájára az öblöset megalakítása végett összehívta. A gyújtogatások daczára a legéberebb Őrködésnek, még mindig napirenden vannak a németvárosi tizedben. Az ottani közvélemény rég idő óta Kern Márton részeges gazdára gyanakodott, az illető — mint múlt heti számunkban irtuk — befogatott és jelenleg a kórház figyelő osztályában van, de ennek daczára | hó 19-én fényes nappal Exner Mátyás földmíves háza újra kigyuladt és a rögtöni segély akadályozta meg, hogy a nádtető pár perez alatt nem borult egészen lángba. Megállapittatott, hogy ismét gyujto- gatási eset forog fenn, de a gonosz tettesnek ezúttal sincs nyoma. Valóban alig hihetünk egyebet, minthogy a németvároson valamely szerencsétlen teremtés „pyroraániá“-ban szenved, mert alig lehet feltételezni, hogy ha valaki boszuból gyújtogatni akar, azt fényes nappal délelőtti órákban tegye, 1 ez által nem csupán boszuja sikerét, hanem az ő rajtavesztését is koczkáztassa. Mindenesetre a legéberebb őrködés felette kívánatos. A csabai férfi dalkar a debreczeni országos dalárünnepélyre ránduló tagjainak útiköltségeire fordítandó tiszta jövedelemmel a Széchényi liget színkörében tegnap este séta-hangversenyt rendezett. Az aradi iparrajziskolában a legutóbbi tanévről az aradi első' általános ipartársulat által közzétett jelentésből közöljük a következő főbb adatokat: „A továbbképző ipariskola alapja, melyből előbb vagy utóbb ki kell fejlődnie, rég megvan nálunk is, ez a vasárnapi ismétlő iskola. De a milyen igaz hogy rég megvan, olyan igaz az is, hogy igen kevés helyen van rendszeresen keresz- tülvive. A legtöbb helyen a város tanitó-testülete kötelezve van vasár- és ünnepnapokon az iparosok tanítását is vezetni, a mi sem nem méltányos, s az ügy előmozdítására nem hasznos. Ezen állapoton akart segiteni Arad város első általános ipartársulata, midőn ezelőtt négy évvel tartott közgyűlésén egyhangúlag kimondta, hogy a város által fenntartott vasárnapi rajziskola mellett saját költségén Medgyesi Ödön és Nessera Aladár lyce- Umi tanárok vezetése mellett még egy rajziskolát felállít. Ezen iskola akkori szervezetével a városi rajziskolát végzett tanonezok továbbképzésére szolgált volna. E terv azonban a városi rajziskolából jövő anyag roszaságán hajótörést szenvedett. Az 1878/T9-ki csonka tanév arról győzött meg bennünket, hogy a városi rajziskolát végzett tanonczokkal a továbbképzést keresztül vinni nem lehet, mert hiányzott minden alap, me lyen az egyöntetű továbbképzés megindulhatott volna. Ily viszonyok között az intézet fent nevezett vezetői egy más tervezettel léptek az ipartársulat elé, mely szerint az eddigi rajziskola első osztályát képezte volna egy három osztályú rajziskolának, mely fokonként kiegészíttetik. Ezen tervezetet az ipartarsulat az 1878/79-ki iskolai évre elfogadta: s igy 1878/79-ben megnyílt a jelenlegi rajziskola első osztálya ; 1879/80-ban a második és 1880/gl -ben a harmadik osztály, midőn is a város egyik rajzosztálya egészen, a másik pedig a tanítás menetét illetőleg a társulat iskolájába olvadt bele. E három osztály mellett az ipartársulat még egy negyedik osztály felállítását határozta el, melyben az ácsok és kőmivesek külön oktatásban részesülnek és pedig úgy, hogy ezen egy osztályhan az első-, másod- és harmadévesek együtt taníttatnak. Kimondta egyszermind az ipartársulat, hogy ezen általa felállított és részben adakozásból fentartott iskolának tanulói díjmentesen oktattatnak s a mennyire a költségek engedik, különösen az also osztályokban, még a szükséges rajzszerekkel is elláttatnak.“ Az első osztálynak 93, a másodiknak 76, a harmadiknak 95, az ácsok és kőmivesek osztályának^ 43 tanulója volt. Az intézet föntartásáboz a közoktatási minister 400 írttal járult; támogatták még az iskolát az ottani kereskedelmi és iparkamara az ács- és kőmives ipartársulatok, az első takarékpénztár, a keresk. és iparbank és végül az ipar- és népbank. Az iskolának öt rendes rajztanára van ; a növendékek között legtöbb az asztalos (44,) továbbá látogatja 36 lakatos, 22 ács, 21 kőmives, 18 bádogos, 14 géplakatos; tehát a látogatók legnagyobb része az építő iparosok köréből kerül; a kézműves ipái osok kevésbé jól vannak képviselve. Az iskola szervezete eddig megfelelő volt, de remélhető, hogy az e téren újabban létesített reformokhoz képest javulni fog. Mindenesetre dicséretet és elismerést érdemel az I. ipartársulat, mely e rajziskola alapitasaval, részbeni föntartásával és vezetésével derék müvet alkotott. Az aratás megyénk területen a múlt hét folyamán mindenütt bevégeztetett. Hegen volt alkalma megyénk földmivelö lakossaganak oly örömmel és jókedvvel hozzálátni Isten áldásának betakarításához, mint ez idén, midőn munkája, fáradsága nem maradt meddő, hanem teljes nyugalmat nyert. A múlt heti gyulai országos vásár folyamán megyénk minden községbeli gazdájával volt alkalmunk beszélhetni, s mindegyik egyértelműig oda nyilatkozott, hogy régen volt a határban úgy mennyiség, mint különösen] minőség tekintetében oly jó termésük mint ez évben, és most már csak az szükséges, hogy a kedvező időjárás néhány hétig meg ne zavartassák, hogy a bő termést hiány nélkül be lehessen takarítani. Csak most látszik, mennyire alaptalanok voltak a panaszok, melyek a fagyok által okozott károk ellen lapunkban is közöltettek, még csak a vetések ritkasága — amint itt- ott előfordul — sem szolgáltathat okot panaszra, mert ott ahol előfordul, a kalászok nagysága és súlya pótolja a hiányt. A nyomtatás is általánosan kezdetét vette, sőt kisebb földdel biró gazdák nagyrészt be is végezték. Egy vontató átlag egy régi köböl búzán felül fizet, ilyen vontató magyar holdanként átlag —10 helyenként 12 is előfordul. A próbacsépi :k riadalmaknál s nagyobb birtokosoknál szinte fényei eredménynyel ejtettek meg. A kisebb gazdasági cséplők ez évben térhódítását a száraz tavasz folytán beállott takarmányhiány tökéletesen meghiúsította. Többeu, akils múlt évekhen csépeltettek, a takarmány miatt ez évben nyomtatják a búzát és árpát is. A cséplő szerződések a termés 7—8°/0- tólijára történtek. Az árpa, mely szalmára nézve kicsi maradt — holdanként 12—18 keresztet ád. Tengeri és a többi kapás növények, daczára a folytonos száraz időjárásnak még mindig igen szépen fejlődnek, de egy nagy eső jótékony hatással volna rájuk. Közgazdászat, ipar és kereskedelem. A „Gazdasági Mérnök“ czimü mezőgazdasági és műszaki hetilap legutóbb megjelent számai ismét örvendetes tanúságot nyújtanak azon elismerésre méltó törekvésről, melylyel e nagy gonddal és kiváló szakértelemmel szerkesztett s igen díszesen kiállított lap a gazdasági és technikai szakismereteket terjeszteni és fejleszteni igyekszik. Ennek igazolására elég legyen utalnunk a lap gazdag és változatos tartalmára, melyből tájékozásul közöljük a következő czikkeket: A gépkezelők és fűtők szakszerű kiképeztetése. — Amerika mezőgazdasági viszonyai s azok befolyása Európa mnzögazda8ágára. — A Gotthárd vasút (képpel). — A La-Manche csatornái alagút (képpel) — A fafaragás a Schwarzwaldban. — A Tiszavölgy rendezéséről. — L. Pasteur (arczképpel.) — Szesz- lepároló (képpel). — Beton-lépcső (képpel). A pantheon építéséhez. G o n d a Bélától. — Serfőző iskola. Dr. Kosutánytól. A malmok világításáról. Kazántütés petróleummal. A villamos fény a mezőgazdaság szolgálatában. — A vasipar Felső- Magyarországon. — A hengermalmokról. — Magyar indigó-gyártás, stb. A „Gazdasági Mérnök„ előfizetési ára negyedévre 2 frt. Előfizetni lehet: Budapesten, csillag utcza 8. sz. a. A színkörből. Vasárnap, julius hó 16-án színre került „A két drótos tót“ Kempelen Győző ismert régi népszínműve, mely minden hiányossága mellett is sokkal fölötte áll a legújabb népszínmű termékeknek. Kruponacsek Marczi drótos tót sze repében B r e z n a i kitűnő humoru játéka, találó tótos beszéde jó kedvre hangolta a középszámu részben vidéki vásári közönséget. Drótos tót társa V e d r e s s, Florek Janit szinte jól játszta. Az előforduló népdalokban Pajor Ágnes és K i s n é előbbi Böske, utóbbi Zsófi szerepében versenyeztek a közönség tapsaiért. Kiss Pistától (Hudoka Pista) szinte hallottunk néhány szépen énekelt népdalt. Hétfőn, általános közkívánatra „K ö nyv- tárnok“ ismételtetek. A mulatságos bonyodalmakkal élénken váltakozó vígjátékkal már első referádánkban foglalkoztunk, tehát ezúttal csak annyit, hogy a második előadás nagyobb közönség előtt folyt ugyan le, de az első előadás sikerén jóval alul maradt. Általában érezhető hiány Vavra Emilia, közönségünk kedvenezévé vált eme jeles naiv színésznőnek a társulattól való elválása ; a kisaszony gyengélkedése folytán fürdőre utazott, de hallomás szerint végleg megválik Tháliától, melynek már ugyan eddig is dísze volt de fényes tehetségénél fogva különösen a jövőben nagy reményekre jogosító papnője leendett. A színművészet múzsájának Vavra Emíliában ért veszteségét az Ámorral szövetkéz'.. Hymen okozza. Szivünkből kívánjuk, hogy Vavra r. oiliának sose legyen oka megbánni a múzsa cserét, hogy Hymen épannyi boldogsággal halmozza el, amennyi hírnevet és dicsőséget vészit Tháliához való hűtlensége által. K e d d e n, julius 18-án „Egy magyar plébános és a muszkavezető“ czimű énekes színmű adatott. Sokkal jobb véleménnyel vagyunk Rónaszéki tehetsége felől, semhogy pillanatnyilag is feltételezni tudnánk, hogy őt juta- lomjátéka alkalmából a m b i t i ó vezette volna ily férezmű választására; ha a hangzatos (?) czim csábította rá, nyomban rákövetkezett a Nemezis; felette gyérszámu közönség lévén, a remélt anyagi siker is elmaradt; s ezt élénken sajnáljuk, mert Ronaszeky megérdemelte volna, ha telt színkör méltányolja ama műélvezetet, melyet néhány ió szerepében, jóizű diskret komikuma által közöniiiPElil I szereplők egyébként jobb darabhoz méltó buzgalommal igyekeztek rajta ogy a kritikán aluli férezmunkát az előadás jósága áltál türhetővé tegyék s ez irányú buzgal- galmuk a közönségben kiérdemelt méltánylásra is talalt. A jutalmazandó megjelenésekor taps és nehány díszes virágcsokorral fogadtatott. Az előadást Jletßleg ismételjük, hogy az várakozáson Í lul jo volt, a jutalmazandó, a zsidó korcsmám r e z n a i a pap, V e d r e s s Gácsváry, a muszfean^e-lS^! ®reznainé a papgazdaszony- BSIlii szerepében derekasan megállták ^helyüket. Különösen kiemeljük Pajor Ágnest’ i a tűzről pattant, hirtelenkezü, fiatal zsidó korcsmarosné szerepében a soubrette iránti hiva- tottsagat élénkén igazolta. Szerdán Szathraáry-Laczkóczyné asszony a budapesti nemzeti színház első rangú művésznőjének első vendégjátékául „Budapesten“ czimu vígjáték adatott, élénk sajnálatunkra ismét közép, sót hozzátehetjük, hogy gyengén közép- szamu közönség előtt. Közönségünket művészet iránti érzektelenséggel vádolni emiatt, legalább is egyoldalúság, ha nem igazságtalanság lenne, mert a fenforgó szomorú tényezőkkel végtére a színészetnek, igazgatónak és bizonyára nekünk is számolni kell. Gyulán e g y közönség van, mely színházba jár, a szomorú anyagi viszonyok folytán ez is ugyancsak megfogyva, s nem lehet kétségbe vonni hogy eme közönség már eddig is ere- jen felüli áldozatokat hőzott. Amellett a két hét óta s naponta levő előadások phisikailag is akadályozzák a folytonos színházba járást, különösen a folyton uralgó tropikus hőségben, mely a ful- lasztó-színkörben csaknem kiállhatlanná válik. Ezt előrebocsátva, mindamellett sajnáljuk, hogy a kitűnő vendégmüvésznő első fellépése a fenforgó tényezők daczára is nem keltett nagyobb érdeklődést. A művésznő választása - mint az előadás folyamán kiderült — már maga igen lekötelező volt, a darab kitűnő, mulatságos helyzetekben bővelkedő, s ha mindamellett, daczára annak, hogy a nemzeti színháznak is állandó repertoirján van, a vidéken mégis ismeretlen, talán kizárólag ama körülménynek tulajdoníthatjuk, hogy a főszerep és maga nemében páratlan személyesitöt követel, mint a minő a széles hazában eme szerepre kizárólag hivatott tisztelt vendégmüvésznönk Szathmáryné asszony. A közönségnek joggal felcsigázott várakozása nemcsak ki volt elegitve, hanem várakozáson jóval felül meg is lett lepve, vendégmüvésznönk eme szerepében megjelenése, minden mozdulata, taglejtése, arcz- jatéka, hangsúlyozása egyenként és összesen fényes tanujelei elsőrangú művészetének. A Csikböl Budapestre először felkerült éltes falusi asszony, nak csodálkozásai, aggodalmai, tapasztalatai mesteriig voltak kidomborítva. A közönség első meg- jelenésétől kezdve, nyilt jelenetekben, felvonások után háromszor kitörő tapsokban fejezte ki elragadtatását a művésznő kitűnő játéka feletti. A többi szereplőket is felvillanyozta Szathmáriné asszony művészete s elismeréssel írhatjuk, hogy ők is, első sorban Breznay és Vedres s, mellettük Hegedűssé, Tőkés Emilia, ‘ H e- gedüs, Paj o r Ágnes is sokban hozzájárultak az élvezetes est sikeréhez. Csütörtökön, f. hó 20-án „M u k á ny i“ előadására a színkör csaknem egészen megtelt. Különös érdeket kölcsönzött az estének, hogy a vendégszereplő művésznőnek fia Szathmári Árpád, az arad- nagyváradi színtársulat kitűnő tagja játszá a czimszerepet. Szathmáry „Muká- nyija, ngy a szerep helyes felfogásánál, mint eme felfogásból kifolyó elragadó játékánál fogva valódi művészi alkotás. Nincs egy szava, nincs egy mozdulata, melyet szerepe nem indokolna, s viszont szerepének nincs oly — látszólag bár csekély — árnyalata, melyet Szathmári teljes mértékben, ki zsákmányolni elmulasztana. Nem ismerünk színészt, aki szerepének mellékrószleteire annyi gondot fordítana, amennyit Szathmári; neki mondhatni alig vannak „nagy jelenés“ei, nem is tartogatja ezekre játékát, a szemlélő mintegy provokálva van minden mozdulatát és minden szavát figyelemmel kisérni. Szerepei igy tekintve s ily szempontból megbírálva bevégzett alkotások, amelyek a felfogáshoz képest lehetnek kitünően sikerültek, vagv — mi ritkán történik meg nála — egészen elejtettek, de a helyes vagy helytelen felfogáshoz mérve mindenkor következetesek. És aki azt hinné, hogy Szathmáry egy-egy szerepét betanulva, mintegy chablonszerüleg ragaszkodnék egyes szavakhoz, avagy megszokott mozdulatokhoz, az nagyon csalódnék, mert művészetének sajátsága és talán főforrása épen a pillanatnyi inspiratióban rejlik, ö csupán szerepei kidomboritásánál soha sem ugyanaz; más hanglejtés, más arezjáték, gyakran — s már ez árnyoldalát képezi — egészen más szavak és más mondatok mellett mégis következetes marad az eredeti felfogáshoz. Mu- kányi egyik legjobb alkotása, becsületes jószivű ember, a hiú rangvágytól teljesen elvakitva, nála minden látszólagos — pedig csak a helyzet indo kolta túlzás mellett sem válik egyszerű komikummá; megmenti a végtelen finom elegántia, mely Szathmarinak színpadi főtulajdona, amely elegántia e szerepben alkalmazva amellett Muká- nyinak gyógyithatlan hiuságátmég kirívóbbá teszi. Valóban sajnáljuk, hogy Szathmáriné asszony kivételével aki idősb Vargáné kis szerepében is fiával azonos művészi magaslatra emelkedett, a többi szereplők csaknem egészen megrontották ama jó hatást, amelyet a vendégszereplő pár kitűnő játéka előidézett; az előadás vontatottá vált, a szereplők kedvetlenek, az öszhangzás pedig bírálaton aluli. A szerepkiosztás a színtársulat szervezete mellett is sokkal szerencsésebben tör- tonhetett volna. A czimszerep kivételével mostani előadása a múlt évinek homályos árnyékává törpül. Pénteken Tóth Ede pályanyertes népszínműje Toloncz az előző esti darabnál ha- sonlitlanul jobb előadás mellett került színre. C s ó k á n é Angyal Liszka szerepében a méltatlanul keserített, majd alap nélkül tolvajlással vádolt s később tolonczczá vált cselédet, aki miután ártatlanságáról szeretője sincs meggyőződve — mérgét vesz be, majd továbbá midőn a végtelen tragikai erővel irt nagy jelenetben anyját felismeri, mindvégig lebilincselte szívhez szóló természetes játékával figyelmünket. KissPistának Vago Miklós mészáros ama szerepei közé tartozik, amelyekben nemcsak szép hangjáért, hanem kifogástalan játékáért is dicséretet érdemel. Kitűnő alakítás volt V e d r e s s Kontrája, s eléggé méltó társ Szilágyiné házsártos és féltékeny Kri- zsaja. Mit szóljunk Szathmáryné asszony játékáról Ördög Sára szerepében? Oly természetes volt az; nem aknázta ki azt a megdöbbentő mély tragikumot, melyet egy lelkiismeret furdalást érező buját italba temető, leánya után epedő bűnös nő szerepben várnánk — modern franczia drámában, de helytelenítenünk kellene Ördög Sárában, a rendkívüli tragikus körülmények daczára is egyszerű pórnőben, akinek fájdalma, kétségbeesése, majd öröme, elragadtatása bármily nagy mérvű, soha sem képes egyszerű „én“-jét eme érzelmek visszaadásában megtagadni. Szathmáryné nem kereste a hatást sikolyban, kétségbeesett kéztördelésben, s más pórnőtől soha sem látható hazug komédiákban, mint azt e szerepben számos vidéki színésznő alkalmazza; fájdalma, kétségbeesése, nem lépte soha túl a pórnő fájdalmát, kétség- beesését, örömét, s hogy mégis igaz, mégis találó volt, arról legfényesebb tanúbizonyságot nyújtottak ama k ö n y e k, melyek a nézőtér bájos hölgyközönségének szemeit homályo- siták el. Szathmáry „Mravcsák“-ja fölött a vélemények megoszlanak. Évek előtt Bo- kody Gyulán e szerepben valóságosan excellált, közönségünk nagy részének még máig is élénk emlékében van Bokodynak minden egyes mozdulata, hangja, arezjátéka, amelyet e különben is igen tehetséges színész kitünően tudott érvényesíteni. Közönségünk nagy része Bokody Mrav- csákját sokkal fölötte állónak vallja a Szathmá- ryénak, amelyről különben elismeri, hogy kevésbé komikus felfogású, de szintén határozottan művészi alkotás. Az tény, hogy a két színművész felfogása nagyban eltér, hatása is ellentétes, Bokody megnevettet, Szatmáry inkább félelmet gerjeszt. Felfogásának jogosultságot kölcsönöz tekintélyes termete, mely inkább imponálni akar a karzati közönségnek, semhogy állandó derültség czélpontjává legyen. Közönség az előző esténél sokkal kisebb számban volt és a vendégművészeket megjelenésükkor, felvonások után és nyilt jelenetekben is több ízben kitörő tapsokkal jutalmazta. Szombaton, f. hó 22-én Erdélyi Marietta első fellépteül „Boccacio“ ismétel te tett. Erdélyi Marietta ügye a fővárosi napi- és élczla- pokban, állandó rovatot képez, s mint ilyen, egyiptomi és tisza-eszlári események fontosságúvá nőtte magát ki. A kisasszony felmondta az engedelmességet a központi kormánytanácsnak, kilépett a szini kebelzet kötelékéből, kijelentette, hogy jövőben mint műkedvelőnő fog a magyar színpadokon működni, de miután a kormánytanács nem engedte meg Bogyónak, hogy Erdélyi Mariettát mint műkedvelőnőt is felléptethesse, a kisasszony kényszerítve volt vagy külföldre kiutazni és a magyar színészetnek végleg búcsút mondani, vagy pedig magát a kormányzótanács ítéletének alávetni és Csóka társulatánál helyét elfoglalni. A kisasszony, hogy a magyar Tháliától ne kénytelenittessék megválni, utóbbira határozta el magát s a tegnap délutáni vonattal érkezett Pestről Gyulára, s este „Boccacio“ operette czímszerepében lépett fel. Az előadásról lapunk jövő számában emlékezünk meg. Törvényszéki csarnok. A gyulai kir, törvényszék polgári osztályánál tegnap a következő perek intéztettek el. 2385. Rau Andrásnak, Hoffmann Márton ellen 323 frt és jár. iránti pere, melyben felperes keresetével elutasittatott.
