Békés, 1882. (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-22 / 4. szám
4-ik szám Gyula, 1882. január 22-én I* évfolyam. f--------- ^ Sz erkesztősig: Belváros 6o-ik szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok mm adatnak viaaza. Előfizetési díj: Egész évre.. .. .. 5 frt — kr. Félévre ......... .. 2 » 50 „ Évnegyedre .. .. i ). 25 „ . Egyes szám _____ ár a 10 kr. i BÉKÉS. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Jantsovits Emil. Fömunkatárs: Oláh György. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények külden dőkHirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. F. Servita tér 3. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. "buLd-gret. Országgyűlésünk tiz nap óta az államháztartás 1882. évi költségvetését tárgyalja. Mióta Tisza s a balközép ellenzék lenni megszűnt s államháztartásunk gyökeres rendezésének bevallott s a kormány hatalom megragadásának be nem vallott czéljából elveit s az azokhoz kötött nemzeti érdekeket feladva, a vezérét vesztett, de erős parlamenti többséggel rendelkező deák-párttal egybeolvadt, a kormány az ellenzék részéről oly heves támadásoknak s oly politikailag és erkölcsileg tarthatatlan helyzetben, mint az 1882. évi budget előterjesztése és ez idő szerinti tárgyalása alatt, nem volt. Mióta, mondjuk, Tisza és a balközép ellenzék lenni megszűnt, és kormányra lépett. Mert kormányra lépte előtt Tisza Kálmán és pártja éppen oly heves támadásokat intéztek a deák-párti kabinetek ellen, a milyenek ellenében ma — nem érvekkel, de parlamenti többségük számszerinti súlyával mondhatni szenvedőlegesen — védekeznek. És valljuk be — el kell ismernünk, mert hiszen egész Békésmegye testestől lelkestől Tisza Kálmán elveit vallotta,— hogy a balközép erős ellenzékisége szilárd és jogos alapból, a nemzeti közvéleményből indult ki, azon nemzeti közvéleményből, mely 1875-ben pénzügyi s államgazdasági helyzetünket tarthatatlannak, s a kormányt, mely azt a nemzet üdvének megfelelő irányban vezetni képtelennek bizonyult, elitélte. És a nagy parlamenti többséggel s ezen többségben elvitathatlanul kimagasló politikai kapaczitásokkal rendelkező deák-párt meghajolt a nemzeti közvélemény előtt, s megadta magát azon parlamenti kisebbségnek, melyről belátta, logy a nemzeti közvéleményt képviseli, s mely határozottan azon bevallott programmal vállalkozott az ország kormányára, iogy az államháztartást rendezni, s a nemzet anyagi jóllétét — bár politikai függetlensége árán — megteremteni akarja. És Tisza Kálmán és pártja a nemzet akaratából s a deák-párt jóvoltából 1875- ben az ország kormányát kezébe vette. A nemzet többsége nem Ítélte el őket: a miért a 7 éven keresztül kitartó szívóssággal védett közjogi alapot, magyar nemzeti létünk alapját az anyagi jólét fejében áruba bocsájtották, hanem lelkesedéssel üdvözölte anyagi létünk felvirágoztatására kimondott jelszavukat. Volt egy töredék — a parlamentben 30—40 puritán által képviselve — mely az állami függetlenséget az anyagi függetlenségnek alá nem rendelte, mely elvek felett alkudozni nem tudott, s mely Tisza Kálmán geniusában sem látott biztosítékot arra nézve, hogy sivár homokra a 67-diki kiegyezésre szilárd épület emeltethessék. Azóta nagy idő — nem nagy országok, de nagy kormányok életében — 7 év múlt el. Két országgyűlésen át oly parlamenti többség csoportosult a Tisza-kor- mány köré, a minővel még alkotmányos kormány soha sem rendelkezett. És mi történt e 7 év alatt? — Mint váltotta be Tisza Kálmán a kormány hatalomhoz kötött Ígéreteit? Miként tudta nagy többségben levő pártját a pénzügyi s államgazdasági helyzet javítására felhasználni ? Erre szomorú feleletet ad azon költségvetés, melyet a kormány a folyó 1882. évre az országgyűlés elé terjesztett. Azt feleli ezen költségvetés, hogy 7 év alatt anyagi jólétünk emelésére mi sem történt, Tisza Kálmán azon Ígéreteit, melyeknek inegvalósitliatása végett a kormány hatalom kezébe adatott, be nem váltotta, többségben levő pártjának nem tudott nagy czélokat kitűzni, nem tudott hatalmával élni és a helyzet, melyet 1875-ben tarthatatlannak hirdetett, rosszabb, mint volt 1875-ben. Lássuk. Az 1875 ki budget 39.718.960 fit de- ficzitet mutatott fel; a szőnyegen levő 1882-ki költségvetés hiánya a pénzügyi bizottság előadójának elüteijesztése szerint 49 milliót, valósággal pedig, mert pl. az államjószágok eladásából beveendő 5 milliót tényleges plus gyanánt felvenni sem lehet, 54 — 55, a póthitelekkel 60 milliót tesz ki. Evről-évre deficittel, és pedig növekvő deficittel, melyet terhes kölcsönök által lebet csak fedezni, kormányoz az a kormány, mely a haza megmentésének szent jelszavát irta zászlajára, s mely uj adók behozatala s a régiek emelése által a honpolgárok ellen valóságos hadjáratot folytatva 40 millióval növelte az állam- pénztár bevételeit! 1875-benösszes kiadásaink 238.500,000 frtot tettek ; 1882-re 325.600,000 frt kiadás van előirányozva azon kormány által, mely a takarékosság elvét ígérte háztartásunkban érvény esiteni! De talán nemzeti, jövedelmező ezé- lókra kívánja a hazaboldogitó kormány áldozatkészségünket ily nagy mértékben igénybe venni? Vajha úgy lenne, de sajnos, a következő számadatok az ellenkezőt tanúsítják. 1875-ben a közösügyek költségeinek fedezésére fizettünk 30 millió forintot, 1882-ben 37 és fél milliót kell fizetnünk. 1875. az államdósságok kamatai 72.800,000 rtot igényeltek, 1882-ben 107 milliót nyelnek el. Ellenben azon kiadások, melyeknek a hazai kultúrát kellene emelniök, a jólétet előmozditaniok, a műveltséget, anyagi és szellemi haladást biztositaniok, melyek szóval az ország belkormányzati feladataira fordittatnak, 1875. óta csak egy millióval nevekedtek, s nem emelkednek bevételeink 25%-áig sem. És a tanulság? Szereztünk milliomok és vérünk árán egy Boszniát, mely az 1878-ban menekültjeire költött 9 milliónkért s jóindulatú (?) gyámkodásunkért csak ellenséges indulattal adózik ; ittbonn pedig „pusztulunk veszünk.“ Földmivelésiink sülyed, kereskedelmünk pang, iparosaink a létért küzdenek; középosztályunk el veszté erkölcsi és politikai függetlenségét, magyar nemzetiségünk erősbitésére, az azon rákfeneként rágódó pánszlávizmus és pangermanismus hydra- tejeinek összemorzsolására nem történik semmi! És mindezt komoly, nyílt férfiassággal lobbantják szemére a kormánynak az ellenzék férfiai; napról-napra fülébe zúg a kormánynak a csalódott s csalódás;i miatt felháborodott közvélemény sújtó ítélete! És a kormány? Talán belátja hét évi működésének nem eredménytelenségét, de káros eredményeit ? Talán meghajlik a közvélemény szava előtt? Talán azt mondja a nemzetnek, ime bizzad sorsodat nálam hivatottabbakra, képesebbekre, mint a hogy előde tőn 1875-ben. Nem! Tisza Kálmán nem tanult eleget 7 év alatt; görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz és ex- perimentál tovább-tovább a nemzet testén. Még csak érdemesnek sem tartja az országot arra, hogy őt helyzete felől megnyugtassa, hogy a költségvetést védelmezze A Bocskay ház.*) (Bikar-PocB&j.) Betérek ez útféli csárdába, Bocskaynak ősi hajlékába, S mintha e ház, isten háza lenne, Oly meghatva állok én meg benne; Hisz e hajlék, ez a pusztuló rom, Egykor szent volt, mint valami templom, Körülötte gyűlt a lelkes csapat Harczolni a csata-zászlók alatt; Vezéröket mintha most is látnám Hánykolódó harczi-paripáján, És a zászlót lengeni a légben, Megfürödve zsoldosok vérében. Arczom kigyul s kipirul a szóra, Mely felírva volt a lobogóra. S e mogorva bolthajtások alatt Kezeimbe veszem a poharat, S áldás repül ajkimról a légbe : Legyen áldva Bocskay emléke! A ház fala visszhangot mond rája : .Legyen áldva hazánk szabadsága ! Lovassy Andor. *) Mutatvány szerző sajtó alatt levő költeményeiből, melyekre 2-ikd számunkban hívtuk fel a közönség jóakaratu figyelmét. Szerk. A szív és a szívben a szerelem. — Tudományos szinezetü értekezés. — Reiner Moná-tól. I. Hogy manap, ebben a rettenetes anyagi világban, a hol még maga a bölcseség is a meggazdagodás titokteljes művészetével foglalkozik, s az emberek legtöbbje rohamos léptekkel siet élni, élvezni, mig más része gyomrának éhségével van elfoglalva, valaki találkozzék, ki századokon át elcsépelt s a praktikus élet által kigúnyolt szív- és szerelemelméletek fölött törje az eszét, elvonuljon az élv s napi gyönyörök mámoritó köréből, rideg magányba, s ott aztán a véges és végtelen közötti határpontot keresse lelke s agya vajúdással megszülemlett eszméiben: ahoz igen tisztelt olvasóim, nem kismérvű önmegtagadás kell. Önmegtagadással rejtőztem el tehát függönyös szobám félhomályába, s igenis nagy önmegtagadással sülyesztéin le figyel- metes eszem búvárharangját szívem tengermélyébe, s nem is szerénykedem kimondani, hogy önmegtagadásomba kerül a végtelen tengernek végtelen mélyét keresztül-kasul kutatni, szirtek és zátonyok között haladva, szélvészszel s viharokkal küzdve, olyan drága gyöngyöket keresni, milyenekről az mondatik, hogy kivétel nélkül minden emberi szívben föltalálható s mindössze is oly különbséggel, hogy mig az egyik szív kristálytiszta tengerének fenekén csupa gyöngy, addig másikának mélyében kavicsokkal s iszappal eltakarva létezik. És mert önmegtagadással tevém ezt, hiszem, hogy az mit eredménykép im ezennel bemutatok, méltánylással fogadtatik még az esetben is, ha az bizony csak a sejtések homályában tapogatózó egyéni vélemény lesz is, a melynél mások már jóval különbeket is produkáltak. Mert habár kevesen törődnek az általam fejtegetendő kérdéssel s a legtöbb mosolyog fölötte, és nem helyez fontosságot megoldására, avagy idegbajként orvosi szabályok alapján fogja bonezoini, vagy splee- nes hidegvérüséggel őrületnek deklarálja, én mindazonáltal mélyen gondolkodom fölötte, s be kell vallanom, hogy valamint a nagy min- denség is oly óriási gépezet, melyet egy titkos kéz igazgat, s annak minden íze oly rejtélyes műszer, mely örök törvények szerint végzi működését, 1 az ízek paránya is oly erőt bír magában, mely bizonyos tevékenységet kölcsönöz neki: úgy a szív sem olyan alkotás, melyet magasabb teremtöi ész nem éppen bizonyos nagy czél elérése czéljából igazgatna, úgy a szívben a szerelem sem lehet állatias ösztön, minden magasztosság nélkül, de igenis annak a fensőbb észnek egy megfejthetetlen, de remek alkotása, mely nemcsak az emberi nem vegetálásáért, de egyszersmind lelki czéljai elérésére szolgáló gyönyörök okáért is létezik. S ha ez áll, akkor valóban nagy oktalanság e kérdést azért mellőzni, mivel sokan fejtegették, s igy újabb eredményre aligha jutunk, vagy mivel a korszellem e kérdést egy csepp fontossággal sem akarja felruházni, mert bizony emlékezés okáért s lelkünk nemesitése czéljából is kell ezzel foglalkoznunk, vele tisztába jönnünk, a mennyiben erre véges mivoltunk elegendő erőt nyújt. Én tehát nem törődve az ellenem felhozható érvekkel foglalkozom e kérdéssel és szándékom kimeríteni összes gondolkodási tehetségemet, hogy mondjak valami újat, de ha azt nem, legalább igazat. S ezzel aztán, úgy hiszem, sokat emlegetett önmegtagadásom derekasan meg lesz fizetve s meg leszen az a gyönyörűségem, hogy a szív és szerelem „keleti kérdésé “-nek megoldásához egy parányi mérvben hozzájárultam. (Folyt, köv.) Czirkusz. „A lovarkör fűtve.“ Brr. ... ezt ki nem állom. Kedves Fatime nagysám, vessen reám egy forró pillantást, mert — — — lelke rajta, ha náthát kapok. Így ... no most már, nem fázom, ki vagyok békülve a Hitessel. A napsugár sem melegített volna jobban fel. II a des yeux fins ... Eddig csak lovat láttam — arabsot, s mind annyiszor csaknem kilelt a hideg a birvágytól, ime, most látom Aisát s a csikorgó hidegben is csak úgy forr szivemben az érzelem. Ha einem tűntek volna éltem verőfényes száj^TJLi]Lbü3.02d cgrsr félÍTr m.ellé3s:let Tran. csa/tolTra.
